Szatmárnémeti-Szigetlankai Református Egyházközség

Honnan vannak viszályok és harcok közöttetek? Nem a tagjaitokban dúló önző kívánságok okozzák ezeket? Kívántok valamit, és nem kapjátok meg, öltök és irigykedtek, de nem tudtok célt érni, harcoltok és viszálykodtok, de nem kapjátok meg, mert nem kéritek. Vagy ha kéritek is, nem kapjátok meg, mert rosszul kéritek: csupán élvezeteitekre akarjátok azt eltékozolni. Paráznák, nem tudjátok-e, hogy a világgal való barátság ellenségeskedés Istennel? Ha tehát valaki a világgal barátságot köt, ellenségévé válik Istennek. Vagy azt gondoljátok, hogy az Írás ok nélkül mondja: „Irigységre kívánkozik a lélek, amely bennünk lakozik”? De még nagyobb kegyelmet is ad, ezért mondja: „Isten a kevélyeknek ellenáll, az alázatosoknak pedig kegyelmet ad.” Engedelmeskedjetek azért Istennek, de álljatok ellen az ördögnek, és elfut tőletek. Közeledjetek Istenhez, és ő közeledni fog hozzátok. Tisztítsátok meg a kezeteket, ti bűnösök, és szenteljétek meg a szíveteket, ti kétlelkűek. Gyötrődjetek, gyászoljatok és sírjatok, nevetésetek forduljon gyászra, örömötök szomorúságra. Alázzátok meg magatokat az Úr előtt, és ő felmagasztal titeket. (Jak 4,1-10)

Reformáció napját ünnepeljük éppen. És ha a témát nézzük – konfliktusok – akkor rögtön az elején tisztáznunk kell: egyházak, felekezetek között is volt bőven perpatvar az elmúlt évszázadokban. Az a tisztességes, hogy alázattal, mindjárt az elején, így nézünk szembe a Jakab által felvetett témával. Mivel azonban én szeretem nemcsak az árnyoldalait nézni a dolgoknak, hadd mondjam el, írjam le örömömet is: idén, október 31-én két katolikus kollegám, szolgatársam is úgy köszönt nekem, mint reformátusnak, hogy: boldog születésnapot, nektek, reformátusok! – és ez nagyon jól esett, mert tiszta és őszinte volt, megérzésem szerint. Lehet tehát azt mondani, hogy akkor, amikor felekezeti konfliktusok vannak, az már ürügy az emberekben levő gonoszság megjelenítésére, semmi más. Nem tűnt el teljesen a felekezetek közötti viharos viszony, mert emberek vannak az egyházban, de úgy gondolom, a közös imádságok jó hatással voltak a kapcsolatokra.

Konfliktusok

Kinek lenne idegen ez a téma? Ki mondhatná azt közülünk, hogy nincsenek és nem is voltak konfliktusaink? Ha emberekkel érintkezünk, bőven benne van a pakliban. A családi viszonyok tudnak viharosak lenni. Hol a cipőm? Hol a ruhám? Mikor indulhatunk már? Gyere már!… ez csak néhány azon erélyesen megszólaló kérdés közül, amit közvetlenül templomba indulás előtt is felteszünk egymásnak. Gyülekezeti tagok között alakulnak ki konfliktusok. Minden közösség, ahol kettő vagy annál több ember van, alkalmas a viharos viszonyok kialakulására.

Ki a hibás? Ezt tudjuk mindjárt Ádámtól! Az asszony, aki mellém adtál. És Évától: a kígyó a hibás. Hárítunk, felelősséget áttoljuk a másikra. Ehhez nagyon értünk.

Konfliktusaink forrása

Hogy megszabadulj a konfliktusoktól körülötted, el kell, hogy oltsd a konfliktusokat benned. Ezért mindenekelőtt magunkba kell jó mélyen benézni! És ha ezt megtesszük, akkor nem is lesz annyira sértő, amit Jakab a fenti Igében megfogalmaz: öltök. Gyilkolunk kapcsolatokat, álmokat, szavakkal és gesztusainkkal.

Ha odáig vetemedünk, hogy kérünk, azt is rosszul tesszük. Ezt én megérdemlem! – mondja a bennem levő egó. Puskaporos hordóvá válunk. Mennyi mindent tettem én értetek! – mondja felháborodottan a kiskirály. Honnan hoztalak ki téged! – számonkér a házastárs. Ha pedig a lelkész szembesíti a sértődöttet, akkor jön a válasz: ha a tiszteletes úr tudná, hogy én mennyi szenvedtem miatta. Ha te tudnád, amit én! Puffogunk, sértődünk, kisértjük magunkat a közösségből.

