Élj törvény szerint, törekedj szeretetre és légy alázatos! – püspök Szigetlankán

Püspökként első igehirdetését mondta el Szatmárnémetiben Bogdán Szabolcs János. Találkozott néhány közéleti személyiséggel is, de legfontosabb az, hogy testvéri szeretetben és léleképítő alkalmon lehetett jelen gyülekezeti közösségben.  

Kedden a Szatmár-szigetlankai református gyülekezet ökumenikus imahetének harmadik napján hirdette az Igét. “Mivel járuljak az Úr elé? Hajlongjak-e a magasságos Isten előtt? Talán égőáldozattal járuljak elébe, esztendős borjakkal? Talán kedvét leli az Úr a kosok ezreiben, vagy az olajpatakok tízezreiben? Talán elsőszülöttemet áldozzam bűnömért, drága gyermekemet vétkes életemért? Ember, megmondta neked, hogy mi a jó, és hogy mit kíván tőled az Úr! Csak azt, hogy élj törvény szerint, törekedj szeretetre, és légy alázatos Isteneddel szemben.” – hangzott az Ige Mikeás próféta könyve 6. Fejezetének 6-tól 8-ig terjedő verseiből. Püspök úr hangsúlyozta, hogy életünkben tartalom legyen a forma mögött. Hajlamosak vagyunk a vélt vagy valós hitünknek a külső jeleit mutatni. Isten nem akar tőlünk hangzatos mellveregető fogadkozásokat. Ő a szívünket akarja. Az Isten szelíden, de határozottan rámutat arra az útra, amelyen az Ő gyermekeinek járnia kell és minderre maga Jézus Krisztus tanit meg bennünket: Éljünk igazságosan, azaz törvénye szerint! Törekedjünk a szeretetre, azaz szeressük az irgalmasságot! Legyünk alázatosak Istenünkkel szemben! „Tartsd mindig eszedben, hogy minden ember azonos állapotban születik, és hogy semmi sem emel fel, csakis az alázat, semmi sem taszít le, csakis a gőg és a gyűlölség.” – idézte az igehirdetése zárásaként István király intelmeit az igehirdető.

Rácz Ervin házigazda lelkipásztor köszöntöte a gyülekezetet és Királyhágómellék püspökét. Elhangoztak szavalatok különböző műfajban, de Istenre, valamint értékeinkre mutatva. A Lanka Duó, azaz Papp Krisztina és Csorvási Mihály presbiter három gyönyörű énekkel vezette a dicsőítést.

Eddig az imahéten szolgált Oláh Mihály Zilah-ligeti lelkipásztor, Zelicskovics József görögkatolikus pap. A továbbiakban érkezik a gyülekezeti közösségbe Kiss Szabolcs apai-, Tőtős Beáta hadadi-, Szilágyi István Róbert dabolci-, Győrbíró Sándor kiskolcsi lelkipásztor. Szombatig 18 órától kezdődnek az alkalmak. A vasárnapi imahétzáró alkalom 17 órakor fog kezdődni. Ekkor Sipos József tiszakeresztúri lelkész érkezik Kárpátaljáról. Dicsőíteni fog a szintén kárpátaljai csapat a Laudis. Az imahét során még sok-sok szép szavalatot, bizonyságtételt hallgatnak mindazok, akik elérkeznek a léleképítő alkalmakra.

További képek: https://www.facebook.com/media/set/?set=a.646122454180845&type=3

Visszamerengés

“Ne emlékezzetek a régiekről, ne gondolkodjatok a korábbi dolgokról!” (Ézs 43,18)

Nagyon szeretem a történelmet. 9 éven át egyháztörténeti vetélkedőt szerveztem, jó volt a régi dolgokból tanulni. Éppen ezért a fenti Ige kicsit olyan, hogy átugranám, de ehelyett inkább helyén kell értelmezni, és a helyén kell mondani, mert csak a helyén mondott Ige aranyalma ezüsttányéron (Péld 25,11), a rosszul mondott Ige csak beolvasás és inkább rothadt alma.

