Sportszerű krisztusi

Még mindig nagyon szeretem a sportot, igaz, hogy inkább megtekintését űzőm profi módon, de találok benne örömöt. Fiaimmal sokat beszélünk fociról, presbiterekekkel még istentisztelet előtt és után is téma, barátokkal, ismerősökkel el tudjuk tölteni vele az időt.

Természetesen vannak olyan jelenetek a sportban, amelyek nem éppen példaadóak, a színészkedés, a durvaság, a gyűlölködés… ott is megjelenik, de nagyon örülök, amikor a sportszerűnek nevezett elemek, melyek több mint emberiek, átjönnek a képernyőn és nevelnek.

Nemrég olvastam, hogy egy versenyen egy atléta, névszerint Abel Mutai, aki Kenyát képviselte, csupán pár méterre volt a célegyenestől, mikor összezavarták a jelzések és emiatt megállt, azt gondolván, hogy megnyerte a versenyt. Egy spanyol atléta, Ivan Fernandez szorosan a nyomában volt és észrevette, mi történt – és odakiáltott neki, hogy fusson tovább. De Mutai nem beszélt spanyolul, így nem értette, amit mondanak neki. A spanyol aztán tolni kezdte a célegyenesbe és így segített neki megnyerni a versenyt. Egy újságíró később megkérdezte a spanyolt: “Miért tette ezt?” Ivan pedig így válaszolt: “Az álmom, hogy egyszer igazi közösségben éljünk.” De az újságíró nem hagyta annyiban a témát: “De miért hagyta, hogy a kenyai nyerjen?” Mire Ivan: “Nem hagytam, ő nyert volna.” Az újságíró tovább erősködött: “Dehát maga nyerhetett volna!”

És erre Ivan így felelt: “És milyen dicsőség lett volna az? Milyen méltósága lenne annak az aranyéremnek? Mit szólt volna az édesanyám hozzá?”

Na és mit szólna hozzá Krisztus? A becstelen győzelem vereség. Krisztusban már megvan a győzelmünk. S ha nem akarunk lehorgasztott fejjel járni, mint egykor Kain, akkor csatlakozunk a feltámadott Krisztusunkhoz, aki minden nap győzelemre vezet bennünket. Járj te is a becsületesség, tiszta lelkiismeret szerinti, győztes, sportszerű krisztusi úton! Ámen!

Rácz Ervin,

Szigetlanka

Gyermekfoglalkozás és magyar költészet napja Szigetlankán

A foltot nem takarni kell, hanem a tisztitóba küldeni. Van tisztitószer. Ilyen egyszerű üzenet hangzott el Szatmár-Szigetlanka református gyülekezetében a magyar költészet napján, miközben egy új programja is elindult az egyházközségnek: a gyermekfoglalkozás istentisztelet alatt.

“Kérem a kedves szülőket, akiknek ötödikes vagy annál kisebb gyermeke van, óvodások is jöhetnek, bátran hozza vasárnaponként a szigetlankai református templomba! Két lehetőség is fennáll. 1. Már az elején munkatársainkra bízza gyermekét az Emmaus Gyülekezeti Házba és nyugodtan részt vehet az istentiszteleten az alkalom végéig. 2. Hozza gyermekét az istentiszteletre! A lelkipásztor (aki éppen szolgál) a közénekek között kihívja őket az úrasztalához és 2 percben elmagyarázza nekik az igehirdetés egyik mondanivalóját gyermeknyelven, és utána a munkatársak kivezetik őket az Emmaus Gyülekezeti Házba, ahol csatlakoznak azokhoz, akik az istentisztelet elejétől ott vannak. Tehát csak az istentisztelet első negyed óráján vesznek részt, de hallanak üzenetet. Én a második lehetőséget ajánlanám, mert célja az új programnak az, hogy bevezessük gyermekeinket az egyházi életbe úgy, hogy számukra ne legyen megterhelő és unalmas. Másrészt pedig szeretnénk felszabaditani a fiatal szülőket arra, hogy nyugodtan vegyenek részt az istentiszteleten. Egy okkal kevesebb a hiányzásra. Aki szeretne még csatlakozni munkatársként, jelentkezzen Szabó Bartha Gabriella tanitónőnél.” – ezzel a felhívással élt a lelkipásztor az elmúlt héten. És jöttek is a gyerekek az istentiszteletre.

