A feltámadás üzenete a református hit tükrében és a XXI. század kihívásai között

április 4, 2026 – szamos.ro

A feltámadás a keresztény hit egyik legmélyebb és legmeghatározóbb üzenete, amely évszázadok óta ad reményt és kapaszkodót az embereknek. Ugyanakkor a huszonegyedik században, egy gyorsan változó, gyakran bizonytalan világban sokan új jelentéssel ruházzák fel ezt a fogalmat: nemcsak vallási értelemben, hanem személyes, lelki újjászületésként is tekintenek rá. Vajon hogyan értelmezi mindezt ma egy református lelkész? Mit jelent a feltámadás a hit szemszögéből, és hogyan válhat élő üzenetté a mai ember számára? Rácz Ervint, a Szigetlankai Református Egyházközség lelkipásztorát, a Királyhágómelléki Református Egyházkerület generális direktorát kérdeztem.

– Mit jelent a feltámadás a református hit tanítása szerint?

– A legtöbbet. Jézus Krisztus keresztfán történő áldozata és feltámadása hitünk központi tanítása. A reformátorok arra világítottak rá, mert ezt újra felfedezték a Szentírásban,hogy az ebből az áldozatból fakadó kegyelem nem azért ingyenes, mert értéktelen, hanem azért, mert megfizethetetlenül drága. Aki nem hisz a feltámadásban, az csak névleg lehet református, valójában nem.

– Miért központi eleme a feltámadás a keresztény hitnek?

– Jézus él. Minden vasárnap ezért adunk hálát, nemcsak húsvétkor. Nem rá emlékező emlékszertartásokat tartunk, hanem figyelünk arra, hogy mit mond személyesen nekünk és a gyülekezetnek, mint közösségnek. A hétköznapjainkat is egy személy irányítja, és nem egy betokosodott tanítás. Ő teszi élővé a Biblia lapjait is és személy szerint ő szólal meg egy-egy igehirdetésben, rajtunk, törékeny embereken keresztül.

– Hogyan értelmezi a református egyház Jézus feltámadását?

– Mindenképpen teljes egészében és szó szerint. Nem betűszerint, mert a betű öl, a Lélek elevenít. (2Kor 3,6) Mit kezdjek én, aki éppen egy szerettem koporsója mellett állok,egy elméleti okfejtéssel? Jézus valóságosan legyőzte a halált, és akik hisznek benne, a halál falán átütött résen követik őt. Jézus feltámadása az én feltámadásom garanciája. Jézus feltámadása óta tudom, hogy a halállal nincs mindennek vége, tudom, hogy ő engem is feltámaszt, mert ha ő feltámadott, akkor biztos, hogy én is feltámadok majd, de már ebben az életbe élhetek olyan életet, ahol tudok szeretni.

– A feltámadás inkább történelmi esemény vagy hitbeli igazság?

– Jézus feltámadása egy történelmi esemény és a hitünkre hatást gyakorló igazság. A hitünk nem egy velünk párhuzamos világ, mert akkor nem lenne hatással az életünkre. Hinni nemcsak a templomban kell, ahogy szokták mondani. A valós életben mutatkozik meg hitünk valódisága, akár a próbák által.

– Mit jelent a hívők számára az örök élet ígérete?

– Az örök élet fényében élni azt jelenti, hogy látom a láthatót és hiszem a láthatatlant is. Ez egy plusz. A kereszt is egy plusz jel, és olyan, mint a zenében, felemel. Az, hogy tudom, vándor vagyok ezen a világon, nem csavargó: azaz tudom, honnan jövök, mert Isten teremtett, és egyedi alkotása vagyok, de azt is tudom, hogy mi a cél, mert világossá tette előttem, hogy Ő vár rám az út végén is. Sőt az oda vezető úton is velem van.

– Hogyan lehet a feltámadás üzenetét közelebb hozni a huszonegyedik századi emberhez?

– Tiszta és érthető igehirdetéssel, valamint hiteles élettel. Megláttatni azt a pluszt, amiről fentebb beszéltem és akkor már lehet, hogy nem tukmálni kell az üzenetet, hanem ők fognak kérdezni.

