Szatmárnémeti-Szigetlankai Református Egyházközség

Maskulik Klára nőszövetségi elnök

2014 óta vagyok a Szatmár-Szigetlankai Károlyi Zsuzsanna Nőszövetség elnöke. A szigetlankai templom a második otthonom. A drága családom az első helyen van, utána következik a gyülekezet, a nagy család. Szívből és lélekből igyekszem mindkét helyen, tőlem telhetően eleget tenni. Úgy érzem, hogy a Jó Isten nagyon szeret, mert szépkorom ellenére mindenre ad erőt, amiért nem tudok eléggé hálát adni imáimban. A nagy család minden tagjának itt is köszönöm azt a sok-sok szeretet, amit kapok tőlük számtalan esetben. A jövőben is igyekszem helytállni a szolgálalatban. Istené a dicsőség!

Erdei Enikő harangozónő

1970. május 23-án születtem Szatmárnémetiben, református szülők gyermekeként. Gyermekkoromban a Németi református templomban jártam, ott is konfirmáltam. Tagja vagyok a szigetlankai gyülekezetnek megalakulása óta. Nyolc éve az egyházközség harangozónője vagyok, egyben a nőszövetség pénztárosa és titkárnője is. Egyházamat örömmel szolgálom. A templom a második otthonommá vált. Köszönöm a sok szeretetet, amit a gyülekezeti tagoktól kapok. Szeretném a szolgálatomat még sokáig végezni. Az Úr legyen őriző pásztorunk.

Papp Krisztina kántornő

1989 május 23-án születtem Nagykárolyban. A Nagykároly-belvárosi református templomban kereszteltek, a gencsi református templomban konfirmáltam. Tanulmányaimat a Nagykárolyi 3-as számú általános iskolában, Kalazanci Szent József Katolikus Líceumban, a Nagyváradi Partiumi Keresztény Egyetem Zenepedagógia szakán végeztem. 2013 és 2017 között zenepedagógusi munkát végeztem a Stella Maris Integrációs Központban és a Nagykárolyi Down Alapítványnál. Már líceumos éveim alatt is kántorizáltam a gencsi református templomba, majd 2012- 2013 között Szilágyzoványon, 2015-2017 között Kaplonyban. 2017-ben férjhez mentem, Szatmárnémetibe költöztem és elkezdtem a kántori szolgálatomat a Szigetlankai Református Egyházközségben.

Keresztyén családban nevelkedtem, legkisebb gyermekként. Édesapám hatására mindig is tudtam, hogy Istenhez tartozok. Mindig éreztem Isten vonzását, de mint sokan mások, én is akkor kezdtem el az Ő közelségét igazan keresni, mikor az élet ilyen-olyan nehézségeket állított elém. Úgy érzem, hogy a dicsőítés Istentől kapott eszközöm arra hogy a tőle kapott mérhetetlen szeretetet másoknak is megmutassam. Örülök és hálás vagyok Istennek, hogy az Ő dicsőítését a hivatásommá tette, mely betölti napjaimat.

Vaida Zsanett ifjúsági elnök

2004. január 13.-án születtem Szatmárnémetiben. Mióta az eszemet tudom, kiskorom óta a gyülekezet tagja vagyok. Kezdetben vallásórásként, majd konfirmandusként, most pedig ifisként próbálok helytállni a gyülekezetben. Nagyjából egy éve ifjúsági elnökként veszem ki a részem a gyülekezet és a megye egyházi életéből. Részt vettem a Királyhómelléki Református Egyházkerület Munkatársképző Tanfolyamán, ahol sokat tanultam, fejlődtem hitben és jó barátokra leltem. A Szatmárnémeti-Szigetlanka Facebook oldalának egyik szerkesztője vagyok. Kedvenc Igém: „Azt pedig tudjuk, hogy akik Istent szeretik, azoknak minden javukra szolgál, azoknak, akiket örök elhatározása szerint elhívott.” (Róma 8,28)

2007-ben rendeztek először ifjak számára gyülekezetek közötti bibliaismereti vetélkedőt egyházkerületi szinten a Királyhágómelléken. Az érmelléki egyházmegye szervezte meg azóta is mindegyik alkalommal a döntőt, várva az egyházmegyei megmérettetések győzteseit. Így történt ez most is, és akárcsak az első alkalommal, most is Magyarkéc adott otthont a nívós eseménynek. Az idei téma Márk evangéliuma volt.

Csakhogy a változás, ami azóta végbement a Margitától északra fekvő település református egyházában, leírhatatlan. Pezsgő gyülekezeti élet, lelki és fizikai épülés, csoda, áldás a munkán. Nem változott azonban a helyi lelkész, Mike Pál, lendülete és az általa vezetett csapat, az Élő kövek áldásosztó szolgálata. Jó volt zenéjükre belépni a templomba. Az ifjak, akik a bibliaismereti vetélkedő döntőjére eljutnak így nemcsak a megmérettetés izgalmával maradnak, hanem azzal az élménnyel, amit ott kapnak, és senki nem veheti el azt tőlük.

