Gyakornoklelkész bemutatkozása és böjtfő Szigetlankán

Mérföldkőhöz érkezett a Szatmárnémeti-Szigetlankai Református Egyházközség. Negyed évszázados fennállása során először szolgál gyakornoklelkész a gyülekezetben. Bár a kinevezés egy fél évre szól, mégis előreláthatóan ez nagy áldás- és többletként ígérkezik a gyülekezeti életben.

Böjtfő vasárnapjának délelőttjén, úrvacsorai közösségben az igehirdetés szolgálatát Nagy Norbert gyakornok lelkipásztor végezte: „Örüljetek az Úrban mindenkor; ismét mondom, örüljetek! A ti szelídlelkűségetek ismert legyen minden ember előtt. Az Úr közel! Semmi felől ne aggódjatok, hanem imádságotokban és könyörgéstekben minden alkalommal hálaadással tárjátok fel kívánságaitokat az Isten előtt.” (Fil 4, 4- 6) A mai napnak a terhét hordozzuk el! Ehhez kapunk elegendő erőt. Mert ha nem, akkor a holnapnak a terhét hordozzuk, akkor elégünk. Vagy elég a mai napnak a terhe, vagy elég az életünk. Nagyon egyszerű hasonlattal élve, ha itt van előttünk 100 kg kristálycukor még csak megmozdítani sem tudjuk, de ha 1kg-jával elhordozzuk, akkor az nem teher, nem nehéz. Isten arra a napja adja az erőt, amelyiken ezzel meg kell küzdenünk. Isten gondoskodó keze világteremtő, emberalkotó, szabadító, sorsfordító és biztonságot adó kéz, amelyre érdemes ráhagyatkozni. Csak az ember sajnos lehet olyan öntelt és balga, hogy nem bízza rá magát az Isten kezére. Pedig ebben a kézben van a megoldás! Az aggodalmakra, gondokra az egyetlen megoldás az imádság lehet, hiszen a Szentírás arra buzdít bennünket minden nap, hogy „imádságban tárjuk fel kéréseinket és gondjainkat az Isten előtt”. Jöhet akár száz vihar, elpusztulhat a madár, és elhervadhat a liliom, imádkozó örömben minden romlást, enyészetet túlélhetünk. Akkor Istenben maradunk, ha élünk, ha meghalunk, jól vagy rosszul menne dolgunk, Istentől el nem választhat semmi. – biztatott Nagy Norbert gyakornoklelkész.

Az igehirdetőt elkísérő nagykárolyi kórus énekes-verses szolgálattal köszönte meg a nyolc év kórusvezetői munkát a szolgálónak, majd a szigetlankai gyülekezet nevében is Isten áldását tolmácsolva köszöntöttek.

Rácz Ervin ágendai beszédében a böjti felfelé tekintés lehetőségére, és annak határtalanságára hívta fel a figyelmet, szolgatársának pedig Istentől jövő erőt és szabad szárnyalást kívánt az előtte levő időszakban. A Debreceni Református Hittudományi Egyetem hatodéves teológiai hallgatója augusztusig szolgálja Istenét a szigetlankai gyülekezet felé.

Felold

“És kijött a halott, keze-lába pólyába csavarva és az arca kendővel körülkötve. Akkor így szólt hozzájuk Jézus: Vegyétek le róla, hadd menjen!” (Jn 11,44)

Vannak kötelek, amelyek megfojtanak és vannak biztosági mentőövek is. Ami megfojt, nem szolgálhatja biztonságunkat. Ami akadályoz az előrehaladásban, a fejlődésben, ahhoz nem kell ragaszkodni, mert terhére van az embernek. Jézus azt mondja, mintegy küldetésként a tanítványoknak: Vegyétek le róla, hadd menjen!

Egyszer egy bűnöző került a börtönbe, érkezett hozzá az ügyben kinevezett ügyvéd, aki be is jelentette: Azért jöttem, hogy védjem! Meglepő választ kapott: Itt is volt az ideje, hogy megvédjen engem! Amikor elcsodálkozott a bűnöző őt fogadó szavain, az elmesélte, hogy lehet, az ügyvéd nem emlékszik rá, de ő tisztán emlékszik az ügyvédre. Több mint egy évtizeddel azelőtt egy templomba mentek istentiszteletre és egy ideig egy irányba vezetett az útjuk, hazafelé a templomból. És, amikor ez a bűnözővé lett ember elkezdett lelkesen beszélni arról, hogy a prédikáció őt mennyire megfogta, és menni fog a lelkipásztorhoz lelkigondozói beszélgetésre, és meg fogja bánni a bűneit… akkor az ügyvéd gúnyosan leintette ezt az embert. Szavai arra sarkallták, hogy ne rendezze a bűneit: Áh, ez csak egy hirtelen fellángolás! Ön akkor megkötözött engem, és az ön szavainak hatására nem rendeztem bűneimet. Ezért kerültem ma börtönbe.

Természetesen minden bűnt elkövetőnek megvan a maga felelőssége, de vajon mi hány embert kötöztünk meg szavainkkal? Hány embert skatulyáztunk be gúnyosan? Jézus azt mondta ma nekünk, hogy az embereket oldani kell, nem rabságba ejteni. Oldani kell a bűn megkötöző terhétől az embereket! Áldott feloldódást, áldott, feloldó szolgálatot mindenkinek! Ámen!

Rácz Ervin,

Szigetlanka

A birodalmak bukása – Dániel könyve (2) – Istennél nincs lehetetlen

Lekció: Dániel 2

Imádság: Mennyei Atyánk nem tudjuk, hogy kinek hova kalandoztak a gondolatai a hosszú igerész hallatán. Ha elkalandoztunk kérünk, hozz vissza bennünket erre a helyre testestől-lelkestől hiszen beszélni akarsz velünk. Te tudod a gondolatainkat, sőt még azt is tudod ami a gondolatink világába sem érkezett meg vagy csak a tudatalattinkban van. Kérünk, tisztíts meg bennünket, tisztíts meg bűneinktől tisztíts meg hamis gondolatainktól és emelj fel magadhoz bennünket. Mi magasztalunk Téged, dicsőítünk Téged, mert valóban hatalmas Isten vagy, mindennek tudója, mindennek ismerője. Ámen!

