Emészt

“Mert a mi Istenünk megemésztő tűz.” (Zsid 12,29)

„A főnököm az az Isten, akinek szárnya van, de ereje nincsen.” – szól egy jó pár évvel ezelőtti sláger egyik sora. A modern embernek valami hasonló istenképe van. Szeret, nyájas, kegyes, szárnyakat ad, de lehetőleg nem szóljon bele az életembe, ne kérjen számon, ne vonjon felelősségre… A Biblia Istene azonban egészen más. Igen, szerető Istenről szól a Szentírás, de ennek a szeretetnek ereje van.

Tegnap három alkalommal is teljesen tele templomban szólhattam, különböző gyülekezetekhez. Nagyon hálás voltam érte, de az jutott eszembe, hogy abból a sok emberből hányan ragadták meg az Igét, és hányan utasították vissza? Mert, ha vissza lehet utasítani, akkor beszélhetünk erős Istenről, emésztő tűzről? Azt gondolom, hogy ebben is van ereje az én Istenemnek. Ő nem lesz lelki beteg a mi visszautasításúnktól, mi azonban annál inkább.

Mert emészt az élet rendesen. Ez a világ ad egy látszatbékét, sminkörömöt, vakolatszépséget, belül azonban egyre inkább halunk meg, emésztődünk csupán csak azért, mert elutasítjuk az életet.

Engedjük, hogy Isten emésztő tüze perzseljen ki minden rosszat, bűnt, bebeszélést, túlgondolást, önvádat, önbecsapást, hamis istenképet a szívünkből. Higgyük el, van hozzá ereje! Ne emésszük magunkat, engedjük, hogy Isten tüze eméssze ki belőlünk a rosszat. Ámen!

Rácz Ervin,

Szigetlanka

Hálaadás a felújított padokért és az újrainduló toronyóráért Szigetlankán

Hálaadó istentiszteletre gyűlt össze Szigetlanka református népe. Megköszönték Istennek, hogy lehetőséget adott a padok felújítására és hogy működő toronyórára nézhetnek föl.

Vasárnap a délelőtti istentiszteleten Rácz Ervin helyi lelkipásztor a 27. zsoltár szavaival köszöntött, amit a szIGEt Együttes el is énekelte ennek ifjúsági énekváltozatát: „Csak egyetlen vágyam van, Hogy lakhassam házadban életem idején. Lábadnál hadd időzzek el…”

Farkas Zsolt egyházkerületi közigazgatási előadó tanácsos hirdette Isten Igéjét: Mert nem szégyellem az evangéliumot, hiszen Isten hatalma az minden hívőnek üdvösségére, először a zsidóknak, majd pedig a görögöknek. Mert abban Isten a maga igazságát nyilatkoztatja ki hitből hitbe, amint meg van írva: „Az igaz ember pedig hitből fog élni.” (Róma 1,16-17) Az igehirdető arról a normalitásról szólt, amit a bűnben eltorzult világ abnormálisnak tart. Lehet beszélni Krisztusról, ne szégyelljük! Akkor sem, amikor rágalmakat kell elviseljünk. A lelki ajándékok is növekednek általa. Akitől azonban elfordul az Isten, elveszi az eszét. Nem csoda tehát, hogy a világ esztelenségről tesz tanúbizonyságot. Egy ilyen világban kell eldönteni, hogy szégyelljük-e a Krisztus evangéliumát. Isten adta az Ő egyszülött Fiát, hogy méltóságunk legyen, hogy tudjunk hálát adni, nem feltétlenül a padokért, hanem azért, mert ezekben a padokban az evangélium, az örömhír tudja megtölteni a szívünket. – mondta az igehirdető.

Dr. Király Lajos esperes köszöntésében elmondta, hogy a régi idők embere szent térben és szent időben élte életét. A templom és a padok azt szimbolizálják, hogy jó helyen vagy a világban, van helyed a világban. Ezen a helyen elmélyíthetjük kapcsolatunkat Istennel és egymással. A templomi világ ebben is kihatott, kihat a mindennapi életre.

