Emlékezz!

“Emlékezz meg arról, hogy Jézus Krisztus feltámadt a halottak közül, aki a Dávid magvából való az én evangéliumom szerint, amelyért még bilincseket is szenvedek, mint egy gonosztevő, de Isten beszéde nincs bilincsbe verve.” (2Tim 2,8-9)

Pál apostol börtönből írja a levelet, mégsincs rossz hangulata az írásnak. Timóteust a tanítványt biztatja és készíti fel az élet kihívásaira, mint ahogy egy szülő teszi. Nem hősködik, nem okoskodik, nem panaszkodik, hanem győztes hangulatban biztat. Tudja, hogy Isten számára a körülményeink fogsága lehetőség.

Emlékezz! – De sokszor kell ezt nekünk is mondani, mert feledékenyek vagyunk. Alapvető dolgokat felejtünk el, de olyan jó, hogy az Ige emlékeztet, figyelmeztet, kiigazit. Nem leszégyeníteni akar, hanem bátoritani a szeretetre, a megbocsátásra, a tisztaságra… Ezért is jó, ha ott vagyunk istentiszteleti alkalmainkon, hogy figyelmeztessen az Ige, sokszor olyan dolgokra is, amire magunktól is rájöhetnénk, de mégsem tesszük.

Miről szól a te örömhíred? Minek szoktál örülni. Tudnod kell, hogy olyan Istened van, aki azt akarja, hogy boldog légy! Van egy örökérvényű örömhír, ami minden helyzetben erőt ad. Élő Urunk van. Jézus feltámadt! Ez az örök öröm forrása. Merjünk erről beszélni! És ne csak hitéletünk perifériáján említsük néha, mintha szégyellnénk.

Az igazság tesz szabaddá, mert az igazságot nem lehet fogságba ejteni. Nem lehet az Igére bilincset verni, mégha meg is próbálják elhallgattatni néha vagy azt, aki mondja, vagy a lelkiismeretet, ami sokszor szirénázik. Mindig volt és van lehetőség az Isten szavát, az igazságot tovább adni, keressük ennek a módját, ahogy lehet, amikor csak lehet, alkalmas és alkalmatlan időkben is. Ámen!

Rácz Ervin,

Szigetlanka

A legdrágább kincs

,,…nem szégyellem (az evangéliumot ), mert tudom, kiben hiszek, és meg vagyok győződve, hogy neki van hatalma arra, hogy a rám bízott kincset megőrizze arra a napra. A rád bízott drága kincset őrizd meg a bennünk lakozó Szentlélek által.” (2Tim 1,12‭.‬14)

Egyszer egy özvegyen maradt édesapa, maga is megbetegedett és elhatározta, hogy a legnagyobb kincsét rábízza a barátjára. Megkérte a barátját, hogy a tőle telhető legjobb módon vigyázza, őrizze az ő legféltettebb kincsét, egyetlen fiát. A fiúcska már nagyobb volt, közeledett a kamaszkorhoz. Így, ahogy eltelt 1-2 év, a barát szembesült azzal, hogy e drága kincs vigyázása nem megy egyedül. Hisz a fiúnak is akarnia kell saját magára vigyáznia. Ő pedig egyre jobban kereste azokat a társaságokat, melyek végül nagy bajba sodorták.

Számos ilyen esetről hallhattunk már, de ne ítélkezzünk, nem ez a részünk. Inkább a mai Igénk által Isten arra hív, hogy szembesüljünk magunkkal, mit tettünk eddig a ránk bízott drága kinccsel?!
S igen most eszünkbe juthatnak számunkra kedves, drága emberi életek, akikkel Isten megajándékozott bennünket.
Van azonban egy olyan kincs, ami azért drágább, mert örök életbevágó, hogy valaki megőrzi -e?! Azért drágább, mert, ha a drága kincsed, legyen bárki, aki nagyon szeretsz, de nem ismeri meg az evangéliumot, akkor el fog veszni az élete.

Ezért olyan drága Isten ránk bízott kincse. Mert örök, ma is élő és ható! Az evangélium tehát ez a kincs.
Mit jelent számodra Isten evangéliuma?
Van-e élő és megerősítő bizonyságod afelől, hogy Jézus Krisztus érted is meghalt és megtörte a halál erejét, feltámadt?! Vagyis, ha hiszel Őbenne örökké Vele élhetsz!

