Presbitereink
Csorvási Béla főgondnok
49 éves két gyermekes családapa vagyok. 2006-tól a gyülekezet vezetőségének aktív tagja. Eleinte, mint presbiter tag, aztán, mint algondnok, jelenleg pedig, mint főgondnok próbálok helytállni és Istent szolgálni egy jó közösségben és csapatban, az Úr segedelmével.
Kovács Tibor algondnok
- július 25-én születtem három fiú gyermekes, református szülők legkisebb fiaként Atyában.
2004-ben úgymond beházasodtam a szigetlankai gyülekezetbe, mivelhogy a néhai feleségem Kozma Andrea a gyülekezet tagja volt. Ekkor tapasztaltam meg azt a befogadó szeretetet, amit mindenki érez és tapasztal, aki ellátogat a szigetlankai gyülekezetbe.
2006-ban nem értve, hogy miért, de az Úr Isten úgy látta jónak, hogy a gyülekezetet felhasználva, engem is beállít a szolgálattevők sorába presbiterként. Kérdeztem is imában az Úr Istent: „Uram, bűnösök között én vagyok az első és te engem akarsz presbiternek?” Egy jó pár év elteltével, mikor közelebb kerültem hitben az Úr Istenhez megkaptam a választ, hiszen láthatjuk a Bibliából, hogy az Úr a bűnös embereket hívta el szolgálni Őt. 2015-ben, hiszem, hogy az Úr Isten indíttatására presbitertestvéreim engem jelöltek a gyülekezet algondnoki tisztségének betöltésére, melyet azóta is alázattal, de nem mindig a legjobban végzem.
16 év házasság alatt két fiúgyermekünk született. 2010-ben Dávid, aki sajnos nem sokat volt velünk, mert háromhetes korábban az Úr Isten visszahívta magához, de nem hagyott az Úr sokáig gyászban minket, mert 2011-ben megajándékozott Krisztiánnal, aki mai napig boldoggá teszi mindennapomat és értelmet ad az élet folytatásának.
,,az Úr adta az Úr vette el, áldott legyen az Úr neve.” (Jób 1,21) – megtörve, de hitben erősen modtam és éltem meg Jób szavait, úgy Dávid fiam-, mint 2020 decemberében a feleségem koporsója mellett állva. Mert: „mindenre van erőm a Krisztusban.” (Fil 4,13)
Kádár Ferenc
1956-ban születtem Ákoson, ott is konfirmáltam. Magyar református családban nőttem fel. 1970 óta Szatmárnémeti lakos, a Szigetlankán telepedtünk le. Foglalkozásom autószerelő, lakatos, jelenleg nyugdíjas. Feleséggel és két fiúgyermekkel áldott meg a jó Isten. Részt vettem a szigetlankai templom építésénél és 2000-től, mint presbiter szolgálom a gyülekezetünket. Részt vettem presbiteri továbbképzéseken és diakóniai felkészítőkön.
Erdei István Béla
Érendréden születtem 1961. október 20-án. Református családból származom. Gyerekkorom óta templomba járó és Istenben hívő vagyok. Hitemben erős vagyok, a jó Istenben bízom, aki mindig velem van és megsegít, a nehéz helyzetekben is. Bármi is jön közbe, a hitemet el nem hagyom, az egyházat örömmel szolgálom.
Igyekszem a három E-betű szerint élni:
Ragaszkodj az ERKÖLCSI tanitáshoz! (Péld 4,13)
Mindenre van ERŐM a Krisztusban. (Fil 4,13)
Egymással EGYETÉRTÉSBEN éljetek! (Róma 12,16)
Köszönöm a bizalmat, amit 2006-ban kaptam a gyülekezettől. Azóta töltöm el presbiteri tisztemet.
Kovács Zsolt
1976-ban születtem Atyában, Szatmár megyében, ahol nevelkedtem édesapámmal, édesanyámmal és két fiútestvéremmel. Minden vasárnap templomba jártam. Asztalosmester a szakmám és asztalosként is dolgozom. 2005 augusztusában megnősültem és bekerültem Szatmárnémetibe. Itt élek feleségemmel és fiammal. 2005-ben Szigetlankán volt az esküvőm és azóta is ide járok templomba családommal. 2006-ban megválasztottak presbiternek, gondnoka voltam a gyülekezetnek 2015-ig. Hálát adok a jó Istennek, aki megsegített, hogy idáig eljussak. Továbbra is az Ő segítségét kérem, hogy tudjam elvégezni az Ő házában a feladatot és a mindennapi teendőimet.
Varga István
1967. szeptember 11-én születtem Szatmárnémetiben, első gyermekként. Édesanyám katolikus vallású, édesapám református volt. 1967-ben meg kereszteltek a németi templomban, ahol aztán 1979-ben konfirmáltam is. Majd házasságot kötöttem unitárius vallású feleségemmel 1994-ben. 1995-ben megszületett első lánygyermekem, akit a németi templomban megkereszteltünk, 2007-ben született fiúgyermekem, akit már a szigetlankai református templomban kereszteltünk meg. Mindkét gyermekem a szigetlankai gyülekezetben konfirmált. 2015-ben a szigetlankai gyülekezet presbiterré választott es azóta az Úr áldásával szolgálom a gyülekezetet.
