Szatmárnémeti-Szigetlankai Református Egyházközség

Számos szatmári volt jelen az Ez az a nap idei rendezvényén a Debreceni Nagyerdei Stadionban. A mintegy húszezer fős rendezvényen nem túlzás azt mondani, hogy túlnyomó részt erdélyiek, partiumiak vettek részt, rengeteg szatmári és szilágysági rendszámú autót lehetett látni a stadion környékén. Az fő igehirdető is partiumi volt.

Szombaton délután az ima és a dicsőítés folyamatos volt.  A rendezvény külföldi vendégei között ott volt az ausztrál Hillsong United, valamint Amerikából Matt Maher. Az Anyaországi fellépők között énekelt az Új Forrás, Oláh Gergő és Pajor Tamás, Tibes, a Dics-Suli Band és Pintér Béla. A határon túli magyarságot a felvidéki Crux és az erdélyi CrossYounity, a románokat pedig az El Shaddai, valamint Adi Kovaci & Emma Repede képviselte.

Szatmárnémetiből és környékéről sokan gondoltál úgy, hogy Debrecenben kéne menni, a szigetlankai református gyülekezet külön buszt is indított az eseményre.

Mike Pál magyarkéci lelkipásztor, a Romániai Református Egyház Zsinatának missziói bizottsági tagja hirdetett Igét, melyet teljes egészében közlünk:

„Én is, amikor megérkeztem hozzátok, testvéreim, nem úgy érkeztem, mint aki ékesszólás vagy bölcsesség fölényével hirdeti nektek az Isten bizonyságtételét. Mert úgy határoztam, hogy nem tudok közöttetek másról, csak Jézus Krisztusról, róla is mint a megfeszítettről. És én erőtlenség, félelem és nagy rettegés között jelentem meg nálatok. Beszédem és igehirdetésem sem az emberi bölcsesség megejtő szavaival hangzott hozzátok, hanem a Lélek bizonyító erejével (a Lélek erejének a bemutatásával),hogy hitetek ne emberek bölcsességén, hanem Isten erején nyugodjék. (1Kor 2,1-5) “Mert nem szégyellem az evangéliumot, hiszen Isten hatalma az minden hívőnek üdvösségére. ” (Róm 1,16)

Hozom az erdélyi és partiumi részek köszöntését! És református lelkészként nagy szeretettel üdvözlök minden más felekezetű testvért a kálvinisták Rómájában.

Nagy szeretettel és alázattal köszöntelek Benneteket! Hozom az erdélyi és partiumi részek köszöntését! És református lelkészként nagy szeretettel üdvözlök minden más felekezetű testvért a kálvinisták Rómájában.

Nem a bölcsesség és ékesszólás fölényével érkeztem közétek! Nem jó tanácsokat akarok osztogatni nektek! Nem motivációs beszédet akarok tartani, nem a saját életbölcsességeimmel akarlak untatni benneteket. Nem azt akarom mondani, hogy szedjétek össze magatokat! Nem azt akarom mondani, hogy legyetek rendes emberek! Erősek! Hisz én magam is gyengeként érkeztem közétek. Folyamatosan imádkoztak értem sokan, az üzenetért, azért, hogy én itt ne félrebeszéljek. Én ma arra akarlak buzdítani, hogy legyetek gyengék, kicsik, erőtelenek. Merjetek azok lenni. Vagyis legyetek őszinték. Hogy a ti hitetek ne emberek bölcsességén, s ne a magatokén, hanem az Isten erején nyugodjék.

Ezért én ma nem akarok másról tudni közöttetek mint a megfeszített Jézus Krisztusról és az Ő evangéliumáról. És ez nem jó tanács, nem önsegítő tréning, hanem JÓ HÍR. Erről a JÓ HÍRRŐL, a megfeszített Jézus Krisztus jó híréről szeretnék beszélni ma nektek. Csak erről akarok tudni!

Ez tehát nem emberi bölcselkedés, véleménynyilvánítás, okoskodás szeretne lenni. Én magam erőtelenül jöttem közétek. Nem azzal a gondolattal, hogy én majd megmondom. Hanem azzal a gondolattal készültem közétek, hogy a LÉLEK, az életet irányító, vigasztaló, árvaságból kiváltó Lélek bizonyító ereje itt lesz közöttünk, hogy miközben én szinte senkinek nem tudok a szemébe nézni, aközben Ő személyesen odaáll mellétek, és meggyőz Benneteket az igazságot illetően. Azt az igazságot illetően, amelyik szabaddá tud tenni Benneteket.

