Csorvási Béla főgondnok
49 éves két gyermekes családapa vagyok. 2006-tól a gyülekezet vezetőségének aktív tagja. Eleinte, mint presbiter tag, aztán, mint algondnok, jelenleg pedig, mint főgondnok próbálok helytállni és Istent szolgálni egy jó közösségben és csapatban, az Úr segedelmével.
Kovács Tibor algondnok
- július 25-én születtem három fiú gyermekes, református szülők legkisebb fiaként Atyában.
2004-ben úgymond beházasodtam a szigetlankai gyülekezetbe, mivelhogy a néhai feleségem Kozma Andrea a gyülekezet tagja volt. Ekkor tapasztaltam meg azt a befogadó szeretetet, amit mindenki érez és tapasztal, aki ellátogat a szigetlankai gyülekezetbe.
2006-ban nem értve, hogy miért, de az Úr Isten úgy látta jónak, hogy a gyülekezetet felhasználva, engem is beállít a szolgálattevők sorába presbiterként. Kérdeztem is imában az Úr Istent: „Uram, bűnösök között én vagyok az első és te engem akarsz presbiternek?” Egy jó pár év elteltével, mikor közelebb kerültem hitben az Úr Istenhez megkaptam a választ, hiszen láthatjuk a Bibliából, hogy az Úr a bűnös embereket hívta el szolgálni Őt. 2015-ben, hiszem, hogy az Úr Isten indíttatására presbitertestvéreim engem jelöltek a gyülekezet algondnoki tisztségének betöltésére, melyet azóta is alázattal, de nem mindig a legjobban végzem.
16 év házasság alatt két fiúgyermekünk született. 2010-ben Dávid, aki sajnos nem sokat volt velünk, mert háromhetes korábban az Úr Isten visszahívta magához, de nem hagyott az Úr sokáig gyászban minket, mert 2011-ben megajándékozott Krisztiánnal, aki mai napig boldoggá teszi mindennapomat és értelmet ad az élet folytatásának.
,,az Úr adta az Úr vette el, áldott legyen az Úr neve.” (Jób 1,21) – megtörve, de hitben erősen modtam és éltem meg Jób szavait, úgy Dávid fiam-, mint 2020 decemberében a feleségem koporsója mellett állva. Mert: „mindenre van erőm a Krisztusban.” (Fil 4,13)
Kádár Ferenc
1956-ban születtem Ákoson, ott is konfirmáltam. Magyar református családban nőttem fel. 1970 óta Szatmárnémeti lakos, a Szigetlankán telepedtünk le. Foglalkozásom autószerelő, lakatos, jelenleg nyugdíjas. Feleséggel és két fiúgyermekkel áldott meg a jó Isten. Részt vettem a szigetlankai templom építésénél és 2000-től, mint presbiter szolgálom a gyülekezetünket. Részt vettem presbiteri továbbképzéseken és diakóniai felkészítőkön.
Erdei István Béla
Érendréden születtem 1961. október 20-án. Református családból származom. Gyerekkorom óta templomba járó és Istenben hívő vagyok. Hitemben erős vagyok, a jó Istenben bízom, aki mindig velem van és megsegít, a nehéz helyzetekben is. Bármi is jön közbe, a hitemet el nem hagyom, az egyházat örömmel szolgálom.
Igyekszem a három E-betű szerint élni:
Ragaszkodj az ERKÖLCSI tanitáshoz! (Péld 4,13)
Mindenre van ERŐM a Krisztusban. (Fil 4,13)
Egymással EGYETÉRTÉSBEN éljetek! (Róma 12,16)
Köszönöm a bizalmat, amit 2006-ban kaptam a gyülekezettől. Azóta töltöm el presbiteri tisztemet.
Kovács Zsolt
1976-ban születtem Atyában, Szatmár megyében, ahol nevelkedtem édesapámmal, édesanyámmal és két fiútestvéremmel. Minden vasárnap templomba jártam. Asztalosmester a szakmám és asztalosként is dolgozom. 2005 augusztusában megnősültem és bekerültem Szatmárnémetibe. Itt élek feleségemmel és fiammal. 2005-ben Szigetlankán volt az esküvőm és azóta is ide járok templomba családommal. 2006-ban megválasztottak presbiternek, gondnoka voltam a gyülekezetnek 2015-ig. Hálát adok a jó Istennek, aki megsegített, hogy idáig eljussak. Továbbra is az Ő segítségét kérem, hogy tudjam elvégezni az Ő házában a feladatot és a mindennapi teendőimet.
Varga István
1967. szeptember 11-én születtem Szatmárnémetiben, első gyermekként. Édesanyám katolikus vallású, édesapám református volt. 1967-ben meg kereszteltek a németi templomban, ahol aztán 1979-ben konfirmáltam is. Majd házasságot kötöttem unitárius vallású feleségemmel 1994-ben. 1995-ben megszületett első lánygyermekem, akit a németi templomban megkereszteltünk, 2007-ben született fiúgyermekem, akit már a szigetlankai református templomban kereszteltünk meg. Mindkét gyermekem a szigetlankai gyülekezetben konfirmált. 2015-ben a szigetlankai gyülekezet presbiterré választott es azóta az Úr áldásával szolgálom a gyülekezetet.
