Szigetlankaiak Kerekdombon
A Kolozsvár-Kerekdombi Református Egyházközség meghívására szigetlankaiak szolgáltak a gyülekezet csendesnapi programja keretén belül, vasárnap délután 17 órától.
Fazakas Csaba házigazda lelkipásztor volt évfolyamtársát, akivel másfék évtizeddel ezelőtt végeztek együtt a Kolozsvári Protestáns Teológiai Intézetben, Rácz Ervin szigetlankai lelkipásztort hívta meg egy előadás megtartására. A Lanka Duó, azaz Papp Krisztina kántornő és Csorvási Mihály presbiter dalai a legnagyobb közösségi oldalon keresztül is évek óta elérhetőek és mint kiderült Kolozsváron is szívesen hallgatták ezeket és örömmel hívták meg a csapatot a csendesnapi alkalomra, együtt énekelve velük.
Rácz Ervin lelkipásztor előadásában az örömteli gyülekezetről szólt. Az evangélium, azaz az örömhír belülről fakadó örömöt ébreszt a gyülekezeti tagokban és a közösségben. Mi a gyülekezet? Jézus Krisztus a gyülekezet feje. A „Mi Atyánk!” imádság jelzi, hogy a gyülekezet testvérek közössége. Szentlélek nélkül nincs gyülekezeti élet. Cél tanítvánnyá lenni és tenni. A gyülekezet Isten álma. Csak a gyülekezet éli túl ezt a világot. A gyülekezet Isten eszköze és Isten jutalma. Az örömteli gyülekezet jellemzői többek között: Önkéntes és lelkes a részvétel, a közösség tagjai alig várják a legközelebbi alkalmakat és találkozókat, ott akarnak lenni, és nem valahol másutt. A közösségben általában és szinte mindenkinek alapvetően pozitív a hozzáállása a közös célokhoz és egymáshoz. Jellemző a hálaadás, egymás bátorítása, az őszinte és építő visszajelzés. A közösség tagjai jól érzik magukat a közösségen belüli szerepeikben és pozícióikban, szeretik a saját feladataikat, és alkalmasak is azok gyümölcsöző betöltésére. A légkör nem ítélkező, hanem együttműködő, támogató, felszabadult, el- és befogadó. – mondta előadásában a lelkipásztor. Nemzeti ünnep alkalmából az is elhangzott, hogy az örömhír adhat szabadságot és alapörömöt nemzetünk számára is.
A Szigetlankáról érkező duett válaszként többek között azt is elénekelte, miért lehet nekünk örülni: „Örvendjetek, mert Isten úgy szeret. Békét akar, nem zord ítéletet! Örvendjetek, örvendjetek! Jézus az Isten Fia, eljött értetek, Nem kell a sötétségben, bűnben élnetek.Halljátok meg e jó hírt, emberek!…”
A csendesnap programja imasétával és szeretetvendégséggel folytatódott. A szatmáriak örömmel vettek részt az alkalmon, a kerekdombiak vendégszeretetét élvezhették.
ItthagyLAK
“Mert minden háznak van építője, aki pedig mindent felépített, az Isten az.” (Zsid 3,4)
Építeni fárasztó, de szép feladat. Eleinte még nem látszik, amit teszünk, de az alapozást követően, türelmet próbáló időszak után, kinő a földből az építmény és napról napra rácsodálkozhatunk a növekedésre, mígnem elkészül a ház. A fárasztó munkának eredménye van, szívünk pedig telve hálával, az alkotómunka utáni örömmel.
Úgy gondolom, hogy Isten velünk együtt örül akkor, amikor létre tudunk hozni olyat, amitől szebb lesz ez a világ. Az önbizalmon és az önbecsülésen túl azonban nem enged bennünket. Olykor a büszkeség, az öndicséret, a magunktól való elszállás kisértése ér utol, és ettől óv bennünket az Úr. Ekkor tudatosulhat bennünk, hogy valójába mindent Isten épített. Hogy lehet ez? Először is ő adta azt a környezetet, amit olykor szebbé teszünk egy-egy épülettel, de bizony olyan is van, amikor elrontjuk vele. Ő a kreátor, segít a kreativitásban, a tervezésben, nem magától jön az ötlet. Ő ad erőt az építőknek, mert ha nem az Úr építi a házat, hiába fáradoznak az építők. (Zsolt 127) Tehát igaz, és ez alázatra intsen, minden Istentől van!
