Ima a városért, az országért. Ima a közéletért, a politikáért. Egyház és politika – sokan már itt továbbgördítenek, mert vagy nem érdekli a téma, vagy már annyiszor felhúzta magát ezen, hogy nem is akar hallani róla. Én pedig csak egy napomat akarom elmagyarázni (nem megmagyarázni) és egy kicsit kiírni magamból.
Történt, hogy imaalkalomra hívtak, ahol az ökumené jegyében, több felekezet közül jelen voltak és képviselték egyházukat, lelkipásztorok. A polgármesteri hivatal szervezi és nagyon áldásosnak tartom ezt, valamint jó kezdeményezésnek, amit valóban évről évre érdemes megtartani. Ez már az ötödik alkalom volt, legyen még nagyon sok! Olyan politikusok voltak jelen, akiket érdekel a vallás, még templomban is járnak, amikor idejük engedi. Olyan lelkészek voltak ott, akik nyitottak egymás iránt, Isten szeretete túlcsordul rajtuk keresztül más felekezetűek felé is. Sok szép Ige és imádság hangzott el románul és magyarul. Szeretem.
A fókuszt most egy kicsit áthelyezem és a magam szemszögéből, de semmiképpen sem egocentrikusan próbálom leírni a történteket. Isten Lelke úgy adta (de tényleg!), hogy az Apostolok cselekedeteiről írott könyv 24. részéből olvassam az Igét és ehhez kapcsoltam a rövid magyarázatot: „Néhány nap múlva pedig megjelent Félix a feleségével, Druszillával, aki zsidó származású volt. Magához hívatta Pált, és meghallgatta őt a Krisztus Jézusban való hitről. De amikor igazságról, önmegtartóztatásról és a jövendő ítéletről kezdett beszélni, Félix megrémült, és így szólt: Most menj el, de ha alkalmat találok, majd ismét hívatlak. Egyúttal azt is remélte, hogy pénzt kap Páltól, ezért gyakrabban hívatta, és elbeszélgetett vele.” (ApCsel 24,24-26)
Nem egy hízelgő textus. Nem ilyenekkel szoktak támogatásokat kérni. Nem is volt ez célom. Ugyanakkor a helyzet hasonló. Ott van a politikus Félix, a vallásos felesége Druszilla és az igehirdető Pál apostol. Politikusok, vallásosok és papok együtt. Félix érdeklődési köre a pénz és minden, ami köré csoportosítható. Aktualitássá lehet énekelni a hozzáállást Abba Money Money Money című dalával, vagy Majka legújabb, manapság sokat elemzett slágerével lehetne: pénz, pénz, pénzecske… Szemöldök összerándulásokra és fészkelődésekre számítottam akkor is, amikor készültem a beszédre. Félixnek gazdasági témáról esik jól hallania. Druszilla csak hallgat és bazsalyog, Pál pedig egésze más témákat hoz fel.
Az apostol beszél itt hitről, ami nem ész, hanem láb dolga. Azaz értelmetlen különválasztani a hitet a cselekedetekről, mert a hit aktiv. Ugyanakkor Istenhez kapcsolódik, tehát nem egymásban kell hinni, hanem Istenben. Beszél igazságról, amit lehet relativizálni, van saját igazság, de van abszolút igazság is, ami az Úré, ettől sem jobbra, sem balra eltérni nem szabad. Beszél önmegtartóztatásról, aminél aktuálisabb téma alig van manapság, mert az embere 80 százaléka nárcisztikus személyiség és teljesen fölösleges minden pszichotréning addig, míg ezt nem ismerik fel. És tetszik-nem tetszik, Pál beszél eljövendő ítéletről is, ahol Pilinszky szerint: „Táblára írva nyakadba akasztják történeted, de az igazit, nem azt, amit a világ számára összehazudtunk magunknak.” Egyetlen esélyünk Isten kegyelme, amit Fia által ad nekünk. Ez a kegyelem a pénzzel ellentétben nemcsak csurran-cseppen, hanem árad és árad, jobban, mint a Tisza (politikai áthallás nélkül). Bár véréből egy csepp is elég az üdvösséghez. Elég, de elengedhetetlen.
