Újkenyér ünnepe a hálaadás kinyilvánításának alkalma. Erre sokszor fel kell hívni a figyelmet és örülök annak, hogy van egy külön ünnepünk erre. Hála az új kenyérért, amiben százszázalékosan ott van Isten teremtő munkája és gondviselése, ugyanakkor az ember részesedése ebben munkatársként. Része van benne és ezért hálás. Amit csak úgy készen kapunk, nem tudunk neki örülni. Talán az a baja a ma emberének, hogy nem érzi ezt a kapcsolatot, önmaga körül forgolódik, boldogtalan és üres.
Pár nappal ezelőtt sétáltam az utcán és megpillantottam egy kirakatot. Telefonos üzlet mellett mentem el, különböző márkájú mobiltelefonokat lehet ott vásárolni. Volt a kirakatban egy felirat, több helyre is kiragasztva, román nyelven: „Ezek a dobozok üresek!” Nem hangosan, csak úgy magamban, nevettem egy jót az üzeneten: kedves(?) tolvaj, amennyiben be akarod törni az üveget, abban a hitben, hogy több telefon gazdája leszel, figyelmeztetlek, csalódni fogsz! Kár a gőzért, meg a vitrinért is, fáradtságodnak nem lesz gyümölcse, szeretnélek megóvni a hiábavalóságtól és magunkat is megóvnánk az új üveg kifizetésétől. Senki nem jár jól! Nos, ez az üzenet. És micsoda üzenet. S ha üzenet, hát legyen üzenet!
Egy Ige is eszembe jutott erről, amit Jézus Krisztus mond: „A tolvaj csak azért jön, hogy lopjon, öljön és pusztítson; én azért jöttem, hogy életük legyen, sőt bőségben éljenek.” (Jn 10,10) Jézus a János evangéliuma 10. fejezetében egy példázatcsomagban beszél magáról és mutatkozik be a hallgatóságnak. Ő a jó pásztor, a juhok ajtaja, az ajtó. Azaz Ő a gondviselő, aki jó helyre vezet és nem megvezet, aki ajtóként lehetőséget nyújt, de ugyanakkor biztonságot is. Csupa csupa pozitív üzenet. És olyan jó, hogy ilyen pásztorunk, ajtónk, lehetőségünk, biztonságunk van benne!
Ott van azonban a tolvaj is, aki munkálkodik és Ő, mint jó pásztor tőle is óvni akar bennünket. Egy esetben beszél Jézus önmagáról is, mint tolvajról, mondván, hogy Ő úgy fog visszajönni, mint éjjel a tolvaj, azaz váratlanul és ezért legyünk mindig készen. (Mt 24,43) A tolvaj azonban itt egyértelműen a Sátán, aki bűnre visz, kisért és ezzel egyértelműen megrövidít. A bűnös a tolvaj áldozata. A bűnbánati hét (sokan ezen a héten tartják) pedig nem más, mint kárfelmérés és kártalanítás. Sokan nem is tudják, hogy miben bűnösök, hol hibáztak, ezért kell tükörbe nézni. Olyan ez, mint amikor a tolvaj télen kirabolja a ventilátort a garázsodból, de csak nyáron a keresés idején jössz rá, hogy megloptak. Nem is gondolták, hogy baj van, csak a szembesítéskor. Vannak, akik kattogó autóval járnak, szerelőhöz kellene menni. Jó, ha kattog a lelkiismeret, ne tegyünk rá ritmusos zenét, nem ez a megoldás. Meddig lehet így járni? Egy ideig talán, de van szerelő, van kártalanítás. Hála ezért is!
