Szatmárnémeti-Szigetlankai Református Egyházközség

“Csalódik, aki lovaktól vár segítséget, mert nagy erejük nem ment meg. De az Úr szeme ügyel az istenfélőkre, akik szeretetében bíznak.” (Zsolt 33.17-18)

Egy osztály egyszer kirándulásra ment, aminek során megálltak egy várat megnézni. Idegenvezetőjük egy hölgy, akin látszott, hogy unja munkáját, csak megszokásból mondja el újból és újból a történelmi információkat. Egy szellemesebb lelkületű diák, leérve a vár kínzókamrájához, olyan kérdést tesz fel, ami teljesen kizökkentette az idegenvezetőt: Ezeket ki is lehet próbálni? Percekig habogott a hölgy, nem tudott mit kezdeni a válasszal, kilendítette a megszokottból.

Amikor valamit megszokásból teszünk, akkor könnyen ki lehet bennünket zökkenteni. Aki volt diák, biztos volt olyan tapasztalata, hogy felelés során közbekérdezett a tanár és egyáltalán nem tudott válaszolni, sőt annyira megkavarta, hogy azt se tudta hol tartott. Mert ha valamit csak bemagolunk, kényszerből csinálunk akkor az nem lesz a miénk. Abból nagyon hamar ki lehet zökkenteni. Ha a hitünket is megszokásból gyakoroljuk, na muszáj eljönni, legyen meg a heti jócselekedet, akkor nem fogjuk megtapasztalni Jézus Krisztusba vetett hitünk erejét mert azt csak megszokásból tesszük. Nemrég egy néni mondta nekem: Én nem vagyok hívő, én vallásos vagyok, szeretem megtartani ami az enyém. És akkor történik meg az, ha valami váratlan történik az életünkben akkor, az kizökkent bennünket és kétségbe esünk, Uram mi történt.

Mai történetben ilyen kizökkenthetetlen hitű embereket látunk, melynek kulcsszereplői nem férfiak, hanem nők. Debóra prófétanő, aki hívatja Bárákot, hogy az Úr azt üzente, hogy gyűjtsön sereget, és vonuljon fel az elnyomóik ellen. Bárák elmondja, hogy ő akkor megy el, ha Debóra is vele megy. Prófétanő beleegyezik, de akkor nem az övé lesz a dicsőség, hanem egy nőé.

1. EGYÜTT.

Bárák viselkedését hajlamosak vagyunk elítélni, és arra gondolni, hogy milyen kicsinyhitű volt ez a férfi, de nézhetünk erre a történetre más szemmel is. Debóra mint prófétanő, az Isten jelenlétét képviselte, az Isten szócsöve volt. Báráknak szüksége volt az Isten szavára.  Hányszor így van ez a mindennapjainkban, hogy szükségem van valakire? De ne úgy gondoljatok erre, mint szükségem van valakire, akit kihasználjak, hanem egy segítőtársra. Feleségemre, férjemre, akiket az Isten mellém rendelt. Hogy segítsen elhordozni az akadályokat, hogy egymásra tudjunk támaszkodni: a házastársunkra, a gyülekezeti testvérünkre, a gyermekünkre, a barátunkra.

Olyan bátor ez a Bárák, mert nem azt mondja, hogy nőé a dicsőség?! Akkor inkább megyek én, az én nevemet írják majd bele a zsidótörténelembe. Mert nem az a lényeg, hogy az én nevemet ismerjék, hanem nekem az a fontos, hogy Isten ügye menjen előre. Ő neve ott van hithősők listáján. Ugye ott a házasság. Hányszor van az, hogy vagy a férj, vagy a feleség keresi a dicsőséget: ki keresi a több pénzt otthon, ki az aki jobban odafigyelt, ki az aki már ezt is elrendezte. Vágyunk arra, hogy mi megkapjuk a dicshimuszt, ha valamit teszünk, de vágyunk-e arra ugyanilyen lendülettel és erővel, hogy haladjon előre a házasságom, hogy haladjon előre az Isten ügye?

Mert nem, az  fontos, hogy mennyi mindent teszek az Istenért és tudja mindenki, és dicsérjenek ezért,  hanem hogy haladjon előre az Isten ügye. Mert az épp elég, ha Isten tudja az én nevemet.

2. Tuti Isten cselekedte.

Sokat gondolkoztam rajta, hogy miért ezt a feltételt szabja, hogy majd nő hozza meg a csata sikerét. De mielőtt még válaszolnánk erre a kérdésre, szeretném, hogyha a történet erőviszonyait felmérnénk, az akkori helyzetet.

