Áhitatok

“Amikor eltelt ez az idő, én, Nebukadneccar, az égre emeltem szememet, és értelmem visszatért. Áldottam a Felségest, dicsértem és dicsőítettem

,,Isten az udvarmestert jóindulatra és szeretetre indította Dániel iránt” Dániel 1,9 Volt egy időszak az életemben, amikor sokat utaztam vonattal

„A vének eltűntek a kapuból, és nem zenélnek már az ifjak.” (JerSir 5,14) Horrorfilmjelenet. Őszi időt képzelhetünk hozzá, most nagyon

“Mert a mi Istenünk megemésztő tűz.” (Zsid 12,29) „A főnököm az az Isten, akinek szárnya van, de ereje nincsen.” –

“Ahol pedig bűnbocsánat van, ott nincs többé bűnért való áldozat.” (Zsid 10,18) Bűn és bocsánat. Olyan konfliktust hordoz ez a

“Azért, hogy két változhatatlan tény által, amelyekre nézve lehetetlen, hogy Isten hazudjon, erős vigasztalásunk legyen nekünk, akik hozzá menekültünk, hogy

“Mert minden háznak van építője, aki pedig mindent felépített, az Isten az.” (Zsid 3,4) Építeni fárasztó, de szép feladat. Eleinte

“Az ostoba vitatkozásokat, a nemzetségtáblázatok körüli civakodást és a törvény értelmezése felőli harcokat kerüld, mert haszontalanok és hiábavalók.” (Tit 3,9)

„Örüljetek az Úrban mindenkor; ismét mondom: örüljetek!” (Fil 4,4) Van abban valami sorszerű, hogy nekem kell magyarázatot írni az életigémről.

“Mert örülünk, ha mi erőtlenek vagyunk, ti meg erősek vagytok, és imádkozunk a ti tökéletesedésetekért.” (2Kor 13,9) Nem tudom, ki