Kántornőnk kislányát kereszteltük

A szigetlankai gyülekezet életében fontos és örömteli eseményre került sor október 22-én: Papp Júlia Leila, azaz Papp Krisztina a gyülekezet kántornőjének elsőszülött lánya megkereszteltetett.

Vasárnap a délelőtti istentiszteleten Rácz Ervin lelkipásztor az Igéből kereste a választ sokak által foglalkoztatott kérdésre: Mit kezdjek az életemmel. Az Ige válaszol: „hogy dicsőségének magasztalására legyünk, mint akik előre reménykedünk Krisztusban.” (Ef 1,12) – Jól vigyázzatok tehát, hogyan éltek; ne esztelenül, hanem bölcsen, kihasználva az alkalmas időt, mert az idők gonoszak. Éppen ezért ne legyetek meggondolatlanok, hanem értsétek meg, mi az Úr akarata.”  (Ef 5,15-17) Az ember leginkább olyankor teszi fel ezt a kérdést, amikor trauma éri. Az élet értelme nem a vagyon, nem a hírnév és nem az élvezetek. Kegyelme dicsőségének magasztalására élünk a lenni és a tenni egyensúlyában. Isten számára értékesek és egyediek vagyunk, de nem mi vagyunk ennek az élet nevű filmnek a főszereplői. Ő célt ad: nagy szeretet, nagy küldetés, nagy erő. Előbb bennünk, aztán általunk akar dolgozni a Lélek.

Kántornőnk sokszor ült az úrasztala egyik oldalán, szolgálva keresztelőkön. Most elérkezett az idő, hogy a másik oldalon tegyen fogadalmat férjével Papp Zsolttal és a keresztszülőkkel együtt: akarják, hogy Júlia Leila keresztyén legyen, ígérik, úgy nevelik, hogy őmaga tegyen majd vallás a gyülekezet előtt, és a gyülekezet is azt ígérte-fogadta, hogy minden tőle telhetőt megtesz a gyermekek hitbeli nevelése érdekében. A gyermek nevének jelentése: Júlia-ragyogó Leila-sötétség. Ajándék a gyermek, Isten ajándéka. Küldtetést kapunk, szülők, keresztszülők és gyülekezet, ragyogni a sötétségben. Ígéretet is járul a küldetéshez: velünk az Isten.

Staféta

“Az Úr pedig azt mondta Mózesnek: Vedd magad mellé Józsuét, Nún fiát, azt a férfiút, akiben van lélek. Tedd őreá a kezedet!” (4Móz 27,18)

Az utódlás, stafétaátadás és -átvevés természetes, ám nem könnyű folyamat egyik részről sem. Nehéz elengedni és felelősség átvenni. Volt már részem mindkettőben. Olyan szép, ahogy Mózes maga mellé veszi Józsuét. Tele van ez a jelenet szeretettel.

Múlnak az évek, és ennek jelét ősszel érzi igazán az ember. Sárgulnak a levelek, lehullanak, de tudjuk, hogy lesz tavasz! Ez azt jelenti, hogy minden, ami ebben az életben elkezdődik, – az Istennel való kapcsolaton kívül, – véget ér. Kölcsön kaptuk. Érezzük azonban, hogy talentumaink megsokszorosításával adhatjuk csak át, amit megkaptunk Istentől. Görcsösség és kényszer helyett azonban érdemes ezt a lenni és a tenni egészséges egyensúlyával megvalósítani. És mindig Istené a dicsőség mindenért, ami sikerül.

Különösen ma, nemzeti ünnepen, érzi igazán azt az ember, hogy amit őseink ránkhagytak, óriási felelősségel jár. Szabadságunk kiharcolása nem torkolhat életünkben a rabiga újrafelvételére. Tisztelet az ősöknek, tisztelet a hősöknek! A legnagyobb tiszteletlenség szerintem mégis az, ha mindent, amit ők értünk tettek, kiélvezzük, de nem teszünk semmi azért, hogy fejlődjön hitünk és életünk. Agyondicsérjük őket, leesszük az általuk ültetett fáról a gyümölcsöt, de új fát nem ültetünk. Ez piócaság és nem az ősök tisztelete.

A folytatásban tudjuk, hogy Józsué feladata a honfoglalás. Mi keresztyének Örökország fejlődéséért küzdünk. Minden korszakban új kihívásokkal jár ez. „Hogyha el akarsz érni olyan embereket, akiket senki nem tudott elérni, akkor olyan dolgokat kell tegyél, amit még senki nem tett.” (Craig Groeschel) Ámen!

Rácz Ervin,

Szigetlanka

IFI-karaván: Németi – Szamos-negyed – Szigetlanka

Három gyülekezet ifjúságának közös alkalmára került sor Szigetlankán október 20-án az Emmaus Gyülekezeti Házban.

