Szatmárnémeti-Szigetlankai Református Egyházközség

„Ekkor mind a három csapat megfújta a kürtöket, és összetörték a cserépfazekakat; bal kezükben fogták a fáklyákat, jobb kezükben pedig a kürtöket, amelyekkel kürtöltek, és így kiáltoztak: Fegyverbe, az Úrért és Gedeonért!” (Bír 7,20)

Viszályról, békéről, illetve a béke megkereséséről szól Gedeon életének első szakasza. Vágyik a békességre, ez az Istennel való találkozásban érzékelhető, békességre is talál. Isten azonban szeretné, ha a győztesek csapatához csatlakoznánk. Vele lehetséges ez, azonban szükséges részünkről az engedelmesség, mert Ő tudja, milyen módon győzhetünk. Ez az első lépés.

32.000 a 135.000 ellen. Ez az emberi lehetőség a győzelemre a midianiták ellen. Majdnem négyszer annyian vannak, mint ők. A logikus az lenne, hogy még gyűjteni kellene hozzá, ezzel szemben azonban valami egészen más történik itt. Kampány idején azt szokták mondani, minél többen legyünk ott a gáton, gyűjteni kell az embereket. Az evangelizáció is erről szól sokszor: gyűjtsük a hitben megegyező, örök életre elválasztottak sereget. És ez rendben is van. Itt azonban, ha úgy tetszik fordított-evangelizációt látunk. Jézus Krisztus, miután enni ad az ötezreknek (Jn 6) egy elég kemény prédikációt mond el, aminek a hatására sokan elpártolnak, szétszélednek. Meg is kérdezi a tanítványokat, hogy ők is el akarnak menni? Péter válaszol: „Uram, kihez mennénk? Örök élet beszéde van nálad. És mi hisszük és tudjuk, hogy te vagy az Istennek Szentje.” (Jn 6, 68-69) Ilyen bátor hitvallókra van szükség, és lesz győzelem. Nem fotelkeresztyénekre számít az Isten, hanem tevékeny keresztyénekre.

„Mi nem a meghátrálás emberei vagyunk, hogy elvesszünk, hanem a hitéi, hogy életet nyerjünk.” (Zsid 10,39) – mondja a szentíró. Itt is azokat állítja csatasorba Isten, akik nem félnek. Az első szűrő, amit Isten ad Gedeonnak, nem más, mint az, hogy aki fél, menjen haza. A második szűrő: akik a saját erejükben bíznak, azok is hagyják el a csatateret. Ekképpen lehetne összefoglalni azt a jelenetet, ami a Haród-forrásnál történik. Marad 300 ember, a 135.000 ellen. Ez nem az a 300 spártai katona, amely Leonidásszal az élen harcol a legvégsőkig Xerxész perzsa uralkodó milliós hadserege ellen. Ezek megjelenésre gyengébb, de mégis engedelmes csapat. Isten tudja, hogy mi a terv, az ember még nem. Fő a bizalom!

Gedeon is fél. Akkor ő is haza kellene menjen? Nem. Van olyan félelem, ami hasznos. Amit az Isten használni tud. Felelősség van mögötte, és megfelelő óvatosság. A vezető felelőssége érhető, hogy félelemmel jár. A gedeoni félelmet Isten fel tudja használni bátorításra. Gedeon kémkedés közben megtudja, hogy az ellenfél is fél. Egy álom beszámolóját hallja, miszerint egy árpakenyér (a szegények szimbóluma) gurul le és letarolja az elnyomókat. Jaj a zsarnokoknak! Ez a Midián napja, amit Ézsaiás éppen az egyik legismertebb Messiás jövendölésben megemlít: „Mert terhes igáját, a hátát verő botot, sanyargatójának vesszejét összetöröd, mint Midján napján.” (Ézs 9,3) Ha úgy gondolod, hogy büntetlenül leuralhatod a másik embert, tudd, hogy a Messiással állsz szemben. Jó ez neked? Uralkodni felelősség, leuralni bűn és a hatalommal való visszaélés. Fontos részletet tanul meg a harc előtt Gedeon és már itt megtudja, a győzelem az övé: ha Isten vele, ki ellene?

Különös hadviselést láthatunk a történetben: csörömpölés, ijesztés, zaj, de négy olyan eleme jelenik meg itt a győzelemre vezető útnak, ami most is használható a bűn és a Sátán elleni küzdelemben.