Tele van a nemzet szíve jelenleg gyásszal egy nagyszerű hegymászó, Suhajda Szilárd halála miatt. Sokan el is ítélik. Holott ő csak egy dolgot akart. Egy nagyszerű dolgot. GYŐZNI! Valami nagyon nagyszerű dolgot tenni! Felérni a világ tetejére.

Hát nem ezt akarjuk mindnyájan? És nem helyes ez? Vajon ösztönlényünk legmélyén miért van ott a siker, eredményesség, hatékonyság, győzelem iránti éhség? Azért, mert mi nem vereségre, kudarcra, halálra születtünk, hanem győzelemre. Mindenki a maga csúcsát szeretné megtámadni. És felérni rá.

Ma ezt a kérdést hoztam közétek: hogyan lehet feljutni a csúcsra? Hogyan lehet nem elveszni a csúcstámadás közben? Hogyan lehet épségben felérni életünk hegyére? Hogyan lehet legyőzni azokat a csúcsokat, ahol már nagyon megritkul a levegő, és nagyon elgyengülünk? Ahol rövid távok megtétele is iszonyú küzdelembe kerül?

Ma a sikeres csúcstámadás technikájára nézve sok igazság kelleti magát. Ezek közül azok a legveszélyesebbek, amelyek nagyon közel állnak az Igazsághoz.

Én viszont  ma nem akarok tudni másról köztetek, csak az érettünk megfeszített Úr Jézus Krisztusról! Mert az igazságnak nincs sok arca. Csak egyetlen arca van, számomra legalábbis. És ez Jézus.

A legdivatosabb és leglelkibbnek tűnő áligazságokat világnézeti sémába is helyezték már. Úgy nevezik ezt a rendszert nem hivatalosan, hogy Morális Terápiás Deizmus. Magyarítsuk: Erkölcsi Terápiás Istenhit.

És tudjátok, hogy ezzel mi a probléma? Az, hogy ez majdnem igaz.

Ettől a hitrendszertől van ma annyi fáradt, tévelygő, lelkileg ödémás ember ott a csúcstámadás közelében. És ezért van ma annyi tragédiába torkolló “győzelem.” Mind olyan emberek, akik szépen és nagyszerűen akarják élni az életüket. Mert nagyon kevés olyan ember van a világon, aki rosszul akarná élni az életét.

És ezeknek a nagyon jószándékú embereknek ez az Erkölcsi Terápiás Deizmus a következőket mondja. Így szól a csúcstámadásra készülőknek:

• Létezik egy Isten, aki teremtette  és felügyeli az emberiséget a földön.

Nem. Ez nem az evangélium. Ez nem fog feljuttatni téged a csúcsra. Mert eszerint Isten csak szemléli az életedet, s ha baj van, rákoppint a körmödre. Ez maximum nyomkövetővel figyeli a pozíciódat, s ha elbuktál, max. lehozza testedet a hegyről. Ez az az Isten, aki nyűgös és állandóan baja van veled, mert nem ügyelsz a rendre, a tisztaságra, nem látod át a tervet, nem tudod logikailag összerakni az életet. Ennek az Istennek te egy nyűg vagy a nyakán.

De annak az Istennek, aki a történelem sodrában, a szíved rezdüléséiben és a Biblia lapjai között bizonyságot tesz magáról, annak az Istennek atyai szíve van. És így fordul feléd. Ő nemcsak felügyel, de gondot is visel rólad. Ez az evangélium! Ő nemcsak felküld a csúcsra, hogy meggebedj, hanem előtted megy! És nem, semmiképp nem hagy meghalni a bűnök, sikertelenségek egyre vékonyodó levegőjében, hanem Jézus Krisztusban magához ölel téged, és a menny levegőjével tölti fel a tüdődet.

Én azért jöttem, hogy megkeressem és megtartsam azt, ami elveszett – mondja Jézus.

