Velünk
„Vérontással építitek Siont és romlottsággal Jeruzsálemet! Elöljáróik ajándékért ítélnek, papjaik jutalomért tanítanak, prófétáik pénzért jövendölnek, és mégis az Úrra hivatkoznak, és azt mondják: Hát nincs-e közöttünk az Úr?! Nem következik ránk a veszedelem!” (Mik 3,10-11)
Velünk az Isten! – szól mintegy másfél évtizede tartó áhítatsorozatunk állandó üzenete és a karácsony legnagyobb örömhíre. Ez csodás üzenet. A gond az, hogy sokszor nem érezzük jelenlétét, aminek az oka olykor az, hogy csak áltatjuk magunkat vele és nem éljük azt meg. A gonoszságra ugyanis nem teszi rá Isten jelenlétével a pecsétjét.
Amikor börtönmissziós voltam, egy rab azzal dicsekedett, hogy szokott ő imádkozni. Mielőtt megy rabolni, kéri Istent, hogy ne kapja el, és amikor megússza, utána hálát is ad. Nos, ez az a jelenlét, amit nem várhatunk el: Isten nem asszisztál gonoszságainkra.
Közösséget, bármilyen szentnek is hívjuk, nem lehet bűnre építeni. Nem működik a bűn szenteltvízzel való leöntése. Isten vagy megtisztít belőle, vagy nincs jelen. Az egyház története sok nemzetnél arról szól, hogy bizony vérontásra tudtak építeni erőszakkal. „Slaggal kereszteltek.” De abban nem volt áldás. Az áldás ott kezdődött el, amikor szívből élték meg az Ige üzenetét és a valódi fundamentumra kezdtek el építkezni, nem pedig erőszakra és a hazugságra. Isten segítsen meg bennünket, hogy karácsonykor éljük meg Isten jelenlétét és az legyen hatással mindennapjainkra is. Ámen!
Rácz Ervin,
Szigetlanka
Kegyelemről az öröm vasárnapján
Kiskátésok szolgáltak Szigetlankán az öröm vasárnapján. Advent harmadik vasárnapjának délelőttjén Kocsis Leila beosztott lelkipásztor hirdetett Igét, és ő készítette fel a kátésokat, hogy a prédikáció üzenetét színdarabban is előadják.
Egyik kiskátés készülés közben azt mondta: ez nem egy karácsonyi színdarab. Ez a történet rólunk szól. Ezeket a történetben szereplő fiúkat a folyó választotta el Istentől. Minket pedig mi választ tőle? Bűnünk választ el. Az a legidősebb fiú, aki megmentette őket pedig nem más volt, mint Jézus Krisztus.
A Max Lucado által írt színdarab és az igehirdetés is azt üzeni, hogy Istennek van hatalma üdvözíteni, üdvösséget adni. Egy angol teológus mondta: két vallás van: isteni teljesítmény vallása és emberi teljesítmény vallása. Legyünk kegyelemtől hajtott keresztyének. Olyan emberek, akik Krisztusra bízzák magukat, akiknek nem az a célja, hogy kielégítsék saját vágyaikat, vagy szemmel tartsanak másokat, vagy méricskéljék a saját érdemeiket, hanem az, hogy megismerjék az Atyját. Mi a mi hozzáállásunk a kegyelemhez? Túl kockázatos, hogy igaz legyen. Túl szép, hogy igaz legyen! Ez a leggyakoribb ellenvetésünk. Annyi téves kört tudunk lefutni hiába, annyi utunk lehet, ami tévútra vezet bennünket. Az Ige azonban így szól: „De még vár az Úr, hogy megkegyelmezhessen, készen áll arra, hogy irgalmazhasson. Mert bár ítélő Isten az Úr, boldogok mindazok, akik benne reménykednek.” (Ézsaiás 30,18) Krisztus valóban visszajön, és egy kérdése lesz: mit válaszoltál a hívásra.
Ef 1,7-8 – Advent 3. vasárnapja
Lázadás
„Volt ott történetesen egy istentelen ember, akinek Seba volt a neve. A Benjámin nemzetségéből való Bikri fia volt. Ez belefújt a kürtjébe, és ezt mondta: Nincs semmi közünk Dávidhoz, semmi örökségünk sincs Isai fiában. Azért, ó, Izráel, oszoljatok szét, mindenki vonuljon a maga sátrába.” (2Sám 20,1)
Seba Absolon legyőzése után kényes helyzetbe került Dávid király ellen, aki igazán csak Júda törzsére támaszkodhatott, összefogta a többi törzset, felkelést indított. A király jól látta, hogy lázadása még az Absolonénál is veszélyesebb lehet, ezért sürgősen sereget indított ellene. Egy okos asszony tanácsára aztán kiszolgáltatták a lázadót.
