Közbenjáró

“Az ÚR azt mondta Mózesnek: Vidd vissza Áron vesszejét a bizonyság ládája elé, hogy megőrizzék ott jelül a lázadó fiaknak, hogy megszűnjék az ellenem való zúgolódásuk, hogy ne haljanak meg.” (4Móz 17,10)

A pusztában vándorló nép legkritikusabb élethelyzetét élte át. Fennállt annak a veszélye, hogy az egész közösség elpusztul. Néplázadás tört ki az Istentől elrendelt vezetők, Mózes és Áron, valamint a családjához tartozó papság, papi rend ellen. Mózesék ellen fordították az egész népet. A figyelmeztetésre azonban a közösség meghátrált, nem pusztultak el, de a felbujtók a cinkosokkal együtt Isten súlyos ítéletét élték át. Miért volt ennyire súlyos ez a bűn, hogy Isten ilyen rettenetesen kell, hogy ítéljen? A válasz: Aki az Istentől elrendelt vezető ellen lázad, az az Isten ellen lázad és ezt ő nem tűri. Aki Istentől rendelt vezető, azt is érik támadások, de érezheti, hogy az Úr van vele és ez a legfőbb biztosítás.

Áron vesszeje kivirágzik. Isten azt kívánta jelezni, hogy Áron a közbenjáró, ő az Úr választottja, és célja pedig az volt, hogy ne pusztítsa el a népet. A közbenjáró szolgálat nem azt jelenti, hogy valakik ellen imádkozunk, hanem mindig azt, hogy valakikért. Azok, akikért imádkozunk, olyanok, akiket az Úr már elkezdett megítélni, és azt mondta, hogy haragszik rájuk. A közbenjáró azonban imádkozik értük.

A mi tökéletes közbenjárónk Jézus Krisztus. Ő imádkozik érted! És ha ebbe egy kicsit is belegondolunk, máris másképp indul a napunk, hetünk. És ez abban is megerősít, hogy mi is tudjunk közbenjárni még élő, de még nem hívő szeretteinkért, mert méltán fáj az, hogy ők még nem az Úréi. Imánk legyen kitartó, és nem marad válasz nélkül. Ámen!

Rácz Ervin,

Szigetlanka

Közösségről, vigasztalásról, szeretetről Paptamásiban

Paptamási község minden gyülekezete részt vett azon az ökumenikus istentiszteleten, amit község napja alkalmából tartottak. A környező falvakból: Nyüvedről, Pelbárthidáról, Kügypusztáról is érkeztek a paptamási református templomba, reformátusok, katolikusok, baptisták.

Vasárnap az Igét Rácz Ervin Lajos, szigetlankai lelkipásztor és a Királyhágómelléki Református Egyházkerület generális direktora hirdetett Igét az Apostolok cselekedeteiről szóló könyv 11. részének 19-től 26-ig terjedő versei alapján. Szólt a vigasztalás fontosságáról, a becsületességről és mindazokról a tulajdonságokról, amiről megismehető egy keresztyén közösség. Arról ismernek meg bennünket, ha szeretjük egymást. Ez a legfőbb jel.

Az igehirdetést követően ünnepi gondolataikat osztották meg: Kállai Benedek, a Nyüvedi Református Egyházközség lelkipásztora, Albert István Zsolt, a Paptamási Magyar Baptista Gyülekezet lelkipásztora, Cseke Attila, szenátor, az RMDSZ Bihar Megyei Szervezetének elnöke és végül, de nem utolsó sorban Matyi Miklós, polgármester.

Énekkel és verssel szolgált: a Paptamási Magyar Baptista Gyülekezet kórusa – Vura János karmester vezetésével, Kocsis Adalbert, vezetőségi tag, a Paptamási Általános Iskola elsős diákjai – Vura Éva tanítónő vezetésével, a Paptamási Férfikórus valamint Szűcs Ferenc András és Matyi Gréti gyülekezeti tagok.

Az istentisztelet végén Pál László házigazda lelkipásztor osztotta meg gondolatait és egy kis figyelmességgel készült a vendégek számára, ezt követően szeretetvendégségre invitálta a részvevőket.