Azonban még lássuk meg, valóban képesek vagyunk mi, önmagunktól, saját erőnkből megőrizni a hitet, üdvösségünket?
Őszintén szükségünk van belátni, hogy, nem megy , nem fog sikerülni!
Isten sem kér tőlünk lehetetlent. Hiszen azt mondja, hogy a bennünk lakozó Szentlélek által őrizzük meg. Imádkozzunk, kérjük naponként, hogy áradjon életünkbe az Ő Lelke, mert nélküle meg sem találjuk, vagy épp elveszítjük az ő kincsét.

Valóban Isten megőriz életünk végéig, számíthatunk rá! Ugyanakkor ott van a mi részünk, felelősségünk is, mert arra hív bennünket , gyermekeit, hogy őrizzük meg mindazt, amit nekünk adott. Megőrizni, vagyis gyakorolni használni, élni vele a mindennapokban. Így például megtanulni szeretetben élni, megbocsátani.

Szerető, irgalmas Istened, valóban meg tudja őrizni, a a rád bízott drága kincsét, az evangéliumot a szívedben! Ugyanakkor kérjük együtt, hogy tanítson meg mit jelent vigyázni, megőrizni, mindazt, amit ránk bízott. Ámen.

Balogh Nikolett

Örülni az örülőkkel

Nemcsak igehirdetést hallgathatnak a Rómabeliekhez írott levél alapján a szigetlankaiak, hanem lehetőséget is kapnak annak megtartására. Pár hete volt szó arról, hogy: Örüljetek az örülőkkel! (Róma 12,15) És íme legalább két alkalom adatott ennek gyakorlására.

A szigetlankai gyülekezet történetében először kötött házasságot egy presbiter és egy lelkipásztor. Balogh Csongor Róbert presbiter és Veréb Nikolett lelkipásztor július 14-én indultak el a közös úton, a szigetlankai templomból, természetesen egy Rómabeliekhez írott levélben található Igével: „A reménységben örvendezzetek, a nyomorúságban legyetek kitartók, az imádkozásban állhatatosak.” (Róma 12,12) Két olyan ember házasodott össze, akiknek valóban lelki otthona a szigetlankai református templom. Isten élni hív, nem kiélni, hanem megélni az életet. Reménység, nyomorúság, imádság – az életet össze lehet foglalni ezzel a három szóval. A reménység nem más, mint bizakodás egy szebb jövőben. A legszebb jövőt Isten már biztosította a benne hívők számára, és az addig vezető út is örömteli lehet vele. A házasságban ez az öröm megduplázódik, mert az isteni örömforrás mellett a házastárssal szemben is megélhetjük: aki mást felüdít, maga is felüdül. Nyomorúság is az élet része, ezért van szükség kitartásra és türelemre. Gondozni és karbantartani kell a házasságot, a vőlegény udvarlása nem fejeződött be, a menyasszony pedig továbbra se fukarkodjon férje dicséretével. Természetesen önerőből ez nem megy, ezért van szükség arra a harmadikra a házasságban, aki az első kell, hogy legyen: Jézus Krisztus. Ő ad lehetőséget és erőt arra, hogy újrakezdjünk és Ő, a judabeli oroszlán viszi győzelemre életünket, a házasságot is. – mondta esketési igehirdetésében Rácz Ervin szigetlankai lelkipásztor. A Laudis Együttes énekben kívánt sok boldogságot és dicsőitette Istent. A vőlegény édesanyja is Igével köszöntött. Jó hangulatban és örömben telt az este. A szigetlankai ifjak és gyülekezet néhány tágja mosolyt és örömkönnyet is előcsaló meglepetésműsorral is kedveskedett.

