Fölfelé – Jákób élete (1. rész)

„Ez Izsáknak, Ábrahám fiának a nemzetsége: Ábrahám nemzette Izsákot. Izsák negyvenesztendős volt, amikor feleségül vette Rebekát, az arám Betúél leányát, az arám Lábán húgát Paddan-Arámból. És Izsák könyörgött az Úrnak feleségéért, mert meddő volt. Az Úr pedig engedett könyörgésének, úgyhogy teherbe esett Rebeka, a felesége. De fiai tusakodtak a méhében. Akkor ezt mondta Rebeka: Ha így van, minek is élek? Elment azért, hogy megkérdezze az Urat. Az Úr pedig ezt mondta neki: Két nép van méhedben, két nemzet válik ki belsődből: az egyik nemzet erősebb lesz a másiknál, de a nagyobbik szolgál a kisebbnek. Elérkezett szülésének a napja, s íme, ikrek voltak a méhében. Világra jött az első: vöröses volt, és mindenütt szőrös, mint a daróc. Ezért Ézsaunak nevezték el. Azután világra jött a testvére, kezével Ézsau sarkába kapaszkodva. Ezért őt Jákóbnak nevezték el. Izsák hatvanesztendős volt, amikor ezek megszülettek.” (1Móz 25,19-26)

Új igehirdetés-sorozatba kezdünk. Mindig izgalommal tekintek az új felé, így vagyok ezzel a sorozatok tekintetében is. Habár nem vagyok sorozatnéző, legalábbis a filmek tekintetében, de az igehirdetésben még is szeretem ezt alkalmazni, mert Isten Igéje így valóban olyan, mint a kenyér, szeletelve, sorrendben érkezik, ne kiválogatva, hanem éppen az, ami jön. És ez így jó.

Minden ember élete alkalmas lenne arra, hogy könyvet írjunk róla, de Jákób élettörténetét nem kell megírni, itt áll előttünk a Bibliában. Jákób próbái, gyűrődései, gyúródásai, vívódásai, harcai a mienk is. Nagyon könnyen észre lehet venni azokat a hidakat, amelyek az ő élete és a mi életünk között rajzolódnak ki. És miért az ő életével foglalkozunk? Jakab levelével foglalkoztunk, és úgy gondoltam, hogy éppen itt az ideje az ószövetségi druszájával, névazonosával is foglalkozni. És bár a magyarázat erre ennyire egyszerű és banális, úgy gondolom nem fogjuk megbánni, hogyha végig járjuk ezt az utat.

A Teremtés könyvében, vagy másképpen Genézis, vagy Mózes első könyvében, háromféleképpen szoktuk nevezni, az első 11 fejezetben olvasunk az őstörténetekről, azt követően, az 50. fejezetig, azaz a végégig, az ősatyákról. Isten egy ember választ ki Ábrahám személyében, aki három mai világvallás számára is ősi példa: a keresztyénség mellett a judaizmus és a mohamedánok is így gondolnak rá. Jákób nagyapjáról beszélünk, és fogjuk is őt érinteni többször is a sorozat folyamán. De látunk ebbe a könyben nemzetségtáblázatokat is, amit nagyon ritkán olvas az ember figyelmesen, mert valljuk meg őszintén, unalmasak. Olybá tűnik ez, mint egy tömeg fentről fotózva: az ember szinte csak hajakat, sapkákat, fejbőröket lát. Sok tömegfotót készítettem én is, főként március idusán. Ha egy tömegből azonban valaki fölfelé emeli a tekintetét, arra érdemes ráfókuszálni. Ez történik Ábrahámmal, Izsákkal és Jákóbbal, felfelé néző család lesznek.

Említettük Jákób nagyapját. tekintsük meg a szüleit, azaz Izsákot és Rebekát. Álomesküvő! Talán így lehetne leírni azt, ami akkor történt. Rengeteg fotó kinn lenne ma róluk a közösségi oldalakon. Minden menyasszony olyan akarna lenni, mint Rebeka és minden vőlegény, mint Izsák. Klappolt minden. De aztán telt az idő, jöttek a mindennapok… nyugi, majd jön a gyermek. Eltelt egy év, kettő, három… tizenkilenc. És nem jött az utód. Íme megérkezett az első nagy próba: a meddőség. Az élet vívódásait az imádság területére viszik, a lehető legtermészetesebb módon.