Jó lenne igazán magunkba nézni! Mi provokálja benned levő viharokat? A vágy, az irigység, a rossz motiváció és a bűnös kedvtelések. Vágy sokszor arra, amit Isten már megadott, de másban keressük. Irigység, mert nem vesszük észre, hogy értékesek vagyunk. Ezek rosszul motiválnak bennünket és kényelembe, önmagunk istenítésébe ringatjuk bele magunkat.

Két kép

Pizza. Mennyi hibám van. Egyszer egy szellemes apuka a fiai közti konfliktust úgy próbálta megoldani, hogy egy egész pizzát tett eléjük, és olyan nagy szeletet vehettek a pizzából, amennyire hibásnak képzelik magukat a kialakult helyzetben. Éhesek voltak. Kénytelenek voltak bevallani, hogy bizony hibáztak. Mi vajon milyen nagy szeletet vennénk ki abból a pizzából, ami a kialakult viharos helyzetet szimbolizálná. Legyünk éhesek a megoldásra!

Teherautó. Képzeljünk el egy teherautót, ami 2 tonnát bír csak el, de mi ráteszünk 5-öt. Vajon nem a másokkal szembeni elvárásainkkal van a baj? Amikor olyanokat várunk el mástól, amit Istentől kellene kérnünk? Öröm, élet beteljesítése, mély békesség, türelem… Nyilván benne van a másikban is, és jó, amikor kapunk belőle, de elsősorban Isten tudja ezeket megadni. Ha ezt nem vesszük észre, akkor úgy járunk, mint a samáriai asszony, akinek öt férje volt és a hatodik már nem volt a férje. (János 4) A másik nem bírja el annyi elvárást, amennyit rápakolunk. Isten világít, fényesít, világoltak meg minket igazán és ebben tényleg lehet eszköz a másik is, de nem ő az istenem.

Megoldás

A parázna léleknek konfliktusai vannak, nemcsak másokkal, magukkal, de még Istennel is. Miután megláttuk a forrást, jogosan kérdezzük: mi tehát a megoldás?

Konfliktusaid megoldása Istennél van. Jakab azt kétoldalú megoldást ad: mindenekelőtt legyen bennünk alázat Istennel szemben és ellenállás a Sátánnal szemben. Ha nincs alázat Istennel szemben, akkor ne is számítsunk békességre és nyugalomra, legfeljebb csak jó mélyre tudjuk ásni, de megoldást nem kapunk. A Sátán pedig azonnal kész a támadásra, kiszalad az ajtón, bekopog az ablakon, de ha alázatosak tudunk maradni, nem adunk neki esélyt. Elszalad tőlünk, mert büszke természete nem tűri az alázatot, amit viszont egyedül Jézustól tudunk tanulni.

Jó mélyen magunkba néztünk? Kellőképpen kétségbeestünk? Nos, ha igen, akkor azt is hadd mondjam el, hogy Isten nem szégyeníteni akar, hanem a belső békét. Luther Márton erről így vall: „Ha magamra nézek, nem tudom, hogyan üdvözülhetnék. Ha Jézusra nézek, nem tudom, hogyan juthatnék kárhozatra.” Nézzünk a mi bajnokunkra, megváltónkra. És akkor a bennünk levő konfliktusok megoldása kihat a másokkal való viharjaim lecsendesítésére is. Ámen!

Rácz Ervin,

Szigetlanka  

Kicsoda bölcs és értelmes közöttetek? Mutassa meg a magatartásával, hogy mindent bölcs szelídséggel tesz! Ha pedig keserű irigység és viszálykodás van a szívetekben, ne vétkezzetek az igazság ellen azzal, hogy bölcsességetekkel kérkedtek. Ez a bölcsesség nem felülről jön, hanem földi, testi és ördögi. Mert ahol irigység van és viszálykodás, ott zűrzavar van és mindenféle gonosz tett. A felülről való bölcsesség először is tiszta, azután békeszerető, méltányos, engedékeny, irgalommal és jó gyümölcsökkel teljes, nem részrehajló és nem képmutató. Akik békességet teremtenek, békességben vetnek, hogy az igazság gyümölcsét arassák. (Jak 3,13-18)

Ki a bölcs és értelmes? – Mutassátok meg! Kicsit indulatosnak tűnik a kérdés, de ha nem is düh, számonkérés van benne. Előző részben a nyelv bűneiről szólt, és a tanítás felelőségéről a szentíró. Nem véletlenül. Ebből az igerészből is kiderült, hogy sok nagyokos volt abban a gyülekezetben is. Olyanok, akik elmondták: prédikálni könnyű, beszélni és tanítani csak duma. Nagyobb az ítélet, nagyobb a felelősség. Ezt kívülről nem látják.