Nem minden lázadás istentelen. A bűn, a begyepesedés, a betokosodás, a butaság elleni lázadás mindig jó eredményt hoz akkor, hogyha kitartás van mögötte. Mi emberek azonban legtöbbször Isten akarata ellen szoktunk fellázadni, az Ő terve ellen, akik annyiszor többek akartunk lenni, mint amivé Ő akart bennünket tenni, és amivé tett.
Nem tudom, te mi ellen lázadozol, mit keveselltél. Mire mondtad: nekem ez kevés. Lázadtál talán a tested ellen, a külsőd ellen. Sok minden ellen lehet lázadni: a család ellen, a házastárs ellen, a munkahelyi főnök ellen, a szomszéd ellen… de vigyázz, mert a lázadásnak következménye van, amikor nem fogadod el: igen, Uram, legyen meg a te akaratod! A lázadókat is szereti Isten, ne értsük félre, ki akarja szeretni őket a lázadásból, meg akar nekik bocsátani, és azt akarja, hogy az Istentől rendelt királyt, a mi Urunk Jézus Krisztust, szeresük, tiszteljük, és Úrnak ismerjük el. Ez óv meg bennünket a hamis lázadástól. Szeretem azt, ahogy az egyik énekünk ezt megfogalmazza: „Úr Ő éltem fölött, szívem nem ismer kényszert, önként szolgálom Őt.” (MRÉ 464) Ide kellene eljutni. Ez alázatban, csendességben tart, békességben, megelégedettségben és hálaadásban. Ámen.
Rácz Ervin,
Szigetlanka
Szószékcsere: Kültelek-Szigetlanka
Az ünnepre és Krisztusra való várakozás összeköt. Ennek a lehetőségét megélve a Szatmár-kültelki és Szatmár-szigetlankai lelkész egy vasárnap délelőtt erejéig szószéket cserélt. Az Ige azonban mind a két helyen ugyanaz volt.
Advent második vasárnapján Ilonczai Zsombor kültelki lelkész Szigetlankán, Rácz Ervin szigetlankai lelkész Kültelken hirdetett Igét. Több érdekessége is volt ennek a cserének. A kültelki lelkész Szigetlankán lakik, ugyanis ott van a gyülekezet parókiája, pár évtizeddel ezelőtt németis ifjúként, közmunkán tevékenyen részt vett a szigetlankai templom építésében, tanúja volt a Deák téri templom emelkedésének. A szigetlankai lelkészt Kültelken keresztelték, segédlelkészi éveit a Biki téri templomban töltötte, örömmel ment vissza szolgálni a gyülekezetbe.
Az Ige Sámuel első könyve 12. részének első 14 verse alapján szembesített: Te vagy az az ember. Nátán próféta példázatot mond el Dávidnak, amivel szembesíti őt bűneivel. Nem szabad hárítani, másokat okolni, szőnyeg alá seperni a problémáinkat. A szembesítés szolgálatát pedig mindig szeretettel és óvatosan érdemes megtenni.
Képletesen szólva városfejlesztési projekt része is az, hogy a város egymástól két legtávolabb eső református gyülekezetét ugyanaz az Ige öleli át. Áldás volt a szolgálatokon és az igehallgató gyülekezeteken.
Elnézést kívánok! – Lankadatlanul a megbocsátásról
Sokakat érintő téma, és a templomban sokszor elhangzó témakör került terítékre az idei év utolsó nyitott bibliaóráján a szigetlankai református templomban.
A Lankadatlanul idei utolsó meghívottja volt Simon János a Kolozsvári Protestáns Teológiai Intézet tanára, aki a Kolozsvár-Bulgáriatelepi Református Egyházközség lelkipásztora is. Miért nehéz megbocsátani? Erre a kérdésre adott választ az előadó. Nehezen bocsátunk meg, mert félünk a fájdalomtól, félünk a felvállalástól és nincs rá mintánk. A mindennapi életből hozott fel példákat az előadó, a gyülekezet feszülten és koncentráltan figyelt, ugyanakkor az is érződött, hogy nem semleges számukra a téma.
Mi az, ami segít? Ha látom, hogy a megbocsátás megküzdés önmagammal, ha látom, hogy a megbocsátás nem csak döntés, hanem folyamat és elfogadom, hogy egyszerre megigazult és bűnös, áldozat és tettes is vagyok. Mindannyian kegyelemre szorult bűnösök vagyunk. A megbocsátás döntés, de nem vagyunk egyedül ebben a folyamatban.
