A birodalmak bukása – Dániel könyve (4) – Fekete ikra, zöld fű és kék ég

Lekció: Dániel 4

Alapige Dániel 4,31

“Amikor eltelt ez az idő, én, Nebukadneccar, föltekintettem az égre, és értelmem visszatért. Áldottam a Felségest, dicsőítettem és magasztaltam az örökké élőt, mert az ő uralma örök uralom, és királysága megmarad nemzedékről nemzedékre.” 

Drága testvéreim! Negyedik alkalommal foglalkozunk Dániel könyvével, a délelőtti istentiszteleteken. Végre elérkeztünk ahhoz a ponthoz, amely igazán illik a sorozatnak a címéhez. Igazán hatásos sorozatcímet próbáltam adni ennek az igehirdetés sorozatnak: A birodalmak bukása. Modern filmnek is lehetne a címe, sőt valamelyiknek az is.

Negyedik alkalommal olvassunk Nebukadneccarról és amúgy Dániel a főszereplő, Dániel az, aki több királyon uralkodásán keresztül is ott marad a királyi udvarban sőt, nem csak egy uralomban, hanem más birodalom idején is, a legyőző birodalom idején is.

Negyedik alkalommal hallunk valamilyen formában Nebukadneccarról: Nagyon nagy király volt ő, sőt abban a korban messze a leghíresebb, a legnagyobb uralkodó. Az ókori világ egyik legnagyobb uralkodójáról beszélünk. És azt olvassuk a Dániel könyvében, nagyon kevés emberről, sőt nem is igazán tudom, hogy olvassuk-e más emberről ilyet: úgy tűnik, hogy ez a király többször is megtért. Akárhányszor olvassuk a 2-3-4-dik fejezetet, sokkolta őt az Istennek a dicsősége, nagysága, és akkor nagyon gyorsan elkezdte dicsérni az Istent. Aztán valami megpattant nála, valami megszakadt. Elkezdte bálványozni saját magát, aztán jött a csapás, jött a tanítás aztán megint megtért, és ebben a részben is azt olvassuk Nabukodonozorról, egy újabb megtéréséről azonban ez már sokkal drasztikusabb, sokkal drámaibb mint az előzőek.

Címet adtam ennek a prédikációnak, színes címet: Fekete ikra, zöld fű és kék ég.

Furcsa cím, jobban belegondolunk azonban szépen leírja, színesen leírja azt ami történik Nabukkóval. Fekete ikra egy különleges étel a nagy uraknak az étele abban az időben. Lényeg az, hatalmas úr különleges ételekkel és különleges élettel élte le az élete nagy részét. Aztán meg kellett tapasztalja azt, hogy milyen a zöld füvet enni, konkrétan azt olvassuk Nebukadneccárról, hogy zöld füvet legel, szó szerint. De szükséges volt az, hogy elkezdjen legelni ahhoz, hogy végre meglássa az eget, a kék eget.

Nem sértésnek szánom, de egy kicsi szó játék: sertés állapot, nem akartam mondani, hogy disznó, sertés állapot és ez nem sértés az mikor az ember nem tud az égre nézni. Tudjátok, hogy a sertés állapotú embernek (disznósága) abban rejlik, hogy olyan vastag a nyaka – és nem azért mert vastag nyakú kálvinista, – hogy nem tud az égre nézni. Láttatok már égre néző disznót? Nem! Ennek az az oka, hogy mivel olyan vastag a nyaka csak lefelé tud nézni. Ilyen ember volt miközben ikrát evet Nabukkó, lefelé, lenézve másokat. Az eget soha meg nem látva.

1.  Az első üzenete Nabukkóval kapcsolatban, a mai igén keresztül kedves testvéreim, hogy az emberi siker bármennyire is hajtunk utána, soha de soha nem fogja igazán megelégíteni az embert. 

Egyes szám első személyként beszél a felolvasott igében Nabukkó (otthon is olvassátok el a negyedik fejezetet)  Benne van az elején a büszkeség, hogy mindezt a birodalmat én építettem, én csináltam meg, én értem el a sikereimet. Ismerős? Én építettem fel ezt a házat, én csináltam meg ezt a kertet én csináltam ezt meg azt. És tudjátok meg Nabukonak emberi mércével lett volna mire büszkének lenni, és emberi mércével mondhatjuk, hogy méltán lehetett büszke. De isteni mércével nem méltán.

Nem akarok részletesen beszélni róla, az internet világában utána lehet nézni és olvasni, aki akar. Nem akármilyen helyen lakott: Szemiramisz függőkertje az ókori világ hét csodája közé tartozott. Nabukodonozor ezt a kertet azért építette konkrétan éppen a sivatag közepére, mert meg akart felelni a méd király lányának a kedves feleségének Amüthisznek, ez az ő vágya volt az, hogy olyan környezetben éljen mint amilyenben ő élt az apja palotájában. Azonban ez természetileg nem volt adott, ahová került.