Ifjak dicsőitő éneke

Alapige:

„Áldott legyen Isten neve örökkön-örökké, mert övé a bölcsésség és a hatalom! Ő szabja meg a különböző időket és alkalmakat. Letaszítja és fölemeli a királyokat. Bölcsességet ad a bölcseknek és tudományt a nagy tudósoknak. Ő tárja fel a mély és elrejtett titkokat , tudja, mi van a sötétségben, és nála lakik világosság! És Nála lakik világosság.” (Dániel 2,20-22)

Nagyon szimpatikus figurával ismerkedhettünk meg, kedves testvéreim, az elmúlt vasárnapon. Megpróbáltam őszintén beszélni erről az emberről és arról, hogy mit lehet érteni nekünk ma ebből a  csodálatos történetből, ebből a nagyon izgalmas könyvből.

Örülök annak, hogy ezzel a könyvvel tudunk foglalkozni. Megismerhettük ezt az egyébként tragikus sorsú embert, Dánielt és a barátait, az elmúlt héten. Csak ha bele gondolunk, hogy mit jelentett gyerekkorban, – és örülök annak, hogy a konfirmandusok kicsivel nagyobb számban vannak itt mint múlt vasárnap , tehát nagyjából ebben a korban, – ennek a Dánielnek és a barátainak meg kellett élniük azt, hogy az édesanyjuk, édesapjuk meghalt, testvéreiket valószínű elveszítik és egyik pillanatról a másikra hazát kell váltsanak. Minden leomlik, minden összeomlik ami addig volt és fogságban kell éljék le további életüket. És azt latjuk Dánielnél is és a barátainál is , hogy nem omlanak össze. Nem esnek szét, mert Dániel nagyon jól tudja nevéből adódóan, hogy az Isten az ő bírája. Az Isten az ő életének a megtartója, az életének az igazgatója és a legrosszabbat is jóvá tudja fordítani.

Ebben a bizonyosságban éli le az egyébként álmonfejtő Dániel az életét. Később kiderül, hogy ő ezt a mesterséget, hivatást is végzi  és hadd beszéljek nektek itt, a prédikáció elején,  kicsit az álmokról. Nem tudom, hogy nektek milyen álmaitok vannak?!

1.  Mikor álmokról beszélünk akkor nagyon sokszor nyitott szemmel való álmodozásról is beszélünk. Gondolom, hogy vannak itt nem csak fiatalok, idősek is, akiknek jövővel kapcsolatosan van egy álmuk. Én is sétáltam tizenéves koromban a Szamos  melletti töltésen úgy, hogy azt álmodtam, prédikálok „itt” nektek. És mondta is a szöveget magamban. Lehet, hogy aki kívülről megnézett magában azt gondolta, hogy baj van velem, de hát én ezzel álmodtam s vannak álmok, amik beteljesülnek. És lehet, hogy te is olyan helyzetben vagy, mikor körbe  vesz a családod, hogy gyerekkorodban valami ilyesmiről álmodtál, de elfelejtettél hálás lenni. Vannak ilyen álmok, amelyek valóra válnak, vannak olyan álmodozások, amelyek a jövőről szólnak, a tervről szólnak. Nem baj ez, hogyha Istenről is szól. Neked mik az álmaid? „Mi leszel, ha nagy leszel?”

Az álom Isten  kommunikációs eszköze  is lehet. De hadd figyelmeztesselek szeretettel bennetek arra, hogy ugyanúgy a gonosz is kommunikálhat veled ily módon. S ő is gyakorolhatja rád a hatását. Tudjátok, mitől függ ez az egész? Hogy ki beszél veled álmodban attól függ, hogy kivel éled meg a nappalokat . Tehát az nem lehet, kedves testvéreim, hogy te a démonokkal kávézol és az angyalokkal álmodsz . Ilyen nincs, nagyon sokszor megkérdezik, hogy gyermekeink, ifjaink kamaszaink miért beszélnek magukban álmukban? Miért csapkodnak, izzadnak mellettünk mikor almodnak? Miért? Utána néztél, mit néztek a telefonon? Utána néztél, hogy milyen filmet néznek? Mi megy be, mi regisztrálódik az agyban? Mert azzal álmodsz éjszaka is, és ne csodálkozz azon, hogyha rémálom lesz belőle.  A nappalodon tudsz változtatni. Az éjszakán a mindennapjaidon tudsz változtatni. Azon, hogy milyen álmaid lesznek, és nyilván nagyon nem akarok belemenni az álmoknak a magyarázatába, mert biztos van, aki már érdeklődött a téma után a “Google bácsi”  nagyon sokmindent elmond az álomról, de azt mindenképpen szeretném elmondani nektek, hogy nagyon kétélű az álom is és nagyon sok függ attól, hogy milyen álmaid vannak nyitott szemmel és, hogy mit élsz meg a mindenapokban. Ha egész nap veszekedsz a munkatársaiddal, ha te egész nap stresszelsz, hogy jön-e a “finánc” , ha te egész nap idegeskedsz azon, hogy csődöt mondasz, egész nap idegeskedsz azon, hogy mit mond a főnök és egy pillanat erejéig sem álltál meg az Isten előtt, aki nagyobb mint a te főnököd és nagyobb minden hatalmas úrnál,  akkor ne csodálkozz, hogy éjszaka forgolódsz, ne csodálkozz azon, hogy reggel felkelsz – aludtál amennyit aludtál, – de  nem vagy kipihenve, mert éjszaka is folyton jársz, éjszaka sem tudtál leállni, éjszaka is  dolgoztál  és mindaz amit nappal megéltél tovább működött éjszaka. Nagyon fontos az, hogy az álmaink milyen, hogy az almainkba ki szól bele.