Gyöngyösi István
1972. május 26-án születtem. Kétgyermekes családapa vagyok. Három éve vagyok presbiter és nagyon örülök, hogy ebben a számomra oly kedves gyülekezetben szolgálhatok az Úr áldásával.
Szász Miklós
- január 22-én születtem Szatmárnémetiben.
Szüleim a Láncos templomban kereszteltek, amiről még nem sok emlékem van, de a későbbi vallásórák és az azt követő konfirmáció már annál inkább emlékezetes maradt számomra. Az üzenetet nagyon tömören megfogalmazva talán így tudnám leírni hogy: nem vagyunk magunkra hagyva e világban.
A szigetlankai gyülekezettel a keresztszüleim révén kerültem kapcsolatba. Két gyermekünket, szeretett feleségemmel, már a szigetlankai templomban láthattuk konfirmálni.
Most már három éve presbiterként veszek részt a gyülekezeti életben. Egy összetartó és befogadó presbitérium részeként igyekszem kivenni a részem a szolgálatból.
A leírtakra visszatekintve egy érzés van bennem, a hála. Ezért szeretném a következő idézettel zárni: „Az aki hálával áldozik, az dicsőít engem, és aki az útra vigyáz, annak mutatom meg Istennek szabadítását.” (Zsolt 50,23)
Csorvási Mihály
1973. december 14-én születtem Szatmárnémetiben. Szigetlankán, református szülők harmadik gyermekeként. Nős, két gyermek apja vagyok.
Gyülekezetünk kántornőjével, Lanka Duó néven, szolgálunk és énekszóval dicsőítjük Urunkat, Istenünket.
Köszönöm a gyülekezetünknek az irántam tanúsított bizalmát, mert Isten kegyelméből már 2006 óta presbiter lehetek és szolgálhatom az Urat és a gyülekezetünket!
Köszönöm szépen!
Az Úr legyen gyülekezetünk őriző pásztora!
Soli Deo Gloria!!!
Bóné Péter
47 éves vagyok, hàzas, két gyermek édesapja. A templom megépülése óta a gyülekezet és immár hat éve a presbitérium aktív tagjaként tevékenykedek. Hiszek abban, hogy az egyház és az Istenhez való tartozás fontos része életünknek, gyerekeink életének. Igyekszem ebben segédkezni és ezáltal, hittel szolgálni.
Farkas Róbert
1976. október 29-én születtem, református családban nevelkedtem. Három gyermekes családapa vagyok. 2018-tól vagyok presbiter. Örülök, hogy ennek a lelkes közösségnek tagja lehetek, ahol mindig szívesen szolgálok Isten áldásával!
Szabó Tamás
1974. július 2-án születtem Szatmárnémetiben. 47 éves vagyok, két gyermek boldog édesapja. Iskolaimat ugyancsak Szatmáron végeztem a Kölcsey Ferenc Főgimnáziumban érettségiztem és a Vasile Goldis aradi intézményben szereztem egyetemi diplomat. Jelenleg egy szatmári cégnek vagyok a logisztikai igazgatója. 1974-ben kereszteltek a németi református templomban, ahol aztán 1988 tavaszán konfirmáltam. Számomra nagyon fontos a nemzeti es hitbeli hovatartozás. 2018 őszen lettem a szigetlankai egyházközség megválasztott presbitere. Igyekszem a tőlem telhető legjobb módon segíteni a szigetlankai gyülekezet életét és örömmel tölt el, hogy tagja lehetek ennek a közösségnek a családommal együtt.
Krakkó Sándor
Elmúltam 50 éves, két gyermekes családapa vagyok. Református családban születtem, korábban a Németi- valamint Láncos templom gyülekezetéhez tartoztam. Néhány éve átjöttünk a szigetlankai gyülekezethez, ahol 2021-ben presbiternek jelöltek. Ahogy időm és erőm megengedi, szeretném támogatni gyülekezetünk lelkipásztorát és vezetőségét munkámmal, az Úr segedelmével.
Balogh Csongor Róbert
1984. julius 15-én születtem Szatmárnémetiben. Édesanyám Balogh Erzsébet baptista, édesapám Balogh László református vallású. Szamos-negyedi református templomban konfirmáltam. A Szatmárnémeti Református Gimnáziumban végeztem a középiskolát. Kb. négy éve a szigetlankai református templomban találtam meg a lelki otthonom. Kedvenc idézetem Király Lajos esperestől származik: „Egy presbiter ne azért legyen presbiter, hogy legyen valaki, hanem azért hogy tegyen valamit.”
Lelkipásztoraink
Rácz Ervin-Lajos lelkipásztor
„Örüljetek az Úrban mindenkor, ismét mondom örüljetek!” (Fil 4,4) Hálás vagyok, hogy sokaknak ez az Ige, az életigém jut eszükbe rólam. Evangéliumot csak örömmel lehet hirdetni. Az élet megpróbáltatásai hozzátettek még egy Igét az életigémhez: „tele vagyok vigasztalódással, minden nyomorúságunk ellenére csordultig vagyok örömmel.” (2Kor 7,4b) Szóval, a lényeg ugyanaz.