Mi a baj az emlékezéssel? Az, hogy le tud bennünket bénítani. Pontosan úgy, mint Lót felségét, aki hátra tekintett és sóbálvánnyá meredt. Az életet a jelenben éljük, és előrefelé, nem pedig hátra. A visszapillantótükör fontos, de nem véletlenül nevezik így, és nem visszamerengő tükörnek. A távoli célok megfogalmazása is jó, de itt azt is el kell mondani, hogy előre aggódni nem érdemes, mert a mai napra kaptunk erőt.

A ma közösségei, gyülekezetei modern gyülekezetek kell, hogy legyenek, ami azt jelenti, hogy aktuális kérdésekre aktuális válaszokat kell adni. És a Bibliának, lám, vannak aktuális üzenetei, sőt mindegyik az: nem tudom, mi az, ami lehúz-, visszaránt a múltadból. Ne agyalj rajta! Azon már nem tudsz változtatni, de újra tudod értelmezni azáltal, aki a kedvünk ellenére való dolgokban türelmet ad. Ámen!

Rácz Ervin,

Szigetlanka

Kezében

“Ezeknek az országoknak az összes istene közül kicsoda az, aki meg tudta szabadítani országát az én kezemből? Hát az ÚR megszabadíthatja-e kezemből Jeruzsálemet?” (Ézs 36,20)

A gúny, a keserű, epés megjegyzés az istentelen emberek sajátja, de sokszor mi is hajlamosak vagyunk megmondó emberekké válni, nem törődve azzal, hogy megbántjuk a másikat.

Akkor, amikor beszólnak nekünk ilyen szemét módon, érdemes visszakérdezni, ha van kinek mondani, akkor hangosan, ha nem akkor csak úgy magunkban: Nah? Milyen érzés az ördög eszközének lenni? Éppen azon vagy, hogy az Sátán remekművét megalkosd, a keserű, mogorva embert! Gondolkozz! Te azt hiszed, hogy mennyire frappánsan beszóltál, de valójában sértettél, bántottál, gúnyolódtál. Azt hiszed győztes vagy, pedig valójában kártékony vesztes.

Ha ezeket úgy szépen lassan végig gondolod, te sem haragszol már a bántóra, hanem elkezdel imádkozni érte, hogy jöjjön meg az esze, kerüljön jó kezekben a szíve, a szája, a keze, a lába… Nem a Sátán, hanem az Úr eszköze legyen.

Az Úr megszabadít az én kezemből? – szól a gúnyos kérdés. Inkább simulj be szépen az Úr kezébe, mert ott vagy jobb helyen és kezd el az Ő üzenetét továbbadni, az Ő ügyében tevékenykedni. Ámen!

Rácz Ervin,

Szigetlanka

REJTŐZŐ SEBEK

,,Bizonyosan megkegyelmez az Úr, ha hozzá kiáltasz.

…az Úr bekötözi népe sérülését, és meggyógyítja a rajta ejtett sebet.” (Ézs 30, 19; 26b)

Mit éreznél, ha azt mondaná az orvosod, hogy egy nehezen gyógyítható betegséggel kell ezentúl együtt élned? Ott lehet első reakcióként a nagy kérdés, mennyi van még hátra? Az orvos azonban elmondja, hogy nem halálos betegségről van szó, hosszú évek kezelésével van esély a gyógyulásra. S még hozzáteszi, hogy van egy különös tünete, ami miatt veszélyes ez a betegség, ugyanis megtámadja az idegeket. Ez azt jelenti, hogy nem érzel majd fájdalmat. Tehát eljuthatsz odáig, hogy észre sem veszed már a sebeidet. S ezek a sebek könnyen még több sérülésekhez vezetnek.

Biztosan nehezek és kétségbeejtőek egy ilyen betegséggel küzdő személy hétköznapjai. Melyekben kész megtenni bármit, csakhogy a gyógyulása útján haladhasson. S biztosan te is megtennél akármit gyógyulásod érdekében.

Ha valaki beteg felkeresi az összes elérhető lehetőséget. Vállal kezeléseket, akkor is, ha ideiglenesen nagyobb fájdalom lesz a következménye, csak azért, hogy meggyógyulhasson.