Azt is mondja ez a morális terápiás deizmus, hogy

• Isten azt akarja, hogy az emberek jók legyenek, jól bánjanak egymással, ahogy ezt a Biblia és más világvallás tanítja.

Nem. Ez nem az evangélium. Isten azt akarja, hogy kapcsolatban legyünk vele. Hogy szeressük őt. Istennek nem az igyekezetünkre van szüksége, hanem a szeretetünkre. Szeresd az Istent és tégy, amit akarsz.

Isten számára nem az a kérdés, hogy mit teszel, hanem az, hogy kié vagy.

Huszonöt éve vagyok lelkész. Sokszor kérdeztem már meg emberektől: keresztyén vagy? És sokan mondták már nekem: IGYEKSZEM.

Kedveseim, ez nem jó válasz. Keresztyénnek lenni ezt jelenti: kapcsolatban lenni.

Keresztyénnek lenni nem azt jelenti, hogy mit tettem én, hanem mit tett értem Jézus.

Ha már a hegymászásnál tartunk, Sterczer Hilda, Erőss Zsolt mélyen istenhívő felesége mondta: “ma már tudom, hogy nem kell minden csúcsot megmászni.” Nem kell mindig sikeresnek lenni. Csak Jézussal kell maradni. Az a jó, ha Jézus lábánál ülve éljük le az életünket. Maradjatok énbennem és én tibennetek. Mert nálam nélkül semmit sem cselekedhettek.

Azt tán mindenki tudja, hogy bűnösök vagyunk. De vajon tudjuk-e, hogy mit jelent bűnösnek lenni? Bűnösnek lenni azt jelenti, hogy kificamodottnak lenni. Céltévesztettnek lenni. Eltorzultnak lenni. Magyarán folyamatosan mellélőni. Még a legjobb szándékkal is. Nagyszerű életet élni eltorzult vágyak, célok és indítékok mentén. Bűnösnek lenni nem feltétlenül azt jelenti, hogy erköcstelen életet élsz. Sőt, sokszor azt  jelenti, hogy nagyon erkölcsös életet élsz, de eltorzult vágyakkal, célokkal, hitekkel, tévhitekkel, és Istentől távol. Isten nélkül. Isten nem azt mondja, hogy éljetek jó életet, hanem azt mondja, hogy jöjjetek énhozzám mindnyájan. Nem azt mondja, hogy teremjetek jó gyümölcsöket, hanem azt, hogy maradjatok énbennem, mert nálam nélkül semmit sem  cselekedhettek. Ha aztán bennem maradtok, akkor aztán teremhettek jó gyümölcsöket.

És aztán majd Ő visz magával. Úgy van ez, ahogy a Casting Crowns nagyszerű dala mondja:

Nem azért, aki vagyok,

de azért, amit tettél,

nem azért, amit teszek,

de azért, Aki Te vagy!

Hát nem?

Azt is mondja ez a hitrendszer, hogy

• Istent nem kell feltétlenül bevonni az életünkbe, csak akkor, amikor elakadunk, s a problémát meg kell oldani.

Vagyis görgetjük, húzzuk, vonszoljuk életünk bútorzatát, teljes felszereléssel araszolunk a hóban, jégben, ritkuló levegőben. Hajt a szenvedély, az élet nagyszerű vágya, és mire észrevennénk, hogy segítségre szorulunk, lehet, hogy már késő.

Rengeteg nagyszerű embert veszítettünk el már a gyülekezetünkben csak azért, mert nem tudott lemondani annak a szégyenéről, hogy nem tudta kibogozni a saját életét. Vagy sokan abba a büszkeségükbe halnak bele, hogy ők márpedig mindenre képesek. S mondják, mint Háry János a csata előtt: Isten, most ne segíts, csak csodálkozz.

Holott nagyon egyszerűen a világ szövete úgy működik, hogy nem mi vonjuk be Istent a terveinkbe, hanem Isten használ minket, vagy így, vagy úgy az Ő tervei megvalósítására. Mert az evangélium, a világ működésének örömhíre az az Isten hatalma minden hívőnek üdvösségére. Vagyis mindenkinek, akik hittel belesimul az Isten örökké gondviselő tenyerébe.

És végül, azzal is áltat ez az áligazság, álevangélium, hogy

• a jó emberek a mennybe mennek, a rossz emberek pedig a pokolba.