Viszont csoda, tényleg egy csoda ez a függőkert, létezett. Akkori mércével pláne, egy csodát építtetett Nabukkó. Függőkert és egy olyan környezetet alakított ki a sivatag közepére, tényleg mint a sertés, csak lefelé tudod nézni. Felment a palotája tetejére és nézet a porba, úgy nézte az embereket az alattvalóit mint a port. 360000 négyzetméternyi palotája volt, ez nem kicsi terület, csoda volt amit tudott építtetni. Azonban a büszkeség akkor sem volt értelmes. Akkor is a siker ellenére ez az ember nem volt boldog és nem a siker ellen beszélek, hanem kívánom kedves testvéreim, hogy legyetek sikeresek. Benedek Elek író mondta azt: “Lehet belőled nagy ember – és hadd legyen! – de szív nélkül, szeretet nélkül igazán naggyá nem leszel…”

Egy másik író Hemingway (Ernest) (regényíró) aki 1954-ben Nobel díjat kapott. A Nobel díj nem a mennyországba való jegyet jelenti. Ugyanis maga Hemingway, aki azért gyönyörű dolgokat írt és mondhatni emberi mércével tényleg megérdemelte a Nobel díjat. De valójában az élete úgy alakult, hogy 5-6 liter bor minden nap megivott, alkoholizmus minden nap, négy felesége volt, Az alkoholizmusával és beteges életmódjával 62 éves korában egyszer vette a fegyverét és véget vetett az életének (öngyilkos lett). Siker az egyik oldalon van egy óriási szakadék és boldogság sehol. Valóban a siker a boldogság titka? Sokan ezt hiszik. Én nem hiszem.

2. Pedig az Isten nagyon sokszor figyelmeztet bennünket. Én hiszek az igehirdetésben, hiszek abban, hogy Isten megszólíthat most téged a prédikáció által, hogy neked  személyesen szól az ige, de Istennek a fantáziája sokkal nagyobb ennél. Lehet, hogy egy ének szólít meg vagy az ifjak éneke szólít meg. Lehet, hogy egy álomban szólít meg az Isten. Nebukadneccárt álomban szólította meg: azt mondta, elvagy a sikereiddel Nabukkó nem baj majd éjszaka beszélek veled, majd az álmon keresztül figyelmeztetlek téged. Sőt nem csak álomban hanem nagyon sokszor még állatokon keresztül is szólít az Isten: Nézzétek meg a Szentírást: Bálámot a szamara irányítja és próbálja figyelmeztetni (4Móz 22,28-30). Péter apostolt a kakas szó szólítja meg (Máté 26,74-75).A gazdag és Lázár példázatában egy kutya az aki figyelmezteti a gazdagot, amely a szegény ember sebeit nyalogatták és azt mondja, hogy te feladatod lenne bekötözni, de nem figyelt oda (Lukács 16,19-31)…

Egy lelkipásztor mesélte e történetet két fiatal fiúról: egy 9 és 10 éves gyerek kereste fel őt és arra kérték a lelkipásztort, hogy imádkozzanak a szüleikért az istentiszteleten. De miért? Azért mert válófélben voltak a szüleik, mert összevesztek egymással. Édesapa elköltözött az anyjához 11 km-re tőlük a másik faluba, a gyerekek az édesanyjukkal éltek. „Imádkozunk tiszteletes azért, hogy ne váljanak el a szüleink.” – kérték. Pár hét múlva boldogan jött a két fiatal fiú, mert az imádságuk teljesült. Mi történt? Tudja tiszteletes úr van nekünk egy kutyánk egy helyes korcs és ez a kutya minden nap, reggel elindult tőlünk 11 km-re édesapánkhoz a másik faluba, megnézte, hogy van a gazdi és estére vissza jött hozzánk, és ezt az utat minden nap megcsinálta. A kutya nem értette, miért van olyan messze a gazdája. Egyszer megjelent a férj az asszony házánál és azt mondta: „Te, asszony! Még ez a kutya is okosabb, mint mi, még ennek a kutyának is több esze van, mint nekünk!…” Neked mennyi eszed van? Hogy figyelmeztet téged az Isten? Még időben figyelmeztet téged az Isten, nem tudom, hogy mi által, lehet prédikáció által, de lehet egy álom által, vagy lehet más jel által, de Isten szól hozzád. Most még kényelmes padok között, egy kórházi ágyhoz képest. Még itt kényelmesen figyelmeztet téged, aztán meglátjuk hogy alszol utána. Időt ad a megtéréshez és valaki él vele és van, aki nem. Tudunk a Szentírásból jó példát. Van, aki él vele, Jónás akarva akaratlanul elmegy Ninivébe és azt mondja: még 40 nap és elpusztul a város! És… megtértek. (Jónás 3 fejezet) Valaki élt a figyelmeztetéssel.

