Szülő

„Ekkor hozzá ment Zebedeus fiainak anyja a fiaival együtt, és leborult előtte, hogy kérjen tőle valamit.” (Mt 20,20)

Ennek a történetnek általában a negatív felhangját hangsúlyozzuk. Zebedeus felesége protekciót kér Jézustól a fiai számára. Ez nem szimpatikus. Jézus később helyre is teszi a fiúkat és az édesanyát is: az az első, aki szolgál.

Iskolakezdés napján azonban eszembejutott az, hogy milyen áldott lehet az a gyermek, akinek az édesanyja vagy édesapja Jézustól kér valamit ezen a napon. Nem azt feltétlenül, hogy sikeres és jó tanuló legyen a gyermek ebben a tanévben, hanem egyszerűen azt, hogy legyen áldott, boldog gyermek.

Merjünk odamenni Jézushoz mi szülők, Ő nemcsak helyretesz bennünket, hanem aggódás helyébe békességet is ad: Békesség Istentől. Ámen.

Rácz Ervin,

Szigetlanka

Újkenyér ünnepe teológiai hallgatókkal

Újkenyér ünnepe előtt teológiai hallgatók hirdették az Igét Szigetlankán. Facebook oldalunkon igehirdetéseiket visszahallgathatják.

Kocsis Leila kezdte a sort, aki közben segédlelkészből a gyülekezet beosztott lelkészévé lett. Ary Dávid, Böszörményi Egon, Kátai Timea Zsófia, Kovács Edmond és Pop Titus szolgált a bűnbánati héten.
A vasárnapi ünnepi istentiszteleten Antal Mátyás teológiai hallgató prédikált 2Mózes 34, 21-22 alapján: “Hat napon át dolgozz, de a hetedik napon pihenj meg, még szántáskor és aratáskor is pihenj! Tartsd meg a hetek ünnepét, amikor búzád első termését aratod, és a betakarítás ünnepét az esztendő fordulóján.” ” legfontosabb és legnagyobb ajándék, amiért hálásnak kell lennünk, az maga Jézus Krisztus. Új kenyér ünnepén megállunk, visszatekintünk, hálát adunk azért, amink van, de az igazi örömöt az adja a szívünkbe, hogy ebbe az ,,amink van”-ba beletartozik az örök élet is! Mert Jézus azért győzte le a halált, hogy lássunk túl rajta, hogy általa mi is le tudjuk majd győzni! Van termés, van áldás, van testi lelki kenyerünk, és ennek akkor tudunk igazán örülni, ha van reménységünk abban, hogy nem vet véget a mi hálánknak a halál. Hogy Jézusban folytatódik az öröm, és örökké tart! hogy a mi bűneinkért Jézus már megfizetett, és mi tisztán állhatunk az Atya előtt, az Ő érdeméért. – mondta az igehirdető, majd Rácz Ervin közölte a hirdetéseket és Pop Titus szigetlankai teológiai hallgató pedig ágendázott.
Szép számban éltek az úrvacsora lehetőségével is. Áldott hálaadó alkalom volt a mindennapi kenyérért.

Konfliktuskezelés

“Ha pedig a te atyádfia vétkezik ellened, menj el, és fedd meg őt négyszemközt. Ha hallgat rád, megnyerted a te atyádfiát.” (Mt 18,15)

Annyi mindent meg lehetne beszélni! Annyi mindent meg lehetne oldani megfelelő kommunikációval. Mégis mi akadályozza ezt meg?
Nincs időnk ezt a lépést megtenni. Pedig ha belegondolnánk, hogy pontosan az idővel is spórolnánk sokat, ha időben rendeznénk a konfliktusokat. A másik nagy baj a saját elképzelésünk. Sokszor olyan dolgokért haragszunk, ami meg sem történt, legfeljebb a saját fejünkben.