1982. április 24-én születtem Szatmárnémetiben, Szatmár-Külteken kereszteltek, Szatmár-Szamos-negyeden konfirmáltam, a Szatmárnémeti Református Gimnáziumban és a Kolozsvári Protestáns Teológiai Intézetben végeztem tanulmányaimat. Keresztelésem templomában kezdtem lelkészi pályámat, mint segédlelkész (2007-2009), 240 év után első önálló lelkésze voltam a reformáció egyik bölcsőjének, Erdődnek (2009-2017). A reformáció ötszáz éves évfordulóján (2017) hívott meg a szigetlankai egyházközség presbitériuma és választott meg a gyülekezet. 2010 óta vagyok a Szatmári Református Egyházmegye sajtóreferense, 2016-tól pedig egyházmegyei ifjúsági előadó. Létfontosságúnak tartom az ifjúsági felé végzett missziót: a fiatalok az egyház jelene is, nemcsak a jövője.
Három fiúgyermekkel áldott meg az Isten: Máté. Péter és Tamás-Gergő. 2021. februárja óta özvegy vagyok, és talán azóta még hitelesebben hirdetem a feltámadás evangéliumát. Csak Krisztusba vetett hittel lehet a hullámvölgyeket erővel megélni.
A gyülekezetet építeni nem tudom, mert az élő szervezet: épül, nem pedig építik. Igyekszem nem akadálya lenni ennek. Szeretném, ha a szigetlankai gyülekezet egyre inkább Istenben hívők szeretetközössége lenne. A földi élet túl rövid, hogy ne nevessünk, ne higgyünk és ne szeressünk.
Törő Nikolett gyakornoklelkész
Világítani, úgy, hogy a legnagyobb, az egyedüli élő Világosságra mutassak! Erre kaptam elhívást szerető Istenünktől, hogy egy-egy mosollyal, kedves szóval, nyitott szívvel és meghallgató fülekkel mutassak Rá. S kegyelméből elhívott arra is, hogy hivatásomban is az Ő Igéjét tanulmányozzam, s közben elkérjem és mentő szeretettel tovább adjam irgalmas Atyánk üzenetét. Nagy ajándék, hogy társat is kaptam, akivel egy közös cél felé haladunk és a szolgálatban is tudjuk egymást támogatni és erősíteni. Hatalmas öröm és ujjongás tölti be a szívemet, mert tapasztalom naponként, hogy van Valaki, akire rábízhatom az életemet, mert jelen van Isten, ahogyan ki is jelentette Magát: ,,Én alkottalak, Én viszlek, Én hordozlak. Én mentelek meg.” (Ézsaiás 46,4b) Nagyon hálás a szívem, hogy az Úr a szigetlankai közösséghez vitt, ahol annyi áldással gazdagodom. Áldott vagyok, hogy a közösség tagja lehetek és megoszthatjuk egymás felé őszintén magunkat, szeretetben, odafigyelésben, vigasztalásban, bátorításban. S nagy dolog, hogy emellett új otthonomban, a patóházi közösségben is megtapasztalom Isten szeretetét. Legyen továbbra is az Úr megtartó, védelmező és gyógyító Pásztora az Őt követőknek, Szigetlankán is!
Igehirdetések Szigetlankàn – Zsolt 96
A birodalmak bukása – Dániel könyve (12) – Legyetek bátorszívűek!
Lekció: Dániel 11
Alapige: Dániel 11.32
“Akik vétkeztek a szövetség ellen, azokat ráveszi, hogy elhagyják hitüket. De azok, akik ragaszkodnak Istenükhöz, bátor tetteket visznek véghez.”
Prófétai ima
Talán elkalandozott a figyelmünk, Urunk. Ébressz fel bennünket, mert nagyon fontos dolgokat akarsz ma nekünk mondani. Hisszük, hogy ébreszteni akarsz. Hisszük, hogy bátorítani akarsz, hisszük azt, hogy a bennünk lévő félelem ellen akarsz beszélni és hisszük azt, hogy ma megerősíted bennünk, hogy ezt a világot mégiscsak Te vezeted. Jönnek kicsi uralkodók, nagy uralkodók, jönnek korszellemek, jönnek különböző ideológiák, de mégis Te vagy minden mindenek felett. Lehet, hogy sokan elutasítják ma is, lehet, hogy sokan kinevetik ma is, de Te kopogsz, és arra vársz, hogy kinyissuk szíveinket. Kérünk arra, hogy a nyitott szív szövetséget kössön veled, egy örök szövetséget. Egy olyan szövetséget, amelyben belülről indul kifelé az élet. Ámen!
473 ének
Igehirdetés gyerekeknek:
Képzeljetek el a mai istentiszteleten arról szeretnék beszélni, hogy érdemes Krisztusban bátornak lenni. Ti bátrak vagytok? De nem úgy, mint egyszer Hofi mondta: „egyszer voltam bátor sosem féltem annyira…” Ti igazán bátrak legyetek!
