Női bibliaóra Szigetlankán

Még 2024. áprilisában elindult egy újabb rétegalkalom a Szatmár-Szigetlankai Református Egyházközségben, a női bibliaóra. Minden hónap második keddjén az Emmaus Gyülekezeti ház hölgyekkel telik meg, akik azért gyűlnek össze, hogy együtt imádkozzanak, énekeljenek, beszélgessenek Isten dolgairól, hitről.

Hetente tartanak nőszövetségi bibliaórát Szigetlankán, ezen kívül alakult egy újabb közösség, ahol megoszthatják hálájuk okait és a bánatukat is. Minden bibliaóra témája egy-egy újabb női bibliai szereplő. Ez a sorozat elég kifogyhatatlannak tűnik, hiszen a Bibliában 238 nőről olvashatunk.

„Elmúlt alkalmak során egyaránt ismertünk meg az Ószövetségből, illetve Újszövetségből szereplőket. Olyan kérdések fölött elmélkedtünk, hogy lehetünk bátrak, mint Lídia és találhatjuk meg a feladatunk; elhagyottnak érezhetjük magunkat, mint Lea, de az épp elég, ha az Úrnak gondja van ránk; mi lendíthette tovább Naomit szenvedésén; vajon mi milyen dicséretre vágyunk, mint ahogy Pál dicséri Fébét; mit jelent bölcsnek lenni, mint Abigél; tudjuk-e rendezni kapcsolatainkat, mint a filippi levélben megemlített két nő: Evódia és Szüntüké.” – mondja Kocsis Leila beosztott lelkész, a csoport elindítója és vezetője.

Jó együtt megélni az Igét: „Mert ahol ketten vagy hárman összegyűlnek az én nevemben, ott vagyok közöttük.”  (Máté 18,20) Szeretettel várunk minden újabb csatlakozni vágyót!

A hajdúvidéki Nyírmártonfalván szolgált a Lanka Duó és Rácz Ervin Szatmár-szigetlankai lelkipásztor. Az evangelizációs istentiszteletre a környező falvakból is érkeztek hívek az 1867-ben épült istenházába.

Nagy Norbert egykori szigetlankai gyakornoklelkész, három éve a Nyírmártonfalvai Református Egyházközségben hirdet Igét. Lelkileg és fizikailag is érződik az a fejlődése a gyülekezetnek, áldás van a lelkipásztor és a presbitérium munkáján.

Vasárnap délután 16 órától evangelizációs istentiszteleten szolgáltak a szigetlankaiak Istennek a gyülekezet felé. A Lanka Duó, azaz a Csorvási házaspár (Csorvási Mihály és Andrea) gyönyörű énekeket énekelt Isten dicsőségére. Rácz Ervin lelkipásztor hirdette Isten Igéjét: „Jabéc segítségül hívta Izráel Istenét, és ezt mondta: Bárcsak nagyon megáldanál engem, és kiszélesítenéd határomat, velem lennél, és megoltalmaznál a bajtól, hogy ne érjen fájdalom! És megadta neki Isten, amit kért.” (1Krón 4,9-10) Mi a jele annak, hogy áldott az életem? Az, hogy mindig van mit továbbadjak. Nem edény az életem, amely csak gyűjt, hanem csatorna, amely tovább ad. A csatorna-élet áldott élet. Jábec élete itt fordul meg, amikor ezt mondja: add, hogy ne fájjon. Én, aki fájdalmat okozó vagyok, add, hogy ne fájjon. Megadta neki Isten, amit kért. Ilyen könnyen megy ez? Nem mindig ez a tapasztalatunk. Csak akkor „sikerül” mindez, ha az én utam egyesül az Övével, az én akaratom az Ővével. Mi hát a lehetőségünk, ami ebben a kérésben, vágyban van? Az, hogy életünk minden napját kezében tudjuk, az, hogy keresni és követni akarjuk Isten akaratát. – mondta igehirdetésében a lelkipásztor.