Hogy is van ez? Van egyáltalán jó ember? Jézus kérdezi ezt egy jómódú fiatalembertől, aki Jó Mesternek szólítja: miért mondasz engem jónak? Nincsen senki sem jó, csak egy: az Isten.

Nem a jó emberek mennek a mennybe. Oda is a rosszak mennek.

De akkor mi lesz? Feljuthat-e egyáltalán valaki a csúcsra? Célba ér-e egyáltalán valaki? Mondja is Jézus, hogy ez nagyon, de nagyon nehéz. Sakkor mi lesz hát, kérdezik a tanítványok? Ki fog itt üdvözülni?

Na, s itt jön a lényeg. Jézus így szól. Ami lehetetlen az embernek, az LEHETSÉGES AZ ISTENNEK.

Ha elfáradtál, vagy ha túlzottan magabiztos vagy, halld meg: nem fog egyedül menni!

Ha szorongva várod, hogy mi lesz ebből az egész hajszolt küzdelemből, lehet, hogy ma valamit nagyon meg kell hallanod.

Ezzel kapcsolatban hadd meséljek el nektek egy rettentő izgalmas történetet.

Egy ősi legenda szerint, amit Herodotosz történetíró lejegyzett, amikor a perzsák az athéni görögökkel véres csatába fogtak marathonnál, ebben a csúnya csetepatéban görög győzelem született, annak ellenére, hogy a perzsák erőfölényben voltak. Amikor a perzsák látták a csata kimenetelét, a legenda szerint, megmaradó megtépázott flottájukból néhány Athén felé irányítottak, hogy az ottani lakosságot demoralizálják, elhitessék velük azt, hogy a csatát elveszítették. Vagyis ők, a perzsák győztek. Ezt látva a görögök, gyorsan útnak indították a fiatal katonát, Pheidippidészt, hogy elvigye Athénba a győzelem bátorító, megnyugtató örömhírét. Vagyis az evangéliumot.

A történet szerint a lélekszakadva futó fiú ennek a 42,15 km-es távnak a végén, Athén piacterén már csak ennyit tudott mondani: GYŐZTÜNK! És holtan esett össze.

Ez egy legenda. Az is lehet, hogy nem igaz. Az élet sokszor azt mutatja, hogy a rossz hírek a fénysebességnél is gyorsabban terjednek, miközben a jó hírek csak vánszorognak. Magyar embernél különösen is, mert a magyar szív búval és bánattal bélelt. Mi nagyon szeretjük a rosszat látni és láttatni. És lehet, hogy már sok rossz hírrel érkező flotta kötött ki az életedben. Hamis hírekkel. Egy hamis győzelem hírével. Merthogy az is egy győzelem híre.

Ilyen hamis győzelmek mentén vonszolgatjuk az életünket. Jó, erkölcsös, szépen élő emberek akarunk lenni. Szembe akarunk nézni az élet nagy kihívásaival. És meg akarjuk mutatni a világnak, hogy hogyan is kell ezt csinálni. Egyedül. Feljutni a csúcsra. És ez teljesen jogos. Mert győzelemre születtünk.

Kollár Lajos mondta nagyon óvatosan és megfontoltan Suhajda Szilárd tragédiája kapcsán: jó lett volna valakit felvinni a hegyre. Aki megveregette volna Szilárd vállát, amikor már saját ereje végére ért. Mert jobb a kettőnek mint az egynek.

Én pedig azt mondom: jó lenne, ha valaki felvinne téged arra a hegyre. Én nem akarok és nem is tudok közöttetek másról beszélni, mint Jézusról, és Róla is, mint megfeszítettről. Vagyis arról a Jézusról, aki a tehetetlenséged, bűneid vékony levegőjét magába szívta a golgotai kereszten. És a mennyei kegyelem jó illatát árasztja rád.

Van, aki megveregesse a vállad és azt mondja neked: Győztem? Én felviszlek téged a csúcsra. Nem kell már erőből, izomból élned. Élhetsz elfogadásból. Reménységből. Hitből. KEGYELEMBŐL.  Neked nem fog ez menni. De nekem igen. Én GYŐZTEM.