Szombaton délelőtt Csűry István a Királyhágómelléki Református Egyházkerület püspöke jószokása szerint a Bibliaolvasó kalauz szerinti napi Ige alapján prédikált: “Szenved-e valaki közöttetek? Imádkozzék! Öröme van-e valakinek? Énekeljen dicséretet! Beteg-e valaki közöttetek? Hívassa magához a gyülekezet véneit, hogy imádkozzanak érte, és kenjék meg olajjal az Úr nevében. És a hitből fakadó imádság megszabadítja a szenvedőt, az Úr felsegíti őt, sőt ha bűnt követett is el, bocsánatot nyer. Valljátok meg azért egymásnak bűneiteket, és imádkozzatok egymásért, hogy meggyógyuljatok. Nagy az ereje az igaz ember buzgó könyörgésének.” Az Igének gyakorlati haszna van. Püspök úr biztatta a fiatalokat, hogy az általuk megtanult igeszakaszokat is ültessék gyakorlatba. Legyenek hitből fakadó cselekedeteik!

Rákosi Jenő az Érmelléki Református Egyházmegye esperese köszöntőjében krisztuskövetésre biztatta az ifjakat, majd Bán Alpár az egyházmegye ifjúsági előadója vette át a szót, és a csapatok bemutatása után levezette a bibliaismereti vetélkedőt.

Kétszer húsz, azaz összesen negyven kérdésre kellett válaszolniuk az ifjaknak, Márk evangéliumából. A részletekbe menő, egyáltalán nem könnyű kérdésekre ügyesen válaszoltak a fiatalok, és a javítóbizottság Ilyés Tamás vezetésével, objektív munkája nyomán kialakult a sorrend: 1. Magyarkéc (Érmellék) 2. Magyargoroszló (Zilah) 3. Szilágyborzás (Szilágysomlyó) 4. Szigetlanka (Szatmár) 5. Kismajtény (Nagykároly) 6. Kispereg (Arad) Tehát „magyarok” nyitották és „kis”-ek zárták a sort. Ez a hat gyülekezet ugyanakkor elmondhatja magáról, hogy az egyházkerület 286 gyülekezete közül, ami a bibliaismereti tudást illeti, idén ifjaik a legjobb hatban benne vannak.

A Babes-Bolyai Egyetem Református Tanárképző és Zeneművészeti Karának volt egy elképesztően nagy felajánlása a verseny első három helyezettje számára. Lukács Olga dékán élő bejelentkezéssel jelentette be az eredmény után, hogy a dobogós csapatok tagjai számára a Vallástanárképző Kar a sikeres érettségi után ingyenes helyet biztosít a fakultáson, ezen felül a második szak tandíját egy éven keresztül átvállalja. Például, ha valaki vallástanár-angol szakra szeretne járni, akkor automatikusan ingyenes helye van a Vallástanárképzőn és ha az angolon fizetéses helyre jutna be, akkor a vallástanárképző fizeti annak is a tandíját. Fokozódott tehát az öröm, de boldog volt mindenki, aki részt vehetett ezen az alkalmon. Élménnyel és áldással gazdagodtak. Az eseményt támogatta a Communitas Alapítvány.

“Szigetlanka képviselte ma a szatmári egyházmegyét az egyházkerületi bibliaismereti vetélkedőn. Rendkívül „büszke” vagyok ifjaimra, akik ma negyedikek lettek, de számomra ők a győztesek. Köszönöm nekik. Ugyanakkor ez egy adventi ráhangolódás is volt. Ma egy kisbusznyi szigetlankai egy kissebfajta csodát élt meg Magyarkécen. Éreztük, mennyire szeret az Isten.” – összegezte az eseményt közösségi oldalán a szatmári csapatot vezető Rácz Ervin szigetlankai lelkipásztor.

A „100 éve – másként” rendezvénysorozat soron következő eseményét a szigetlankai református templomban és az Emmaus gyülekezeti házban tartották Krakkó Rudolf, a Szatmári Híd Egyesület vezetője szervezésében.  

Vasárnap 17 órakor a rendezvény istentisztelettel kezdődött a templomban, ahol Rácz Ervin házigazda lelkipásztor a 103. zsoltár első 5 verse alapján hirdette az Igét: „Áldjad, lelkem, az Urat, és egész bensőm az ő szent nevét! Áldjad, lelkem, az Urat, és ne feledd el, mennyi jót tett veled! Ő megbocsátja minden bűnödet, meggyógyítja minden betegségedet, megváltja életedet a sírtól, szeretettel és irgalommal koronáz meg. Betölti javaival életedet, megújul ifjúságod, mint a sasé.” Istenről hét olyan tulajdonsága hangzott el az igehirdetésben, mellyel minket is „megfertőz”: bensőséges, jó, irgalmas, gyógyító, szerető, betöltő és megújító.