A kezdeményezés Németiből indult, ott találkoztak először az ifjak. A karaván második találkozójára Szigetlankán került sor pénteken 18 órától. Kocsis Leila szigetlankai segédlelkész szervezésében tartalmas összejövetelen vehetettek részt az ifjak.

Mindenekelőtt közös énekléssel hangoltak az Ige üzenetére. Tűzpróbákról szólt az igei bevezető. Az ószövetségi József történetének felelevenítését követően a segédlelkipásztor a pattogatott kukorica példájával vázolta fel a próbák értelmét. Ahogy a tűz hatására a tengeriszemek fehérek lesznek, szépek és nagyok, úgy a próbák tüze minket is fehérít és bennünk hitben való növekedést eredményez.

A téma elmélyítése csoportbeszélgetésen Kocsis Leila szigetlankai, Kocsis Norbert Szamos-negyedi és Nagy Dávid németi segédlelkész vezetésével történt meg. Csapatjátékok és beszélgetések révén fonódott össze a három gyülekezet ifjúsága, erősödő függőleges Istennel- és vízszintes egymással való kapcsolatok megerősödésével. Áldás volt rajta.

Csak azt nem tudom, ki vagyok – Lankadatlanul újratöltve

Több mint egy év szünet után ismért elindult a Lankadatlanul nyitott bibliaóra Szigetlankán. Önismeretről szólt az előadás, az előadó pedig Székelyföldről érkezett. Ruszka Sándor kézdivásárhelyi lelkipásztor az Erdélyi Református Egyházkerület ifjúsági előadója, az Erdélyi IKE elnöke szólt a szigetlankai református templomban.

Pénteken koraeste 18 órától természetesen a dicsőítés sem maradhatott el: „Ki vagyok én, Hogy a mindenség Ura Hallja hangomat, Látja gondomat? Ki vagyok én, Hogy a Hajnalcsillag is, minden utamon elôttem halad? Nem azért, aki vagyok, de azért, amit tettél, nem azért, amit teszek, de azért, Aki Te vagy! Nézz rám, csak hervadó virágszál, csak porba hulló árnyék, csak csepp az óceánban, mint párát, visz a szél, mégis felém fordul arcod, Uram, hallod, ha kiáltok, És azt mondod nekem: Enyém vagy!” – szólt a gyülekezet ajkáról a dicséret.

Csak azt nem tudom, ki vagyok! – címmel tartott előadást Ruszka Sándor lelkipásztor. Kálvin János Institutioban megfogalmazott gondolatával nyitotta az előadást: “Egész bölcsességünknek, már amelyik igaz és valóságos bölcseletnek nevezhető, valójában két összetevője van: Isten és önmagunk ismerete. „De mivel ezek sokféleképpen összefüggenek egymással, nem könnyű eldönteni, hogy melyik közülük az első és egyben forrása a másiknak.” Majd Augustinus gondolatával folytatta: „Nagy mélység önmaga számára az ember.” (Augustinus) Az önismeret alapkérdése: ki vagyok? Milyen vagyok én? Önismereten azt értjük, hogy az embernek áttekintése van saját magáról, személyisége összetevőiről, határairól és lehetőségeiről, betekintése van saját viselkedésének rugóiba, hátterébe, motívumrendszerébe, helyesen ítéli meg az emberi kapcsolatokban játszott szerepét, hatását. Az határoz meg, amit: gondolok, döntök, érzek, értékelek, tisztelek, becsülök, szeretek, utálok, kívánok, remélek, hiszek, amitől félek, amire elkötelezem magam. Azaz a választásaim határoznak meg, és ez szünet nélküli folyamat.

Az ember meghatározzák: biológiai- örökletes tényezők, család és nevelés, szociális – társadalmi – kulturális tényezők, pszichikai adottságok, gyermeki énünk, birtoklási vágy, pénz, tudattalan, idő, megmagyarázhatatlan összetevők és lefőképpen Isten kegyelme. „Az ember olyan mértékben valósítja meg önmagát, amennyire képes átadni magát olyan dolgokra, amelyeket szolgál, vagy olyan személynek, akit szeret. Az embernek önmagán túl kell keresnie ahhoz, hogy önmagát megtalálja.” – idézte az előadó Viktor Franklet, majd a jelenlevők fontos és érdekes kérdéseire válaszolt a kérdésfeltevők és a gyülekezet megelégedésére.

A Lankadatlanul november 16-án folytatódik. Akkor majd Dr. Bodó Sára érkezik előadni a gyász folyamatáról.

Buzogjon!

“Akkor énekelte Izráel ezt az éneket: Buzogj föl, ó, kút! Énekeljetek! Kút, amelyet fejedelmek ástak, a nép vezérei vájtak kormánypálcáikkal, vezérbotjaikkal. Majd a pusztából Mattánába mentek,” (4Móz 21,17-18)

Az ősember, amikor vízre talált, énekelni kezdett. Erre más kultúrákban is példákat, emlékezetet találunk. Öröm van, buzog a víz, hálájukat énekben fejezik ki. Hála azért, ha vezetőink is rájönnek erre.

