“Én vagyok a szőlőtő, ti a szőlővesszők: aki énbennem marad, és én őbenne, az sok gyümölcsöt terem, mert nélkülem semmit sem cselekedhettek.” (Jn 15,5)
Beolttattam magam. Egy fél „ZENEKAr” már bennem van. Gondoltam, egy áhítat elején én is eldicsekszem ezzel. Mások posztolnak róla, megint mások ezt rossz néven veszik – nem tisztem erről beszélni. Sokkal fontosabb dologról írok, örökéletfontosságú témáról: be vagy-e oltva Krisztusba? És ragaszkodsz-e ahhoz, hogy benne maradj? Ez megszünteti a bűn és kárhozat nevű járványt.
A növények esetében egy leválasztott ág nem teremhet gyümölcsöt. Ha nem vagy lelkileg kapcsolatban Istennel, akkor nem lesz támogatásod, elhervadsz és meghalsz, és ráadásul nem is lesz termékeny az életed.
Ha be vagyunk oltva, Isten családjának részesei leszünk, a vad részt levágja rólunk, és új életet olt a gyökértörzsbe. Ahogy a kertész eldönti, milyen rózsafajtát kíván szaporítani, Isten is meghatározza, milyen lelki adományokat ad, hogy szolgáljunk azokkal a Krisztus testének tagjai felé. Sokan azt gondolják, hogy csak a prédikációra van leszűkítve ez a szolgálat lehetősége, pedig a tettek szolgálata sokkal gyönyörűbb: ételt osztani önkéntesként, szendvicseket készíteni egy hajléktalan ellátóban, vagy bátorító szavakat írni gyászoló testvéreknek. Ha masszőr vagyok, szeretettel felajánlom ezt a szolgálatba, ha kozmetikus, fodrász…, akkor megszépítek valakit a gyülekezetből, ha autószerelő, akkor egy anyagilag lerobbanton is tudok segíteni… Annyi, de annyi gyümölcsfajta terem Krisztusban! Isten pedig nem annyira azokkal a lelki ajándékokkal törődik, amelyek nekünk személyes megbecsülést hoznak, hanem inkább azokkal, melyeket mások szükségeinek enyhítésére használhatunk. Mindez attól függ, be vagy-e oltva?
Ma különösen azért imádkozom, hogy az én drága nemzetem legyen Krisztusba oltva. Az Ő kezébe tegyük bele életünket, és megtaláljuk majd a helyünket a szolgálatban is.
Ámen!
Rácz Ervin,
Szigetlanka