A feltámadás a keresztény hit egyik legmélyebb és legmeghatározóbb üzenete, amely évszázadok óta ad reményt és kapaszkodót az embereknek. Ugyanakkor a huszonegyedik században, egy gyorsan változó, gyakran bizonytalan világban sokan új jelentéssel ruházzák fel ezt a fogalmat: nemcsak vallási értelemben, hanem személyes, lelki újjászületésként is tekintenek rá. Vajon hogyan értelmezi mindezt ma egy református lelkész? Mit jelent a feltámadás a hit szemszögéből, és hogyan válhat élő üzenetté a mai ember számára? Rácz Ervint, a Szigetlankai Református Egyházközség lelkipásztorát, a Királyhágómelléki Református Egyházkerület generális direktorát kérdeztem.
– Mit jelent a feltámadás a református hit tanítása szerint?
– A legtöbbet. Jézus Krisztus keresztfán történő áldozata és feltámadása hitünk központi tanítása. A reformátorok arra világítottak rá, mert ezt újra felfedezték a Szentírásban,hogy az ebből az áldozatból fakadó kegyelem nem azért ingyenes, mert értéktelen, hanem azért, mert megfizethetetlenül drága. Aki nem hisz a feltámadásban, az csak névleg lehet református, valójában nem.
– Miért központi eleme a feltámadás a keresztény hitnek?
– Jézus él. Minden vasárnap ezért adunk hálát, nemcsak húsvétkor. Nem rá emlékező emlékszertartásokat tartunk, hanem figyelünk arra, hogy mit mond személyesen nekünk és a gyülekezetnek, mint közösségnek. A hétköznapjainkat is egy személy irányítja, és nem egy betokosodott tanítás. Ő teszi élővé a Biblia lapjait is és személy szerint ő szólal meg egy-egy igehirdetésben, rajtunk, törékeny embereken keresztül.
– Hogyan értelmezi a református egyház Jézus feltámadását?
– Mindenképpen teljes egészében és szó szerint. Nem betűszerint, mert a betű öl, a Lélek elevenít. (2Kor 3,6) Mit kezdjek én, aki éppen egy szerettem koporsója mellett állok,egy elméleti okfejtéssel? Jézus valóságosan legyőzte a halált, és akik hisznek benne, a halál falán átütött résen követik őt. Jézus feltámadása az én feltámadásom garanciája. Jézus feltámadása óta tudom, hogy a halállal nincs mindennek vége, tudom, hogy ő engem is feltámaszt, mert ha ő feltámadott, akkor biztos, hogy én is feltámadok majd, de már ebben az életbe élhetek olyan életet, ahol tudok szeretni.
– A feltámadás inkább történelmi esemény vagy hitbeli igazság?
– Jézus feltámadása egy történelmi esemény és a hitünkre hatást gyakorló igazság. A hitünk nem egy velünk párhuzamos világ, mert akkor nem lenne hatással az életünkre. Hinni nemcsak a templomban kell, ahogy szokták mondani. A valós életben mutatkozik meg hitünk valódisága, akár a próbák által.
– Mit jelent a hívők számára az örök élet ígérete?
– Az örök élet fényében élni azt jelenti, hogy látom a láthatót és hiszem a láthatatlant is. Ez egy plusz. A kereszt is egy plusz jel, és olyan, mint a zenében, felemel. Az, hogy tudom, vándor vagyok ezen a világon, nem csavargó: azaz tudom, honnan jövök, mert Isten teremtett, és egyedi alkotása vagyok, de azt is tudom, hogy mi a cél, mert világossá tette előttem, hogy Ő vár rám az út végén is. Sőt az oda vezető úton is velem van.
– Hogyan lehet a feltámadás üzenetét közelebb hozni a huszonegyedik századi emberhez?
– Tiszta és érthető igehirdetéssel, valamint hiteles élettel. Megláttatni azt a pluszt, amiről fentebb beszéltem és akkor már lehet, hogy nem tukmálni kell az üzenetet, hanem ők fognak kérdezni.
– Mennyire nyitottak erre a gondolatra az emberek?
– Nagyon is nyitottak. Talán éppen az is lehet veszély, hogy túl sok mindenre nyitottak. Meg is csömörlenek a sok tévúttól és a tiszta Igét is félve fogadják már utána be. De ez már ilyen, ebben a közegben kell elérni, hogy az Isten által mutatott helyes irányt találják meg és valódi vigaszra leljenek.
– Változott-e az emberek feltámadáshoz való viszonya az elmúlt évtizedekben?
– Soha nem változott a világ annyit, mint az elmúlt évtizedekben. Az ember helyzete és hozzáállása is merőben megváltozott. Sikerült kitolni az életkorhatárt, de csak meghosszabbítani tudták az életet, előbb-utóbb szembesülni kell a halandósággal is.
– Beszélhetünk-e „lelki feltámadásról” már ebben az életben is?
– Mindenképpen. A Biblia a hit nélkül ténfergő embert halottnak nevezi: „… az a neved, hogy élsz, pedig halott vagy.” (Jelenések 3,1) Az ember ugyanakkor sokféleképpen „meghalhat” lelki értelemben. Jézus fel tud emelni a padlóról. Jézus feltámadása engem is új életre támaszt.
– Hogyan segíthet a hit egy nehéz élethelyzetből való kilábalásban?