Magyar Református Egyházunkban a 2026-os esztendő az Imádság Éve. Érdemes nekünk is az élet harcait imaharccá formálni. A hozzáállásunk azonban nagyon suta. Mi sokszor olyankor megyünk az Úr elé, amikor azt mondjuk: itt már csak az ima segíthet. Betegségünket, problémáinkat érdemes az Úrnál kezdeni, és nemcsak végső mentsvárként, utolsó szalmaszálként használni. Nem azért, mert az Isten sértődős lenne, hanem magunk miatt, mert sok áldásról lemaradunk így.

Az imádság nem mindig változtatja meg a körülményeket, de az imádkozót biztosan. Ez egy alapgondolat, amikor az imádságról szólunk. Izsákék esetében változik ugyan a körülmény is, de leginkább Izsákék változnak. Ezt honnan veszem? Onnan, hogy nem követik el ugyanazt a hibát, amit a szüleik. Transzgenerációs bűnöknek nevezzük ezeket. Mire gondolok pontosan? Izsák édesanyja, amikor ugyanezzel a problémával küzdött, az imádság mellett, sőt felett, saját ötlettel állt elő: beküldi Hágár Ábrahámhoz, akitől lesz egy gyermek, Iszmáel. Nehéz ezt most így röviden leírni, vele később is, meg utódaival is sok gond lesz, és van. Izsák és Rebeka nem folyamodik ehhez az ötlethez, mert látták a következményét. Magyarán tanultak az elődeik hibájából. Imádságuk kitartást eredményezett. Transzformáld te is problémáidat az imádság területére, változni fog a szíved, erősödni fog a hited, megszilárdul a kapcsolatod Istennel.

Izsák családja tehát imádkozó, de nem emberek elvárása szerinti mintacsalád. Teljesen természetesen mennek az Úr elé, mindennapi cselekedetük ez. Húsz év után aztán mégiscsak megérkezik a gyermek, rögtön kettő. Furcsa dolgokat érez ott belül Rebeka, ekográfia hiányában az Úrhoz fordult kérdésével. Ekkor tudta meg, hogy két baba, két egymással viaskodó gyermek van odabenn. Jelképezi ez a jelenet belső harcainkat: „Kívül harc, benne bélelem.” (MRÉ 296) – fogalmazza meg egyik énekünk, de belül is szokott harc lenni bőven. Látunk ott belső harcokat is, amelyek folytatódnak az anyaméhen kívül is a testvérek között. Jól emlékszem, amikor az én fiaim dulakodtak a fodrásznál, vagy az ÁBC-ben, megkaptam a kritikát: hát hogy lehetnek papgyerekek ilyen csintalanok, neveletlenek. Sok „szentcsalád” küzd ezzel, és itt nem a látszat fenntartása a megoldás. Az, hogy a gyermekek csintalanok, ezzel csak egy bibliai igazságot erősítenek meg, mégpedig azt, hogy bűnben születtünk. Nem a bűneink eltakarásában kell fáradozni, és nem a látszat fenntartásában, hanem a konfliktusaink valódi megoldásaiban.

Istennek terve van velünk. Rebeka, mivel akkor még nem volt falinaptár, igazán egyedi neveket talál fiainak. Ézsau, jelentése vörös, szőrös. Jákób sarokfogó, csaló. Említettem, hogy sorozatokat nem nézek, de focit igen. Eszembe is jutott a fenti kép, ezért tettem a mai alapigénket mellé: egy focista az ellefele sarkát fogta meg, hogy az ne tudjon továbbhaladni. Erre egy sportszergyártó cég ezt kihasználva meg is tette reklámképnek ezzel a szöveggel: mindenkinek kell belőle egy pár!  No, de visszatérve Jákóbékra, nem tudom, hogy mit szólnál hozzá, ha neked is így adtak volna nevet a szüleid, azaz az első róla alkotott benyomásuk alapján: sírós, kiabálós, korai, késő, hisztis… Nem biztos, hogy szívesen hordanánk ezeket a plecsniket. Nem kell tűrnünk a megbélyegzéseket! Hősünk, akinek az életét elkezdjük szemlélni, megkapta a sarokfogó nevet, a csalót, aki jobb akar lenni, mint a másik. És kamaszkorában így küldött a figyelemért, az elsőségért, az elismerésért (Apa figyelj, rám figyelj!)… de ezt a következő részekben meglátjuk.