A Lanka Duó énekei felemelték a tekintetet az Úr Isten felé. A gyülekezet együtt énekelt és feltöltődve hagyta el a templomot. A gyülekezet Facebook oldalán ez áll: „Hálás szívvel köszönjük Rácz Ervin Lajos Szatmárnémeti-Szigetlankai lelkipásztor igei szolgálatát és szívhez szóló, lélekébresztő gondolatait. Köszönjük a Lanka Duo együttes szolgálatát is, akik szebbnél szebb zenei dallamokkal mélyítették el bennünk az evangélium üzenetét, és vitték közelebb lelkünket az Istenhez! Isten áldása legyen a szolgálattevők egyéni és családi életén!” Isten áldja meg Nagy Norbert lelkipásztor életét is. Minden jelenlevőnek öröm volt Isten határtalan szeretetét megtapasztalni, mert: „egy vérből valók vagyunk.”

Gúny

„Akkor a helytartó katonái átvitték Jézust a helytartóságra, és köréje gyűjtötték az egész csapatot. Levetkőztették, bíbor palástot adtak rá, tövisből font koronát tettek a fejére és nádszálat a jobb kezébe. Majd térdet hajtva előtte, így csúfolták: Üdvöz légy, zsidók királya! Aztán leköpdösték, elvették tőle a nádszálat, és a fejéhez verdesték.” (Mt 27,27-30)

A gúny valakire, vagy valamire vonatkozó lekicsinylő ítéletnek magatartással, taglejtéssel, hanggal, beszéddel való olyan kifejezése, mely az illető személyt vagy dolgot nevetségessé teszi vagy akarja tenni. Bizony gyakran ily módon is áldozata egyik ember a másikának. Jézussal is ezt teszik, ez felfoghatatlan.

Úgy olvasom az Igét, hogy várom, mikor írja azt, hogy beléjük, a bántalmazókba csap a villám. Habár tudom a történet végét, hogy nincs vége, hogy a halállal sincs vége, mégis várom, hogy véget vessen ennek egy isteni igazságszolgáltatás. Frusztrált katonák, akik nem tudják, kivel van dolguk, szórakoznak, mert azt gondolják, hogy Jézus csak királynak képzeli magát. Ma még a telefon kameráját is bekapcsolnák és kitennék valamelyik videómegosztó vagy közösségi oldalra. Színészkednek, meghajtják magukat a bíborpalástba öltöztetett, töviskoronás előtt, még egy szelfi is készülne ma. Leköpdösik azt, aki nyálával is gyógyított, ütik azt, aki másokat simogatott. Ennyi telik tőlük.

És Jézus közben mit tesz? Szelíd szemével csak nézi ezeket az embereket, aki tényleg nem tudják mit tesznek. Később megtudjuk, hogy még imádkozik is értük. Engedelmeskedik a vele játszóknak, és közben üzen a ma emberének is: ha veled teszik valamilyen formában ezt, veled vagyok, ha te teszed ezt, hagyd abba, minél hamarabb, mert nincs semmi értelme más gúnyolásának: nem tudsz ezáltal fölülkerekedni, nem ez a győztes út. Mást gúnyolva nem győzhetsz!!! Térj meg! Ámen!

Rácz Ervin,

Szigetlanka

Szpojler – Bírák (4)

„Akkor bírákat támasztott az Úr, és azok megszabadították őket fosztogatóik kezéből. De bíráikra sem hallgattak, hanem más istenekkel paráználkodtak, és azokat imádták. Hamar letértek arról az útról, amelyen őseik jártak, akik hallgattak az Úr parancsolataira. Ők nem így cselekedtek. Mert amikor az Úr bírákat támasztott nekik, maga az Úr volt a bíróval, és megszabadította őket ellenségeik kezéből, amíg az a bíró élt. Megkönyörült rajtuk az Úr, amikor panaszkodtak nyomorgatóik és sanyargatóik miatt. De amikor meghalt a bíró, ismét romlottabbak lettek őseiknél, mert más istenek után jártak, azokat tisztelték, és azokat imádták. Nem hagytak fel cselekedeteikkel és megátalkodott magatartásukkal. Föllángolt ezért az Úr haragja Izráel ellen, és ezt mondta: Mivel ez a nép megszegte szövetségemet, amelyre atyáikat köteleztem, és nem hallgat a szavamra, én sem űzök ki többé egyetlen népet sem előlük azok közül, akiket Józsué a halálakor itt hagyott. Mert velük fogom próbára tenni Izráelt: vajon ragaszkodnak-e az Úr útjához, ahogyan ragaszkodtak őseik, és azon járnak-e, vagy pedig nem. Ezért hagyta helyükön az Úr ezeket a népeket, és nem űzte ki őket azonnal, nem adta őket Józsué kezébe.” (Bír 2,16-23)

