Forrásaim

,,És táncolva énekelik: Minden forrásaim Tebenned vannak.” (Zsolt 87,7)

            Örömmel emlékszem vissza, amikor gyerekként családommal gyakran sétáltunk a közeli erdőben, ahol volt egy különleges hely, s oda többször visszajártunk. Egy helyre, ahol tiszta levegőre és friss vízre találtunk mindig. Egy forrás volt a közelünkben, amely nem volt kiépítve, csupán a víz utat tört magának és feljött a felszínre. Mindig volt egy kis munka is vele, ami nekem játéknak tűnt, amikor újból és újból meg kellett tisztítani a falevelektől, kis gödröt ásni és megigazítani a medrét. Aztán pedig jött a jutalom, milyen finom is volt az a víz, boldogan ittam, mert más volt, mint az otthoni csapvíz.

Manapság egyre jobban azt tapasztalom, hogy nehéz rácsodálkoznunk arra, milyen nagy kincs a víz. Izráel népe számára nagy érték volt, különösen a pusztai vándorlás tapasztalatai erősítették őket meg ebben. Izráel népe számára a forrás, a jólét és a vidámság szimbóluma volt. Mert ott ahol volt elég víz, ott lehetett ünnepelni is. Mennyire természetes számunkra, bele sem gondolunk. Isten népe tudta, hogy a teremtő Úr az, Aki megáldja őket az éltető vízzel. Isten áldása, azonban lelki értelemben is! Ahogyan a 36. zsoltár szavaival vallották Istenről: ,,Nálad van az élet forrása”.

Kedves gazdag Testvérem az Úrban! Az vagy, gazdag! Ma is van okunk az örömre, hálára, Isten dicsőítésére. Mert ha Istenhez fordulsz, megtapasztalod az Ő gazdagságát! Gazdagon megáld téged kegyelméből örömével, békéjével, erejével, szeretetével; mindazzal amire igazán szükséged van!  Áldod-e Őt, örülsz-e Isten jelenlétének? Csodálkozz rá ma is, hogy Krisztusban olyan éltető forrás fakadhat a te életedben is, mely számodra is elég.

Felismertük-e már, énekelünk-e örömmel az Úrnak?!:

,,Én nem tudok nélküled élni, a lényednek része vagyok,

Mert véren megváltottál engem, így örökre az maradok.

A forrásaim Benned vannak, Te sötétben fénylő sugár,

Te megváltó megtartó Jézus, Te imádott drága Király!”

Törő Nikolett,

Szatmár-Szigetlanka

A birodalmak bukása – Dániel könyve (11) – Harc a győzelemért

Lekció: Dániel 10

Textus: Dániel 10, 19

“Ne félj te, akit az Isten kedvel!

Békesség neked! Légy erős, légy erős!

Amikor így beszélt hozzám, megerősödtem, és ezt mondtam! Beszélj, uram, mert megerősítettél engem!”

Imádkozzunk!

Urunk Istenünk! Te látod azt, hogy milyen harcból, milyen viaskodásból jöttünk ma ide hozzád. Lehet másokkal kellett viaskodni az utóbbi napokban és annak a nyomait érezzük még mindig a lelkünkön. De lehet magunkban tusakodtunk és magunkkal nem voltunk megelégedve, magunkat bántottuk és magunkat vádoltuk vagy a vádló vádolta a mi szívünket általunk.

Kérünk ad tudtunkra ma, hogy mi a győzteshez tartozhattunk sőt, hogyha a Te utadra rá lépünk akkor győztesek vagyunk.

Ad Urunk, úgy abban a tudatban harcolni ebben az életben és erőre kapni ebben az életben, hogy ezt tudjuk is, fel ismerjük a mai Istentiszteleten is erőre van szükségünk, de nem mások bántására és nem is csupán csak mások elviselésére, hanem erőre a lelki harcra, spirituális harcra és tudjuk, hogy ezt Te adod.

Adj nekünk békességet, adj nekünk bátorságot a mai Istentiszteleten, hogy figyeljünk rád, figyeljünk a Te szavadra amely erőt ad a mai alkalmon is. Ámen!

Igehirdetés

Nagyon örülök annak, hogy olyan helyen élek és olyan korszakban, és a kettő együtt igaz, ahol hála Istennek nincsenek háborúk. A második világháborúról is úgy emlékszünk, hogy azért kevés olyan ember van, köztük élő ember, aki ezeket a szörnyűségeket átélte.