1. Kürtzengés. Minden igehirdetés figyelmeztetés, bátor felhívás, ébresztés. „Ha pedig a trombita bizonytalan hangot ad, ki fog a harcra készülni?” (1Kor 14,8) A bátor evangéliumhirdetés, érthető, tiszta figyelmeztetés vezet a sikerhez.
2. Fáklya. A Szentlélek tüze nélkül, szenvedély nélkül ezt nem lehet véghezvinni. Lelkesítsük egymást, és ne oltsuk el azt a tüzet, amivel melegíthetünk és világíthatunk is.
3. Cserépedény. Ez a test törékenységére utal. Cserépedények vagyunk, amit Isten tud összeforrasztani akkor, ha összetörünk. Törékenyek, de értékesek vagyunk számára, mert Ő rak össze darabjainkból is, és ezt jó tudni az élet harcaiban.
4. „Az Úrért és Gedeonért!” – Vajon miért ezt kell kiabálniuk a bátor, engedelmes harcosoknak? Miért nem elég, hogy az Úrért? A tisztelet nemcsak jár a vezetőknek, de a bátorítás miatt szükségük is van rá. Kell tudják, hogy kik állnak a hátuk mögött. A lojalitás, a hűség, természetesen jogos és építő kritikával fűszerezve fontos, sőt létkérdés. Ma is jó, ha tudják a gyülekezetek vezetői, hogy a jó érdekében, a gonosz elleni harcban hűséges emberek állnak mellettük és mögöttük.

Bátorság, engedelmesség, igei éberség, szentlelkes tűz, törékenység és értékesség tudata, tisztelet és hűség szükséges a harchoz. A győzelmet Isten adja, de a részünket, a részvételünket ilyen formában kell tanúsítsuk. Ámen!

Rácz Ervin,

Szigetlanka

“Ezért Gedeon oltárt épített ott az Úrnak, és így nevezte el: Az Úr a békesség. Még ma is ott van ez Ofrában, az Abíezer nemzetség földjén.” (Bír 6,24)

Az utóbbi részt azzal a kérdéssel fejeztük be, hogy miért ne éljünk békében, miért csak nyugodjunk békében? Ha győzünk a viszály felett, akkor tudunk békességben élni. Ez a kérdés annál is inkább aktuális, amikor ez elhangzik, mert egy temetői istentiszteleten szól, ahol halottak napja alkalmából sokan kilátogatnak szeretteik sírjához és lehetőségük van arra, hogy Igét hallgassanak: „Az Úr a békesség.” Nemcsak egy a békesség közül, hanem maga a békesség és rajta kívül tartalmas, mély, őszinte békességet sem keresni nem kell, sem kapni nem lehet.

A múlt alkalommal bekapcsolódtunk Gedeon életébe. Egy félelemmel teli, de korántsem izgalmas élet volt az övé. Tele rettegéssel, görccsel, morgással, kisebbségi komplexussal, istenvádolással… Egyetlen célja a túlélés volt. Valahogy túlélni ezt a pár évtizedet, amit kapott, anélkül, hogy kérje. Dolgozzon, hogy egyen és egyen, hogy dolgozhasson tovább. Nagyon sok ember él ma is így, mert ez az ördögi kör elhasználja, leamortizálja az életét. Mindegy, csak valahogy éljem túl ezt az egészet, és ne jöjjön Midián elrabolni azt a kevesemet is, amim van.

Amikor belép Isten az életébe ott van benne az életfélelem és a halálfélelem is. Amikor teret enged Istennek, az istenfélelem kiűzi belőle az összes többi félelmet. Nagyon hamar megtalálja vele a szót. Feltűnő, hogy mennyire bátran beszél az Istennel, a kételkedés és a csodák kérése nem feltétlenül jó példa, de mindenképpen megemlítésre méltó az, hogy nem kertel, és kihasználja azt a helyzetet, hogy találkozhat Istennel és beszélhet vele. Milyen jó lenne, ha mi is így tudnánk megragadni az istentisztelet lehetőségeit és nemcsak túlélni akarnánk azt is, jajj legyen már vége.