Vasárnap is volt alkalom együttörülni. Habár még ez az öröm nem teljes. Papp Krisztina kántornő első szülése előtti utolsó szolgálatára került sor, a gyülekezet nevében Rácz Ervin lelkipásztor sok erőt kívánt. A délelőtti istentiszteleten az Ige szintén a Római gyülekezethez írott levélből szólt: „Adjátok meg mindenkinek, amivel tartoztok: akinek az adóval, annak az adót, akinek a vámmal, annak a vámot, akinek a félelemmel, annak a félelmet, akinek pedig a tisztelettel, annak a tiszteletet.” (Róma 13,7) Isten akaratából a rend érdekében legalább három intézmény jött létre: egyház, család, állam. Ez utóbbiról nehezen beszélünk, pedig konkrét elvárása van Istennek, aki szeretné, ha a keresztyén emberek mintaállampolgárok lennének. Ebben leginkább a lelkiismeretnek kell működnie. A kegyelem viszont adómentes, erről énekelt a szIGEt Együttes: „….Egy nap végre látlak. A hitem célba ér. Mindent, ami fájna, te már elfeledtettél. Mert én tudom jól, hogy kedvelsz és a szíved értem ég, jóságod s kegyelmed örökre már enyém, Hallelujah. Minden dicsőség Tiéd!”

Istentisztelet után szeretetvendégségre is sor került, amikor a gyülekezeti kirándulás résztvevői hálával tekintettek vissza a múlt heti székelyföldi élményekre. Hála érte.

Bor

“Ezután ne csak vizet igyál, hanem – gyomrodra és gyakori gyengélkedésedre való tekintettel – élj egy kevés borral is.” (1Tim 5,23)

A hangsúly talán a kevesen van. Nem beszélhetünk itt a bor okozta mámorról. Attól is tartózkodni kell, hogy a bor beszéljen belőlünk. Ne a bor oldja meg a nyelvünket és ne borba fojtsuk vagy temessük bánatunkat. Ezt az Igét tehát nem használhatjuk kifogásként, mentségként a borivásunkra, pláne nem alkoholizmusunkra. Az Ige nem önmagunk igazolására, hanem megigazulásra való.

A jó bor mértékkel gyógyít. Egyik borász ismerősöm mondta ezt a bölcsességet: az élet túl rövid ahhoz, hogy rossz bort igyunk. Ebből a mondatból sokmindent le lehet következtetni. Az életminőségre érdemes odafigyelni, de a lényeg az, hogy mi döntsük el, hogy jó bort igyunk, és ne a bor döntse el azt, hogy jó embert rontson meg. Használjuk a bort, és ne a bor használjon el minket. Ámen!

Rácz Ervin,

Szigetlanka

Gyülekezeti kirándulás a „Háromszéki Párizsba”

Ákos – Kraszna – Magyarvalkó – Nyárádszereda – Jobbágyfala – Korond – Mini Erdély Park – Kézdivásárhely. Megtartotta évenként megszervezendő gyülekezeti kirándulását a Szatmár-Szigetlankai Református Egyházközség. A terv az, hogy egyik évben Magyarországra, másik évben Erdélyországba indulnak a hívek. Tavaly Miskolc és környéke volt a cél, idén Székelyföld, pontosabban Kézdivásárhely. Az odavezető út állomásai is felejthetetlen élményt nyújtottak a kirándulóknak.

Pénteken reggel a sofőrrel együtt ötvenketten indultak útnak a szigetlankai templomtól, ahol mindenekelőtt egy rövid áhítatot és útismertetőt tartott Rácz Ervin lelkipásztor. Az első megállónál, az ákosi református templomban Dobai Zoltán lelkipásztor „idegenvezette” a csapatot a középkori templomban. A második állomás a krasznai református templom volt, ahol Bogdán Szabolcs János püspököt éppen költözés közben kapták otthon a kirándulók, de készségesen állt rendelkezésükre és ott is sok érdekességet hallhattak.

Magyarvalkó volt az a helyszín, amelyik mindegyik résztvevő számára új- és meglepetésszerű volt, ugyanis még egyikőjük sem volt a Bánffyhunyad melletti településen. A különleges templomot, „ékszerdobozt” a Ferenc-rendi barátok alapították 1261-ben. A román építészeti stílus jegyeit viselő kis kápolnát 1452-ben bővítették ki a gótikus stílusú, támpilléres, sokszögű szentéllyel. Papp Ákos lelkipásztor fogadta a csapatot, Gellért Ágnes kiránduló egyik saját versét mondta el, és meglepetésként egy éppen arra kiránduló székely család egyik ifjú tagja is mondott egy identitáserősítő verset. Nincs jobb programszervező az Úr Istennél. Ezt úgy is mondják, hogy nincsenek véletlenek, ám ez többet mond.

