Köszönet elgügyögve – három keresztelő Szigetlankán

A lelkipásztor befejezi a mondanivalóját, bejelenti az éneket, a kántor pedig még lapoz a korálkönyvben, készíti elő az éneket… pár másodperc csend is kínos lehet ilyenkor. Szigetlankán is valami hasonló történt, de a csend egyáltalán nem volt kínos, pláne, hogy tisztán hallatszott három kisbaba gügyögése: mintha megköszönték volna, hogy megkeresztelték őket. Akik ezt észrevették, sokáig hálásak maradnak ezért a pillanatért.  

Az Egyház életében az egyik legnagyszerűbb és leglélekemelőbb esemény a keresztelő. Ha egy vasárnapi istentiszteleten három keresztelő is van, az meg kimondhatatlanul boldogító. A Szatmár-szigetlankai gyülekezet közel három évtizedes történetében nem fordult még elő ilyen, hogy három család egyszerre hozza el gyermekét az Úr templomába.

Rácz Ervin a délelőtti istentiszteleten a Bírák könyve igehirdetés-sorozat negyedik részeként a 2. rész 22. verse alapján prédikált: „Mert velük fogom próbára tenni Izráelt: vajon ragaszkodnak-e az Úr útjához, ahogyan ragaszkodtak őseik, és azon járnak-e, vagy pedig nem.”  A nekünk rosszat akaró emberek a mi lelkiismeretünk fizetés nélküli felvigyázói. Isten őket is fel tudja használni arra, hogy alázatosak és szelídek maradjunk. A türelmünk próbái ők. – mondta az igehirdető.

A keresztelés az istentisztelet része. Nem egy másik istentisztelet az istentisztelet után. Fontos, hogy a közösség is kifejezhesse: „gyermekeink hitbeli nevelése érdekében minden tőlünk telhetőt megteszünk.” Ennek tudatában Szigetlankán a gyülekezet benn marad a templomban és együtt örült az örülőkkel. Egy lány és két fiú kereszteltetett meg: Nóra, Noel és Erik-Kristóf. Mindhárom elsőszülött gyermekek. Isten áldja őket és a családokat!

Félelem

„Félelmemben azért elmentem, és elástam a te talentumodat a földbe, íme, megvan, ami a tied.” (Mt 25,25)

Te félsz az Istentől vagy féled az Istent? Nem mindegy. Milyen képed van Istenről, sokban meghatározza cselekedeteidet és a hithez való hozzáállásodat.

A talentumokról szóló példázatban olyan Istenről, gazdáról olvasunk, aki mindenkinek ad. Igaz, hogy nem egyformán, ehhez joga van, de senki sem mondhatja, hogy semmit sem kapott az ő Urától.

A félelem alapú hit elás. Először is saját magunkat ássuk el jó mélyre és lelkiismeretfurdalásunk van attól is, ha ki akarunk emelkedni. Önostorozó, önromboló hatással vagyunk magunkra. Isten nem vár el ilyet. Ez nem egyenlő az alázattal. Ugyanakkor irigységgel néz az ilyen ember más sikerére és próbálkozására is. Azzal védekezik, hogy: járt utat a járatlannal ne cseréld fel. – még mindig a barlangban lennénk, ha eszerint jártak volna el az őseink. Nemcsak magát, mást is elásna az ilyen ember, lelki értelemben.

Sokat mond az is, hogy azt hozza fel kifogásként, hogy: ez a tied. Azaz semmi közöm hozzá. Természetes, minden, ami siker és áldás Istennek köszönhető. De, ha nem érezzük sajátunknak a hitharcot, nem is tudunk belekezdeni. Isten története a mienk is és ha nem tudunk azonosulni, valóban nincs, hogy áldással találkozzunk. A hit a te mindennapi harcod is.

Egy áldásformulával zárnám az áhítatot: az Atya, aki életet adott, a Fiú, aki életét adta, a Szentlélek, aki új életet ad, legyen veletek, hogy tudjatok az Ő seregében aktívan, hasznosan és áldást tolmácsolva részt venni. Ámen.

Rácz Ervin,

Szigetlanka

Mire, kire nézel? – Bírák (2)

“Az Úr Júdával volt, ezért tudta birtokba venni a hegyvidéket. De a völgy lakóit nem lehetett kiűzni, mert vas harci kocsijaik voltak.” (Bír 1,19)

Az Úr nélkül az életutunk egy nagy káosz, de ha vele kezdjük napjainkat és Őt dicsőítjük, akkor Ő úrrá lesz a felforduláson. Ezt tanulhattuk meg első ízben a Bírák könyvéből.