Mit jelent ma bátornak lenni, mit jelent ma keresztyénként bátornak lenni? Krisztus követőnek? Erősnek, lelki erősnek kell lenni. Erősnek kell lenni olykor kimondani dolgokat, úgy gondolom gyerekek nálatok nincs ezzel baj, mert ti olykor, akkor is kimondtok dolgokat, amikor nem kérjük. Felnőttekkel van probléma, ebben a tekintetben. Kell szólni és bátornak kell lenni akkor is, amikor a világnak egy nagy része hitetlen, kigúnyolja az Istenben hívő embereket. Felvállalni azt, hogy én Istenben hívő ember vagyok. Beszéltem fiatalokkal tegnap és elmondták ezt, hogy bizony nem mindenhol tapsolnak azért, mert ők Istenben hisznek, sőt sokan kigúnyoljak őket. Ki a bátorságban a példaképünk? Nagyon sok bátor példaképünk lehet, ugye? Chuck Norristol elkezdve Staloneig nagyon sok bátor filmhőst fel tudunk sorolni, de a legjobb példaképünk ebben a tekintetben, a legeslegjobb példaképünk tudjátok kicsoda? Jézus Krisztus. Ez a Jézus Krisztus a bátorságát maga mutatta meg, hogy feladta méltó nagy nevét. Ámen!
Igehirdetés
Nagyon nehéz apokaliptikus irodalomból és olyan könyvből prédikálni, ami tele van szimbólumokkal. Ilyen a Jelenések könyve és a Dániel könyve is. Nagyon nagyon félre tudunk csúszni a felolvasott könyv, a felelolvasott ige magyarázata közben is. Ennek a veszélyéről már nagyon sokat beszéltem nektek az elmúlt hetekben és nem magyarázkodom, ezért nem megyek bele Dániel próféta könyve kapcsán a világvége megtippelésébe, mert nincs értelme. Viszont egy nagyon fontos gondolatot szeretnék megosztani veletek az Ige által. Az apokaliptikus jövőből tekint a jelenbe.
Tudom, hogy nehéz volt figyelni az igére, nehéz volt figyelni arra, amit felolvastam, jó hosszú igeszakasz, de azt látjuk pontosan leírja a déli király, az északi királynak a tetteit és valóban, ha történelemi könyveket vesz elő az ember felismerhetjük benne Makedón Nagy Sándort, Antiochus Epiphanest is és az összes birodalmat amelyek jöttek egymás után Dániel életét követően. Dániel diktátorokat lát, az egyik legnagyobb diktátor és az antikrisztusnak az előképe az előbb említett Antiochus Epiphanest mániákus bűnözőnek, -uralkodónak tartották, aki nagyon véres kezű volt. És, hát minden diktátornak, így neki is, az volt a felfogása, hogy az ő közössége, az ő személye valójában istenség. Azaz közössége magasabb rendű, mint a többi az ő kultúrája magasabb rendű, mint a többi.
Tudjátok, nehogy azt gondoljátok, hogy ez egy évszázadok óta megszokott jelenség, azért is hálát kell adni és én hálát adok, hogy békésen lehetünk itt. Én eltudom képzelni azt, elég 30 évvel ezelőttre visszamenni, 30 évvel ezelőtt, aki ezen szakasz alapján akart prédikálni az nagyon meg kellet figyelje, mit mond diktátorokról, totalitárius birodalmakról és olyan rendszerekről amelynek a jellemvonásait láthatjuk az igében és ma elmondhatom, hogy ezek óriási bűnök és senki sem bánt érte, senki nem cibál le a szószékről. Nyilván vannak olyan rendszerek ma is, akár Kínában akár Közel-Keleten, ahol a felolvasott Ige alapján prédikálnának úgy, mint 35 évvel ezelőtt itt azt hergelésnek, felbújtásnak és lázításnak neveznék. Ma, hála Istennek nem így tekintenek ránk, még azok sem akik talán kicsit kételkedve néznek az egyház tevékenységére. Na, de tudjátok a felolvasott Ige arról is szól, ha nem működik a korbács, akkor jön a kockacukor ez a Sátán módszere. Ha nem korbács, kockacukor. Én úgy gondolom, hogy ma a kockacukor időszaka van évtizedek óta a környezetünkben. Az édesgetés, a mézes madzagnak az elhúzása és azt mondja a felolvasott ige: a Sátánnak a módszere ez, sokakat rávesz arra, hogy elhagyják az Istent. Kiket lehet rávenni a felolvasott Ige szerint?! Azokat, akik elszakadnak a szövetségtől, azokat, akik elmennek az Isten szövetségétől, rengeteg példát láthattunk erre az Ószövetségben és az Újszövetségben.