Mit tesz a tolvaj? Lop, öl és pusztít. Mit lop? Először is az idődet. Te magad mondod: nincs időd. Nincs idő templomba járni, imádkozni… pedig neked is 24 órát adott Isten egy nap, mint másnak. Ellopja az identitásodat, ami abban rejlik, hogy Isten teremtménye vagy, Fia által gyermeke és egy közösséghez is tartozhatsz, hogy ne légy egyedül. És kilopja a hálát is a szívedből, megelégedettség helyett állandó panasz van. Pedig, ha igazán elgondolkodnál arról, mi mindenért lehetsz hálás, nem jutna idő panaszra, Mi pont fordítva csináljuk ezt: annyit panaszkodunk, hogy nem jut idő hálára. Megloptak minket! A tolvaj öl, ha ébren találja a gazdát. Gyűl bennünk a gyűlölet, gyűl a méreg, gyűl, öl. Élő halottá tesz. Üres lesz a doboz. Ezért mondja az írás: „Teljes örömnek tartsátok, testvéreim, amikor különféle kísértésekbe estek…” (Jak 1,2) Ha üres a doboz, az a tolvajnak se kell, ha viszont van tartalma, van mit őrizni, van miért küzdeni, és az őrző-védő szolgálatot igényelni. Jézus a mi őrzőnk, küld őt ajtót nyitni, ha kopog a Sátán, és ő fejvesztve fog menekülni. A tolvaj pusztít, mint a sáskák, ahogy a napokban olvashatjuk a Bibliaolvasó Kalauz szerint a Jóel könyvében. Szétdobál, rombol kapcsolatokat és ellehetetlenít élettereket. Ne engedjük be életünkbe!
Hívjuk helyette azt be, aki életet ad, sőt maga az élet. Egyszer egy nő mondta a lelkészének: olyan kedves ez a Jézus, jó dolgokat mond, szép és tanulságos mondatai vannak. De hát még nem akarok az ő útján járni, mert még élni akarok. Megdöbbentő, de sokan gondolkodnak így a krisztusi útról. Egy az élet és más szerintük Krisztus. Pedig Krisztus az élet. Itt valami nem stimmel. Természetesen a világ gondolkodás fertőzött, nem kell erre alapozni, nem csoda, ha torz módon látják a krisztusi utat. De mégis elgondolkodtató az, hogy valóban ennyire savanyúnak látszik ez az életmód. Mennyire vagyunk hibásak mi ezért, keresztyének? Sugárzik az öröm, vagy csak a muszáj bűzlik ezen az úton? Éljük meg, hogy Jézus maga az élet! Tegyünk meg minden tőlünk telhetőt azért, hogy mások azt lássák rajtunk, hogy ez az út a megoldás, a lehetőség, az öröm. Természetesen a hiba mások készülékében is lehet. „Ne azt tedd, amire a világnak szüksége van, hanem azt tedd, ami téged életben tart, mert amire a világnak szüksége van, az te, életben!” (John Elvidge) Másoknak való megfelelés helyett, te Krisztusban!
Van életed? Akkor miért foglalkozol annyit a máséval? Pletykák, kibeszélések mind arról tanúskodnak, hogy a másik életével a te ürességedet próbálod leplezni, megjegyzem sikertelenül. Van életed? És elsőhallásra ellent fogok mondani az előző gondolatnak: érdekel az, hogy a másiknak nincs? Akkor itt az ideje a missziót végezni, természetesen, óvatosan, szeretetteljesen! Mert nem csak azért vagy keresztyén, hogy te jól érezd magad, hanem, hogy másokat is a krisztusi útra hívj! És lehetsz a termés aktív részese, visszatérve a legelső gondolathoz.
Bőségben élni? Jézus ezt kínálja. Mit jelent ez? Sokan vágynak erre és Isten a tanúm rá, nem az irigység beszél belőlem: az a mód, amivel próbálkoznak, sikertelen. A bőséget megpróbálják drága nyaralásokkal megélni, luxuskörülmények között. De Jézus nem a luxust, hanem a bőséget kínálja, amelyek nem zárják ki teljesen egymást. Elmenne Jézus velünk a drága helyekre is, de valahogy legtöbbször ott nincs szükségünk rá, Ő meg nem tolakszik. A sznobok társaságát azért nem szereti, mert ők nem akarnak változni. Mit jelent tehát bőségben élni? Az, hogy Isten szeretete továbbcsordul rajtam keresztül másokra. Nem dugul el bennem, hanem az a természetes, hogy másokra is hatok vele. Ő szeret, ebből jut másoknak is. Ő megbocsát és én is megbocsátok másnak. Ő békességet ad, és békekövet leszek…
Ha van tartalom a szívünk dobozában, a lehető legtermészetesebb módon tudunkk adni másoknak is. Igaz, hogy a Sátánnak, a nagy tolvajnak ez nem tetszik, de hát legyen ez az Ő baja! Nekem van pásztorom, aki gondoskodik rólam, és annyit ad, hogy én rajtam keresztül másokat is megajándékozhat. Áldott telítődést!
Rácz Ervin,
Szigetlanka