Ahogy testileg is el lehet jutni odáig, hogy nem észleli valaki a sebeit, lelkileg még inkább. Milyen gyakran tagadjuk, nem akarunk tudomást venni lelki sebeinkről. Majd az idő begyógyít mindent, ismerős lehet ez a mondat. Mégis 20-30 év múlva is ugyanott tarthat, azzal a mély sebbel, ami ha sosem volt ,,kitisztítva”, így még rosszabb állapotba sodorhatja.

Ha az a valaki vagy, akinek nincs ereje szembenéznie a lelke sérüléseivel, akkor jöjj! Ha az a valaki vagy, akinek már elege van, mert csak azt látja, hogy újabb és újabb lelki sebeket kap, akkor jöjj! Ha az a valaki vagy, aki belefáradt már a különböző önsegítő módszerekbe, terápiákba, akkor jöjj! S ha az a valaki vagy, aki legszívesebben feladná, mert nem lát túl sebzettségein, nem képes emiatt teljes értékűként tekinteni magára, akkor jöjj!

De mégis hova jöhetsz?

Olyan valakihez, akihez fogható nincs! Ahhoz a Valakihez, aki úgy képes gyógyítani, mint senki más! Mert Ő ismeri a legjobban az összes sérülést és akármilyen mély sebet. Jöjj ma az élő Istenhez, aki úgy foglalkozik a lelki sebeiddel, ahogyan arra igazán szükséged van!

A te részed, hogy Hozzá fordulj és kiálts: ,,Uram, rád van szükségem”. Hiszed-e, – amit Blaise Pascal is vallott- hogy minden képzeletet felülmúl, amit Isten életünk törött darabkáiból tud alkotni, ha teljesen Rábízzuk azokat?! Ámen!

Veréb Nikolett

Üzentek a jeges pokolból – doni megemlékezés Szigetlankán

A Szatmár-szigetlankai református templomban a vasárnap délelőtti istentiszteleten a Kárpát-medencei Vitézi Rend képviselői történelmi előadással rótták le tiszteletüket a 80 évvel ezelőtt, a Don-kanyarban hősiesen küzdő katonáink emléke előtt.

Tizennyolcadik alkalommal szólt sorozatban a vasárnap délelőtti istentiszteleteken az igehirdetés Pál apostolnak rómabeliekhez írott levele alapján, ez alkalommal a 6. fejezett 11. versének textusa: „Így azt tartsátok ti is magatokról, hogy meghaltatok a bűnnek, de éltek Istennek Krisztus Jézusban!” Élni a királynak a kegyelem alatt. Mit jelent ez? Először is azt, hogy meghaltunk a bűnre nézve, nem én megyek a bűn után, de az még üldöz engem. Ne hagyjuk, hogy kontroláljon! Továbbá azt jelenti, hogy élek Krisztusban, Ő pedig bennem, azaz megtölt Ő, körbevesz Ő. Tagjani egy része se maradjon a Sátán szolgálatában, de mindenekelőtt a szívünket kell odaadni. Kié a szíved? – szólt az igehirdetés fő kérdése, az Atya pedig sztetoszkóppal hallgatta meg a szívből jövő választ. Rácz Ervin lelkipásztor igehirdetése előtt és után a szIGEt Együttes dicsőítése készítette elő az üzenetet és mondta ki a választ: „Ó nem én, Krisztus él bennem.”

Az istentisztelet záró részében vitéz Dr. Keresztesi Csaba-Árpád történész tartott tematikus előadást A Don-kanyar, ahonnan sokaknak nem volt visszaút címmel. Mint ismeretes, 1943. január 12-én a Vörös Hadsereg egy nagyobb méretű felderítő támadást indított az urivi hídfőből a II. magyar királyi honvéd hadsereg állásai ellen, amelyeket katonáink a Don-folyó vonalán kiépítettek. Ezzel kezdetét vette az Osztrogorszk-Rosszos hadművelet, amely gyakorlatilag ketté szakította a második magyar hadsereg hadállásait, s megkezdődött az a pokoljárás, amely szerény becslések szerint is mintegy 120-130 ezres veszteséget okozott a hadseregünk állományában. A királyi Magyarország soha nem tudta kiheverni ezt az emberveszteséget, s ezért a Doni-áttörés rendkívül mély nyomokat hagyott a magyar társadalom kollektív emlékezetében. A történelmi előadás gerincét azoknak a leveleknek a bemutatása és elemzése képezte, amelyeket a Don-kanyarban harcoló honvédek írtak szeretteinek.  “…Tudom, hogy mire ezt a lapot megkapod, addigra én már nem fázom és elmúlik az éhségem is… Kérlek, hogy ne haragudj rám!…” (v. Bányai József sz.vezető – 1943. január 12.) – szólt egy üzenet a jeges pokolból. A megemlékezés záró akkordjaként vitéz Seres Ferenc költő elevenítette fel költeményei szívet megrázó verssoraival a 80 évvel ezelőtt lezajlott gigászi küzdelem embert próbáló eseményeit …onnan, a Don-kanyarból, ahonnan sokaknak nem volt visszaút! Az istentisztelet nemzeti imádságunk eléneklésével zárult.