Az első nagy szövetség az a Noéval kötött szövetség. Szégyenszemre, ma egy olyan kultúrának a jelképe a szivárvány, ami teljesen ellene megy a Bibliának, ellene támad a bibliai értékeknek. A szivárvány a Noéval kötött szövetség jelképe és amikor ezt látjátok, nektek az jusson eszetekbe róla, hogy Isten szövetséget kötött Noéval. És szövetséget köt Ábrahámmal és szövetséget köt ismét Mózessel és Jézus Krisztus által szövetséget köt ma is velünk. Amikor megkereszteltek téged, szövetséget kötött veled. Nem is tudtál róla , “én még mit sem tudtam rólad “ – szól az ifjúsági ének, és énekeljük minden keresztelő után: “én rólad mit sem tudtam én, tulajdonoddá tettél.“ (MRÉ 197,2) Micsoda szerelem van ebben! És akik ellene mennek ennek a szövetségnek azokat lehet rávenni, azokat mindenre rálehet venni édesgetéssel, ha nem más akkor korbáccsal. Hadd kérdezzem meg tőled ma, ha hiszel, téged mivel lehet rávenni arra, hogy elhagyd a hited? Téged rá lehet venni arra, hogy elhagyd a hited? Magadba látsz-e? Elmondod, hogy mivel tudnak rávenni ma, arra, hogy elhagyd a hited? Mivel tud a Sátán rávenni arra, hogy elhagyd a hited? A legnépszerűbb eszköze ma a kényelem, lehet otthon is ülni, „legalább vasárnap hadd aludjak!“, elhagyjuk a hitünket a kényelem kedvéért, a jóllét kedvéért, a hajtás kedvéért. Azért, mert rengeteg más variáns van, lehet menni a plázába is istentisztelet ideje alatt, az ócskasorba is lehet menni, ez már évtizedes „hagyomány”. Sokszor gondolkozom azon, hogy egyszer egy vasárnap az istentiszteletet ott fogom megtartani… Nagyon sokmindent lehet még felsorolni amellett, hogy hogyan lehet rávenni az embert arra, hogy elhagyja a hitét. Mindenképpen az esetek többségében nem a gondok vannak, mert a gondok közelebb hoznak az Istenhez, nem a problémák visznek el az Istentől, hanem éppen az ellenkezője a mézesmadzagok és a kockacukor. A legtöbb esetben.
Itt két példát hadd mondjak! Az ifjakkal eldöntöttük azt, hogy akik járnak rendszeresen istentiszteletre és ifjúsági bibliaórára és ezáltal pontot gyűjtenek majd egy jutalomtevékenységen vehetnek részt , az első 12 ilyen személy július 3-án paintballozni jöhet velünk , egy kisebb csapattal. Aki a legtöbb istentiszteleten, a legtöbb bibliaórán itt van. És tudjátok mi esett a legjobban? Azt mondta az egyik leányka az anyukájának, mivel nyaralni mennek nem tudnak jönni paintballozni, de ezt mondta: “én akkor is megyek , mert én nem azért járok bibliaórára és nem azért járok istentiszteletre.” Tudom, hogy nem mehetek paintballazni, tudom , hogy nem mehetek el erre a jutalomtevékenységre, de én akkor is megyek, mert az Istenért megyek, azért, mert szeretem az Istent.
Tegnap a vallásórásokkal tortáztunk. Egy sajttortát vásároltam a kicsi vallásórásoknak, kiskátésoknak. És az egyik kicsi gyerek azt mondta, hogy ő nem szereti a sajttortát, de engedjem már meg neki azt, hogy egy szeletet vihessen a testvérének. Értitek? Itt a szívnek a megfogása a lényeg, a szívvel kötött szövetség. Mit énekeltünk? “ iéd vagyok megnyerted szívem!“ és ha nem ez történik, akkor jöhet itt a mézes madzag, meg jöhet itt akármilyen módszer, ha a szíved nem az övé nem fogsz szeretni itt lenni, tehernek fogod fel az istentiszteletet. Óriási teher, ha a szíved nem az övé, de akkor hadd mondjam ki, hogyha te tehernek érzed az Isten jelenlétét, akkor a szíved nem az övé! És ha nem az övé a szíved, akkor a Sátáné, nincsen középút.
Egy dolgot szeretnék ma még elmondani nektek , nagyon sokszor halhattátok az elmúlt másfél évben, hogy “Ne félj!“ A felolvasott Ige arra bátorít, hogy “Légy bátor!” , “legy bátor szívű!“ de a tettek is legyenek bátrak. Bátor tetteket kíván az Isten.
Egy filmben szerepel a következő gondolat, nem minden részletre emlékszem pontosan, de nagyjábol igen: “a bátorság nem a félelem hiánya sokkal inkább egy döntés, hogy a félelemnél van fontosabb. Lehet, hogy a bátrak nem élnek örökké, de aki óvatos egyáltalán nem él.“ Azért javítanám ki ezt az idézetet, mert aki Krisztusban bátor az örökké él.
Milyen bátor tetteink lehetnek ma? Négy bátor tettet szeretnék most felsorolni a teljesség igénye nélkül. Ma bátor tett és bátorságra hajló hit az ,amikor azt mondjuk a bűn az bűn. Ma bátorság a bűnt bűnnek kimondani. Kezdjem magammal, azt mondja Pál “a bűnösök között első vagyok én “ – kimondani azt, hogy igen ebben és ebben én bűnös vagyok, de kimondani a társadalomnak a bűneit, hogy akármilyen cukiságnak tűnik sokszor az emberek véleménye a bűn az bűn. És amit a Szentírás bűnnek mond, azzal nem tudunk egyetérteni, bocsánat! A legnagyobb szeretetünkkel sem. Nem azt jelenti, hogy fóbiások vagyunk, nem vagyunk senki ellen, mi nem a bűnösek ellen vagyunk, mert ezt is ketté tudjuk választani. Krisztus népe nem a bűnös ellen van, hanem a bűn ellen! Mert Isten is így cselekedett, Ő a bűn ellen harcolt, a bennünk lévő bűn ellen. És úgy gondolom ma egyre inkább meg kell harcolnunk ezekkel, ami normálisnak tűnt egy pár évtizeddel ezelőtt, hogy egy család: férfi, nő meg gyerek(ek). Ma magyarázkodni kell testvéreim, ma magyarázkodni kell, hogy miért van ez így. Milyen világot élünk? És te vagy az abnormális, te vagy a bolond, ha így gondolod… téged néznek le, ha így gondolod.