Onnan is tudjuk, hogy jelen volt az istentiszteleten, hogy az igehallgatást cselekedet követte. Lerombolta a bálványokat, megszabadult a hihedelmektől, és rájött, hogy valójában ezek okozzák a félelmet az életében. Lerombolja apja bálványait. Meg meri ezt tenni, akkor is, ha tudja, ellenállásba ütközhet. Perel Baállal és elkezd józanul gondolkodni. Ha valóban isten ez a bálvány, akkor hatása kell, hogy legyen, ellene tud fordulni. És mindenki rádöbben, hogy ez egy élettelen szobor, aki nem tud bosszút állni a lerombolásért. Amikor buta hagyományokhoz, babonás hiedelmekhez ragaszkodunk, akkor érdemes elgondolkodni azon, hogy megéri ezeket megtartani az életünkben? Nem inkább rombolnak, mint használnak? Mi a hatékonyságuk? Semmi, vagy káros? Akkor mit keresnek az életünkben? Kifele!

Gedeon csodákat kér Istentől. Szenzációra vágyik. Élményre vágyik. És megkapja. Sok hasonlóság van Gedeon és az újszövetségi Tamás között. Hisznek, ha látnak. Ott van bennük a kétely és ennek hangot is adnak. Isten mindkettőjüknek válaszol, de mindkét esetben kijelenti, hogy nem ez a lényeg. Tamás, boldogok, akik nem látnak és hisznek, te is boldog vagy, de van ennél sokkal nagyon öröm. Gedeon, ha azt akarod, hogy harmatos legyen a gyapjú, legyen harmatos, ha száraz, akkor legyen száraz! Eljátszhatunk itt még egy darabig, de nem ez a fajta csoda a lényeg. Az életedet, az életeket akarom megváltoztatni, mert ez az igazi csoda. A túlélni vágyó életeket akarom értelmessé tenni, mert ez a csoda, nem pedig a gyapjú harmatossága. Ehhez pedig hit kell, bátor hit, ami Isten ajándéka. Merjünk erre a láthatatlanra támaszkodni, mert a hit hat.

És van a hitben való járásnak egy drága bónusza, amit nem érdemes kihagyni. És ez a közösség és a csapat. Mert az ember közösségi lény. Legyen az extravertált vagy introvertált, szüksége van a közösségre. Erre a szükségre tapintott rá az egyik szatmári pszichológus, amikor alábbi szöveggel tett ki hirdetést a Facebookra: „Már sok ideje észlelem, hogy nagyon sok ember magányos, nincs lehetőségük baráti kapcsolatokat kialakítani, eljárnának rendezvényekre, színházba, utaznának, de egyedül nem mennek. Nincs kivel kiülni meginni egy kávét. Emellett, a kutatások azt igazolják, hogy a magány, az elszigetelődés, károsabb hatással van az ember szervezetére, mint a dohányzás. Régi tervem már, hogy kisebb csoportokat alakítsak ki, amelyek tagjai esetleg hasonló érdeklődésű vagy korú emberek, de leginkább olyanok, akik kíváncsisággal és szeretettel fordulnának egymás felé. Ez viszont kötelező és elengedhetetlen. Szóval, ha magányos vagy, de tennél ellene, akkor írj nekem egy privát üzenetet, informálni foglak a következő lépésekről.” Nos ennek a hiánynak a betöltésére adta Isten a gyülekezeteket. Nem az online gyülekezeteket, hanem az élő közösségeket. Merj tartozni valahova!

A hit amikor gyakorlati terepre lép, csapatban gondolkodik. Épüljünk egymás hite által! Ámen!

Rácz Ervin,

Szigetlanka

„Az Úr ekkor odafordult hozzá, és azt mondta: Menj, és a te erőddel szabadítsd meg Izráelt Midján markából! Én küldelek téged!” (Bír 6,14)

A Bírák könyve harcokról szól, ami életünk is sok esetben. A Bírák könyve egy látható ellenséget állít az olvasó elé, ma az életben pedig láthatatlan ellenséget kell legyőzni. Hiszem, hogy ez a történet a mának is szól, és tartogat aktuális üzeneteket.

Izrael népe Midián népe ellen harcol, vagyis éppen, hogy nem harcol az elején, hanem legyőzetve szenved az elnyomástól. Midián nevének jelentése viszály, és úgy gondolom, hogy ez nem véletlen. Nekünk a viszály az ellenségünk. Éppen ezért ma azt nézzük meg az Ige alapján, hogy hogyan lép be a viszály az életünkbe, mi a következménye és a végén a lényeg, hogyan győzhető le.