Ez a könyv, akár csak az azt megelőző Józsué könyve, rengeteg harcról ad leírást. Végtelennek tűnő harc az élet, ezt mi is sokszor tapasztaljuk, még ha hála Istennek nem is így szó szerint. A bűn és a Sátán ellen szabad lelkiismerettel viaskodni azonban minden keresztyén embernek nem csak lehetősége, hanem kötelessége. Hiszem, erre is felkészít ez a könyv.

Vannak olyan napok, amelyek nem a barátaink, de a tanáraink lehetnek, és ha tudunk belőle tanulni, akkor részgyőzelmet arathatunk. Isten ad erőt az ilyen megpróbáltatásokkal teli napokban, sőt ilyenkor érezhetjük Őt a legközelebb. Sok erőre van szükségünk abban a szolgálatban is, amikor más lelkeket kell megnyerjünk az Úrnak. Évtizedekig is tud imádkozni egy édesanya gyermeke hitéért, megtéréséért és sokszor hiábavalónak, malomkerék-, eredménytelen harcnak tűnik, de Isten kitartásra buzdít. Aki benne van a missziói szolgálatban sokszor érzi és látja, hogy mennyi munkája van és nem győzi észlelni, hogy aratnivaló sok. Assisi Szent Ferenc egyszer önmagába zuhanva zokogott és amikor tanítványai megkérdezték, hogy miért sír, ennyit mondott: „Olyan sok könny van, amit nem tudtam még letörölni.” És minél többet törlünk, annál inkább látjuk, hogy mennyi van. Végtelen harc ez. Harc az emberekkel az emberekért, makacs, gőgös, konok, rátarti emberekkel, akik sértődnek a semmin és nem látják a bennük levő, rajtuk uralkodni akaró gonoszt. Mi nem őket akarjuk írtani, hanem azt, aki lakozást vesz bennük és eltorzítja őket személyiségükben, jellemükben. Fárasztó harc ez, de nem vagyunk egyedül.

Ebben a részben azt is olvassuk, hogy a honfoglaló nép kényszermunkára ítéli a bennszülötteket, a legyőzött őslakosokat. A lelki harc azonban nem lehet kényszermunka. A lelki dolgokra abszolút ráillik a mondás: amit erőltetni kell, azt nem kell erőltetni. A kényszerből nagyon ritkán születhet áldás.

Az Úr Júdával volt. Milyen megnyugtató mondat ez: velünk van az Úr. De hogyan reagálunk mi erre a tényre? Ezt tudjuk meg a fenti alapigéből:

  1. A hegyeket bírtokba venni sokszor még az Úr nélkül is megy. A csúcsokon járunk, sikerek övezik életünket, ha elfelejtünk is sokszor ezért hálát adni, de ott erőnk teljében érezzük magunkat. A völgyek azonban mélyebb terep. Ott nyomottabb a levegő, kilátástalanabb a helyzet. Ott vasszekerek vannak, karcolnak, fájdalmat okoznak, legyőzhetetlennek tűnnek. Pedig az alázat iskolája a völgyben van, és ez a magasabb fokozat.
  2. Amikor a vasszerekre néztek, már nem azt látták, hogy velük van az Úr. Pontosan úgy, mint Péter, amikor a vízen jár. Amig Jézusra néz, nincsen baj, de amikor a hullámokra néz, süllyedni kezd. Amikor a híreket nézzük, háborúkról, háborúságokról, ellenségeskedésekről, betegségekről, akkor mi is süllyedni kezdünk és hajlamosak vagyunk átvenni azt, amit látunk. Amikor csalódunk emberekben, az lesújtó hatással van ránk. Nagyon fontos, hogy olyankor is tudjunk felfelé nézni, a legmélyebb empátiával, de tudva azt, hogy: „Az árnyék mögött fény ragyog, nagyobb mögött még nagyobb. Amire nézek, az vagyok.”
  3. Tudnunk kell azt is, hogy a Thábor hegyi élmények átélése után nekünk a gondokkal teli völgyekben van dolgunk: nehéz emberekkel, idegesítő személyekkel. Erre kapunk ott fenn erőt. Olyanokkal is, akik azt gondolják, hogy Isten nélkül is élhetnek. Nem veszik észre az űrt magukban, pedig olykor hangosan kikiált belőlük, és furcsa, de pont ők nem hallják.