Sokszor nem értjük a kamaszok nyelvezetét. Aminap meséltem a nagy fiamnak régebbi dolgokról, kicsit dicsekvőek, mire a következőképpen reagált: Ne flekszelj! Kiderült, hogy az ő szóhasználatában ez azt jelentette, hogy ne dicsekedjek. Igaza volt, nem szabad dicsekednem. Meg kellett értsem. Amikor pedig egy filmet nézett, és én már tudtam a végét, még mielőtt elmondtam volna, lelőve a poént, felszólított: Ne szpojlerezz! Azaz nem mondjam előre a film végét.

A Bírák könyve szpojlerezése, azaz lényegi tartalmának előre feltárása, már itt megtörténik. Mint a Colombo filmekben, a film elején tudjuk ki a tettes. Izrael fiai elhagyják az Urat, jön is a következmény, az Úrhoz kiáltanak, jön a bíra, általa megmenekül a nép, és minden kezdődik előröl… Az szpojler szó eredeti jelentését az autóiparból kölcsönöztem és bármily furcsa, így is köze van a fő üzenethez…

Egy nép mintegy három évszázados történetét olvashatjuk itt előre vetítve. Szóról szóra beteljesül minden. És nem olvassuk sehol annak halvány jelét sem, hogy másokra hárítana bármit is a szentíró. Végülis önreflexióra int mindannyiunkat. Sorsod alakulásárért első sorban te vagy felelős, pláne, ha már felnőtt, dönteni képes ember vagy. Nyilván korlátozva vannak a lehetőségeink, de döntésre bátorítalak, sebeid nyaldosása és másokra való mutogatás helyett. Dönthetsz arról, hogy kinek fogod a kezét, fölfelé indul az életed, vagy még mindig a kifogásokat keresed? Tanuld meg, Istennek nincsenek unokái, csak gyermekei vannak. Ez azt jelenti, hogy minden ember életében el kell jönnie annak, hogy dönt Krisztus mellett. A szív szerint való megtérés a te döntésed, szükséged van erre. A szüleink csak terelni tudnak felé.

A honfoglalást követően az új nemzedék rossz döntéseket hoz. Letértek az atyáik útjáról és bálványokat imádtak. Baál termékenységisten volt, akiről azt tartották, hogy ő teszi lehetővé, hogy a föld termést. Az ő női megfelelője volt Astarte. A kultikus prostitúció és az az érzékiség, amit ezeknek az isteneknek az imádata hozott magával, hamar letérítette a jó útról az izraelitákat. Jobb ajánlatnak tűnt és tűnik ma is ez. Az elején. A pusztító hatásai nincsenek megemlítve a kampányidőszakban.

Isten bírákat támasztott.

Ez hozzátartozott az Ő megmentési tervéhez. Felelős vezetőket, akik Istenre tekintettek, és akikre ma is szükség van. Presbiterválasztás zajlik gyülekezeteinkben. Imádkozzunk azért, hogy olyan presbiterek álljanak gyülekezeteink élén, akik Istenre mutatnak életükkel és elvégzik a reájuk bízott feladatokat. Az Ige az ő feladatukat is leírja: megszabadítani a népet a fosztogatók kezéből. Ma is érezhető a fosztogatók jelenléte, érzékelhető romboló munkájuk. Leginkább időrablók ők, emiatt mondják az emberek alapvető dolgokra: nincs időm, pedig először az Isten országát kellene keresnünk, és utána minden szükséges dolog megadatna nekünk.

Megéri-e bírának, felelős vezetőnek lenni? Nem árulunk zsákbamacskát: emberileg sokszor nem éri meg. Azt mondja az Ige, hogy: nem fognak hallgatni rájuk. És ez a mai lelki vezetőket is inti, bizony süket fülekre talál a jó szó. Nekünk akkor is mondani kell, fáradhatatlanul. Ennek ellenére mégis biztatja a mai Istenre mutató vezetőket az Ige: maga az Úr volt velük. Az Úr velünk van, ennél nagyobb bátorítás nincs és nem is kell.