Persze háborúk voltak és valamiféle harcok voltak és lesznek az életünkben, nem vagyunk teljesen harcmentesek, de úgy gondolom, az rögtön az első mozzanatban a prédikáció első részében elmondhatom, hogy hálát adhatok az Istennek: jó helyen lakunk és viszonylag békésen élünk.

Harc!

Tegnap foci bajnokságon, labdarúgó bajnokságon voltunk, bizony nagyon-nagyon sok esetben az adrenalin szint felemelkedése, a düh és az indulat kitörése azt az érzést sugallta belőlük, hogy a harcra való készség az ott van, és harciaságuk ott van a fiatalokban és ott van az emberekben is, valamilyen szinten harcolni akarunk.

Innen nézve is, de a Szentírás szövegét lapozva azt olvashatjuk főleg Dániel könyve 10 fejezetében, hogy van egy spirituális egy lelki harc is a mennyben, egy lelki harc mindennek hátterében, a függöny másik végén.

Hadd mondjam el, hogy az igazi csaták, azok ott zajlanak, azt olvassuk nagyon röviden, hogy az angyal azt mondja, indul Perzsia királya ellen és utána indul a görögök királya ellen, két különböző korszak, abszolút különböző évszázad és az angyal említi, hogy voltaképpen a háttérben az angyalok harca az, ami eldönti a csatát.

A rossz harca valamilyen szinten még most is zajlik, de hadd nyugtassalak meg benneteket azzal és hadd bátorítsalak benneteket inkább a harcra azzal, hogy nekünk egy dolgunk van, egy nagyon fontos dolgunk van: a győzteshez tartozzunk. A győztes Krisztushoz tartozni, aki legyőzte a halált nagypénteken és húsvétkor győzött a legnagyobb ellenségünk ellen. Hogyha mi hozzá csatlakozzunk, akkor mi valóban a győzteshez tartozzunk.

Még egy pici háttér a felolvasott igéhez. Persze nagyon sok mindent mondhatnék, még mert apokaliptikus irat és nagyon könnyen bele lehet menni a részletekbe. Más könyvekből tudjuk azt, hogy mi történt Czírus király harmadik évében és talán innen jobban megértjük azt, hogy Dánielnek mi volt a baja. Mert Dánielről azt olvassuk róla, hogy 3 hétig böjtölt, rendkívül maga alatt volt és csak innen nem tudjuk meg Dániel könyvéből. De tudjuk azt, hogy valójában az történt, hogy a zsidók már haza mentek és elkezdték építeni a várost és a templomot és a besúgók miatt és a rosszakarók miatt, Czírus megparancsolta azt, hogy hagyják abba az építkezést ott Izráelben  és ennek a hatására van Dániel maga alatt.

Dániel ott van a királyi udvarban, ott van a vezetőségben, politikai vezetője annak a társadalomnak és mégis valamilyen szinten tehetetlen ebben az esetben. Politikai vezetője annak a közegnek, amely most rosszat tesz a népével.

Nem tudom, de nagyon remélem, hogy nekünk egyre több és több ilyen vezetőnk lesz, és ezért imádkozunk. Politikai vezetők, akiknek fáj a népe sorsa, aki tud böjtölni és imádkozni népéért. És nem például olyan, aki bejön a templomba és halálra unja magát egy két órás istentiszteleten, mert ennek szemtanúi már mi is voltunk néhányszor.

Böjtölni és imádkozni! Vajon vannak ilyen vezetőink, és imádkozunk, hogy legyen ilyen vezetőink?!

Ugyanakkor az is eszembe jutott, hogy hát végső soron Dániel ott van „fenn a polcon”, megéri neki ennyire együtt érezni a népével? Nem megtehetné azt, hogy magasról tesz az egészre. Ott van fent, jó helyen van, a királyi udvarban van, mit érdekli az, hogy mi történik otthon Izrael népével, ő jó helyen van. Nem! Ő együtt érez a népével, a nemzetével.

Vajon a nemzetünk sorsa, gyülekezetünk sorsa, közösségünk sorsa minket és nem a vezetőkről beszélek, hanem mi rólunk, mennyire érint meg? Az, hogy ha népünk, nemzetünk, közösségünk, gyülekezetünk például ha rossz irányba megy? Mennyire fáj az nekünk? Mennyire érdekel ez bennünket? Mennyire működik magas szinten az érzelmi intelligencia?