Nagy szeretettel arra kérlek most, hogy ha nagyon fáradtnak és nagyon gyengének érzed magad, halld meg az evangéliumot: halld meg az éretted megfeszített Jézus hívását: Jöjjetek énhozzám mindnyájan, akik meg vagytok fáradva és meg vagytok terhelve, és én megnyugvást adok nektek.

Mert én ma másról nem akarok és nem is tudok beszélni, csak Jézusról, róla is mint megfeszítettről. Ő az A GYŐZTES, aki a golgotai kereszten kimondta értem és érted: ELVÉGEZTETETT. Vagyis GYŐZTEM.

Ritka a levegő körülötted? Fáradt vagy? A vágyaid, küzdelmeid dermesztő viharában vagy? Vagy elszédítenek téged a sikereid, azt hiszed, egyedül menni fog?

Nem, nem fog. Életed csúcsára csak Jézus tud felvinni téged. Egyedül nem fog menni. És nem is kell. Mindent átadhatsz neki. Ne menj tovább nélküle!

Ha most úgy érzed, hogy nem akarsz innen egyedül elmenni, hanem a Győztes oldalán akarod folytatni az életedet, akkor emeld fel a kezedet és ezzel együtt az szívedet hozzá. Ha nem tudod felemelni láthatóan, akkor tedd meg a magad csendjében. Hiszem, hogy az Ő drága Szentlelke meg tud győzni téged, hogy Jézusba kapaszkodj. Ne az én szavamra hallgass. Én nem az emberi bölcsesség megejtő szavaival akarok szólni hozzátok, hanem a Lélek bizonyító erejével. S ha most megmozdult valami Benned, akkor gyere, és mondd velem a következő imát. Ha tudod, mondd hangosan. Ha nem, mond el szíved belső, legmélyebb szobájában. Próbáljunk meg csendben maradni, s együtt mondani. 

Uram, köszönöm, hogy te itt vagy most mellettem. Köszönöm, hogy győztél az én bűneim és tehetetlenségem fölött. Köszönöm, hogy szeretsz és meghaltál értem. Köszönöm, hogy azért tetted ezt, hogy nekem életem legyen. Szeretném megragadni a te kegyelmedet. Szeretném átadni neked az életemet. A te segítséged nélkül ezt nem tudom megtenni. De ha te megragadsz és magadhoz ölelsz, akkor bátran indulok. Hiszek, Uram, könyörülj az én hitetlenségemen! Köszönöm, hogy meghallgatsz, és felviszel engem a hegyre. Ámen.

Hatvan évvel ezelőtt konfirmáltak, most újra találkoztak az atyai református templomban, hálatelt, áldásos, szeretetteljes közösségben. Különleges alkalom volt.

Szentháromság vasárnapján, nemzeti összetartozás napján a délelőtti istentiszteleten az Atya Református Egyházközség 1963-ban konfirmált tagjai találkoztak. Az akkori 17 konfirmandusból tízen élnek, s jelen volt hat: Kovács Bertalnné Tóth Erzsébet, Bernát Vilmosné Végh Anna, Debreceni Józsefné Zaj Mária, Szilágyi András, Bányai Dániel és Papp András.

Versényi István házigazda lelkész köszöntötte a gyülekezetet, ifj. Kovács Zsolt kántorizált, majd Rácz Ervin szigetlankai lelkipásztor, generális direktor a Róma 8.28 alapján hirdetett Igét: „Tudjuk, hogy akik Istent szeretik, minden javukra szolgál.” A körülményeink fogsága Isten számára lehetőség. Miért van az, hogy ugyanazon körülményekben egyik ember élete megroppan, összecsuklik, a másiknak pedig fejlődik a jelleme, Istennel való kapcsolata? Mert valaki csak az emberi szempontokat látja, valaki meg az isteni perspektívát is figyelembe veszi. A Sátán célja a lázitás mellett az, hogy elérje azt, hogy Isten szeretete és a körülményeink közé egyenlőségjelet tegyünk. Istenszeretetünk eredője Krisztus szeretete, melynek nagyságát a Szentháromságon keresztül érthetjük meg igazán. Az Atya gondviselése nekünk türelmet, hálát és reményt ad, Krisztus áldozata belső békét, a Szentlélek pedig erőt, hogy tudjunk menni mindig előre fölfelé. – mondta lelkipásztor.