– Mennyire nyitottak erre a gondolatra az emberek?

– Nagyon is nyitottak. Talán éppen az is lehet veszély, hogy túl sok mindenre nyitottak. Meg is csömörlenek a sok tévúttól és a tiszta Igét is félve fogadják már utána be. De ez már ilyen, ebben a közegben kell elérni, hogy az Isten által mutatott helyes irányt találják meg és valódi vigaszra leljenek.  

– Változott-e az emberek feltámadáshoz való viszonya az elmúlt évtizedekben?

– Soha nem változott a világ annyit, mint az elmúlt évtizedekben. Az ember helyzete és hozzáállása is merőben megváltozott. Sikerült kitolni az életkorhatárt, de csak meghosszabbítani tudták az életet, előbb-utóbb szembesülni kell a halandósággal is.

– Beszélhetünk-e „lelki feltámadásról” már ebben az életben is?

– Mindenképpen. A Biblia a hit nélkül ténfergő embert halottnak nevezi: „… az a neved, hogy élsz, pedig halott vagy.” (Jelenések 3,1) Az ember ugyanakkor sokféleképpen „meghalhat” lelki értelemben. Jézus fel tud emelni a padlóról. Jézus feltámadása engem is új életre támaszt.

– Hogyan segíthet a hit egy nehéz élethelyzetből való kilábalásban?

– Lelkészi szolgálatom alatt nagyon sokat dolgoztam azon, és ezután is fogok, hogy az emberek meghallják akkor is az életadó Igét, amikor még minden rendben van. A mag elvetődött. De a tapasztalat az, hogy kikelni igazán akkor fog, amikor megreped a talaj, amikor repedezik az élet. Azonban, ha az ember csak akkor hallja az Igét, amikor már baj van, a legtöbb esetben elutasítja és még távolabbra tolja magától. Tehát fontos, hogy legyen egy alapozás. Ha az ember belekapaszkodik hitével az Istenbe, békére lel. A hit hat.  

– Van-e olyan ige vagy tanítás, amely különösen jól kifejezi ezt az „újrakezdést”?

– „Ébredj fel, aki alszol, támadj fel a halálból, és felragyog neked a Krisztus” (Ef 5,14)

Az ember számára a padlóra kerülés meghalás. Jézus számára a halál is csak alvás. Ha valakinek az életében felragyog Krisztus, élete világosságba kerül, ez pedig az örök öröm kezdete.

„Azért ha valaki Krisztusban van, új teremtés az; a régiek elmúltak, ímé, újjá lett minden. Mindez pedig Istentől van, aki minket magával megbékéltetett a Jézus Krisztus által, és aki nékünk adta a békéltetés szolgálatát.” (2Kor 5,17–18)

A mélységeket megjáró ember Krisztusban valóban új teremtésnek érezheti magát. Reményt kap. Ugyanakkor a bűnterhektől megszabadul, és maga is képes lesz megbocsátani, sőt ki tud békíteni másokat is. A hitember hídember.  

– Mit mondanál azoknak, akik kételkednek a feltámadásban?

– Valaki Istennek mondja, hogy legyen meg az Ő akarata és valakinek pedig az Isten mondja, legyen meg az ő akarata. Azt hiszem, ez az utóbbi a tragikus. Ráerőltetni nem akarom senkire sem a hitet, ez nem is működik és soha nem is működött igazán. Őszintén! Bárcsak azt tudnám mondani ilyenkor, hogy nézze csak meg a hitközösségeket, és lássák meg, hogy mennyire szeretik egymást, és majd ez meggyőzi őket. De sajnos nem tudom minden esetben ezt elmondani. Tapasztalhatnak irigységet, ítélkezést, versengést, pletykálkodást… bőven a templomi közösségben is. Olykor teljesen jogosan meg is botránkoznak ezen. A különbség, amire mégis rá tudnék mutatni, az nem más, mint a REMÉNY. A jövő másfajta értelmezése, a Nap meglátása a felhők ellenére is. Bárcsak minél több helyen a szeretet is egyre inkább hozzátársulna ehhez, mert a szeretet az, ami soha el nem múlik.

– Összeegyeztethető-e a modern tudományos gondolkodás a feltámadás hitével?

