Szerelem

„… ne ébresszétek föl a szerelmet, amíg nem akarja!” (Én 3,5b)

Annyira örülök annak, hogy az Énekek éneke benne van a Bibliában! Sokan furán néznek erre a szerelmes énekgyűjteményre, egyesek ki is vennék a Bibliából, mondván: nem eléggé szent a téma, nem való az oda! Pedig de! Érdemes már a szerelmünket, és minden hétköznapi dolgunkat is az Úr kezébe tenni. Inkább azt tartom felháborítónak, hogy vannak olyanok, akik kettős életet élnek és szerelmüket már nem akarják Isten oltalma alatt tudni. Meg is vannak ennek a következményei.

A szerelemhez érettség kell! – erre próbál mai Igénk tanítani. Persze, a „tinédzserlámur”, azaz a tiniszerelem az mindig különleges, játékos, felejthetetlen és tiszta, s inkább naiv. Legtöbb emberben mosolyt, jó érzéseket kelt az arra való visszaemlékezés. Azonban úgy tudnak szenvedni tőle a tinik, ha nem úgy sikerül, ahogy gondolják, hogy rossz még kívülről is nézni.  Ha Isten az első a fiatalok életében, akkor az ebből fakadó csalódásokat is könnyebben kezeli.

Az agappé, azaz az isteni szeretet tanulható. A szerelem azonban egy érzés, ami fájdalmas akkor, ha egyoldalú. Ha a másik nem akarja, ébresztgethetjük szerelmét, általában rosszul sül el. Persze, az udvarlás szép dolog, a kitartás megbecsülendő, a türelem rózsát terem. De, amit erőltetni kell, az nem kell erőltetni. Ámen!

Rácz Ervin,

Szigetlanka

Közösségi

„Valljátok meg bűneiteket egymásnak, és imádkozzatok egymásért, hogy meggyógyuljatok. Az igaz buzgó könyörgésének nagy ereje van.” (Jak 5,16)

A közösségi imának bizony nagy ereje van, de milyen kell legyen ez a közösség?

Előszöris olyan közösség, ahol nem vallatnak, hanem lehet bevallani. Ahol nem kipletykálnak, nem használják ki a megszerzett információt. Gyónási titoktartás fogadalma alatt van az egész közösség. Ami körön belül hangzik el, és olyan, akkor az ott is marad.

Ez a közösség ugyanakkor gyógyító közeg. Olyan jó tapasztalni egy-egy meggyógyult betegnek azt, hogy hetek-hónapok után ismét elmegy a templomba és szinte érzi a gyülekezet ölelését. A gyülekezeteknek hivatásuk szeretettel gyógyítani.

Az imaközösség tagjai ugyanakkor buzgók. Nem unaloműzésből imádkoznak, hanem vágynak arra, hogy Istennel és egymással közösségben legyenek és teljes figyelmüket ennek a közegnek szentelik. Ámen!

Rácz Ervin,

Szigetlanka

Kapcsolataink reformációjáról a Lesi-tónál

A Lesi-tó közelében található Péniel táborhely évtizedek óta csodálatos lelki feltöltődési lehetőséget nyújt gyülekezeteknek, csoportoknak. Mindamellett, hogy az Isten alkotta természet szépségében gyönyörködhetnek, az elcsendesedés és az üzenet még mélyebre hatoló, mint a hétköznapok forgatagában.

Akárcsak tavaly, idén is meghívást kapott Rácz Ervin szigetlankai lelkipásztor, egyházkerületi missziói előadó egy előadást megtartására az Érszőlősi Református Egyházközségtől, amit ez alkalommal is örömmel elfogadott, mert nemcsak adni megy erre a helyre, hanem kapni szeretetet a meghívó közösségtől, részesülhet a táborhely nyújtotta adottságokban: a friss levegőben, a csendben, a hegyek-völgyek leírhatatlan szépségeiben. Illyés Tamás lelkipásztor és Szegedi Ella vallástanár meghívására még Nagy Bálint szilágyperecseni és Mike Pál magyarkéci lelkipásztor is szolgált a szőlősi gyülekezet családos csendeshetén, a záró alkalmat, akárcsak tavaly idén is Rácz Ervint tartotta. Ez alkalommal Farkas Róbert szigetlankai presbiterrel együtt érkezett a Péniel (jelentése: Isten arca) táborba.

A tábor témája az állandó reformáció (semper reformari) volt, a záró istentisztelten, vasárnap délután, a kapcsolataink reformációjáról volt szó. Az előadás alapigéje: „A szolgálatkészségben (legyetek) fáradhatatlanok, a Lélekben buzgók: az Úrnak szolgáljatok. A reménységben örvendezzetek, a nyomorúságban legyetek kitartók, az imádkozásban állhatatosak. A szentekkel vállaljatok közösséget szükségeikben, gyakoroljátok a vendégszeretetet. Áldjátok azokat, akik üldöznek titeket; áldjátok és ne átkozzátok. Örüljetek az örülőkkel, sírjatok a sírókkal. Egymással egyetértésben legyetek, ne legyetek nagyratörők, hanem az alázatosakhoz tartsátok magatokat. Ne legyetek bölcsek önmagatok szerint.” (Róma 12,11-16) A krisztuskövetők az Úrnak szolgálnak, ennek következtében az Istennel való kapcsolat fáradhatatlanul épül, és az ebből fakadó lelkesedés kell, hogy jellemezze magát a szolgálatot. Az emberekkel való kapcsolat harmonikus lehet, ha odafigyelünk a másikra, ha merünk nevetni és nevettetni, ha meghallgatjuk érdeklődéssel a másik felet. Az udvariasság, a szerénység és az alázat mellett az empátia nagyon fontos. Ez utóbbit sokan összetévesztik a szimpátiával. Merjünk irigység nélkül örülni az örülőkkel és érezzünk együtt a szomorkodókkal, kapcsolataink pedig épülni fognak. – fejtette ki előadásában az egyházkerület missziói előadója.

Melletted

“Első védekezésem alkalmával senki sem volt mellettem, sőt mindnyájan elhagytak. Ne számíttassék be nekik.” (2Tim 4,16)

Te számolod a sérelmeket? Újra magolod minden reggel azokat a bántásokat, amiket elszenvedtél? Ha így teszel, magad ellen követsz el merényletet.

Pál apostol magára maradt az ellene irányuló támadásban. Bizonyára mi is voltunk már hasonló helyzetben. Sokszor nem az fáj, és nem az bánt, ha támadnak, hanem leginkább az keserít el, ha azok, akik szeretnek, nem szólnak az érdekedben semmit. Némák maradnak, pedig várnád, hogy megvédjenek. Ha magadat véded, akkor az magyarázkodásnak, kimagyarázásnak tűnik, de ha mások sietnek segítségedre, az hitelesebbnek tűnik. Valamiért azonban mégis némák maradnak, nem biztos, hogy gyávaság miatt, talán éppen azért, mert ők is méltatlannak találják, hogy arra szintre lesüllyedjenek, amelyen a vita zajlik. De az is lehet, hogy bátortalanok. Valamiért így alakult.

Ne lamentáljunk ezen, engedjük el, főleg a bosszú forralása szükségtelen ebben a helyzetben. Nem voltak melletted? Nem baj. Ne számolgasd, ne számíttassék! És ha majd ők szorulnak a te segítségedre? Segíts! Csak azértis! Ez a krisztusi! A lényeg, hogy Őt magad mellett tudd. Ámen!

Rácz Ervin,

Szigetlanka