  Te kinek a sarkába kapaszkodsz? Kinek akarsz bizonyítani? Mit akarsz bizonyítani? Miért gyűjtöd az elismeréseket? Mindenben te akarsz görcsösen a legjobb lenni. Majd te megmutatod! – emeled a kezedet fel dühösen. És ezzel válik az életünk megfelelési kényszerektől terheltté, nehézzé, elviselhetetlenné.

Jákób lassan elkezdi felfelé emelni a fejét. Vívódásai, gyúródásai változást hoznak. A tömegből az emeli ki őt, hogy egyre inkább számít neki Isten szava és egyre kevésbé mások előítélete. Az Ő szava legyen az első számunkra is, ebben az évben is! Ámen!

Rácz Ervin,

Szigetlanka

Hallod?

„Bizony, bizony mondom nektek, hogy aki az én beszédemet hallja, és hisz annak, aki engem elküldött, örök élete van, és nem jut ítéletre, hanem már átment a halálból az életre.” (Jn 5,24)

Csak egy kérdésem lenne így hétfő reggel: te hallod Jézus szavát? Például tegnap hagytad beleszólni az életedbe? Mit mondott személyesen neked?

Nem mellékes kérdés ez. legéletbevágóbb élettémánk az, hogy miként lehetséges átmenni a halálból az életbe. Azaz Jézus személyén, a hozzá való viszonyuláson fordul meg a halál és az élet kérdése a számunkra. Nyilván nem csak annyit jelent ez, mint a hallás érzékszervével bizonyos hangrezgéseket fölfogni, hanem valami más módon való hallásról van itt szó. Nem is a füllel, hanem szívvel való hallás ez! Valahogy úgy, hogy a Szentírásnak a szava, vagy egy prédikáció szavai egyszerre nem puszta szavak többé, mint a mi emberi szavaink, hanem az a Valaki, akiről ezek a szavak beszélnek, szinte kilép a betűkből, elénk áll, felénk nyúl, megragad és nem ereszt el többé. Ez erő. Az igehirdetés tehát nemcsak duma, nemcsak egy beszéd, aminek alig várjuk már a végét. hanem valóban életté válhat.

Nagy felelősség ez a szócsövön is és a hallgatón is. Imádkozni kell, hogy ez megtörténjen: hallják meg Jézus beszédét és minnél többen menjenek át a halából az életbe. Nemcsak a mennyben örülnek annak az angyalok, amikor egy ember a Krisztusban új életet nyer, hanem öröm fakad a földön is ugyanakkor sok ember életében. Milyen jó lenne így élni! Örök életem van: béke, biztonság és áldás árad ebből. Ámen!

Rácz Ervin,

Szigetlanka

Lélek-Lidl

„Közben a tanítványai kérlelték: Mester, egyél! Ő pedig azt mondta nekik: Van nekem eledelem, amit egyem, amiről ti nem tudtok. A tanítványok ekkor azt kérdezték egymástól: Netán valaki hozott neki enni? Jézus pedig azt mondta nekik: Az én eledelem az, hogy annak akaratát tegyem, aki elküldött engem, és az ő munkáját elvégezzem.” (Jn 4,31-34)

Reggeli nélkül ki nem mozdulj a házból! – szól a dietetikus vagy táplálkozási tanácsadó helyreigazitó figyelmeztetése. De vajon a lelkünk táplálására is ennyire figyelünk?