Az első lépés tehát egy ügy elmérgesedése előtt a négyszemközti beszélgetés, de azon belül is a konfliktuskezelésnek öt lépése van:
Értelmezés és megértés: Az első lépés a konfliktus pontos meghatározása és az érintett felek motivációinak megértése. “Örüljetek az örülőkkel, sírjatok a sírókkal.” (Róma 12,15)
Kommunikáció: A nyílt, őszinte és tisztelettudó kommunikáció elősegítheti az érdekek és álláspontok tisztázását. “Ellenben a ti beszédetekben az igen legyen igen, a nem pedig nem, ami pedig túlmegy ezen, az a gonosztól van.” (Mt 5,37)
Empátia: Az érintett feleknek meg kell próbálniuk megérteni a másik fél nézőpontját — még akkor is, ha nem értenek egyet vele. “Fontold meg, amit mondok, mert az Úr megértést ad majd neked mindenben.” (2Tim 2,7)
Tárgyalás és közvetítés: Ebben a fázisban az érintett felek megpróbálnak kialakítani egy olyan megoldást, amely mindkét fél számára elfogadható. “Mindez pedig Istentől van, aki megbékéltetett minket magával Jézus Krisztus által, és nekünk adta a békéltetés szolgálatát.” (2Kor 5,18)
Megoldás és integráció: A megállapodás vagy közös megoldás elfogadása, és annak integrálása az érintett felek közötti kapcsolatba. “Ha pedig a te atyádfia vétkezik ellened, menj el, és fedd meg őt négyszemközt. Ha hallgat rád, megnyerted a te atyádfiát.” (Mt 18,15) Ámen.

Rácz Ervin,
Szigetlanka

Szigetlankai fiatalok kirándulása vonattal

Vonattal utaztak a szigetlankai ifjak, offline. Tizenheten Nagyváradon és Aradon jártak, erősítve csapatukat, hitétüket. Utolsó állomásként vasárnap az Arad-gáji gyülekezetben szolgáltak, a közösség vendégszeretetét is élvezték. Ilyenek is a mai fiatalok.

Közösségformáló és -erősítő kiránduláson vettek részt a szigetlankai fiatalok Rácz Ervin lelkipásztor vezetésével az elmúlt hétvégén. Ami manapság ritka és különleges, hogy vonattal tették meg a távot. Ez nem feltétlenül a költséghatékosnyság miatt alakult így, hanem azért, mert előre láthatóan is több alkalom nyílt arra, hogy beszélgessenek, ismerkedjenek, társasjátékokat játszanak, kilépjenek egy kicsit az online világból és a komfortzónából.

Pénteken délelőtt indultak és először Nagyvárad felé vették az irányt. A vidám csapat már ezen az úton feldobhatta a hétköznapi járat hangulatát. Nagyváradon gyalog (!) indultak a Lórántffy Zsuzsanna Református Gimnázium bentlakásához, lecuccoltak és több szép helyet is meglátogattak: Garasos híd, Nagyváradi vár… és persze a plázába is eljutottak, hogy azért ne essenek ki teljesen a világukból.

Szakács Zoltán iskolalelkész volt itt egy ideig a házigazda, vezetett a dicsőítésben, énekelt és énekeltetett. Este imaséta mélyített a hitben – ezt Kocsis Leila beosztott lelkész készítette elő, bár nem tudott jelen lenni a kiránduláson, de ezzel is bőségesen hozzáadott a kirándulás lelki értékéhez. Bibliaórákat is tartottak, beszélgettek Istenről.

Szombaton délután újra vonatra szálltak és elindultak Arad felé azon a vonaton, amelyiken többen a tengerre mentek. Nagy volt a kisértés, de Aradon csak leszálltak és az Esperesi Hivatal felé vették az irányt. Útba ejtették a Szabadság-szobrot is. Tóbiás Tibor György esperes szeretettel várta őket. Este átsétáltak abba a templomba, amelyikben annak idején Horthy Miklós házasságot kötött, Arad-Belvárosba. Ott Vékony Zsolt lelkipásztor várta a csapatot, a közös dicsőítés sokaknak emlékezetes maradt.

Vasárnap délre az Arad-Gáji Református Egyházközség templomába indultak, Gombos Gábor beszolgáló lelkész és a gyülekezet vezetősége örömmel fogadta az ifjakat. Az istentiszteleten Rácz Ervin hirdetett Igét: „Jabéc segítségül hívta Izráel Istenét, és ezt mondta: Bárcsak nagyon megáldanál engem, és kiszélesítenéd határomat, velem lennél, és megoltalmaznál a bajtól, hogy ne érjen fájdalom! És megadta neki Isten, amit kért.” (1Krón 4,9-10) Előtte Ardelean Krisztofer olvasta a lekciót a Bibliából, Ambrus Krisztina imádkozott, igehirdetést követően pedig Leitner Gerlinde szavaltak el Reményik Sándor Csendes csodák című versét. Két énekkel is szolgáltak a szigetlankai ifjak: Ha mástól már segítség nem jő… és az Újszövetséged elfogadom kezdetű ifis énekeket énekelték. A lelkipásztor bíztatta a gyülekezetet, amelynek tagjai jövő héttől új lelkipásztor vezetésével folytatják a lelki életet. Áldást, bizalmat és szeretetteljes hangulatban való gyülekezetépítést kívánt a presbitériumnak és a gyülekezetnek, melynek tagjai bőséges szeretetvendégségben részesítették a fiatalokat. A templom mellett strand is működik, a felüdülés (természetesen lelkileg) mégis a templomban történt.

