Szatmárnémeti-Szigetlankai Református Egyházközség

Lekció: Dániel 5

Alapige:

„Az írás, amely oda van írva, így hangzik: mené mené tekél ú-parszín. A szavak magyarázata pedig ez: A menéazt jelenti, hogy számba vette Isten királyságodat, és véget vet annak. A tekélazt jelenti, hogy megmért téged mérlegen, és könnyűnek talált. A perészazt jelenti, hogy felosztotta királyságodat, és a médeknek meg a perzsáknak adta.” (Dániel 5,25-28)

A birodalmak bukása című igehirdetés-sorozatunk ötödik fejezeténél tartunk és mindeközben, hogy elsősorban ez az Isten Igéje ez a sorozat, azért egy kis történelmi ismeretet is elsajátíthatunk. Fontos az, hogy tanuljunk a múltunkból és ne essünk bele azokba a hibákba, amelyekbe az őseink is beleestek. Tanuljunk azokból, amelyekből Isten az elődeink által akart megtanítani bennünket.

Ezen prófétai könyv első hat része történeti, utána következnek Dánielnek a próféciái. Ezért mondtam, hogy ezek egy kicsit nehezebben emészthetőek lesznek, de megpróbálom majd azt is lassanként adagolni, mert mindenképpen azt szeretném, hogyha idejösztök maradjatok valamivel. Ugyanakkor nagyon sejtelmesek ezek az igék, majd meglátjátok. Most is van valami sejtelmes, titokzatos jelenet a felolvasott igerészben. Apokaliptikus, a végidőkről is szól majd ez a történet, meglátjuk. De ugyanakkor Isten népének a tragédiáját is látjuk magunk előtt. Fogságba kerül az a nép, akit az Isten kiválasztott. És az izraeliek nem értik, hogyan lehet az, hogy ők az Isten kiválasztott népe, mégis a „koporsóban” vannak ebben a helyzetben, fogságban vannak, reménytelen a jövőképük.

Közben egy álomfejtővel találkozunk, aki ebből a népből való. Nagyon sok szép álmot megfejtett már: prófétált a jövendő népekről, médekről és perzsákról, görögökről, rómaiakról és Krisztus hatalmáról. És ez az ember akkor szolgál, amikor szüksége van az Istennek rá. 25 éven keresztül, az előző álomfejtéstől számítva, nem történik úgy igazán említésre méltó ezzel a Dániellel. Ugye, emlékezünk talán a múlt  vasárnap mondtam, megfejti Nabukkónak az álmát, aki hét éven át konkrétan megbolondul, állatnak hiszi magát, és legel a mezőn.  S aztán Isten helyreállítja őt és visszaállítja a királyságát. S aztán most egy nagyon furcsa álmot kell Dánielnek megmagyaráznia, s mivel azt ígértem, hogy nemcsak történelem, bár történelem is az, amit mondok, hanem konkrét üzenet kell, hogy elhangozzon számunkra ezért ma 5 ilyen üzenetet hoztam, kérlek, türelemmel hallgassátok meg, nekünk szól, nekünk mai embereknek :