– Én modern embernek tartom magam, ami nálam mindig azt jelenti, hogy aktuálissá, most működővé, funkcionálissá kell tenni a hitet. A tudománnyal pedig igazán semmi bajunk nem lehet. Olyankor a tudomány hosszú, göröngyös úton érkezik meg ugyanoda, ahova a hit megérkezett már rég. Nem baj. A hit ellentéte nem a tudomány, hanem a hitetlenség. A tudomány ellentéte nem a hit, hanem a tudatlanság. Az esetek nagy részében mást vizsgálnak. A Biblia leírja, hogy miért teremtette Isten a világot, a tudomány pedig arra akar rájönni, hogy hogyan teremtődött, lett, alakult a világ. Más kérdések, más válaszok, de van, amikor nagyon is fedik egymást a dolgok.  

– Nem válik-e a feltámadás fogalma sokak számára puszta szimbólummá?

– Ha a feltámadás csak egy szimbólum lenne, az annyit is érne. Elveszítené a valódi hatását. Fontosak a szimbólumok, de ha nem mutatnak túl magukon, bálvánnyá válnak.Hogyan válik a feltámadás csupán szimbólummá? Úgy, hogy elbizonytalanodik a hitünk és elkezdünk magyarázkodni. Mintha már szégyellnék is sokan, hogy a feltámadás bizonyosságával élnek. A bizonyosságból egyre inkább bizonytalanság lesz. Pedig egyáltalán nincs miért szabadkozni. A hit mindenképpen többlet. Hit nélkül csak a láthatót látod. Hittel is látod a láthatót, csak másképp, más dimenzióból is. Tapasztalod a láthatatlant is.

Egy bibliai történettel szeretném még jobban megértetni a feltámadásba vetett hitünk lényegét. Nem is új-, hanem ószövetségi Igével. Mi a gyülekezetben ezekben a hónapokban Jákób élettörténetét vesszük igehirdetés-sorozatban. Mózes első könyve 37. fejezetében azt olvassuk, hogy a szeretett fiát, Józsefet eladják testvérei, akik az apjuknak azt hazudják, hogy állatok tépték szét és meghalt. Jákób siratja fiát, Józsefet. Ó, pedig ha tudta volna, hogy valójában csak egy másik úton van, egészen megvigasztalódott volna. Amikor egy koporsó mellett állunk, gyászolunk, pedig, ha mernénk látni azt, hogy Krisztusban hívő szerettünk valójában egy másik úton van, sőt célba ért, de megvigasztalódnánk! Vigasztaljon bennünket a Vigasztaló Szentlélek és ne szégyelljünk ráállni erre a bizonyosságra.

Húsvéti névenszólítás Szigetlankán

A legnagyobb örömhír az, hogy Krisztus feltámadt a halálból és mi is feltámadunk majd. Hogyan fog ez történni? A nevedet fogja mondani, felébreszt majd, boldog örök életre ébreszt fel. Ismeri a nevedet, nem felejti el. Mikor már senki nem fog emlékezni a nevedre, évszázadok, évezredek múlva, Ő nem feled és ama napon a neveden szólít majd és te majd az Ő nevét feleled: Mester! – szólt az örömhír húsvét ünnepén Szigetlankán.

Húsvét nagyhetén bűnbánati istentiszteleteken és azon túl is többféle szolgálattal fejezték ki hálájukat a hívek a húsvéti örömhírért. A húsvéti ünnepkörben Igét hirdettek Rácz Ervin helyi lelkipásztor mellett: Antal Mátyás, Balogh Nikolett, Kocsis Leila, Fodor Lajos, Pop Titus, Szilágyi Ákos legátus. Kedden a konfirmandusok az városi idősotthonban szolgáltak énekkel, szólt ott is az Ige. Nagycsütörtökön az úrvacsora szereztetésének a napján is lehetett élni a szent jegyekkel. Nagypénteken és húsvétkor a szIGEt Együttes és a Lanka Duó dicsőített.