A tegnap, sajnos, ezt is meg kell említsem mert szörnyű eset történt, valószínűleg többen is tudjátok, remélem nem lesz tragédia belőle, egy focista összeesett a pályán egy bizonyos dán focista Christian Eriksen nevezetű rendkívüli jó játékos, egyszer csak érintés nélkül zuhant a földre. Hiszem azt, hogy többmillióan, magammal együtt úgy néztem erre az eseményre, úgy olvastam a híreket, hogy bizony összeszorult a szívem. Tehát megérintett, hogy sportpályán egészséges emberek hirtelen összeesnek, nem ez az első eset volt már, rengeteg eset volt már sportpályán is. Hála Istennek volt egy angyal ott egy bizonyos Simon Kjaer aki segített gyorsan a társán és valószínű így legalábbis azt mondják, hogy neki köszönhetően maradt életben a focista (Christian Eriksen).

De miért hozom fel ezt a példát? A nem futballszeretők is értik, hogy ha valamit látunk, tragédiát, problémát, akár híradáson keresztül mennyire vagyunk immunisak rá? Hallottunk már annyi hírt, tragédiát, balesetet a tévében, hogy azt mondjuk, hogy ezt is betesszük a többi közzé? Már megszoktuk? Annyira tele traktáltak bennünket rossz hírrel, hogy már meg sem érintenek ezek a dolgok. Vagy böjtölünk és imádkozzunk ezekért az emberekért, akár népünkért, nemzetünkért akár családunkért! Érdekel bennünket? Együttérzők vagyunk, empatikusak vagyunk? Én erre biztatnálak benneteket, hogy legyünk azok!

Mondtam a gyerekeknek azt, hogy az angyalokról is szeretnék egy kicsit beszélni.

Azt is láthattuk és hallhattuk, hogy Isten teremtményei ők is, alacsonyabb rendűek mint Isten, nyilván hisz az Ő teremtményei de magasabb rendűek mint az ember és lehet, hogy most úgy nézel fel erre a szószékre, hogy azt kérdezed: tiszteletes úr még hisz a mesékben, hát miről beszél? És ha van is egy kicsi gondolat is a fejedben, most hadd kérdezzek valamit, úgy magadban próbálj meg  válaszolni, hogy valóban te azt hiszed, hogy ezen a világmindenségen az ember a legjobb teremtmény az Istennek? Az ember ilyen szempontból, az ember az, aki mindenek fölött van, valóban azt hisszük? Úgy gondolom, hogy büszkeség lenne és önhittség lenne, ha azt mondanánk, hogy más nincsen rajtunk kívül. És én hiszek az angyalok létezésében és hiszek abban, amit a Szentírás le ír. És azért hiszek benne mert a Szentírás írja le. A Szentírás Isten élő és ható igéje! 

Gondoltam, hogy belemegyek ebbe a részletekbe, az arkangyalok történetébe és magyarázatába Gábriel, Mihály történetébe, de legyen ma elég annyi: ha hiszünk a Szentírásnak és hiszünk azoknak a beszámolóknak, amelyek nem ellentétesek a Bibliával, akkor hiszem azt, hogy nem leszünk szegényebbek.

Egyszer egy lelkipásztor magyarázta el azt, hogy egy beteg látogatáson volt, haldokló betegnél a kórházban mikor be lehetett menni, és miután imádkoztak talán úrvacsorát is vett az illető hölgy akkor azt mondta lelkészének, hogy “Tiszteletes Úr arra kérlek téged mondd meg ezeknek az orvosoknak, hogy akik itt állnak körülöttem, menjenek nyugodtan pihenjenek le, nyugodtan feküdjenek le, itt vannak már három napja biztosan fáradtak ők is, biztosan ők is elfáradtak már.” A lelkész körbe nézett és annyit mondott, hogy de hát nincs itt senki… Te kiket látsz? Kiket látsz magad körül, nincs itt senki. Valószínűleg angyalok jelenését látta és hiszem azt, hogy ezeket a tapasztalatokat, hogy ha mi is megtapasztaljuk, akkor ezzel gazdagabbak lehetünk.

De még fontosabb üzenet az, ahogy a gyerekeknek is elmondtam, hogy mi is lehetünk angyalok. Mi is lehettünk küldöttek. Ti, akik itt vagytok a templomban és akik Dánielhez hasonlóan angyali tekintettet kaphatók akkor, hogy ha Istenre néztek, és úgy mehetek el innen, hogy azt mondhatják rólatok, hogy olyanok vagytok akik most jöttek az Istentől, akkor azt is elmondhatják, hogy küldöttek vagytok és te is lehetsz küldött. Minden istentisztelet egy kibocsátó istentisztelet.

Minden istentiszteleten küldetést kaptok a világba, hogy ti legyetek azok, akik szebbé és jobbá teszik más emberek életét. Mit mond neked az Isten, mit ad neked az Isten és mit mondhat általad az Isten?