1. Az első üzenet, amit szeretnék a szívetekre írni és szeretném, hogy a Szentlélek karcolná a szívünkbe az Ő igéje által az az, hogy: mindennek eljön a maga ideje. Mi a helyzet Babilonban, mi a hadi helyzet, amikor a felolvasott Igét olvasva, szembe találkozunk ezzel a történettel?  Konkrétan a világ első megabirodalmának a bukása az, amit olvastam: Babilonnak a bukása. Tehát megvolt ez már előtte is és a történelemből tudjuk, hogy két éve már a Babiloni birodalom le van igázva, csak a város, Babilon városa van meg hátra. Tehát, úgy képzeljük el a helyzetet, hogy hatalmas talán több százezres város, Babilon városa, amely nagyon szépen körbe van véve egy hatalmas erődítménnyel. A birodalom összes többi része, a médek és a perzsák által el van foglalva. A király elment, ideiglenesen, Bélsaccar uralkodik akkor Babilon fölött. Tehát meg van bízva a király elkényeztetett unokája azzal, hogy uralkodjon. És ahogy kiderül a fenti részből, nem tud uralkodni.  Nos, annak ellenére, hogy körbe van véve ez a hatalmas nagy város , annak ellenére ezeknek az embereknek, akik ott laknak bent a városban, a megélhetésük  biztosítva  van, ott folyik el az Eufrátesz elvezetve, megvan minden élelmiszer, megvan minden, amit inni akarnak, tehát úgy élnek  belül, hogy körbe van fogva a hatalmas nagy vár méd-perzsa hadakkal. Ennek ellenére ők bent a váron belül élnek, “mint Marci Hevesen “, ahogy szoktuk mondani. Azt olvassuk, hogy Bélsaccart nem nagyon érdekli az, hogy közel a vég. Összehívja a barátait és elkezd hetekig, hónapokig tartó bulit szervezni, de amolyan mámoros bulikat. A történelemben is voltak olyan időszakok, amikor az ember szembe kerül egy-egy pandémiával, egy-egy járvány helyzettel, egy-egy katasztrófával, hadd mondjam el, hogy a reakciók akár csak ma, akárcsak a jelenben, mindig szélsőségesek voltak. Az emberiség hatalmas katasztrófával vagy járvánnyal találkozott megteltek a templomok, de megteltek a kocsmák is. Megteltek a templomok, mert “jujj most az Isten fenyeget” , most akkor húzzuk meg magunkat és próbáljuk meg a lelki dolgainkat szervezni, ez a jobbik rész, és van, aki úgy reagált, “hát, ha már így alakult a vég, még igyunk egyet” , “még tegyünk rá egy lapáttal.“ Az utóbbit választotta Bélsaccar az elkényeztetett kicsi király. Összehívta a barátait és ő így rendelte el a katasztrófát, de mindennek eljön a maga ideje… ezt a prédikátor is mondja.
2. A második üzenet: addig engedi Isten ezeket a dolgokat ameddig nem nyúlunk a szent edényekhez. Mindjárt meg is magyarázom, hogy mit jelent ez. Ez a király nem elégedik meg azzal, hogy csak úgy szimplán bulit szervezzen, hogy szimplán csak lakomát szervez, nem elégszik meg ezzel. Ő úgy gondolja, hogy adjunk ennek a tivornyának, ennek az összejövetelnek egy vallásos jelleget, mert úgy az igazi, szenteljük meg ezt a bulit! Nagyon furcsa ez, mert csomó  szent tárgyat körbe tesz, maga köré tesz, többek között a Jeruzsálemből elhozott, Istennek félretett szent edényeket is. És abból iszik. Isten ekkor mondja Bélsaccarról, hogy: na jó, akkor ennyi volt, neked véged. Tehát ez az a jelenet amikor megelégeli az Isten ezt a fajta  életmódot. Amikor a szent edényeivel kezd el csúfságolni ez az ember. Egyébként a vallásos jellegét, a mi szórakozásainknak, mi is előtudjuk sokszor hozni. Én emlékszem arra, mivel fele református fele katolikus nyelvterületen élünk, ezért minden közösségben, minden helyen legalább egy kirbájt-, vagy egy templomnapot szoktak tartani. Emberek többsége nem értette, hogy miről van szó: a lényeg az volt, hogy ma iszunk. Ha eljön a kirbáj, eljön a vallásos ünnep akkor züllünk. Az egyik ismerősöm magyarázta, hogy talán 10-15 évvel ezelőtt nagypéntekre akartak szervezni egy bulit. Fogalma sem volt a szervezőnek arról, hogy mit mond , úgy akarta meghirdetni a reklámban, a rádióban, hogy “NAGY pénteki  buli lesz, gyertek!“ Azért néhányan, akik ismerték a nagypéntek történetet, lebeszélték erről. De, hogy az ember szeret egy vallásos közeget adni a maga bűneinek, Isten nem szenteli meg a bű Valami olyasmi történik ennél a jelenetnél, hogy valaki az úrvacsorai kelyheinkkel elmenne a sarki kocsmába és azt mondaná kérek bele 2 dl pálinkát és azzal kezdene el koccintani. Erre mondja az Isten azt, hogy elég, túllőttél a célon. És mielőtt a tárgyak szentségére tolnám át az egészet szeretném elmondani, hogy újszövetségű gondolkodású emberek tudják  azt, hogy az Istennek szolgáló személyek a szent edények. Mit mond Pál apostolról, Saulusról Jézus? “ Ő nékem választott edényem “ – és jegyezzétek meg ma ezt, hogy aki Isten választott edénye lesz, választott embere lesz és bántóan nyúl hozzá, pórul jár.  Mit jelent úgy igazán ez? Mire szeretnélek bíztatni bennetek ezzel? Hogy szolgáljatok Istennek egyre többen és többen, mint ahogy az ifjak is ezzel a szívvel teszik, szolgálják az Istent, Isten választott edényeiként ebben a világban. Egy valamit  ígér Jézus Krisztus az újszövetségben, hogy aki ezt teszi, az hatalmas védelem alatt van, azt mondja János 12,26-ban Jézus “Megbecsüli azt az Atya“… megbecsüli azaz igazán védelmet ad, lelke és a teste fölötti védelemben részesül. Persze erre nagyon sokan azt mondják: akkor mi a helyzet az üldözésekkel, a keresztyénüldözésekkel? Ne attól féljetek, akik a testet ölik meg, attól féljetek akik a lelket is – mondja Jézus a tanítványoknak. Igazán a lelki védelem az igazi védelem, az Isten az igazi  „security” , aki a lelkünket védi meg. Nagyon fontos, nagyon sok hírrel találkoztunk már az elmúlt hetekben, ami a keresztyén embert is kicsit megijeszti, ne ijedjetek meg: Dániában, nem Kazasztánban, nem Üzbegisztánban, Dániában a vezető hatalom kitalálta azt, hogy a lelkipásztorok, általában evangélikus lelkipásztorok, a vasárnapi igehirdetésüket leírva be kell küldjék mielőtt elhangzik. Mi ismerjük ezt, mert 30 évvel ezelőtt ott ült a padban  a szekus és jegyzetelt. Én egyenesen közvetítek, úgyhogy lehet bátran jegyzetelni. Ilyen világ van: Franciaországban a belügyminiszter azt mondja, hogy az evangéliumi keresztyének, figyeljetek ti meg én, pont olyan veszélyesek vagyunk mint az iszlám. Mi nem ölünk embereket, de pont olyan megátalkodott veszélyforrás vagyunk számukra, mint az iszlám, azért, mert nem vagyunk hajlandóak a köztársaság törvényeit Isten törvényei elé helyezni. Arról már nem is beszélek, mert elég furcsa közegben élünk mi itt romániai magyarként, mert ugye  két keresztelőröl is hallottunk: egyet Budapestről és egyet Bukarestből is – és mindkettő nagyon felkavart bennünket. Mind a kettőt helyén kell tudni kezelni .. nem is akarok róla  beszélni, de az már jelenthet valamit, hogyha valaki azt mondja, hogy be akarja tiltani a kereszteléseket. Valamit talán elővetít,  de nem megijeszteni akarlak  benneteket, hanem  egyszerűen azt mondani, hogy a Sátánt világ életében zavarta  az, hogy az Isten  dolgozik és működik bennünk, zavarta, és nem fogja szó nélkül hagyni. Ha Isten meg is rázza azt a  szűrőt maradjon benne az ami értékes. Könnyű leszel? Kérdésem az: te benne maradsz-e?  Ott maradsz-e, ha Isten megrázza majd ezt a világot? Isten azt mondja, hogy Ő az Ő edényeit megvédi, ami az Övé megvédi, megbecsüli az Atya.
3. Harmadik üzenet, amit szeretnék elmondani: A mi Istenünk ír. A felolvasott igében azt látjuk, hogy ír a falra, de ír a szívünk falára is az Isten keze. Egyszer Jézus kiküldi a tanítványait szolgálni és visszajönnek és dicsekednek Jézusnak, hogy még az ördögök is engedelmeskednek nekik. Csakhogy Jézus azt mondja a tanítványoknak: Ne annak örüljetek, hogy az ördögök engedelmeskednek, annak örüljetek, hogy a ti nevetek fel van írva az élet könyvébe .” Hadd kérdezzem, amikor Isten ír, vagy írt, a te nevedet – erre kell tudnod a választ – felírta az élet könyvébe? Szerinted?  Persze Isten ír mást is: megmérettettél, híjával találtattál, de hadd mondjam örömüzenettel Isten nem csak ír, hanem töröl is. Pál apostol korintusaikhoz írt levélben azt írja, hogy Jézus Krisztus Golgotán kiontott vére által eltörli a bű A tiedet is! És amit Ő eltöröl, az el van törölve.  S képzeljétek el, hogy Bélsaccar nagyon részeg nagyon mámoros, néz maga elé mindenki körülötte szintén ..nagyon csúnyán be van rúgva, egyszer csak rá néz a falra és nem hisz a szemének. Egyszer csak megjelenik egy kéz, egy emberi kéznek látszó és a lámpa meggyullad, elkezd írni a falra ez a kéz. Csak a kéz. Képzeljétek, hogy mennyire meg lehetett ijedve ez az ember, ott a buli közepén. Szinte szívbajt kap. Tényleg nem ijeszteni akarlak bennetek, de amikor nekünk Isten előtt kell megállni színről-színre, ha már  Bélsaccar, csak egy kéztől így megijedt, akkor mi úgy gondoljuk, hogy majd amikor az Isten előtt megállunk, fogunk kérdéseket  feltenni, hogy: miért tetted ezt Istenem, tényleg eljön az idő, mikor mi számon kérjük az Istent? Tényleg?? Majd meglátjuk… Volt egy ilyen alcíme az egyik műsornak valamikor régen “Mérlegen a valóság” . Azt mondja Isten Bélsaccárról  “ könnyűnek találtattál“ Jónak számít, ha  mi a 21. században ráállunk a mérlegre és azt írja könnyű vagy, de Isten lelkiekben vonatkoztatja azt, hogy “könnyűnek találtatott” Bélsaccar. Isten könnyűnek találja. És ez nem jó.
4. A negyedik üzenetem az: Nem az számít, amit az emberek mondanak,  hanem az számít amit az Isten mond rólad! Sokan félreértik azt, amikor én visszamondok egy-egy pletykát a szószékről, hogy én meg akarok  mondani dolgokat . Nem, én szembesíteni akarok pletykálókat azzal, amit mondtak , de nem azért, hogy megmondjam, hanem azért, hogy fejezzék be  a pletykálást. Keresztyén emberről, mondjanak, amit akarnak, mert a keresztyén embernek az számít, amit az Isten mond, nem az számít az ember véleményez.  De mit mondtak ezek az emberek erről a Bélsaccarról?  Mit mondtak az őt körülvevő emberek Bélseccarról? Hát ez egy derék ember … ni, hogy tud inni! Ez igen, hogy bír inni ez az ember“,  ez egy derék fickó, leissza a körülötte lévő embereket, ez igazi ember , ilyen király kell nekünk, itat bennünket, etet bennünket.  Jézust is  így akarták egyszer királlyá  tenni ,,Ötezreket megvendégelt, hát ilyen király kell nekünk… Ingyen ad kenyeret meg halat  tegyük királlyá! Bélsaccarról, az embereknek jó véleménye volt. Jó ember. Ez egy jó uralkodó. Istennek mi volt a véleménye róla? Tudjátok mi volt a véleménye róla? Bolond , bolond holnap meghalsz, mit  csinálsz azzal amit felhalmoztál? Van egy ilyen példázata Jézusnak, tavaly beszéltünk róla: gyűjtöttél, csűrbe tartottad, vettél még egy csűrt, vettél 6-7 házat, nyaralót, igen… bolond holnap meghalsz, hova viszed azt, amit vettél? Hova? A lelkeddel törődtél-e? Bolond vagy… Az Isten ennek az embernek mondja azt, hogy bolond.  Isten látja ennek az embernek a szívét. Isten látja a te szí Tegnap beszéltünk az ifjakkal arról ifjúsági bibliaórán, hogy Isten mindent lát. Látja a te szívedet, jobban ismeri mint te magad. Néztél már tükörbe? Mérlegre álltál ma? Mérlegre vagy hajlandó állni ma az istentiszteleten? Isten arra hív, gyere állj a mérlegre. Mint ahogy reggelente nem tetszik az, hogy többet mutat a testi mérleg a keleténél még úgy most sem fog tetszeni, hogyha itt kevesebbet fog mutatni a lelki mérleg.
5. Utólsó üzenet: Testvéreim, bár úgy tűnik, hogy rossz az utolsó üzenet, de végülis meglátjuk, hogy jó lesz az. A rossz az, hogy vannak akik nem kapják meg a második esélyt. Beszéltünk itt nagyon sokszor második esélyről, főleg Nebukadneccar király esetében, ő többször is megtért. Megtért, elbukott megtért, elbukott. Aztán azt látjuk, hogy olyan kegyelmes volt hozzá az Isten, hogy amikor  utóljára megtért meg is halt. Ez nagy szó. Jó állapotában halt meg, rögtön a megtérése után. Fantasztikus. De Bélsaccar nem kapta meg ezt az esélyt. Gondolkoztam azon, hogy vajon miért. Nagyon röviden szeretném elmondani mi volt a baj Bélsaccárral: az , hogy érzéketlen volt. Érzéketlen volt a körülötte lévő események iránt. Az egész birodalom le volt igázva. Babilon konkrétan el volt bukva, őt nem érdekelte … “kit érdekel? mit érdekel az engem? Sokat  beszélhetnénk erről, nagyon aktuális dolog: olyan generációk nőnek fel, akik szintén így gondolkodnak és lassan kezdünk mi is olyan emberek lenni, akik érzéketlenek vagyunk a körülöttünk lévő problémákra és ez óriási baj. „Nem érdekel, kit érdekel, nekem legyen jó, az én kis falatom legyen meg! – a többiek pusztuljanak, tegyenek amit akarnak!“ Érzeketlen vagy? Nehogy Bélsaccar sorsára juss. Aztán azt  látjuk, hogy ez a Bélsaccar le akarja fizetni az Istent. Beszéltünk már erről, hogy Istennél ez nem működik. Szeretném elmondani, hogy aki úgy hoz ide egyházadót, úgy hoz ide adományt, hogy úgy gondolkodik, ezzel lefizeti az Istent, hogy közben az őrző védő szolgálat legyen, az fejezze be ezt, mert Istent nem lehet lefizetni. Aki így gondolkodik, annak vége lesz. Aztán, mondtam az eléjen, és erre nem akarok visszatérni, de mégegyszer elmondom, ez a Bélsaccar igázán tanulhatott volna a nagyapja hibájából. Nabukkó hibájából, aki 7 évig állattá vált. füvet evett a mezőn, becsavarodott. És  ezt a kisunoka látta, hogy azért, mert Isten ellen fordult, milyen sorsra jutott. Tanulhatott volna belőle? Igen, de nem tanult. Mi tanulunk esetleg mások hibájából is? Isten azt akarja, hogy tanuljunk.
   A „majd holnap“ tu     djátok mit jelent? Hogy sosem! Mikor Isten döntésre hív téged most és te azt mondod majd holnap, majd amikor öregek leszünk, majd, ha  nyugdíjas leszek, ráéek az Istennel foglalkozni és azt mondja  az Isten erre, hogyha te azt mondod, hogy majd holnap akkor én azt, hogy sosem.  Ne halasszátok!

