Szatmárnémeti-Szigetlankai Református Egyházközség

Szokás a szigetlankai református gyülekezetben az, hogy advent egyik vasárnapján vendég-prédikátort hívnak. Így történt ez folyó év adventjének negyedik vasárnapján is, amikor a Kolozsvári Protestáns Teológiai Intézet ifjúsági elnöke Telegdi István érkezett a gyülekezetbe.

A délelőtti istentiszteleten a kántori szolgálatot Vajas Gréta a Kolozsvári Gheorghe Dima Zeneakadémia és a Babes-Bolyai Tudományegyetem Református Tanárképző és Zeneművészeti Kar mesteriző hallgatója végezte. Veni, Veni Emmanuel kezdetű adventi ének egyik átiratát követően Josh Groban Believe című művével hangolódtak a szigetlankai hívek az igehirdetés üzenetére. Istentisztelet közben pedig szép számban jelentek meg gyermekek is, akikkel karácsonyfadíszeket készítettek a felvigyázó tanítók.

Szólt az Ige az eljövendőről, aki „letöröl minden könnyet a szemükről, és halál sem lesz többé, sem gyász, sem jajkiáltás, sem fájdalom nem lesz többé, mert az elsők elmúltak.” (Jel 21,4) Jézus születésével kezdődik egy olyan folyamat, mely a Golgota keresztjén és az ő feltámadásán át az ő megdicsőülésig vezet. És ekkor kezdődik el igazán csak a várakozás, hiszen ő maga ígéri: „Ha aztán elmegyek, és helyet készítek nektek, újra eljövök, és magammal viszlek benneteket, hogy ti is ott legyetek, ahol én vagyok” (Jn 14,3). Visszajön értünk, és átvisz magunkat oda, ahol ő van, az örök életbe. Az Úristen fel-fel libbentette János apostol előtt a fátylat az ő látomásában, és volt, amit hallott, volt, amit látott. Ebben az Igében, mely az örökké tartó életünket illeti, teljesen elgördül a függöny és a legszebb, legvilágosabb, legrészletbemenőbb leírást találjuk arról. Mit látott János? Új eget és új földet. Azon pedig: a szent várost, az új Jeruzsálemet. Az örök életünkről szóló tanítás legmélyebb, leghátborzongatóbb része az, amikor János arról beszél, hogy mi NEM lesz: halál sem lesz többé, sem gyász, sem jajkiáltás, sem fájdalom. Miért nem? mert az elsők elmúltak. Életformáló, hangulatformáló, jövőt alakító hatása van ennek a négy sem-nek, amiről itt János beszél. Halál. Mindannyiunkat foglalkoztat. Legyünk őszinték: félünk tőle. Ismeretlen számunkra. Megráz, teljesen átalakít mindent, ha valaki meghal a szeretteink közül. Megváltoztatja a szeretteinkhez, az életünkhöz való hozzáállásunkat, mert ő sem lesz már többé.  Gyász. Nagyon megváltoztatja az ember életét, ha gyászol. Nem a fekete ruha, az a legkevesebb, hanem a teher, amit a ruha alatt, a szívünkben hordozunk. Milyen nehéz a gyász terhét hordozni. Megváltoztatja az egész életritmusunkat, semmi sem olyan, mint korábban. Jajkiáltás. Elvágtad az ujjad? Jaj! Ledöbbentő hírt kaptál? Jaj! Közeleg a vizsgaidőszak? Jaj! Fáj a fejed, kezed, lábad? Jaj! Félsz a vérvételtől, meglátod a tűt? Jaj! Úgy-e ismerős érzések? Már a puszta gondolat, hogy valamivel szembe kell nézni átalakítja a gondolkodásunkat. Semmi sem olyan, mint általában. Fájdalom. Maga a tudat, hogy lesz valami, ami fájni fog alapvetően félelmet kelt bennünk, összeszorul a gyomrunk, frusztráltak, idegesek leszünk. Az étel sem esik olyan jól, a beszélgetések sem olyanok, mint máskor, a kikapcsolódás sem megy. És azt mondja János, hogy ezek közül egyik sem lesz az örök életünkben.  Egyik sem lesz ezek közül, ez pedig mindent átformál. – mondta az igehirdető, szavai pedig hatottak, vigasztaltak és bátorítottak.

Rácz Ervin házigazda lelkipásztor kifejezte abbéli örömét, hogy jól néz ki az Egyház jövője, ha a jelenben ilyen ügyes és áldott teológiai hallgatói vannak. A gyülekezet nevében megköszönte az ifjú teológus szolgálatát, áldást kérve tanulmányaira, szolgálataira és életére. A lelkipásztor ismertette a karácsonyi ünnepkör programját is. Hétfőtől péntekig minden este 18 órától bűnbánati istentiszteletek lesznek. Szombaton két szentesti alkalomra is várják a híveket, 17 órától és 19 órától. Ünnep első- és másodnapján is úrvacsorai közösségben lehetnek együtt a hívek 10 órától, mindkét napon 17 órakor lesz a délutáni alkalom. Az év utolsó napján 17 órától adnak hálát, az év első napján pedig 10-kor és délután 5-kor várnak mindenkit.