Vasárnap délután Aradon felszálltak a vonatra és indultak hazafelé. Ha strandon nem is voltak, a CFR  biztosította az utazók számára a szauna szolgáltatását, sok fölösleget sikerűlt kiizzadni. Jól érezték egymást, vagyis magukat! De az ifjak nem panaszkodtak, beszélgettek, mélyebb barátságot szövődtek, és ahogy fogalmaztak: ajándék volt az együtt töltött idő. Valóban!

Feltámad

“Ettől fogva kezdte Jézus jelenteni tanítványainak, hogy neki Jeruzsálembe kell mennie, és sokat kell szenvednie a vénektől, főpapoktól és írástudóktól, és meg kell öletnie, és harmadnapon feltámadnia. Péter félrevonta őt, és feddni kezdte: Isten őrizz, Uram, ez nem történhet meg veled! Ő pedig megfordult, és azt mondta Péternek: Távozz tőlem, Sátán, botránkozásomra vagy nekem, mert nem Isten dolgaira gondolsz, hanem az emberekéire.” (Mt 16,21-23)

Jézus “lesátánozza” Pétert? Nem kemény ez egy kicsit? Emberileg nézve Péter jót akar, talán óvni is akarja Jézust mindezektől a szörnyűségektől.
Előszöris a kutyák világnapján lehet a jól ismert képet, amit farkasokkal mondanak legtöbbször, kutyákkal mondani: “Minden emberben két kutya harcol. Tudod, melyik fog győzni? Amelyiket jobban eteted.” Péter eteti rendesen a gonoszt. Mi is szoktunk ilyet tenni, amikor túlaggódjuk élethelyzeteinket, túltoljuk saját elképzeléseinket.
Ugyanakkor Péter nem hallgatja végig Jézust. Leakad a szörnyűségeknél, szerintem meg sem hallja azt, hogy feltámad. Meg sem hallja az evangéliumot. Úgy gondolom ez a baj sokszor velünk is. Fontos, hogy az élet gondjait meg tudjuk oldani, de nem szabad a perifériára szorítani a feltámadás tényét. Mert csak akkor működhet az ebben való hit, ha nemcsak úgy gondolunk rá, mint utolsó szalmaszálra, hanem úgy, mint életünk legnagyobb lehetőségére és ajándékára. Ámen!

Rácz Ervin,
Szigetlanka

Otthonom

“Jézus így felelt: A rókáknak van barlangjuk és az égi madaraknak fészkük, de az Emberfiának nincs hova fejét lehajtania.” (Mt 8,20)

Akié az egész világmindenség, annak nincs otthona. Jézus ezt vállalta értünk, és ebben benne van az Ő áldozatkész szeretetének nagysága.

Amiért azonban elhangzik ez a mondat, az a leghatékonyabb negatív reklám egyike. Követni akarják Jézust, és erre mondja válaszként: vigyázz, mert nem megyünk luxuslakosztályba, otthonom sincs, hajléktalan vagyok, nem számíthatsz társaságomban evilági kincsekre. Jézus az Ő követői nem kecsegteti, nem szöveggel vonzza, nincs marketing stratégia, sőt inkább figyelmeztetés.

Akkor amikor első önálló szolgálati helyemre (Erdődre) kikerültem, eszembejutott ez az Ige. Ugyanis nem volt parókiája a gyülekezetnek, kicsit kétségbeestem. De azt tudtam, hogy ott akarok lenni, ahol Ő, Jézust akarom szolgálni és ez nekem elég. Ne hangozzék ez dicsekvésnek, mert sokszor tökéletlenkedtem ebben a követésben. Egyébként pedig csupa jó érzés és hála van bennem, amikor arra a szolgálati helyre visszaemlékezem.

És milyen különös: ez a Jézus, akinek itt nem volt otthona, Ő tudja igazán otthonná tenni a mi családi lakásunkat. Ott, ahol Ő a ház Ura, ott van igazán békesség, öröm, áldás. Lakásberendezők nem tudják ezt garantálni, de Ő ott van egy imányi távolságra. Ámen!

