Lekció: Dániel 3,1-30

„Van nekünk Istenünk, akit mi tisztelünk: ő ki tud minket szabadítani az izzó tüzes kemencéből, és ki tud szabadítani a te kezedből is, ó, király! De ha nem tenné is, tudd meg, ó, király, hogy mi a te isteneidet nem tiszteljük, és nem hódolunk az aranyszobor előtt, amelyet felállíttattál!”

 Alapige Dániel 3,17-18

Imádság:

Kegyelmes Istenünk, mennyei, édes, jó Atyánk! Hálát adunk neked ezért az igéért, hálát adunk azért, hogy így szólítasz meg bennünket, hogy tudatunknál legyünk, hogy Te egy élő Úr vagy, hogy el tudjuk mondani már az istentisztelet elején, hogy mi nem csupáncsak egy szokásnak engedelmeskedünk itt, hanem találkozni jöttünk Veled a testvérek közösségébe. Taníts meg bennünket ezen a mai istentiszteleten arra, hogy mit jelent szabadon hinni Benned. Mit jelent az, hogy Rád tudjuk bízni az életünket, hogyan kapunk erőt arra, hogy tovább küzdjünk az élet viharaiban és mi ad igazi megtartást, megtartatást. Rejts most el bennünket a Te szárnyad alá, taníts, oktass a Te igéd által! Ámen!

IGEHÍRDETÉS

Birodalmak bukásáról szóló sorozat 3. részénél tartunk, kedves testvéreim, szeretettel köszöntöm azokat is, akik először vannak itt a Dániel próféta könyve magyarázatán! Talán a 3. részből is meg lehet tudni, hogy miről volt szó eddig. Tudjuk azt, hogy Dániel próféta 14-15 éves korában, a barátaival együtt, Sadrakkal, Mésakkal és Abéd- Negóval együtt, rabságba kerül. Elmondtam azt is, hogy valószínű, körülöttük mindenki elpusztul, mindenki meghal, a szüleiket is elveszítik ezek az ifjak, minden szétborul, minden szétesik körülöttük és idegenben, idegen tájakon, rabságban kell éljék tovább az életüket. És azt látjuk Dánielen, hogy mindez nem rendíti meg, hitében szilárd marad, és éppen a hite segíti arra, hogy tovább menjen, és így tegyen bizonyságot. Tudjuk azt is, és azt is láttuk a múlt héten, hogy Dánielnek volt egy különleges tehetsége, Istentől kapott tehetsége, mégpedig az álomfejtés. Erről is beszéltünk egy kicsit   az elmúlt vasárnapon. Mit jelentenek az álmok, akár nyitott szemmel álmodunk, akár csukott szemmel, és egyszerűen le volt nyűgözve Nebukadneccar, vagy Nabukodonozor, ki hogy akarja, úgy ejti, attól a tehetségtől, hogy Dániel nemcsak megfejtette az álmot, hanem azt is elmondta, hogy mit álmodott Nebukadneccar. Ott fejeztük be az elmúlt héten az igét és igemagyarázatot, hogy teljesen elégedett, az addig megfélemlítésben, félelemben élő Nabukodonozor, és azt mondta, hogy senki nincs olyan isten, mint Dánielnek Istene. Dicsőíti az istent, és úgy néz ki, hogy megtért ember lett. Aztán elmúlt, elég rövid idő alatt. Elmúlt neki ez a „hóbortja”, hogy hitt az Istenben, idézőjelben, mert a félelemhez kötötte! Csupáncsak a félelemhez kötötte az Istenben való hitet.  