Híres álmokról is beszélhetnénk itt ha mar Nabukkóról beszélünk, akkor el kell mondjuk, hogy Nebukadneccar a világ legnagyobb ura volt abban az időben. A világ legnagyobb birodalmának volt a feje, a királya. És akkor most nyugodtan átigazgathatjuk, hogy vajon ma kicsoda, mely birodalom a világ ura. Mert az elmúlt évtizedekben nem volt kérdéses, hogy az Amerikai Egyesült Államok az. Talán ma elérkeztünk oda, hogy ez erős kérdőjelekkel bír, akár Oroszország, akár Kína tekintetében kiderül. De hát hadd említsek amerikaiakat, nem Martin Luther Kinget, hozom ide nektek, akinek volt egy álma, hanem Abraham Lincolnt, aki a 16. elnöke volt az Amerikai Egyesült Államoknak. Ő, egy éjszaka megálmodta a halálát. Megálmodta szinte pontosan azt, hogy hogyan fogjak őt körbevenni, különböző vitorlás hajók és hogyan pihen meg fejében a golyó. És amikor ezt elmondta a körülállóknak, hat órával később megölték.

Na de a Jeremiás 23, 25 szerint vannak hazug álomfejtők is. Vannak olyan hazug próféták és csalók, – és van bőven belőlük ma is, – akik elmondják az álomfejtésnek  a mikéntjét, jó sok pénzért természetesen. És egy ilyen álomfejtő egy másik amerikai elnökhöz, talán 50-60 évvel ezelőtt, egy bizonyos  George Bush feleségének mondta el házassága előtt, hogy ne menjen hozzá feleségül, mert  nem illenek össze. Ő megálmodta ezt, hogy nem illenek össze, egyébként is mind a  ketten ugyanabból a csillagjegyből valók nem lesz jó a házasság.  Az ötven év házasság alatt párszor elmondta, hogy talán kellett volna hallgatni arra a csillagjósra, persze 50 évvel ezelőtt. Van, amikor nem jön be a jóslat.

Nem szeretnék magáról az Igében szereplő álomrol beszélni, az tényleg nagyon hosszú lenne, de azért is nem, mert a hetedik részben, a hetedik prédikációban fogunk  beszélni erről az álomról. Egyébként is csak annyit szeretnék elmondani, Ez az álom valóban megprófétált világtörténelem. Csak hát mi a világtörténelmet utólag nézzük. Az első nagy birodalom, aminek Nabukkó a feje, Babilon. Utána jönnek a  médek és a perzsák, akikről hallottunk Eszter könyve kapcsán a tavaly, aztán a görögök és utána a rómaiak. Tisztán, minden sorából kikövetkezhető, hogy erről a birodalomról van szó. És akkor elindul egy kő, egy hegy tetejéről  és porrá  zúzza ezt a szobrot ami ezt a négy birodalmat jelenti. Nos, mi is tudjuk, hogy ez a kő, mert az Újszövetségben meg van írva,  ez a kő Krisztus. Az egész világnak a vezetője, legnagyobb Ura Krisztus. Hatalmából csak kölcsön ad valakinek, akkor miért elégszünk meg azzal, hogy e világi királyokkal, e világi kiskirályokkal tarjuk a kapcsolatot? Miért nem tartjuk Vele a kapcsolatot, miért nem dicsőítjük Őt? Miért nem imádkozunk hozzá, miért  nem bízzuk Rá az életünket, ha valóban Ő a kőszikla? Ő a legnagyobb Úr!

2. Mit üzen neked ez a hosszú rész? Először is azt: szeretném, ha nem felejtenéd el sosem, szeretném azt, hogyha egy mondatot viszel haza, akkor legyen ez: Istennél nincs lehetetlen! Mondjam másképp, Istennel minden lehetséges! Hiszed ezt? Aki hiszi ezt, attól legalább egy bólogatást szeretnék látni. Hiszed azt, hogy Istennel minden lehetséges? Nem bólogatott mindenki, de tényleg őszinteséget várok ezzel a bólogatással, persze lehet alvás is a vége, de nem ezt akartam: azt az álmot sem tudom megfejteni, amit most itt álmodsz, itt a templomban, úgyhogy légy szíves ne aludj. Nem azért jöttem, hogy álmot fejtsek. Üzenetet akarok az Istentől továbbadni, mégpedig azt, hogy Istennel minden lehetséges!

És képzeljétek el felkel a világ legnagyobb ura reggel és ideges, stresszes, izzadt. A világ legnagyobb ura félt pizsamájában reggel. Micsoda tragikomikus helyzet, félve, rettegve kelt fel és talán körülötte mindent zúz, tör . “Azonnal fejtsétek meg!“ – jönnek a csillagjósok, jönnek azok az emberek, akik úgy megéltek a király körül, nem nagyon dolgoztak addig, most kéne dolgozni. És ugye a többi bibliai történetben az álomfejtőknek abban segítenek, hogy mi volt az álom. Itt a király elfelejti, hogy mi volt az álom. Azt mondja: ha ti valóban bölcsek vagytok, akkor azt is eltudjátok mondani nekem, hogy mit álmodtam. Nahát, itt a kétismeretlenes egyenlet, abszolút lehetetlen ebből a szempontból, mert tényleg embernek lehetetlen. És Dániel  is a bölcsek közé tartozott, akit nem kérdeznek meg. Dániel  tudja kihez kell fordulni, tudja, hogy ami lehetetlen  az embernél, az lehetséges az Istennel. Pedig Dánielnek minden volt ami emberileg lehetséges . Fiatal volt, erős volt, okos volt, ügyes volt, vallásos volt, mindent úgy tett addigi életében a viharok ellenére is, ahogy kellett  és nem volt elég. Nem volt jó ez az egész, amit felmutatott és lehet, hogy azt gondoljátok, hogy ezzel azt üzenem: nem kell bölcsesség, az emberi tudás nem kell, de kell!  És ezt nem kell megspórolni. De mindaz amit Dániel addig felhalmozott tudásban is, egészségben is, testben is semmire nem volt elég ebben a helyzetben. Azt látja, ami neki nem volt elég, nála nem elég, az elég az Istennek. Az ő tehetetlenségének a zéróját teszi oda az egyest.