Rácz Ervin,

Szigetlanka

Bumeráng

„A legenda úgy tartja, hogy az őskorszakban, azaz az álmok idejének első napjaiban az emberek nem bírtak kiegyenesedni, mert olyan közel volt egymáshoz az ég és a föld, ezért négykézláb másztak. Egy bölcs öreg éppen szomját oltotta a tónál, amikor megpillantotta a vízből kiálló botot. Addig-addig ügyeskedett, amíg sikerült megkaparintania: megpróbálta feljebb tolni vele az eget. Sikerült felnyomnia az égboltozatot, és az emberek végre felegyenesedhettek, de a nagy teher alatt a bot meghajlott. Az öreg eldobta, de a bot visszarepült. Újra eldobta, megint visszaszállt. Tetszett az öregnek a dolog: örült, hogy ilyen hűséges társra lelt, ezért megtartotta, és bumerángnak nevezte el.” – ezt a legendát őrzik a bumerángról az ausztrál bennszülöttek. Közismertté azzá vált az eszköz, hogy megfelelően eldobva visszatér a kiindulási pontra. És anélkül, hogy megszentelnénk e tárgyat, nézzük meg a Biblia bumerángjait, mert ott legalább négy féle bumeráng röpül keresve a visszautat:

„Vesd kenyeredet a víz színére, és napok múltán megtalálod azt.” (Préd 11,1) – a horgászok kedvenc Igéje is lehetne ez, de írásom nem a beetetésről szól és nem is célom ez.

  1. A bűn bumerángja

Kezdem a negatívnak tűnő bumeránggal. Rossz cselekedeteinknek meg lesznek a következményei. Kinek hamarabb, kinek később. – annak csak örülni kell, ha hamar jön és nem nagyobb sunggal üti ki a fogunkat, mert az nagyon tud fájni. „Ne tévelyegjetek: Istent nem lehet megcsúfolni. Hiszen amit vet az ember, azt fogja aratni is: mert aki a maga testének vet, az a testből arat majd pusztulást; aki pedig a Léleknek vet, a Lélekből fog aratni örök életet. (Galata 6:7-8) – mondja Pál és ezt egyáltalán nem fenyegetésként üzeni, hanem megfontolásra előrebocsátja.

Makedón Nagy Sándor hadvezérről azt írják, hogy a másik kapura is játszott. Szeretője Héphaisztión nemesember volt, aki hadvezérként és testőrparancsnokként szolgált Nagy Sándor seregében, vele tartott tízéves ázsiai hadjárata idején is. Az egyik hadjárat után megbetegedett, Nagy Sándor pedig megfenyegette az orvost, ha nem gyógyítja meg, kivégezteti. A szerető meghalt, ezért az orvos is követte a mindenélők útján. Pár hónap múlva azonban a rettegett, félelmetes, legyőzhetetlennek hitt vezér is megbetegedett, a kivégzett orvos segíteni tudott volna rajta, de már nem élt. A vezért utolérte a bűn bumerángja.

Amikor mi irigykedünk a másik emberre, ez a méreg ott marad bennünk és kifejti nem jótékony hatását. Amikor eldobunk egy kemény szót, közöljük, hogy velünk is lehet úgy beszélni, és amikor visszacsap, nagyon tud fájni. Akarva vagy akaratlanul teszünk rosszat, de amikor ugyanazt kapjuk vissza, nagyon tudunk csodálkozni. Hány bántást, mennyi gonosz szót, érzéketlen mozdulatot, fintort dobtunk már el? Van valami a levegőben, (Halott pénz) de ez nem rak össze, hanem szétszór.

  1. A nagylelkűség bumerángja

Egyszer a jó szívem visz a sírban – mondják azok, aki megbánták, hogy jót tettek. Ezzel szemben Jézus azt mondja, hogy: „Adjatok, és adatik nektek: jó, megnyomott, megrázott, megtetézett mértékkel adnak öletekbe. Mert amilyen mértékkel ti mértek, olyan mértékkel mérnek viszonzásul nektek.” (Lk 6,38) – Jézus itt nemcsak ALL INCLUSIVE-al biztat, hanem azzal, hogy minden szükségünk bőségesen ki lesz elégítve, ha merünk nagylelkűnek lenni. A bölcs Salamon ezzel kapcsolatosan ezt mondja: „Aki könyörül a nincstelenen, az Úrnak ad kölcsön, mert ő megtéríti jótéteményét.” (Préd 19,17) Képzeld el, hogy te lapátolsz kifelé a kincsestáradból, és a háttérben pedig Isten lapátol vissza. Sokkan nagyon lapátja van, mint neked, és sokkal értékesebb dolgokat kapsz vissza, mint amit adsz. Szerintem megéri.