Mindenekelőtt a már kialakult szigetlankai szokás szerint konfirmandusok olvasták fel a lekciót, Dániel könyve 9. részének első 19 versét, és ugyancsak ők vezették az imádságot. Ezt követően a lelkipásztor lejött a szószékről, maga köré gyűjtötte a gyerekeket és a prédikáció üzeneteiből egyet átadott számukra, ezután pedig elbocsátotta őket az Emmaus Gyülekezeti Házba ahol Szabó Bartha Gabriella és Buhai Csilla tanitónők várták foglalkozásra őket.

A lelkipásztor Dániel bűnbánó imádságából a 9. rész 18. versét emelte ki alapigeként: „Istenem, fordítsd felém füledet, és hallgass meg! Nyisd ki szemedet, és lásd meg: milyen pusztulás ért bennünket és azt a várost, amelyet terólad neveztek el! Mert nem a magunk igaz tetteiben, hanem a te nagy irgalmadban bízva visszük eléd könyörgéseinket.” A Dániel könyvéről szóló igehirdetés-sorozat 9. részeként a lelkipásztor arról szólt, hogy ne másokat hibáztassunk elsősorban csődjeinkért és romjainkért, hanem magunkkal kezdjük. Vigyük azt Isten arca elé, ahogy József Attila is tette: “Átlátsz, tudom, a bűnök cifra gyolcsán, Erény rongyán, bátorság mentebőrén, Mégis mindent levetkezem, Uram, S elődbe küldöm lelkem szűzi pőrén.” Csak Ő tisztit meg minket azoktól, de Ő megteszi.

Az igehirdetést követően Pataki Édua Tamara szigetlankai ifjú szavalta el Farkas Árpád: Apáink arcán című versét. Ezentúl minden vasárnap a délelőtti istentiszteletek alatt gyermekfoglalkozás lesz úgy, hogy az istentisztelet első részében jelen lesznek, és üzenetet is kapnak.

Egyesít

“Amikor eljött a pünkösd napja, mindnyájan egy helyen voltak együtt,” (ApCsel 2,1)

Együtt vannak a tanítványok, és a Lélek kiárad rájuk. A közösségre árad a Lélek. Az egyes emberre pedig a közösség tagjaként érkezik el a Szentlélek Isten. A Lélekhez az, aki egyesít, aki közösséget teremt. A Szentlélek Isten ugyanakkor adja az adományokat kinek-kinek a maga tetszése szerint, és te is kaptál valami olyasmit, amit a többiek nem, vagy csak néhányan, én is kaptam valamit, amit lehet, hogy nem kapott mindenki.

A Szentlélek tehát a közösség lelke, az egység lelke, az egybetartozás lelke, és közben az egyéniségé is. A személyiség és az egyediség kibontakozásának a lelke. Megtanít bennünket engedelmesnek lenni, megtanít bennünket igazodni. Megtanít bennünket hűségesnek lenni. Megtanít bennünket hódolattal lenni, leborulni Isten előtt és imádni. Megtanít bennünket az alázatra. És közben ez a Szentlélek Isten, ugyanez a Lélek bátorít bennünket arra, hogy szembe menjünk az igazságtalansággal, a hamissággal, a rossz szokásokkal, hamis beidegződésekkel. Ezért a Szentlélekhez hozzátartozik az a rugalmasság, hogy tudunk alkalmazkodni és bólintani. És az a rugalmasság, hogy néha kiállunk vagy megindulunk és azt mondjuk, hogyha mindenki szembejön velünk, nekünk akkor is ez a jó irány. És ha mindenki szembe is jön velünk az autópályán, akkor is előre megyünk Krisztust követve, mert a Lélek indított bennünket erre. Nem makacsság ez, hanem állhatatosság.

