Adventi koszorúkat készítettek ifjaink

Kocsis Leila advent első vasárnapja előtti szombaton a következő bejegyzéssel tudósított ifjaink közös munkájáról:

„A mai nap folyamán gyülekezetünk fiataljaival közösen hangolódtunk advent ünnepére. Ez alkalomból mindenki megcsillogtathatta tehetségét koszorú készítés közben. A díszeket vásárra bocsátjuk a holnap délelőtti ünnepi istentiszteletet követően. Az ebből befolyó összeget nemes célra adományozzuk.”

Az adventi koszorúkból származó bevételt kórházmissziós célokra adományozza a közösség.

Mást

“Fenyíts meg bennünket, Uram, de mértékkel, ne haragodban, hogy meg ne semmisíts! Öntsd ki haragodat azokra a nemzetekre, amelyek nem ismernek téged, és azokra a nemzetségekre, amelyek nem hívják segítségül nevedet! Mert megették Jákóbot, bizony megették őt; elemésztették, és elpusztították lakóhelyét!” (Jer 10,24-25)

Lennének ötleteink az Úrnak, hogy kit fenyítsen inkább. Pláne akkor, amikor minket vagy szeretteinket ér a próbatétel. Miért nem inkább mást próbálsz? Miért pont nekem kell ezt elszenvedni?

Vannak emberi mélységek, amikor azt látjuk, hogy a teher, amit el kell viselnünk nagyobb, mint amit mi elbírhatnánk. Ilyenkor más ember sorsa könnyebnek is tűnik. Egyenesen irigykedünk ilyenkor azokra, akiknek jól megy. Betegek dühösek az egészségesekre, – többször láttam ezt a jelenséget, és nem bántani akarom a betegeket, hanem feloldani az érzést, hogy nehogy az önvád is gyötörje ilyenkor őket. Van ilyen. Vádlóan nézünk fel ilyenkor Istenre: neki miért megy ilyen könnyen? Pedig mindenkinek a saját keresztje a legnehezebb és a helyzetünkön egyáltalán nem segít az, hogyha másokhoz viszonyítjuk ilyenkor magunkat.

Akit Isten szeret, azon dolgozik. És ezt tudomásul kell vennünk. Farag, csiszol, flexel, gyúr, forgat… – és természetes, hogy ez fáj. Imádkozzunk ma azokért, akik ilyen elviselhetetlennek tűnő fájdalmakon keresztül mennek át, hogy ne vádoljanak ilyenkor mást, ne adják fel a harcot, hanem tudják majd elmondani, Isten ezen a bajon is átsegítette őket. Ámen!

Rácz Ervin,

Szigetlanka

Előadventi csendesség a szigetlankai SZIKÉN

Krisztus király vasárnapján (ebben az évben akár advent nulladik vasárnapjának is lehetett volna nevezni), délután SZIKE istentiszteletet tartottak Szigetlankán, ifjak és örökké ifjak töltődtek és készültek az adventre.

A The Phoenix SM szatmári zenekar a Fiatalok projekttel érkezett a Deák térre. Adventi, lelki énekekkel, hangoltak az ünnepre és az Eljövendőre. Csodálatos hangzás, minőségi könnyűzene, jó érzés volt nemcsak hallgatni, hanem együtt is énekelni a zenekarral.

Vasárnap délután elvárásokról és várakozásról szólt az igehirdetés. Gáti Gábor Szatmár-láncosi segédlelkész prédikált: “De én hiszem, hogy meglátom az Úr jóságát az élők földjén. Várjad az Urat, légy erős, bátorodjék a szíved, és várjad az Urat!” (Zsolt 27, 13-14) Születésnapos nélkül, nem lelet születésnapot ünnepelni. Hiszen mit ér a várakozás, ha mulandó dolgokra várunk és nem az örökkévalóra, mit ér az advent, ha nem az újszülött Jézusra várunk, az ő születését, eljövetelét ebbe a gyarló világba, ahol oly sokszor becsapjuk, kihasználjuk és kinevetjük egymást. Ebbe a világba, ahol a tisztességes gyermeknevelés, minden időnél nehezebb. Ahol oly sok veszély leselkedik ránk és gyermekeinkre, kábítószer, alkohol, háborúk és a végtelenségig sorolhatnánk azokat a sátáni eszközöket, melyek az Istentől elfordítanak minket. De az Úr Jézus Krisztus ennek ellenére is eljött közénk, erre készülünk, erre a Jézusra várunk, aki bátorít, aki vigasztal, aki bekötözi a sebeket. Ő a támasz, a várakozásban, ő a gyógyír az elvárásokkal szemben Jézus Krisztus. Tőle jön a felismerés, hogy az advent meghittségét és varázsát, a karácsony szeretetét és boldogságát nem az ünnep adja, hanem az a Jézus aki egészen közel jött hozzánk. Aki megajándékozott édesanyával, édesapával, gyermekkel, testvérrel és nagyszülőkkel, megajándékozott az ő el nem múló szeretetével. Ez a tőle jövő szeretet bontakozik ki az adventi várakozásban. – mondta prédikációjában Gáti Gábor.