Minden lak homlokzatára kiírható itthagyLAK. Miközben pedig Isten enged örülni, sőt velünk örül földi hajlékunknak, elkészít számunkra egy rozsdamentes, elkophatatlan, elnyűhetetlen, romlásmentes mennyei házat. A mai múlásával is egyre közelebb vagyunk a költözéshez. Ámen!
Rácz Ervin,
Szigetlanka
7. rész – Róma 1,19
Viták
“Az ostoba vitatkozásokat, a nemzetségtáblázatok körüli civakodást és a törvény értelmezése felőli harcokat kerüld, mert haszontalanok és hiábavalók.” (Tit 3,9)
Ne birkózz a disznóval, mert mind a ketten sárosak lesztek, ráadásul ő még élvezi is!
Az értelmes viták gyakran előbbre visznek, de ahhoz partner is kell. Sajnos túl sok olyan vitát éltem meg és hallottam már, amikor nem az érvek győztek, hanem az egyik vitázó erőszakossága. Ilyenkor tüskék maradnak, amelyek senkinek sem jók. A sündisznó pedig már nem tud ölelni.
Vitatkozni a nemzetségtáblázatokon számomra a múlton való veszekedés, marcangolás. Az már elmúlt, a jelenben kellene élni, és a mát szebbé tenni. Ezért vagyunk felelősek. Vitatkozni a törvény értelmezésén pedig azt jeleni, hogy kifogásokat keresek arra, hogy miért ne tartsam meg. Nem vitatni kell, hanem megtartani, azaz szeretni, cselekedni, cselekedni a szeretetet. Kifogásai pedig csak a horgászoknak legyenek! Ámen!
Rácz Ervin,
Szigetlanka
Megemlékezés az aradi vértanúkra Szigetlankán
Emlékeztek az aradi vértanúkra a szigetlankai református templomban. Szólt a bátoritó Ige is a Rómabeliekhez írott levél soron következő igeversei alapján.
Vasárnap délelőtt 10 órától Rácz Ervin lelkipásztor a bűn demoralizáló dominóhatásáról szólt. Ige: „És mivel nem méltatták Istent arra, hogy megtartsák ismeretükben, Isten kiszolgáltatta őket megbízhatatlan gondolkodásuknak, hogy azt tegyék, ami nem illik. Tele vannak mindenféle hamissággal, gonoszsággal, kapzsisággal, rosszasággal, tele irigységgel, gyilkos indulattal, viszálykodással, csalással, rosszindulattal; besúgók, rágalmazók, istengyűlölők, gőgösek, fennhéjázók, dicsekvők, találékonyak a rosszban, szüleiknek engedetlenek, kíméletlenek, szószegők, szeretetlenek és irgalmatlanok. Ezek ismerik ugyan Isten igazságos rendjét, amely szerint halálra méltók, akik ilyeneket tesznek; mégis nemcsak teszik ezeket a dolgokat, hanem azokkal is egyetértenek, akik ilyeneket tesznek.” (Róma 1,28-32) A dominó első lépése a gondolat, amin még könnyebben lehet uralkodni. Aztán a dédelgetett, megposhadt gondolatból vágy lesz, a vágyból tett, a tettből szokás és a rossz szokás karaktert formál, rossz karaktert, olyan személyiséget, ami nemhogy csak teszi a rosszat, hanem egyet is ért vele. Isten mentő kegyelme ettől a süllyedésből ment meg és ebből emel fel.
Az igehirdetést követően vitéz Seres Ferenc költő örvendeztette meg az egybegyűltek szívét egy szép lírai verscsokorral. A megemlékezés záróakkordjaként vitéz Dr. Keresztesi Csaba-Árpád, aki a gyülekezet tagja, tartott rövid történelmi előadást “Akik megjárták a Magyar Golgotát” címmel, amelyben felelevenítésre kerültek az 1848-1849-es magyar forradalom döntő pillanatai, különösen a világosi fegyverletétel utáni bosszúszomjas Habsburg terrorhullám eseményei. A Julius von Haynau táborszernagy, a “bresciai hiéna” vezette bosszúhadjárat legerősebb hulláma 1849. október 6-án kezdődött, amikor Pesten kivégezték gróf Batthyány Lajost, Magyarország első felelős miniszterelnökét, az aradi vár sáncárkában pedig mártírhalált halt a honvédhadsereg tizenhárom vezérlő tábornoka. Az áldozatok között volt gróf és egyszerű polgár, s a magyarok mellett találunk szerbet és horvátot, osztrákot és birodalmi németet, valamint magyarországi örményt is. Hősökre emlékezünk minden évben október 6 -án, olyan hősökre, akik nemzetiségüktől függetlenül felkarolták a magyar nemzet ügyét, harcoltak érte és életüket áldozták a magyar szabadság oltárán! Ők azok, akik megjárták a “Magyar Golgotát” Emlékük legyen örökké áldott!