3. A zsidók Babilonban Dániellel megtanultak egy fogalmat: “a Mennynek Istene.” Az Isten a Menny Istene. Tudjatok miért kezdték ezt el mondani Dánielék? Egész addig mig Izraelben voltak, mig volt sátor aztán templom, ennek a templomnak volt az Istene Isten, de szemük előtt látható volt, hogy a templom leomlik, összeomlik és nem a templomban lakik csupán az Isten, Isten a Menny Istene! Az Istennél nincsenek akadályok, nincsnek falak, Istennél leomlanak a falak. Tud gondolkozni a falakon túl, határokon túl, mert Isten a Mennynek az Istene. Ezért nem estem kétségbe, persze nagyon hiányoztatok, de ezért nem estem kétségbe márciusban tavaly a karanténidőszak alatt, mert  tudtam, hogy Isten a Mennynek az Istene. Nagyon jó itt látni benneteket, nagyon jó itt a gyülekezetben megint a templomban ülni, nagyon jó itt Isten közösségében lenni. Hiányoztatok! De tudtam azt tavaly márciusban, áprilisban és májusban is, hogy Isten a Mennynek az Istene.  Isten ott van, ha én megélem és átélem az én lakásomban, ott van az én szívemben, számára nincsen akadály. Illetve van egy olyan akadály, amiről a te tehetsz: a szívednek a kulcsa.

4. Bölcsességre van szüksége ennek a Dánielnek és talán nekünk is nagyon sokszor: bölcsességre. Mit kell tegyél ahhoz, hogy bölcs légy?  Először is azt, hogy imádkozz. Imádkozz! Szoktál-e imádkozni?  Nemcsak a betanult szövegre vagyok kíváncsi. Szoktál-e imádkozni őszintén az Istenhez? Mit tanultunk meg Dánieltől? Dániel nem csak egyedül imádkozik, van hogy egyedül is imádkozik, de Dánielnek vannak barátai akivel  együtt imádkozik. Hadd tegyek egy merész kijelentést: az a barát akivel nem tudsz együtt imádkozni az nem barát, az haver. Aki ma van holnap lehet hogy nincs, az az ember akivel nem tudsz együtt imádkozni, akár itt a templomban akár otthon, mert tudjátok ez a vízszintes kapcsolat bármikor szétszakadhat, de ami össze van kötve felül is, az Istennel is – ez a házasságra is vonatkozik – , az  nem könnyen szakad el. Hogyan imádkozz? Őszintén! Konkrétan! Arra kérlek téged, amikor imádkozol ne kamuzz az Istennek, ne „szecskálj” – ahogy mondani szoktuk itt Szatmáron. Olyan szépeket tudunk mondani , tudunk rajzolni, betanultuk  a szövegeket, nem? Konfirmáltunk, olyan szép szavak vannak ott a Kátéban nem értjük mindig, de mondjuk. Dániel nem így beszél! Őszintén, konkrétan! Persze  azt is meg kell tanulnunk az imádsággal kapcsolatosan, hogy az imádság,  ha konkrét is,  nem csupán egy bevásárlólista. Mi azt gondoljuk az imádság egy bevásárlólista: Istenem tedd meg ezt, erre vágyom, arra vágyom, mint a Mikulásnak mikor írnak a gyerekek. Hozz ezt, hozz azt, ámen!  Ennyi az imádság? Nem .Mert akkor egy nagyon fontos dolgot szeretnék odatenni az imádságod elé és mindannyiunk imádsága elé, és jó lenne, ha ti tennétek oda és ez nem más mint a dicsőítés és a magasztalás! Ezt tették az ifjak, ők nem szerepeltek, nem énekeltek egy jót a prédikáció előtt. Dicsőitettek. És hiszem azt mikor ti azt énekeltétek: “Kegyes Jézus itt vagyok, te Szent Igéd hallására” – nem csupán énekeltetek egy jót, hanem úgy kezdtük az istentiszteletet, hogy magasztaltuk az Istent, dicsőítettük Őt, mert minden imádság igy kezdődik: Istenem mindenre kepés vagy, magasztallak Téged! „Felteszlek” életem legmagasabb polcára, életem vezérévé teszlek. Te mindenre kepés vagy és Te mindent tudsz! És mikor jön a válasz az imádságra? Lehet, hogy közhelyes lesz a válasz, Dánielnek is nagyon sokat kellett várnia erre, jön a válasz, amikor és ahogy az Isten akarja.  Ha Isten akarata életünk elejére kerül, tudjuk azt mondani, hogy legyen meg a Te akaratod és ezért áldott legyen a Te neved. Legyen meg a te akaratod, te mindenre képes vagy és Te tudod mit miért teszel. Nem a véletlen  és a sorszerűség áldozata vagyok ezen a világon, tudom honnan jöttem, tudom hova tartozom. Tudom, hogy kinek a kezében vagyok, tudom kinek a kezében van az életem. Te tudod-e?