Nemrég egy halálos betegséggel diagnosztizált gazdag vállalkozó mondta nekem, a lelkészi irodában, a következő mondatot: „Életemben sokmindent megtapasztaltam, jót is bőséggel, rosszat is… de azért élnék még egy kicsit.” Az örökélet iránti vágy egyik bizonyitéka az örökéletnek. Egy másik sikeresnek látszó ember, – lemezlovas (dj), sokak kedvét képes meghozni zenéjével, – elmondta nekem, hogy nem tudja feldolgozni édesanyja halálát, szüksége van segítségre, miközben pedig odakinn megjátssza, hogy minden rendben. Hatalmas mélységek, de észre lehet vennünk, hogy valaki egésze közel van ott is hozzánk.

Shakespeare: Álmodj című versével sokaknak üzen, akik vasszereket látnak, de menekvést és szabadulást nem:

Álmodj magadnak szép napot,
Ha már a nyár úgy itt hagyott.
Álmodj magadnak színeket,
Ha benned minden szürke lett.
Álmodj nyíló virágokat,
Andalító illatokat,
S mire elér újra a tél,
Mesédben minden dalra kél!

Jön a tél, de lesz tavasz is. Ezt hisszük. Ámen!

Rácz Ervin,

Szigetlanka

Illat

„Jaj nektek, képmutató írástudók és farizeusok, mert bezárjátok a mennyek országát az emberek előtt; mert ti nem mentek be, s azokat sem hagyjátok bejutni, akik bemennének!” (Mt 23,13)

Uram, kérlek add, hogy ha már hidja nem tudok lenni az embereknek feléd, akkor legalább akadályuk, faluk ne legyek! – ez az ima fogalmazódott meg bennem, amikor elolvastam a napi Igét. Könnyű másra alkalmazni, mert másban könnyen észrevesszük az idétlenséget, de ideje magunkba nézni, mennyire vagyunk mi hiteles keresztyének: Istenhez vezetünk vagy inkább megbotránkoztatunk másokat?

Sokan tudják rólunk, hogy tegnap templomban voltunk. Talán némelyek már érzik az űrt magukban, hiányzik valami az életükből. Meglátnak téged, figyelnek, mérnek, próbálnak, talán éppen a türelmedet is, lehet nem szándékosan. Figyelik, hogyan reagálsz. És ha érzik a Krisztus illatát, akkor talán megkérdezik, hol van az illatszerbolt. De ha te még orrfacsaróbban bűzlesz mint a világ, azt a receptet nem fogják igényelni.

Felelősségünk van keresztyénként. Nem görcsösséget akarok előidézni ezzel, hanem éppen őszinteségre szeretnék biztatni. Éld meg krisztusiságodat, és ha kérdeznek, válaszolj! Ámen!

Rácz Ervin,

Szigetlanka

6ás

„Amikor a főpapok és a farizeusok hallották példázatait, megértették, hogy róluk beszél.” (Mt 21,45)

Ha csak ezt a mondatot értelmeznénk, akkor mondhatnánk azt, hogy ez egy örömhír. Nemcsak értik azt, amit a prédikátor mond, hanem magukra is veszik. Igen! – ez az igehirdetés célja, hogy rólad szóljon, neked szóljon és téged formáljon, nem a szomszédot, nem a másikat és nem azt, aki sajnos éppen nincs itt.

A kérdés az, hogy mit kezdünk a megértett prédikációval. Sokan meg szoktak sértődni.

Lehet elhessegetni. Ó, ez nem is annyira komoly. Rá érünk arra még. Nem olyan fontos ez. De igen! A legfontosabb az, amit Isten akar mondani neked, mert Ő tudja, hogy mi célból teremtett, és azért szól bele az életedbe, mert rá akar terelni az Ő általa neked alkotott útra. Te azt gondolod, hogy minden a terv szerint megy, de legyenek ezek az Ő tervei!

Lehet megsértődni. Azt is szoktak sokan. A főpapok és farizeusok is ezt tették, ezért bosszút forraltak. Haragot szült az igehallgatás. Ilyen is van ma is, de hatalmuk nincs arra, hogy megbüntessék az igehirdetőt. Ha lenne, biztos bosszút állnának, mert az egójuk nem tűri, hogy valaki megsértse, megbántsa. Pedig pára és por ők is. Ma vannak, holnap nem és vehetnék megtiszteltetésnek, hogy az Ige oltókése bár fájdalmasan, de gyógyítólag közeledik feléjük.