Krisztus előtt 439 október 19-én, hajnalban, Babilon városát körülvevő Eufrátesz folyó betör Babilon falába és maga a természet, nem a médek és a perzsák, a természet végzi el a dolgát. Azaz az Isten végzi el azt, amit ígért. Október 18-án este még ír a falra, 19-én reggel Babilon városa elbukik. Én azt mondtam van egy jó hírem, mert jó hírrel szeretném befejezni, ma azt ígértem valakinek, hogy jóhírt fogok  hirdetni. Tudjatok mi a jó hírem?  Az, hogy ma még számodra nem késő! Most még számodra nem késő! Állj rá a mérlegre, s ha nagyon nem tetszik az, amit látsz, kijelölöd az összes bűnt s van a „számítógépben” egy gomb – azt nem te nyomod meg, hanem Isten  nyomja meg  – az van ráirva, hogy DELETE. (törlés) A keresztfán  Jézus Krisztus ezt tette, de nem ennyiből áll csak az egész. Lehet, hogy úgy jösztök ide, ha már edényekről volt szó, mint kopott, bűnös edények. Erre ezt mondja Pecznyik Pál az egyik versében:

Edény voltam Atyám

edényei között,

ám megfakult fényem

zománcom letörött.

 

Megrontott a bűn így

romlott edény lettem,

a szent háztartásból,

kivetettek engem.

 

De mert úgy szeretett,

utánam jött Atyám,

megvásárolt engem

a világ piacán,

 

ahol minden árú

pénzért gazdát cserél;

nem vettek ott edényt

ily magas összegért!

 

Egy ócska tört edény

mért volt ilyen drága?

 

Mert Isten Fiának

vére volt az ára!

 

Formálódom ma is

Atyám áldott kezén,

lehessek házában

folyton hasznos edény,

 

egy a sok edény közt

drága tartalommal,

melyben a Szentlélek

élő lángja lobban.

 

Isten szent edénye úgy lehetsz, hogy beülsz a szentek szentjébe és eléteszed mindazt ami bűnt, a terhet, elé mindazt, amit itt kell hagynod és lehetőséged van itthagyni. Miközben az ifjak énekét hallgatjuk, tegyük ezt meg, mert Isten ír nemcsak a falra ír a te szívedbe is. Ne engedd, hogy vádló legyen az, amit ír tedd elé, ami terhel és vedd komolyan hogyha Isten törölni akar, tedd a radírt az Ő kezébe , törölje le!

Ifjak éneke: Bemegyek a Szentek Szentjébe,

Bemegyek a Bárány vérén át

Bemegyek, csak Téged dicsérlek

Bemegyek, hogy hódoljak Neked

Uram, dicsérlek, dicsérlek

Neved áldom, szent vagy, szent vagy Uram.

Halleluja, Halleluja, Mert Úr vagy és Mindenható Halleluja, Halleluja, Mert Úr vagy és Mindenható Halleluja Szent vagy, Szent vagy, Szent vagy Istenünk, Mindenható, Te vagy méltó, Te vagy méltó Isten Báránya

Ámen!

Imádság:

Mennyei Atyánk, Urunk a Jézus Krisztusban, Szentlélek közösségébe. Olyan jó a Te  közeledben tartózkodni, olyan jó itt lenni végre, kicsit megnyugodni, békében lenni. Talán sokan nem tudják, hogy mi van itt vagy mi lehet ez ami ekkora nyugalmat és békességet, de ugyanakkor ennyi kavarodást okoz a mi életünkben. Te vagy az Urunk, Te vagy itt közöttünk. Olyan jó ezt tudni, hisz valósággal érezhetjük a szívünkben, köszönjük, hogy itt jársz. Köszönjük azt, hogy mérlegre teszel bennünket. Add, hogy ne féljünk ettől. Köszönjük, hogy nem kell  nekünk elkárhozni, nem kell nekünk  a pokol felé menni. S ha a pokol felé tart az életünk, kérünk fordíts meg bennünket, tisztíts meg bennünket és ma hallgasd meg szavunkat. Csodálatos itt lenni, és az, hogy te megnyugtatsz bennünket , mert annyi minden háborít fel,  annyi minden békétlenségbe taszít  bennünket. Úgy érezzük magunkat sokszor, mint a Titanic hajósai, hogy biztonságban vagyunk, ezt a hajót még az Isten sem süllyesztheti el, ahogy írták is a falán, de amikor meginog ez a hajó, életünk hajója, akkor állj mellénk Urunk. És igen,  bennünk is ott van a kisértés sokszor, hogyha már rövid az élet, akkor adjuk meg a módját,  s bevalljuk őszintén irigységünket is és bocsánatot  kérünk. Irigykedéssel nézzük azoknak az életét, akik úgy élnek, mint Bélsaccar, akik Bélsaccar királyságában vannak, akik ott vannak és nagykanállal esznek, és úgy gondoljuk, hogy de jó nekik.. dehogy jó! Kérünk, szembesíts azzal , hogy nem jó nekik, mert azt gondolják így a jó, de sohasem telik meg szívük, viszont Te megtöltesz bennünket, megtöltöd a mi szívünket és olyan örömet adsz nekünk, ami biztonságot ad, amely erőt ad a legnagyobb megpróbáltatások között is. Ezt kérjük Tőled, ezt az igazi örömöt, ezt az igazi boldogságot, hogy tégy minket a sokszor rozsdás, koszos edényekből használható edényekké. Te tegyél alkalmassá, hogy neked szolgáljunk, Rólad beszéljen az életünk, és ha kell meg is szólaljunk, hogy Te szerető Isten vagy, hogy Te uralkodó Isten vagy, hogy Te bűnbocsájtó Isten vagy, hogy Te igazságot szerető Isten vagy. Eléd hozzuk a gyászolóknak imáját, add a feltámadásban való reménységet az ő életükbe, hogy közben szomorúak és méltán szomorúak, mert elveszítettek valakit, akit szeretnek, de költözzön be a szívükbe, az űrbe a Te Szent Lelked vigasztalásként, hogy Te vezesd őket tovább  értelmes és bölcs életre , amely  tényleg örömöt ad.