Vasárnap korareggel 6 órakor kezdődött az első húsvéti istentisztelet, még sötétben. Aztán amíg hallhatta a gyülekezet az ószövetségi feltámadástörténeteket, Kozma Dorkáék és Jakab István dicsőítését, lassan megvirradt és a fény győzött a sötétség felett. Csodálatos volt ezt ismét átélni. A délelőtti istentiszteleten egy tűt nem lehetett elejteni. A gyermekek Kürti Boglárka felkészítésével énekeltek és a nagyheti eseményeket elevenítették fel. Rácz Ervin lelkipásztor Mária Magdaléna és Jézus húsvéti párbeszéde alapján hirdette az Igét: „Jézus így szólt hozzá: Asszony, miért sírsz? Kit keresel? Ő azt gondolta, hogy a kertész az, ezért így szólt hozzá: Uram, ha te vitted el őt, mondd meg nekem, hova tetted, és én elhozom. Jézus nevén szólította: Mária! Az megfordult, és így szólt hozzá héberül: Rabbuni! – ami azt jelenti: Mester.” Jézus él, mert az élet elpusztíthatatlan. A kereszt titka, hogy Isten leszállt a mi mélységünkbe. A feltámadás titka, hogy Isten felemel az Ő magasságába. A feltámadást érteni nem lehet, és így a feltámadástól nem vezet út a feltámadott Jézushoz, hanem mindig csak fordítva: a feltámadottal való találkozásból következik a hit. Új teremtés kezdődik a feltámadott Jézusban és a Lélek munkájában történik és zajlik ma is, most is… A reménységünk és győzedelmes hitünk ugyanis, hogy nem a halálé az utolsó szó. Mert úgy tűnik, ez a vége: mindannyian meghalunk egy nap. Végleg elveszítjük magunkat. A halálban ez történik: leállnak a kognitív funkcióink, sőt, az érzéseink, az emlékeink elvesznek. Látszólag minden odalesz, akik vagyunk egy szempillantás alatt. Ámde Krisztus feltámadt a halálból és mindaz, aki hisz Benne, annak örök élete van. Ezt mondta a Mester: „Annak pedig, aki elküldött engem, az az akarata, hogy abból, amit nekem adott, semmit se veszítsek el, hanem feltámasszam az utolsó napon. Mert az én Atyámnak az az akarata, hogy annak, aki látja a Fiút, és hisz benne, örök élete legyen; én pedig feltámasztom azt az utolsó napon.” (Jn 6, 39-40)

Az ünnep során több mint négyszázan vettek úrvacsorát. Reménnyel a szívükben válaszoltak a köszönésre: Krisztus feltámadt! Valóban feltámadt.

Neveden

„Ekkor Jézus megszólította: Mária! Ő pedig megfordulva azt mondta neki héberül: Rabbóni (amely azt jelenti: Mester)!” (Jn 20,16)

Nem tudom, ki az, akinek a szájából szereted hallani a nevedet? Mi az a megszólítás, mi az a hangleejtés, ahogyan mondja valaki a nevedet és az igazán kedves a számodra? Akár úgy, hogy fiam, lányom, fiam, kincsem, gyermekem, édesanyám, édesapám, szerelmem… vagy a keresztneveden, vagy egy olyan néven, becenéven, amit csak ő és te ismersz. Ezt a nevet azonban, tetszik vagy nem, az esetek túlnyomó részében elfelejtik. Sokaknak rosszul esik, ha ebbe belegondolnak.

Átélted-e már, hogy Isten a neveden szólít? Hogy név szerint ismer, hogy törődik veled, hogy fontos vagy a számára? „Neveden szólítottalak… enyém vagy…” (Ézs 43,1) – ezt olvastuk Ézsaiásnál. És ezt a megszólítást átélhette első húsvét hajnalán Mária is.

A legnagyobb örömhír az, hogy Krisztus feltámadt a halálból és mi is feltámadunk majd. Hogyan fog ez történni? Valami hasonló lesz majd, mint ami itt történt: a nevedet fogja mondani, felébreszt majd, boldog örök életre ébreszt fel. Ismeri a nevedet, nem felejti el. Mikor már senki nem fog emlékezni a nevedre, évszázadok, évezredek múlva, Ő nem feled és ama napon a neveden szólít majd és te majd az Ő nevét feleled: Mester!