Lehet másképp. Tegnap azt hallottam, hogy rendezzem a kapcsolatomat az enyéimmel és másokkal. Ma felkelek és az első adódó és keresett alkalommal bocsánatot kérek vagy megbocsátok, ennek pedig hangot is adok. Tegnap azt hallottam, hogy legyek alázatosabb, már ma észrevehetik mások a változást. Tegnap azt hallottam, hogy meg kell térnem, ma pedig már élhetem az életemet más szemszögből tekintve arra. Hozzon az élő Ige jó változást életünkbe! Ámen!

Rácz Ervin,

Szigetlanka

Kezdd vele! – Bírák (1)

A Bírák könyve a Szentírás hetedik irata. Történeti könyv a honfoglalástól a királyság koráig, azaz Józsué halála után a bírák vezetik a népet döntéseikben. Rengeteg biztató üzenetet tartogat a könyv, ugyanakkor figyelmeztetést is, melyek mindig időszerűek. Érdemes tehát sorozatban foglalkozni vele.

Józsué magasra teszi a mércét, amikor sikemi országgyűlésen kimondja: „…én és az én házam népe az Urat szolgáljuk!” (Józs 24,15b) Ilyen morális emelkedettségből indul a könyv és hova jut? A könyv utolsó két fejezetét nem akarom idehozni, de a mélységek mélysége, a poklok pokla kerül leírásra ott. Mindez miért? Folyamatos rossz döntések, Isten nélkül járt utak vezetnek a mélységekig.

Elöljáróban talán három szóban össze lehet foglalni a könyvet: káosz – vér – spirál. Káosz, mert a nép azt tesz, amit akar, jól vezető király nélkül. Ez jó lenne, ha Isten akaratával megegyező lenne, de egyre távolabb kerülnek Tőle, egyre zűrzavarosabb lesz a helyzetük. Véres jelenetek sora tárul elénk, horror filmet lehetne forgatni belőle. Hol van ez a kedves-aranyos Debóra-Gedeon-Sámson történetekhez képest, amiket vallás órákon tanultunk? Természetesen azok is igazak, a könyv részei, de a szövegkörnyezetből ki lettek emelve, nagyon helyesen, mert a kicsiknek nem kell még akkor szembesülnie az emberi gonoszsággal. De nekünk nem árt tükörbe nézni! A spirál azt jelzi, hogy morális értelemben egyszer fenn, egyszer pedig lenn van a nép, de a haladás irányi Isten nélkül mindeképpen devalválódik, lefelé tart: elfeledkeznek Istenről, bajba kerülnek, segítségért kiáltanak, az Úr segítséget küld, megmenekülnek, aztán ismét elfeledkeznek Istenről … És megy körbe-körbe, spirálisan sajnos egyre lejjebb a történet. Krisztus nélkül csak lefele van. Mi emberek szeretjük azt hinni, hogy evolúciószerűen egyre inkább fejlődik a világ. A Szentírás pedig arról számol be, hogy a teremtés után minden rendben volt, és az Istentől való eltávolodás a teljes csőd felé vezet: de van visszaút, egyetlen út: Jézus Krisztus.

A Bírák könyve tehát a csúcsról indul, meghal ugyan Józsué, de ezt olvassuk az első versekben: „Történt Józsué halála után, hogy Izráel fiai megkérdezték az Urat: Melyikünk vonuljon fel elsőnek a kánaániak ellen, hogy harcoljon ellenük? Az Úr ezt mondta: Júda vonuljon fel, mert kezébe adtam az országot.” (Bír 1,1-2)