Jézus tanítványai megérkeznek a samáriai Tescóból vagy Lidlből. Nem nagyon értik, mi folyik ott kinn a kútnál. Nyilván megszokták már, hogy Jézussal fura dolgokat éltek meg addig is. Nem is szólnak bele a témába. Jönnek-mennek a samáriaiak, de kedvesen eszükbe jut, a Mester még nem evett. Megkínálják, de Jézus meglepően elutasítja, mondván, hogy az Ő szükségletei már ki vannak elégítve. Mivel táplálkozik Jézus? Akár még ma is. Isten akaratának cselekvésével. Isten akarata pedig az, hogy minél többekhez eljusson az evangélium, az örökéletmentő szó. Jézus szeretetével etet, és így lakik jól.

Nehogy azt gondoljuk, hogy ez csak Jézus tápláléka. „Tiszta és szeplő nélkül való istentisztelet az Isten és az Atya előtt ez: meglátogatni az árvákat és özvegyeket az ő nyomorúságukban, és szeplő nélkül megtartani magát e világtól.” (Jak 1,27) Naponként ehetünk ilyenképpen. Szeretetünket osszuk, mert csak így tud bennünk az növekedni. Most őszintén! Nem jó érzés az, hogy Isten általunk mutatja meg szeretetét még olyanok felé is, akiktől nem várhatunk viszonzást? Jó érzés adni, és ezt nemcsak Mike Tyson boxoló vallhatja. Táplálja az adót, megelégíti, mert megtalálja ebben az élete értelmét is. Jó étvágyat!

Rácz Ervin,

Szigetlanka

A fény vándorlása – Kozma Máté jótékonysági koncertje Szigetlankán

Csodás zenei pillanatokkal, ünnepi varázslatban Kozma Máté hegedűművész jótékonysági koncertjén vehettek rész mindazok, akik ez év utolsó vasárnapjának koraestéjén elérkeztek Szigetlankára. Minden jelenlét fényt és reményt hozott a nehéz helyzetben lévő gyermekeknek.

Vasárnap 17 órától Rácz Ervin házigazda lelkipásztor magyarul és románul köszöntötte köszöntötte a megtelt templom közösségét, a Bibliaolvasó Kalauz Napi Igéjével: „Megtaláltuk a Messiást.” (Jn 1,41) Megtalálható a világosság, ez a karácsony legnagyobb örömhíre, amit ezalkalommal zenében is hallgató volt. Máté és Dorka neve azt jelenti: Isten ajándéka. Norbert neve fényt jelent. Nem véletlenül készítette ezt az ajándékot el Isten Szigetlankára Kozma Máté hegedűművész által, Kozma Dorka zongorista és Nagy Norbert énekes közreműködésével.

„Sötétség mélyén gyakran fény ébred, először csak pislákol, mintha keresné helyét a világban, de minden nagy csoda így születik: egy törékeny szikrából, amelyet sem idő, sem éjszaka nem tud eloltani. Ez a fény Betlehem felől érkezik, ahol egy gyermek sírása egyszer megváltoztatta ezt a világot. Ma este ez a fény megérkezik ide közénk, megkeresi a szívet, amely kész befogadni. És ahol befogadják, ott a sötétség elveszíti erejét. A fénynek útja van. Ezen az estén, ezen az úton embereken és hangokon keresztül halad tovább, zenéken, emlékeken át, azon a csendes helyen, ahol a szív újra figyelni kezd.” Ezekkel a szavakkal kezdődött a koncert, amely magával ragadott, Isten által ajándékot adott mindazoknak, akik hallották.

Nagyon jó évem volt, és arra gondoltam, hogy ez év végén ki kell, hogy fejezzem a hálámat Istennek, rászoruló gyermekek felé. Ezért gondoltam arra, hogy megszervezzük a jótékonysági koncertet. Természetes volt, hogy a szigetlankai templomot választom helyszínéül. – mondta Kozma Máté.

Egy árverésre is sor került. Erdődi Petra festőművész, a szigetlankai gyülekezet egykor konfirmandusa alkotásáért Kovács Tibor szigetlankai gondnok ajánlott fel a legtöbbet.

Köszönet a Moris Nyomdának a plakátokért és szóróanyagokért, (Moroz Zoltán) a Broimage (Avasán Dániel) AMK fénytechnikáért (Alex Amerikanul, Fazekas Ioan), az YT Studio szolgálatáért (Fehér Robert, Kocsis Erik) valamint a narrátokért: Petra Erdődi, Berkeszi Boglárka. Nagy Norbert énekelt, Kozma Dorka zongorázott. – köszönet nekik is.