Rácz Ervin,

Szigetlanka

Őszinte közösség, együttérző konfi-tábor

Csapaterősítő programon vettek részt a szigetlankai konfirmandusok. Ez már hagyomány. Kisbábony érintésével Nagytarnán töltötték a hétvégét. A tízparancsolat megtanulása közben rengeteg élmény részesévé váltak: kirándultak a Smaragd tóig, imasétán voltak, dicsőítettek és mélyítették az igei üzeneteket. A szigetlankai ifisek és presbiterek is mindent megtettek azért, hogy lelkikeg és testileg is jól érezzék magukat. A programsorozat zárásanként Halmiban jártak, ahol saját adományaikból adtak ajándékot az árva gyerekeknek.

Pénteken délelőtt indultak az ifjak Rácz Ervin lelkipásztor irányításával. Útközben megálltak Kisbábonyban, ahol Gáti Tibor helyi lelkipásztor megmutatta nekik a templomot, beszélt nekik Ugocsa és a gyülekezet történetéről, majd egy kis szeretetvendégségre invitálta őket. Délben megérkeztek az Nagytarnai Ecosunhomeba, ahol szobájuk elfoglalása után bibliaóra és túrázás következett. A Smaragd tónál építő beszélgetések voltak, de útközben is felváltva beszélgettek egymással hitéleti- és önismereti témákról. Miután visszatértek a táborba, három szigetlankai ifis (Barakonyi Dorottya, Rácz Máté és Széles Gergő) imasétára hívta őket, majd együtt dicsőítették Istent Papp Krisztina kántornő vezetésével. Az éjszaka elég sokáig tartott, mély és őszinte beszélgetések, közös éneklés, Ki mit tud, csapatépítő programok élményével lettek gazdagabbak.

Másnap a szigetlankai presbiterek közül néhányak megérkeztek, hogy elkészítsék számukra az ebédet, ők pedig közben különböző feladatokat oldottak meg. A konfirmandusok hálásak voltak, hogy a felnőttek és az ifjak is mindent megtettek azért, hogy lássák a konfirmáció után is szerető nagycsalád várja őket a gyülekezetbe.

A program zárásaként a konfirmandusok saját adományaikból csomagokat készítettek elő, amit a Halmiban található gyermekotthonba vittek el. Ott néhány éneket elénekeltek és átadták az ajándékokat. A konfisok empatikusak voltak, átérezték az ottani gyermekek sorsát, de örültek annak is, hogy segíteni tudtak.

Igazság

“Pilátus azt kérdezte: Mi az igazság?” (Jn 18,38)

A nagyhét egyik legfájdalmasabb kérdése tárul elénk napi Igénkben. Pilátus válaszol kérdéssel arra a megállapításra, amit Jézus Krisztus mond magáról: „Én azért születtem, és azért jöttem e világra, hogy bizonyságot tegyek az igazságról. Mindaz, aki az igazságból való, hallgat az én szavamra.” (Jn 18,37)

Egy nagy legyintést is magunk elé képzelhetünk, egy embertől, aki annyi mindent látott már. Vezető volt. Láthatott korrupciót, rendezkedést, könyöklést, eltaposást, érdekeket… Vajon ő milyen igazság alapján került abba a pozícióba, amiben volt. Talán a lelkiismerete is megszólalhatott, ha még volt neki. Látta azt, hogy vannak egyenlők és vannak mégegyenlőbbek. Tudta azt, hogy az embernek megvan a saját igazsága, ami gyökeresen ellene megy a másik ember igazságának.

Nincs ezen a földön igazság, kedves Jézus. Te ezt még nem tudod? Benne van kérdésében a lemondás, a szkepticizmus, kételkedés, hitetlenkedés, reménytelenség. Ez már úgy sem lesz jobb, mert ezt tapasztalta. Nincs itt igazság.

Nekem meggyőződésem az, hogy a nagyhéten Jézus ezt a fajta hozzáállást is megváltoztatta. Mi is hajlandóak vagyunk lemondani dolgokról egy-egy életadta pofon következtében. Valahol védjük is magunkat a csalódástól. Ne féljünk! Jézus az igazságtalanság falán is rést ütött, hiszen Ő maga az igazság. Jézus által azt is megláthatjuk, hogy csak az igazság tud az ég felé emelkedni, a hazugság visszahull a földre – mivelhogy földi eredetű. Ragaszkodjunk hozzá! Ámen!