Örömteli
„Örüljetek az Úrban mindenkor; ismét mondom: örüljetek!” (Fil 4,4)
Van abban valami sorszerű, hogy nekem kell magyarázatot írni az életigémről. De nem csak kell, hanem lehet és ez jó. Ismét írhatok arról, hogy milyen fontos az öröm.
Nemrég hallottam egy szörnyű gondolatmenetet, mely szerint a szónok azt mondta, hogy Isten parancsa az, hogy örüljünk, s ha nem engedelmeskedünk, az bűn. Pffff…. jajjj… És ilyenkor eltűnődöm azon, hogy mégis mit gondolunk mi arról az Istenről, aki akarta, hogy legyünk, aki teremtett és aki Fiát adta értünk? Még az örömben is parancsolgatást látunk? Isten azt akarja, hogy mi boldogok legyünk. Ő mindent megtett ezért, de nem parancsolgat, hanem elhív egy olyan életre, melyben az öröm az alapérzelmünk. Ez hozzáállás kérdése, szemléletváltás, vagy ha úgy tetszik: megtérés kell hozzá!
Nem lehet mindig vigyorogni! Lehetetlen elvárás, de a mindig örülni azt jelenti, hogy ez a természetes. A fent említett torz elvárás másik véglete, hogy a templomban nem lehet mosolyogni, ott komolynak kell lenni, mint a vakbélgyulladás. Van, ahol rá is szólnak a másikra, ha mosolyogni mer. És ki akar ilyen helyre jönni? Miért is várjuk el, hogy templomba jöjjenek, ha ott nem lehet örömünket kifejezni?
Annyira örülök, hogy egy olyan gyülekezet lelkipásztora lehetek, ahol nem akkor szólnak egymásra, ha valaki mosolyog, hanem akkor kérdezünk egymásra, ha szomorúak vagyunk. Szeretettel! Ha örülünk, az kell legyen a természetes. Ha elszomorodunk, azt is meg kell élni, mert legtöbbször ez vési karakterünket, de jó, ha olyan testvéri közösségben élünk, ahol megkérdezik: miért vagy szomorú? Szeretnél beszélni róla? (Ez olyan pszichológusos volt, de értjük.)
Sokszor nincs szükségünk nagy dologra, különleges okra ahhoz, hogy örüljünk, csak az életet kellene átélni, megélni, és máris okot kapunk az örömre. Emeljük fel fejünket és szelíden mások tekintetét is: Nézz fel és nézz körül, merj örülni, mert az öröm teszi az életet élni érdemessé! Legyen örömteli életed! Ámen!
Rácz Ervin,
Szigetlanka
6. rész – Róma 1,28-32
Újrakezdés – Zakariás módján
Életünk során sokszor kerülünk olyan helyzetbe, hogy újra kell építkeznünk romjainkból. Újrakezdeni nehezebb, mint újat kezdeni, bár egyik sem könnyű.
Leereszkedik a koporsó a mélybe, lapát karcolja a hideg betont, a temetést követően minden együttérző elmegy, egyedül maradok a szobámban és felteszem a nagy kérdést: és most hogyan tovább? Kijövők a közjegyzőtől vagy a törvényszék ajtaján a válás kimondása után… Kirúgtak az állásomból vagy éppen felmondtam okkal… Jelez a testem, vagy éppen az orvos közli a hírt: baj van… Szinte gyógyíthatatlan betegesből meggyógyulok és továbbmegyek… Botrányba keveredek, vihar csapdos a fejem felett… Háború árnyékában, romok felett vagy mellett félelemben élek. Mit tegyek?
A Biblia tele van válaszokkal, éppen ezért máshonnan nem is akartam most ezekre a kérdésekre választ adni, ezzel nem azt kifejezve, hogy máshol nincs erre jó válasz. Hogyan lehet újrakezdeni? A legnagyobb Mester ebben Megváltó Krisztusom, aki a halálból támadt fel és kezdte újra azt, aminek én is része vagyok. Ha ezt megpróbálom felfogni, végtelen hála tölti el szívemet. Pál apostolt megostorozzák, megkövezik, börtönbe vetik, kis túlzással szólva leporolja magát és újrakezd. Jákób szembesül múltjával, harcol Istennel és emberrel, nekimegy az előtte álló feladatnak. Dávid tiszta szívet kér és feláll a lelki romokból. Szinte sorba lehetne venni a bibliai hősöket… De most egy ember tettére figyeljünk oda egy kicsit, Zakariáséra.