Rácz Ervin házigazda lelkész fontosnak érezte ennek az alkalomnak a megszervezését, hogy a várakozásra is várakozzanak, a ünnephangolásra is hangoljanak, hogy az ünnep ne a nyakukon legyen, hanem a szívükben. Tolnai János egyházmegyei ifjúsági előadó köszöntésében arra a nagyszerű napra utalt, amire keresztyénként várunk: lesz egy nap, ez a mi reményünk, Krisztus visszajövetele.

A Fiatalok Zenekar énekei segítettek ebbe a várakozásban: “Nagy Jel tűnt fel életünkben, kezdettől kísér. Tegnap, ma és mindörökké szívünkbe visszatér! Sötét éjben Ő vezet, ránk ragyog a Fény. Nélküle élnünk nem lehet, mert Ő a Remény!” …. “Ó Jézus jöjj, alleluja. Új reménységnek tiszta fénye,   áradj szerteszét. Ó, jöjj szívembe áldott béke,   mert ez már elég. Jézus enyém, nekem már elég Ő, Benne bízva mienk a jövendő. Ó Jézus jöjj, alleluja.” – ideidézve két éneket bátorítunk mindenkit arra, hogy keressenek rá énekeikre a világhálón, illetve, akik tehetik, vegyenek részt a következő vasárnapokon Bélteken, Szatmáron a Kis Szent Teréz Plébánián és, vagy Pusztadarócon a soron következő fellépéseiken, szolgálataikon. Áldott elcsendesedés volt.

Tizedszer is Mikola – egyházmegyei bibliaismereti vetélkedő

Visszaszerezték az első helyet a mikolai ifjak, tizenhatodszorra is megszervezték a bibliaismereti vetélkedőt a Szatmári Református Egyházmegyében. Az esemény házigazdája a szigetlankai református gyülekezet volt.

Nagyszerű dolog, hogy a rengeteg, diákokat érintő, programon túl, a Bibliával is komolyan foglalkoznak némely ifjak. Hat gyülekezetben komoly felkészülést igényelt ez a vetélkedő, ráadásul a János evangéliuma nem a legegyszerűbb tananyag: Szigetlanka két (egy lány és egy fiú)  csapatot is indított, Mikola, Szamos-negyed, Egri, Amac és Ombod gyülekezete is képviseltette magát.

Szombaton délelőtt 10 órakor a Szigetlankai Emmaus Gyülekezeti Házban Rácz Ervin házigazda lelkész köszöntött, Kovács Zsolt szigetlankai ifjú pedig az ifjúsági énekeket vezette. Higyed István mikolai lelkipásztor hirdetett Igét: “Én vagyok a világ világossága.” (Jn 8,12) “Ti vagytok a világ világossága.” (Mt 5,14) Akkor lehetünk mi is a világ világossága, ha átengedjük, továbbadjuk a Krisztustól kapott fényt. A bibliaismereti vetélkedő résztvevői azért lehettek jelen, mert valaki továbbadta számukra a fényt, most rájuk is vár a feladat: világosságnak lenni.

Higyed Gyöngyi és Székely Tünde a Szatmárnémeti Református Gimnázium vallástanárai állították össze a feladatlapokat, melyen másfél órán keresztül dolgozhattak a versenyzők. Egyéni feladatot is kaptak, melyben kreativitásukat is megmutathatták: egy fogalmazást írhattak kedves, általuk választott, erre az alkalomra tanult történetük alapján. Ezt a feladatot Fehér Imola költőnő és tanárnő értékelte.