Rácz Ervin,

Szigetlanka

A hatékony imáról Fehérgyarmaton

Magyarországon, az ottani Szatmári Református Egyházmegye meghívására a szIGEt Együttes dicsőített, Rácz Ervin szigetlankai lelkipásztor pedig előadást tartott Imádkozz! Hatsz címmel. Zsákai Norbert az ottani egyházmegye ifjúsági referense szervezte az eseményt több lelkésztársával együtt a konfirmandusok számára.

Szombaton délelőtt a Fehérgyarmati Református Gimnáziumban közel száz fiatal előtt dicsőített a szIGEt Együttes. Rácz Ervin a konfirmálásra készülő fiataloknak a hatékony imáról tartott előadást. A keresztyén ember életszükséglete az imádság, mert az imádság az egyház lélegzése, „a szükséges lélegzetvétel egy formája, hogy élni tudjunk”. (Karl Barth) Az „hatékony ima” nem egy varázsformula, nem automata — sokkal inkább egy őszinte, figyelmes kapcsolat Istennel. Az ima ereje a szív őszinteségében rejlik, nem a szavak hosszában. Nem attól hatékony, hogy szép vagy hosszú, hanem attól, hogy valódi kapcsolatot teremt benned — tisztáz, megnyugtat, irányt ad. Így lehet leírni az ismérveit: őszinte, egyszerű, jelenlét, hit és nyitottság szükséges hozzá, elengedés, belső csend, rendszeresség és összhang a tettekkel.

A Papp Krisztina kántornő által vezetett dicsőítő csapat több éneket is megtanított a fiatalokkal: Éneklem a te jóságodat, Lábaidnál térdelek, Zene nem szól már…

Öröklét

„Az pedig az örök élet, hogy ismernek téged, az egyedül igaz Istent, és akit elküldtél, Jézus Krisztust.” (Jn 17,3)

Jézus Krisztus a főpapi imájában mondja el az Atyának az örök élet definícióját. Húsvét jön, a feltámadás örömüzenetével, de minden nap az élő Úrra figyelünk. Lássuk, mit is mond arról, mi is az örök élet.

Úgy egy picit minden ember hiszi, hogy mire reája fog kerülni a sor, feltalálják a halál ellen való orvosságot. Vágyunk is van arra, hogy örökké éljünk, de lássuk, mit tanít erről az, aki az örök életet nekünk megszerezte:

Az örök élet ismeret: nem feltétlenük intellektuális teljesítmény, hanem találkozás és kapcsolat. Megismerni, megszeretni, megbékélni, időt szánni rá. Ez folyamat, egyre inkább elmélyülő folyamat. Tölts időt vele!

Az egy örök élet, míg megismerjük Őt. Aki azt gondolja, hogy mindent tud Istenről, téved. Ahogy egymást is egy életen át ismerjük meg, és mindig okozhatunk egymásnak meglepetéseket, úgy Isten megismerése is egy élethosszig, sőt örökélethosszig tart. De nem lehet elég korán elkezdeni. Ámen!

Rácz Ervin,

Szigetlanka

Nagy Csaba tárogatóművész Szigetlankán

Nagy Csaba tárogatóművész II. Rákóczi Ferenc fejedelem születésének 350. évfordulója és a kuruc hősök emlékére tartott előadását Szigetlankán is meghallgatták.

A művészurat Muzsnay Árpád kísérte el bibliaóránkra. Rácz Ervin lelkipásztor a Napi Igével fogadta és átadta a szót. Nagy Csaba Bartók és Liszt –díjas tárogatóművész, a Rákóczi Tárogató Egyesület alapító elnöke. Évente országos, ötévente pedig tárogatós világtalálkozót szervez. Kevés olyan hangszert ismerünk, amelyik magyarságunkhoz, nemzeti identitásunkhoz ilyen közel áll, mint a tárogató. Identitáserősítő előadás és közös éneklés volt a bibliaórán.