A kispróféta nevének jelentése is üzen: Isten ismét megemlékezett. Nélküle nem lehet újrakezdeni, vagyis hát lehet, de nem érdemes. Ismét: ebben van valami tragikus is. Már megint segítségre szorulok, pedig valamikor erős volt a hitem, most megint elgyengültem, inogok. Ő emlékszik rám, milyen jó érzés, ha emlékeznek ránk, hát még ha Isten az, aki megemlékezik rólam, milyen felszabaditó tud lenni! Zakariásnak 17 évvel a babiloni fogságból való hazatérés után még mindig a romokkal kell szembesülnie. Tizedannyian érkeztek vissza, mint amennyit elhurcoltak, és hát nem a legélesebb kések a fiókból tértek haza. Ennek is eredménye az eredménytelenség. Ráadásul ellenszél is van, a hit útján pedig sokszor érezzük, nem éri meg. Zakariás arra is választ ad, hogy hogyan kell újrakezdeni valamit, amit már rég elvesztettünk. Reményvesztés ez és az alagút végén a fényt is lekapcsolták, rezsicsökkentés.
Újrakezdeni valóban nehéz. Nem becsülöm alá az újat kezdés nehézségét, de abban talán még van egy kis naivitás is, az újrakezdésben azonban már ott van a kudarcnak a tapasztalata is. Beleszeretni a házastásamba könnyű, újra és újra belezúgni már emberpróbáló feladat, nehéz újrabízni. Ha nemzetemre gondolok így októberben, arra, hogy őseimnek a kudarcok, a vérbefojtott szabadságharcok után kellett felállni, tiszteletteljesen gondolok vissza rájuk és örvendek, hogy egy újra- és újra felálló közösség tagja lehetek. De jó, hogy október a reformációval ér véget, de jó, hogy minden közösségi vagy egyéni harcaink végén az az Alfa szólal meg, aki az Omega is!
Isten azt mondja Zakariásnak: „Irgalommal fordulok Jeruzsálemhez, templomom fel fog épülni benne – így szól a Seregek Ura –, és feszítenek még ki mérőzsinórt Jeruzsálemben.” (Zak 1,16) Nem segít itt már a piócás ember sem, csak az irgalom. Pilinszky János költő mondta egyszer Popper Péter pszichológusnak: „ti úgy gondolkoztok, hogy az életben problémák vannak, és megoldásokra van szükség. Én viszont úgy gondolkozom, hogy az életben tragédiák vannak, és irgalomra van szükség.” És van IRGALOM!
Dehogy lássuk Zakariás életében is: Isten nem csak dumál, a második részben azt látjuk, hogy már cselekszik: “Azután föltekintettem, és egy férfit láttam, mérőzsinórral a kezében. Megkérdeztem: Hová mégy? Ő így válaszolt nekem: Megmérem Jeruzsálemet, hogy lássam, milyen széles és milyen hosszú. Ekkor előlépett a velem beszélő angyal, majd egy másik angyal lépett oda hozzá, akinek ezt mondta: Fuss oda ehhez az ifjúhoz, és mondd meg neki, hogy falak nélküli város lesz Jeruzsálem, olyan sok ember és állat lesz benne! Én magam oltalmazom mindenfelől – így szól az ÚR –, mint egy tüzes fal, és ott leszek benne dicsőségesen.” (Zak 2,5-9)
Isten elindul és azt mondja: GYERTEK! Megyünk-e utána? Ki után megyünk? Mi kire figyelünk? A szomszédra? A falu szájára, vagy modernebb nevén a Facebookra? Ki a te mérőzsinórod? Kifelé gyötör a megfelelési kényszer? Isten nem gyötör, nem kényszerit, csak azt kéri, figyelj és kövesd!
Amit Ő elkezd, azt be is fejezi. A tét az, hogy benne leszek-e győztes csapatában? Csatlakozok-e hozzá? Érte nem kell aggódni? Mostanában elég sokat aggódom az Egyházért, választások vannak. Aztán valaki azt mondta, hogy az Egyházért aggódni olyan, mint Istent egészségügyi állapotáért félteni. Az Egyházra nem hat, meg sem érinti az a szenny, ami a világban árad. Mégpedig azért, mert ez Isten projektje és Ő végbeviszi, amit akar.