Imádkozunk betegeinkért, azokért, akik otthon ágyban vagy éppen kórházban a betegágyaikban vannak. Imádkozunk azokért, akiknek a nagy teher alatt az elméjük is sokszor megbomlott. Te adj bölcseségget! Te add meg, hogy végre jöjjön meg az eszük. Adj erőt a megtérésre! Ámen!

Elmondta: Rácz Ervin Lajos szigetlankai lelkipásztor

Ezt követően leírta: Csorvási Orsolya szigetlankai gyülekezeti tag

Lekció: Dániel 4

Alapige Dániel 4,31

“Amikor eltelt ez az idő, én, Nebukadneccar, föltekintettem az égre, és értelmem visszatért. Áldottam a Felségest, dicsőítettem és magasztaltam az örökké élőt, mert az ő uralma örök uralom, és királysága megmarad nemzedékről nemzedékre.” 

Drága testvéreim! Negyedik alkalommal foglalkozunk Dániel könyvével, a délelőtti istentiszteleteken. Végre elérkeztünk ahhoz a ponthoz, amely igazán illik a sorozatnak a címéhez. Igazán hatásos sorozatcímet próbáltam adni ennek az igehirdetés sorozatnak: A birodalmak bukása. Modern filmnek is lehetne a címe, sőt valamelyiknek az is.

Negyedik alkalommal olvassunk Nebukadneccarról és amúgy Dániel a főszereplő, Dániel az, aki több királyon uralkodásán keresztül is ott marad a királyi udvarban sőt, nem csak egy uralomban, hanem más birodalom idején is, a legyőző birodalom idején is.

Negyedik alkalommal hallunk valamilyen formában Nebukadneccarról: Nagyon nagy király volt ő, sőt abban a korban messze a leghíresebb, a legnagyobb uralkodó. Az ókori világ egyik legnagyobb uralkodójáról beszélünk. És azt olvassuk a Dániel könyvében, nagyon kevés emberről, sőt nem is igazán tudom, hogy olvassuk-e más emberről ilyet: úgy tűnik, hogy ez a király többször is megtért. Akárhányszor olvassuk a 2-3-4-dik fejezetet, sokkolta őt az Istennek a dicsősége, nagysága, és akkor nagyon gyorsan elkezdte dicsérni az Istent. Aztán valami megpattant nála, valami megszakadt. Elkezdte bálványozni saját magát, aztán jött a csapás, jött a tanítás aztán megint megtért, és ebben a részben is azt olvassuk Nabukodonozorról, egy újabb megtéréséről azonban ez már sokkal drasztikusabb, sokkal drámaibb mint az előzőek.

Címet adtam ennek a prédikációnak, színes címet: Fekete ikra, zöld fű és kék ég.

Furcsa cím, jobban belegondolunk azonban szépen leírja, színesen leírja azt ami történik Nabukkóval. Fekete ikra egy különleges étel a nagy uraknak az étele abban az időben. Lényeg az, hatalmas úr különleges ételekkel és különleges élettel élte le az élete nagy részét. Aztán meg kellett tapasztalja azt, hogy milyen a zöld füvet enni, konkrétan azt olvassuk Nebukadneccárról, hogy zöld füvet legel, szó szerint. De szükséges volt az, hogy elkezdjen legelni ahhoz, hogy végre meglássa az eget, a kék eget.

Nem sértésnek szánom, de egy kicsi szó játék: sertés állapot, nem akartam mondani, hogy disznó, sertés állapot és ez nem sértés az mikor az ember nem tud az égre nézni. Tudjátok, hogy a sertés állapotú embernek (disznósága) abban rejlik, hogy olyan vastag a nyaka – és nem azért mert vastag nyakú kálvinista, – hogy nem tud az égre nézni. Láttatok már égre néző disznót? Nem! Ennek az az oka, hogy mivel olyan vastag a nyaka csak lefelé tud nézni. Ilyen ember volt miközben ikrát evet Nabukkó, lefelé, lenézve másokat. Az eget soha meg nem látva.

1.  Az első üzenete Nabukkóval kapcsolatban, a mai igén keresztül kedves testvéreim, hogy az emberi siker bármennyire is hajtunk utána, soha de soha nem fogja igazán megelégíteni az embert. 

Egyes szám első személyként beszél a felolvasott igében Nabukkó (otthon is olvassátok el a negyedik fejezetet)  Benne van az elején a büszkeség, hogy mindezt a birodalmat én építettem, én csináltam meg, én értem el a sikereimet. Ismerős? Én építettem fel ezt a házat, én csináltam meg ezt a kertet én csináltam ezt meg azt. És tudjátok meg Nabukonak emberi mércével lett volna mire büszkének lenni, és emberi mércével mondhatjuk, hogy méltán lehetett büszke. De isteni mércével nem méltán.

Nem akarok részletesen beszélni róla, az internet világában utána lehet nézni és olvasni, aki akar. Nem akármilyen helyen lakott: Szemiramisz függőkertje az ókori világ hét csodája közé tartozott. Nabukodonozor ezt a kertet azért építette konkrétan éppen a sivatag közepére, mert meg akart felelni a méd király lányának a kedves feleségének Amüthisznek, ez az ő vágya volt az, hogy olyan környezetben éljen mint amilyenben ő élt az apja palotájában. Azonban ez természetileg nem volt adott, ahová került.

Viszont csoda, tényleg egy csoda ez a függőkert, létezett. Akkori mércével pláne, egy csodát építtetett Nabukkó. Függőkert és egy olyan környezetet alakított ki a sivatag közepére, tényleg mint a sertés, csak lefelé tudod nézni. Felment a palotája tetejére és nézet a porba, úgy nézte az embereket az alattvalóit mint a port. 360000 négyzetméternyi palotája volt, ez nem kicsi terület, csoda volt amit tudott építtetni. Azonban a büszkeség akkor sem volt értelmes. Akkor is a siker ellenére ez az ember nem volt boldog és nem a siker ellen beszélek, hanem kívánom kedves testvéreim, hogy legyetek sikeresek. Benedek Elek író mondta azt: “Lehet belőled nagy ember – és hadd legyen! – de szív nélkül, szeretet nélkül igazán naggyá nem leszel…”

Egy másik író Hemingway (Ernest) (regényíró) aki 1954-ben Nobel díjat kapott. A Nobel díj nem a mennyországba való jegyet jelenti. Ugyanis maga Hemingway, aki azért gyönyörű dolgokat írt és mondhatni emberi mércével tényleg megérdemelte a Nobel díjat. De valójában az élete úgy alakult, hogy 5-6 liter bor minden nap megivott, alkoholizmus minden nap, négy felesége volt, Az alkoholizmusával és beteges életmódjával 62 éves korában egyszer vette a fegyverét és véget vetett az életének (öngyilkos lett). Siker az egyik oldalon van egy óriási szakadék és boldogság sehol. Valóban a siker a boldogság titka? Sokan ezt hiszik. Én nem hiszem.

2. Pedig az Isten nagyon sokszor figyelmeztet bennünket. Én hiszek az igehirdetésben, hiszek abban, hogy Isten megszólíthat most téged a prédikáció által, hogy neked  személyesen szól az ige, de Istennek a fantáziája sokkal nagyobb ennél. Lehet, hogy egy ének szólít meg vagy az ifjak éneke szólít meg. Lehet, hogy egy álomban szólít meg az Isten. Nebukadneccárt álomban szólította meg: azt mondta, elvagy a sikereiddel Nabukkó nem baj majd éjszaka beszélek veled, majd az álmon keresztül figyelmeztetlek téged. Sőt nem csak álomban hanem nagyon sokszor még állatokon keresztül is szólít az Isten: Nézzétek meg a Szentírást: Bálámot a szamara irányítja és próbálja figyelmeztetni (4Móz 22,28-30). Péter apostolt a kakas szó szólítja meg (Máté 26,74-75).A gazdag és Lázár példázatában egy kutya az aki figyelmezteti a gazdagot, amely a szegény ember sebeit nyalogatták és azt mondja, hogy te feladatod lenne bekötözni, de nem figyelt oda (Lukács 16,19-31)…

