Szatmárnémeti-Szigetlankai Református Egyházközség

A szigetlankai kiskonfirmandusok csapatösszerázó kiránduláson vettek rész pénteken és szombaton. Voltak Erdődön, Ákoson és Hadadon. A második napon hozzájuk csatlakoztak a szigetlankai nagykonfisok és az ifjak is, más gyülekezetből is, így egy nagybusznyi csapat vett részt a REndítŐ Ifjúsági találkozón, Krasznán.

Pénteken reggel indultak útnak tizenketten. AAz első éves szigetlankai kiskonfirmandusok, azaz a kis tanítványi sereg első állomása Erdődre vezetett, az ottani történelmi jelentőségű várromról hallottak lelkipásztoruktól, majd a református templomban tartottak egy rövid bibliaórát. A következő megálló Ákoson volt, a műemléktemplom is a múltba vezetett, de öröm volt azt is látni, hogy élő gyülekezet van Ákoson. Az első nap második felét Hadadon töltötte a csapat. A Degenfeld kastélyban a csapatjátékokon és a bibliaórákon tanulhattak Jézusról és Jézustól. Beszélgetések Jézussal és Jézusról, ez volt a hétvége témája és megtapasztalhatták azt, amit Jézus mondott: „ahol ketten vagy hárman összegyűlnek az én nevemben, ott vagyok közöttük.” (Mt 18,20)

A csodát és az életet Hadadon is bőséggel megtapasztalhatták. Egy olyan gyülekezet területén tölthették a minőségi időt, amely közösség éppen templomot épít. Tőtős Beáta lelkipásztornő bevezette a szigetlankaiakat az épülő templomba, ahol Rácz Ervin lelkipásztor egy rövid bibliaórát is megtarthatott. Együtt énekeltek és figyeltek Isten Igéjére, a betonon, de már látva azt, hogy milyen szép lesz az új „Sion.” Az este közös filmézéssel és jóhangulatú beszélgetésekkel ért véget.

Másnap a reggeli áhítatot követően várták a buszt, amely Szatmárról indult szigetlankai ifjakkal és nagykátésokkal, valamint néhány szamosnegyedi fiatallal is. Együtt indultak, hogy részt vegyenek a Királyhágómelléki Református Egyházkerület ifjúsági találkozóján, a REndítŐn.  Negyedik alkalommal került sor a REndítŐ ifjúsági konferenciára a szilágysági Krasznán, mintegy hétszáz fiatallal. Érted!? – Őszintén, nem. Legjobb pillanataimban úgy érzem, hogy értem, de utána kiderül, hogy mégsem értettem teljesen. Vagy mégsem értettem jól. Hogyan is érthetném, ha valaki meg nem magyarázza nekem? És ha elmagyarázta valaki, akkor megértem? Bárcsak ilyen könnyű lenne. Mire van még szükségem és hogyan érthetem meg? Erre keresték a válaszokat Szegi Máté somlyóújlaki lelkipásztor előadásában. Köszöntött Bogdán Szabolcs János püspök, dicsőitett a krasznai REndítŐ Band és a debreceni Első lépés zenekar. Kisebb csoportokban pedig műhelyfoglalkozásokon, azaz előadásokon és építő beszélgetéseken is részt vehettek. Többek között Tolnai János egri lelkipásztor, szatmári ifjúsági előadó is előadást tartott, Kocsis Norbert szamosnegyedi gyakornoklelkész és Kocsis Leila patóházai lelkipásztor láthatatlan színházat vezetett. Ezen a rendezvényen adták át az okleveleket azoknak az ifjaknak is, akik részt vettek az idei Munkatársképző Tanfolyamon.

A busznyi csapat élményekkel tele jött haza, a kiskonfisok összerázódtak, a nagykonfirmandusok pár héttel a konfirmáció előtt lelki megerősítést kaptak, az ifjak pedig tovább épültek a hitben.

Különös érzés, egyszerre szomorú és mégis erőt adó, szórványban szolgálni. Ez az érzés járta át Rácz Ervin Szatmár-szigetlankai lelkipásztor szívét, amikor Kovács Tibor szigetlankai gondnokkal együtt Dévára ment, hogy a Hunyadi Református Egyházmegye csendesnapján tartson előadást az örömről.