Vissza a szpojlerre, vagyis a spoilerre

Vannak körülöttünk bosszantó emberek, ahogy Izrael életében is ott voltak a szomszédos népek, akiket Isten végülis használt. Isten mindent kézben tart és még ők is lehetnek eszközök, de mire? Az én ellenségeim az én lelkem fizetés nélküli felvigyázói. Bánt valaki, jelen vannak bosszantó emberek az életedben? Nem tudom, most kikre gondolsz: szomszéd, rokon, kollega, főnök, beosztott… Minden ember életében vannak olyanok, akik szinte piócaként, energiavámpirként működnek az életünkben. Azt hiába mondom, hogy kerüld az ilyeneket, mert vannak, akikkel kénytelenek vagyunk együtt élni. Mit kezdjünk velük? Hogyan kezeljük? Annak a tudatában tekintsünk rájuk, hogy tudjuk, ők se tehetnek többet, mint amit Isten megenged. És ha Isten kezében vannak, akkor hasznom van belőlük. Mi is ez a haszon? Alázatban tartanak. Nem megaláznak, mert Isten ezt nem engedi, de alázatra tanít sok helyzet, amit előidéznek.

Itt jutunk el a spoilre szorosabb jelentéséhez. A spoiler a járműveken (a repülésben, illetve az autózásban) használatos légterelő lemez vagy szárny. A gépkocsira első, oldalsó, illetve hátsó spoiler szerelhető. Célja a gépkocsi úttartásának javítása, csökkentve a légáramlás lassító hatásait, elöl a légellenállást, hátul pedig a turbulenciát. Tehát feladata az úton tartás. Izrael szomszédait arra használta az Isten, hogy a népét a jó úton tartsa. Amikor megpróbáltatások érnek mások felől, vegyük mi is építő figyelmeztetésként, amivel Isten azt akarja, hogy ne szálljunk el, és a helyes úton maradjunk. Ámen!

Rácz Ervin,

Szigetlanka

Nem álom, valóság! Mellettünk van. – SZIKE Szigetlankán

Írd át álmaim, amire akarod! –  szól a sokak által ismert keresztyén dal szövege. Ez egy imádság Istenhez, de tényleg komolyan gondoljuk, amikor ilyet kérünk Istentől? A jó álmokat is írja át? Egy kérdés, amire választ kaptak azok, akik elérkeztek Szigetlankára az októberi SZIKE istentiszteletre.

Vasárnap már a délelőtti istentiszteleten is énekelt a Temesvárról érkező dicsőitő házaspár Péntek-Domschy Mercédesz és Péntek Attila, azaz a Mésa. Délután 17 órától pedig tele templomban tartották meg az ifjúsági istentiszteletet, ahol minden korosztály képviseltette magát, a régebb óta fiatalok is.

Rácz Ervin házigazda lelkipásztor, Tolnai János egyházmegyei ifjúsági előadó és dr. Király Lajos esperes köszöntött. Az igei üzenetet Szegi Máté somlyóújlaki lelkipásztor hozta, Ábrahám próbatételéről szólva a gyülekezethez. Az igehirdető felkészített azokra a élethelyzetekre, amikor kedvezőtlenül alakulnak a dolgok. Akkor is ki tudjuk mondani, hogy legyen meg az Ő akarata? Ő álmokat ír át, melyben megélhetjük, hogy akik Isten szeretik, minden javukra van.

Írd át álmaim feliratú pólóval állt a mikrofon elé Jakab István az Erdélyi IKE egykori alelnöke, aki bemutatkozásként bizonyságot tett arról, hogyan élte meg a többszöri karrierváltás az életútja során. (27 évesen visszatekintve) A fiatalok felé ez alkalommal az online misszió lehetőségeiről szólt. Egy népszerű Instagram és Facebook oldalt szerkeszt Hallgatlak néven, tehát végzi a missziót. Rövid, de tartalmas előadásában a telefonozás negatív hatásairól beszélt. Ösztönözte a hallgatókat arra, hogy az online eszközöket értelmesen használják, miközben tudatosak maradnak és kapcsolatban maradnak Istennel. Az online misszió valamire elég és valamire nem, a kifutása mindig személyes, hús-vér kapcsolat kell legyen. A megoldás ebben a nagy zavarban a kapcsolódás, a közösség és a csend. Eric Floberg gondolatával zárta az előadást: “Unatkozz és alkoss!” Ez sem a saját álmaink és nem a fiatalok álmai alapján elképzelt üzenet, de szükségünk van rá, hogy Isten ezeket a rémálmokat átírja. (szerk. megj.)