Egy lelkipásztor mesélte e történetet két fiatal fiúról: egy 9 és 10 éves gyerek kereste fel őt és arra kérték a lelkipásztort, hogy imádkozzanak a szüleikért az istentiszteleten. De miért? Azért mert válófélben voltak a szüleik, mert összevesztek egymással. Édesapa elköltözött az anyjához 11 km-re tőlük a másik faluba, a gyerekek az édesanyjukkal éltek. „Imádkozunk tiszteletes azért, hogy ne váljanak el a szüleink.” – kérték. Pár hét múlva boldogan jött a két fiatal fiú, mert az imádságuk teljesült. Mi történt? Tudja tiszteletes úr van nekünk egy kutyánk egy helyes korcs és ez a kutya minden nap, reggel elindult tőlünk 11 km-re édesapánkhoz a másik faluba, megnézte, hogy van a gazdi és estére vissza jött hozzánk, és ezt az utat minden nap megcsinálta. A kutya nem értette, miért van olyan messze a gazdája. Egyszer megjelent a férj az asszony házánál és azt mondta: „Te, asszony! Még ez a kutya is okosabb, mint mi, még ennek a kutyának is több esze van, mint nekünk!…” Neked mennyi eszed van? Hogy figyelmeztet téged az Isten? Még időben figyelmeztet téged az Isten, nem tudom, hogy mi által, lehet prédikáció által, de lehet egy álom által, vagy lehet más jel által, de Isten szól hozzád. Most még kényelmes padok között, egy kórházi ágyhoz képest. Még itt kényelmesen figyelmeztet téged, aztán meglátjuk hogy alszol utána. Időt ad a megtéréshez és valaki él vele és van, aki nem. Tudunk a Szentírásból jó példát. Van, aki él vele, Jónás akarva akaratlanul elmegy Ninivébe és azt mondja: még 40 nap és elpusztul a város! És… megtértek. (Jónás 3 fejezet) Valaki élt a figyelmeztetéssel.

Nebukadneccár azonban nem élt vele. Nemsokára rá bekövetkezett a kattanás, mert ahogy olvassuk ezt a történetet itt voltaképpen ez történik, elmebaj, ezzel az emberrel. A dicsőség, a büszkeség ment az agyára, hogy mi pattant meg hirtelen nem tudjuk. A jelek alapján ez az ember likantropiában szenvedett, nevetségesnek tűnik de azt jelenti, hogy állatnak hitte magát. Egy idő után bekattant a király és elment az udvarra legelni. Nem fürdőt, nem mosdót, hosszúra hagyta a haját, szőrét, körmét nem vágta le és teljesen úgy viselkedett hét esztendőn keresztül mint egy állat. „Sic transit gloria mundi” – így múlik el a világ dicsősége.

Nemcsak Nebukadneccárról van itt szó: sorolhatnánk diktátorokat a történelemből, akik pontosan ugyanígy jártak, sőt még rosszabbul, mert itt Nabukkó helyre jött. Hitlert elbújva egy bunkerben találtak meg, ciántablettával „segített” magán. Sztálin ugyan csak ilyen szorított helyzetben már levegőt sem merte be szívni, mert azt hitte, az is meg van mérgezve, bekattant, elbújva, mint egy állat, halt meg. Lehetne tovább sorolni, akiket szintén utolért az Isten malma. Azt mondjuk, hogy az Isten malma lassan őröl, de biztosan.

Sok ember azt hiszi, hogy övé az ország, a hatalom és a dicsőség, magukban biztos úgy is imádkoznak. Ez a csodálatos Nabukkó életében, hogy őt valaki megmenti, hogy hirtelen hét év után, ahogy Isten figyelmezteti álomban előtte, az állatból ismét ember lesz.

3. Tudjátok, hogy mondják görögül azt, hogy ember? antropos. Magyarul lefordítva ez azt jelenti fölfelé néző. (Az antropos görög eredetű szó, jelentése ember, de szó szerinti jelentése: Az ember az, aki újra felfelé néz).

És ez a farkasember, aki azelőtt úgy élt mint egy disznó, mint egy sertés lefelé nézve, ez a farkasember hirtelen elkezdett felfelé nézni.

És talán a 121,1-2 Zsoltár szavaival mondhatta azt nem tudom “Szemeimet a hegyekre emelem, honnan jön az én segítségem? Az én segítségem az Úrtól van, aki teremtette az eget és földet.”

Akár Nabukodonozor is írhatta volna a Zsoltárok 16,7-et: “Áldom az Urat, mert tanácsot ad nekem, még éjszaka is figyelmeztet bensőm .” még az álmok is figyelmeztetnek. Aztán így folytatja a Zsoltáros 16,8-9 versei: “Az Úrra tekintek szüntelen, nem tántorodom meg… Ezért örül a szívem, és ujjong a lelkem.” Ezért tudok mosolyogni, mert az Úrra tekintek szüntelen ezt ajánlom mindenkinek! Szüntelen az Úrra nézni! Légy ilyen ember antropos: égre néző ember!

4. Utolsó üzenet: Akkor mikor helyrejöttél és elkezdtél az égre nézi, akkor ne tartsd az üzenetet magadban. Kezdd el élni mások felé is! Kezd el mondani másoknak is, nem erőszakkal, nem dicsekedve, nem büszkén, az Isten megszabadít a büszkeségtől. Amikor úgy érzed, hogy megaláz, meg próbál, akkor a büszkeséget ki égeti. Nagyon sokszor az Isten ki égeti az égő kemencében a büszkeséget, ami belénk szorult. Oh, de büszkék tudunk lenni, amit csináltunk az elmúlt héten és aztán kiderül, kéne egy kis tűz, az meg fáj, de ki égeti belőlünk! Dicsőíteni, magasztalni az Istent ez után lehet.

Az Úrra tekintek szüntelen, fölfelé nézek, és hadd mondjam el Dániel is ezt tette és már Nebukadneccár is ezt tette, miután felfelé nézett, Isten kiemelte Nabukodonozort és vissza helyezte a királyságba. Onnantól kezdve a királyságban, ami kevés volt a haláláig Isten nem adott neki sok esélyt újból, hogy megbolonduljon „happy end” lett a vége, megtérve találta halála, jó irányba találta az Úr, mikor eljött érte. Akkor elkezdi áldani, magasztalni az Istent: Ő a királyoknak királya. És hadd mondjam el: Szemiramisz függőkertje sehol nincs, nagyjából sejtjük hol lehetett, Bagdad környékén. De végül is por és kő, amit találnak.

De a dicsőítés és magasztalás, a bizonyságtétel az megmarad és ez marad meg mindörökké.

Isten segítsen meg bennünket, hogy akkor, amikor túlságosan el vagyunk, felfúvódunk héliummal, büszkeséggel akkor engedjük azt kiégetni a szívünkből és engedjük azt, hogy Isten ismét emberré tegyen. Jézus ezért lett emberré, hogy minket felfelé néző, égre néző emberré tegyen.

Ámen!

Elmondta: Rácz Ervin Lajos szigetlankai lelkipásztor

Ezt követően leírta: Sólyom Enikő szigetlankai gyülekezeti tag

Lekció: Dániel 3,1-30

„Van nekünk Istenünk, akit mi tisztelünk: ő ki tud minket szabadítani az izzó tüzes kemencéből, és ki tud szabadítani a te kezedből is, ó, király! De ha nem tenné is, tudd meg, ó, király, hogy mi a te isteneidet nem tiszteljük, és nem hódolunk az aranyszobor előtt, amelyet felállíttattál!”

 Alapige Dániel 3,17-18

Imádság:

Kegyelmes Istenünk, mennyei, édes, jó Atyánk! Hálát adunk neked ezért az igéért, hálát adunk azért, hogy így szólítasz meg bennünket, hogy tudatunknál legyünk, hogy Te egy élő Úr vagy, hogy el tudjuk mondani már az istentisztelet elején, hogy mi nem csupáncsak egy szokásnak engedelmeskedünk itt, hanem találkozni jöttünk Veled a testvérek közösségébe. Taníts meg bennünket ezen a mai istentiszteleten arra, hogy mit jelent szabadon hinni Benned. Mit jelent az, hogy Rád tudjuk bízni az életünket, hogyan kapunk erőt arra, hogy tovább küzdjünk az élet viharaiban és mi ad igazi megtartást, megtartatást. Rejts most el bennünket a Te szárnyad alá, taníts, oktass a Te igéd által! Ámen!