A programtervezetben az is szerepelt, hogy Marosvásárhelyre is eljut a csapat, ám a fent leírtak szerint, ennek nem így kellett történnie, de volt egy másik város, ami bekerült a helyébe, mégpedig Bocskai István fejedelemmé választásának helyszíne, Nyárádszereda. Tőkés Attila szeretettel fogadta az előre nem bejelentkező csapatot. Péntek este egy csodás helyszínre érkezett a csapat, a Nyárád mentén, pontosabban Jobbágyfalván található Tündér Ilona Vendégházba.

A mesés helyen található pihenő után szombaton indultak Székelyföld felé a hívek. Korondon álltak meg egy órára, majd Székelyudvarhely közelében Orbán Balázs néprajzgyűjtő sírjánál és a Mini Erdély Parkban tölthettek élménydús pillanatokat. A Nyerges tetőn, miután énekeltek és tisztelettel megálltak a nemzeti lelkiismeret kiemelt terén, lassan megérkeztek Kézdivásárhelyre, ahogy Orbán Balázs fogalmazott: a „Háromszéki Párizsba.” Gábor Áronnak, az 1848-as forradalom és szabadságharcon történő szerepvállalása miatt kapta ezt a „melléknevet.”

Vasárnap 10 órától Rácz Ervin lelkipásztor az unitárius-evangélikus-református közös fenntartású templomban hirdetett Igét először, majd azt követően 11 órakor a református templomban prédikált a szeretetről: „A szeretet ne legyen képmutató. Iszonyodjatok a gonosztól, ragaszkodjatok a jóhoz, a testvérszeretetben legyetek egymás iránt gyengédek, a tiszteletadásban egymást megelőzők.” (Róma 12,9-10) Köszöntött Beder Imre házigazda lelkipásztor. Rácz Ervin teológia évfolyamtársa és egykori szobatársa Ruszka Sándor, aki szintén pásztora a kézdi gyülekezetnek, a kirándulók szolgálatában gitárkisérettel segített: elénekelték az Újszövetséged elfogadom és az Én nem tudok nélküled élni kezdetű éneket. Istentisztelet és a helyi múzeum meglátogatása után elindultak hazafelé örömmel és énekelve. Még a sofőr is énekelt, nem is akárhogy! 35 Istent dicsérő éneket többször is végigénekeltek, és azon kívül nem hiányoztak azok az énekek sem a repertoárból, amelyek nemzeti érzelmünket is életben tartják és erősitik.

Nem csak szigetlankaiak, hanem más gyülekezeti tagok is részt vettek a kiránduláson. A testvérszeretet erősödött, amiben pedig részük volt: életre szóló élmény, nemcsak azért, amit láttak, hanem legfőképpen azért, mert a Teremtő, a Gondviselő volt a vezetőjük. Maradjon is ez így!

Család

„Mert, ha valaki a saját házát nem tudja igazgatni, hogyan visel gondot az Isten egyházára?” (1Tim 3,5)

Ezt az Igét olyan könnyen rá lehet olvasni az Isten szolgáira, ítélkezően és indulattal, hogy abból minden lesz, csak gyógyulás nem. Az Igét olvasni kell, nem beolvasni vele valakinek és nem ráolvasni valakire. Nem szeretnék azonban kibújni az Ige üzenete alól, és nem akarok én senki sem mentegetni, pláne magamat nem, csupán az indulattal van bajom, ahogy sokszor az Igét magyarázzák.

A család olyan, mint az Egyház. Úgy kell működnie, mint az Egyháznak. Legyen papja, diakónusa, csapatmunka legyen és áldott közösség, ahol nem a diktatúrának, hanem a teokráciának kell megvalósulnia. Krisztus ott is a fő.

Az Egyház, azaz a gyülekezet olyan, mint a család. Ha nem az, akkor egy száraz, ügymentén történő, a bürokrácia hálójában elvesző organizáció. Természetes, mivel emberek alkotják, hogy vannak benne konfliktusok. A kérdés, hogyan oldjuk meg?

Aki a kicsit nem becsüli, a nagyot nem érdemli. A család és az Egyház tehát itt nem egymás ellen van kijátszva, hanem egymásért. Kevesen voltál hű, sokra bízlak ezután! Ez folyamat és remélem, minél többen fogjuk ezt hallani odafenn is. Ámen!