Éppen ezért az aggódást szorítsa ki szívünkből az ima! Ez egy nehéz, naponta megvívandó harc. Az ima ellentétje az aggodalom. Az ima kapcsolat, nem függés, de kötődés. Kapcsolatban lenni vele erőforrás erre a harcra. Keressük a vele való kapcsolatot a templomban és a hangzó, olvasott Igén keresztül. Nincs magunk módján megélt hit, csak az Ő módszere van, azt viszont meg kell keresni, meg kell hallani, meg kell fogadni.
Panaszkodás helyett dicsőítés. Hajlamosak vagyunk a panaszkodásra, ami érthető is a romokon, de nem ássuk a rinyálással még mélyebre magunkat! Panaszkodjuk ki magunkat! Azt szabad, de ne legyen határtalan, legyen nah vége! Ezzel az erővel kezdjük el inkább dicsérni Őt. Sokszor az az érzésem, hogy panaszkodásainkkal azt sugalljuk, hogy maga Isten rontott el valamit, azzal, hogy megteremtett bennünket, és ahogy megteremtett bennünket. Higgyük el, Isten nem teremt selejtet. Ő értéket alkotott még velünk is. Istennek csodás alkotásai vannak és én is az vagyok. Már van miért dicsérni Őt. Halleluja. Igen, a romokon is meg lehet ezt látni, fölfelé nézve. A hit képes belelátni a romokba a felépültet. A hit képes dicsérni az Urat a gödör legalján. A hit képes táncolni Isten jelenlétében a füstölgő romokon. A romokat látni nem nagy kunszt. De látni hittel, az már valami! Látni, hogy tűzfallal vagyok körülvéve, és ez a tűz bennem is van.
Tűzzel telt motoros vagyok. Amikor életem legnehezebb perceit kellett megélnem, és romjaim felett álltam, olyan voltam, mint egy motoros. Két kézzel kapaszkodtam a kormányba. Egyik kezemmel abba, hogy Isten szeret, és annak ellenére is szeret, ami történt velem. A másik? Az Ige. Az IGEsziget elsősorban nekem használt, aztán másoknak is. Érdemes volt abba a karba is kapaszkodni. Alattam romok, egyik kezemmel ragaszkodva Isten szeretetébe, a másik kezemmel Isten Igéjébe, körülöttem és bennem Szentlelke által a tűz, az egyensúly. Így lehet újrakezdeni.
Tanuljuk el Zakariástól, hogy amikor csak füstölgő romokat látunk, legyen az bármi: (személyes, családi, egyházi, nemzeti) ne álljunk be panaszkodni, okoskodni, osztani az észt, hanem dicsérjük az Urat. Kapaszkodjunk Isten Igéjébe és szeretetébe!
Rácz Ervin,
Szigetlanka
Újrakezdés hittel, gyógyulással – nem a magunk módja szerint
Teltházzal indult újra a Hit és gyógyítás előadássorozat, melynek mottója továbbra is: „A hívő orvos jobban gyógyít, a hívő beteg jobban gyógyul.” Az rendezvénynek a Németi Református Egyházközség gyülekezeti terme adott otthont pénteken délután 18 órától, a résztvevőkön látszott, hogy már alig várták a két és fél éve szünetelő eseményt.
Sipos Miklós nyugalmazott lelkipásztor szeretetteljes szavai nyitották meg az alkalmat. Dr. Bzduch Árpád hematológus, aki az újonnan induló sorozat egyik szervezője szintén köszöntő szavakat mondott és felkonferálta az alkalom előadóit: Rácz Ervin szigetlankai lelkipásztort, Dr. Puskás Csaba főorvost, Kovács Árpádot valamint a szIGEt Együttest, akik istendicsőitő dalokkal érkeztek.