Az este folyamán 8500 lej gyűlt össze, amit a Szatmárnémeti Református Gimnázium Szülői Bizottsága kapott meg, akik átgondoltan és szakszerűen adják majd oda az adományokat mindazoknak a diákoknak, gyermekeknek, akiknél jó helyen lesz a szívből érkező segítségnyújtás.

Ezután

„… és azt mondta neki: Minden ember a jó bort adja fel először, és amikor megittasodtak, akkor a silányabbat, te pedig a jó bort mostanáig tartogattad.” (Jn 2,10)

Jézusnak az első csodája sokmindenkit megzavar. A nonkonformistákat nem. Ha ember írta volna Jézus történetét, vagy éppen a mesterséges intelligencia, biztos nem ezzel robbantotta volna be a csodák sorát. Sokan ilyenkor magyarázkodnak, hogy hát az nem is bor volt, hanem must… De! Bor volt! A kánai hatkővedres, azaz az első olyan bor, ami nem szőlőből készült és mégis a legminőségibb volt, mert amit Jézus tesz, az mindig minőségi.

Pár évvel ezelőtt láttam egy riportot egy nyári fesztiválról, ahol a fiatalokat Jézusról kérdezték, és érdekes módon a legtöbben a víz borrá változtatását emlegették. Mondjuk egy fesztiválon, ahol már az is csoda, hogy ezt tudták, mi mást vártam volna? Nos, azoknak, akiknek csak ez jár az eszébe, elmondanám, ez csak az első lépés. Tessék továbbmenni, mert rengeteg kalandos történet vár még a jézusi úton.

A kánai menyegzőn történtek, számomra legerőteljesebb üzenete: Jézussal az életemben a legjobb rész még hátra van. A legjobb még ezután jön. Az év végén ez a reményteljes üzenet hassa át szívünket: életünk legjobb része ezután jön, akár itt is, de odaát mindenképp. Ámen!

Rácz Ervin,

Szigetlanka

Megjelent a 2026-os szigetlankai kalendárium

Immáron hetedik alkalommal adták ki a Szatmár-szigetlankai református gyülekezet évkönyvét, az elmúlt egyházi év eseményeit, áhítatait, igehirdetéseit körülölelő gyülekezeti kalendárium. 

Rácz Ervin szerző, lelkipásztor a könyv előszavában írja: Éjszakai kivilágítást kapott templomunk. Nagyon örülünk ennek, mert azzal, hogy a szigetlankai templom korszerű díszvilágítási rendszerrel rendelkezik, jobb láthatóságot biztosít, kiemeli a figyelemre méltó építészeti részleteket, ráadásul a környék biztonságát is elősegíti. Mindenki jól jár vele a környéken. Mit üzen az éjszaka is kivilágított templomunk? El tudom képzelni, hogy valaki sétál hazafelé a munkából, este 11 óra után. Fáradt, elvan a gondolataival. Megérkezik a megvilágított térre, ránéz a templomunkra, aminek a tornya felfelé ívelő mutatóujjként hívja fel a figyelmet arra, hogy van Isten, aki személyesen neki is üzenhet, őt is bíztatja, bátorítja, együttérez vele. Azt mondja, amit üzen az Igében Sámuel is Saulnak: „Te pedig most állj meg, hadd mondjam el neked az Isten Igéjét!” (1Sám 9,27) Állj meg! Keverj hitet kételyeidbe, gyújts meg egy kis gyertyát a sötétben, tegyél egy kis reményt a szívedbe. Ennek érdekében, hadd mondjam el neked is az Isten szavát: szeret téged, annyira szeretett, hogy egyszülött Fiát adtak érted, terve van veled és általad is szeretni akarja ez a sokszor sötétbe burkolódzó világot. Erre a megállásra szólít fel ez a könyv is. Mint minden könyv, ez az évkönyv is egy picit lelassít, megállít, elgondolkodtat és bölcsebbé tehet. Ugyanakkor a hála jótékony hatására is felhívja a figyelmet. A könyv első részében áhítatokat olvashatnak, ezek rövidebb megállást igényelnek. Egy-egy szó, egy Ige gondolkodtat el. Jakab levelének a magyarázata, az a 16 prédikáció ami azalapján íródott már egy kicsit hosszabb lélegzetvételű írások, a mi Urunk Jézus Krisztus testvérének a gondolatait érdemes mélyebben magunkba szívni, mert Jakab a keresztyén élet gyakorlatára tanít meg. Szigetlankán 2024. adventjétől 2025. adventjéig sok esemény történt, ezeket is olvashatják, mert hálás a gyülekezet, hogy ezek megtörténhettek. A hálanaplót is bátran lehet használni a következő esztendőben, Legyen áldás az olvasón!