A bölcsesség és az okoskodás között mindenképpen nagy különbség van. De a bölcsesség és világi okosság között is. Vannak okos emberek, akik rendelkeznek isteni bölcsességgel és vannak, akik nem. Jelenleg a világi legokosabb embere egy koreai származású ember, Young Hoon Kim, akinek az IQ-ja 276, ezt nyilatkozta: „Jézus Krisztus az én logikám.” Többször is nyilvánosan megvallotta hitét. De tudjuk azt is, hogy sok világi mércével okos ember pedig bőszen tagadja Isten létét. Tehát vannak hivő okosok és vannak hitetlen okosok, azaz isteni bölcsességgel rendelkezők és annak hiányával élők. Nem zárja tehát ki az okosság a bölcsességet, de nem is feltétlenül előfeltétele. Én például sokkal jobban félek az okos gonoszoktól, mint a butáktól, az utóbbi még nevetséges is.  Igaza van Pálnak, aki ezt mondja, hogy: „Az ismeret felfuvalkodottá tesz, a szeretet pedig épít.” (1Kor 8,1) Nem baj, ha ismereted van, de legyen mindig több szereteted.

Van tehát földi és mennyei bölcsesség. Az Ige erről beszél, milyen az egyik, milyen a másik.

A földi bölcsesség, okosság jellemzői:

1. Irigy – keserű irigység motiválja az okoskodót. Akár még egy bibliaismereti vagy vallási vetélkedőn is meg tud ez történni. Pedig nem lehet igazi nyertes az, akit ez motivál, még akkor sem, ha első helyet ér el.
2. Dicsekvő – kérkedik. El van telve magával. A Soli Deo Glóriát (Egyedül Istené a dicsőség) is azért préseli ki magából, mert szerénykedni akar és tetszetőssé akarja tenni magát vele.
3. Zűrzavaros – nem megmagyarázni és egyszerűsíteni akar valamit, hanem ködösít, árnyal és még megfoghatatlanabbá teszi, ezzel is az ő okosságát, felsőbbrendűségét bizonyítva, másokat megalázni akar.
4. Hazug – ezt a fajtát pedig hamarabb utolérik, mint a sánta kutyát. Előbb utóbb úgyis kiderül, hogy csak okosnak akarja tettetni magát, de valódi élethelyzetekben elbukik, sőt megszégyenül. Néha elég megszólalnia.
5. Földhözragadt – csak ebben az életben tud gondolkodni, horizontális síkon. Ha van istene, az is neki kell szolgáljon és a közösség is érte van, nem pedig fordítva.
6. Testi – a szürkeállományt akarja bővíteni. Van étvágya a szellemi falatokhoz és ez még nem baj. Egészséges tudásszomja kell, hogy legyen az embernek, de a bölcsesség annál több. Sőt az agysejtek elpusztítása (alkohol és álhírek is okozhatják) akadályozza az Ige megértését is.
7. Ördögi – tudása nem összefog, hanem szétdobál. Kiemelkedni akar, mások fejére taposva is, más feláldozása árán.

A mennyei bölcsesség jellemzői:

1. Kezdete, az Úrnak félelme – aki ezzel akar rendelkezni, meg kell térnie. Jó vonatra kell szálljon. Elengedhetetlen feltétele, mozdonya bölcsességnek, a megtérés. Elindulni Isten útján.
2. Fentről jön – nem is vonat ez, hanem inkább villamos. Fentről kap áramot, meghajtó erőt. Nem napelem, a Naptól feljebb van a forrása: mennyelem.
3. Tiszta – a Bárány vére teszi tisztává. Ezért látja az Istent és láttatni csak annyit tud, amennyit ő lát. A többi ködös. A bizonyságtétele hiteles, látszik szeme ragyogásán, hogy átéli, amit mond.
4. Békeszerető – mindig igyekszik a békességre. Nem megalkuvósan és minden áron konfliktust kerülve. A konfliktusai megoldásának a célja az, hogy békesség legyen és nem az, hogy feltétlenül neki legyen igaza, vagy az ő igazsága győzedelmeskedjen.
5. Méltányos – észreveszi, hogy mások is vannak a közösségben. Mivel biztos a hite, mer nyitott lenni és meghallgatni mások álláspontját. Ha nem is próbálhatja fel a másik cipőjét, elfogadja, hogy mások nem az ő cipőjében járnak.
6. Engedékeny – nem gyenge. Nem fújja ide s tova a szél. Erős sziklán áll, de néha ezt mondja: legyen a másiknak igaza, neki meg békessége.
7. Tele van a kosara: ilyenekkel, mint irgalom és igazság gyümölcsei. Tud megbocsátani, mert tudja, neki is megbocsátanak. Irgalmas, mert ő is irgalomból él. Az igazsággyümölcsei pedig édesek és nem keserűek, nem részrehajlóak és nem képmutatóak. A magunk igazságai sokszor keserűek, Isten igazságai valóban édesek.

A bölcs ember a béke követe. Mindig, minden helyzetben és mindenkor a békesség magvát veti el. Ezt a saját magunk erejéből nem tudjuk megtenni, mert a világ szennyez, mérgez bennünket. És olyan reakciót adunk ezáltal, amilyet kapunk: amilyen az adjonisten, olyan a fogadjisten. A krisztusi ember azonban más, mert változtat és nem folytat. Ehhez a képességhez mindenképpen Jézus kell. Jézus bennem. Jézus volt az, akinek a nyugalmát nem zavarta meg a viharos tenger fenyegetése, sőt Ő maga nyugtatta meg a tengert. Ilyen hatékony a tőle kapott békesség és bölcsesség. Ámen!

Rácz Ervin,

Szigetlanka

„Testvéreim, ne legyetek sokan tanítók, hiszen tudjátok, hogy súlyosabb ítéletben lesz részünk.  Mert sokat vétkezünk mindnyájan: de ha valaki beszédében nem vétkezik, az tökéletes ember, meg tudja fékezni az egész testét.  Ha a lovak szájába zablát vetünk, hogy engedelmeskedjenek nekünk, egész testüket irányíthatjuk. Íme, a hajókat, bármilyen nagyok, és bármilyen erős szelek hajtják is őket, egy egész kis kormányrúddal oda lehet irányítani, ahová a kormányos akarja. Ugyanígy a nyelv is milyen kicsi testrész, mégis nagy dolgokkal kérkedik. Íme, egy parányi tűz milyen nagy erdőt felgyújthat: a nyelv is tűz, a gonoszság egész világa. Olyan a nyelv tagjaink között, hogy egész testünket beszennyezi, és lángba borítja egész életünket, miközben maga is lángba borul a gyehenna tüzétől. Mindenfajta vadállat és madár, csúszómászó és tengeri állat megszelídíthető: meg is szelídíti az ember; a nyelvet azonban az emberek közül senki sem tudja megszelídíteni, fékezhetetlenül gonosz az, telve halálos méreggel. Ezzel áldjuk az Urat és Atyát, és ezzel átkozzuk az Isten hasonlatosságára teremtett embereket: ugyanabból a szájból jön ki az áldás és az átok. Testvéreim, nem kellene ennek így lennie. Vajon a forrás ugyanabból a nyílásból árasztja-e az édes és a keserű vizet? Avagy teremhet-e, testvéreim, a füge olajbogyót, és a szőlő fügét? Sós forrás sem adhat édes vizet.” (Jakab 3,1-12)

Alfred Nobel 1866-ban feltalálta a dinamitot, ezzel forradalmasította a bányászat és az építőipar lehetőségeit. A dinamit közvetetten sok embert összehozott, sok embernek tette lehetővé a találkozását új utak épülésével. Ezzel együtt a svéd kémikus találmánya, a dinamit, elkezdett katonai felhasználásba is kerülni. Sokan azt gondolták, hogy hihetetlen ereje által hozzájárul majd a békéhez, de ennek ellenére inkább a háború és különböző katonai hadműveletek eszközévé vált, ezzel tönkre téve emberi kapcsolatokat, családokat, nemzeteket. Ugyanaz a találmány hozott örömet és sírást. Valami hasonló robbanóeszköz van mindannyiunk szájában: a nyelvünk.