Az istentiszteletet követően az érdeklődők számára nyitott újságírói kerekasztal-beszélgetés során olyan témákat érinttettek a résztvevők, mint a trianoni diktátum megítélése a Kárpát-medencei sajtóban, illetve a magyar újságírók szerepe és felelőssége a trianoni trauma kezelésében. Az esemény meghívottjai: Szentesi-Zöldi László, a Magyar Demokrata hetilap főmunkatársa, Moys Zoltán, a Hazajáró honismereti műsor rendezője, valamint Horváth Tamás, a Védett Társadalom Alapítvány sajtómunkatársa. A beszélgetés részeként Szentesi-Zöldi László legújabb könyvét is bemutatta, illetve az esemény végén a közönség kérdéseire is szívesen válaszoltak. A beszélgetés elején Debrenti Katalin, nagytatája Kovács Árpád felkészítésében, népdalokat énekelt.

A házigazda lelkipásztor Bob Péter Lórándot, aki szakmáját tekintve politológus, kérte fel, hogy összegezze a beszélgetésben elhangzottakat. Az alábbiakban az ő gondolatait olvashatják:

Megkockáztatom, hogy a szó “Trianon” minden magyar érzelmű emberben ugyanazt az érzelmi töltetet hordozza, ha reakciójuk nem is azonos. Adott tehát a kérdés, hogy mi újat lehet még egy konferencia keretein belül elmondani a több mint száz évvel ezelőtti eseményről és annak következményeiről? A szigetlankai református gyülekezet vendégei, ha talán nem is új megközelítésben, de mindenképp egy konstruktívabb narratívában prezentálták az Anyaországtól elszakadt magyar közösségek helyzetét és lehetőségeit.

Moys Zoltán, Szentesi Zöldi László és Horváth Tamás Krakkó Rudolf meghívásában egy, a megszokottól talán eltérő hangnemben beszéltek a szatmári közönségnek a Kárpát-medence békediktátum okozta helyzetéről. A már zsigeri reakciónak számító sebmutogatás, atrocitások felhánytorgatása és általánosan búskomor, kesergő hangvétel helyett egy, a jövőbe tekintő perspektíva bemutatása volt mondandójuk lényege. Az elmúlt évszázad lehetett a gyászé, de már jópár éve nagyon pozitív tendenciák uralják a “magyar-magyar” kapcsolatokat és ha az elmúlt tizenvalahány esztendőre visszatekintünk, a szétszakított nemzet határozottan a gyógyulás útjára lépett. Határokon átívelő szociális, kulturális, politikai és gazdasági kapcsolatok, úthálózatok fejlesztése, a logisztikai akadályok egyre hatékonyabb leküzdése mind könnyebbé teszi az elválasztott nemzetrészek együttműködését.

Köszönhető ez természetesen a jelenlegi Magyar Kormány munkájának, de a külhoni magyar közösségek egyre hatékonyabb önszervezésének és együttműködésének egyaránt. Ez utóbbi különösen reményteli, hisz, ahogy vendégeink is többször megfogalmazták, a lehetőségek keresése és kihasználása  nélkülözhetetlen kelléke a magyar közösségek életszínvonalának emelésének és jogaik egyre széleskörűbb érvényesítésének.

A sajtó képviselőiként az is kiemelésre került, hogy egyes kifejezések megfelelő használata az anyaországiak tudatában is egy pozitívabb felfogás kialakulását segítheti, csakúgy, mint a más országok határain belül élő magyarok sorsának, de főképp mindennapi életének bemutatása. Ezáltal nem “távoli ismerősök” képe lebeg, hanem azonos kultúrájú, nyelvű, testvérekként tekinthetnek egymásra a nemzet elválasztott részei, egészen az egyéni szintig.

De a konferencia fő üzenete a már említett egyén volt. Pontosabban az egyén felelőssége a megváltozott határhelyzethez való konstruktív alkalmazkodásban. A Trianon szülte helyzet konstruktív megoldása nem a bosszú keresésében és a régi határok visszaállításában rejlik. Egészséges magyartudatú ember számára mindig tiszta marad mit is jelentett a határmódosítás, anélkül, hogy stigmákat mutogatni kellene. Ezzel együtt egyénileg mindenki tegye meg a kötelességét magyarként, végezze el a rábízott munkát, vegye fel a kesztyűt a kihívásokkal szemben és ne kifogásként használja a száz évvel ezelőtti eseményeket. Törődjön családjával, örökítse tovább a nyelvet, kultúrát. Gondoskodjon mindenki a gazdasági érdekeiről, építsen és éljen prosperáló, hasznos életet, hogy megkerülhetetlen eleme lehessen a tágabb közösség mindennapjaiban és döntéseiben.