Nagy Szabolcs parlamenti képviselő elmondta, hogy az egyik legnagyobb feladat az életben őszintén, tiszta szívből hálásnak lennünk azért, amink van. A hálaadó pillanatok mindig felemelőek, közelebb visznek minket Istenhez, feltöltik a lelkünket. Öröm számára, hogy az RMDSZ is hozzájárulhatott pályázat révén a padok felújításához.

Rácz Ervin lelkipásztor köszönetet mondott Szabó Lajos gyülekezeti tag és vállalkozó, valamint csapata munkájáért. A padokat új szivacsok borítják. Új szőnyeg is került a templomba. Ezek által még hangsúlyosabb lett a templomban a bordó szín.  „Sokan azt hiszik, hogy a vörös szőnyegen át vezet az út a Mennyországba. Az a szőnyeg tényleg piros, Krisztus vérétől.” (Timothy Keller) – idézte a lelkipásztor ennek kapcsán a kortárs igehirdetőt. Deák Lászlónak köszönhetően több év szünet után újraindult a templom toronyórája. Jó lenne többször felnézni! – biztatott a lelkipásztor.  A szIGEt további énekei Isten jóságáról szóltak és Őt áldották.

További képek: https://www.facebook.com/media/set/?set=a.567889032004188&type=3

A Szent Isten harcol érted – Csodás CrossYounity

A Szatmári Református Egyházmegye és a Szatmár-Szigetlankai Református Egyházközség meghívására a CrossYounity ifjúsági zenekar érkezett Szatmárnémetibe a Szatmári Római Katolikus Egyházmegye tulajdonában lévő Megmaradás Házába.

Szombaton 18 órától mintegy háromszázan zsúfolódtak be a Megmaradás Házában a CrossYounity csodás koncertjére, mely a Szent címet kapta. A zenei mozgalom 2019-ben alakult az Európai Regionális Fejlesztési Alap finanszírozásával az Interreg V-A Románia-Magyarország Program keretében. Célja a keresztyén ifjúsági zenei kultúra képviselete, a zenei alkotó- és előadóművészet támogatása, egy állam- és felekezeti határokon átívelő ifjúsági zenészközösség életre hívása, alkotóműhelyek, előadások, koncertek szervezése. Az együttes vázát három keresztyén együttes alkotja: az Élő Kövek, az Ében Zenekar és a Névtelen Band. Ökumenikus a csapat, aktuális üzenettel jöttek egy ökumenikus közösségbe, reformátusok meghívására, katolikus hajlékba.

Rácz Ervin lelkipásztor a szigetlankai gyülekezet nevében köszöntött és konferált. Jézus első csodája a kánai menyegző is azt üzeni, Isten azt akarja, hogy boldogok legyünk, Ő örömöt ad. – bátorított az öröm megélésére a lelkipásztor. Dr. Puskás Csaba egyházmegyei főgondnok a Szatmári Református Egyházmegye nevében köszöntött.