5. Nagyjából a prédikáció vége felé kanyarodva egy szintén régi történetet hadd mondjak még nektek: egyszer egy Mónika nevezetű asszony, aki a világtörténelem egyik legnagyobb imádkozó asszonya volt, nagyon sokat imádkozott a fiáért, a Ágostonért. Ez a (Szent) Ágoston, vagy Augusztinusz nagyon feslett életet élt, nagyon dorbézoló, nagyon tékozló élete volt fiatal korában. Anyukája nagyon sokat imádkozott érte, hogy térjen meg. Ez volt az imádságának tárgya hogy: Istenem hagyd, hogy az én gyermekem üdvözüljön! “ – Ha te nem így imádkozol a gyermekedért, akkor nem szereted igazán őt. Egy nap a fia bekopogtatott az edésanyjához: Édesanyám megyek Rómaba, költözök Rómába. Nagyon megijedt az asszony, mert tudta, hogy milyen az akkori Róma. Tudta, hogy milyen lehetőségek várnak rá Rómában, tudta, hogy a züllött városban semmi jóra nem számíthat. És Mónika teljesen  kétségbe volt esve. Talán most azt mondaná a gyermeked, hogy édesanyám, édesapám megyek Brüsszelbe és mi tudjuk azt, hogy Brüsszelbe manapság „szokás” az „ereszen” mászkálni le-fel, tudjuk, hogy milyen életstílus van ott, mint egykor Rómában. Persze hogy Mónika féltette a gyermekét, persze hogy tartott attól, hogy mi várja Rómában. És elindul a züllött városba, a lepukkant városba  és ez az Augusztinusz az első útján, ahogy beérkezik a városba találkozik Ambrosius püspökkel, aki prédikál neki Krisztusról. Aztán pár hét múlva  előveszi  a Szentírást és olvassa, mint Isten személyes üzenetét. Hazajön Mónikához az édesanyjához, el tudja mondani azt, hogy: “ Édesanyám, Isten gyermeke lettem!” Mindenre számított az édesanyja csak erre nem, mert az  édesanyja imádkozott valamiért, de ő azt is megmondta  az Istennek, hogy: Úgy tedd meg, hogy ne kelljen Rómába mennie, úgy tedd meg, ahogy én gondolom ahogy meg kell azt tenni és meg kell azt cselekedni. Azt mondja az Úr: ez a te gondolatod, én egészen másképp gondolkozom erről. Isten dolgozik ahol és ahogyan akarja.

Ismét nem ijeszteni szeretnélek benetek, hanem szeretném azt is elmodani, hogy lesznek olyan periódusai az életednek, amikor nem tudjuk, hogy mit cselekedjünk, ahogyan a múlthéten mondtuk “Talán minden összeomol körülöttünk“ – s tesszük fel a miérteket és tesszük fel a nagy kérdéseket az Istennek. Hadd mondjam el és had írja rá a Szentlélek a szívemnek a hústáblájára azt a mondatot: hogy Istennél semmi sem lehetetlen, Istennél minden lehetséges! És amikor összedől körülötted minden, akkor ezzel a mondattal, ebből a mondatból meg fogsz élni, mert hadd mondjam el: az Úr Isten, a mi Istenünk a nehéz és a lehetetlen dolgok specialistája. Ő mindent tud és mindent megtud oldani, ahogyan Ő akar, természetesen.

Otthon vagy akár itt a templomban, próbáljatok meg ezt megcsinálni, én nem tudom megcsinálni, ti se fogjátok de próbáljatok meg:  az egyik kezetekkel rajzoljatok egy kört és a másik kezetekkel rajzoljatok egy négyzetet, de egyszerre. Kíváncsi vagyok tapasztalataitokra jövő vasárnap. Előre  mondom, hogy lehetetlen, de próbáljatok meg. Aki megspórolja ennek a megpróbálását  az ebben a tekintetben csaló, próbáljuk meg és esetleg ha  sikerül akkor megcáfolhattok ebben. Nagyon kíváncsiak vagytok ugye? Próbáljatok meg. De ugyanakkor  amikor ezt próbálod bízd magad az Istenre. Próbálj meg te is mindent ennek érdekében. De éld át a kegyelmet mert “a lehetetlenség falán zúzod véresre koponyád“ – ahogy mondja a költő Reményik, hogy tapasztald meg a kegyelmet, légy szabad és menj a Te Uradnak az örömébe, de addig is élj olyan életet, ahol meg fog tudod szólítani az Istent így dicsőítve , dicsérve (amit az ifjak most el is énekelnek:

Úgy szeretlek,

mert kegyelmed sose csal meg

és minden nap tenyeredben tartasz

reggel ébredéstől lefekvésemig

éneklem a te jóságodat

 

Minden utamban hű voltál

egész életemben jó voltál

minden erőmmel míg élek

éneklem a te jóságodat


Szelíd hangon sok-sok tűzön átvezettél

és a sötétségben nincsen más ilyen közel

Fiaddá fogadtál, barátként kísérsz

úgy élvezem a te jóságodat


Minden utamban hű voltál

egész életemben jó voltál

minden erőmmel míg élek

éneklem a te jóságodat


Jóságod fut utánam és utolér engem

hűséged megölel, egekig emel

leteszek mindent a te lábadhoz

átadom neked

jóságod nem hagy el, nem hagy el sosem


Jóságod fut utánam és utolér engem

hűséged megölel, egekig emel

leteszek mindent a te lábadhoz

átadom neked

jóságod nem hagy el, nem hagy el sosem


Minden utamban hű voltál

egész életemben jó voltál

minden erőmmel, míg élek

éneklem a te jóságodat


Minden utamban hű voltál

egész életemben jó voltál

minden erőmmel míg élek

éneklem a te jóságodat


Éneklem a te jóságodat

Ámen!

Imádkozzunk!