  1. Első lépés: megkérdezték az Urat. Te is így kezded a napodat, a hetedet, az évedet, a döntéseidet? A nagyobb és kisebb életesemények előtt meg szoktad kérdezni Őt? Vagy utólag somfordálsz oda segítséget kérni? Párválasztás és házasságkötés előtt is megkérdezed Őt vagy csak akkor mész oda, amikor megromlik a kapcsolatod választott pároddal? Pályaválasztás előtt megkérdezed az Urat, vagy csak akkor mész oda, amikor azt érzed, nem vagy a helyeden? … Természetesen mehetsz akkor is, csak akkor ne vádold Őt, ne okold Őt a te döntéseidért. Nem fog elküldeni akkor sem, csak legalább már akkor hallgass a szavára! Isten válasza a kérdéseidre három csoportba tömörülnek: igen, nem, várj! A Szentlélek pedig a csendben megadja valamelyik választ.
  2. A történet Júda győzelmével kezdődik. Érdemes Júda nevének jelentését megnézni: dicséret, dicsőítés, magasztalás. A Sátán még azt is eléri mostanában, hogy egymás ellen uszítja a dicséret és dicsőítés szavainkat, a másodikat átutalva neoprotestáns térfélre s egy újabb okot adva a fölösleges veszekedésre. Hívd, aminek akarod, de dicsérd, dicsőítsd, magasztald Őt. Helye van a panaszkodásnak és a szívünk kiöntésének is az Úr felé. Vidd az Úr elé félelmeidet, sérelmedet, a bántásokat, amit kaptál. De előtte saját magad miatt mondd el, hogy milyen nagy Urad van, milyen csodás megmentő Ő: énekben, versben, prózában, de áradjon a dicséret!!! Olyan szomorú az, ha valakinek csak panaszai vannak, és olyan csodás az, amikor valaki a betegágyon is tudja magasztalni az Ő Urát, mert tudja, hogy ez a dicsőítés gyógyuláshoz, a lelki harcokban való győzelemhez vezet. Imádd őt! Sőt ez az imádat legyen az első minden elkezdett lépéssorozatban.
  3. Egyedül vagy közösségben? „Akkor Júda ezt mondta testvérének, Simeonnak: Vonulj fel velem együtt a nekem kisorsolt területre, hogy harcoljunk a kánaániak ellen, és én is veled megyek majd a neked kisorsolt területre. És Simeon elment vele.” (3. v) Az üzenet itt kétélű. És valakinek ezt, valakinek pedig azt üzeneti. A Szentlélek juttassa el a személyes üzenetet! Mit értek ezalatt? Először is azt, hogy beszélhetnénk itt Júda kicsinyhitűségéről, önbizalomhiányáról. Miért hív másokat segítségül, amikor az Úr azt mondta, hogy győzni fog? Ha valakinek gondja van az önbizalommal, vegye bátorításnak: ha az Úr azt mondta, hogy sikerülni fog, akkor a győzelem biztos! Azonban sokkal inkább látom pozitív példának azt, amit Júda tett. Lehet, hogy menne egyedül is, de a dicsőítésben észrevesszük, hogy vannak ott mások is. Kell a testvéri közösség, szükségünk van rá. Otthon is meg lehet hallgatni nagyon jó prédikációkat, de ha teheted menj el közösségbe! Egyedül is sokmindenben tud boldogulni a mai ember, de akkor se jó egyedül lenni: a férfinak szüksége van feleségre, a nőnek szüksége van férjre. Természetesen olyan is van, hogy valaki egyedül dicsőíti életével az Urat, ne értsük félre, mert például Pál apostolnak is sikerült feleség nélkül, de ezt a döntést ne makacsságból, hanem a Szentlélek hatására hozzuk meg, van az Ő bátorítása mellett fogadjuk el! De semmiképpen se válasszuk duzzogásként makacsul a magányt, a közösségben megélt hit a vele járó karcolásokkal együtt is áldásos.
  4. A véres valóság már a könyv elején beköszön. Morbid történet került leírásra: „Adóníbezek futásnak eredt, de ők üldözőbe vették, elfogták, és levágták a hüvelykujjait meg a nagylábujjait. Akkor ezt mondta Adóníbezek: Hetven király szedegetett morzsákat asztalom alatt, akiknek én vágattam le a hüvelykujjait és a nagylábujjait; ahogyan én bántam velük, úgy fizetett meg nekem az Isten. Azután elvitték Jeruzsálembe, és ott halt meg.” (6-7v) A Bezeket dicsőitő vezető előszeretettel él a csonkítás, a megalázás eszközével. Levágja a hüvelykujjait és nagylábujjait ellenségeinek. Áuuu! Se fegyvert használni, se futni nem tudnak, sőt az egyensúlyukat is elvesztik. De úgymond élnek. Hány embert csonkítunk meg szavainkkal, vagy éppen mozdítunk ki egyensúlyukból tekintetünkkel, indulatunkkal? Ráadásul mi azokkal is megtesszük ezt, akiket állítólag szeretünk. Adonibezek azonban kapcsol. Utóléri a sorsa, de nemcsak sorszerűség ez. Pláne nem kharma. Elborzadok, amikor keverjük az Isten Igéjét például a keleti misztikával. Természetesen okoskodva, tudálékosan mondják sokan ezt el, amikor szert tesznek egy kis keleti okosságra. Máris többnek érzik magukat, és jobbnak látszanak. A bályányimádás és pogány gondolatok keveredésének végeredményéről egészen nyilvánvalóan szól ez a könyv. De visszatérve Adonibezek eszmélésére, mi szoktunk kapcsolni? Nem olyan a fogadj Isten, mint az adjon Isten? – vagy fordítva. Amikor kiabálnak veled, megkérdezed magadtól, hogy te szoktál kiabálni másokkal? Amikor gonoszkodnak veled, te ráismersz magadra is? Amikor kibeszélnek a hátad mögött, akkor nem jut eszedbe az is, hogy esetleg te is szoktál pletykálni? … Ébredj még időben, nehogy megcsonkulj!