Én tudom, hogy nem mindig működik a mesebeli ígéret: jó tett helyébe jót várj. Sokszor csalódunk. De, a világot, ahol élsz, mindenképpen nagyszerűbbé teszed azzal, hogy te nagylelkű vagy. Azt a környezetet jóillatúbbá varázsolod. „Te magad légy a változás, amit látni szeretnél a világban” – (Gandhi) Hány jócselekedeted van már a levegőben? Jobb mint a légkondicionáló. Frissé teszi a világot. Pörgesd csak!

  1. A bizonyságtétel bumerángja

A lelki kenyér nem szárad meg, bátran szórjuk szét. Ahogy a magvető, azzal a nagylelkűséggel merjük elmondani, szétkürtölni a világnak az Isten szeretetéről és a reménységről szóló bizonyságtételt. Nem lesz falra hányt borsó, akkor sem, ha úgy tűnik, hogy lepattan. Beszéljünk, énekeljünk róla!

Te mit dobálsz bele a körülötted levők lelkébe? Panaszáradatot, reménytelenséget, bizonytalanságot? Vagy azokat a tapasztalataidat, amikor úgy érezted, hogy az Úr csodásan működik a lelkedben? Azt, hogy bármi lesz, Isten ott lesz a jövőben is? Légy bátor bizonyságtevő, mert Isten ezekre építi az Anyaszentegyházat.

És bátran imádkozz is a gyermekeidért, unokáidért, akiknek elmondtad a bizonyságodat, még akkor is, ha úgy érzed, hiábavaló volt. Sok olyan bizonyságtételt hallottam már, hogy akkor ért révbe az ima, amikor az imádkozó már nem élt. Hadd jöjjenek rá ők is arra, amire Reményik Sándor: “…Valaki értem imádkozott, / Talán apám, anyám régen? / Talán más is, aki szeret. / Jó barátom vagy testvérem?…”

  1. A szolgálat bumerángja

A krisztuskövetés szolgálat nélkül értelmezhetetlen. Tettek a szeretteimért, a közösségért. Közönség és nem közösség lesz ott, ahol szolgálat nincs: „Ezért, szeretett testvéreim, legyetek szilárdak, rendíthetetlenek, buzgólkodjatok mindenkor az Úr munkájában, hiszen tudjátok, hogy fáradozásotok nem hiábavaló az Úrban.” (1Kor 15,58) – ezt azért mondja Pál apostol, mert tudja, hogy sokszor hiábavalónak érezzük a szolgálatot. El is lehet benne fáradni. De erre ad erőt az Isten, csak kérni kell. És azt is kérni kell, hogy valóban arra használjuk a tőle kapott erőt, amire ő akarja.

A napszámosok példázatában (Mt 20.1-16) tanit erről az Úr Jézus. Ismerjük. Van, aki órákat dolgozik az Úr szőlőjében, valaki pedig csak egy órácskát. A jutalom látszólag ugyanaz: mégpedig az üdvösség, ugyanolyan üdvösség annak is, aki egy órát dolgozott és annak is, aki a Nap hevét el kellett viselje. Mielőtt elkezdenénk halasztani emiatt az Úr szőlőjében való munkálkodást, szeretetszolgálatot, szeretném elmondani azt, hogy a jutalom a régóta szolgálóknak az, hogy tehették, ott voltak.

Azokban az időkben, amikor szabadabbá vált a nyugaton való munkálkodás lehetősége, azaz a kilencvenes években, az egyik ismerősöm mesélt a tapasztalatairól, gyermekkoromban hallottam. Azt is elmondta, hogy egy félreértés miatt pár napra lecsukták az ottani börtönbe és a falon a következő írást látta jó nagy betűkkel: Eu am fost aici. (Én voltam itt) és utána a név. Hatalmas nagy dicsőség! Te hol jártál, hol dolgoztál, miben ügyködtél eddig? „Jaj azoknak, akik a borivásban hősök…” (Ézs 5,22a) Vagy esetleg ott voltál, közel voltál egy ember megtéréséhez? Láttad megnyílni az eget? Tanúja voltál, ahogy Isten helyre hozza egy közösség, egy egyén életét? A lelki harcok győzelmének tapasztalója is lehetsz. De csak akkor, ha te is ott szolgálsz és úgy teszed, mintha az lenne a világ legtermészetesebb dolga. Nem a viszonzásért, hanem azért, mert megtisztelő az Úr szőlőjében dolgozni.