Az előadás után többen kérdésekkel folyamodtak az előadó felé. A Lanka Duó együttes témához illő dalokkal hangolt az előadásra, és mélyítette el az annak üzenetei: „…Homokba kell írni a szót, ami annyira fáj. Hagyni kell, hadd vigye a szél! Homokba írni a bűnt, amivel megbántott más. Mielőtt megjegyezhetnéd. És oda kell menni, megölelni, Akkor is, ha nem te vagy a hibás! Odamenni, esélyt adni, Elengedni minden tartozást!…” (Pintér Béla)
Kívánjuk mindannyiuknak a megbocsátás képességét, erőt a megbocsátásra! Elnézést kívánok! – zárta le e szavakkal az idei utolsó Lankadatlanult a szervező Rácz Ervin lelkipásztor.
Békétlenség
„Absolon pedig semmit sem szólt erről Amnónnak, sem jót, sem rosszat. De igen gyűlölte Absolon Amnónt, mivel megszeplősítette húgát, Támárt.” (2Sám 13,22)
Szörnyű dolgok vannak leírva a Bibliában. Aki ezt a részt elolvassa, nem csodálom, hogy elborzad. De nem a Biblia szörnyű, a Biblia őszinte. Az ember tud szörnnyé válni.
A Biblia őszintesége ugyanakkor a hitelességét támasztja alá. Kérlek, kedves bibliaolvasó, így tekints a Szentírásra, mint hiteles, őszinte könyvre, amely elmondja a szereplők gyengeségét is. A történelmi hősöknek általában csak a pozitív oldalát mutatják be. Elfogult, és ezért nem hiteles. Látjuk ezt manapság is, hogy a propagandagépezet a saját oldalát angyalnak, az ellenoldalt ördögnek állítja be, és ezért veszít hitelességéből. Nos, ezért sokkal biztosabb pont a Biblia.
Amikor testvérek nem tudnak egymáshoz szólni egy jó szót, sőt még egy rosszat sem, akkor ott nagy a baj. Látszólag csend van, de valami forr. Absolon és Amnón között ez a helyzet. Később gyilkossággá fajul a gyűlölet, mert az érzés gyűl és ölet. Amikor írom ezt az áhítatot, és éppen ennél a sornál tartok, amit most írtam le, felhív egy pszichológus ismerősöm, hogy van egy család, ahol veszekedések és gyűlölködések vannak az örökség, a pénz miatt. Egy lelkész segítségét kérnék az ügy megoldásában. És ez már jó dolog, hogy tudnak segítséget kérni. Imádkozzunk ezért a családért, és azokért a családokért, ahol nézeteltérések vannak, akár a pénz miatt is. Nagy az ereje az imának, a megbocsátásnak és az őszinte bocsánatkérésnek. Van visszaút. Absolon és Amnón életében itt még lett volna visszaút, még akkor is, ha itt nem pénzről van szó. Legyen béke! Ámen!
Rácz Ervin,
Szigetlanka
Isten megelégelte nyomorúságunkat – Bírák (14)
“Izráel fiai ekkor azt mondták az Úrnak: Vétkeztünk. Tégy velünk bármit, ahogy jónak látod, csak ments most meg bennünket! Majd eltávolították maguk közül az idegen isteneket, és újra az Urat tisztelték. Az Úr pedig megelégelte Izráel nyomorúságát.” (Bír 10,15-16)
Túl vagyunk a Gedeon korszakon, túl vagyunk az önjelölt királyon Abiméleken és ebben a részben, a könyv felénél, mintha összefoglalná a szentíró a lényeget, ismét elhangzik a diagnózis: a baj az, hogy azt tették, amit rossznak lát az Úr.
Közben azért nagyon röviden két bíra is megemlítésre került, de nagyon röviden, mintha sírfelirat lenne. A Mesterséges Intelligencia (AI) készít ismert és közepesen ismert emberekről összefoglaló írást, többen az ismerőseim közül ki is próbálták ezt. Mintha ezt látnánk itt Tólá és Jáir esetében. Tólá nevének a jelentése féreg, karmazsin. Megemlítésre méltó, hogy nem változtatott nevet a kampány kedvéért. „De én féreg vagyok, nem ember, gyaláznak az emberek, és megvet a nép.” – olvashatjuk a 22. zsoltárban, ami messiási Zsoltár, Krisztus szenvedését vetíti elő. Egy ilyen nevű király is lépcső Krisztus megismerésének útján. A másik király Jáir, akiről azt olvassuk, hogy harminc fia volt, akik, mint kisserifek szamárháton (ez virágvasárnapra is utalhat) felügyelik az országot együttműködésben, nem úgy, mint Gedeon fiai, akik bele is pusztulnak a széthúzásba, vagyis inkább Abimélek őrültségébe és hataloméhségébe. Jáir fiai között nincs ilyen, jól működik a tekintélyelvűség és a delegálási képesség egyszerre.