5 nagyon rövid üzenet még a mai istentiszteleten hangozzék el! Mit mond neked és általad (mint angyal, küldött által) az Isten, küldött.

1.Először azt mondja “Ne félj! ” 

Tudom, lehet már unod mindig és már nagyon sokszor elhangzik az istentiszteleten “Ne félj!” Én még rá tennék “Légy bátor!” Annyira örülök annak és hálás vagyok, és ez nem öndicséret akar lenni, tegnap volt Harangszó rádió általam vezetett rádióműsor 500-dik adása. Annak idején, amikor tíz éve elkezdtem ezt a műsort, ennek a szerkesztését, akkor az lebegett a szemem előtt, hogy annyi rossz hírt hallunk és félelemkeltő hírt a világból, hogy szükségünk van a jó szóra, evangéliumra mindenütt, ahol csak lehet Mindenütt! A sónak bele kell keverednie a romlott húsba! Mindenütt kell hirdetni az igét! 

Elhangzik a rádióműsorban is nagyon sokszor az Ne félj! Bátorít bennünket az ige és hiszem azt, hogy még az én hangom is lehet angyali hang.

2. Második üzenet. Azt mondja az Ige: Dániel te, akit az Isten kedvel. Kedvel az Isten! 

Jézus Krisztusról, amikor rátekintett a gazdag ifjúra, az evangélium mondja ezt: megkedvelte ezt az embert (Máté 19,16-30, Márk 10,17-31, Lukács 18,18-30)

De mondok még jobbat, mint a felolvasót ige, nemcsak kedvel, ha te ezt elfogadod és megtapasztalod Isten Szeret téged! “Mert úgy szerette Isten e világot, hogy az ő egyszülött Fiát adta, hogy valaki hiszen ő benne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen!” (János 3,16)

Isten nemcsak kedvel, hanem szeret! 

3. Harmadik üzenet: Békesség! Békességet ad neked és ezt a békességet viheted máshová is! Békességet hagyok néktek; az én békességemet adom néktek: nem úgy adom én néktek, amint a világ adja. Ne nyugtalankodjék a ti szíveteket, se ne féljen!” (János 14,27)                                                              

4. Csatlakozik hozzá gyorsan a negyedik üzenet is ehhez Légy erős! Légy erős! 

Hányszor érezted azt amikor be ülsz ide a templompadba vagy meghallgatod a prédikációt, igehirdetést: úgy érzed mintha erőt kaptál volna.

Azt is mondtam, hogy nemcsak hozzád, hanem általad is szólhat az Isten és te is erőt adhatsz másnak Légy erős! Légy erős! 

Ismerünk pióca embereket, energiavámpír embereket, akiknek a társaságában nagyon sokszor elkedvtelenedünk és az állandó panaszáradat miatt nagyon sokszor mi is erőtlenek leszünk. Mi pont az ellenkezője kell, hogy legyünk.

Mikor kimegyünk, innen a templomból, úgy kell magunkhoz vegyük az Isten erejét, hogy másokat is tudjunk bátorítani. Olyan jó lenne, ha rólad mondanák azt, hogy olyan jó ezzel emberrel találkozni, olyan jó mindig megvidámít, mindig örömet ad, mindig békességet sugároz, mindig erőt ad a jelenléte és te elmondhatod azt, hogy ez nem miattam van amilyen ügyes vagyok hanem én is úgy kaptam. Azt mondta a lelkész a templomban, hogy kaptam akkor adjam is tovább mert ingyen kaptam nem a persely pénzért cserébe. Ingyen kaptam és ingyen adom tovább! 

Higyjétek el nagyon nagy szüksége van erőre az embernek, azoknak, aki itt vannak és azoknak akik ma nem jöttek el. Akiknek talán csak annyi ereje sincs, hogy eljöjjön a templomba, akikkel veszekedni kell, vitatkozni nagyon sokszor, hogy gyere el az istentiszteletre, mert érted van és érted történik, mert erőt adhat a te számodra, erőt adó!

5. Még egy utolsó, ötödik üzenet. Dánielnek az erőt az Isten angyala az Isten beszéde adja. Isten angyala Dánielnek az Isten beszéde meghallására.

Éppen ezért a mai utolsó üzenet kicsit az, hogy próbáljunk meg úgy jönni az istentiszteletre, hogy kérjük az erőt, nem azért, hogy kibírjuk az istentiszteletet hanem, hogy legyen erőnk figyelni és legyen erőnk arra, hogy meghalljuk az Isten üzenetét, mert Isten beleszól az életünkbe és Isten irányítani akar. Minden istentiszteleten való részvételhez kell a koncentrálás, és kell a figyelem.