Második: hinni egy hitetlen világban. Fiatalokkal sokat beszélek erről. Bemegyek az osztályba és 28, 29 gyerekből egy van egyedül, aki hisz. Talán egy vallásos iskolába, egy református, katolikus iskolába egy picivel többen azóta. Nem 1 a 28-hoz hanem 5 a 25-höz, talán egy picivel jobb az arány, de nem biztos. Hinni egy olyan közegben, ahol kigúnyolnak azért, mert hiszel, ahol maradinak tartanak középkori vagy, egy ósdi stílus, régi stílus. Mégis azt mondom, hogy, és ezt írja a Szentírás is, ezeknek a keveseknek a bátorsága példa lesz és megnyer sokakat a bátorság úgy, hogy hitetlenek hívőkké legyenek. És miért ne?!
Aztán bátorság az, hogy szembefordulhatunk az óriásainkkal, a félelmeinkkel. Szembe fordulni olyanokkal, amikől azt gondoljuk, hogy biztos lehetetlen legyőzni… Engedelmetekkel, nem gondoltátok, hogy kihagyom, ugye? Nemcsak Dávid és Góliát esetét hozom ide, hanem a tegnap Magyarország–Franciaország meccset is, nyertünk és csodálkozunk. Aki egy kicsit is ért a focihoz az tudja, hogy ez egy Dávid és Góliát harc volt. De én mégis abban látom a focisták tevékenységét, hogy nem volt tele a gatya… bocsánat… beálltak és szembeálltak a Góliáttal. Úgy gondolom, ha valamikor te félsz – még tudnék beszélni erről sokat – ha valamitől félsz akkor egyetlen esély, hogy szembefordulsz vele. Ha félsz a kutyátol neked támad, persze nyilván nem egy pitbullra gondolok, ha szembe állsz vele hidd el nagyobb eredményt érsz el mintha elszaladnál előle, mert tud szaladni utánad. Szembefordulni a félelmeinkkel, ez a bátorság és bátorságot jelent az, hogy egy értéktelen világban Krisztust értékként mutatod fel. Alázatos vagyok, amikor nem ez a divat, szeretek amikor nem ez jellemző a világra. Ereje van a szeretetemnek, amikor nagyon sokan csak műszeretetet mutatnak be, egy olyan világban, amely értékvesztett világ, értéket mutatok fel.
Zárásként ,testvéreim szeretnék utalni erre az énekre és lassan készülhetnek az ifjak a válaszénekre , úgy kezdődik ez az ének , hogy Jézus Krisztus az, aki feladta méltó nagy nevét.
Ha egy üzenettel mentek haza ma akkor az legyen, hogy: Jézus feladta, hogy te soha ne add fel! S, hogy mégszemélyesebbé hozzam az egészet, hogy nehogy azt mondjátok , hogy a pap mindig csak úgy beszél a szószékben. Tudjátok, egy olyan korszak után van a gyülekezetünk, akár feleségem halála, akár algondnok feleségének halála, akár Bartos Erzsébet halála tekintetében, hogy ezért nem érdemes harcolni. Adjátok fel?! De úgy nézek én ki, mint aki ezt mondja? Tudom, hogy nagyon sokmindenkit ez botránykoztat meg, hogy ez most is mosolyog, hogy ez most is bátorít, de a hit az ami erőt ad. Maga a remény az amiért érdemes reménykedni az utolsó pillanatokban is. Ma is azt mondom, éppen ezért mondom azt, és tudom azt, hogy nagyon sokan küzdenek most is, akár a betegséggel, amire talán azt mondták vagy van esély vagy nincs már esély… Lehet, hogy azt mondják akik a tiszteletesasszony esetére néztek, hogy jaj, hát nem érdemes harcolni, mert ez és ez lesz a vége, úgyis ez lesz a vége. Tudjátok ez mindig a Sátánnak a műve, ez a Sátán “ biztatása .“ Jézus Krisztus feladta, hogy te soha ne add fel! Jézus Krisztus legyőzte a halált, feltámadt és örökké él. És Jézus Krisztus a kereszten nem azt mondta, hogy minden tönkre ment, hogy mindennek vége, hanem azt mondta: “Elvégeztett.”