Talán megszégyenültünk egy kicsit ebben az énekben Mennyei Édes Atyánk, mert nem tudjuk mindig értékelni a Te jóságodat, nem tudjuk a mélységben ezt tenni, magasságban talán, a jóban talán, ha eszünkbe jut, elmondjuk, milyen jó vagy Te hozzánk, de amikor ottvagyunk életünk mélységeiben, akkor olyan nehezen tesszük ezt meg. Kérünk add, hogy tapasztaljuk meg és ismerjük meg a Te jóságodat ott a mélységben és,  hogy milyen az amikor mellénk ülsz, amikor úgy vagyunk szimpatikusak neked a szó eredeti értelmében, hogy együtt érzel, együtt szenvedsz velünk. Együtt szenvedsz a szenvedővel, olyan jó tudni, hogy ilyen Istenünk van. Nemcsak fölülről, hanem mellettünk is nézel bennünket. Áldunk  és magasztalunk Téged és szeretnénk most  megerősíteni azt, hogy  életünk trónján is Te vagy az Úr. Te vagy a legnagyobb, Te vagy a fenséges, Te vagy a hatalmas. Egyszerű szavakkal szeretnénk ezt mondani. Tudjuk, hogy neked nem is kell szavakat mondani Te tudod, hogy a mi szívunk dicsőit, magasztal, vagy éppen színlelve mondja mindezeket. Kérünk áldd meg  ezt a gyülekezetet, hogy minden vasárnap, minden alkalommal tudja ezt megtenni. Tudjon áldani és magasztalni Téged és bekapcsolódni a mennyei seregek boldog tiszta  lelkeknek a dicsőítésébe. Abba a seregbe, abba a közösségbe, amely mostmár tényleg hibátlanul dicsőit Téged. Mi még nagyon sokszor, nem hangilag. hanem szívügyileg, hibákat követünk el, mert szükségünk van a Te tisztitásodra, szükségünk van arra, hogy megtisztíts bennünket, de ők már, akik odaátról énekelnek  és dicsőítenek Téged, az angyali seregek, ők már ezt tökéletesen teszik. Szeretnénk majd mi is abba  a seregbe tartozni, szeretnénk úgy élni, hogyha nem is lehet megélni, szeretnénk a Te kegyelmedre, a Te hatalmadra rábízni magunkat, ráengedni magunkat, úgy hogy mi mindent megteszünk, de nem szeretnénk a mi bölcselkedésünkkel, a mi okoskodásunkkal, a mi tehetségünkkel eléd vágni. De tedd meg életünkkel, amit Te akarsz, legyünk a Te eszközeid, vigasztalj bennünket, bátoríts bennünket a gyászban az emlékezésben, terelgess bennünket az egyenes úton, a keskeny úton, amelyen járnunk kell. Ámen!

Leírta: Csorvási Orsolya

Elmondta: Rácz Ervin-Lajos

Az özvegy árbóc

Ezerszer is igent mondanék…, de most nemet kellett mondjak. Házasság hetében özvegy lettem. Van ebben valami sorsszerű. Fájdalmas, még kívülről nézve is, látom az engem körülvevő emberek arcán is, félelmetes. Mégis, valami megmagyarázhatatlan erőt is érzek, ami nem tőlem van. S, ami megmagyarázhatatlan, az leírhatatlan is… – én mégis megpróbálkozom vele. Erő és erőtlenség egyszerre.

Bevallom, erőtlenséget okoz az önvád. S, ez kéretlenül, óhatatlanul ott van. Mit tehettünk volna másképp, hamarabb, határozottabban? Szerencsétlen én, mit is várok az élettől, ha még egy feleséget sem tudtam magam mellett tartani? Nem tudtam rá vigyázni. Vissza az időben nem mehetünk, s persze abban is biztos vagyok, hogy ezeket a gondolatokat a vádló, a hazug Sátán akarja elültetni a fejembe. Hessegetem…

Az önsajnálat is uralkodó életérzés, ami éppen az önvád másik oldalra való kilengése. Mi lesz velem így? Özvegyülni az ember nem 38 éves korában szokott. Az „oldalborda” sorvadt el és tört le belőlem.  Miért én? Miért pont velem történik mindez? Annyira gyenge szolgája lennék én az Úrnak, hogy ezzel akar kicsinálni? Olyan gyenge hittel imádkoztam, hogy nem sikerült meggyógyulnia több mint egy évig húzódó betegségéből? Még imádkozni sem tudok rendesen. Én a pap. Pedig azért még tőlem el is várnák, hogy sikeres legyen az imám… Az a jó, hogy még én is cikinek érzem, amikor ennyire búsongok, és ennyire ráborulok saját vállamra…

A perlekedés is megvolt, és talán egy jó ideig meg is lesz. ,,Ha barátaiddal így bánsz, Uram, nem csoda, hogy kevés a barátod…” – mondta egykor Nagy Sz. Teréz, sokszor ez nekem is eszembe jutott. Azt bünteti, kit szeret, hát szeressen már mást is. – villant be e gyerekkoromban többször hallott mondat. A zsoltáros perlekedéseit, miértjeit olvasva azért lenyugszom, hogy Isten ezeken nem sértődik meg, míg neki mondom. Meghallgat, s talán majd egyszer választ is kapok kérdéseimre…

A vigasz keresésében két gondolat azonnal ott van, ami nagyon sablonos válasz, de valóságos. Az egyik az, amit szinte minden esetben hallok, amikor temetést jönnek bejelenteni: legalább nem szenved tovább. A másik, pedig az, hogy mostmár jó helyen van.

A szenvedő ember mellett szenved az is, aki ott van, de mégis van egy kisebbségi érzésem. Mik az én szenvedéseim ahhoz képest, amit ő élt át? Egy év harcot, akaratot, küzdelmet láttam magam körül, s most is nézem a harcteret, ami a betegágy, hitvesi ágy, egészen a halálig, s még utána két órán át. Fekete zsák… S mégha egy kicsit haragszom is rá, hogy itt hagyott, de megtisztelve érzem magam, hogy egy ilyen harcosnak voltam a társa másfél évtizeden keresztül. De sokat tanultam tőle! Láttam olyan élni akarást, amit még senkiben. Hős anya, aki még nem akarta itt hagyni gyermekeit és férjét. Láttam tisztaságot, könnyekkel, összeráncolt tekintettel, szent makacssággal, de határtalan szeretettel, öröklétre pillantásokkal. Olyan küzdelem volt ez, ami belőlem csodálatot hozott ki. Kifejezetten sértő a számomra, ha ezek után valaki azt mondja, és gondolja, hogy feladta a harcot. Csudát! – ilyen iszonyatos küzdelem után, nem lehet valakire azt mondani, hogy vesztett. Ő győzött, de a koszorút nem itt kapja meg.

