Szatmárnémeti-Szigetlankai Református Egyházközség

„Éhúd csináltatott magának egy kétélű, egykönyöknyi kardot, és azt a ruhája alá, a jobb csípőjére kötötte. Így vitte be az adót Eglónnak, Móáb királyának. Eglón igen kövér ember volt. Miután Éhúd átadta az adót, elküldte azokat, akik az adót szállították. Ő maga azonban visszatért a Gilgálnál levő bálványszobroktól, és ezt mondta: Titkos beszédem van veled, ó, király! Az így felelt: Csitt! Ekkor kiment mindenki, aki mellette állt. Éhúd bement hozzá; a király éppen az emeleten, hűvös különszobájában ült. Éhúd ezt mondta: Istentől hoztam üzenetet neked! Ekkor az fölkelt a trónról. Éhúd pedig a bal kezével a kardja után nyúlt, előrántotta a jobb csípőjéről, és beledöfte annak a hasába. Még a markolata is belement a pengéje után, és a háj körülfogta a pengét, mert nem húzta ki a kardot a hasából; majd kiment a hátsó kijáraton.” (Bír 3,16-22)

A második bíró említésekor már megállapítható az, hogy ezeknek a vezetőknek leginkább problémamegoldószerepük volt. Az eszköz nem tűnik mindig a legmegfelelőbbnek, de Istennel együtt sikerrel járnak. Ottniel 8 év rabság után 40 év békét hoz, Éhúd pedig 18 év rabság után 80 év békét. Öt olyan üzenetet szeretnék átadni vele kapcsolatosan, amit ma is érdemes megfontolni, négyet rövidebben, egyet pedig, a legnaturálisabb jelenetet részletesebben tárgyalnám.

1. Éhud valószínűleg nem volt a legalkalmasabb hős, ami a külsejét illeti. Az pár évtizeddel ezelőtt is hátrány volt, ha valaki balkezes volt. Hozzá nem értő pedagógusok egyszerűen áttették a balkezes diákok kezéből a jobb kezükbe az írószert. Mépedig azért, mert sutának lenni, balosnak lenni szégyen volt. Éhud azonban nemcsak azért volt balkezes, mert ez volt az erősebb keze, hanem valószínűleg azért is, mert a jobb kezét nem tudta használni. Hendikeppel indult az élete. Ráadásul míg az előző bíra, Ottniel a legnagyobb törzshöz, azaz Júdához tartozott, addig Éhud a legkisebbhez, azaz Benjáminhoz. Azonban éppen ezt az idétlenséget sikerült a javára fordítani, azaz azt, hogy balkezes volt. A testőrséget így tudta átverni a királyhoz való bemenetelkor, mert mindenki a balcsípőjénél kereste a fegyvert, de mivel ő balkezes volt, a fegyverét a jobbcsípőjéhez tette. Amikor gyengeségeinket említjük, nem gondolunk arra, hogy Isten ma is így cselekszik: erejét erőtlenség által végzi el. (2Kor 12,9)
2. Éhud egyértelmű üzenetet ad át Eklónnak. Ezt később Zakariás is leírja: „Bizony, aki titeket bánt, a szemem fényét bántja!” Ez Isten üzenete a zsarnok Eklónnak, azaz aki Isten népét bántja, az Isten szeme fényét bántja. Ráadásul neki sikerül azt a szintet is elérni, hogy az adót ajándéknak hívatja. Azaz elvárja, hogy önként, dalolva szolgáljanak nekik, és ezt tartsák a legnagyszerűbb dolognak. Nemcsak a testüket, de a lelküket is fogságban tartja. Kemény üzenet érkezett.
3. Később kiderül, hogy Éhúd hőstette bátorságot ad a többieknek is arra, hogy elnyomóik ellen forduljanak. Szükség van vezérre, de nagy szükség van közösségre is. Isten ma is hív embereket a szolgálatába, rengeteg munka van az Úr szőlőjében. „Az aratnivaló sok, de a munkás kevés, kérjétek tehát az aratás Urát, hogy küldjön munkásokat az aratásába.” (Lk 10,2) A presbiterválasztás is ennek a szükségnek a jegyében kell megvalósuljon.
4. Éhúd bíró és a közösség tette nyolcvan évre előre meghatározta a nép életét. Hála Iegyen Istennek az elődeinkért, akiknek köszönhető, hogy béke és szabadság jellemzi általában a környezetünket, de üzenet ez nekünk is, hogy a utódjaink életét a mi döntéseink is befolyásolhatják. Az állandó rémisztegetés érkezik a világ részéről: minek ide gyerek, úgy is elpusztul a világ. Ehelyett mi bátran nézzünk a jövő felé és bizalmunk Istenben legyen, utódainkat is bízzuk rá, mert akkor lesznek a legjobb kezekben. Ő jövőt és reményt ad. De van itt még valami…
5. Nem szeretném elkerülni a fenti Ige leggyomorforgatóbb üzenetét. Sőt ezt szeretném a legrészletesebben bemutatni. Éhúd leszúrja Eklónt, mint egy disznót. Maradjunk annyiban, hogy nem Éhúd ment ki a hátsó kapun, hanem a fegyvere a zsarnok hátsó kapuján. Ki is folyt minden szenny és ürülék ennek hatására. Közben a bíra nyugodt volt és tudatos, előre átgondolt minden lépést. Ilyen az, akinek Isten Igéje a fegyvere. „Mert Isten igéje élő és ható, élesebb minden kétélű kardnál, mélyre hatol, az elme és a lélek, az ízületek és a velők szétválásáig, és megítéli a szív gondolatait és szándékait.” (Zsid 4,12) Isten Szava a kétélű kard, amely alkalmas a kemény szív és a kövér szív átszúrására is. Megkeményedik a szívünk az élet harcaiban, bemakacsulunk, csak az Isten szava tudja ezt feloldani. Megkövéredik a szív a világ gyönyöre miatt, erre is Isten szava hat ébresztőként. Isten szava él és hat. Megítéli a szív gondolatai és szándékait. Undorító az, ami sokszor bennünk van, nem szeretnénk, ha mondjuk a templom falára kivetítenénk azt, ami bennünk van. Isten ezt is tisztán látja és ki akarja azt a szennyet onnan hozni, mert az nekünk árt a legjobban. Jó embernek akarok látszani, de a szavaink és tetteink mögött irigység, mohóság lapul. Ott belül van a baj. Szívprobléma. A bűn belül pusztít és okoz disszonanciát az életünkben. Nincs harmóniában az életünk Istennel, se magunkkal, se mással, se a természettel.