A Bírák könyve már az elején konkrét, mai üzeneteket küldd a modern embernek is. Mindenekelőtt kérdezd meg Istent terveidről, dicsérd Őt, legyen egészséges önbecsülésed és élj közösségben, ugyanakkor ne csonkíts, hanem építs másokat! Várod a folytatást? Ámen!

Rácz Ervin,

Szigetlanka

Élő és ható Ige – Egyházmegye Nap Szatmárnémetiben

A Királyhágómelléki Református Egyházkerület missziós bizottsága kezdeményezésére Egyházmegyei Napot tartottak a szatmári egyházmegyében. Az egyházmegyei szervezői bizottság hónapok óta tervezte, Isten segítésével megvalósította az eseményt.

Szombaton délelőtt a közös nyitó istentiszteletet követően párhuzamosan négy különböző helyszínen folytatódott az alkalom: presbiterek találkozóját, nőszövetségi vezetőségi találkozót és lelkészfeleségek találkozóját, kántorok találkozóját valamint SZIKE-találkozót tartottak.

Mindenekelőtt a Láncos templomban Dénes István Lukács egyházkerületi főjegyző a csodálatos halfogás története alapján hirdetett Igét, Higyed Gyöngyi vallás- és zenetanárnő vezényletével pedig a Szatmárnémeti Református Gimnázium Gyöngyszem Gyermekkara énekelt szép zsoltárokat. Dr. Király Lajos esperes és Kiss József főjegyző köszöntötte a gyülekezetet.

A nőszövetségi vezetők a Szatmárnémeti Református Gimnázium dísztermébe vonultak, Bogdán Ilona főtiszteletű asszony, az egyházkerületi nőszövetség tiszteletbeli elnöke tartott előadást. Ezután négy csoportban tartottak megbeszélést a megfáradás-megújulás témájában, amely során a jelenlévők lelkük mélyéről őszintén feltörő érzelmek és tapasztalatok megosztása által erősítették egymást. Imaközösséggel zárult az esemény, majd szeretetvendégséggel folytatódott tovább a beszélgetés. Áldásos alkalom volt! – mondta Nagy Erika egyházmegyei missziói előadó lapunknak, majd azt is elmondta, hogy szeptember 14-én Diószegre várják a nőszövetségek tagjait, szeptember 21-én pedig Nagyecsedre a gyülekezetek minden tagját a Szatmár határok nélkül című rendezvény évek óta, hagyományszerűen megszervezett alkalmára.

A Láncos templomban maradtak a presbiterek. Illés Jenő presbiteri szövetségi elnök köszöntött, majd Máthé Róbert vetési lelkipásztor és pszichológus tartott előadást Kommunikáció és konfliktuskezelés a presbiteri szolgálatban témában. A rendkívül gyakorlatias és aktuális témában megtartott előadáshoz többen hozzá is szóltak, okultak belőle a hallgatók. Keresztúri Sándor hiripi lelkipásztor is tartott előadást A presbiter szerepe a családban címmel. Áldásos és tanulságos szolgálat volt ez is.