Mostmár jó helyen van! – biztatom még magam. Dehogy van jó helyen, itt lenne a helye mellettem és gyermekei mellett. Dehogy vagy jó helyen! – jön azonnal a válasz. Minden, ami otthon volt, nekem és félárváimnak, vele volt tele. Minden rá emlékeztet, mindent ő tudott a legjobban, hogy hol van. Mindenütt ott van keze nyoma, mindenben ott hagyta a szívét…

Mi reformátusok nem szoktunk senkit sem a Mennyországba utalni. Hiszen ez az Istenre tartozik, az Ő kegyelme működik, és Ő könyörül, akin könyörül… Mégis belső békesség érkezik a szívembe, amikor rájövök: neki bensőséges, tiszta kapcsolata volt az Istennel. Természetesen Ő is perlekedett, de az Ő kapcsolata az Atyával olyan személyes volt, ami szintén csodálatra méltó. Utolsó szavai ezek voltak: Atyám, én Atyám… S közben a szenvedő Jézus vele együtt mondta: Atyám, a te kezedbe teszem lelkem… Emberi mértében is rövid útja után hazament a vándor.

S mi marad utána? Szomorú szülők, gyerekek, család, gyülekezet, közösség, város… S a lelkipásztor férj pedig agyal, válaszokat, utat keres, közben pedig minden erejével az Igébe kapaszkodik, s úgy tűnik, hogy erős. S miért hangsúlyos itt az, hogy lelkipásztor vagyok? Mert érzem ezernyi szempár tekintetét, mely néha le is húz, de sokszor állhatatosságot ad.

Már több mint egy éve küzdünk a rákkal, én majdnem egy éve hallottam több orvostól is a verdiktet: hónapra pontosan be is következett: „Domnu Rácz, maximum un an!”  Természetesen a csodában is bízva, reménykedve, és azt kérve mentünk tovább. Közel háromszáz igei szolgálat, következett, ennek nagyrésze egy telefonnak beszélve. Éreztem, hogy ez első sorban engem segít. Az már csak hab volt a tortán, hogy mások is erőt kaptak.

Én nem tudom, hogy lehet-e másképp hirdetni az evangéliumot, mint mosolyogva. Örömhírt nem lehet csakis így! Erőt kaptam, s közben jöttek a lehúzni vágyó vélemények: nih, hogy mosolyog, biztos nem is szereti a feleségét, azért ennyire kiegyensúlyozott. (a lelkipásztor minden pletykát visszahall, jó, ha tudjuk!) Ahogy egyik barátom mondaná, ezek a huhogók, akik hit nélkül elviselhetetlenek. De volt és van hit. Dániel próféta barátainak mondatát parafrazálva pár hete a szószékről elmondtam: Én hiszem, hogy az Isten, akit szolgálok, meg tudja gyógyítani az én feleségemet a halálos betegségből, de ha nem tenné is, én az Úr szolgája maradok! (Dán 3,17-18) És, hogy miért nem estem el? „Az Úrra tekintek szüntelen, nem tántorodom meg, mert a jobbomon van. Ezért örül a szívem, és ujjong a lelkem, testem is biztonságban van.” (Zsolt 16,8-9) Ezért, és csakis ez az oka. A lehúzó szurkolói moraj mellett ott van az ujjongás is. Amit szintén tudatosan visszautasítok, még ha bevallom, jól is esik néha, de zavaró. Mert nem az én erőm, ez az a békesség, ami minden értelmet felülhalad.  Ugyanakkor hihetetlenül jól esett és most is érzem azt az imádságot, mellémállást, amit ezekben az időkben kapok, akár azoktól, akik eljöttek a temetésre, akár azoktól akik testben és vagy lélekben voltak, vannak mellettem. Hálás vagyok Istennek jó anyámért, aki ezekben az időkben ezerszázalékkal mellettem állt és áll… Ó és a gyülekezetért, a közösségért, amely Isten álma…

(Jób 1) Tudom, hogy teológiailag kétséget támaszt az, amit gondolok, de úgy érzem, pár éve a Sátán bekopogott az Úr Istenhez, aki elmondta Lucifernek:

– Észrevetted-e szolgámat? Látod? Lehet mosolyogva is Igét hirdetni, nemcsak betokosodva, bemerevedve, s az emberek meg kezdik elhinni, hogy én a boldog Isten örömöt akarok hozni az embereknek.

– Így könnyű! – jöhetett a sátáni válasz. Hiszen te oltalmazod őt, a házát és mindenét, amije csak van! Megvan mindene, szerető családja, városi-, összetartó-, növekvő gyülekezete.,, de nyújtsd ki csak rá kezed, meglásd hogy káromol téged!

Így történt, hogy annak az embernek, akinek szolgálata elején életigéje lett: „Örüljetek az Úrban mindenkor. Ismét mondom örüljetek!” (Fil 4,5), lett még egy életigéje: „tele vagyok vigasztalódással, minden nyomorúságunk ellenére csordultig vagyok örömmel.” (2Kor 7,4b)

Reményt kaptam, nemcsak közhelyet. Nemcsak, hogy nem szenved, nemcsak, hogy hát biztos jó helyen van, hanem hittel hiszem, hogy a halálon túl is van élet. Van feltámadás. A temetésen is hallottuk, Jézus a feltámadás és az élet. Ő ott vár rám, én pedig erőt kapok a harcra attól, aki számára, számomra, számunkra áttörte a halál falát, hogy akik itt követik Őt, odaát is folytatódjon az élet.

Pár hónappal ezelőtt olvastam, hogyan készítették elő régen a hajóárbócot. Kimentek az erdőre, kiszemeltek egy fát. És ekkor valami meglepőt cselekedtek. Nem a kiválasztott fát vágták ki, hanem a körülötte levő fákat. És a kiválasztottat otthagyták erősödni. Aztán évek múlva erős, szilárd, állhatatos, harcedzett árbóc lett…

Feleségem, Rácz Ervin-Lajosné sz. Demeter Enikő-Gyöngyvér temetése viharos volt. Aki ott volt, bőrén érezhette, Isten nem örül annak, ami történik. Hideg volt, fújt a szél. Egy fa kidőlt. Négy sRácz, négy árbóc pedig erősödik, mert mindenre van ereje Krisztusban, aki megerősít.