De ami talán ezektől is fontosabb, építsen és ápoljon kapcsolatokat. Közvetlen társaival, a szomszéd közösséggel és igen, a többségi nemzet tagjaival. Keressék a közös érdekeket és célokat, keressék, miben és hogyan tudnak együttműkődni. Ami jó a kaptárnak jó a méhnek.

A 21. században egy ilyen szerves, felelősséget vállaló hozzáállás vezethet csupán a régi sebek gyógyulásához és a Kárpát-Medence újbóli felemelkedéséhez. Nem erőszakban, akadékoskodásban és revíziós álmokban kell keresni a vígaszt, hanem felnőni az új helyzethez és a feladatokhoz. Személyesen felelősséget vállalni, és a már élő jópéldákat követni. Senki sem kérheti egy magyartól, hogy felejtse el Trianont. De amit a magyar kérés nélkül is jól tudott az elmúlt ezer évben, az az újrakezdés. Végigdúlt ebben a térségben tatár, török, osztrák, orosz. Mi még mindig ittvagyunk. És elsősorban nem fegyvereknek köszönhetően. Maradjunk.

Márk evangéliumát tanulhatták meg a 14. alkalommal megrendezett egyházmegyei bibliaismereti vetélkedőre mindazok az ifjak, aki idejüket nem sajnálták arra, hogy felkészüljenek a megmérettetésre.

Szombaton a Pusztadaróci Református Egyházközség gyülekezeti termében gyűltek össze a négy gyülekezetből érkező ifjak. Rácz Ervin egyházmegyei ifjúsági előadó köszöntötte a csapatokat, majd Varga Tamás Szatmár-szamos-negyedi gyakornok lelkipásztor hirdetett Igét a Márk evangéliuma 9. résznek 23. verse alapján: „Minden lehetséges annak, aki hisz.” Ti, azzal, hogy itt vagytok, tettetek egy lépést Isten felé. Egy lépést, Ő pedig megteszi a többi 99-et. – biztatott a prédikátor. Ahogyan a történetbeli apa segítséget kért Jézustól, úgy azzal, hogy ma itt róla és az ő igéjéről tanultok és vetélkedtek, ugyanazt teszitek. Közelebb kerültök Jézushoz. Hogy van a gemoetriában: két pont között a legrövidebb út, az egyenes! Hát az Isten és ember közti két pont között a legrövidebb út, az Jézus Krisztus, aki maga az út, az igazság és az élet. Bármi is legyen ma az eredmény, mindegy hányadik helyen végzel, Jézus győztesnek nevez téged. Az első lépés Jézushoz a hit lépése. A hit pedig hallásból van, a hallás pedig Isten igéje által. Ti tanulmányoztátok ezt az igét, most pedig hallottátok, hát higgyetek benne. Ez nem egyszerű én tudom, de akkor tegyük hozzá, az apa kérésér: légy segítségül hitetlenségemen. Minden lehetséges annak, aki hisz, Istenben! – hangzott az igehirdetésben.

Kovács Zsuzsanna házigazda lelkipásztornő is örömmel köszöntötte az ifjakat valamint a felkészítőket és méltatta az ifjakat, szorgosságukat.

A vetélkedőre Lázár Eszter vallástanárnő állította össze az átfogó kérdéseket. A dolgozatok javításában az igehirdető és a házigazda lelkipásztor mellett Higyed Emilia tanárnő segített.

18 órakor kezdődött a pusztadaróci templomban a bűnbánati istentisztelet, amelyen Kovács Mátyás sándorhomoki lelkész prédikált, és amelynek végére meg is született a végeredmény: 1. Szigetlanka 2. Egri 3. Ombod 4. Patóháza. Tíz év után van tehát új győztese a bibliaismereti vetélkedőknek a szatmári egyházmegyében, kilenc éven át zsinórban Mikola vitte el a pálmát, ez a szép sorozat tehát idén megszakadt. Nem könnyű összeszedni manapság közösségbe az embereket, pláne az ifjakat, ezért is dicsérendő, hogy ez négy gyülekezet áldozott erre időt, energiát.

Egyéni megmérettetés is volt, amelyben fogalmazást, igei gondolatokkal, kellett írni a versenyzőknek. Ebben az első Maksay Melinda szigetlankai ifjú lett, második holtversenyben Vaida Zsanett (Szigetlanka) és Varga Dalma (Ombod).

Ránk következő szombaton tehát Szigetlanka képviseli a szatmári egyházmegyét az egyházkerületi döntőben, melyet az érmelléki Nagykágyán szerveznek meg.