“A MÉSA keresés, a MÉSA kérdés. Az Istent keressük, zenében, formában, szövegben, ötvözésben. Az Isteni megrázót keressük, a világosan, de nem mereven definiáltat, a Krisztusi innovációt, nyitottságot. Állandóan keresünk és néha találunk, és amit találunk, azt szeretettel osztjuk meg veletek!” – áll a dicsőitő duett honlapján a bizonyságtétel. Ahogy a délelőtti gyülekezeti istentiszteleten és a délutáni SZIKE istentiszteleten dicsérték az Istent, felemelő volt nemcsak hallgatni, hanem együtténekelni is, és ez emlékezetes marad. Egyik gyülekezeti tag, aki friss gyásszal a szívében érkezett el mindkét alkalomra, azt mondta: valósággal megvigasztalódtam.

Mert valóban vannak olyan élethelyzetek, amiről énekelt is többek közöt a Mésa, és megtapasztalható ez: „Nem volt fény, amely tovább vezet, csak egy árny, utam homályba tűnt sötét vett körül. És a végtelen hatalmú üresség sírt, bennem összetört minden itt legbelül. Ki áll mellettem, ki érzi bánatom,
ha a legmélyebb gyász vesz körül? Ki szól hozzám, ki félt majd, ha álmodom, és nélküled ébrednék föl? … Ő áll mellettem, Ő érzi bánatom, ha a legmélyebb gyász vesz körül. Ő szól hozzám, Ő félt majd, ha álmodom, ha ijedten ébrednék föl.” Ő van mellettünk, ez nem álom, ez valóság.

Akaratod

“Egy kissé előrement, arcra borult, és e szavakkal könyörgött: Atyám, ha lehetséges, múljék el tőlem ez a pohár, mindazáltal ne úgy legyen, amint én akarom, hanem amint te.” (Mt 26,39)

Jézus Krisztus szavai ezek. Kicsit úgy állok hozzá, hogy hallom a Mózes felé hangzó figyelmeztetést: „Vedd le a saruidat, mert szent ez a föld!” Azért is szükségem van erre a figyelmeztetésre, mert sokszor összemossuk azzal az emberi magatartással, mely azt mondja: jól van az így, nem tudok mit tenni, legyen meg Isten akarata. Ha vélünk is felfedni hasonlóságot a kettő között, a különbség óriási.

Jézus szenved, fájdalma felfoghatatlan. Nemcsak az a félelmének az oka, hogy tudja milyen testi fájdalom vár rá, de mindamellett, hogy a barátaiban csalódott, egyedül hagyták, tudta, hogy milyen megaláztatás vár rá és ezt még neki is nehéz volt elviselni. Nem könnyed mondatok ezek és vannak olyan helyzeteink, amikor ez igenis biztat minket. Vádoljuk magunkat, mi keresztyének, mert a vádoló is közreműködik, hogy nem vagyunk képesek elviselni a megpróbáltatásokat. Nem elég a szenvedés fájdalma, még a gyengehitűség vádja nyomaszt. Ilyenkor hagyjuk, hogy szólaljon meg a mellettünk szenvedő, a szenvedés legmélységesebb fájdalmát is átélő Jézus: valóban nem könnyű a helyzet, nem legyintek problémáidra, átérzem fájdalmadat, engem elhagytak, de én itt vagyok melletted.

Bizony sok élethelyzet nem könnyű, és nekünk nem minket lelegyintő urunk van, hanem velünk együttérző Krisztusunk. Ő abban is példát mutatott, hogy igenis bátorság kell ahhoz, hogy azt kérjük: Atyám, legyen meg akaratod! Ámen!