„Mindnyájan olyanok lettünk, mint a tisztátalanok, minden igazságunk olyan, mint a szennyes ruha. Elhervadunk mindnyájan, mint a falevél, bűneink elsodornak bennünket, mint a szél.” (Ézsaiás 64,5) – mondja később a próféta. A szennyes ruha nem a külső szenny miatt koszos, hanem a belülről jövő szenny miatt. Ehhez hasonlítja a Biblia a bűntől beszennyűlt embert. Megoldásra van szükség. Tisztulásra van szükség, de hogyan?

Csak egyvalaki jöhet segítségünkre. Az, aki tökéletes és semmi bűn nincs benne: a tökéletes ember és tökéletes Isten. „Milyen közbenjárót és szabadítót kell tehát keresnünk?” – kérdezi a Heidelbergi Káté 15. kérdése. Válasz: „Olyat, aki valóságos ember, de tökéletes és igaz, mindazáltal minden teremtménynél hatalmasabb, azaz valóságos Isten is.” Nem kell tovább keresnünk, engedjük, hogy Ő találjon el az Ő Igéjével. Akkor is, ha fáj, távolítsa el belőlünk azt, ami árt nekünk. Jézus Krisztus a kereszten szintén megtapasztalta azt, fizikailag, hogy milyen az, amikor egy kard hatja át az oldalunkat. Belőle azonban víz és vér folyt ki, üzenve tisztaságát és tökéletességét. Hatalmas szükségünk van ma is rá.

Testvérek! Igaza van Oscar Wildenak: „Minden szentnek van múltja és minden bűnösnek lehet jövője.” Aki egyszer elkezdett járni Isten útján, letette bűnterhét és senki nem róhatja fel ezt neki. Ha még mindig húz le valami, tudd, van jövőd, van reményed. Ne add fel, bízd életed rá és szabad leszel. Ámen!