Az ifjúság a szigetlankai templomban gyülekezett. Tolnai János egyházmegyei ifjúsági előadó igei köszöntője és Rácz Ervin házigazda lelkipásztor konferálása után Csomós József ifjúsági missziós lelkész és sárospataki teológiai tanár tartott előadást Élő Ige témában és biztatta a fiatalokat arra, hogy legyenek Krisztus meghosszabbított kezei a mindennapokban. A dicsőítésben az ákosi The One Way együttes vezetett.

A kántorok találkozójára a Németi református templomban került sor. Dr. Orosz Otília Valéria J.S. Bach koráldallamai a gyülekezeti énekeskönyvünkben címmel tartott előadást. Tolnai Zelma tiszteletesasszony vezetésével beszélgettek aktuális témákról őszintén és nyíltan, közösségben.

Kilenc gyülekezet hozta a töltött káposztát a szeretetvendégsére: Szatmár- Kültelek, Szatmár-Szamos egyed, Szatmár-Németi, Szatmár-Szigetlanka, Szamoskrassó, Pusztadaróc, Halmi, Egri, Dabolc gyülekezeteinek nőszövetségei. Szatmár-Láncos templom nőszövetsége és presbitériuma vállalta a szeretetvendégség szervezését és lebonyolítását Szilágyi Balázs lelkipásztor és Szilágyi Noémi egyházmegyei elnök, kerületi titkár vezetésével, irányításával.

„Mert az Isten Igéje élő és ható.” (Zsid 4,12) – ez volt az alkalomsorozat mottóigéje. Az élő Ige összehozta a gyülekezeteket, áldásos egyházmegyenap volt.

Éld át! Kezdd vele! – Vakációs bibliahét és új igehirdetés-sorozat Szigetlankán

Vidám gyermekek sorakoztak délelőttönként a szigetlankai református templom előtt vakáció utolsó hetének délelőttjein, hogy éljék át azokat a bibliai történeketeket, amiket tanultak lelkészeiktől és az ifjak csapatától. Vasárnap bemutatták az ott tanultakat, majd új prédikáció-sorozat indult el a gyülekezetben.

Éld át! – ez volt a címe az idei vakációs bibliahétnek. A hét központi témája Jézus követése volt, egy olyan utazás, amely a gyerekeket Jeruzsálem utcáin vezette végig, miközben a mai világ kihívásaira is választ kaptak. Képzeletbeli utazással mentek vissza az időben, hogy megértsék, mennyire aktuálisak a 2000 évvel ezelőtti események és Jézus tanításai a mai világban is. A VBH (Vakációs bibliahét) központi története egy modern kori influenszerről szól, aki egy különleges szemüveg segítségével visszautazik Jézus korába, és rávilágít arra, hogy mit jelent valóban Jézus követőjévé válni. A történetek így nemcsak szórakoztatóak, hanem tanulságként mutatnak rá arra, nem mindegy, kit követünk az életünk során. Jézus bevonulása Jeruzsálembe, a gyógyítástörténetek, a farizeusok viselkedése, a Szentlélek kitöltetése került ily módon közelebb a gyerekekhez és érthető üzeneteket kaptak Kocsis Leila beosztott lelkipásztor valamint az ifjak vezetésével. Közben játszottak, kézműveskedtek és finomakat ettek az adakozó gyülekezeti tagok jóvoltából.

Vasárnap délelőtt természetesen nagy érdeklődéssel várta a gyülekezet is a bizonyságtételeket. Nagy hanggal énekelték: „Jézus mondja kövess engem!”… „Legyen a béke teveled!”… Illetve elmondták a héten tanul aranymondásokat és történeteket.

A szigetlankai gyülekezetben vasárnap délelőttönként új igehirdetés-sorozat indul. A Bírák könyve kerül terítékre, ennek első verseit olvasta fel Rácz Ervin lelkipásztor: „Történt Józsué halála után, hogy Izráel fiai megkérdezték az Urat: Melyikünk vonuljon fel elsőnek a kánaániak ellen, hogy harcoljon ellenük? Az Úr ezt mondta: Júda vonuljon fel, mert kezébe adtam az országot.” Jó, ha mi is megkérdezzük az Urat minden döntésünk előtt és megvárjuk válaszát. Aki dicsérettel és hálaadással kezdi a lelki harcát, győzni fog. A lelki harchoz szükségünk van közösségre, gyülekezetre. Ne a sorsban és ne a babonákba bízzunk, a hit egyensúlyba hozza életünket. – hangzott a biztatás.

Az igehirdető áldást kívánt a szülőknek, pedagógusoknak és diákoknak az új tanévre.