Szelíd

“Egyszer Mirjám és Áron Mózes ellen beszélt a kúsi asszony miatt, akit feleségül vett. Mert Mózes kúsi asszonyt vett el. Azt mondták: Vajon csak Mózes által szólt az ÚR? Nem szólt-e általunk is? És az ÚR meghallotta. (Az az ember, Mózes pedig igen szelíd volt, minden embernél szelídebb a föld színén.)” (4Móz 12,1-3)

A szelíd embert látszólag hamar kijátsszák a háta mögött. Becsapják, átverik és még a megtorlástól sem félnek. Ebben a részben azonban azt látjuk, hogy maga az Úr áll bosszút Mózes háta mögött szervezett puccs miatt, amit ráadásul a testvére szervez. Meg is kapja a büntetést. A szelíd ember biztosítója maga Isten. A legjobb biztosító.

A pletyka, a fúrás és a kitúrás kísérletének az oka a magánélet-jellegűnek tűnik. Nem a magánélet önmagában szent és sérthetetlen, de nagyon érződik, hogy a fúrás kiindulópontja nem az, hogy aggódnak Mózes élete miatt, hanem egyszerűen irigyek. Miért pont olyan által szólal meg Isten, aki elvesz egy etióp nőt feleségül. Meg tudom ezt én is csinálni! Általunk is szólhat nem? Ó, hát azt, amit a pap megcsinál, én is meg tudnám: hetente egyszer felmegy a szószékre, vagy kétszer. Azért az egy-két óráért én is fel tudnám venni a fizetést. A palást terhét azonban az ilyenek nem érzik. Természetesen nem a jogos és építő kritikákat sérelmezem, de az irigység nagy úr.

Szólhat általad is az Úr! Ehhez azonban szelídség és alázat kell. A pökhendiség, büszkeség és konokság kizáró tulajdonságok Isten szócsöveinek életében. Szeretnél lenni, mint ő: alázatos, szelíd? (MRÉ 299) Ámen.

Rácz Ervin,

Szigetlanka

Örökké hűséges

Ezt a két szót egymás mellett jellemzőként csak az Istenre tudjuk igazán kimondani, mert ez így csak rá érvényes. Mégis egy kisgyermektől tanulhattam meg az elmúlt napokban ezt két különböző jelenet által. Ez a kisgyermek nem más mint az én kicsi fiam, Tamás, aki olyan bölcsességekre tanított meg csípőből, és olyan dolgokra emlékeztetett, amiket én is tudtam, de az alkalmazás az életre néha már sántít. Jézust pedig újra emlékeztet, hogy legyünk olyanok, mint a kisgyermekek, akik mernek a hitükre támaszkodni.

Örökké!

Budapestre utaztunk pár napja. Elmentünk a Bethesda kórház mellett. Heten voltunk az autóban: négy felnőtt és a három fiam. A kórház mellett aztán nekünk felnőtteknek eszünkbejutott az a sok rossz tapasztalat, amit kórházakban szedtünk össze az elmúlt évtizedekben. Tényleg szörnyűségeket lehet látni, érezni, betegként, hozzátartozóként az egészségügyi intézményekben. A keserű tapasztalatait, konkrétan egy onkológiai klinikáról, az egyik velünk utazó felnőtt ezzel a nem éppen optimista mondattal idézte fel: aki oda bement, mindenki meghalt. Valóban mind meghalunk, hacsak hamarabb vissza nem jön az Úr Jézus, de azért ezt leszűrni egy kórház láttán, mégiscsak meredek. Érezte ezt az én kicsi fiam Tamás is, aki a lehető legegyszerűbb módon intette le a keserű mondatot:

Senki sem hal meg, csak itt a földön!

Felnöttek egymásra néztünk és elszégyelltük magunkat. Igaza van. Van örök élet! Hisszük, tudjuk! Ez kellene először is meghatározzon bennünket, nem a keserű tapasztalatok. Itt a földön vége lesz, kívánom, hogy minél később legyen ez. De lesz folytatás, vajon hol? Van örökéleted? Krisztusban a tied lehet, és már most ebben a tudatban élhetsz. Üdvbizonyosság.

Hűséges

Kicsi Tamás fiam jól focizik. A futballszeretete ragályos, ezért én vagyok a “hibás”. Jár focizni pár éve. Csapatban, ügyesen, szorgalmasan edz hetente többször. Másfél héttel ezelőtt egy jobb anyagi hátterű klub hívta meg őket egy barátságos meccsre. Döntetlent játszottak. Az ellenfél edzőjének nagyon megtetszett Tamás fiam játéka, ezt jelezte is, sőt pár nappal később megszerezte az én telefonszámomat és fel is hívott, hogy átcsábítsa, a siker útját felvázolva, megjegyzem kedvesen beszélt. Nem igazán tetszett azonban ez a megkerülős csel, de  mondtam, hogy meg fogom beszélni a fiammal a csapatváltás lehetőségét. Tamás eleinte lelkesen reagált arra, hogy őt egy jobb csapat hívja, azonban egy nappal később elég határozottan mondta, hogy maradni akar. Mert neki itt jó, mert itt szereti. Nem mondta ki, de nekem akkor is az volt az üzenete:

a hűség fontosabb érték, mint a siker.

