„Amikor a fiúk felnőttek, Ézsau a vadászathoz értő, szabadban élő ember lett, Jákób ellenben a szokásokat tisztelő sátorlakó. Ezért Izsák Ézsaut szerette, mert ízlett neki a vad, Rebeka viszont Jákóbot szerette. Egyszer Jákób valami főzeléket főzött, amikor Ézsau fáradtan megjött a mezőről. Ézsau azt mondta Jákóbnak: Hadd egyem ebből a vörös ételből, mert fáradt vagyok! Ezért nevezték el őt Edómnak. De Jákób azt felelte: Add nekem érte azonnal az elsőszülöttségi jogodat! Ézsau ezt mondta: Mindjárt éhen halok; mit számít nekem az az elsőszülöttségi jog? Jákób azt felelte: Akkor esküdj meg nekem azonnal! Ézsau megesküdött neki, és eladta az elsőszülöttségi jogát Jákóbnak. Jákób ekkor adott neki kenyeret és lencsefőzeléket. Ézsau evett, ivott, azután fölkelt, és elment. Ennyire semmibe vette Ézsau az elsőszülöttségi jogot.” (1Móz 25,27-34)
Felfelé néző emberekre nézünk ebben a prédikáció-sorozatban, különös tekintettel Jákóbra és családjára. De nem mindenki volt közülük ilyen. Ézsau ösztönlény volt, érdemes őt is meglátni, hátha tükröt tart a számunkra.
A történetünkben megszületik egy ikerpár, egyik ilyen, másik olyan: Ézsau vadász apa kedvence, Jákób hagyománytisztelő „anyámasszonykatonája.” Teljesen más a két ember, pedig ikrek és a körülményük ugyanaz.
A magyar könnyűzene első koncertalbuma 1984-ben jelent meg, a Hobo Blues Band nagysikerű együttes Arany János A walesi bárdok című versének feldolgozásában, a Lakoma jelenetben a következő sorok állnak:
„Legyen ebéd vagy vacsora, Életformánk a lakoma.
Aki magyar, addig eszik,Míg a koporsóba teszik.
Klára, Erzsi, Kati, Olga, Táncol körben a sok szolga.
Ráér, hiszen semmi dolga. Úgy tesz, mintha boldog volna.”
Enni jó. És nem is ezt tiltja az Isten, de ez az énekrészlet sugallja, hogy nem minden az evés, és csak látszatboldogsághoz vezet az, ha az élvezetekben keressük az örömünket. És, hogy mennyire nem elégít ki csupán a földi jó? Ezt Teréz anya is megfogalmazza: ,,Az éhinség nem azért van a Földön, mert képtelenek lennénk jóllakatni a szegényeket, hanem azért, mert képtelenek vagyunk jóllakatni a gazdagokat.” Igen, képtelenség betölteni az Isten alakú űrt a szívünkben Isten nélkül. Még akkor is, ha úgy teszünk, mintha jól menne dolgunk. Ézsau nem látta az elsőszülöttségi jog hasznát, csak a hasa érdekelte, és az étvágyát nem tudta igazán csillapítani.
Mi is az az elsőszülöttségi jog? Miért kellett ez Jákóbnak? Az akkori kor szokása szerint az elsőszülött dupla örökséget kapott, de ami Jákób számára még vonzóbb volt, hogy vezető- és spirituális főszerep jutott és atyai áldás az elsőszülöttnek. Ezt nem látta Ézsau és valószínű a duplaörökség sem, mert nem tartotta azt valami soknak, ráadásul várni is kellett rá, arra pedig nem volt türelme. Nem sokat ér ez a mai ember számára sem, csak a felfelé néző emberek veszik észre az elsőszülöttségi jog valódi hasznát.
Mi az étvágy? Pontosabban, mi a vágy? Mi az, ami annyira becsapta Ézsau érzékelését? A vágyat valójában Isten teremtette az emberbe. Lehet jóra is vágyakozni. A bűn azonban eltorzította. Soha semmi nem elég, nem vagyok már hálás, ha ez eltorzul az életemben. Mivé torzult ez Ésaunál! Az Újszövetségben ezt olvassuk róla: „Ne legyen senki parázna vagy istentelen, mint Ézsau, aki egyetlen tál ételért eladta elsőszülöttségi jogát. Mert tudjátok, hogy később, amikor örökölni akarta az áldást, atyja megtagadta tőle, mivel a megtérés útját nem találta meg, noha könnyek között kereste.” (Zsid 12,16-17) Kétségbeejtő és szánalmas az, amivé Izsák nagyobbik gyermekének az élete válik. Pedig nem lehetett volna ez másképp is!