Gaman Mihály polgármester és Illés Jenő egyházmegyei presbiteri szövetségi elnök szeretettel köszöntötte a gyülekezetet. Ügyes gyermekek szavalata mellett Versényi Eszter csodálatos népdalénekét is hallhatta a hálaadó közösség, majd Versényi István lelkipásztor emléklapokat osztott a hatvan évvel ezelőtt konfirmáltaknak, az igehirdető pedig Isten áldását tolmácsolta számukra. Az esemény egyik legfelemelőbb pillanata a közös, megismételt fogadalomtétel volt: „Református magyar vagyok, amig élek az maradok, megígérem, megfogadom, hogy hitemet holtig vallom. Ámen!” Jó volt hallani, hogy kinek hogyan alakult az élete a hatvan esztendő alatt, csordultig hála, őszinte bizonyosság volt ajkukon.

A Pusztadaróci Ember Géza-kúrián tartották az ünnepi ebédet, melyet a községből származó szigetlankai hívekkel kiegészülve sikerült megszervezni a házigazdáknak. Ott dr. Király Lajos szatmári esperes és Kiss József egyházmegyei főjegyző is köszöntötte a konfirmálásra emlékezőket, hozzátartozóikat és a gyülekezetet.

Szentháromság vasárnapján és a Nemzeti Összetartozás Napján, 2023. június 4-én, a szigetlankai református templomban istentiszteletet és megemlékezést tartottak.

Az alkalmon igét hirdetett Veréb Nikolett tiszteletbeli gyakornok lelkész, aki Ézsaiás próféta könyve 57. fejezetének 15. verse alapján hirdetett Igét: „Ezt mondja a magasztos, a felséges, aki örök hajlékában lakik, szent az ő neve: Magasságban és szentségben lakom, de a megtörttel és alázatos lelkűvel is. Felüdítem az alázatosak lelkét, felüdítem a megtörtek szívét.”  Olyan Istenünk van, aki felettünk, mellettünk és bennünk él. A legteljesebb, szétszakíthatatlan, örökkévaló összetartozás csakis az egy igaz, élő Isten, a Szentháromság kapcsolatában valósul meg. S ezt kinyilvánította felénk is, abban a közösségvállalásban, melyet a Fiú, az Úr Jézus Krisztus életre-halálra vállalt. Ma is vállalja, mellénk áll, mikor ott van a keserűség vagy a fájdalom a szívünkben, hogy mi magyarok elszakítva élünk az Anyaországtól. A szolidaritás, közösség vállalás egyre nagyobb hiánya, melyért imádkozhatunk, hogy a Szentháromság Isten tanítson, formáljon, könyörüljön meg magyar nemzetünkön is. Felfoghatatlan, mégis csodálatos, hogy ő megközelíthetetlen és mégis Szentlelke által egyre bensőségesebb életközösségben van velünk. Egy képpel élve, hasonlóan, ahogy a mérhetetlen távolságban ragyogó Nap, a maga sugaraival eléri a Földet és ragyogó világosságával és életadó melegségével betölti a teret, a szobádat. – biztatott a prédikált Ige.

Igehirdetés után Kupán Erzsébet örvendeztette meg a gyülekezetet Petőfi Sándor “Magyarok Istene” című versének az elszavalásával. Énekelt a szIGEt Dicsőítő Együttes.

Dr. Keresztesi Csaba-Árpád tartott történelmi előadást “Consummatum est-Bevégeztetett” címmel, amelyben felvázolásra kerültek a trianoni békediktátum geopolitikai és katonai-stratégiai hátterei, valamint a magyar nemzetet sújtó politikai következményei. De a gyászon túl, június 4-e a nemzeti összetartozást is szimbolizálja… ez a reményt a jövőre és az újjáépítésre. Mint ismeretes, a Magyar Országgyűlés 2010. május 31-én a Nemzeti Összetartozás Napjává nyilvánította a trianoni békediktátum aláírásának napját, június 4-ét. Ez a nap tehát nem csak a nemzeti gyász, hanem a Nemzeti Összetartozás Napja is! A történelmi előadás keretében ez különösen kiemelésre került… mert “Magyarországnak lehetnek határai, de a magyar nemzetnek nem!” Az istentiszteletet és a megemlékezést nemzeti imánk, a Himnusz eléneklése zárta.