Rácz Ervin,

Szigetlanka

„Izráel fiai azt tették, amit rossznak lát az Úr. Elfeledkeztek Istenükről, az Úrról, és a Baalokat meg az Asérákat tisztelték. Ezért föllángolt az Úr haragja Izráel ellen, és kiszolgáltatta őket Kúsan-Risátajimnak, Arám-Naharajim királyának. Izráel fiai nyolc évig szolgálták Kúsan-Risátajimot. Ekkor Izráel fiai segítségért kiáltottak az Úrhoz, és az Úr szabadítót támasztott Izráel fiainak, hogy megszabadítsa őket: Otníélt, Káléb öccsének, Kenaznak a fiát. Az Úr Lelke szállt rá, és így lett Izráel bírája. Hadba vonult, az Úr pedig kezébe adta Kúsan-Risátajimot, Arám királyát, és kemény kézzel bánt el Kúsan-Risátajimmal. Így béke lett az országban negyven esztendeig. Azután meghalt Otníél, Kenaz fia.” (Bír 3,7-11)

Az első bíra életével foglalkozunk ezen az alkalmon. Vagyis inkább ő szolgál „ürügyként” arra, hogy végsősoron azzal foglalkozzunk, akire az ő élete is előremutat. Ottniel neve az jelenti, hogy Isten oroszlánja és ráadásul Júda törzséből is származik. Jézus Krisztusról mondja még az az írás, hogy ő a judabeli oroszlán. Ottniel nevében és élete cselekedeteivel is Jézus Krisztusra, a szabadítóra mutat előre.

Életét és cselekedeteire, mint egy matematikai feladat három fő pontjára is rátekinthetünk, azaz beszélhetünk problémáról, megoldásról és eredményről is. Lássuk így ezzel egyetemben a júdabeli oroszlán tetteit is életünkre nézve:

Probléma:

Izrael élete akkor kezd mélybe zuhanni, amikor olyat tesznek, amit rossznak lát az Úr. Nem érdekli őket, mit lát jónak, vagy rossznak az Úr. Az, hogy mit látnak jónak a környező népek, az sokkal inkább érdekli őket. Az ösztönük inkább irányítja őket, mint az, hogy mi lát jónak Isten. De vajon nem ilyen lájkvadászok vagyunk sokszor mi is? Vigyázunk mit veszünk fel, mit vezetünk…, hogy lássák az emberek a státuszunkat. Úgy öltözünk, hogy nehogy rosszallólag szóljanak meg bennünket, mert akkor mi lesz a hírnevünkkel? Nem azt mondom, hogy ne nézzünk ki jól, de már az is jó lenne, ha legalább annyit foglalkoznánk Isten véleményével, mint mások kommentjével.

A probléma itt az is, hogy nemhogy csak rosszat tettek, hanem már el is felejtették Istenüket. Az erkölcstelenség gyönyöre ma is teljesen el tudja venni a figyelmet Istenről. Akkor is ez volt a probléma. Az életnek természetszerűen van egy íve: amikor rendben vagyunk, tudunk evickélni az élet hullámain, nem gondolunk Istenre, amikor baj van, akkor eszünkbe jut. A csillogás és villogás elvakítja istenlátásunkat.

Isten válasza a harag. Haragvó Istenünk van? – teszi fel a mai ember a kérdést erre a kijelentésre. Igen, Ő haragszik, értünk haragszik, nem ellenünk. A különbség aközött, hogy hogyan haragszik népére és hogyan más népekre, talán a szülő-gyermek kapcsolatban találjuk meg a választ. A gyermekemre természetesen haragszom, ha rossz fát tesz a tűzre, és azért intem meg, hogy a következő alkalommal ne tegye meg. Fenyítem, mert ez szülői kötelességem, mert szeretném, ha jobb ember lenne. Nem indulatból, de következetesen. Azonban, ha a családomat bántja egy idegen, akkor azt nem fenyítő szándékkal reagálom le, hanem családomat megvédve, rá haragszom, vagy érdeklődésem keretein kívül helyezem. Ezt gyermekemmel nem tehetem meg. Nos, ezért haragszik Isten a népére és ezért „hagy békén” idegen népeket.

A 8 évig tartó szolgaság a mezopotámiai királynak hosszú idő. Eltékozolt idő minden perc, minden pillanat, amit Istenről elfeledkezve, e világ kéje-kedve szerint élni. Fölösleges rabság.