Nebukadneccár azonban nem élt vele. Nemsokára rá bekövetkezett a kattanás, mert ahogy olvassuk ezt a történetet itt voltaképpen ez történik, elmebaj, ezzel az emberrel. A dicsőség, a büszkeség ment az agyára, hogy mi pattant meg hirtelen nem tudjuk. A jelek alapján ez az ember likantropiában szenvedett, nevetségesnek tűnik de azt jelenti, hogy állatnak hitte magát. Egy idő után bekattant a király és elment az udvarra legelni. Nem fürdőt, nem mosdót, hosszúra hagyta a haját, szőrét, körmét nem vágta le és teljesen úgy viselkedett hét esztendőn keresztül mint egy állat. „Sic transit gloria mundi” – így múlik el a világ dicsősége.

Nemcsak Nebukadneccárról van itt szó: sorolhatnánk diktátorokat a történelemből, akik pontosan ugyanígy jártak, sőt még rosszabbul, mert itt Nabukkó helyre jött. Hitlert elbújva egy bunkerben találtak meg, ciántablettával „segített” magán. Sztálin ugyan csak ilyen szorított helyzetben már levegőt sem merte be szívni, mert azt hitte, az is meg van mérgezve, bekattant, elbújva, mint egy állat, halt meg. Lehetne tovább sorolni, akiket szintén utolért az Isten malma. Azt mondjuk, hogy az Isten malma lassan őröl, de biztosan.

Sok ember azt hiszi, hogy övé az ország, a hatalom és a dicsőség, magukban biztos úgy is imádkoznak. Ez a csodálatos Nabukkó életében, hogy őt valaki megmenti, hogy hirtelen hét év után, ahogy Isten figyelmezteti álomban előtte, az állatból ismét ember lesz.

3. Tudjátok, hogy mondják görögül azt, hogy ember? antropos. Magyarul lefordítva ez azt jelenti fölfelé néző. (Az antropos görög eredetű szó, jelentése ember, de szó szerinti jelentése: Az ember az, aki újra felfelé néz).

És ez a farkasember, aki azelőtt úgy élt mint egy disznó, mint egy sertés lefelé nézve, ez a farkasember hirtelen elkezdett felfelé nézni.

És talán a 121,1-2 Zsoltár szavaival mondhatta azt nem tudom “Szemeimet a hegyekre emelem, honnan jön az én segítségem? Az én segítségem az Úrtól van, aki teremtette az eget és földet.”

Akár Nabukodonozor is írhatta volna a Zsoltárok 16,7-et: “Áldom az Urat, mert tanácsot ad nekem, még éjszaka is figyelmeztet bensőm .” még az álmok is figyelmeztetnek. Aztán így folytatja a Zsoltáros 16,8-9 versei: “Az Úrra tekintek szüntelen, nem tántorodom meg… Ezért örül a szívem, és ujjong a lelkem.” Ezért tudok mosolyogni, mert az Úrra tekintek szüntelen ezt ajánlom mindenkinek! Szüntelen az Úrra nézni! Légy ilyen ember antropos: égre néző ember!

4. Utolsó üzenet: Akkor mikor helyrejöttél és elkezdtél az égre nézi, akkor ne tartsd az üzenetet magadban. Kezdd el élni mások felé is! Kezd el mondani másoknak is, nem erőszakkal, nem dicsekedve, nem büszkén, az Isten megszabadít a büszkeségtől. Amikor úgy érzed, hogy megaláz, meg próbál, akkor a büszkeséget ki égeti. Nagyon sokszor az Isten ki égeti az égő kemencében a büszkeséget, ami belénk szorult. Oh, de büszkék tudunk lenni, amit csináltunk az elmúlt héten és aztán kiderül, kéne egy kis tűz, az meg fáj, de ki égeti belőlünk! Dicsőíteni, magasztalni az Istent ez után lehet.

Az Úrra tekintek szüntelen, fölfelé nézek, és hadd mondjam el Dániel is ezt tette és már Nebukadneccár is ezt tette, miután felfelé nézett, Isten kiemelte Nabukodonozort és vissza helyezte a királyságba. Onnantól kezdve a királyságban, ami kevés volt a haláláig Isten nem adott neki sok esélyt újból, hogy megbolonduljon „happy end” lett a vége, megtérve találta halála, jó irányba találta az Úr, mikor eljött érte. Akkor elkezdi áldani, magasztalni az Istent: Ő a királyoknak királya. És hadd mondjam el: Szemiramisz függőkertje sehol nincs, nagyjából sejtjük hol lehetett, Bagdad környékén. De végül is por és kő, amit találnak.

De a dicsőítés és magasztalás, a bizonyságtétel az megmarad és ez marad meg mindörökké.

Isten segítsen meg bennünket, hogy akkor, amikor túlságosan el vagyunk, felfúvódunk héliummal, büszkeséggel akkor engedjük azt kiégetni a szívünkből és engedjük azt, hogy Isten ismét emberré tegyen. Jézus ezért lett emberré, hogy minket felfelé néző, égre néző emberré tegyen.

Ámen!

Elmondta: Rácz Ervin Lajos szigetlankai lelkipásztor

Ezt követően leírta: Sólyom Enikő szigetlankai gyülekezeti tag