Szívvel elhiszem, szájjal megvallom, hogy Jézus Krisztus Úr. Ő az, aki az életutunkon vezet… – csodálatos üzeneteket hordoztak a legkülönbözőbb stílusban előadott énekek. Sokan érezhették a jelenlevők közül, hogy megszólító üzeneteket kaptak mind az énekek, mind az összekötő szövegek által. Sok szempár nem maradsz szárazon. Mintegy összefoglaló üzenetként Mike Pál lelkipásztor elmondta: „ISTEN HARCOL ÉRTED. Hagyd, hogy ezek a szavak igazán mélyre jussanak. ISTEN. Az egész történelem Abszolút Uralkodója, Vezérigazgatója, Elnöke, Királya, Legfelsőbb Hatalma, Cára, Császára, Rádzsája. Ő telve van örömmel, bölcsességgel. És Ő… HARCOL. Angyalokat mozgósít és parancsol az időjárásnak. Ledönti a Góliátokat és kiüríti a temetőket. Ő harcol… ÉRTED. Igen, érted! Érted, akinek foltos és zavaros a múltja. Érted, akinek ott van a céltábla a hátán. Érted, akinek a gyermeke veszélyben van. Érted, akinek fáj a háta, aki fizeti a hitelt, aki legszívesebben otthagyná a szörnyű munkahelyét… Harcol az egészségedért, a családodért, a hitedért és a biztonságodért. Úgy érzed, hogy összecsapnak a hullámok a fejed fölött?  Kikészít a főnököd? Nem érted, hogy lehet ilyen gonosz a világ? Minden kétséget kizáróan nehéz időket élünk. De Isten harcol érted! A Biblia hatalmas örömhíre az, hogy nem te harcolsz Istenért, hanem Isten harcol érted. Ezt tudni – tudni, hogy Atyád harcol érted – hihetetlenül nagy megerősítést jelent. Isten melletted áll. És harcol érted. Amikor Isten testet öltött Krisztusban, a lelkedért harcolt. Amikor a pusztaságban szembenézett az ördöggel, a békességedért harcolt. Amikor az elhagyatottakért, magányosokért és a szenvedőkért állt ki, akkor nem érted állt ki? Ismeri a fájdalmainkat és a szomorúságunkat. Megjárta a magányos utakat és része volt álmatlan éjszakákban. A válaszom: igen, Isten még mindig velünk van. Sőt mi több, harcol értünk. Harcol, hogy megvigasztaljon, megerősítsen minket a fájdalom és az ördög megfélemlítésének a sötétségében. Harcol, hogy vezessen és megszabadítson, amikor nem látjuk a fényt. A mi dolgunk csupán annyi, hogy odaforduljunk Hozzá, higyjünk Benne és lássuk meg, amint az oldalunkon áll és kivívja a győzelmet számunkra.”

Szombat este úgy vonulhatott mindenki el békességben, hogy tudhatta, érezhette: a Szent Isten harcol érte.

Ezzel az alkalommal ünneplte fennállásának 12. évét a refszatmar.eu egyházmegyei honlap és 11. évfordulóját a HarangSzó Rádió. Médiumok, amik csak Róla szólnak.

További képek: https://www.facebook.com/media/set/?set=a.490370609787418&type=3

Bűnbocsánat

“Ahol pedig bűnbocsánat van, ott nincs többé bűnért való áldozat.” (Zsid 10,18)

Bűn és bocsánat. Olyan konfliktust hordoz ez a szó önmagában, amit nem lehet kikerülni. Manapság sok helyen nem lehet bűnről beszélni, mert az moralizáló. Pedig, ha nem szembesülünk, nincs szabadulás sem. A szőnyeg alá seperve, nem tudomást véve róla, még nem szabadulunk meg tőle, csak elhalasztjuk a megoldást.

Jézus hozza a megoldást. Olyannyira, hogy nincs szükségünk arra, hogy ezt az áldozatot megismételjük. Ott, az az áldozat egyszeri volt és megismételhetetlen, utánozhatatlan, egyedi, óriási… szavak nincsenek rá, hogy mennyire csodálatos. Csodáljuk és gyönyörködjünk benne!

Van bűnbocsánat! Olyan sok lelki problémánkra ez a kulcs. Csak vegyük komolyan, halljuk meg és fogadjuk be! Ámen!

Rácz Ervin,

Szigetlanka

Előrelépés a gyászban – vigasztalás a Mátyás király utcai temetőben

Ézsaiás könyve 61. részének 2. és 3. verse alapján szólt az Ige vasárnap délután a Mátyás király utcai temetőben: „vigasztalok minden gyászolót. Hamu helyett fejdíszt adok Sion gyászolóinak, gyászfátyol helyett illatos olajat, csüggedés helyett öröméneket.”  A Szatmár-Szigetlankai Református Egyházközség néhány tagjai számára ez az Ige volt az a fény, ami útmutatás és vigasztalásként szolgált szeretteik sírjának meglátogatásakor.