Ezt a nép vezérei ásták, vájták ki. Forrást kereső népvezérek. Egyszer egy közéleti személyiség volt valamilyen ünnepségen nálunk a templomban. Elégedetlenségét fejezte ki, hogy miért kellett olyan sok dicsőitő éneket énekelni: a refrént miért kellett ötször egymás után énekelni? – kérdezte istentisztelet után, kicsit felháborodva. Esély, hátha ötödjére eljut a szívedhez! – válaszoltam, bevallom nem voltam éppen kedves. Amikor magyarázni kell valakinek az ének jelentőségét és nem érzi azt az örömet, amire hivatott, talán hiába is magyarázkodunk.

Egyszer, amikor korábban keltem fel a szokásosnál, hajnalodott, pirkadt, erős, éles hangra lettem figyelmes. Szinte fülsiketítően csiripeltek a madarak. Aztán később olvastam valahol az ornitológusok véleményét erről: a madarak reggel örömökben énekelnek, ugyanis vége a sötétségnek és eljött világosságuk. Ezt az éneket nem lehet unni, ha ezt érzed. Buzogjon hát a dicséret ajkunkról! Ámen!

Rácz Ervin,

Szigetlanka

Kérdezz! Felel – új igehirdetés-sorozat és gyülekezetépítési program Szigetlankán

Új igehirdetés-sorozat indult Szigetlankán a délelőtti istentiszteleteken, megemlékeztek nemzetünk hőseiről és csodás zenei élményben is lehetett részük mindazoknak, akik elérkeztek a délelőtti istentiszteletre, ugyanakkor új gyülekezetépítési program indult el.

Hat éve a délelőtti istentiszteleteken sorozatok alapján szól az igehirdetés. Voltak témasorozatok, több bibliai könyv alapján hangzott a prédikáció üzenete, legutóbb 50 prédikációt is hallhattak Pál apostolnak rómabeliekhez írott levele alapján. Ezen a vasárnapon témaprédikáció-sorozat indult Kérdezz! Felel. címmel. Az emberek élettel kapcsolatos leggyakoribb kérdéseire keresik a választ az igehirdetésekben az Igéből, merthogy Istennek életünkre alkalmazható válaszai vannak a Szentírásban. Az első kérdés, az emberek leggyakoribb kérdése, pláne az utóbbi években: Vajon minden rendben lesz?

1992-ben Sarajevóban, a város ostroma közben egy csellós gyakorolt hangszerén, amikor egy bomba találta el a szomszédos épületet. 22 ember állt sorban kenyérért pontban 16 órakor, mindegyik szörnyethalt. A csellós különösképpen reagált az eseményekre. A rá következő22 napon, minden nap 16 órakor egyszerűen csak eljátszotta Albinoni Adagio című művét. Az emberek körbeállták, csendben végighallgatták és többek között ezt kérdezték: Minden rendben lesz?

Székely Alpár hegedűs és Balaskó Balázs orgonista jóvoltából a gyülekezet is hallhatta ezt a művet vasárnap a délelőtti istentiszteleten, majd hangzott az Ige válasza: “Mert csak én tudom, mi a tervem veletek – így szól az Úr –: jólétet és nem romlást tervezek, és reményteljes jövő az, amelyet nektek szánok.” (Jer 29,11) Jeremiás a korabeli hamis prófétákkal ellentétben elmondta, nem lesz minden rendben, a bálványimádásnak fogság lesz a következménye. Ám Isten nem hagyja el a népét. Isten bátorítása nem a problémák hiánya, hanem az Ő jelenléte. Nem eltünteti a tengert, hanem kettéválasztja, nem kiszippantja a vizet, hanem megtanítja Pétert járni rajta. Jobb terve van, hogy bizonyság legyen a többi ember számára az az ember, aki keresztülmegy a problémákon. Az aradi vértanúk azokra az időkre születtek, amelyben éltek, mi pedig ezekre, amiben mi élünk. Feladatunk, hogy megéljük hitünket, még a gonosz időszakokban is, mert ahol megsokasodik a sötétség, kiárad a kegyelem. Bátran hozhatjuk elé csontvázhelyzetünket is! – mondta igehirdetésében Rácz Ervin lelkipásztor.

Sok magányos ember jár a gyülekezetbe. A gyülekezetnek pedig feladata, hogy átölelje, bátorítsa. Ebből a meggondolásból, egyik gyülekezeti tag és a nőszövetség szervezésében, ettől a vasárnaptól kezdődve, minden délelőtti istentisztelet után szerény szeretetvendégségre, teázásra kerül sor az Emmaus gyülekezeti házban, ahol tovább lehet beszélni az Igéről, illetve lelkük kiöntése meghallgatásra talál, épülhetnek egymás hite által.