Nem vetett szilárd gyökeret a szívében, és azonnal egy másik irányba indult el. Azt olvassuk Dániel könyvének 3. fejezetében, hogy aranyszobrot készíttet, bálványszobrot készíttetett saját magának. Saját kicsi istent készíttet, amely úgy néz ki, mint ő, amely úgy néz ki, ahogy ő akarja, hogy kinézzen, amely úgy működik, ahogy ő akarja, hogy működjön, amely akkor működik, amikor ő benyomja a gombot. Ismerős ez az isten, nem, akit lehet irányítani? Ha akarom, hogy szóljon, akkor szól, ha pedig nem akarom, hogy beleszóljon az életembe, akkor becsukom a templomajtót, bezárom a templomajtót és megyek tovább. Nebukadneccar  egy ilyen aranyszobrot készíttet. Mindeközben látszik az, hogy a hatalma, az akkori világ legnagyobb urának a hatalma, megrészegíti őt. És ennek a következménye az, hogy aranyszobrot készíttet. Közben ott vannak  Dánielnek  a barátai. Nem tudom azt, hogy Dániel hova tűnt közben, ez itt rejtély ebben a fejezetben. Azt tudjuk, hogy előjönnek Dániel barátai, az új nevükön Sadrak, Mésak és Abéd-Negó, és vállalják a tüzes kemencének a forró levegőjét, vállalják azt, hogy hitükért akár még oda is bemennek. De kell tudnunk, rögtön az igehirdetés elején azt, hogy az égő tüzes kemence az elsősorban egy lelkiállapot, és egy olyan lelkiállapot, kedves testvéreim, amit senki, senki nem kerülhet el az életben. Egyszer mindenki bemegy az égő kemencébe, csak attól függ, hogy mi történik ott, mi lesz veled ott, és hogyan érkezel meg oda. Egyszer be fog izzani, egyszer be fog kattanni a termométer, vagy a termosztát az életedben, és akkor azt már nem bírod, és akkor jön még nagyobb fájdalom, még nagyobb veszteség, amikor esetleg betegágyon kell, hogy feküdj, amikor egy beteged mellett kell, hogy ülj, amikor el kell, hogy veszíts valakit, akit nagyon szeretsz. Amikor koporsó mellett kell, hogy megállj szilárdan, erősen,  hittel, akkor elmondhatod, ott vagy az égő tüzes kemencében. És látjátok az Isten igéje nem áltat bennünket. Lesz ilyen, lesz ilyen az életünkben, amikor be kell, hogy kerüljünk a kemencébe, hogyan (ez igaz, ugye, valaki a gyülekezetből  prüszköl) .Minden, amit eddig mondtam, és ezután is, amit mondok,  igaz. Lesz ilyen, és akkor legyen egy gyakorlati kérdés ma, a mai istentiszteleten, mit tegyünk ilyenkor? Mit lehet tenni ilyenkor? Mire van szükségünk olyankor, mikor bekerül életünk az égő tüzes kemencébe? Szeretnétek tudni? Négy olyan dolgot tanulunk meg a felolvasott igéből, amely által felkészülhetünk erre az állapotra.