Nagyon nagy tükröt tart elém ez az Ige, mert tanítói szolgálatot végzek, azaz prédikálok. És ebben nagyon sok hibázási lehetőség van. És szoktam is hibázni. Talán meg is bántottam embereket beszédemmel, akarva akaratlanul.

A nyelvnek irányító ereje van. A rosszirány, vagy irányítás nélküliség mögött szavak állhatnak. A ló és a zabla, valamint a hajó és kormány hasonlatok erre utalnak. Ezért nagyon nem mindegy, hogy ki irányítja a nyelvünket, kinek a hatalmában vannak a szavaink, mert az egész életünk irányát meg tudja határozni. Szörnyű érzés, amikor az ember azt tapasztalja, hogy az élete kezd teljes mértékben szétesni. Szétesik egy házasság, egy karrier, egy gyülekezet, egy család, egy élet. Sokszor a szétesett irányítás mögött azok a szavak állnak, aminem tulajdonítottunk nagy jelentőséget, vagy észre sem vettünk.

A nyelv pusztító erő. Elég egy szó, egy mondat és máris lángba borult egy házasság. Elég egy szó, egy mondat és máris lángba borul egy ország. Háborúk is minden esetben vezetők által kimondott szavak, mondatok miatt indultak el lángba borítva a világot. Jakab a nyelv pusztító erejét a tűzhöz hasonlítja, nem is átlagos tűzhöz, hanem az erdőtűzhöz. Piciny dologból indul az erdőtűz, de fékezhetetlen pusztítóvá válik. Sokszor azt hisszük, hogy ha vitában legyőzünk valakit, és már nincs ellenérve, akkor győztünk. Lehet, hogy legyőztük, de nem győztük meg, úgy tűnik, hogy veszített, de valójában mi veszítettünk.

A nyelv pusztító hatalom, amely nagyon könnyen kerül pokoli befolyás alá, forrása a gyehenna tüze. Ezzel együtt azt is tudnunk kell, hogy nyelvünket nem csupán a pokol tüze tudja lángba borítani, hanem a Szentlélek tüze is. Amikor valakinek a szavait, a beszédét a Szentlélek tüze járja át, akkor ott, ahol ő megszólal ott ébredés van, ott megtelnek a templomok, megváltoznak az életek, helyre állnak elpusztított helyzetek.

Jakab arról is beszél, hogy szavaink lelepleznek bennünket. Forrásnak nevezi a szavakat, amely vagy édes vagy keserű. Olyan nem nagyon van, hogy egyszer jó vizet, egyszer pedig rosszat ad ugyanaz a forrás. ”Élet és halál van a nyelv hatalmában, amelyiket szereti az ember, annak a gyümölcsét eszi.” (Péld 18,21) – mondja a prédikátor. Istendicséret és átok is hangzik ugyanazon a hangon, ugyanabból a nyelvből, forrásból – nem jó ez így! Nem mindegy, hogy mit mondunk, nem mindegy, hogy mi jön ki a szánkon, mert élet és halál is lehet a szavainkban.

Mi van a szavaink mögött? Sokszor humorizáló embert látunk, de a szakemberek azt mondják, hogy a humorérzék kifejlődése éppen egy traumát jelez, aminek a védekezési mechanizmusához tartozik hozzá. Miért beszél hangosan valaki? Mert úgy érzi, elveszti az irányítást, vagy távol van a másik lelke. Miért bántalmaz (bullyingol) valaki, akár az iskolában, mert őt is bántalmazzák mások. Ez nem magyarázat a szörnytettre, de a támadások mögött talán érdemes ezt is észrevenni, lehet, hogy más lesz a rálátásunk. Miért beszél valaki állandóan az anyagiakról? Mert nem érzi magát biztonságban, inog alatta a talaj, ezért keresi a kapaszkodót.

Sokszor konferáltam előadásokon, összejöveteleken, lelki alkalmakon. És mondtam ilyeneket: átadom a szó XY-nak. Ez lenne az egyetlen megoldásunk arra, hogy szavaink jól süljenek el. Adjuk át a szó Jézusnak és Ő tudja, mit kell mondjon rajtunk keresztül. Ámen!

Rácz Ervin,

Szigetlanka