Zsidó siralmas helyzet, 10000 ember, akik nem felszereltek egy harchoz. Ellenség egy 900 vaskocsi, felszerelt, szakképzett tapasztalt hadvezér Siserával az élen. Tábor hegyre 588 m magas domb, meredek domboldalra felmenni, alatta síkság és elfolyt a Kisón patak. Isten megtalálta az ellenség gyenge pontját, aki saját erejében bízott. Elkezdett esni az eső, kis folyóból hömpölygő víztömeg lett. Mint ahogy Petőfi is írja a Tiszáról versében:

Mint az őrült, ki letépte láncát, Vágtatott a Tisza a rónán át,
Zúgva, bőgve törte át a gátot, El akarta nyelni a világot!

Szépen elnyelte a vaskocsikat. Ilyen lehetetlennek tűnő ütközet után: a vezetők nem azt mondják jó volt a stratégia, szerencsénk volt, jól jött ki a lépés. Felszínre hozta Isten erejét.. Mennyi mindent tudunk mi használni arra, hogy ne akarjuk észrevenni Isten munkáját a világban.

Lehetetlen helyzet volt és az Isten megmutatta, hogy minden lehetséges annak. aki hisz. Textus is amit felolvastam: csalódik, akik a lovak erejében bízik, de az Úr ügyel az istenfélőkre.

3. KIZÖKKENTHETETLEN HIT.

Azt mondtam az elején, hogy ilyen kizökkenthetetlen hitű emberek voltak. Azért is mondtam ezt, mert amikor egy nagyon nehéz helyzetben vagyunk, akkor hinni azt jelenti, hogy bizonyosnak lenni abban, ami nem valósult meg.

Vallásórán szombaton Mózesről tanultunk, mikor kettéválasztotta a tengert. Kérdeztem a gyerekektől, hogy vajon szerintetek nem féltek. Erre az egyik vallásórás: Nem féltek, tudták, hogy Isten velük van.   Akkor van félnivalónk, amikor mi már nem járunk az ő útján, amikor nem akarunk az ő útján járni. Tudjátok szükség van rátok. A mai káosz és zűrzavar világában Istennek szüksége van nyugodt nőkre és férfiakra, hogy erősek maradjanak, hogy szilárdak maradjanak hitükben, hogy szemüket Őrá szegezzék, és hogy készek legyenek szolgálni Őt, bárhogyan is kéri.

Debóra valószínűleg szívesebben maradt volna otthon a pálmafája alatt, minthogy átutazzon az országon, megmásszon egy hegyet, és hadsereg csapatokat vezessen csatába. De amikor szembesült a kihívással, megmutatta a hitét azzal, hogy a komfortzónáján kívül követte Istent. És a hite ragályos volt. A férfiak hallgattak rá, mert tudták, hogy Istennel jár, és hogy a járása valódi. Miatta győztek.

Mi a helyzet veled? Ráhangolódtál Isten hangjára? Rá összpontosítasz, és nem arra, ami körülötted történik? A nyugalom hangja vagy a zűrzavar hangja vagy a körülötted lévők számára?

Harcban állunk mi is. Nem így, mint Izráel fiai. Efezusi levélből harci. Isten hez kiáltani a mi nehézségeinkben. Vele együtt harcolni.

Ma a Sátán össze akarja mosni a ahatárokat. Szeretné összezavarni minket.

Mit teszel? Mivel értesz egyet? Mire kattintasz rá? Mire figylesz?

Kocsis Leila,

Szigetlanka

“Így vesszen el, Uram, minden ellenséged! De akik szeretnek, legyenek olyanok, mint a felkelő nap ereje teljében! És béke lett az országban negyven esztendeig.” (Bír 5,31)

Debóra éneke győzelmi ének. Jól is jön ennyi durva történet után egy kis éneklés. Bár nem tudom, milyen lehetett a dallama, a ritmusa ennek a dalnak, de azt gondolom, hogy győzelmi hangulata lehetett és egy egyedi ének volt, nem plagizált. Manapság még több éneket lehet hallani, egy igen jól futó iparággá nőtte ki magát az éneklés: tehetségkutató műsorok érik egymást. Én nem sokat látok belőlük, mert általában szombat este sugározzák őket, én pedig akkor éppen készülök az igehirdetésekre.

Az egyházi élet alapvető eleme az ének. A dicséret, dicsőítés, kórus fontos része az istentiszteletnek. Ismerjük jól Luther Márton gondolatát, miszerint: „Aki énekel, az kétszeresen imádkozik.” Rendkívül fontos tehát számunkra is a felszabadult, győzelmi éneklés. Ráadásul mi a feltámadott Jézus Krisztusról énekelhetünk győzelmi éneket. Ez pedig csodálatos.

Debóra énekének üzenetét szeretném átadni. Az egész ének három részből áll, három párhuzamot lelhetünk fel, és a végén az alapige lehetne a refrén: szeretet mindenek felett. Kontrasztokat látunk a ragyogás énekében.