  1. Az első, amire szükségünk van, és amiről szeretnék beszélni, az, az, hogy amikor te az égő, tüzes kemencébe kerülsz, neked szükséged van szabad hitre, felszabadult, szabad hitre. Nem rád erőltetett hitre, nem bemagolt hitre, nem rád szorított hitre, hanem szabad hitre! Krisztusban szabad hitre! Nézzétek, Nebukadneccar, is hitre tanít, hitre tanít, arra ösztönöz. Aranyszobrot készíttet. Oda kell állni mindenkinek, miniszternek, nagy embernek, nagyúrnak, fejedelemnek. Mindenkinek le kell borulni az aranyszobor előtt. Szerintetek volt egy ember is, aki önkéntesen, szabad akaratából tette mindezt? Egy se volt! Mindenki azért tette, mert engedelmeskedni kell a királynak. Mindenki azért tette, mert félt az égő tüzes kemencétől. Mindenki azért tette, mert félt a retorziótól. A megfélemlített hit, kedves testvéreim, nem hit. A megfélemlített hit, hadd mondjam így: megbetegítő hit. És Isten nem ezt akarja elérni nálunk. Nem furcsa az, hogy Isten, amikor megteremtette az embert, akkor mégiscsak adott neki valamilyen szabad akaratot? Nem robotokat teremtett erre a fölre. Ha azt akarta volna az Isten, hogy minden jó legyen, akkor betáplált volna bennünket, robotokká táplált volna, és akkor minden úgy lett volna a teremtéstől kezdve, a bűneset történetén keresztül, ahogy Ő diktálja. Azonban Istennek szüksége van a szabadságunkra. Szüksége van a mi szabad döntésünkre is. Nézzétek itt a zene is valamilyen szinten manipulálja az embereket! Az aranyszobor felállítása után azt olvassuk  Nebukadneccarnál, hogy mindenféle hangszereket odahozatott és ő már akkor tudta azt, hogy a zenével nagyon sok mindent el lehet érni. A zenei eszköz nagyon sok mindenkit manipulálhat, a rosszra is, az aranyszobor előtt való hajlongásra is. Lehet erre is használni a zenét. Szeretném elmondani azt, hogy a zene, az egy eszköz, testvéreim, az egy eszköz! Olyan szépen énekeltétek azt, hogy „Szívemet hozzád emelem”, ezt énekeltétek, mielőtt bejöttem, ugye? Azt mondjuk, ez ma egy református ének, ezt énekeljük évszázadok óta. Ha tudnátok azt, hogy Genfben, ennek a dallamára, a XVI században, mit énekeltek, ugyanennek a dallamára, ugyanezzel a zenével, ugyanezzel a dallammal, akkor azt gondolom, kicsit felháborodnátok, nem is kicsit! Hát akkor miért háborodunk fel azon, hogy sokszor egy újra csomagolt üzenetet, isteni üzenetet, ifjúsági köntösbe csomagolunk be, teszünk be, és úgy éneklik az ifjak, ahogy énekelték most: Rejts most elt. A zene eszköz, de jó kezekben kell, hogy legyen! Az Isten kezében kell, hogy legyen, és ott lesz igazán szabad! Én nem tudom, hogy ki miért van itt most a templomban, nem tudom, hogy miért jöttél ma el az istentiszteletre. Sejtem, hogy vannak itt ifjak, és talán még szülők is, talán még egynéhány szülő is, aki azért jött el az istentiszteletre, mert azt mondták neki, hogy el kell jönni. Akik azért vannak itt, mert május 16.-ig, addig a konfirmációig, valahogy csak kibírjuk, hogy minden vasárnap itt legyünk a templomban. Valahogy csak kibírjuk, aztán utána szaladunk el. De azért merem remélni, hogy a többség azért van itt a templomban, mert reggel úgy kelt fel, hogy akarok jönni az Úr elé, akarok jönni az Isten házába! És tudom, óriási harc az, amikor szülőként, Istenben hívő szülőként, meg kell győzni az ifjakat arról, hogy keljenek fel, és induljanak a templomba. Igazi közelharc ez, a reggeli fogmosás és a kávé megivása között. Lassan tapasztalatból is beszélek. Kedves