Isten adjon az Ő Lelke által nekünk ebben is bölcsességet! Ámen!

Rácz Ervin,

Szigetlanka

Gyermekfoglalkozás a délelőtti istentiszteletek idején

Kedves Testvéreim! Az utóbbi hetekben már többször hirdettem, hogy szeretnék egy új projektet bevezetni gyülekezeti életünkbe: a gyermekfoglalkozást istentiszteletek alatt.

Kérem a kedves szülőket, akiknek ötödikes vagy annál kisebb gyermeke van, óvodások is jöhetnek, bátran hozza vasárnaponként a szigetlankai református templomba!

Két lehetőség is fennáll.

  1. Már az elején munkatársainkra bízza gyermekét az Emmaus Gyülekezeti Házba és nyugodtan részt vehet az istentiszteleten az alkalom végéig
  2. Hozza gyermekét az istentiszteletre! A lelkipásztor (aki éppen szolgál) a közénekek között kihívja őket az úrasztalához és 2 percben elmagyarázza nekik az igehirdetés egyik mondanivalóját gyermeknyelven, és utána a munkatársak kivezetik őket az Emmaus Gyülekezeti Házba, ahol csatlakoznak azokhoz, akik az istentisztelet elejétől ott vannak. Tehát csak az istentisztelet első negyed óráján vesznek részt, de hallanak üzenetet.

Én a második lehetőséget ajánlanám, mert célja az új programnak az, hogy bevezessük gyermekeinket az egyházi életbe úgy, hogy számukra ne legyen megterhelő és unalmas. Másrészt pedig szeretnénk felszabaditani a fiatal szülőket arra, hogy nyugodtan vegyenek részt az istentiszteleten. Egy okkal kevesebb a hiányzásra.

Aki szeretne még csatlakozni munkatársként, jelentkezzen Szabó Bartha Gabriella tanitónőnél.

Tehát vasárnaptól szeretettel várjuk a szülőket és a gyermekeket is!

Rácz Ervin lp.

Megbocsátás, virradat, újrakezdés – húsvét Szigetlankán

Rendkívül áldásos és változatos nagyhéten vannak túl a szigetlankaiak. Szolgálatkész gyülekezeti tagok, ifjak értették meg még jobban a húsvét üzenetét a közösségben.

A Deák téri református templomban a nagyheti istentiszteletek sorát három nyugdíjas lelkipásztor kezdte: Sipos Miklós, Fodor Lajos és Kovács Sándor a bűnbánat lehetőségét tárta a gyülekezet elé. Nagycsütörtökön úrvacsorai közösségben Rácz Ervin helyi lelkipásztor a megbocsátásról elmondta: A megbocsátás varázslat. Fordítva működik. Először azon segít, aki kínálja. Mi a megbocsátás hiányának a következménye? A múlt fogja maradok. Ha megbocsátok, szabadon engedek egy foglyot: saját magamat.

Nagypénteken délelőtt Rácz Ervin lelkipásztor, délután pedig Varga Tamás Sándor teológiai hallgató szólt Jézus Krisztus kereszten elhangzó szavai alapján. Nagyszombaton Nagy Norbert gyakornok lelkipásztor, ez alkalommal legátusként kezdte el ünnepi szolgálatainak sorát a gyülekezetben.

Húsvét első napja igen korán kezdődött a tisztviselő telepen. Reggel 6 órakor, amikor még sötét volt, az ún. virradat istentiszteleten, a korai időponthoz képest szép számban jelent meg a gyülekezet. Az istentisztelet még sötétben kezdődött és világosban ért véget. Közben ifjak tolmácsolásában elhangzódtak a feltámadás igéi az evangéliumok szerint. Közte énekeket énekeltek és rövid igemagyarázatokat hallhattak. Minden jelenlevőnek különös volt átélni ezt az istentiszteletet: győzött a világosság!