IGEHÍRDETÉS

Birodalmak bukásáról szóló sorozat 3. részénél tartunk, kedves testvéreim, szeretettel köszöntöm azokat is, akik először vannak itt a Dániel próféta könyve magyarázatán! Talán a 3. részből is meg lehet tudni, hogy miről volt szó eddig. Tudjuk azt, hogy Dániel próféta 14-15 éves korában, a barátaival együtt, Sadrakkal, Mésakkal és Abéd- Negóval együtt, rabságba kerül. Elmondtam azt is, hogy valószínű, körülöttük mindenki elpusztul, mindenki meghal, a szüleiket is elveszítik ezek az ifjak, minden szétborul, minden szétesik körülöttük és idegenben, idegen tájakon, rabságban kell éljék tovább az életüket. És azt látjuk Dánielen, hogy mindez nem rendíti meg, hitében szilárd marad, és éppen a hite segíti arra, hogy tovább menjen, és így tegyen bizonyságot. Tudjuk azt is, és azt is láttuk a múlt héten, hogy Dánielnek volt egy különleges tehetsége, Istentől kapott tehetsége, mégpedig az álomfejtés. Erről is beszéltünk egy kicsit   az elmúlt vasárnapon. Mit jelentenek az álmok, akár nyitott szemmel álmodunk, akár csukott szemmel, és egyszerűen le volt nyűgözve Nebukadneccar, vagy Nabukodonozor, ki hogy akarja, úgy ejti, attól a tehetségtől, hogy Dániel nemcsak megfejtette az álmot, hanem azt is elmondta, hogy mit álmodott Nebukadneccar. Ott fejeztük be az elmúlt héten az igét és igemagyarázatot, hogy teljesen elégedett, az addig megfélemlítésben, félelemben élő Nabukodonozor, és azt mondta, hogy senki nincs olyan isten, mint Dánielnek Istene. Dicsőíti az istent, és úgy néz ki, hogy megtért ember lett. Aztán elmúlt, elég rövid idő alatt. Elmúlt neki ez a „hóbortja”, hogy hitt az Istenben, idézőjelben, mert a félelemhez kötötte! Csupáncsak a félelemhez kötötte az Istenben való hitet.  Nem vetett szilárd gyökeret a szívében, és azonnal egy másik irányba indult el. Azt olvassuk Dániel könyvének 3. fejezetében, hogy aranyszobrot készíttet, bálványszobrot készíttetett saját magának. Saját kicsi istent készíttet, amely úgy néz ki, mint ő, amely úgy néz ki, ahogy ő akarja, hogy kinézzen, amely úgy működik, ahogy ő akarja, hogy működjön, amely akkor működik, amikor ő benyomja a gombot. Ismerős ez az isten, nem, akit lehet irányítani? Ha akarom, hogy szóljon, akkor szól, ha pedig nem akarom, hogy beleszóljon az életembe, akkor becsukom a templomajtót, bezárom a templomajtót és megyek tovább. Nebukadneccar  egy ilyen aranyszobrot készíttet. Mindeközben látszik az, hogy a hatalma, az akkori világ legnagyobb urának a hatalma, megrészegíti őt. És ennek a következménye az, hogy aranyszobrot készíttet. Közben ott vannak  Dánielnek  a barátai. Nem tudom azt, hogy Dániel hova tűnt közben, ez itt rejtély ebben a fejezetben. Azt tudjuk, hogy előjönnek Dániel barátai, az új nevükön Sadrak, Mésak és Abéd-Negó, és vállalják a tüzes kemencének a forró levegőjét, vállalják azt, hogy hitükért akár még oda is bemennek. De kell tudnunk, rögtön az igehirdetés elején azt, hogy az égő tüzes kemence az elsősorban egy lelkiállapot, és egy olyan lelkiállapot, kedves testvéreim, amit senki, senki nem kerülhet el az életben. Egyszer mindenki bemegy az égő kemencébe, csak attól függ, hogy mi történik ott, mi lesz veled ott, és hogyan érkezel meg oda. Egyszer be fog izzani, egyszer be fog kattanni a termométer, vagy a termosztát az életedben, és akkor azt már nem bírod, és akkor jön még nagyobb fájdalom, még nagyobb veszteség, amikor esetleg betegágyon kell, hogy feküdj, amikor egy beteged mellett kell, hogy ülj, amikor el kell, hogy veszíts valakit, akit nagyon szeretsz. Amikor koporsó mellett kell, hogy megállj szilárdan, erősen,  hittel, akkor elmondhatod, ott vagy az égő tüzes kemencében. És látjátok az Isten igéje nem áltat bennünket. Lesz ilyen, lesz ilyen az életünkben, amikor be kell, hogy kerüljünk a kemencébe, hogyan (ez igaz, ugye, valaki a gyülekezetből  prüszköl) .Minden, amit eddig mondtam, és ezután is, amit mondok,  igaz. Lesz ilyen, és akkor legyen egy gyakorlati kérdés ma, a mai istentiszteleten, mit tegyünk ilyenkor? Mit lehet tenni ilyenkor? Mire van szükségünk olyankor, mikor bekerül életünk az égő tüzes kemencébe? Szeretnétek tudni? Négy olyan dolgot tanulunk meg a felolvasott igéből, amely által felkészülhetünk erre az állapotra.