Most lassan vége lesz az istentiszteletnek jön az élet istentisztelete hiszem, hogy nagyon sokszor az Isten a mindennapi élet istentiszteletén is üzen, és hogyha a prédikáció elején hívogattunk benneteket az Isten színe elé akkor a prédikáció végén ugyanazzal az énekkel arra szeretnélek biztatni benneteket, hogy maradjatok az Isten színe előtt. Az ajtó nyitva áll. Ámen! 

Ifjak éneke:

Gyere te is velünk az Úr színe elé,

jöjj hozzá, téged vár

Gyere te is, essünk lábai elé,

az ajtó nyitva áll

 

Zengjünk hálát a hatalmas Istennek

Minden áldás egyedül Őt illeti meg

Jézus, leborulunk trónodnál,

néped csak Téged imád.

Elmondta: Rácz Ervin lelkipásztor

Ezt követően leírta: Sólyom Enikő gyülekezeti tag

Bízz!

„Istenem, ne maradj veszteg, ne hallgass, ó, Istenem, ne légy tétlen!” (Zsolt 83,2)

A tanár is hallgat, amikor a diák felel. Visszaemlékezve diákéveimre, nem mindig okozott ez kellemes pillanatokat, de a próba az próba, nem tudjuk elkerülni.

Valóban úgy tűnik, mintha Isten néha hallgatna. Nem gombnyomásra működik. Lehet, hogy Isten nem akarja még megosztani veled a tervét, de ez nem jelenti azt, hogy nincs terve számodra. Ő igenis számol veled és tervez az életeddel és gondoskodni is fog rólad, ha hajlandó vagy várni rá. Azt akarja, hogy bízz benne a nehézségek idején, hogy megszabadíthasson, és te dicsőíthesd Őt! Hajlandó vagy bízni benne? Hajlandó vagy bízni benne szívednek a fájdalmában is? Hajlandó vagy bízni bennem a feszültségek közepette is? Hajlandó vagy bízni benne a magányodban? Hajlandó vagy bízni benne a vágyaddal kapcsolatban? Hajlandó vagy bízni benne az egészségügyi problémádban? Hajlandó vagy bízni benne az álmaiddal és az ambícióiddal kapcsolatban? Hajlandó vagy bízni benne?

Bízzunk benne, hogy ő akkor fog cselekedni, amikor kell. Legyen rá figyelő szemünk és követő lábunk! Akkor fog szólni, amikor kell. Legyen rá fülünk! Ámen!

Rácz Ervin,

Szigetlanka

Örökéletbiztositás

“Akkor, mint aki addig aludt, fölserkent az Úr, mint egy bortól vigadozó hős, és visszaverte ellenségeit, és örök gyalázatot hozott rájuk.” (Zsolt 78, 65-66)

Egy eléggé profán hasonlat a Szentről. Bud Spencer, Terence Hill vagy Chuck Norris képe tárul elénk, valamelyik vadnyugatról szóló filmből, amikor a főhős a szemére csúsztatott kalapját felemeli és a lehető legnagyobb nyugalommal lecsapja a gonoszt, mint egy taxiórát.

Egy lelkipásztor magyarázta, hogy amikor eléggé bizonytalan anyagi helyzetben volt, megkeresték egy biztositótársaságtól. Az volt a kérésük felé, hogy az evangelizációs istentiszteletek után öt percet beszéljen a biztositótársaság ajánlatáról, s cserébe ezer euró üti a markát havonta. Csábitó ajánlat egy éhező ember felé, de azonnal jött a válasz: ha nekem lesz öt percem még beszélni az emberekkel, az alkalmak után, akkor a lenagyobb Biztositó ajánlatáról fog beszélni, mert ő tényleg átverés nélküli biztositást nyújt a számunkra. Örökéletbiztositást.

Olyan pásztorunk van, aki védelmezi és biztosítja az övéit. Nem lennék tehát annak a helyében, aki bántja az övéit. Ámen.

Rácz Ervin,

Szigetlanka

Kegyelem a lélek „no-spája” – reformáció és vigasztalás Szigetlankán

Reformáció ünnepe idén vasárnapra esett. A délelőtti istentiszteleten sokan a megújulásért imádkozhattak így egy népesebb közösségben, mintha hétköznap lett volna. Szigetlankán a délelőtti istentiszteleten hálát adtak a reformációjért, fogadalmat tettek a megválasztott presbiterek úrvacsorai közösségben, a koraesti órákban pedig elérkezett a vigasztaló evangélium is a Mátyás király utcai temetőbe.