Rácz Ervin,

Szigetlanka

Felelősségteljes továbbadás – (Bírák 3)

Bír 2,1-10

„Ma, ha az ő szavát halljátok, ne keményítsétek meg a szíveteket, mint az elkeseredéskor, a kísértés napján a pusztában.” (Zsid 3,7)

Bevezetés:

Mazsola és Tádé neve nem minden generációnak mond valamit. Ez egy televíziós bábfilmsorozat, nemzedékek cseperedtek fel nézve ezt a mesét. Manócska, kismalac Mazsola és a tengerimalac Tádé. Egyik történet arról szól, hogy manócska süt, és segíteni hívja a két kicsit. Kint lenni viszont kellemes, és egyiküknek sincs kedve bemenni. Manócska meghozza a végső döntést: a süteményből nem kaptok és Varjú bácsival eszem majd meg. Tádé megszeppen, de Mazsola mondja neki, hogy Manócska jószívű, elpárolog majd a haragja. Mire bemennek a két kis állat hoppon marad. Tádé értetlenkedik: De hát azt mondtad, hogy Manócska nem haragtartó. Mazsola pedig azt válaszolja: haragját nem is, de a szavát tartja.

1. A. Amikor végre Izráel megérkezett az ígéret földjére, amit nem más, mint Istentől kapott. Nem volt minden olyan csodás, sőt olyan békés sem. Miért? Miért kellett nekik kudarcok sorozatát elszenvedni? Erre a kérdésre a fejezet elején máris választ kapunk, maga a mennyei küldött mondja ki az isteni szót: megszegték a szövetséget. Egyszövetségi viszonyt látunk, ahol néha kell a népnek az Isten, néha viszont nem. Csakhogy a kettőség nem működik. Izráel népe elé egy mennyei küldött áll, hogy engedetlenek voltatok, amire figyelmeztetett az Isten, nem figyeltetek. Közel engedtetek magatokhoz egy olyan népet, aki sanyargatni fog titeket, aki fosztogatni fog köztetek. Izráel felismeri azt, hogy nehézségeiről nem az idegen népek tehetnek, hanem ők maguk. Mert ők voltak azok, akik közel engedték magukat.

Ha kudarcokat élünk meg, okát mindig keressük utólag, miközben ott cseng a fülünkben az annyit hallott mondat: Én megmondtam. Én szóltam.

Hol van Isten? Kérdi számonkérve Istent a bajban lévő ember. Engem egyáltalán nem érdekel az Isten/ vagy / Isten nem létezik – jelenti ki gőgös magabiztossággal az önmagát biztonságban érző ember. Időnként az illúzióink szertefoszlanak és nem marad más, mint a rideg valóság.  Amikor utolér a veszedelem kényelmesebb dolog másokat okolni. Hibáztathatjuk családi életünk gyengeségéért társunkat. Munkahelyi gondokért a főnököt vagy munkatársat. És sorolhatnánk.

Nehézségeik mögött engedetlenség áll, egy elutasított/ kidobott/ elfelejtett isteni szó, isteni figyelmeztetés. Meghallottuk-e az Igét, amit meg kellett volna hallanunk? Lehet megfosztva érezzük magunkat a lelkünkben, amikor arra gondolunk, hogy a mi engedetlenségünknek milyen következményei lehetnek?

Ma ha az ő Szavát halljátok ne keményítsétek meg a szíveteket.

1.B. Megdöbbentő, ahogy ez a nép reagál. Amint meghallja mit tett, elkezd sírni.  Ez is ismerős! Mennyi ilyen ember van, aki, ha nem is nyilvánosan, de magában siratja a saját életét, és méltán, mert nagyon is sírnivaló tud lenni a magányosság, a kisemmizettség, az elhagyatottság, a gyermeki hálátlanság, a hiába eltöltött élet, a nem gyógyuló testi betegség vagy fogyatkozás – és mind, a többi. Amit itt a Bibliában hallunk, az annyi, hogy sírtak – ám minden maradt a régiben… Sírtak, de nem változtatták meg útjaikat! Sírtak, de meg nem tértek. Ők nagyon sajnálják magukat, hogy ők milyenek, de saját bűneiken keseregni már nem akarnak. Istenhez visszatérő ember életében mindig öröm van, de előtte ott a sírás nem az önsajnálkozás sírása, hanem az Isten szerinti szomorúság, amely Istenhez való visszatérést eredményez, és ez ad örömöt. Ott a tékozló fiú története… Lesz ünnepi vacsora, mert aki elveszett megtaláltatott.

Ma ha az ő Szavát halljátok ne keményítsétek meg a szíveteket.