“Mert mit használ az embernekha az egész világot megnyeri is, de az ő lelkében kárt vall?” (Mt 16,26) Természetesen csudajó dolog sikeresnek lenni, eredményesen élni, dehogy már nyolcéves gyerekekbe ezt kell belenevelni, hogy a siker érdekében le kell mondani a hűségről? És akkor miért csodálkozunk azon, ha később mégjobban felborul az értékrendjük? Ilyen a világ, vagy mi tesszük ilyenné?

Egy kisgyermek által Isten rámutat az Ő örökké hűséges voltára. Áldom érte az Urat, hogy a fiam által tette. Mert mindörökké hű az Úr, aki még egy kisgyermek által is értékekre, maradandó dolgokra tanít. Ő örökké hűséges és megtanít arra, hogy hogyan gondolkozzunk és döntsünk az örökkévalóság fényében. Ez az egyetlen lehetőségünk, hogy kijöjjünk pinceszagú gondolkodásunkból és sötétáztatta döntéseinkből.

Rácz Ervin,

Szigetlanka

Ajándék

“Mikor pedig bement Mózes a gyülekezet sátrába, hogy beszéljen Istennel, hallotta annak szavát, aki a bizonyság ládájának fedele felől szólt, a két kerúb közül. Onnan szólt hozzá.” (4Móz 7,8-9)

Fejedelmi ajándékok sorát olvassuk ebben a részben, szinte belefáradunk csak az olvasásában is. Bár az átvétel szerintem könnyebb lenne. A legnagyobb ajándék azonban mégis a rész végén érkezik, mégpedig az, hogy az Úrnak szava van Mózeshez. Ajándék, hogy az Úrnak szava van hozzánk.

A bizonyságtétel ládájából szól az Ige, és ma is szólhat ládából. Sokan élnek ezzel a lehetőséggel, hogy hangszórók segítségével jut el az Ige üzenete, akár egész nap lehet ezzel az ajándékkal élni. Hála ezért a lehetőségért is.

A legjobb ajándék azonban az, amikor testvérek közösségében, a padban, a gyülekezet sátrában, ugyanazt a levegőt szívva jut el Isten üzenete a szívünkbe. Csodálatos találkozók, közösségi alkalmak, ahol az Úr szava szólal meg, ünnepélyek, ahol nemcsak igei köszöntések, hanem maga az Ige szól hozzánk. Felbecsülhetetlen ajándék. Ne unjuk!

Én azt szoktam ajánlani a gyülekezetnek, hogy minden alkalommal legalább egy mondatot jegyezzenek meg. Neked melyik volt a tegnapi istentiszteleten az az egy mondat, amit “gyülekezet sátrában” mondott neked az Úr? Nyisd ki az ajándékot! Ámen.

Rácz Ervin,

Szigetlanka

Reménytöltő állomás

Áldással indulni más. Áldással menni egy olyan lendület, amit senki mástól nem kapunk meg csak az Istentől. Pál ezt tudja, és tolmácsolja is az Isten áldását annak a gyülekezetnek, amelyet, mint közösséget együtt még soha nem látott. Személyeket ismer belőle, de együtt még nem látta őket, mégis áldva gondol rájuk: „A reménység Istene pedig töltsön be titeket a hitben teljes örömmel és békességgel, hogy bővölködjetek a reménységben a Szentlélek ereje által.” (Róma 15,13)

Jó az, ha jól indul a nap. Nem úgy, hogy kislábujjunk megérinti az ágy sarkát, hanem úgy, hogy akár annak ellenére van erőnk, lendületünk, motivációnk továbbmenni, reménnyel és örömmel. Pál tervekkel a szívében gondol a gyülekezetre. Utólag tudjuk, hogy nem minden valósul meg a tervekből, de ettől ő nem esik szét. Jó hosszú utat tervez: Macedónia, Jeruzsálem, majd Rómán keresztül Hispánia. Ebből egyvalamit tud biztosan: neki a császár előtt kell megállnia Rómában. Hispániát csak rátervezi erre az ígéretre. Nem baj ez, mert az ember tervez. És azt is tudjuk, hogy Isten végez. A fontos, hogy tudjuk, az Ő végzéseihez, terveihez viszonyitani a mi terveinket és ha így teszünk, nem fogunk megtorpanni, kétségbeesni.