Józsué könyve magyarázatát sorozatban kapják a szigetlankai hívek az utóbbi időszakban. A délelőtti istentiszteletre és a koraestire is jutott az üzenetből.

„Mindent kegyelemből kaptam!” – szólt a reformáció legfontosabb újrafelismerése, a lélek „No-spája”, görcsoldója énekszóban a Lanka duó vezetésével, majd Rácz Ervin lelkipásztor a Józsué könyve 9. fejezete alapján a gibeoniták ravaszságáról beszélt. Van mit tanulnunk tőlük, mert ők tényleg mindent megtettek annak érdekébe, hogy Isten népéhez tartozzanak, velük szövetséget kössenek. Nekünk tét ez? A baj az volt, hogy ez a csatlakozás félelemtől vezérelt volt, ez pedig hazugsághoz vezetett, ami mégnagyobb félelembe sodor. A választott nép vezetői ott hibáztak, hogy döntésük előtt nem kérdezték meg az Urat, ezzel rést hagytak a gonosznak, mely történelmük során hatalmas károkat okozott a gibeoniták által. Bátran kérdezzük Őt döntéshozatalunk előtt! Merjünk kérni, zörgetni, és akkor megtapasztalhatjuk, hogy a keresztyén ember nem megtörik a bajban, hanem Isten segítségével kitörhet abból. Ő megtört, hogy a mi törésünk formálódássá váljék. Reformálódássá.

„Ellenben az Urat, Krisztust tartsátok szentnek szívetekben, és legyetek készen mindenkor számot adni mindenkinek, aki számon kéri tőletek a bennetek élő reménységet.” (1Pt 3,15) – szólt az igei bátoritás az újonnan megválasztott presbitereknek. A szigetlanka presbitérium az utóbbi években is bebizonyította, hogy kitűnő csapat, tapasztalat és lendület is van benne. Felelős vezetői és áldásai a gyülekezetnek, akik nemcsak azért vannak, hogy legyenek, hanem azért, hogy tegyenek. Ezt a tényt igazolja az is, hogy bővült a csapat.

A presbitérium énekszóban is hálát adott, Varga István presbiter és Kupán Erzsébet gyülekezeti tag szavalatai színesítették tovább az alkalmat, majd Törő Nikolett ágendázása után úrvacsorai közösségben adták hálát a megújulásért a hívek.

Vasárnap koraeste a Mátyás király utcai temetőben folytatódott a józsuéi üzenet átadása. Nagyon is reformációi cselekedet az, hogy az evangéliumot olyan helyre viszik, ahol az emberek nagy számban vannak jelen. Luther azért az október 31-i dátumot választotta tételei kifüggesztésére, mert tudta, másnap sokan jelen lesznek a templomban és sokan fogják azt olvasni.

Szólt az énekszó is, bátorsággal és feltámadás hitével megerősítve. Kovács Tibor algondnok imádsága után Rácz Ervin lelkipásztor a Józsué könyve 10. fejezetében található égi csoda alapján szolgált, miszerint a Nap nem ment le addig, míg Józsué csapatai nem győzedelmeskedtek. Ha Isten terve és a mi tervünk egyezik, ma is megtapasztalható a csoda. Az imádság által lehet, hogy körülményeink nem változnak, de mi megváltozhatunk. Isten a természetfölöttiségét akkor is megláttatta, amikor Fia által legyőzte a halált, rést ütött azon, hogy akik Őt követik itt, általmenjenek a halából az életbe. – szólt az örömüzenet a temetőben.

Jézus Krisztus a feltámadás és az élet

Forrás: Friss Újság
Halottak napján nagyon sok emberben felvetődik a kérdés: mi lesz a halottak sorsa, létezik-e örök élet, hogyan kell élni ahhoz, hogy a halál után megadassék a megváltás öröme azoknak, akik hisznek a feltámadásban? Erről kérdeztük Rácz Ervin református lelkipásztort.

— A mai, modernnek mondott, változó világban hogyan alakul az emberek viszonya a halálhoz?

— Az emberek halálhoz való viszonyulása sokat változott az elmúlt évtizedekben a világ modernizálódásával. Évtizedekkel ezelőtt a halál nem volt tabutéma. Ma már egyre kevesebben mernek beszélni a halálról, mintha az magánügy lenne, sokak számára — akár a betegség — mintha a szégyenérzetet hozná magával. A modern ember nemcsak az egyháztól, hanem Istentől is eltávolodott. Míg évtizedekkel ezelőtt a Biblia, az evangélium alapján nagyon sok idős ember azt mondta: „megyek haza”, így készült a halálra — volt benne félelem, de egész másképp viszonyult hozzá —, ma már az emberek annyira félnek a haláltól, hogy nem mernek beszélni róla. Nem látszik az embereken, hogy haza készülnek, inkább az látszik, hogy a nagy semmibe.