Valóban unalmasnak tűnik már a Bírák könyve ezen részénél, sokadjára olvassuk ezt, hogy a nép azt teszi, amit rossznak lát az Úr. Nemrég egy rendőrrel beszélgettem, egy bizonyos népcsoportról kérdeztem, hogy tudnak-e változni, képesek-e a változásra, és egyértelműen legyintve azt mondta, hogy soha. Ha magyar lett volna a rendőr, azt mondta volna, hogy: kutyából nem lesz szalonna. Milyen jó, hogy Isten nem mond le így rólunk. Nem legyint, nem unja, hogy már megint meg kell mentenie. Nem mondja, hogy menthetetlenek vagyunk, mert kész már az Ő mentési terve, amikor mi még nem is tudjuk.
Izrael szorongatott helyzetbe kerül. A szorongás alapvető és természetes emberi tapasztalat szervezetünk veszélyhelyzetre adott reakciója, melyet sokféle lelkileg megterhelő helyzetben átélnek. Ha oka van, ezt valóban természetes. Minden lelkipásztor prédikáció előtt, színész fellépés előtt, orvos műtét előtt… szorong. És ez jó is, mert jelzi a felelősséget. Azonban van beteges szorongás, állandó aggodalmaskodás, pánikolás, fóbiák, amelyek megoldásra szorulnak. Vicc: A kamion beszorul a híd alá. Kiszáll a sofőr, nézi mit tehetne. Arra megy a rendőr és gúnyosan megkérdi: – Beszorultunk, beszorultunk? Mire a sofőr: – Á dehogy! Éppen hidat szállítok! Amikor beszorulunk, nincs kedvünk beszélgetni, de éppenhogy erre van szükségünk, Isten is beszélgetni akar velünk. Az Ő türelmére szükségünk is van.
Az istentisztelet is egy ilyen beszélgetés. Szól az Ige Isten részéről, és megcsendül a szívünk imára. Micsoda párbeszéd! Isten és Izrael közötti beszélgetés tartalma, sok istentisztelet alapbeszélgetése. Isten mindenekelőtt tisztázza: Én teremtettelek, én alkottalak, az én ötletem vagy… Erre ti úgy reagáltatok, hogy elhagytatok, hűtlenek voltatok. Inkább kellett a pénz, az érzékiség, az önzés, a siker… rám se hederítettetek! Akkor most menjetek oda segítségért, ahol eddig voltatok. Mintha egy kis sértődés is benne lenne, pedig Isten nem sértődik, csak érez. Fáj neki, hogy nem törődünk vele, és ezt jelzi itt. Isten nem büntet, hanem átenged bennünket tetteink és gondolataink következményeinek. Kiszolgáltat bennünket tévedéseink következményeinek. Sokszor mi büntetjük saját magunkat. A Biblia Istent vágyakozó, csupa szeretettel ránk várakozó apaként ábrázolja. Vár rád! Messze van ez a sértődéstől, de érző Istenünk van és ezt jó tudnunk. Ezt, ha felismerjük, akkor jön az őszinte bűnbánat és a fogadalomtétel. Mint egy kisgyermek, megígérjük, hogy azt tesszük, amit Isten akar, csak mentsen meg. Talán már tudjuk, hogy nem leszünk képesek megfogadni, amit ilyenkor ígérünk, de mindent is ígérünk azért, hogy mentsen meg az Isten.
Milyen jó ezt olvasni: Isten megelégelte nyomorúságunkat. Azt hisszük, Istennek tetszik az, amit lát, amikor bajban vagyunk? Ez a világ nem olyan, mint amilyennek az Isten elképzelte és amilyennek szeretné. De ennek ellenére kontroll alatt tartja. És azt akarja, hogy általunk is építhesse az Ő országát, hogy legyen meg akarata, mint a mennyben úgy a földön is. Ámen!
Rácz Ervin,
Szigetlanka
Imaséta csökkentett lépésszámmal
Imaséta nem cseng ismeretlenként a Szigetlankai gyülekezetben, hiszen a tavalyi év során is mind a bibliaórára járók, mind az ifisek részt vehettek egy ilyen alkalmon.
Idén október 25-én szintén megrendezésre került a Kárpát-medencei imaéjjel, mely határokat átívelő programhoz a mi kis gyülekezetünk is csatlakozott. Közös játékkal kezdődött, majd áhítattal és imasétával folytatódott. Az idei téma: az Élő Ige. Együtt boncolgattuk mit is jelent az, hogy az Ige élő és ható, és élesebb minden kétélő fegyvernél.
Novemberi hónap folyamán a női bibliaórára járók, illetve a gyülekezeti bibliaórára járók tapasztalhatták meg milyen élmény egy ilyenen részt venni. Egy másik imasétán vehettek ők részt, melynek témája egy advent előtti elcsendesedés volt. Rohanó, mindig valamit tevő világunkban előnyös kicsit megpihenni, fellélegezni és feltöltekezni az Úr erejével, átadva mindazt, ami megterhel.
“Kiöntöm előtte panaszomat, elmondom neki nyomorúságomat.” (Zsolt 142,3)