1. Az első, amire szükségünk van, és amiről szeretnék beszélni, az, az, hogy amikor te az égő, tüzes kemencébe kerülsz, neked szükséged van szabad hitre, felszabadult, szabad hitre. Nem rád erőltetett hitre, nem bemagolt hitre, nem rád szorított hitre, hanem szabad hitre! Krisztusban szabad hitre! Nézzétek, Nebukadneccar, is hitre tanít, hitre tanít, arra ösztönöz. Aranyszobrot készíttet. Oda kell állni mindenkinek, miniszternek, nagy embernek, nagyúrnak, fejedelemnek. Mindenkinek le kell borulni az aranyszobor előtt. Szerintetek volt egy ember is, aki önkéntesen, szabad akaratából tette mindezt? Egy se volt! Mindenki azért tette, mert engedelmeskedni kell a királynak. Mindenki azért tette, mert félt az égő tüzes kemencétől. Mindenki azért tette, mert félt a retorziótól. A megfélemlített hit, kedves testvéreim, nem hit. A megfélemlített hit, hadd mondjam így: megbetegítő hit. És Isten nem ezt akarja elérni nálunk. Nem furcsa az, hogy Isten, amikor megteremtette az embert, akkor mégiscsak adott neki valamilyen szabad akaratot? Nem robotokat teremtett erre a fölre. Ha azt akarta volna az Isten, hogy minden jó legyen, akkor betáplált volna bennünket, robotokká táplált volna, és akkor minden úgy lett volna a teremtéstől kezdve, a bűneset történetén keresztül, ahogy Ő diktálja. Azonban Istennek szüksége van a szabadságunkra. Szüksége van a mi szabad döntésünkre is. Nézzétek itt a zene is valamilyen szinten manipulálja az embereket! Az aranyszobor felállítása után azt olvassuk  Nebukadneccarnál, hogy mindenféle hangszereket odahozatott és ő már akkor tudta azt, hogy a zenével nagyon sok mindent el lehet érni. A zenei eszköz nagyon sok mindenkit manipulálhat, a rosszra is, az aranyszobor előtt való hajlongásra is. Lehet erre is használni a zenét. Szeretném elmondani azt, hogy a zene, az egy eszköz, testvéreim, az egy eszköz! Olyan szépen énekeltétek azt, hogy „Szívemet hozzád emelem”, ezt énekeltétek, mielőtt bejöttem, ugye? Azt mondjuk, ez ma egy református ének, ezt énekeljük évszázadok óta. Ha tudnátok azt, hogy Genfben, ennek a dallamára, a XVI században, mit énekeltek, ugyanennek a dallamára, ugyanezzel a zenével, ugyanezzel a dallammal, akkor azt gondolom, kicsit felháborodnátok, nem is kicsit! Hát akkor miért háborodunk fel azon, hogy sokszor egy újra csomagolt üzenetet, isteni üzenetet, ifjúsági köntösbe csomagolunk be, teszünk be, és úgy éneklik az ifjak, ahogy énekelték most: Rejts most elt. A zene eszköz, de jó kezekben kell, hogy legyen! Az Isten kezében kell, hogy legyen, és ott lesz igazán szabad! Én nem tudom, hogy ki miért van itt most a templomban, nem tudom, hogy miért jöttél ma el az istentiszteletre. Sejtem, hogy vannak itt ifjak, és talán még szülők is, talán még egynéhány szülő is, aki azért jött el az istentiszteletre, mert azt mondták neki, hogy el kell jönni. Akik azért vannak itt, mert május 16.-ig, addig a konfirmációig, valahogy csak kibírjuk, hogy minden vasárnap itt legyünk a templomban. Valahogy csak kibírjuk, aztán utána szaladunk el. De azért merem remélni, hogy a többség azért van itt a templomban, mert reggel úgy kelt fel, hogy akarok jönni az Úr elé, akarok jönni az Isten házába! És tudom, óriási harc az, amikor szülőként, Istenben hívő szülőként, meg kell győzni az ifjakat arról, hogy keljenek fel, és induljanak a templomba. Igazi közelharc ez, a reggeli fogmosás és a kávé megivása között. Lassan tapasztalatból is beszélek. Kedves testvéreim, arra bíztatnálak benneteket, és itt oda-vissza folyjon a dolog, mert vannak itt szülők, amint mondtam, akik a gyermekeik miatt vannak itt, és vannak itt gyerekek, akik a szülők miatt vannak itt. És ez egy harc, egy óriási imaharc, hogy a kényszerből majd, és furcsa ezt mondani, a kényszerből, majd szabad akarat legyen. S a győztes harc akkor lesz győztes harc, hogyha egyszer majd azt tapasztaljátok, valamelyik reggel, s kívánom ezt nektek, hogy gyermeketek, ifjatok, hozzátartozótok, magától azt mondja, hogy megyek és indulok az Isten elé. Egészen addig pedig, május 16.-ig, a kényszer azért van, hogy választhasd a jót, hogy legyen alkalmad választani a jót. Tehát szükségünk van a szabad hitre!
2. A második, amit kell tudnunk a tüzes kemencébe való érkezés előtt az, az, hogy szükségünk van megfélemlítés nélküli hitre, úgy ahogy mondtam, félelem nélküli hitre. Van, mikor a megfélemlített hit, ahogy mondtam, megbetegíthet bennünket. Szükségünk van félelem nélküli hitre. Nézzük meg ezt a párbeszédet, s hallottuk kétszer is egy részletét, Nabukkó és a srácok között, Nabukkó és Dániel barátai között. Kedves testvéreim, ezt a hatalmas urat, a világ akkori legnagyobb uralkodóját, még senki nem szakította félbe, mármint nem szó szerint, hanem a szavait. Még senki nem állította meg, még senki nem mondott neki nemet, még senki nem mondta azt neki, hogy nem jó, amit mondasz. És szerintem majd megőrül, amikor ez a három ember ott áll nyugodtan előtte, és azt mondja, hogy: „Nem te uralkodsz rajtunk. Lehet, hogy úgy tűnik, hogy te uralkodsz rajtunk, meg te parancsolsz, nem mondod meg nekünk, hogy mit csináljunk. Van nekünk Istenünk, ő meg tud bennünket szabadítani az égő tüzes kemencéből. Éreted király, érted? No, figyelj csak ide, mondok még valami többet is. De ha nem tenné is, mi a te aranyszobrod előtt meg nem hajolunk, meg, nem térdelünk, ezt jó, hogyha megérted.” Majd megzavarodik ez az ember. De, honnan ez a bátorság? Mert, hogy neked is van szükséged erre a bátorságra, akár a következő héten. Tudom én, hogy nagyon sokszor olyan emberek előtt kell megálljatok, aki előtt, valljuk meg, féltek, féltek megszólalni. Sokszor én is kerülök olyan helyzetbe. Olyan emberrel kell beszéljek, akivel, megmondom lelkipásztori őszinteséggel, nem szívesen beszélek. Előtte izgulok, előtte félek, hogy mi lesz ebből, legyünk már túl ezen a találkozáson! Lehet, hogy neked is lesznek ilyen találkozásaid a héten, amelytől félsz, amelytől rettegsz. Egy valamit kell tudnod, aki minden reggel Isten előtt térdel, a nap folyamán bárki előtt megállhat, bárki előtt. Dávid és Góliát története – szerintem mindenki számára ismerős a szentírásból. Nézzétek, mit jelent az, hogy Dávid megáll Góliát előtt! Odaáll Góliát elé, s nem azt mondja, hogy „Juj, mekkora ez a Góliát!”, hanem Istennel az oldalán, Isten mellett, azt mondja, hogy „Milyen jó, hogy ekkora ez a Góliát, könnyebben el lehet találni.” Nagyobb a célpont, nagyszerű! Ugye, hogy megváltoztat mindent az, hogy az Isten mellette van? Persze! Elizeus történetét vettük az Igeszigeten. A szolgájával, az asszír seregekkel szemben áll, s azt mondja szolgájának ez az Elizeus: „Figyelj csak ide testvér, nézz körbe! Nézz körbe! Uram, nyisd meg a szívét, és nyisd meg a szemét, hogy lássa a szívével!” És körbe néz, és a hegyoldalon tüzes angyalok serege áll, és azt mondja, „Nézz körül, többen vannak velünk, mint ellenünk!” Mert ha az Isten velünk, akkor kicsoda ellenünk?
3. Harmadik, amire szükségünk van a tüzes kemencében – a harmadik dolog, amire nagyon nagy szükségünk van, és ez a csúcs, ez a hitnek a csúcsa! Ezt nevezhetjük igazán hitnek, s ez nem más, mint a feltétel nélküli hit. Azt mondja, és ezt fontos tudnunk „A mi Istenünk, akit szolgálunk” – ez egy nagyon fontos részletkérdés! Nem azt mondja, hogy a mi Istenünk, akihez jövünk karácsonykor, meg húsvétkor néha a templomba, és örüljön, hogy legalább akkor is jövünk! Nem, a mi Istenünk, aki ünnepi torta ad az életünkbe, de jól lakni mással lakunk jól, hanem az Istenünk, akit szolgálunk, és aki élő kenyér mindennap a számomra, a napi ige éppen erről beszél, aki élő kenyér, élő táplálék, mindennapi kenyér és nem ünnepi torta a számomra. Az én Istenem, akit szolgálok, az meg tud menteni engem a tüzes kemencéből. És itt jön a fordulat: De ha nem tenné is, én akkor is Neki szolgálok! Azt mondjátok, hogy mese ez a történet, ugye? Gondoltam több példát hozok föl, de elég, ha egyet elmondok, és akkor mindenki érteni fogja, hogy mi történik. Én, Rácz Ervin, tudom azt, hogy egy olyan Istenem van, aki az én halálos betegségben szenvedő feleségemet meg tudja gyógyítani. Meg tudja gyógyítani! De ha nem tenné is, de ha nem tenné is, én akkor is Neki szolgálok, és akkor is Hozzá tartozom. És most lehet, hogy valaki azt mondja, hogy önmagamra mutogatok, palást van rajtam, ezért nem mutathatok magamra, elpalástoljuk most ezt, de nem a szó rossz értelmében, hanem abban az értelemben, hogy mindez, amit itt olvasunk, ez nem csupán egy mese. Hanem megtörténhet a te életedben is, mert jön a tüzes kemence, mert jön a betegség, jön a halál. Ha nem tenné is, amit én kérek, ha nem tenné is, amit én mondok, én akkor is Neki szolgálok, s akkor is Hozzá tartozom. És azt hiszem, ez az igazi szabadság. Nézzétek, mit mond Pál apostol, az én kedvenc bibliai könyvemben! Olyan szép ez a mondat! Szívemből várom és remélem – börtönben mondja ezt – szívemből várom és remélem, hogy semmiben sem fogok szégyent vallani, hanem, mint mindenkor, úgy most is, a Krisztust egészen nyíltan fogják magasztalni énérettem, akár életben maradok, akár meghalok. Akár életben maradok, akár meghalok, mert nékem az élet Krisztus, és a meghalás nyereség. Ki tud így gondolkodni, ki tud haláltól is szabadon gondolkodni, ha nem az, aki Krisztust követi, a halált is legyőző Krisztust is követi?  Mert nékem az élet Krisztus, s a meghalás nyereség. A zsidókhoz írt levélből azt olvastuk pár nappal ezelőtt, hogy vannak emberek, akik a haláltól való félelem miatt egész életükben rabok. S valljuk meg őszintén, a félelmünk gyökere legtöbbször, ha nem mindig, a halálfélelemben gyökerezik, a halálfélelemből indul ki. S azt mondja Pál: nékem az élet Krisztus, akarok élni, szeretnék élni, de még a meghalás is nyereség, mert akkor már „face-to-face” (szemtől szembe), Krisztussal leszek, ott leszek vele egy közösségben. Hogy lehet így gondolkodni, mi által lehet így gondolkodni, üzleti, kalmárkodó szellemiség nélkül? Nagyon sokszor látom azt, hogy a mi hitünk nagyon sokszor olyan, mintha üzletelnénk az Istennel. Kérünk valamit, bedobjuk az ima automatába a kérésünket, és várjuk, hogy jöjjön az, amit mi akarunk, amit mi kértünk. S fel vagyunk háborodva akkor, amikor nem az érkezik az életünkbe. És ez a gond! De ha nem tenné is! Épp ebből a kalmárkodásból, ebből az üzletiességből szabadít meg bennünket, de csak az Isten kegyelme által.