Hát mit is mondjak?! Láttam az arcokon, hogy nem igazán tetszett, amit mondtam. Nem is akartam én semmi tetszőt mondani, csak az Igét akartam átadni, aktuális hasonlatokkal, ahogy mindig is próbálom. A reakciók többek részéről nemtetszést sugallt és ez nem magam miatt zavart. Volt, aki a pokol tűzével való fenyegetőzést értette a beszédből és volt, aki megjegyezte, hogy obstrukt, támadó volt az Igeválasztás, ami miatt nem kell elnézést kérnem, mert azt mindig kapom és nemcsak keresem.
Igencsak elgondolkodtatott a reakció. Próbáltam a politikusok fejével visszapörgetni és értelmezni az általam mondottakat. Kritika lett volna, amit mondtam? Én inkább jóindulatú figyelmeztetésnek szántam és rámutattam az egyetlen lehetőségre, a kegyelemre. Ha valaki a politikusokat kritizálja, az már csak ellenzéki lehet? Csak ellenséges lehet az, aki velem nem ért egyet? Aki nem tapsol, az hurrog? Aki nincs velem, ellenem van? Ha valaki nem lép egyszerre, nem kap rétest estére? Dehát nem volt semmilyen megmondó szándékom, és még kritizálni sem akartam, egyszerűen létfontosságú témákat emeltem ki, ami ezek szerint célt talált, csak hát fájdalmat is okozott a csípő tisztitókúra. Sőt nemcsak létfontosságú, hanem öröklét fontosságú volt, amit az Ige üzent.
No, de míg ezen gondolkodtam már jött is a következő készülés. Még aznap este imaheti szolgálatom volt és mit ad Isten? Nikodémus és Jézus beszélgetése (János evangéliuma 3. részéből) volt az alapige. Nikodémus politikus és pap volt egyszerre. (röviden így össze lehet foglalni) Mindene megvolt, ami a léthez szükséges. Azért ő volt valaki, az ország vezető testületéhez tartozott. Kiépített egy egzisztenciát, elismert volt, szava volt, közkedvelt és köztiszteletben álló. Mégis hiányzik neki valami, ott belül. Isten alakú űr van benne és ezért megy éjszaka Jézushoz. Valami nem hagyja aludni. Erre a valaki Nikodémusnak Jézus azt mondja: újonnan kell születni. NEMÁ! De! Pont fordítva: ÁMEN! Valakinek, aki egy csomó minden felépített már, azt mondja Krisztusunk, hogy valamit elölről a nulláról kellene kezdeni. Sokkoló és érthetetlen Nikodémus számára, akinek négyszemközt mondja el Jézus az evangéliumok evangéliumát: „Mert úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött Fiát adta, hogy aki hisz őbenne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen.” (Jn 3,16) János evangéliuma későbbi szakaszában (Jn 19,39) derül ki, hogy nem ez volt az első és utolsó beszélgetés Nikodémus és Jézus között. Nem sértődött meg, hanem megértette, Lélek által kell születnie, amihez képest minden más kár és szemét, ami nem lelki. Nem az egónkat kell tehát építeni, hanem Krisztus kell, hogy növekedjen bennünk. De jó dolog, hogy erre Nikodémus időben rájött és nem engedte, hogy a nyakába szakadjon ez a halálos ágyán. Lehet jönni hozzá!
Kedves nikodémusok! Akik úgy érzitek, hogy nem vagytok kellőképpen megbecsülve, értékelve. Akik a túlságosan magatokra vett bántások, és a gyötrő gondolatok miatt nem tudtok éjjel aludni… Ne a bárányokat számoljátok, hanem kezdjetek el beszélni őszintén a pásztorral!
Rácz Ervin,
Szigetlanka