Számonkér

“Akik ezt mondják a látóknak: „Ne lássatok”, és a prófétáknak: „Ne prófétáljatok nekünk igazat, beszéljetek kedvünk szerint valókat, prófétáljatok csalárdságokat!” (Ézs 30,10)

Óriási felelősség Igét hirdetni. A vasárnapi istentiszteletek utáni fél óra, amikor sikerül egy kicsit elcsendesedni, általában gyötrődés a számomra. Nagyon szeretek az igehirdetésre készülni, jó az Úrral beszélgetni, amikor elmondja nekem, hogy mit mondjak Róla tovább a gyülekezetnek, hogy mit mondjon Ő általam. De utána mindig utolér egy kicsit az önvád: vajon minden rendben volt? Tényleg azt mondtam, amit Ő akart, hogy tovább adjam? Nem a panaszkodás szól belőlem, hanem inkább azt szeretném üzenni, hogy utólag is leellenőrzőm: nem-e voltam túl durva, vagy éppen túl puhány, nem torzítottam-e el az Ő mondanivalóját. És jó érzés azt tapasztalni, hogy láttamozza együttlétünket.

Óriási felelősség Igét hallgatni. Tudom, sokan egész héten húznak, dolgoznak, mérgelődnek, aggódnak, lótnak-futnak és fáradtak már. Szeretnének már valami jó hírt hallani, valami kedvük szerintit. Az ámítással azonban nem laknak jól: nápolyi, chips, vagy valami egészségtelen lelki eledelként hat rájuk. De előbb-utóbb az élet számonkér, és ha mindig csak azt hallottuk meg, ami kedvünk szerint való, vagy éppen a hiteles biztatást nem fogadtuk el, akkor nincs mi segítsen.

Lehet, hogy kellemetlen volt tegnap, az igehirdetést hallgatva tükörbe nézni. De Isten soha sem azért üzen ily módon, hogy megszégyenítsen, hanem azért, hogy helyre rakja életünket. Ehhez azonban szembe kell nézni az igazsággal: kegyelemre szorult bűnösök vagyunk, de van kegyelem. Elfogadod? Ámen!

Rácz Ervin,

Szigetlanka

Biztató adatok – Visszatekintés az elmúlt évre

Személyes életemben gazdag, sok hálára okot adó esemény történt az elmúlt esztendőben. Úgy gondolom, hogy a gyülekezetnek is van miért hálát adni, rengeteg olyan dolog történt, ami előremenetelről tanúskodik és nyilván veszteségek is vannak.

Eseményekről évvégi videónkban (https://szigetlanka.refszatmar.eu/a-szigetlankai-gyulekezet-elete-2022-ben/) és a már szokásos Szigetlankai kalendárium (https://szigetlanka.refszatmar.eu/megjelent-a-2023-as-szigetlankai-kalendarium/) megjelentetésében beszámoltunk: Csodálatos imaheteink vannak, a Lankadatlanulra minőségi előadókat hívtunk (Bolyki, Lackfi, Visky), izgalmas kirándulások vettünk részt, a gyülekezet növekszik (ezt nagyon kevesen mondhatják el magukról), az ifjakkal és a nőszövetséggel is imádkoztunk a békéért és segítettünk a rászorultakon, megújultak templompadjaink, új szőnyegeink és székpárnáink vannak, vadonatúj, modern elektromos orgonánk van, elindult a toronyóránk…   „A reménység nem szégyenit meg.” (Róma 5,5a)

Adatok a lélekszámról

Nézzünk meg néhány adatot az elmúlt évről, összehasonlítva az elmúlt évekkel.