Míg az eredményre vártak, imasétán mehettek végig a templomban, melyet Kocsis Leila szigetlankai segédlelkész készített elő. Majd következett az eredményhirdetés:

Mikola visszakerült az élre, így tizedszer is ők az  egyházmegyei bajnokok. Második helyen az újonc amaciak végeztek, míg a dobogó harmadik fokán holtversenyben a Szamos-negyediek és a szigetlankai lányok végeztek. Dicséretben részesült Egri, Ombod és a szigetlankai fiúk csapata. Az egyéni vetélkedőben Maksay Melinda (Szigetlanka) nyert, második holtversenyben Radványi Fanni (Szamos-negyed) és Stan Viktória (Szigetlanka), harmadik pedig Fodor Fiona Rebeka (Szigetlanka) A díjakat Kiss József egyházmegyei főjegyző adta át.

Az egyházmegyei bibliaismereti vetélkedők tizenhat éves történetében a mikolaiakon kívül háromszor Szatmár-Kültelek, egyszer Erdőd, egyszer Szatmár-Szigetlanka és szintén egyszer Szatmár-Németi állt a képzeletbeli dobogó legfelsőbb fokára. Rekordbajnok tíz győzelemmel Mikola. A gratuláció azonban minden csapatnak jár, mert sok munka és szorgalom van a vetélkedő mögött és az ifjúsági közösségek is épültek ezáltal. Köszönet a felkészítőknek.

Önsajnáltatás

“Nemde most így kiáltasz nekem: Atyám! Ifjúkorom óta vezetőm vagy. Vajon örökké haragszik, mindvégig bosszankodik-e? Íme, ezt mondod, de ahogy csak tőled telik, gonoszságot cselekszel.” (Jer 3,4-5)

Egyet kiáltasz, másat teszel? Ez lehet, hogy embernél működik, de Isten ezt nem eszi meg. Jó lenne, ha nemcsak megjátszanánk a hitünket, hanem annak mélysége is lenne. Természetesen a felszín is fontos, de csak az, ami a mélyből épül ki.

A sajnáltatás módszere is átlátszó ám. A panasz helyénvaló akkor, ha valódi problémáim vannak, azaz nem az én hibámból kerültem abba a sajnálatos helyzetbe. Akkor azonban, amikor egyértelműen az én bűnöm következményeként kerültem csávába, a panasz nem releváns, a bűnbánat viszont igen. Isten nem utasítja el az őszinte bűnvallást, akarna újat kezdeni, de nem rajta múlik. A hazugságot azonban jó látja és az önmagát sajnáltatón nincs hogy megessen a szíve. Ne sajnáltasd magad!

Az életed ajándék. Isten ajándéka. Ha ifjúkorod óta Isten közelében élsz, ez ne legyen érv arra, hogy akkor most belefér egy kis rossz is, ne férjen bele most akkor egy kis elhajlás az Isten útjáról, hanem légy hálás azért, hogy nem lelki árvaként, hanem Isten gyermekeként élheted le egész életed az atyai házban. Ámen!

Rácz Ervin,

Szigetlanka

Szeret

“Szeretlek benneteket – ezt mondja az ÚR “ (Mal 1,2a)

Nem tudom, hogy ma mondta-e neked valaki, hogy szeret? Az utóbbi napokban mondta-e valaki azt, hogy szeret? Te mondtad valakinek, hogy szereted? Te mondtad valakinek az utóbbi napokban, hogy szereted?

Isten ma, most mondja neked, hogy szeret. Az élő Ige aktuális, most szól. Most mondja, hogy szeret. Szeretve vagy. Engedd, hogy jól essen! Engedd, hogy hasson és ne szeretetlen, keserű emberként éld meg a mai napot, hanem hasson tovább rajtad keresztül Isten szeretete ma másra is! Ez ilyen!

Isten többesszámban mondja ezt, ez nem azt jelenti, hogy eloszlik, szétoszlik szeretete apró darabokra, hanem azt üzeni, hogy szeret bennünket együtt látni, közösségként. Tudd, hogy ha nem voltál tegnap a közösségben, hiányoztál! Hiányoztál elsősorban Istennek, de hiányoztál abból a közösségből is. Nem volt már olyan az a közösség nélküled, mint amilyen veled lett volna. Pótold ezt a hiányt a lehető legrövidebb idő alatt! Ne duzzogj, ne sértődj, ne hanyagold azt a közösséget! Szükség van rád. Isten együtt akarja mondani nekünk: szeret.  És ezt a szeretetet ki is akarja mutatni, közösségben, alkalomról alkalomra. Ámen!

Rácz Ervin,

Szigetlanka