testvéreim, arra bíztatnálak benneteket, és itt oda-vissza folyjon a dolog, mert vannak itt szülők, amint mondtam, akik a gyermekeik miatt vannak itt, és vannak itt gyerekek, akik a szülők miatt vannak itt. És ez egy harc, egy óriási imaharc, hogy a kényszerből majd, és furcsa ezt mondani, a kényszerből, majd szabad akarat legyen. S a győztes harc akkor lesz győztes harc, hogyha egyszer majd azt tapasztaljátok, valamelyik reggel, s kívánom ezt nektek, hogy gyermeketek, ifjatok, hozzátartozótok, magától azt mondja, hogy megyek és indulok az Isten elé. Egészen addig pedig, május 16.-ig, a kényszer azért van, hogy választhasd a jót, hogy legyen alkalmad választani a jót. Tehát szükségünk van a szabad hitre!
  2. A második, amit kell tudnunk a tüzes kemencébe való érkezés előtt az, az, hogy szükségünk van megfélemlítés nélküli hitre, úgy ahogy mondtam, félelem nélküli hitre. Van, mikor a megfélemlített hit, ahogy mondtam, megbetegíthet bennünket. Szükségünk van félelem nélküli hitre. Nézzük meg ezt a párbeszédet, s hallottuk kétszer is egy részletét, Nabukkó és a srácok között, Nabukkó és Dániel barátai között. Kedves testvéreim, ezt a hatalmas urat, a világ akkori legnagyobb uralkodóját, még senki nem szakította félbe, mármint nem szó szerint, hanem a szavait. Még senki nem állította meg, még senki nem mondott neki nemet, még senki nem mondta azt neki, hogy nem jó, amit mondasz. És szerintem majd megőrül, amikor ez a három ember ott áll nyugodtan előtte, és azt mondja, hogy: „Nem te uralkodsz rajtunk. Lehet, hogy úgy tűnik, hogy te uralkodsz rajtunk, meg te parancsolsz, nem mondod meg nekünk, hogy mit csináljunk. Van nekünk Istenünk, ő meg tud bennünket szabadítani az égő tüzes kemencéből. Éreted király, érted? No, figyelj csak ide, mondok még valami többet is. De ha nem tenné is, mi a te aranyszobrod előtt meg nem hajolunk, meg, nem térdelünk, ezt jó, hogyha megérted.” Majd megzavarodik ez az ember. De, honnan ez a bátorság? Mert, hogy neked is van szükséged erre a bátorságra, akár a következő héten. Tudom én, hogy nagyon sokszor olyan emberek előtt kell megálljatok, aki előtt, valljuk meg, féltek, féltek megszólalni. Sokszor én is kerülök olyan helyzetbe. Olyan emberrel kell beszéljek, akivel, megmondom lelkipásztori őszinteséggel, nem szívesen beszélek. Előtte izgulok, előtte félek, hogy mi lesz ebből, legyünk már túl ezen a találkozáson! Lehet, hogy neked is lesznek ilyen találkozásaid a héten, amelytől félsz, amelytől rettegsz. Egy valamit kell tudnod, aki minden reggel Isten előtt térdel, a nap folyamán bárki előtt megállhat, bárki előtt. Dávid és Góliát története – szerintem mindenki számára ismerős a szentírásból. Nézzétek, mit jelent az, hogy Dávid megáll Góliát előtt! Odaáll Góliát elé, s nem azt mondja, hogy „Juj, mekkora ez a Góliát!”, hanem Istennel az oldalán, Isten mellett, azt mondja, hogy „Milyen jó, hogy ekkora ez a Góliát, könnyebben el lehet találni.” Nagyobb a célpont, nagyszerű! Ugye, hogy megváltoztat mindent az, hogy az Isten mellette van? Persze! Elizeus történetét vettük az Igeszigeten. A szolgájával, az asszír seregekkel szemben áll, s azt mondja szolgájának ez az Elizeus: „Figyelj csak ide testvér, nézz körbe! Nézz körbe! Uram, nyisd meg a szívét, és nyisd meg a szemét, hogy lássa a szívével!” És körbe néz, és a hegyoldalon tüzes angyalok serege áll, és azt mondja, „Nézz körül, többen vannak velünk, mint ellenünk!” Mert ha az Isten velünk, akkor kicsoda ellenünk?