Az előző évi lélekszám Férfi 483 nő 500 összesen 983
Megkereszteltek száma Férfi 4 nő 8 összesen 12
Eltemetettek száma Férfi 6 nő 15 összesen 21
Természetes szaporulat vagy apadás összesen -9
A gyülekezetbe beköltözött Férfi 21 nő 24 összesen 45
Általános szaporulat vagy apadás összesen 36
Lélekszám december 31-én Férfi 502 nő 517 Összesen 1019

Talán teljesebb képet kapunk a gyülekezetről, ha az elmúlt öt esztendőt is összehasonlítjuk. És, ha ezt tesszük Szigetlankán, akkor méginkább van miért hálát adni.   

Lélekszám az elmúlt 5 évben

2018 2019 2020 2021 2022
866 1026 990 983 1019

Választók névjegyzéke (felnőtt egyházfenntartók) az elmúlt 5 évben

2018 2019 2020 2021 2022
621 609 640 632 648

Kazuáliák és konfirmáció az elmúlt 5 évben, Szigetlankán

  2018 2019 2020 2021 2022
Temetés 25 21 30 32 21
Keresztelő 11 7 6 10 12
Esküvő 5 9 0 5 13
Konfirmáció 11 15 9 16 13

A népmozgalmi adatok (temetés/keresztelő) negatív számlálói ellenére a gyülekezet másfél száz lélekkel nőtt. A gyülekezet vonzó lett, és talán ez a tendencia, ha Isten is úgy akarja, a további években is pozitív képet mutat majd. A szigetlankai gyülekezetnek profilja van, az emberek tudják hova jönnek és azt kapják, amiért jönnek: evangéliumot és aktuális üzenetet. Imádkozzunk, hogy továbbra is növekedjen a gyülekezet az üdvözülőkkel. Erről azonban adatot csak odaát fogunk kapni.

A gyülekezet összetétele

Férfi Nő Gyerek Összesen
Fizetők 252 307 102 661
Nem fizetők 132 136 90 358
Összesen 384 443 192 1019

Más megközelítésből:

Gyermek Munkás Nyugdíjas Összesen
Fizetők 102 354 205 661
Nem fizetők 90 217 51 358
Összesen 192 571 256 1019

Egyházfenntartói járulék

Az egyházfenntartói járulék minimuma kis mértékben nő az előző évhez képest. Mivel mindennek az ára nő, az egyház fenntartása is szükségképpen növekszik.

Felnőtt személy egyházfenntartói járuléka: 120 lej. Ez a minimum, de az adakozónak érezni kell, hogy különbségek vannak tehetős és kevésbé tehetős emberek között. A Királyhágómelléki Református Egyházkerület Közgyűlésének javaslata a minimálbérhez viszonyítva 175 lej, azaz a mindenkori minimálbér 10%-a egy évre.

Nyugdíjasok és egyetemisták (akik szerepelni akarnak a választók névjegyzékében): 100 lej. A nyugdíjasok számára kedvezmény van, de a fiatalokat sem árt szoktatni arra, hogy az egyház fenntartása a jövőben méginkább az ő kezükben lesz.

Tudom azt, hogy vannak gyülekezetek, ahol kevesebbet is lehet adni egyházfenntartói járulékként. De ha máshova tekintünk, akkor azt is kell lássuk, hogy vannak gyülekezetek, ahol sokkal több. És, ha nem emelik a fenntartói járulékot, akkor lehúzhatják a rolót. Szándékosan egyházfenntartói járulékot és nem egyházadót írok, mert az egyház fenntartása a mi kötelességünk, még akkor is, ha néha pályázatok, szponzorizálások, külföldi segélyek következtében kap támogatásokat egy-egy gyülekezet. Minden ember kell, hogy érezze: szereti az Egyházát, mert az ővé, azaz hozzá tartozik. És, ha szereti, áldozatot hoz érte.