1. A viszály úgy lép be az életünkbe, hogy olyat teszünk, amit nem néz jó szemmel az Úr. Tehát a bűn következménye a viszály. Amióta ember van, van viszály is. Nem látunk bele abba, hogy Ádám és Éva veszekedtek volna-e az első bűneset után, de borítékolható, hogy volt duzzogás és nézeteltérés miatta. Aztán Kain és Ábel történetében meg már gyilkossággá fajul a viszálykodás. Ennyire mélyen bennünk van a viszálykeltés hajlama és a konfliktusok bennünk gyökereznek. Éppen ezért nehéz kezelni, örökölt sorsként kapjuk. Az a gyermek, aki úgy nő fel, hogy azt látta: veszekednek a családban, óhatatlanul számára is ez lesz megoldás. Reflexszerűen működik majd ez a számára. A viszály gyökere és oka tehát a bűn.
2. Mi a viszály következménye? Módszeresen és kegyetlenül tönkretesz. Energiavámpírként leszív bennünket és már nem tudunk a fejlődésre koncetrálni, sőt a megmaradásért sem küzdeni. És ebbe bizony bele lehet fáradni. Midián mint a sáska pusztít ma is otthont, családot, barátságot, kapcsolatokat.

További következményei a viszálynak a duzzogás és a félelem. Gedeon a barlangban csépeli a gabonát. A veszekedésre nem tudunk reagálni, ezért mi is bevonulunk a barlangjainkba, duzzogva, morogva, önmarcangolva. Miért? Mert félünk. Félünk az őszinteségtől, félünk a kitárulkozástól, önmagunk őszinte megjelenítésétől. Bekeményített az élet, vagy éppen ellágyultunk a sok sérelem miatt. Félünk megbízni másokban, és már egy kicsit magunkban is

És bizony következménye a viszálykodásnak a kisebbrendüségi komplexus is, ami Gedeonnál egyértelműen megjelenik. Én vagyok a legkisebb, a legalkalmatlanabb, küldj mást… mintha Mózest hallanánk, akinek szintén volt negyven éve arra, hogy betokosodjon, elfásuljon. Ráadásul Gedeon itt Istent is hibáztatta, mert felrója neki, hogy hol volt, amikor ez meg ez történt velük. Amikor azt tesszük, amit Isten rossznak lát, akkor nem vesszük észre Istent, de amikor a következmények miatt sínlődünk, egyből őt okoljuk a történtekért. Tipikus emberi.

3. No, de mi a megoldás? Mi vezet győzelemre a viszály felett? Első lépés mindig a kiáltás, az imádság. De nem szabad itt megállni. Mindig meg kell hallgatni Isten válaszát, mégha egy ismeretlen prófétán keresztül is érkezik. Mert nem a próféta neve a lényeges, hanem az üzenet, amit rajta keresztül mondani akar az Úr. A palást egyik feladata, hogy eltakarja az üzenethordozót, és kiemelje az üzenetet. És van üzenet, szólt az Ige, ez pedig felbecsülheteten kincs, gyógyító hatással van a viszálykodás által megsérült ember számára is.

Isten a jelenlétével biztosít a harcban. Nem egyedül kell győzni a viszály felett. Az Ő jelenléte helyes önbecsülést eredményez: Az Úr veled, erős vitéz. Erős vagyok, mert Isten velem és bennem van. Isten azzal az erővel dolgozik, amit belénk táplált. Ne mondjuk azt, hogy nincs erőnk, mert végül kiderül, hogy van. Nem bírom tovább! – mondjuk. És valahogy mégis bírjuk. Mert Isten velünk, bennünk van, Lelke által.

Mellesleg jeleket is ad az Isten erre. Mindenek előtt ott van az Ő Igéje, ez a biztos jel. És minden más olyan jelre érdemes odafigyelni, ami alázatban tart, nem pedig felfuvalkodottá tesz.

Isten ad győzelmet a viszály felett, hogy ne csak nyugodjunk békében, hanem, hogy éljünk is békében. Ámen!

Rácz Ervin,

Szigetlanka