1. Az első 11 versben a szerző párhuzamba, vagyis inkább egymással szembe állítja Isten hatalmát és a nép gyarlóságát. Isten úr mindenek felett. A Zsoltárok könyve 18. fejezetének 10. verse fogalmaz még hasonlóképpen, mint Debóra ebben az énekben: „Lehajlította az eget, és leszállt, homály volt lába alatt.” Képletesen van előttünk az Isten, aki az eget papírként hajtogatja, de ez azt is jelenti, hogy Ő bontja meg minket tetőként elszigetelő eget, kapcsolatot létesít velünk a hatalmas, ezért áldjuk nevét. Ezzel szemben a nép gyarló módon viselkedik. Rejtett utakon jár, szó szerint és átvitt értelemben is. Az egyenes utcát ellepik a bűnözők, tolvajok, az emberek nem mernek a nyílt utcán menni, ezért rejtett utakat keresnek. Képletesen ez azt jelenti, hogy a kacskaringós utakra alibi van, mert csak így lehet úgymond megélni, érvényesülni, ha az ember ügyeskedik, ahogy az országunkban mondják: descurc És meg is van a magyarázat: hát nem lehet másképp. Pedig lehet. Kálvin János mondta: „Nincsenek olyan rossz idők, hogy az ember becsületes ne lehetne.”
2. A második párhuzam már nem függőleges viszonyokat, hanem vízszinteseket taglal. A bátor harcosok kerülnek szembe a gyávákkal. Debóra látja, hogy vannak törzsek, akik elindulnak a harcba (5 törzs), és vannak, akiknek csak a szájuk jár (7 törzs). Ha változást akarunk látni, nem elég csak elgondolni, tenni kell érte. A passzívak csak az elhatározásig jutnak el, legfeljebb bizottságokat alapítanak. Időznek, üldögélnek, elfilozofálgatnak, nyaldossák sebeiket, de semmit sem akarnak tenni. A kommentszekciót elárasztják, de önimádatuk miatt depressziósok lesznek, és ma már így meg is van az alibijük a távolmaradásra. Jó tudni, ha ilyen okoskodó, fontoskodó álláspontot foglalunk el, hogy Isten nélkülünk is megteszi, amit tenni akar, jobb lenne minél hamarabb csatlakozni az Ő seregéhez, mert Ő ma is gyűjti seregét. A kátével együtt vallom: „Hiszem, hogy Isten Fia a világ kezdetétől a világ végezetéig az egész emberi nemzetségből^,Szentlelke és igéje által^, az igaz hitben megegyező, örök életre kiválasztott gyülekezetet gyűjt magának, ezt oltalmazza és megtartja. Hiszem, hogy ennek a gyülekezetnek én is élő tagja vagyok, és örökké az is maradok.” Én hiszem, hogy nekem van szükségem arra, hogy csatlakozzak ehhez a sereghez.
3. Az ének harmadik részében a szerző két asszonyt helyez egymás mellé, párhuzamos képmegosztással. Jáhel bátor nő és a zsarnok Sisera anyja került összehasonlításra, nyilván költői túlzásokkal. Jáhel az első nőnek tett ígéretet erősíti meg cselekedetével, amit a kígyónak mond el az első bűneset után: „Ellenségeskedést támasztok közted és az asszony között, a te utódod és az ő utódja között: ő a fejedet tapossa, te pedig a sarkát mardosod.” (1Móz 3,15) Jahel sátorszöggel és kalapáccsal zúzza szét Sisera fejét, ahogy később Krisztus lép rá a kígyó nyakára: a Sátán tarkóján véres lábnyom van. Sisera anyja azonban totálisan a rossz oldalon áll. Természetesen megsajnáljuk, mert anya, aki várja haza a fiát, de abból látjuk, hogy nem kell őt sajnálni, hogy mivel vigasztalódik. Azzal próbálják feldobni, hogy biztos azért késik a fia, mert zsákmányt oszt, vagy mert rabszolga nőket szerez, szedi az áldozatait. Aki ezzel vigasztalódik, hogy szedi az áldozatait, azt nem kell sajnálni. Bűnhálózatok, pedofilok, emberkereskedők… nem tartoznak a sajnálandó kategóriába. Imádkozni kell értük, hogy térjenek meg, de nem kell megessen rajtuk a szívünk, inkább az áldozataikon. Sisera anyjának és a sikerorientált nevelésének ez lesz a veszte. Isten igazságos.

Debóra énekének refrénje egy ima és egy áldás. Isten igazságának érvényesüléséért és eljöveteléért imádkozik, mint mi az Úrtól tanult imádságban: „Jöjjön el a te országod!” Ugyanakkor bátorítás az Istent szeretőknek arra, hogy ragyogásuk legyen erős, szeretetük legyen hatékony, szelídségük legyen ismert, tisztaságuk vakító fehér, mosolyuk fénylő. A keresztyénség igenis közügy, mert ki világítson ezen a világon, ha nem Krisztus népe? Hogyan lehetséges ez? Úgy, hogy szeretjük az Urat. Ámen!

Rácz Ervin,

Szigetlanka