— Ennek oka lehet a bizonytalanság is, mert nem tudják, mi lesz a halál után. Nem hisznek a feltámadásban?

— A bizonytalanság azt jelenti, hogy nincs hitük. A hit bizonyosság. Biztos ismeret. Szívbéli bizodalom. A bizodalomban benne van az, hogy ha ma meghalok, tudom, hogy hova kerülök. Ezt a keresztyén egyház üdvbizonyosságnak mondja. A reformáció szellemében el tudjuk mondani, hogy az üdvösségünk hit által, kegyelemből van. A reformációi igehirdetésemben el tudom mondani, hogy a kegyelem a keresztyén ember No-Spája, azaz görcsoldója. Az emberek meg vannak szokva azzal, hogy megfelelési kényszerben élnek, ezt vetítik rá az Istennel való viszonyra is, holott nem a megfelelési kényszer, hanem a szívnek az átadása kellene hogy jellemezze az életünket. Ebből a szempontból a hit nem más, mint az, hogy elfogadom az Isten ajándékát, de Isten az, aki mindent megtett azért, hogy nekem üdvösségem legyen. Én azt mondom, hogy a halálunkról és a feltámadásunkról merhetünk bátrabban gondolkodni, és merhetjük aktualizálni a Szentírás igéit. Jézus Krisztus a feltámadás és az élet, ő az egyetlen reménységünk.

— Nem az a nagy kérdés, hogyan halunk meg, hanem az, hogy hogyan élünk — tarják sokan. Hogyan kell élni?

— Mindenféle kegyeletsértés nélkül azt látom nagyon sok esetben, hogy a koszorú és a krizantém a lelkiismeret virága. Gyönyörűek most a temetők, szépen ki vannak világítva, foglalkoznak a sírokkal a hozzátartozók, ez rendjén is van. Kell velük foglalkozni, és rendbe kell tenni ezeket a dolgokat magunk után. Viszont sokkal több figyelmet kell szentelni az élőkre. Mindent meg kell tenni azért, hogy ha valakinek el kell engedni a kezét, utólag ne vádoljam magam. Az ember nagyon sokszor vádolja saját magát akkor is, amikor nem kéne. Ebből a vádlásból szabadít meg az Isten, mert a sátán a vádoló, az ördögről írja a Szentírás, hogy ő az, aki vádol bennünket. Erre a vádló szóra nem kell hallgatni, viszont nekünk a ma élőkkel szemben kell mindent megtenni. Van egy szintén sokat használt kifejezésem, ami nem más, mint a feltámadás fényében élni. Nem arra nevel bennünket a feltámadás hitével az evangélium, hogy a felhők fölött éljünk, hanem arra, hogy azzal a reménységgel, azzal a bizonyossággal, amit fentebb említettem, éljem le a nekem szánt életet. Itt tudjak szeretni! Itt tudjak megbocsátani másoknak! Ha valaki ezt nem veszi figyelembe a megbocsátás kontextusában, akkor felteszi a kérdést: miért mindig én legyek a jó, miért mindig csak én bocsássak meg? Az ember sokszor vesztesnek érzi magát, ha mindezt nem a feltámadás fényében tekinti. Ha valaki azt mondja: az én bűneim meg vannak bocsátva, akkor ha valaki megbánt engem, sokkal könnyebben meg tudok bocsátani, mert valaki mindent megbocsátott nekem. Ennek a lendületével tudok másképpen élni. Szeretni nem azt kell, aki megérdemli, hanem azt, akinek szüksége van rá. Sokszor annak, akinek szüksége van a szeretetre, nem tudom megadni, mert úgy érzem, nem szeretetre méltó. Állandóan bánt engem, viszont az Istentől kapott szeretetemmel tudom őt szeretni, márpedig a szeretet az, ami megváltoztatja az embert. Nem az erőszak, nem a ráerőltetett törvény. Ebben segít a mindennapokban a feltámadás hite.

— Ha odafigyelünk a másikra, lehet, hogy meg tudjuk hosszabbítani az életét. Mit jelent az odafigyelés?