A vasárnap délelőtti istentiszteleten az emmausi tanítványok útján haladtak az ünneplők. Ez a csalódások útja, melyen Jézus nem frontálisan ütközik velünk, mint a damaszkuszi úton, hanem óvatosan, szeretetteljesen mellénk lép, meghallgat és szól hozzánk. Egy adott ponton úgy tesz, mintha tovább menne, de ha behívjuk házunkba, megnyitjuk szívünk ajtaját, felismerjük Őt, sebeiről, a megtöretett kenyérről, s ennek következményeként az örömhír vivése, a szolgálat belső tűzből fakadó élet lesz.

Ünnep másodnapján Nagy Norbert igehirdetésében elmondta: Húsvétkor betekintést nyerhetünk Isten nagyságos tervébe! A feltámadást nem elég csupán a szánkkal vallani, azt a szívünkkel is hinni kell! Száddal vallod, szíveddel hiszed… ez az összhang menthet meg bennünket és ez emel be abba a nagy tervbe, ami mindenki számára elérhető! Ekkor megtapasztalod, hogy van értelme a munkának, van értelme az életednek, és látod, hogy Isten csodálatos dolgokat akar velünk végrehajtani! A feltámadást nem csak felfogni kell és lehet, sőt minden időben be kell építeni az életünkbe!

Húsvét mindkét napján élhettek az úrvacsora lehetőségével, mely nem az utolsó, hanem az első vacsora: amit azt üzeni: vele újra lehet kezdeni az életet a legnagyobb mélységből is!

Hiányzó

„Tamás pedig, egy a tizenkettő közül, akit Ikernek hívtak, nem volt velük, amikor eljött Jézus.” (Jn 20,24)

Tamás alakja a pesszimizmus, az úgy sem fog sikerülni mintapéldánya. „Menjünk el mi is, hogy meghaljunk vele.” (Jn 11,16) – ő ezekkel a szavakkal indul el Jeruzsálem felé. Nem lát valami fényes jövőt, de azért elindul, s egy ideig ott is van Jézus mellett. Nagypéntekre, sőt a feltámadás napjára is felszívódik. Három kérdésre röviden keressük meg a választ Tamás apostollal kapcsolatosan:

  1. Miért kételkedett Tamás? Tamás lehet, hogy csak egyszer hiányzott, de emiatt kimaradt ebből a csodából. aki kimarad a hívők közösségéből, gyülekezetből, aki nem ápolja testvéreivel a kapcsolatát, az előbb utóbb elveszíti a kapcsolatot az élő Istennel is! Figyelem! Tamás után nem ment senki, nem ő volt a századik juh. Nem kérlelték, hogy jöjjön már vissza a közösségbe. Ő tudta, hol kell visszajönni. Mint a tékozló fiú, tudta hol van az apa háza. A közösségben van a rehabilitálás lehetősége. Ne zárkózz el a közösségből, bárki sértett is meg, nem ér annyit, hogy te kizárd magad az áldásokból.
  2. Miben nem hitt Tamás? A feltámadásban. Sok keresztyénnek azért erőtlen az élete, mert nem látszik az életén, hogy Jézus valóban él! Talán hisznek abban, hogy hit által tisztább, becsületesebb életet lehet élni, de a halálon túli életet csak valami szimbolikus üzenetként fogják fel. Ha nincs feltámadás, hiábavaló a hit, és én is hiába írok itt Istenről.
  3. Miképpen jutott bizonyosságra Tamás? Aki meglátta Jézus áldozatát és szeretetét, az leborul előtte és imádja Őt: „Én Uram, Istenem!” Értem tette ezt Jézusom, és ha ezt valamennyire is felfogom, ez megragad engem, dicsőítem Őt és mégiscsak lehetséges lesz, amit az úrasztalánál ígértem: e kegyelemért háládatosságból egész éltetemet az Úrnak szentelem és már e jelenlevő világban, mint az ő megváltottja, az ő dicsőségére élek. Ámen.

Rácz Ervin,

Szigetlanka