Az évkönyv a szatmárnémeti Someşul nyomdában készült. Borítóterv: Wagner Erik, tördelőszerkesztő: Petrikó Ildikó. Ára 30 lej. Kapható a Szatmár-szigetlankai református gyülekezet lelkipásztori hivatalában.

 

Karácsonyi jel Szigetlankán

A gyülekezet több csoportja is szolgált a karácsonyi istentiszteleteken, szenteste kétszer is zsúfolásig megtelt a Deák téri református templom, Isten Igéje pedig szólt a szívekhez és a karácsonyi jelre mutatott.

„Boldogok a tiszta szívűek, mert ők meglátják az Istent.” (Mt 5,8) – szólt a szenteste az Ige az 5 órási istentiszteleten, ahol a gyermekek szolgáltak. Isten három karácsonyi ajándékot is adott ezzel az Igével: istenlátást, tiszta szívet és boldogságot. A 7 órási istentiszteleten a karácsonyi angyal szavai szóltak a szívekhez: „A jel pedig ez lesz számotokra, találtok egy kisgyermeket, aki bepólyálva fekszik a jászolban.” (Lk 2,12) A karácsonyi jel az isteni egyszerűség jele, azaz az alázaté és az egyszerűségé. Élő reménység és örökkévalóság jele, mert a kőből készült jászol a nyitott sírra is mutat, ami Jézus életútját mutatja a testté lételétől a halálán át a feltámadásig. A betlehemi jászolra a kereszt árnyéka vetül, de győz a világosság. És mivel a pásztoroknak mondta ezt az evangéliumot a karácsonyi angyal, a társadalom legalján lévőkhöz, ezért ez a jel a hozzáférhetőség jele is, bárki számára, aki nyitott az üzenetre. „Elég neked az én kegyelmem…” (2Kor 12,9) – szólt az Ige karácsony első napjának délelőttjén. Jézus a koronáját letette és dicsőségből a porba lépett, hogy a porból felemelje és dicsőségbe vigye az embert, aki hisz benne. Felfoghatatlan szeretet és ha ezt megértjük többet látunk. Valójában úgy élünk, hogy egész életünkben körülvesz a halál, halálunkban pedig körülvesz az élet. Ezt az utóbbit csak akkor érzékeljük, ha megtérünk. Szólt még az Ige több más alkalmon is, Rácz Ervin lelkipásztor és Fodor Lajos nyugalmazott lelkész prédikált az ünnepen.

A gyülekezet több csoportja felváltva dicsérte Istent az egész adventi időszakban. A bibliaórások advent harmadik vasárnapján és karácsony másodnapján, a kiskátésok advent negyedik vasárnapján szolgáltak. Karácsony szenteste az első istentiszteleten a gyermekek hangján csengett az ének és a szavalat, valamint a betanult jelenetsor, Kürti Boglárka vallástanárnő felkészítésében. A második szentesti istentiszteleten a nagykátésok szerepe a három fa legendájáról üzent sokakat megérintve, hegedült Kozma Máté, kísérte Kozma Dorka. Énekelt a Lanka Duó és Szász Lóránt. A presbiterek csapata egy régi atyai kántálással tette meghittebbé az ünnepet. Karácsony első napján a Lanka Duó még két személlyel bővült, délután pedig az ifjak szolgáltak. Az énekszolgálatok mindegyikét Papp Krisztina kántornő vezette. Hála az üzenetekért és a szolgálatokért. SDG!