Kivel indulunk útnak? Istentől indulunk, de Istennel is megyünk. Milyen a mi Istenünk? Hatalmas, mindenható, csodálatos, szerető, igazságos, sőt boldog… Ha minél több időt töltünk vele, annál jobban ismerjük, megismerjük, a tulajdonságainak a tárháza pedig egyre inkább kinyílik előttünk. Ő a reménység Istene, a reménység forrása. Mi a reménység ellentéte? A félelem. A félelem börtönbe zár, a reménység pedig szabaddá tesz. Félelmeink ellenére, azokat legyőzve lesz mellettünk, szabadságot adva, tágas térre állítva. Ezzel a reménnyel tudunk magasabb célokat is kitűzni: „Célozd meg a mennyet, és a ráadásként megkapod a földet. Célozd meg a földet, egyik sem lesz a tied! (C.S Lewis)

Hogyan érdemes útnak indulni? Étkezési tanácsadók azt mondják, hogy reggeli nélkül ne induljunk munkába, iskolába, napi dolgaink elvégzésére. Igazuk van. De miért bánnánk másképp lelkünkkel? Mivel töltjük az időnket napunk, tervezésünk kezdetén? Egyáltalán telik az időn, vagy múlik. Töltődik vagy fogy? Lényegi különbség. Isten tölt, belül. Megtölt hitben teljes örömmel és békességgel. Olyan öröm ez, ami belülről fakad, nem komolytalan, hanem természetes. Olyan békesség ez, ami szívbeli és minden értelmet felülhalad. Nem értelmetlen, de értelmen felüli, több mint, amit elgondolnánk. Nem elég tehát jónak látszani, jónak is kell lenni.

Mi a célja az útnak? Pál túltervez Rómán. A bónusz azonban nem az út hosszán, hanem a minőségén jelentkezik. Nem Hispániáig jut el, hanem az emberek szívéig. Jézus azért jött, hogy életünk legyen, sőt bővölködjünk. (Jn 10,10) Ez azt jelenti, hogy annyi van, hogy jut másnak is a reménységből, túlcsordul. Nem akadjon el nálunk! Ha mégis, hívjuk a dugulást elhárító Istent, aki árasztja kegyelmét, megtölt reménységgel és ezt terjesszük abban a világban, ahol a gravitációnak köszönhetően egyre inkább elcsüggesztik az emberek a fejüket. Szentlelke erőt ad reménykedni. Nekünk ezt meg gyakorolni kell, a hétköznapokban, még a reménytelennek tűnő helyzetekben is! Ámen!

Rácz Ervin,

Szigetlanka

Léviták

“Beszedte tehát Mózes a váltságpénzt azoktól, akik a léviták által megváltottak számán felül voltak.” (4Móz 3,49)

Fura olvasni ezt a fejezetet huszonegyedik századi emberként. El se tudjuk képzelni, milyen az, amikor emberekért fizetni kell, bár manapság elég sok pénzt szoktak adni, például egy focistáért. No, de milyen lelki üzenet van számunkra, újszövetségi emberek számára ebben az egyszerű történeti mozzanatban, ami  a pusztai vándorlás idején megtörtént, hogy az elsőszülötteket ki kellett váltani.

Mindenképpen egy előremutatás volt ez arra az ennél hatalmasabban ajándékra, amit Jézus elvégzett, Megváltásunk ára ott van egyszer s mindenkorra és ezt az Atya akarta. Ezt Jézus nagyon keményen kiharcolta, megharcolta, és ezért lehetünk az Úréi, lehetünk mi is megváltott népe. Ezért lehet az életünk az Úrhoz tartozó élet szentségében, ezért lehet szolgáló életünk, ahogy a léviták élete annak idején, de még inkább az Úr Jézusé. És ennek a biztosítéka maga az Úr, az ő isteni akarata szerint, és Jézusban mint aki elvégzett mindent. Megváltott népeként az Úrnak éljünk az ő dicsőségére mi is!

Ez a hét is úgy indulhat tehát, hogy Isten megváltott gyermekeiként szolgálhatunk, mint 21. századi léviták. Minden mozdulatunk, amit Jézus nevében teszünk, minden mosolyunk, fényünk egy olyan szolgálat, amire szüksége van a világnak. Isten számon tart, sőt munkatársaként élhetsz ezen a héten is. Ámen!

Rácz Ervin,

Szigetlanka