Egy rossz és három jó eldobandóról beszéltem ma. Valójában az első nem is rossz, mert ha időben visszajön, még a figyelmeztetés hasznunkra is válhat. De bátran dobáljuk csak a világba a nagylelkűség, a bizonyságtétel és a szolgálat bumerángjait. Lehet, hogy sok nem fog visszajönni még éltünkben, de mi az örök élet távlatában nem lehetünk szűkmarkúak. Áldást tehát minden eldobott bumerángra! Ámen!

Rácz Ervin,

Szigetlanka

Aranyszabály

“Amit akartok, hogy az emberek veletek cselekedjenek, ti is ugyanazt cselekedjétek velük, mert ez a törvény és a próféták.” (Mt 7,12)

Szinte az összes vallásban megtalálható erkölcsi tanítás az aranyszabály. – így nevezik Jézusnak ezt a mondatát. Az aranyszabály kifejezést egyébként először Angliában a 17. században kezdték el használni anglikán teológusok. Legkorábbi ismert említése Charles Gibbon angol írótól származik 1604-ből.

Nézzük meg, hogy jelenik meg ez a mondat más vallásban:

Bahái hit: És ha szemed az igazságosság felé fordul, akkor válaszd felebarátod számára azt, amit magadnak is választanál.

Buddhizmus: Ne bánts másokat olyasmivel, ami téged is bántana.

Hinduizmus: Ez a teendők összessége: ne tégy másnak olyat, ami fájdalmat okozna, ha veled tennék.

Iszlám: Egyikőtök sem hisz igazán, amíg nem azt kívánja a testvérének, amit magának is.

Konfucianizmus: Soha ne tedd azt másoknak, amit magadnak sem kívánsz! Tégy úgy másokkal, amint ők tesznek veled.

Zsidó vallás: Ne légy bosszúálló, se haragtartó a népedhez tartozókkal szemben. Szeresd felebarátodat, mint magadat! Én vagyok az Úr!

Ez mind szép és jó, de a krisztus aranyszabály pozitív, nem csak tilt, hanem akcióba lendít.

Jézus arra ösztönöz ma is bennünket, hogy bánjunk úgy másokkal, ahogy szeretnénk, hogy velünk bánjanak. Mindannyian örülünk neki, ha tisztelettel, kedvesen és szeretettel bánnak velünk. Éppen ezért nekünk is így kell bánnunk másokkal. Ha az emberek mogorvának és igazságtalannak tűnnek, gondolkozzunk el rajta: mi nem szoktunk hasonlóan viselkedni? Ha leszorít egy autós az útról, vagy türelmetlenül ránk dudál: mi nem voltunk még hasonló helyzetben? Egy aprócska mogorva megnyilvánulás is el tudja rontani az egész napunkat, de mennyire fel tud dobni egy kedves cselekedet!

Az aranyszabály szinte minden élethelyzetben alkalmazható. Például: Megerősíti a házasságot, segít a szülőknek a gyermeknevelésben, (én is voltam fiatal) segít, hogy jobb legyen a kapcsolatunk másokkal, például a barátainkkal, szomszédjainkkal vagy munkatársainkkal.

Hogyan alkalmazhatjuk? Legyél figyelmes! Vedd észre, mi történik a környezetedben élő emberekkel. Lehet, hogy észreveszed, hogy valaki nehéz csomagokat cipel, hallasz arról, hogy egy szomszédod kórházba került, vagy feltűnik, hogy az egyik munkatársad lehangolt. Ha mások érdekeit tartod szem előtt, biztosan megtalálod a módját, hogy segíts nekik. Legyél együttérző! Képzeld magad a másik helyébe. Hogy éreznéd magad? Ha próbálod megérteni mások érzéseit, az arra indíthat, hogy segíts nekik. Legyél rugalmas! Nem vagyunk egyformák. Ugyanabban a helyzetben egy másik ember talán egészen másnak örül, mint te. Ezért, amikor segíteni próbálsz, arra gondolj, hogy ő mit értékelne a leginkább. Ámen!

Rácz Ervin,

Szigetlanka