Ha lenne egy időgépünk, és Ézsaunak akarnánk valami jót, és óvnánk ettől a ballépésétől, talán visszamennénk és szólnánk neki: Ne tedd! Vigyázz, mert csapda!
Erről egy vicc jut eszembe. A férj a nappaliban tévét néz, és közben kommentálja az eseményeket: Vigyázz! Ne tedd! Ne menj be a templomba! Csapda! A feleség érdeklődve kérdezi: Mit nézel, drágám? Jött is a lesújtó válasz: Az esküvőnket.
Komolyra fordítva a szót, Ézsaunak is mondanánk! Ne edd meg a lencsét, mert rengeteget veszítesz vele. Képzeld el, ha ezt most visszautasítod, nem fogsz meghalni, sőt… Lesz majd 12 fiad, áldott leszel… A fiaid Egyiptomban lesznek nagy néppé, és majd ugyan párszáz évig ott fognak élni, nagyrészt fogságban, de Isten csodálatos módon ki fog titeket szabadítani. Lesz egy Mózes nevű utódod, aki majd így mutatja be az Istent a fáraónak: Ő Ábrahám, Izsák és … Ézsau Istene…
Nem érdekel! Hagyj békén ezzel! Most vagyok éhes! – jönne a válasz.
No, de várj! Mondok jobbat! Párezer év múlva megszületik a Messiás. A róla szóló egyik tudósításban, amit milliárdok fognak olvasni, egy Máté nevű tanítvány így fogja leírni az családfáját: „Ábrahám fia volt Izsák, Izsák fia… Ézsau…”
Teljesen hidegen hagy. Nem foglalkozom ilyesmivel Nem foglalkozom vallással. Nem foglalkozom hittel. Nem érdekelnek a hitéleti dolgok. Csak az érdekel, hogy jól lakjak. Most! Egyek és igyak! Hagyj békén a hülyeségeiddel! – ezek egy mai modern ember gondolatai is lehetnek. És sokszor így gondolkodnak ma az emberek, és csodálkoznak, hogy miért sivár és örömtelen az életük.
Ne hagyd, hogy a ma élménye ellopja a jövő áldását, az igazi értékeket!
Mit ad a most? Élvezetet, élményt, fájdalommentességet, LIKE-ot (mások tetszikelését) szórakozást, kényelmet… Nem mondom, hogy ezek egyáltalán nem kellenek, de ha ezek a mindennél fontosabb dolgok, akkor elveszíted azt, amire igazán szükséged van:
Mire van igazán szükséged? Béke, tartós öröm, valódi értékek, egészség, kapcsolatok, értelem, önbecsülés. Isten pedig elsősorban ezt akarja neked nyújtani. Ne cseréld fel! Ne áldozd fel a valódi szükségleteidet az igényeid kedvéért! Ne add fel a családi minőségi idődet a karrieredért, a belső békédet a sikerért! Hányan teszi ezt ma is! Mert ma akarnak boldogok lenni, akár még egy magzatot is képesek „eltávolítani”, megölni, csak azért, hogy még legyen pár év „nyugtuk”. Vagy éppen a pillanatnyi bódulásért, élvezetekért képesek eldobni az egészségüket is. Neked mi a lencséd? Mi az, ami kísértésként ott áll az életedben, ami miatt a valódi értékeket eldobod?
„Mert mit használ az embernek, ha az egész világot megnyeri, lelkében pedig kárt vall? Vagy mit adhat az ember váltságdíjul a lelkéért?” (Mt 16,26) – kérdezi ma tőled is Jézus. A lelked fontosabb, mint a világ bármilyen ajándéka. És te pedig fontosabb vagy Isten számára, mint azt elgondolnád. Mennyire?
„Ha pedig mint Atyátokat hívjátok őt segítségül, aki személyválogatás nélkül ítél meg mindenkit cselekedete szerint, szent félelemmel éljetek földi vándorlásotok idején, tudva, hogy nem veszendő dolgokon, ezüstön vagy aranyon váltattatok meg atyáitoktól örökölt hiábavaló életetekből, hanem drága véren, a hibátlan és szeplőtelen Báránynak, Krisztusnak a vérén.” (1Pt 1,17-19)
Egy tál piros lencsén elveszíted a legfontosabbat. Egy csepp piros vér pedig, ami ott a kereszten folyt érted, megmenti a lelkedet. Olyan önbecsülést és áldást kapsz ezáltal, amit nemhogy egy tál lencse, de semmi más a világban, nem tud megadni neked. Ha eszerint éled az életed, egy olyan dimenzióban élsz, ahol az értékek a helyére kerülnek, és nem csak az ösztöneid fognak vezetni, hanem az Isten Lelke, aki belülről vezet és éltet, örökké! Lencsevég helyett legyen öröklét! Ámen!
Rácz Ervin,
Szigetlanka