  3. Harmadik, amire szükségünk van a tüzes kemencében – a harmadik dolog, amire nagyon nagy szükségünk van, és ez a csúcs, ez a hitnek a csúcsa! Ezt nevezhetjük igazán hitnek, s ez nem más, mint a feltétel nélküli hit. Azt mondja, és ezt fontos tudnunk „A mi Istenünk, akit szolgálunk” – ez egy nagyon fontos részletkérdés! Nem azt mondja, hogy a mi Istenünk, akihez jövünk karácsonykor, meg húsvétkor néha a templomba, és örüljön, hogy legalább akkor is jövünk! Nem, a mi Istenünk, aki ünnepi torta ad az életünkbe, de jól lakni mással lakunk jól, hanem az Istenünk, akit szolgálunk, és aki élő kenyér mindennap a számomra, a napi ige éppen erről beszél, aki élő kenyér, élő táplálék, mindennapi kenyér és nem ünnepi torta a számomra. Az én Istenem, akit szolgálok, az meg tud menteni engem a tüzes kemencéből. És itt jön a fordulat: De ha nem tenné is, én akkor is Neki szolgálok! Azt mondjátok, hogy mese ez a történet, ugye? Gondoltam több példát hozok föl, de elég, ha egyet elmondok, és akkor mindenki érteni fogja, hogy mi történik. Én, Rácz Ervin, tudom azt, hogy egy olyan Istenem van, aki az én halálos betegségben szenvedő feleségemet meg tudja gyógyítani. Meg tudja gyógyítani! De ha nem tenné is, de ha nem tenné is, én akkor is Neki szolgálok, és akkor is Hozzá tartozom. És most lehet, hogy valaki azt mondja, hogy önmagamra mutogatok, palást van rajtam, ezért nem mutathatok magamra, elpalástoljuk most ezt, de nem a szó rossz értelmében, hanem abban az értelemben, hogy mindez, amit itt olvasunk, ez nem csupán egy mese. Hanem megtörténhet a te életedben is, mert jön a tüzes kemence, mert jön a betegség, jön a halál. Ha nem tenné is, amit én kérek, ha nem tenné is, amit én mondok, én akkor is Neki szolgálok, s akkor is Hozzá tartozom. És azt hiszem, ez az igazi szabadság. Nézzétek, mit mond Pál apostol, az én kedvenc bibliai könyvemben! Olyan szép ez a mondat! Szívemből várom és remélem – börtönben mondja ezt – szívemből várom és remélem, hogy semmiben sem fogok szégyent vallani, hanem, mint mindenkor, úgy most is, a Krisztust egészen nyíltan fogják magasztalni énérettem, akár életben maradok, akár meghalok. Akár életben maradok, akár meghalok, mert nékem az élet Krisztus, és a meghalás nyereség. Ki tud így gondolkodni, ki tud haláltól is szabadon gondolkodni, ha nem az, aki Krisztust követi, a halált is legyőző Krisztust is követi?  Mert nékem az élet Krisztus, s a meghalás nyereség. A zsidókhoz írt levélből azt olvastuk pár nappal ezelőtt, hogy vannak emberek, akik a haláltól való félelem miatt egész életükben rabok. S valljuk meg őszintén, a félelmünk gyökere legtöbbször, ha nem mindig, a halálfélelemben gyökerezik, a halálfélelemből indul ki. S azt mondja Pál: nékem az élet Krisztus, akarok élni, szeretnék élni, de még a meghalás is nyereség, mert akkor már „face-to-face” (szemtől szembe), Krisztussal leszek, ott leszek vele egy közösségben. Hogy lehet így gondolkodni, mi által lehet így gondolkodni, üzleti, kalmárkodó szellemiség nélkül? Nagyon sokszor látom azt, hogy a mi hitünk nagyon sokszor olyan, mintha üzletelnénk az Istennel. Kérünk valamit, bedobjuk az ima automatába a kérésünket, és várjuk, hogy jöjjön az, amit mi akarunk, amit mi kértünk. S fel vagyunk háborodva akkor, amikor nem az érkezik az életünkbe. És ez a gond! De ha nem tenné is! Épp ebből a kalmárkodásból, ebből az üzletiességből szabadít meg bennünket, de csak az Isten kegyelme által.