Megoldás:

A jó hír, hogy van megoldás, mégpedig az Úrhoz kiáltani. Isten meghallja a legmélyebbről jövő kiáltásokat is. Nem hánytorgatja fel a nélküle töltött időt, meghallja a kiáltást, sőt bátorít: „Hívj segítségül engem a nyomorúság idején, én megszabadítalak, te pedig dicsőítesz engem!” (Zsolt 50,15)

Az Isten szabadítót küld. Ez az Ő stratégiája. Nem csak a szabadság fogalmát tisztázza, nemcsak a szabadságról, mint eszméről beszél, nem ködösít, magyaráz, hanem eszközöket is keres, hogy ezt végigvigye. A történelem Ura így cselekedett évezredeken keresztül. Úgy ad szabadságot, hogy szabadítót küld. Ha szomorú vagy, küld embereket, hogy felvidítson. Ha valaki szomorú, elküld esetleg téged, hogy felvidítsd, megvigasztald. Ha a lelki halál állapotában kerülsz, küld embereket, hogy az élet felé vigyenek bénult állapotodból. Ha valaki melletted, a környezetedben a lelki halál állapotában van, elküld téged, hogy hozd közelebb az életadó Istenhez.

Nem tudom, csak a prédikáció végére hagyni: Jézus a megoldás. „Ez a bizonyságtétel pedig az, hogy Isten örök életet adott nekünk, és ez az élet az Ő Fiában van. Akié a Fiú, azé az élet; akiben nincs meg az Isten Fia, az élet sincs meg abban.” (1Jn 5,11-12) Ő adja az örömöt, az életet, a szabadságot és felhasznál embereket, esetleg felhasznál téged arra, hogy hirdettessék, tolmácsoltassék.

Eredmény:

Az Istenhez való őszinte kiáltás eredménye mindig megvan. Mégpedig először benned. Az Úr Lelke nyugalmat és békességet teremt benned. Ez az első lépés: a belső békesség.

A további eredmény egy Isten szerint megvalósuló élet. Egy olyan élet, ahol Ő bíráskodik, Ő mondja meg, hogy mi a jó és mi a rossz. A mai embernek nem lehet parancsolni, és ez a legnagyobb baja, hogy a szabadságával sem tud mit kezdeni. Márpedig úgy járunk el a legjobban, ha az Ő parancsolatai szerint élünk. „”Jöjjetek énhozzám mindnyájan, akik megfáradtatok, és meg vagytok terhelve, és én megnyugvást adok nektek. Vegyétek magatokra az én igámat, és tanuljátok meg tőlem, hogy szelíd vagyok, és alázatos szívű, és megnyugvást találtok lelketeknek. Mert az én igám boldogító, és az én terhem könnyű.” (Mt 11,28-30) – mondja Jézus. Nem hallgatja el, hogy neki is van igája, sőt Igéje, ami jó, ha megvalósul és táptalajt talál életünkben. Ültessük gyakorlatba, amit Ő mond és áldás lesz rajta.

Ottniel eszköz volt arra nézve, hogy Isten rendje fenntartassék Izrael népe életében. Isten húséges eszköze volt, de földi élete neki is határos volt.

Újabb probléma:

Meghalt Ottniel és Izrael élete újra elindult lefelé a lejtőn. Folyamatosan ez ment a bírák korában és már fárasztó olvasni is: a bűn büntetése a bűnhődés és a szabadító szabadítása szabadság. Fáradhatatlanul váltakozik ez. Ilyen az ember. Ez van. Ez van? Ebbe beletörődünk? Ennek így kell lennie?

Kellene valaki olyan bíró, aki nem hal meg soha. Kellene valaki, aki mindig velünk van.

Nos ezért nem csak Ottnielről beszéltem ma, mert van ilyen! Van valaki, aki örökké él, és van valaki, aki nem hagy el soha. Jézus Krisztus meghalt, de feltámadt és él. Élő Urunk van. Ott van mellettünk, hogy ha elesünk, felemeljen és ha állunk, ne essünk el. Van tehát megoldás életünk hullámvölgyeinek elkerülésére. Ő Júda Oroszlánja: Jézus Krisztus, a te szabadítód. Ámen!

Rácz Ervin,

Szigetlanka