Gyöngyösi István
1972. május 26-án születtem. Kétgyermekes családapa vagyok. Három éve vagyok presbiter és nagyon örülök, hogy ebben a számomra oly kedves gyülekezetben szolgálhatok az Úr áldásával.
Szász Miklós
- január 22-én születtem Szatmárnémetiben.
Szüleim a Láncos templomban kereszteltek, amiről még nem sok emlékem van, de a későbbi vallásórák és az azt követő konfirmáció már annál inkább emlékezetes maradt számomra. Az üzenetet nagyon tömören megfogalmazva talán így tudnám leírni hogy: nem vagyunk magunkra hagyva e világban.
A szigetlankai gyülekezettel a keresztszüleim révén kerültem kapcsolatba. Két gyermekünket, szeretett feleségemmel, már a szigetlankai templomban láthattuk konfirmálni.
Most már három éve presbiterként veszek részt a gyülekezeti életben. Egy összetartó és befogadó presbitérium részeként igyekszem kivenni a részem a szolgálatból.
A leírtakra visszatekintve egy érzés van bennem, a hála. Ezért szeretném a következő idézettel zárni: „Az aki hálával áldozik, az dicsőít engem, és aki az útra vigyáz, annak mutatom meg Istennek szabadítását.” (Zsolt 50,23)
Csorvási Mihály
1973. december 14-én születtem Szatmárnémetiben. Szigetlankán, református szülők harmadik gyermekeként. Nős, két gyermek apja vagyok.
Gyülekezetünk kántornőjével, Lanka Duó néven, szolgálunk és énekszóval dicsőítjük Urunkat, Istenünket.
Köszönöm a gyülekezetünknek az irántam tanúsított bizalmát, mert Isten kegyelméből már 2006 óta presbiter lehetek és szolgálhatom az Urat és a gyülekezetünket!
Köszönöm szépen!
Az Úr legyen gyülekezetünk őriző pásztora!
Soli Deo Gloria!!!
Bóné Péter
47 éves vagyok, hàzas, két gyermek édesapja. A templom megépülése óta a gyülekezet és immár hat éve a presbitérium aktív tagjaként tevékenykedek. Hiszek abban, hogy az egyház és az Istenhez való tartozás fontos része életünknek, gyerekeink életének. Igyekszem ebben segédkezni és ezáltal, hittel szolgálni.
Farkas Róbert
1976. október 29-én születtem, református családban nevelkedtem. Három gyermekes családapa vagyok. 2018-tól vagyok presbiter. Örülök, hogy ennek a lelkes közösségnek tagja lehetek, ahol mindig szívesen szolgálok Isten áldásával!
Szabó Tamás
1974. július 2-án születtem Szatmárnémetiben. 47 éves vagyok, két gyermek boldog édesapja. Iskolaimat ugyancsak Szatmáron végeztem a Kölcsey Ferenc Főgimnáziumban érettségiztem és a Vasile Goldis aradi intézményben szereztem egyetemi diplomat. Jelenleg egy szatmári cégnek vagyok a logisztikai igazgatója. 1974-ben kereszteltek a németi református templomban, ahol aztán 1988 tavaszán konfirmáltam. Számomra nagyon fontos a nemzeti es hitbeli hovatartozás. 2018 őszen lettem a szigetlankai egyházközség megválasztott presbitere. Igyekszem a tőlem telhető legjobb módon segíteni a szigetlankai gyülekezet életét és örömmel tölt el, hogy tagja lehetek ennek a közösségnek a családommal együtt.
Krakkó Sándor
Elmúltam 50 éves, két gyermekes családapa vagyok. Református családban születtem, korábban a Németi- valamint Láncos templom gyülekezetéhez tartoztam. Néhány éve átjöttünk a szigetlankai gyülekezethez, ahol 2021-ben presbiternek jelöltek. Ahogy időm és erőm megengedi, szeretném támogatni gyülekezetünk lelkipásztorát és vezetőségét munkámmal, az Úr segedelmével.
Balogh Csongor Róbert
1984. julius 15-én születtem Szatmárnémetiben. Édesanyám Balogh Erzsébet baptista, édesapám Balogh László református vallású. Szamos-negyedi református templomban konfirmáltam. A Szatmárnémeti Református Gimnáziumban végeztem a középiskolát. Kb. négy éve a szigetlankai református templomban találtam meg a lelki otthonom. Kedvenc idézetem Király Lajos esperestől származik: „Egy presbiter ne azért legyen presbiter, hogy legyen valaki, hanem azért hogy tegyen valamit.”