Több vitát hallgattam már, akár keresztény-ateista vitákat is az interneten. S nagyon sokszor vádolják a keresztényeket, kedves testvéreim, hogy ők csak azért jók, mert bíznak abban, hogy az ő becsületességükért, az ő jóságukért majd valamikor kapnak jutalmat. Testvéreim, még ez is, kalmárkodás, még ez is üzleti kapcsolat. Igazán Krisztus akkor él benned, igazán akkor tudsz Istenben hívő, becsületes életet élni, hogyha nem azért teszed a jót, mert várod a jutalmat, hanem azért teszed a jót, mert jót tenni, jó. És kész! Mert becsületesnek lenni jó! Nem hiszek, mert…, hanem hiszek, feltétel nélkül. Nem szeretek, mert megéri, hanem szeretek, mert szeretek, és így tovább.

  1. És akkor az utolsó gondolat: Az Isten üzenete a hívő ember számára: a végén minden jó lesz! Nagyon szép és ötletes mondatot olvastam, de ideillik: a végén minden jó lesz, de ha pedig még nem jó, akkor azt jelenti, hogy még nincs vége. Érted? A végén minden jó lesz! Tavaly, év első felében sokszor láttam ezt a szivárványos mondatot „Totul va fi bine!”, a végén minden jó lesz, minden jól fog alakulni,de ízlelgessük ezt a mondatot, kicsit, hívő szívvel is! A végén minden jó lesz, ha pedig még nem jó, akkor még nincs vég! Akkor még benne vagy a tüzes kemencében, és akkor még nagyon sok minden ki kell égjen belőled. Mint ahogy az ezüstöt tisztítja a tűz, úgy nagyon sokszor az istenben hívő ember életét is tisztítja a megpróbáltatás. Szeretném, ha elgondolkoznánk azon, hogy mi történik itt, ebben a meseszerű történetben, amire legyintünk egyet, hogy „Ó, ugyan már! Ez is olyan, mint a Jónás története! Hogy persze már, a cethal! Ó, menjünk tovább! A XXI. században az ilyen mesékben nem hiszünk! Na, nézzétek csak meg, mi történik itt! Azt olvassuk, hogy Nebukadneccar, dühében megfogja ezt a három férfit, bedobja az égő, tüzes kemencébe, és várja az eredményt, valahol jön ki a szénből, nem tudom. És csodák csodájára, benéz az égő, tüzes kemencébe, mert azért aggódik értük valahol, vagy nem tudom. Kíváncsi arra, hogy mi történik velük, lenéz, és látja az égő, tüzes kemencében, hogy nem hárman, hanem négyen vannak ott. Nem hárman! Hárman mennek be, négyen vannak benn, és hárman jönnek ki. Ki az a negyedik alak, testvéreim? Szerintetek, ki az a negyedik alak? Az Ószövetség még nem nevezi meg konkrétan, de én 100%-ig, 1000%-ig biztosan, újszövetségi emberként elmondhatom, hogy a negyedik alak, aki ott van, Sadrak, Mésak és Abéd- Negó mellett, az Jézus Krisztus. Így van? Hárman mennek be, négyen vannak benn, hárman jönnek ki. Mit jelent ez? Azt testvéreim, hogy Jézus Krisztus ott maradt, Jézus Krisztus ott marad az égő tüzes kemencében, azért, mert tudja, hogy lehet, ma te jössz ki onnan, de holnap reggel valaki más megy oda, vagy nem tudom, hogy mi oka. Valaki más megy oda be, és valaki vár odabenn. Valaki ott maradt, hogy ne mondhasd abban a helyzetben, hogy egyedül vagy, mert nekünk ilyen Krisztusunk van, aki lehet, hogy meg tudna szabadítani az égő tüzes kemencéből, mert meg tud szabadítani! De ő nem megszabadítani akar az égő, tüzes kemencéből, hanem melletted akar lenni az égő, tüzes kemencében, érted? Ő ezt ígéri, hogy veletek vagyok minden napon, a világ végezetéig.. Ott is, a halálos ágyadon is, ott is, amikor a legnagyobb poklokat kell, hogy átéld. Ott is veled vagyok! Ő ezt ígéri. Nem a tűztől menekít meg. A király kezétől megment, a kínzók kezétől megment, ezt ígéri. A tűzből nem biztos, ezt nem ígéri. Egy valamit azonban ígér, hogy ott a tűzben, bármilyen nemű tűz is vár rád, veled lesz! Veletek vagyok minden napon, a világ végezetéig. S miért van ez? Miért van az, hogy mi is halljuk, és tapasztaljuk is sokan, hogy senki nincs közelebb, senki nincs közelebb az Istenhez, mint az, aki éppen az égő tüzes kemencében van. Senki nem énekel úgy, mint az, aki szenved, és szenved akár Krisztusért is. Pár évvel ezelőtt találtam egy videót, amelyben Közel-Keleten élő, üldözött keresztény testvéreink tartanak egy istentiszteletet, és dicsőítik az Istent. Én még olyan dicsőítést életemben nem láttam, annyira szívvel, lélekkel teli dicsőítést. Sadrak, Mésak és Abéd- Negó, miközben a trombita, meg különböző világi zeneszó szólt, a saját maguk énekével dicsőítésével a szívükben énekeltek? S kívülről pedig Nebukadneccar csodálkozik, hogy ezek benn, a tüzes kemencében sétálnak, jól vannak, és jól érzik magukat, mert ott van az a negyedik ember. Az a kérdésem, van-e olyan erős hited?