— Természetesen sokat segíthetünk másokon — és azzal magunknak is —, ha szeretetet adunk nekik. El kell mondani azt is, hogy sokan megijednek attól a kifejezéstől, hogy örök élet. Az örök nemcsak hosszat jelent, hanem minőségben gazdagabbat is. Az örök életről a Biblia is azt mondja, olyat készít Isten nekem, amit szem nem látott, fül nem hallott, sem ember meg nem gondolt. Az örök élet a minőségbeli jót jelenti. Mi az, hogy hosszú élet? Kilencven év után is azt tudom mondani, hogy élhetett volna még. De a negyvenévesre is el tudom mondani, hogy élhetett volna még, de az a negyven év értékes negyven év volt. Van, akinek a kilencven év is kevés, és van, akinek a negyven év is elég, ha az minőségi élet.

— A gyász megerősíti az embert az Istenhez való viszonyulásában?

— Én azért szeretek fiatalokkal foglalkozni — ez nagyon fontos feladat —, hogy az emberek ismerjék meg akkor az Istent, amikor úgymond jó dolguk van. Egy-egy tábor vagy egy-egy ifjúsági istentisztelet megszervezése lehet egy jó élmény, ami segít az Istenhez való kötődésben. A tapasztalat az, hogy nagyon sokan a gyásznak a homályában, a félelemben találkoznak először az evangéliummal. Csupán a félelemből kiindulva nem alakul ki erős hit, az félelemalapú hit lesz. Nagyon sok ember számára megbetegítő hit alakul ki. Ez azt jelenti, hogy azért kezdem el félni az Istent, mert félek az elszámoltatástól, félek a pokoltól. Így keletkezik a „valláskárosult” ember. Nem felszabadító számára a hit, hanem megbetegítő, beszorító. Ha valaki idejében — akkor, amikor az Isten megszólítja — találkozik a hittel, abból erő sugárzik.

— Halottak napján mennyire segít az imádságos megemlékezés?

— A gyásznak megvannak a folyamatai, erre most nem térek ki. Viszont egy-két évvel szeretteink elvesztése után talán könnyebben képes az ember hálát adni azért, amit az Isten az elhunyt személyen keresztül adott neki. Ekkor ha visszaemlékezik vagy elmegy a temetőbe, Istennek ad hálát azért, hogy neki őt adta. Hála van a szívében. Amikor találkozik az ember a halál tényével, nem feltétlenül a hála jut az eszébe: akkor a veszteséget éli meg, ami akkor természetes. Pál apostol azt mondja a thesszalonikai levélben, hogy „nem akarom, testvérem, hogy úgy szomorkodjatok az elhunytak felől, mint akiknek nincsen reménységük”. Meg kell élni a szomorúságot, de a keresztyén ember nem beletörik a gyászába, hanem kitör a gyászból úgy, hogy a veszteség hálaadássá válik, a feltámadásnak az öröme vigasztalja a szeretteit, hogy találkozni fognak.

A feltámadás hite élni tanít meg és szeretni.

Elek György

Megerősödve a hit harcában – 56-os megemlékezés Szigetlankán

„Te erőt adsz, ha megfárad a lelkem/ Erőd adod, velem vagy, nem hagysz el./ Felemelsz, tovább viszel az úton,/ (Te) erőt adsz, mely nem fogy el sosem.” – énekelhették bizonyossággal, megerősödve a hit harcában és emlékezve az ’56-os hősökre a szigetlankai református gyülekezetben.

Vasárnap délelőtt a Józsué könyvéről szóló igehirdetés-sorozat 7. részében Rácz Ervin lelkipásztor az Aji csata kapcsán lelki harcainkban való vereségeink okairól szólt, öt pontban. Mi hiányzik a győzelemhez? Először is az alázat. A jerikói falleomlás után Izrael népe elszállt, ennek következménye, hogy elvesztették a következő csatát. Hiányzik ugyanakkor a részvét: a közömbösség sok helyen probléma. Az imádság olykor a verség után hangzik el, miért nem kezdjük azzal? Szükséges a megtisztulás, a bennünk levő kiirtandó kiirtása. A hit pedig minden lelki harc alapja.

Az igehirdetést követően Kupán Erzsébet gyülekezeti tag szavalatai egyrészt az 1956-os eseményekre hívták fel a figyelmet, ugyanakkor Reményik Sándor költő halálának 80 éves évfordulójára is megemlékeztek. Papp Krisztina kántornő és Csorvási Mihály presbiter (Lanka Duó) a fenti ének mellett Pintér Béla 56 él című dalával emlékeztetett magyar népünk történetének egyik legtisztább harcára: „De most itt vagyunk, emlékezünk,/ Magyarok voltunk, magyarok leszünk./ Amíg szól a dal, ’56 ért./ Míg szívünk dobog, ’56 él.”