Vasárnap 18 órától először énekszóban hallatszott a feltámadás örömüzenete: Tudom, hogy Jézus él, Fenn a mennyben az Úr minden győztesnek ád, Lelki próbáimban Jézus légy velem…

Rácz Ervin szigetlankai lelkipásztor a fenn idézet Ige alapján arról szólt, hogyan tudunk továbblépni a gyász idején. Jézus nemcsak a világosságban van velünk, hanem behívható a sötétségbe, mármint a gyász nyirkos vermébe. Ezért első lépésként a természetes tagadás ellenére is a halál valóságának a tényét fogadjuk el. Vele szembenézhetünk a veszteséggel és vigasztalódva emlékezhetünk az elhunytra. Közben új identitásunk formálódik, mivel új szerepeket vagyunk kénytelenek betölteni. Értelmet és célt találhatunk Isten segítségével, és a támaszt is bátran elfogadhatjuk szeretteinktől, közösségeinktől, akik együtt éreznek velünk. Közben Isten? Ő velünk van, hall minket, velünk együtt sír, mellénk ül a porba és Ő segít váltani a hamut fejdisszé, a fátyolt illatos olajjá és a csüggedést öröménekké. Értelmezhetjük és élhetjük életünket a feltámadás fényében.

Horgony

“Azért, hogy két változhatatlan tény által, amelyekre nézve lehetetlen, hogy Isten hazudjon, erős vigasztalásunk legyen nekünk, akik hozzá menekültünk, hogy megragadjuk az előttünk levő reménységet, amely biztos és erős horgonya lelkünknek, és beljebb hatol a kárpitnál.” (Zsid 6,18-19)

A hit nem hiszékenység, amit le lehet sajnálni, hanem valóság. Ezt jó tudnunk akkor, amikor éppen ezekben a napokban kimegyünk szeretteink sírjához, hogy a feltámadás reménysége valóság, amibe ilyenkor is lehet kapaszkodni. Ez erős vigaszunk. A szentíró tengerészhasonlatot használ. A horgony nem látszik, de biztonságot ad. Ez nem felelőtlenség, nem ostobaság, hanem a valóság komolyanvétele.

Ennek a lelki biztonságnak a haszna, hogy az ember reménységgel néz önmagára, más emberre és a világ jövőjére, valamint szolgálatára. Mi történik akkor, hogyha beakad ez a horgony?

Az ember, amikor elesett állapotban van, akkor is ezzel a reménységgel kellhet fel. Ezzel nincs vége mindennek. Mikeás próféta egy ilyen kudarcélmény közben fogalmazza meg: „De én az Úrra nézek, várom az én szabadításom Istenét; meghallgat engem az én Istenem! Ne örülj, én ellenségem! Elestem ugyan, de felkelek, mert ha még a sötétségben ülnék, az Úr az én világosságom!” (Mik 7,7-8) Nem önmagában bízik, hanem egyedül Krisztusban. Solus Christus! – a reformáció jelszava, önbecsülésünk alapja.

Más emberre is reménységgel nézhetünk. De sokszor mondunk le más emberről, rossz tulajdonságaikat látva. Ebből már nem lesz változás, mert kutyából nem lesz szalonna. – gondoljuk. Isten enged más szempontból nézni, reménységgel. A gonosz emberért is megtanit arra, hogy imádkozzunk érte, ahelyett, hogy haragudjuk rá.

Kedvezőtlen körülmények között is reménységgel nézzünk a jövőre! Nem úgy, hogy lesz valahogy. Istentől elszakadva a világ rettenetesen szenved, benne az Egyház is.  Mi reménységgel nyögünk és fohászkodunk. Tudjuk, hogy ennek vége lesz, és azt is tudjuk, hogy mi lesz utána. Ezt ki kell bírnom, de utána jön az a békesség, amit Ő szerez nekünk. Ezt a háború szelében, a gyász fájdalmában, vagy éppen járvány idején is érezhetem.

A szolgálatra, a megbocsátásra és az áldozathozatalra nézve pedig az az ember úgy gondolkodik, hogy telik neki, mert Istené az örökkévalóság és abból a dicsőségből, fényből a hit által már most kap erőt arra, hogy továbbadjon. Mert csordultig jut neki. Ez nem látszik, de tapasztalható. Önfeledt, másokért élés örömét kapja a reménységgel bíró ember. Ragadjuk meg, nem vetődünk vele árnyékra! Ámen!

Rácz Ervin,

Szigetlanka