Rácz Ervin,

Szigetlanka

Ellenségszeretet – Gondolkozz! Gondoskodj!

A Hegyi beszédben a mi Urunk Jézus Krisztus szól az ellenségszeretetről. (Mt 5,38-48) A keresztyén emberek közül sokan, akik már ismerik ezt a bibliai szakaszt, és azok is, akik először találkoznak ezekkel a gondolatokkal, azt mondják: ezt egyszerűen lehetetlen betartani. És akik akár csak egy kicsit is végrehajthatónak tartják, azok is úgy vélik, nagyon helyesen, hogy csak Isten Szentlelke teszi ezt lehetővé bennem. Mindenesetre a: „nem vagyok én olyan rossz ember” mondással itt nem vigasztalhatjuk magunkat, amikor ezekkel a gondolatokkal találkozunk, mert érezzük, saját erőből távol vagyunk a krisztusi parancs beteljesítésétől. Szükségünk van rá, mert a természetünktől is idegen az, amit Jézus mond, s habár szimpatikus mondatok, belülről kell változnunk hozzá!

Klasszikus hasonlat erre az, amikor az ember ki akar menteni a vízből egy skorpiót és az kimentése közben megcsípi. Miért tette? Mert gyilkos a természete. Az ember ezt tudta, mégis miért tette? Mert neki, annak az embernek, mentő természete van. Erre a mégis segítő természetre buzdít Pál apostol is, amikor ezt mondja: „Ne fizessetek senkinek rosszal a rosszért. A tisztességre legyen gondotok minden ember előtt. Ha lehetséges, amennyire tőletek telik, éljetek minden emberrel békességben. Ne álljatok bosszút önmagatokért, szeretteim, hanem adjatok helyet az ő haragjának, mert meg van írva: „Enyém a bosszúállás, én megfizetek” – így szól az Úr. Sőt „ha éhezik ellenséged, adj ennie, ha szomjazik, adj innia; mert ha ezt teszed, parazsat gyűjtesz a fejére”. Ne győzzön le téged a rossz, hanem te győzd le a jóval a rosszat.”

Idegesítő főnök, kollega vagy beosztott, idegtépő családtag vagy szomszéd, antipatikus emberek… mit kezdjünk velük? Mit kezdjünk a rossz emberekkel? Igénkből kiindulva négy választ adhatunk erre a kérdésre:

  1. Álljunk ellene ösztönös cselekvéseinknek!

Amikor gonoszkodó emberekkel találkozom, és el kell szenvedjem társaságukat, vagy a velük való találkozást, sokat segít, ha magamban, tudatosan felteszek egy kérdést: Vajon miért viselkedik így? Mit lehet vele, hogy ilyen elviselhetetlen? Mitől ilyen? Az esetek többségében, amikor megtudom gonoszkodása okát, már nem haragszom rá, hanem inkább sajnálom. Ez haragoldó, méregtelenítő kérdés. Nem mérges vagyok, inkább már szánalmasnak tűnik, amit csinál. Szegény! A sebzett ember sebez, a rosszindulatú pletykafészkek házassága romokban áll, és ezért szólják meg mások kevésbé rossz párkapcsolatát. Imádkozzunk értük! Mi pedig tudatosan védekezzünk ez ellen, nem támadással.

Képzeljük magunk elé a történetet! Állítólag valahol megtörtént. Egy középkorú, nyegle férfi telefonnal a fülén, nyugodtan, andalogva sétál át a zebrán. Megérkezik egy autós is, aki szépen, annak rendje és módja szerint, megáll a zebra előtt. Amikor azonban azt látja, hogy a másik felháborítóan nyugodtan sétál, megnyomja a dudát, ezzel sürgeti a gyalogost, aki még szemtelenebbül reagált erre: két kezét rátette a motorháztetőre és cinikusan annyit kérdezett: hova sietsz? Aki sofőrként olvassa e sorokat, már annak is felmegy a cukra, nemhogy ennek a delikvensnek, aki nem tudván uralkodni indulatain, belelépett a gázba. Egy végeláthatatlan pereskedés kezdődött az ügy kapcsán, a gyalogos a söfőrt gyilkossági kisérletért perelte. Nos, megéri gondolkodni, mielőtt cselekszünk. Ne legyünk csupán ösztönlények! Gondolkozzunk!