2. Azt írja Józsué meghalt, és a nép Józsué idejében és azoknak a véneknek az idejében, akik túlélték Józsuét, de látták az Isten tetteit addig az Urat szolgálták. Utána egy másik nemzedék támadt, amely nem ismerte sem az Urat, sem tetteit.

Egy másik nemzedék támadt. Mondhatnánk, hogy könnyebb volt azoknak az embereknek hinni Isten létezésében, aki látták az ő szabadító tetteit: látták, ahogy víz fakadt a sziklából, ahogy kettényílt a tenger, hogy az Isten tűzoszlopként ott megy előttünk/ vagy épp felhőszlopként. Az utánuk következő nemzedék már nem hitt, ők nem élték át ilyen csodákat. Ezek az emberek ott éltek az Isten ígéretében, egy olyan földön, amit megkaptak az Istentől, mégis elfordultak tőle. Inkább alapoztak a látásukra, hogy mi volt vonzó a környezetükben. Miért fordultak el Istentől? Miért nem ismerték az Istent? Kérdezhetném úgyis, hogy a mai nemzedék miért nem ismeri az Istent? Miért nem harcolják tovább a hívő szülők és nagy szülők harcait a fiaik/unokáik? Vallásórás példa.

Ez a mai Ige felelősségre int. Olyan felelősségre, hogy én példája vagyok e gyermekemnek a hitben. Ne csak olyat halljak a gyerekektől, hogy olyan akarok lenni, mint nagymama, aki mindig ott ül a templomba. Hanem olyat is mondjanak, amit egy kisfiú mondott: Olyan akarok lenni, mint apa, ő hisz Istenben.

Felelősségetek van. Úgy gondolom, hogy nem véletlen, hogy a Bírák 2. fejezete volt az, ami a mai nap következett. Mai nap felelősségetek van, mindannyiótoknak, hogy a prédikáció után hazamentek, mert fáradtak vagytok, mert dolgotok, vagy itt maradtok a presbiterjelölő gyűlésen, mert nektek fontos, hogy milyen presbitere lesz a gyülekezetnek, hogy olyan legyen, akinek fontos az Isten, aki példát tud mutatni.

Elfelejtette ez a nemzedék az Istent. Elfelejthetünk sokmindent egy időpontot, találkozót, a tegnapi ebédet. Azt, hogy elfelejtjük valakinek a születésnapját nem nagy baj. Remélem a házaspárok nem haragszanak meg: az a kisebbik baj, ha elfelejtjük az évfordulót. Ha elfelejtjük az Istent, az az igazán nagy baj.

Ma, ha az ő Szavát halljátok ne keményítsétek meg a szíveteket.

A hívő embernek meg kell tanulnia együtt élni a kísértéseivel, Istentől kapott szabadságával élve a hit dolgaiban kell döntenie, és dönthet is.  Az a feladatunk, hogy naponként kell megvizsgáljam mi az, ami éket ver Isten és én közém. Mi az, ami bizalmatlanságot akar teremteni én és Isten között. Mik azok a szokások, amik távolítanak az Istentől. Mert senki nem úgy kel fel reggel, hogy na most hűtlen leszek az Istenhez. Ma nem akarom hallani mit mond az Isten nekem. Ma engedetlen leszek az Istenhez.

Lehet kemény beszéd volt a mai, de inkább a prédikáció legyen az, semmint a szívünk, a szívetek. Akarjátok meghallani az isteni szót, figyelmeztetést, akkoris ha nehéz, ha fáj. Azért, mert ez vezet bennünket az életre, mert nekünk is egy olyan szövetségünk van kötve Istennel, amiről azt mondja felbonthatatlan. Mert bár sírhatunk, önmagunkért, de azért is, ha felismertük, hogy az én hibám, én nem engedtem az Istennek. Bár úgy tűnhet itt csak büntetésről van szó, hanem kifogyhatatlan kegyelemről. Mert az Isten bírákat küld, szabadítókat. Ez a mi mentsvárunk, hogy ő mégis gondoskodik. ÍGY HÁT MA, HA AZ Ő SZAVÁT HALLJÁTOK NE KEMÉNYÍTSÉTEK MEMG A TI SZÍVETEK.

Kocsis Leila,

Szigetlanka