“… életedet ajándékul adom neked mindenütt, ahol csak jársz.” (Jer 45,5b)
Drágám, mit veszel nekem karácsonyra? – kérdezi a feleség a férjét. Nem neked lesz szülinapod, hanem Jézusnak! – szól a kiábrándító válasz. Vicc ide, vicc oda, nem baj az, ha megajándékozzuk egymást, de ne feledkezzünk el az igazi ünnepeltről, Jézus Krisztusról! Ő minek örülne?
Az élet ajándék. Minden napunk az. És ez nagy vigaszunk, de nem árt naponként tudatosítani magunkban. Az ünnepek idején és a hétköznapokban is jó ezzel a gondolattal erősödni.
Egyszer egy férfi, aki külföldön dolgozott, meg akarta lepni édesanyját születésnapja alkalmából. Gondolkodott sokat, s aztán bement egy kisállatkereskedésbe és rátalált egy szép papagájra: több nyelven is tudott beszélni és szépen is énekelt, szórakoztató volt. Gondolta, hogy ez be fogja aranyozni édesanyja életét, megvásárolta és el is küldte neki a papagájt postán, de nem szólt előre erről az édesanyjának, legyen meglepetés. Aztán mégiscsak furdalta a kíváncsiság és telefonált: Na milyen volt az ajándék? – kérdezte. Érkezett is a lehangoló válasz: finom volt… Ennyi? Ennyi. Énekelt volna neki, szórakoztatta volna, elbűvölte volna, vigasztalta volna, de megelégedett az izével.
Te mihez kezdesz azzal az ajándékkal, amit életként kaptál Istentől? Neked is elég az életszükséglet? Együnk, igyunk, hogy tudjunk dolgozni, és dolgozzunk, hogy tudjunk enni és inni? Vagy észreveszed az életben rejlő többi erőforrásokat is? Csak boldogulni akarsz valahogy, vagy boldog akarsz lenni? Vedd észre az élet ajándékában azokat a csodákat, amelyek naponként érhetnek téged!
Mikor vesszük ezeket észre? Hadd válaszoljak szintén egy történettel! Pár évvel ezelőtt hallottam, de kedvenc karácsonyi sztorimmá lett. Egy lelkipásztor pár héttel az ünnep előtt a plázában sétált, bevásárolni ment és meglátott egy eladó betlehemest, ami nagyon megtetszett neki. Egy olyan dekoráció volt ez, ami nem volt giccses, egyszerű módon, hitelességre törekedve, ott volt a kis Jézus, Szűz Mária, József, az angyalok, a pásztorok, bábú formájában minden résztvevő, aki jelen volt a karácsonyi történetben. A lelkipásztor azt gondolta, hogy megvásárolja ezt ajándékként a gyülekezetnek, biztos fognak neki örülni, különösen a gyerekek. Szólt is a presbitereknek, beszállították a templomba, és a betlehemes odafért a templomba, az úrasztala mellé, nagyszerű disze lett ez a kis templomuknak. Eljött karácsony szenteste napja, a lelkipásztor kinyitotta a templomot jóval az istentisztelet előtt, aztán ünneplőbe öltözve még bement a templomba, hogy lássa minden rendben van-e. Hát, nem volt. Ahogy közelebb lépett, azt látta, hogy a kis Jézus hiányzik a dekorációból, valaki kilophatta onnan. A lelkész nagyon dühös lett, de míg morgolódott magában, egy nagy ricsajra lett figyelmes, egy boldog gyermek hangja szüremlett be a templomba. Ki is lépett, hogy megnézze a hang forrását, s amint kiment, látta, hogy egy gyermek a hóban szaladgálva egy szánkót húz magával… És a szánkóban ott ült a betlehemesből hiányzó kis Jézus. Számon is kérte a kisgyermeket a lelkész, hogy merészelt ilyet tenni, hogy a templomból lopott. A válasz meglepő volt: Tiszteletes úr, tudja, én olyan családból származom, ahol haton vagyunk testvérek. Szegények vagyunk. Karácsony előtt volt egy kérésem Jézushoz: Drága Úr Jézus, ha megadod nekem, hogy egy szánkót kaphassak karácsonyra ajándékba, ígérem, te leszel az első, akit vinni foglak vele. Csak ezt az ígéretemet tartottam meg, elnézést a kellemetlenségért.
Ha mindenben Jézus lesz az első az életedben, akkor ajándékká lesz az életed. És ez az ajándék ott lesz mindenütt, amerre jársz.
Ne csak az ünnep legyen boldog, te légy áldott és örömteli ezen az ünnepen és azután is!
Rácz Ervin,
generális direktor