  1. Álljunk elő a béke ajánlatával!

Nagyon tetszik Pál megfogalmazása: ami tőlünk telik, tegyük meg! A mi reszortunkért vagyunk felelősek, nem az ő reakciójáért. Lehet, hogy köztünk nem lesz béke, de bennem béke lesz, ha ezt meg tudom tenni.

Itt is érdemes egy kérdést feltenni magunknak! Te mit tettél azért, hogy a másik ellenséged lett? Tényleg nem bántottad meg? Nem mondtál, tettél olyat, ami miatt méltán haragszik? Ha igen, rendezd, kérj bocsánatot! Ha azonban hited senkinek sem ártó gyakorlata, identitásod, személyed, lényed miatt haragszik, akkor az nem a te sarad. Példa: Ha valaki azért dühös rád, mert te hiszel Istenben, nem kell hitetlené válj a béke érdekében. Ha reformátusként elmész kirándulni olyanokkal, akik szobrok előtt hajbókolnak, kereszteket csókolnak, nem az a megoldás, hogy a béke érdekében te is megteszed, hanem tisztelettel visszautasítod: ne ítéld el őt, hogy ez teszi, de ő is tiszteljen téged annyira, hogy elfogadja, a te hited ezt nem engedi meg. Persze, természetesen ehhez tisztában kellene lenni hitünk alapjaival, a szeretet és a béke kötelékében. Tartsd ki hited és identitásod mellett! Ne légy olvadó cukor mások kávéjában! Úgy adj ízt, hogy lényed megmaradjon! Gondolkozzunk!

  1. Ne álljunk Isten útjába!

Istené a bosszú. Ha mi akarunk bosszút állni, beállunk a „puska” elé. Hogyan? A délszláv háborúban egy szakácsról jegyezték fel azt, hogy bosszúból, hogy megölték a nővérét, mintegy háromszáz emberrel végzett az ellenség seregéből. A pszichológusnak utólag elmondta, hogy a lövések folyamán egyre inkább érzéketlenné vált. A bosszúszomj nem csillapodott, de ő maga gyakorlatilag elő halottá vált: a bosszúvágy megölt engem is – fogalmazta. Isten gyermeke nem áll bosszút és akkor sem örül, ha ellensége pórul jár, utólag még őt is képes sajnálni. A kárövendés nem lehet életünk része.

Képzeld el az elképzelhetetlent! Van egy fiad. (nem ez az elképzelhetetlen, ez eddig megy) Ezt a fiút a rajta lévő aranykaróra miatt megölik. A gyilkossal szemben állsz. Mit csinálsz? Senki sem fog téged, a bíróságon kívül, elítélni azért, ha válaszul te is megölöd a gyilkost. Mindenki megfogja érteni tettedet. Folytassuk tovább a gondolatot két Igével: „mikor ellenségei voltunk, megbékéltettünk Istennel Fia halála által.” (Róma 5,10a) “Titeket is, akik egykor Istentől elidegenültetek és ellenséges gondolkozásúak voltatok gonosz cselekedeteitek miatt, most megbékéltetett emberi testében halála által, hogy mint szenteket, hibátlanokat és feddhetetleneket állítson majd színe elé.” (Kol 1,21-22) Isten egyszülött Fia a mi bűneink miatt halt meg! Mi voltunk a gyilkosok. Mi volt erre az Atya reakciója: az ember megváltása. Ez a vér lett egyetlen esélyünk, csodálatos lehetőségünk, hogy tisztán álljunk meg majd egykor előtte. Van tehát kitől tanulnunk és van ki bennünk működjön Lelke által.

Tisztázzuk! Nekünk egy ellenségük van! A Sátán, aki lehet, hogy a másikban túlteng. Csak a szeretettel tudjuk Őt legyőzni. Gondoskodjunk!

  1. Égesd el az ellenségedet!