– Lelkészi szolgálatom alatt nagyon sokat dolgoztam azon, és ezután is fogok, hogy az emberek meghallják akkor is az életadó Igét, amikor még minden rendben van. A mag elvetődött. De a tapasztalat az, hogy kikelni igazán akkor fog, amikor megreped a talaj, amikor repedezik az élet. Azonban, ha az ember csak akkor hallja az Igét, amikor már baj van, a legtöbb esetben elutasítja és még távolabbra tolja magától. Tehát fontos, hogy legyen egy alapozás. Ha az ember belekapaszkodik hitével az Istenbe, békére lel. A hit hat.
– Van-e olyan ige vagy tanítás, amely különösen jól kifejezi ezt az „újrakezdést”?
– „Ébredj fel, aki alszol, támadj fel a halálból, és felragyog neked a Krisztus” (Ef 5,14)
Az ember számára a padlóra kerülés meghalás. Jézus számára a halál is csak alvás. Ha valakinek az életében felragyog Krisztus, élete világosságba kerül, ez pedig az örök öröm kezdete.
„Azért ha valaki Krisztusban van, új teremtés az; a régiek elmúltak, ímé, újjá lett minden. Mindez pedig Istentől van, aki minket magával megbékéltetett a Jézus Krisztus által, és aki nékünk adta a békéltetés szolgálatát.” (2Kor 5,17–18)
A mélységeket megjáró ember Krisztusban valóban új teremtésnek érezheti magát. Reményt kap. Ugyanakkor a bűnterhektől megszabadul, és maga is képes lesz megbocsátani, sőt ki tud békíteni másokat is. A hitember hídember.
– Mit mondanál azoknak, akik kételkednek a feltámadásban?
– Valaki Istennek mondja, hogy legyen meg az Ő akarata és valakinek pedig az Isten mondja, legyen meg az ő akarata. Azt hiszem, ez az utóbbi a tragikus. Ráerőltetni nem akarom senkire sem a hitet, ez nem is működik és soha nem is működött igazán. Őszintén! Bárcsak azt tudnám mondani ilyenkor, hogy nézze csak meg a hitközösségeket, és lássák meg, hogy mennyire szeretik egymást, és majd ez meggyőzi őket. De sajnos nem tudom minden esetben ezt elmondani. Tapasztalhatnak irigységet, ítélkezést, versengést, pletykálkodást… bőven a templomi közösségben is. Olykor teljesen jogosan meg is botránkoznak ezen. A különbség, amire mégis rá tudnék mutatni, az nem más, mint a REMÉNY. A jövő másfajta értelmezése, a Nap meglátása a felhők ellenére is. Bárcsak minél több helyen a szeretet is egyre inkább hozzátársulna ehhez, mert a szeretet az, ami soha el nem múlik.
– Összeegyeztethető-e a modern tudományos gondolkodás a feltámadás hitével?
– Én modern embernek tartom magam, ami nálam mindig azt jelenti, hogy aktuálissá, most működővé, funkcionálissá kell tenni a hitet. A tudománnyal pedig igazán semmi bajunk nem lehet. Olyankor a tudomány hosszú, göröngyös úton érkezik meg ugyanoda, ahova a hit megérkezett már rég. Nem baj. A hit ellentéte nem a tudomány, hanem a hitetlenség. A tudomány ellentéte nem a hit, hanem a tudatlanság. Az esetek nagy részében mást vizsgálnak. A Biblia leírja, hogy miért teremtette Isten a világot, a tudomány pedig arra akar rájönni, hogy hogyan teremtődött, lett, alakult a világ. Más kérdések, más válaszok, de van, amikor nagyon is fedik egymást a dolgok.
– Nem válik-e a feltámadás fogalma sokak számára puszta szimbólummá?
– Ha a feltámadás csak egy szimbólum lenne, az annyit is érne. Elveszítené a valódi hatását. Fontosak a szimbólumok, de ha nem mutatnak túl magukon, bálvánnyá válnak.Hogyan válik a feltámadás csupán szimbólummá? Úgy, hogy elbizonytalanodik a hitünk és elkezdünk magyarázkodni. Mintha már szégyellnék is sokan, hogy a feltámadás bizonyosságával élnek. A bizonyosságból egyre inkább bizonytalanság lesz. Pedig egyáltalán nincs miért szabadkozni. A hit mindenképpen többlet. Hit nélkül csak a láthatót látod. Hittel is látod a láthatót, csak másképp, más dimenzióból is. Tapasztalod a láthatatlant is.
Egy bibliai történettel szeretném még jobban megértetni a feltámadásba vetett hitünk lényegét. Nem is új-, hanem ószövetségi Igével. Mi a gyülekezetben ezekben a hónapokban Jákób élettörténetét vesszük igehirdetés-sorozatban. Mózes első könyve 37. fejezetében azt olvassuk, hogy a szeretett fiát, Józsefet eladják testvérei, akik az apjuknak azt hazudják, hogy állatok tépték szét és meghalt. Jákób siratja fiát, Józsefet. Ó, pedig ha tudta volna, hogy valójában csak egy másik úton van, egészen megvigasztalódott volna. Amikor egy koporsó mellett állunk, gyászolunk, pedig, ha mernénk látni azt, hogy Krisztusban hívő szerettünk valójában egy másik úton van, sőt célba ért, de megvigasztalódnánk! Vigasztaljon bennünket a Vigasztaló Szentlélek és ne szégyelljünk ráállni erre a bizonyosságra.