Ha nem, akkor kérd ezt a hitet az Istentől, történjen bármi, de tényleg bármi „Én az Úr szolgája vagyok, mert nékem az élet Krisztus, és még a meghalás is nyereség”. És ha alakulnak  az égő tüzes kemencében, még ha alakulnak is égési sérülések, hát lesz rá egy örökkévalóság, hogy begyógyuljanak, mert nékem az élet Krisztus. Ámen!

Imádság

Mennyei Atyánk! Köszönjük azt most is, hogy nem áltatsz, és nem szép szavakkal becsapni akarsz bennünket, hanem az életre akarsz nevelni, hogy betelve menjünk az élettel tovább, feléd. egyre inkább megtelve az élettel, és ez a telítettség nem mindig évszámot és kort jelent, hanem minőséget, minőségi életet. Add, hogy ezt a minőségi életet tudjuk élni veled naponta, éjszakáról, éjszakára, tüzes kemencéről tüzes kemencére! Imádkozunk, hogy tudjunk mindig szabad hittel, engedelmes hittel, félelem nélküli hittel, megfélemlítés nélküli hittel bemenni az égő tüzes kemencébe! Urunk, imádkozunk ifjú testvéreinkért is, akik talán még nem érzik az égő kemencének a hatását, de add Urunk, hogy akkor is ott legyen a hitük, ami hallásból van, akkor is ott legyen a hitük, amikor ők kerülnek be a tüzes, égő kemencébe, és talán akkor lehet, hogy mi már nem leszünk, de Te ott leszel mellettük. Ez a csodálatos hit nemzedékről nemzedékre szállhat így, de személyesen Tőled van. Köszönjük, hogy most érezhetjük a Te jelenlétedet, de köszönjük azt, hogy, amikor bajban vagyunk, amikor tényleg megpróbáltatások érnek bennünket, amikor érezzük, hogy égünk el, akkor érezhetjük a Te valóságos jelenlétedet, hogy Te megfogod a kezünket, és vezetsz, átvezetsz bennünket a bajokon. Szeretnénk érezni ezt a Te áldó hatalmadat, mert a Te öledbe bizton szeretnénk lehajtani fejünket, abban a biztonságban, hogy Te velünk vagy minden napon, a világ végezetéig. Így imádkozunk a beteg testvéreinkért, és azokért, akik úgy érzik, hogy valóban tüzes, égő kemencében vannak! Imádkozunk gyászoló testvéreinkért, akik talán könnyektől telt szemmel tekintenek vissza elhunyt szerettükre. Te töröld le a könnyet szemükről és a szívükről is! Imádkozunk ezért a gyülekezetért, imádkozunk ezért a városért, Urunk! Imádkozunk kultúránkért, hogy Te irányítsd azt is, hogy legyen az is szabad tebenned! Imádkozunk a mi népünkért, a mi nemzetünkért, hogy Téged találjon meg, és Te legyél az ő vezérük, Te legyél a mi vezérünk! Te legyél a mi vezetőnk, nem egy aranyszobor, nem egy bálvány, hanem egyedül Te, az élő Isten! Ámen!

Leírta: Pesti Mária

Elmondta: Rácz Ervin

Egy jó hozzászólás jó lenne