Ünnepre hangoló koncertet tartottak az Aurel Pop Művészeti Iskola diákjai a szigetlankai református templomban. Az ifjú tehetségek jó hangulatú koncertjére a gyülekezet tagjai és a szülők is elérkeztek.

Vasárnap délután Varga Tifanni szigetlankai ifjú és művészetis diák közreműködésével szerveződött meg az alkalom. Dragos Teodóra tanár vezetésével és Mészáros Gergely zongorakíséretével ügyesebbnél ügyesebb ifjak léptek a mikrofonhoz.

Rácz Ervin házigazda lelkipásztor két nyelven, magyarul és románul, egy Igével köszöntötte a gyülekezetet: „Íme, az ajtó előtt állok, és zörgetek: ha valaki meghallja a hangomat, és kinyitja az ajtót, bemegyek ahhoz, és vele vacsorálok, ő pedig énvelem.” (Jelenések 3,20) Kétezer éve a tapasztalat az, hogy sokszor nincs hely a szívünkben Krisztus számára. Pedig csak ő tudna ott rendet rakni.

Többféle stílusban, hagyományosan és modernebbül is kántáltak, énekeltek az ifjú tehetségek, a tanárnő és a kórus. Jó volt tapasztalni, nemcsak a zene, hanem a Lélek nemzeteket egyesitő erejét az alkalmon, melyen több nyelven is hangzódtak kolindák. Nagy örömre adott ez okot a jelenlevők számára: Feliz navidad! Boldog karácsonyt! …

További képek: https://www.facebook.com/media/set/?set=a.601025855357172&type=3

Minden korosztály igyekszik hangolódni az ünnepre, az Eljövendőre, Krisztusra. Ifjaknak is sok helyen szerveznek adventi alkalmat, a Krisztusra Hangolva Adventi Ifjúsági Találkozó Nagyváradon 12 éve biztosit teret a lelki felkészülésre.

Szatmár-Szigetlanka református gyülekezetéből egy mikrobusznyi fiatal indult útnak szombaton délelőtt, hogy elérkezzen a Nagyvárad-rogériuszi református templomhoz, ahol közösségben dicsőíthették a Mindenhatót.

A szigetlankaiak útba ejtették Pelbárthida (Bihar megyei település) Árpád-kori református templomát, melyet Ghitea Szabó József Levente lelkipásztor, a Harangszó Gyülekezeti Lap főszerkeszője mutatott be, érdekes információkat adva át az ősi templomról.

Több Szatmár megyei gyülekezetből, Németiből és Ombodról, is elindultak és megérkeztek az adventi alkalomra. Bán Alpár rogériuszi lelkipásztor, Dénes István Lukács egyházkerületi főjegyző köszöntötte az ifjak gyülekezetét, Bogdán Szabolcs János frissen beiktatott püspök első igei szolgálata, talán ez jelzésértékű, éppen fiatalok között volt.

Dicsőitett a KRISZBI Band, az Arad-Mosóczi Református Egyházközég dicsőitő csapata és hagyományokhoz híven az Élő Kövek, akik 12 évvel ezelőtt éppen ennek az évenkéntivé vált alkalomnak az elindításakor kapták nevüket az előző püspök igei szolgálata révén.

„Boldog öröm, hála özön árad szívemen át. Jézus szeret, Lelke vezet minden nehezen át…” – énekelhette a gyülekezet az öröm vasárnapjára is készülve. Jó volt ezt a vidámságot megtapasztalni.

További képek: https://www.facebook.com/media/set/?set=a.600003035459454&type=3

A nőszövetség szerepe egy gyülekezet életében olyan, mint az anya szerepe a család életében. Így van ez advent idejében is, az előkészületek rendjén a gyülekezetek életében is a nőtestvérek járnak élen.

A Szatmár-Szigetlankai Református Egyházközségben hétfőnként csigakészítő csapat ül össze, egyrészt azért, hogy ezzel is segítsen a gyülekezeten, de legfőképpen azért, hogy testvéri közösségben legyenek, s közben imádkozzanak azokért, akik betegség vagy más ok miatt nem lehetnek ott. Hétfőn délután Maskulik Klára gyülekezeti nőszövetségi elnök vezetésével ajándékot kaptak a nőszövetségi tagok adventi alkalmukon. Rácz Ervin pedig Igével köszöntötte őket. A szeretetteljes érintés olyan, mint az angyali érintés, mely erőt ad. Nem mindenkinek az érintés az elsődleges szeretetnyelve, de az angyali érintés mindenkinek erőt tud adni. Mi is lehetünk angyalok. Nem kell ehhez meghalnunk, csak legfeljebb úgy, ahogy Pál mondja: „Többé pedig nem én élek, hanem Krisztus él bennem…” (Gal 2,20) Isten küldöttje váratlanul és szokatlanul kedves, ez eldurvult világban is. Ezt a kedvességet bele tudja látni a másik emberbe is. Erre képes Isten segítségével a nőszövetség is.