Rácz Ervin az újrakezdést hozta témaként, és ehhez az ószövetségi kispróféta Zakariást hívta segítségül, akinek a neve jelentése is megalapozza a témát: Isten ismét megemlékezik. Romjaink: gyász, elvállás, betegség, botrány, háború …. olyan életeseményeink, amelyekből nehéz felépülni. Újrakezdeni a legnehezebb, mint újat kezdeni. Zakariás ebben a szakaszban kapja a biztatást Istentől: „Irgalommal fordulok Jeruzsálemhez, templomom fel fog épülni benne – így szól a Seregek Ura –, és feszítenek még ki mérőzsinórt Jeruzsálemben.” (Zak 1,16) És Isten nemcsak beszél, hanem cselekszik is, mert a következő részben már ez van megírva: “Azután föltekintettem, és egy férfit láttam, mérőzsinórral a kezében. Megkérdeztem: Hová mégy? Ő így válaszolt nekem: Megmérem Jeruzsálemet, hogy lássam, milyen széles és milyen hosszú. 7Ekkor előlépett a velem beszélő angyal, majd egy másik angyal lépett oda hozzá, akinek ezt mondta: Fuss oda ehhez az ifjúhoz, és mondd meg neki, hogy falak nélküli város lesz Jeruzsálem, olyan sok ember és állat lesz benne! Én magam oltalmazom mindenfelől – így szól az Úr –, mint egy tüzes fal, és ott leszek benne dicsőségesen.” (Zak 2,5-9) A cselekvő Isten elindult és azt mondja, gyertek! Mi kire figyelünk? – szomszéd, falu, Facebook…, megfelelési kényszerben élünk vagy Istenre figyelünk? Amit Ő elkezd, azt be is fejezi. A tét az, hogy én benne leszek-e ebben a történetben. Mi kell tehát az újrakezdéshez? Aggódás helyett ima. Panaszkodás helyett dicséret. A hit képes belelátni a romokba a felépültet. A hit képes dicsérni az Urat a gödör legalján. A hit képes táncolni Isten jelenlétében a füstölgő romokon. A romokat látni nem nagy kunszt. De látni hittel, az már valami! Isten azt mondja: tűzfalként ott leszek.
Tanuljuk el Zakariástól, hogy amikor csak füstölgő romokat látsz, legyen az bármi: (személyes, családi, egyházi, nemzeti) ne álljatok be panaszkodni, okoskodni, osztani az észt, hanem dicsérjétek az Urat. Kapaszkodjatok Isten Igéjébe és szeretetébe! – mondta az előadó.
Csodákról és gyógyításokról, csodadoktorokról és az Áldott Orvos szólt Dr. Puskás Csaba családorvos, a Szatmári Református Egyházmegye újonnan választott főgondnoka, a végén leszögezve: a hit hat. A csoda olyan esemény, amelyet nem tartunk lehetségesnek vagy valószínűnek tapasztalataink és ismereteink fényében, azaz a hihető valóság ellentéte. Az igazi csoda olyan esemény, amely ámulatra késztet, szokatlan, megrázó, és amely a lét titkára utal. A csoda nem más, mint annak bizonyítéka, hogy Isten jelen van életünkben, beavatkozik abba.
A gyógyuláshoz több út vezet: Ilyen a hagyományos, tényeken alapuló orvoslás, természetgyógyászat igénybevétele, valódi természetgyógyászat, természetgyógyászatnak látszó gyakorlatok igénybevétele, de ami nem az (akupunktúra, relaxációs csoport, energiagyógymód, homeopátia stb.) Lehet gyógyulás csoda által: Isteni erő közbenjárásával vagy démoni erő hatására. Kuruzslókról és sarlatánokról szólt az előadó, de beszélt az Áldott Orvosról, Krisztusról is, külön elemezve a Bibliában található csodákat.
A hit hat? Természetesen igen, hisz a vallásos embereknél szignifikánsan jobb esélyek vannak a gyógyulásra, alacsonyabb a depresszió – a hit és a közösség ereje, ami jelentős szerepet játszik ebben. A vallásosság és a halálozás vonatkozásában elég megdöbbentő az, hogy a maguk módján vallásos csoport bizonyult a legkockázatosabbnak. Jobban, mint az ateisták. Másfélszer nagyobb eséllyel haltak meg, míg a többi csoportnál nem volt ilyen nagy különbség. Az Istenbe vetett hit azonban, a Biblia receptje szerint, valóban hat.
A szIGEt Együttes Papp Krisztina szigetlankai kántornő vezetésével gyönyörű dalokat adott elő: Eljöttem, hogy áldja, Zene nem szól már, Semmi nem választhat el, Győzött a Bárány, Áldjátok az Urat.
Kovács Árpád vidám percei zárták, a régi szokás szerint, az eseményt, amire egy meglepetés érkezett válaszként, hiszen unokái virággal is énekkel köszöntötték őt 78. születésnapja alkalmából. Isten éltessen őt és a rendezvénysorozat főszervezője is Ő legyen!
A következő alkalom október 28-án lesz 18 órától. Akkor is várnak mindenkit szertettel!