Ének:
„Feladtad méltó, nagy neved, feládoztad az életed
Te formáltad azt kinek kezében szenvedtél
Minden bűnöm, szégyenem, fennmaradt a kereszten
Mégis újra élsz és Ura vagy mindeneknek
Tiéd vagyok, megnyerted szívem,
Dicsérni akarlak szüntelen
És soha meg nem állok, úgy szeretlek
Te vagy, ki értem adtad életed,
Hogy most szabaddá legyek
Hozzád száll a hangom már imádlak Nagy Király”
Imádság:
Drága Urunk szeretnénk megvallani: „Tied vagyok, megnyerted szívem!” Dicsérni akarlak szüntelen és nem állok meg, mert nem félek a Te szereteted tart meg. Köszönjük Urunk, hogy többet mondtál annál, hogy ne féljünk, hogy nem kell félni, ma azt üzented nekünk, hogy legyünk bátrak tebenned. Legyenek bátrak tetteink, bátrak kiállásaink a bűn kimondásában, egy olyan társadalomban, amely nem meri kimondani a bűnt, bűnnek, sőt simogatja és pártolja a bűnt. Urunk adj olyan erényeket, amelyek ma már nem jellemzőek, csak igencsak kizsigerelt módon a társadalmunkban. Add, hogy így legyünk sok kis világosság, így tudjunk példát mutatni. Hogy ne csak vallásosok legyünk, hanem hívők legyünk, benned hívők. Hitben élő vallásos emberek. Adj bátorságot Urunk, azoknak is, akik harcban vannak, harcban egy kórral, harcban egy betegséggel vagy harcban vizsgák előtt. Imádkozunk Urunk azokért, akik harcolnak önmagukkal, lelkiismeretükkel, harcolnak akár a gyász folyamatával, a továbblépés erőtlenségével szemben. Kérünk adj erőt, Te adj bátorságot betegeinknek, harcolóknak és most imádkozok itt azokért is akik betegek, de azokért is, akik vizsgázni indulnak. Akár érettségizni, akár felvételizni, akármilyen más vizsgákon vesznek részt. Te légy ott, segítsd őket a tanulásban, segítsd őket, hogy minden eszükbe jusson, amit tanultak. Segíts, hogy soha ne adjuk fel ezt a harcot, meg semmilyen harcot, mert az utolsó pillanatig, az utolsó lélegzetvételig érdemes remélni és Te erre mutattál példát. Kérünk hallgasd meg az emlékezők, gyászolók imádságát is nem a mi érdemünkért hanem Jézusért. Ámen!
Elmondta: Rácz Ervin lelkipásztor
Ezt követően leírta: Csorvási Orsolya gyülekezeti tag
Lankadatlanul a szorongásról – Máthé Róbert előadása
Ne aggódjatok! – Lankadatlanul a szorongásról
A szorongásról szólt a novemberi Lankadatlanul, azaz a szigetlankai református gyülekezet nyitott bibliaórája. Máthé Róbert vetési lelkész, pszichológus tartalmas és hasznos előadását mintegy százan hallgatták a szigetlankai templomban, és többszázan online.
Csütörtökön koraeste 18 órától Papp Krisztina kántornő és Csorvási Mihály presbiter (azaz a Lanka Duó) énekei hangoltak az előadásra. Rácz Ervin házigazdalelkész köszöntötte a gyülekezetet, majd következett a tanulságos előadás.
A szorongás idegfeszültség, félelem, emocionális feszültség, és gyakran krónikus. – fejtette ki az előadó. A szorongó egyén a környezetében lezajló eseményeket negatívan torzítja, ezért veszélyeztetve érzi magát. Magatartása ennek megfelelően megváltozik. A szorongást a lelki szenvedés kifejezéssel is helyettesíthetjük. A tárgytalan szorongás tartósan elviselhetetlen. A nem tudom, mitől félek állapota több szenvedéssel jár, mint a már bekövetkezett, akár súlyos rossz. A szorongó, hogy szorongását kézben tartsa, összesűríti és kivetíti szenvedéseit, eseményekre, személyekre tárgyakra, helyzetekre, és mint megoldatlan félelmet éli meg.
Karen Horney (1996) szerint, a félelem esetében a veszély nyilvánvaló és objektív, a szorongás forrását képező veszély rejtett és szubjektív. Benjamin B. Wolman (1994) szerint a félelem veszélyre adott pillanatnyi reakció, míg a szorongás tartós érzelem, melyet a személy elkerülhetetlenként él meg. A félelem forrása közvetlen és külső, a szorongásé közvetett és belső – mondja Ranschburg Jenő. A szorongás szerinte olyan feszültségállapot, mely a katasztrófa várásához társul. A félelem menekülésre vagy támadásra készteti az egyént, a szorongó személy kilátástalannak látja a helyzetét. Aaron Beck (1999) szerint a szorongás kulcsa a kognitív kiértékelés, egy helyzet veszélyesként való értékelése, úgy, hogy a veszély nincs is jelen, de a bekövetkezése feltételezett.
Jellemzői: a félelem túl magas intenzitása, felnagyított vagy irracionális félelem, krónikus félelem, vak lármát keltő sziréna, magas neuroticizmus, kontrollvesztés, fokozott stresszhelyzetek, negatív érzelmek eluralkodása, katasztrofizált jövőkép.
Az előadó többek között az alábbi megküzdési módszereket ajánlotta a szorongásra: elfogadni, hogy ezek az érzések természetes reakciók a stresszre, megtanulni egy relaxációs technikát (Progresszív vagy Autogén Training), sportolni, egészségesen étkezés, kialakítani egy megfelelő alvási rutint, beszélgetni olyanokkal, akikben megbízunk, koncentrálni a pozitív dolgokra…
Mit tehetnek a szorongók hozzátartozói? Meghallgatni tanács helyett, megérteni, hogy a szorongás fölött nehéz a kontroll, mellette állni, de meghagyni az autonómiát, tervezésben segíteni.