Több vitát hallgattam már, akár keresztény-ateista vitákat is az interneten. S nagyon sokszor vádolják a keresztényeket, kedves testvéreim, hogy ők csak azért jók, mert bíznak abban, hogy az ő becsületességükért, az ő jóságukért majd valamikor kapnak jutalmat. Testvéreim, még ez is, kalmárkodás, még ez is üzleti kapcsolat. Igazán Krisztus akkor él benned, igazán akkor tudsz Istenben hívő, becsületes életet élni, hogyha nem azért teszed a jót, mert várod a jutalmat, hanem azért teszed a jót, mert jót tenni, jó. És kész! Mert becsületesnek lenni jó! Nem hiszek, mert…, hanem hiszek, feltétel nélkül. Nem szeretek, mert megéri, hanem szeretek, mert szeretek, és így tovább.

4. És akkor az utolsó gondolat: Az Isten üzenete a hívő ember számára: a végén minden jó lesz! Nagyon szép és ötletes mondatot olvastam, de ideillik: a végén minden jó lesz, de ha pedig még nem jó, akkor azt jelenti, hogy még nincs vége. Érted? A végén minden jó lesz! Tavaly, év első felében sokszor láttam ezt a szivárványos mondatot „Totul va fi bine!”, a végén minden jó lesz, minden jól fog alakulni,de ízlelgessük ezt a mondatot, kicsit, hívő szívvel is! A végén minden jó lesz, ha pedig még nem jó, akkor még nincs vég! Akkor még benne vagy a tüzes kemencében, és akkor még nagyon sok minden ki kell égjen belőled. Mint ahogy az ezüstöt tisztítja a tűz, úgy nagyon sokszor az istenben hívő ember életét is tisztítja a megpróbáltatás. Szeretném, ha elgondolkoznánk azon, hogy mi történik itt, ebben a meseszerű történetben, amire legyintünk egyet, hogy „Ó, ugyan már! Ez is olyan, mint a Jónás története! Hogy persze már, a cethal! Ó, menjünk tovább! A XXI. században az ilyen mesékben nem hiszünk! Na, nézzétek csak meg, mi történik itt! Azt olvassuk, hogy Nebukadneccar, dühében megfogja ezt a három férfit, bedobja az égő, tüzes kemencébe, és várja az eredményt, valahol jön ki a szénből, nem tudom. És csodák csodájára, benéz az égő, tüzes kemencébe, mert azért aggódik értük valahol, vagy nem tudom. Kíváncsi arra, hogy mi történik velük, lenéz, és látja az égő, tüzes kemencében, hogy nem hárman, hanem négyen vannak ott. Nem hárman! Hárman mennek be, négyen vannak benn, és hárman jönnek ki. Ki az a negyedik alak, testvéreim? Szerintetek, ki az a negyedik alak? Az Ószövetség még nem nevezi meg konkrétan, de én 100%-ig, 1000%-ig biztosan, újszövetségi emberként elmondhatom, hogy a negyedik alak, aki ott van, Sadrak, Mésak és Abéd- Negó mellett, az Jézus Krisztus. Így van? Hárman mennek be, négyen vannak benn, hárman jönnek ki. Mit jelent ez? Azt testvéreim, hogy Jézus Krisztus ott maradt, Jézus Krisztus ott marad az égő tüzes kemencében, azért, mert tudja, hogy lehet, ma te jössz ki onnan, de holnap reggel valaki más megy oda, vagy nem tudom, hogy mi oka. Valaki más megy oda be, és valaki vár odabenn. Valaki ott maradt, hogy ne mondhasd abban a helyzetben, hogy egyedül vagy, mert nekünk ilyen Krisztusunk van, aki lehet, hogy meg tudna szabadítani az égő tüzes kemencéből, mert meg tud szabadítani! De ő nem megszabadítani akar az égő, tüzes kemencéből, hanem melletted akar lenni az égő, tüzes kemencében, érted? Ő ezt ígéri, hogy veletek vagyok minden napon, a világ végezetéig.. Ott is, a halálos ágyadon is, ott is, amikor a legnagyobb poklokat kell, hogy átéld. Ott is veled vagyok! Ő ezt ígéri. Nem a tűztől menekít meg. A király kezétől megment, a kínzók kezétől megment, ezt ígéri. A tűzből nem biztos, ezt nem ígéri. Egy valamit azonban ígér, hogy ott a tűzben, bármilyen nemű tűz is vár rád, veled lesz! Veletek vagyok minden napon, a világ végezetéig. S miért van ez? Miért van az, hogy mi is halljuk, és tapasztaljuk is sokan, hogy senki nincs közelebb, senki nincs közelebb az Istenhez, mint az, aki éppen az égő tüzes kemencében van. Senki nem énekel úgy, mint az, aki szenved, és szenved akár Krisztusért is. Pár évvel ezelőtt találtam egy videót, amelyben Közel-Keleten élő, üldözött keresztény testvéreink tartanak egy istentiszteletet, és dicsőítik az Istent. Én még olyan dicsőítést életemben nem láttam, annyira szívvel, lélekkel teli dicsőítést. Sadrak, Mésak és Abéd- Negó, miközben a trombita, meg különböző világi zeneszó szólt, a saját maguk énekével dicsőítésével a szívükben énekeltek? S kívülről pedig Nebukadneccar csodálkozik, hogy ezek benn, a tüzes kemencében sétálnak, jól vannak, és jól érzik magukat, mert ott van az a negyedik ember. Az a kérdésem, van-e olyan erős hited?

Ha nem, akkor kérd ezt a hitet az Istentől, történjen bármi, de tényleg bármi „Én az Úr szolgája vagyok, mert nékem az élet Krisztus, és még a meghalás is nyereség”. És ha alakulnak  az égő tüzes kemencében, még ha alakulnak is égési sérülések, hát lesz rá egy örökkévalóság, hogy begyógyuljanak, mert nékem az élet Krisztus. Ámen!

Imádság

Mennyei Atyánk! Köszönjük azt most is, hogy nem áltatsz, és nem szép szavakkal becsapni akarsz bennünket, hanem az életre akarsz nevelni, hogy betelve menjünk az élettel tovább, feléd. egyre inkább megtelve az élettel, és ez a telítettség nem mindig évszámot és kort jelent, hanem minőséget, minőségi életet. Add, hogy ezt a minőségi életet tudjuk élni veled naponta, éjszakáról, éjszakára, tüzes kemencéről tüzes kemencére! Imádkozunk, hogy tudjunk mindig szabad hittel, engedelmes hittel, félelem nélküli hittel, megfélemlítés nélküli hittel bemenni az égő tüzes kemencébe! Urunk, imádkozunk ifjú testvéreinkért is, akik talán még nem érzik az égő kemencének a hatását, de add Urunk, hogy akkor is ott legyen a hitük, ami hallásból van, akkor is ott legyen a hitük, amikor ők kerülnek be a tüzes, égő kemencébe, és talán akkor lehet, hogy mi már nem leszünk, de Te ott leszel mellettük. Ez a csodálatos hit nemzedékről nemzedékre szállhat így, de személyesen Tőled van. Köszönjük, hogy most érezhetjük a Te jelenlétedet, de köszönjük azt, hogy, amikor bajban vagyunk, amikor tényleg megpróbáltatások érnek bennünket, amikor érezzük, hogy égünk el, akkor érezhetjük a Te valóságos jelenlétedet, hogy Te megfogod a kezünket, és vezetsz, átvezetsz bennünket a bajokon. Szeretnénk érezni ezt a Te áldó hatalmadat, mert a Te öledbe bizton szeretnénk lehajtani fejünket, abban a biztonságban, hogy Te velünk vagy minden napon, a világ végezetéig. Így imádkozunk a beteg testvéreinkért, és azokért, akik úgy érzik, hogy valóban tüzes, égő kemencében vannak! Imádkozunk gyászoló testvéreinkért, akik talán könnyektől telt szemmel tekintenek vissza elhunyt szerettükre. Te töröld le a könnyet szemükről és a szívükről is! Imádkozunk ezért a gyülekezetért, imádkozunk ezért a városért, Urunk! Imádkozunk kultúránkért, hogy Te irányítsd azt is, hogy legyen az is szabad tebenned! Imádkozunk a mi népünkért, a mi nemzetünkért, hogy Téged találjon meg, és Te legyél az ő vezérük, Te legyél a mi vezérünk! Te legyél a mi vezetőnk, nem egy aranyszobor, nem egy bálvány, hanem egyedül Te, az élő Isten! Ámen!

Leírta: Pesti Mária

Elmondta: Rácz Ervin