Események Szigetlankán 2021. adventjétől 2022. adventjéig

(részletesen megjelent az évkönyvben)

  • Stresszről, várakozásról az adventi Lankadatlanulon.
  • Ő a méltó – karácsony Szigetlankán
  • 0 – 100 – Nemzedékről nemzedékre Szigetlankán
  • Életút Jézus lábnyomán – csodálatos imahét Szigetlankán
  • A házasélet buktatóiról Szigetlankán
  • Lanka Duó Aradon és Magyarkécen
  • A békéért imádkoztak a szikések Szigetlankán
  • GPS, a biztonság íze – Párizs megér egy istentiszteletet
  • Szárnyra magyar! – nemzeti ünnep Szigetlankán
  • Nem vagy egyedül! – Internetes zaklatásról a Lankadatlanulon
  • Szigetlankai kon sok csapatösszerázója: Erdőd – Ákos – Hadad
  • Virágvasárnap és Magyar Költészet Napja Szigetlankán
  • Örök élete van – húsvét Szigetlankán
  • A Lélek húrjai – Lankadatlanul Bolyki Lászlóval
  • A negyvenes és az esperes
  • Jószomszédi kapcsolat – németi és szigetlankai presbiterekkel
  • Felismerhető szeretet, közösségben – Anyák napja Szigetlankán
  • Lankadatlanul szeretni, egymással szemben
  • Az ajtó nyitva – Bizonyságtevő kon rmandusok Szigetlankán
  • I-vitamin bevitel Lack módra a Lankadatlanulon
  • Rendhagyó Trianon-megemlékezés szervezett a Híd Egyesület
  • Fiatalként a atalok között – Munkatársképző tanfolyam Aradon
  • Fogva Isten kezét – kiránduláson a szigetlankaiak
  • Hol a helyem? – érszőlősiek gyülekezeti tábora Pénielnél
  • A bibliai családmodellről a kismajtényi gyülekezeti napon
  • Gyakornoki staféta átadása és újkenyér ünnepe Szigetlankán
  • Békéről az Egyházmegyei Nőszövetségi Találkozón, Szigetlankán
  • Gyermekbibliahét és új igehirdetés-sorozat
  • Ő igaz és igazzá tesz – vakációzáró és tábortalálkozó SZIKE
  • Újrakezdés hittel, gyógyulással – nem a magunk módja szerint
  • Megemlékezés az aradi vértanúkra Szigetlankán
  • Szigetlankaiak Kerekdombon
  • Előrelépés a gyászban – vigasztalás a Mátyás király utcai temetőben
  • A Szent Isten harcol érted – Csodás CrossYounity
  • Hálaadás a felújított padokért és az újrainduló toronyóráért

Vízen

„… akik a nagy vízen átkeltek.” (Ézs 23,3)

Egyre több embert és sorsot ismerek meg, annál inkább látom, hogy nincs olyan, akire ne várnának nagy vizek. Mindenkinek a maga medre a saját nehéz küzdőtere. Nem tudok a másik cipőjébe beleilleszkedni, nyilván a magam harcaiból vett tapasztalatokkal tudok tanácsokat adni, de itélkezni nincs jogom, akkor sem, ha azt látom, hogy fuldoklik.

„Szilaj hullámolat vet rémitő ereje” – fogalmazza meg a népről az idén kétszáz éve született Petőfi, és bizony az emberek tömege is vállhat kemény ütközőkővé, főleg azok számára, akik számára annyira fontos mások véleménye: „akik vezérükké a legbizonytalanabb vezetõt, a közvéleményt választották, semmi sem világos.” (Seneca) És ez széditően tud hullámozni, egyszer a mennybe visz, máskor a pokolba süllyeszt. Ennék sokkal kijózanítóbb és biztosabb az Ige útmutatása. Igaz, hogy ez sem az unalomról szól, de segít nem elszállni, és nem a mélybe zuhanni.

Mi történik a nagy vizeken való átkelés után? Sokan hőstörténeteket írnak, saját élményükben ők a főszereplők. Valamennyire jogos is ez, de akik a tengert lecsendesítő, azon járó Úrral járják végig a tomboló vihart, azok nem szűnnek meg Őt magasztalni akkor sem, ha már túl vannak rajta, ha átkeltek a vizeken. Ámen!

Rácz Ervin,

Szigetlanka