Rácz Ervin-Lajos,

Szigetlanka

Ajtó

“Én vagyok az ajtó, ha valaki rajtam át megy be, megtartatik; bejár és kijár majd, és legelőt talál.” (Jn 10,9)

Egy ajtó legalább három funkcióval bír két tér, két valóság között: feltár azaz megnyit előttünk valamit; összeköt, azaz kapcsolatot teremt; ugyanakkor el is választ.

  1. A nap első feltárása az, amikor kinyitjuk a szemünket. Mire és hogyan tesszük mindezt? Borút látunk, vagy reményt? Isten ma is feltár előttünk lehetőségeket, megnyitja az áldás csapjait. Nekünk pedig nem csak az a feladatunk, hogy nézzük, hanem, hogy lássuk is meg. Ő a lehetőség a teljes életre, őbenne ragyog fel a fény: sötétben állunk, előttünk egy ajtó, amelyen túl élet, világosság, ragyogás van.
  2. Amikor sérülékenynek érezzük magunkat, szeretünk elzárkózni, kikapcsoljuk a telefont, minden külső zajt, és magunkba révedünk. Pedig sebeink gyógyulása is a kapcsolatainkban van. Első rendben az Istennel való kapcsolatban, Ő pedig közösségbe hív: áldott, vele és testvérekkel való közösségbe, ahol lehetünk őszinték, lehetünk önmagunk.
  3. Természetesen a zárásnak is megvan a maga szerepe, feladata. Véd, óv, biztonságot ad. Mert van tolvaj és rabló is. Nem mindegy, hogy mire nyitjuk meg szívünket, de ha Jézus az ajtó, akkor biztonságban vagyunk, s ha a Sátán, a vádló, a hazug kopogtatna az ajtón, hagyjuk Őt ajtót nyitni, s az Ördög lábát a nyakába véve fog menekülni! Ámen!

Rácz Ervin,

Szigetlanka

RÉSZVÉTNYILVÁNÍTÁS – Rácz Enikő Gyöngyvér

“Ahogyan az anya vigasztalja fiát, úgy vigasztallak én is titeket.” (Ézs 66,13)

Mély fájdalommal, de Isten akaratában megnyugodva tudatjuk, hogy a szeretett Feleség, Édesanya, Gyermek, Meny és Testvér,

RÁCZ ERVIN-LAJOSNÉ sz. DEMETER ENIKŐ-GYÖNGYVÉR,

a Szatmárnémeti-Szigetlankai Református Egyházközség tiszteletes asszonya életének 39. évében 2021. február 9-én elhunyt.

Virrasztója február 10-én, szerdán 18 órakor, temetése 2021. február 11-én, csütörtökön 14 órakor lesz a Szatmárnémeti-Szigetlankai Református Egyházközség Mátyás király utcai temetőjében (Cimitirul str. L. Rebreanu).

Hálát adunk életéért, szolgálatáért. Emléke legyen áldott!

A koszorúmegváltással a gyászoló családot segíthetik. Az adományokat a ravatalozónál található perselybe kérjük elhelyezni.

 A Szatmári Református Egyházmegye Lelkipásztori Közösségének nevében:

Király Lajos esperes és Dr. Puskás Csaba főgondnok

Fókuszban

„A szolgák pedig így válaszoltak: Soha ember még így nem beszélt, mint ő!” (Jn 7,46)

Vélemények hangzanak el Jézusról. A szolgák el vannak ámulva, pedig ők azért lettek odatéve, hogy az élő fába is belekössenek. Nem tudnak hibát találni Jézusban, bárhogy is szeretnének. A közösség nagyon hamar készpénznek vesz minden látszatot, és keményen ítélkezik, mégha most Jézus esetében a látszat éppen megegyezik a valósággal: valóban nem beszélt így senki, mint Ő.

Elgondolkodtam azon, hogy kiket figyelnek még meg ennyire éles szemmel az emberek. Sasolják reakcióit, szinte minden lépését érdeklődéssel követik. Hát a szenvedő ember, pláne a szenvedő keresztyén, krisztusi ember ebbe a kategóriába tartozik. És itt, ahogy Jézus esetében is, – bár a fenti Ige által csak az egyiket látjuk – két vélemény hangzik el: az elmarasztaló és a felmagasztaló.

Ha szenved a krisztusi ember, lelkük megkönnyítése érdekében elkezdik kitalálni, hogy biztos megérdemli a sorsát. Úgy kell neki, Isten nem ver bottal, pusztuljon! Biztos valójában bűnös. A véleményben benne van az a kétségbeesett gondolat: velem ez nem fordulhat elő, ugye nem! A szenvedőt ezért még azzal is sújtják, hívő mázzal bekenve, hogy megmagyarázzák szenvedését. Bumm a fejbe! – szép kis vigasz.

A másik véglet a csodálat. Jézus esetében ez helytálló, de a keresztyén ember számára nagy kisértés. Hogy bírja ezt a szenvedést. Micsoda hős, váuu fantasztikus ereje van. Ilyet én még nem láttam! Vajon őszinte szívvel tudja ilyenkor a szenvedő elmondani: nem én, hanem a bennem élő Krisztus műve, hogy talpon vagyok, hogy nem rendülök meg, hogy erős vagyok, mindenre van erőm Krisztusban? Egyedül Övé a dicsőség.

Ne engedd, hogy a világ rólad kialakított képei összemosódjanak saját önértékeléseddel, önbecsüléseddel. Ennek meghatározója minden helyzetben az maradjon, hogy Isten gyermeke vagy a fókuszban is, fent is, lent is. Ámen!

Rácz Ervin,

Szigetlanka