Nem kell ezt szószerint érteni! Eleven szenet tenni a fejére azt jelenti, hogy meglepő dolgot teszel olyat, ami sokkolja. Meglepő a megbocsátás, a mégis megbocsátás. A szeretet sokkol és blokkolja a gyűlöletet. Kiszeretni az emberből a Sátánt. Nem a Sátánt kell szeretni, de azt, aki elfoglalt csak a szeretettel lehet megmenteni. Közben pedig vigyázz, hogy nehogy olyan légy, mint ami ellen harcolsz!

Beteg a világ! Ki más ápolja, mint Isten gyermekei. És mindig lesz kit ápolni, szeretettel változtatni. Gondoskodjunk!

Egy személyes, friss élménnyel zárom. Nem különleges, de jó volt megélni. Egy évvel ezelőtt megharagudtam valakire, aki egy levelezőlistán, amin én is rajta vagyok, olyan dolgokat írt, ami csalódást okozott számomra, dühös voltam rá, nem néztem volna ki belőle. Aztán úgy hozta az élet, hogy fel kellett hívnom telefonon, Isten adott erőt ahhoz, hogy ne a bosszú keserű szavának tolmácsa legyek. Kellemes beszélgetés után nagy örömmel konstatáltam, hogy elmúlt haragom. Győztesnek éreztem magam, felszabadultam. Ez az igazi győzelem! A bosszú vereség, mely érzéketlenné tesz, a szeretet nyereség, mely érzéki emberré tesz, közben pedig egy olyan örömöt érzel, ami előíze annak, ami az örökéletben vár rád.

Rácz Ervin,

Szigetlanka

Gyógyító közösség – Évadzáró nőszövetségi alkalom

A Károlyi Zsuzsanna Nőszövetség egy része, azaz a szigetlankai református gyülekezet csigacsináló csapata hétfőnként gyűl össze, hogy a tagok egymás hitét erősítsék.

A nyári szünet előtt, visszatekintve az elmúlt időszakra, hálával a szívükben összegezték, a gyülekezeti közösség gyógyító közeg azok számára is, akik ugyan nem lehetnek jelen betegség miatt, de visszavágynak. Ezt többen is elmondták, de konkrétan Mali Ildikó nőszövetségi tag tett bizonyságot arról, hogy a műtét előtt óriási biztatást jelentett neki az a tudat, hogy van mögötte egy imádkozó közösség és ennek tudja be a gyógyulását. Többen lelki betegségük meggyógyulásáért adtak hálát Istennek, aki ezt a közösséget is felhasználta eszközül.

Rácz Ervin lelkipásztor és a nőszövetség nevében Maskulik Klára elnök megköszönte Veréb Nikolettnek a nőszövetségi alkalmakon végzett szolgálatát. Egy évig hivatalosan volt gyakornoklelkész és még egy évig nemhivatalosan is szeretettel vett részt az alkalmakon. Ősztől más egyházmegyében folytatja szolgálatát.

Áldás

“Maga pedig a mi Urunk Jézus Krisztus és az Isten, a mi Atyánk, aki szeretett minket, és kegyelméből örök vigasztalással és jó reménységgel ajándékozott meg, vigasztalja meg a szíveteket, és erősítsen meg titeket minden jó cselekedetben és beszédben.” (2Thessz 2,16-17)

Ez egy áldás. Az áldásra nagy szükségünk van. Annyi rossz hírt, vagy éppen rosszindulatú beszólást hallunk naponta, hogy a mai Igénkből jó olvasni a jót. Áradjon hát ránk!

Ez nem csak bebeszélés, önhitegetés. Olyan Istenünk van, akiből szeretet árad, aki kegyelmes, vigasztaló, erősítő. Addig azonban ezt nem tapasztaljuk meg, ami bezárjuk előtte az ajtót. Amikor merünk szembesülni bűneinkkel, akkor jövünk rá, szükségünk van kegyelmére. Szükségünk van vigasztalásra is, csak addig míg erre rájövünk, annyi mindenben kell csalódjunk, de amikor vigasztalhatatlanok vagyunk, ő akkor is meg tud vigasztalni. Ameddig erősködünk, keménykedünk, nem kell Isten ereje, de amikor érezzük, hogy gyengék vagyunk, akkor emel föl bennünket igazán, csak bízzunk benne!

Mire ad erőt? Jó cselekedetre és jó beszédre. Tedd a jót és tolmácsold az áldást! Ámen!

Rácz Ervin,

Szigetlanka