A vallásosság nagyon sokat tud segíteni ilyen esetben: a Szentírás többszázszor bátorit: Ne félj! Ezt vegyük komolyan, mint ahogy azt is, hogy Isten mellettünk van. Fontos, hogy olyan gyülekezet legyünk, amely szeretetközösség és támogat. Az ima ereje segít és nyugtat, a bibliaolvasás pedig megerősít. Az előadás végén az az Ige hangzott el, melyet gyakran kapnak meg áldásként a szigetlankaiak: „Semmiért se aggódjatok, hanem imádságban és könyörgésben mindenkor hálaadással tárjátok fel kéréseiteket Isten előtt; és Isten békessége, mely minden értelmet meghalad, meg fogja őrizni szíveteket és gondolataitokat Krisztus Jézusban.” (Fil 4,6-7) Az előadást követően Máthé Róbert készséggel válaszolt a jelenlevők kérdéseire, akik egy kérdőívet is kitölthettek felmérve állapotukat a szorongásra vonatkozóan.
A Lanka Duó ez alkalommal is olyan énekeket adott elő, melyek egyrészt rímeltek az előadás mondanivalójára, másrészt megnyugtattak és megerősítettek: „Te erőt adsz ha megfárad a lelkem, Erőd adod velem vagy, nem hagysz el. Felemelsz, tovább viszel az úton, Te erőt adsz, mely nem fogy el sosem.” Áldásos és tanulságos alkalom volt.
IGEsziget – Háromszáz
Háromszázadik alkalommal is szólt az Ige a Szatmárnémeti-Szigetlankai Református Egyházközség Facebook oldalán. Ezt a hallgatók egy kisebb csoportja, a többiek nevében is megköszönte szeretettel.
Tavalyi év március idusán kezdődött az IGEsziget, a karanténidőszak idején. Volt idő, amikor naponta szólt az Ige ezen a csatornán. Idén ritkult a bejelentkezések száma, de így is hétfőnként és szombatonként szól az Ige. Szombatonként azért, hogy felkészítsen a vasárnapi igehirdetésre, hétfőnként pedig azért, hogy erőt adjon a hétre.
Ebben az évben a Zsidókhoz írott levél magyarázata után Mózes első könyvét magyarázta a lelkipásztor. Az őstörténetek hieroglifáinak feltárása után az ősatyák emberközelibbé tétele volt terítéken, és jó volt látni azt, hogy az alkalmatlanokat is alkalmassá teszi a harcra az Úr.
Szombat este a háromszázadik bejelentkezést követően néhány gyülekezeti tag meglepte a Rácz Ervin lelkipásztort, áldáskívánással, ajándékkal és énekkel. “Van hallgatód? Nincsen? Te mondd, ahogy Isten Adta mondanod,” – vallja Arany János szavaival a lelkész, és hiszi, hogy az Igébe való kapaszkodás az egyetlen módja, hogy életünk viharain áthaladjunk, de az örömöket is vele lehet megosztani.
Ajándék
“Taníts minket úgy számlálni napjainkat, hogy bölcs szívhez jussunk.” (Zsolt 90,12)
Most, amikor már megvásárolható a 2022-es falinaptár, jó tudnunk, hogy nekünk nemcsak naptárunk van, hanem Istentől kapott napjaink vannak. Ajándékba kapott napjaink. A súlyos betegek szokták mondani: meg vannak számlálva napjaim. Akkor az ilyen ember azt kérdi: doktor úr, mennyi időm van hátra? Miért kérdezi? Azért mert vannak dolgai, amit el akar rendezni… Bölcsen számolni a napjainkat azt jelenti először is, hogy: ajándéknak tartjuk azokat, akár betegek vagyunk akár egészségesek.
Szomorú, hogy amikor vége a napnak, és húzunk egy vonalat, onnan tovább már semmit sem tehetünk azért a napért. Azzal a nappal már semmit nem tudok kezdeni? Vége? A jó cselekedetek és a rosszak, a nemtörődömség, az elvesztegetett idő, ami volt aznap, mind fel vannak írva oda, és kész, vége? Vagy lehet azt mondani: vétkeztem, megvallom az Úrnak, az Úr megbocsát, és megyek tovább? Számolni napjainkat azt is jelenti, elszámolni napjainkkal és naponta rácsodálkozni Isten végtelen, érthetetlen kegyelmére. Ez tesz igazán bölccsé.
Akkor számláljuk jól napjainkat, ha minden egyes, eltelő napunknál figyelünk arra, hogy azt hűséggel éljük meg. Napjaink egyenként adatnak nekünk. Isten felosztja a nagy éveket kisebb szakaszokra a számunkra – hogy képesek legyünk boldogulni a munkánkkal, terheinkkel és küzdelmeinkkel. Éld hát meg ezeket az egyenként jövő napokat úgy, ahogyan jönnek, szép sorjában: ajándékként, kegyelemként, bölcsen, egyre bölcsebben! Ámen.
Rácz Ervin,
Szigetlanka