A különlegesen szép dévai református templomban a hunyadi egyházmegye több területéről érkezett lelkipásztor, presbiter és gyülekezeti tag. Nagyrészt olyanok, akik már benne vannak a korban. Rátoni Csaba esperes, házigazda lelkipásztor gyermekei vezették a dicsőítést. Áldott szolgálat volt, a vendég lelkipásztor szíve már meg is telt örömmel.

Két generális direktor szolgált Igével ezen az eseményen. Mondhatni úgy is, hogy az összes generális direktor ott volt a Református Egyházból. Itt, Erdélyben és Partiumban nevezik még így a református missziói előadót. Jakab István erdélyi generális direktor hirdette az Igét: „Hova lett a ti boldogságotok? Mert bizonyságot teszek rólatok, hogy ha lehetett volna, a szemeteket is kivájtátok és nekem adtátok volna.” (Gal 4,15) Nem számonkérő kérdés ez, de Pál apostol és az igehirdető is a krisztusi örömmel, az evangéliummal bátorította a szórványban lakó hívek szívét. Rácz Ervin királyhágómelléki generális direktor az önfeledt örömről beszélt a gyülekezetnek. Nem azért felejtünk el játszani, mert megöregszünk, hanem azért öregszünk meg, mert elfelejtünk játszani. A mély, belülről fakadó örömnek mindig ott kell lenni a gyülekezetben, az egyházban. Az ilyen gyülekezet Isten álma és csak a gyülekezet éli túl ezt a világot.

Feltöltő alkalom volt, azt mondják a visszajelzések alapján a jelenlevők számára is, de az előadó számára mindenképpen. Érdemes volt ennyit utazni.

De, hogy egy kis üröm is keveredjen az örömbe, még valami másról is be kell számolni. Istentisztelet után a mintegy 80 főből álló csapat átvonult az egyik helyi étterembe. Beszélgettek magyarul. – szórványban már nem mindenütt van ez így. Amikor az egyik utcaseprő meghallotta, hogy magyarul beszélnek, rájuk szólt, s valami ilyesmit mondott, hogy ha majd az új elnök jön, nem fogja ezt megengedni. Mármint, hogy magyarul beszéljenek. Hát igen, biztos minden gond meg is szűnne, ha nem beszélnénk magyarul. A még szomorúbb talán az, hogy vegyes családokban tényleg így gondolják némelyek, az ún. békesség kedvéért. Ez nem politika, ez valóság. Az identitásunk elhagyása semmiképpen sem vezethet békességhez. A gyűlöletet pedig nem szabad közönnyel igazolni. Ébresztő! – osztotta meg gondolatai az előadó, aki nagy hálával és imádságos szívvel gondol vissza a csendesnapon résztvevőkre.

A Szatmár-szigetlankai református gyülekezet idei második nyitott bibliaóráján, a Lankadatlanulon bőséges információval gazdagodhattak a jelenlevők. A tartalmas előadást Máthé Róbert vetési lelkész, pszichológus tartotta a személyiségzavarokról, külön kitérve a nárcizmusra.  

Csütörtökön délután a Deák téri református templomban a Lanka Duó énekei hangoltak az előadásra: Ki vagyok én? – szólt mind a két ének kérdése, identitásunkat erősítve. Rácz Ervin lelkipásztor önmagunk átvizsgálására bátorított, és arra, hogy segítő szándékkal legyünk mások felé, ha náluk hibát találunk.

Máthé Róbert mindenekelőtt arra tanított, hogy a személyiségzavar nem betegség, hanem állapot, bizonyos személyiségvonás(ok) szélsőséges megnyilvánulása. Gyakran a társas kapcsolatokban jelentkező konfliktusként manifesztálódik, illetve megnehezíti vagy ellehetetleníti a normális életvitelt. Az előadó szólt többek között arról is, hogy a személyiségzavarok három részre oszthatóak: A. Különc, fura (excentrikus) csoport. Ilyen a paranoid-, a szkizoid- és szkizotípiás személyiségzavar. B.  Dramatikus, dramatikus érzelmileg instabil csoport. Ebbe a csoportba tartozik az antiszociális-, az instabil (határeseti) azaz borderline-, a hisztrionikus és a nárcisztikus személyiségzavar. C.  Szorongó csoport. Ehhez tartozik a szorongó-, a függő- és a kényszeres személyiségzavar. Máthé Róbert mindegyik személyiségzavarról jól érthetően beszélt, majd a nárcizmusról bővebben szólt.

Narkisszosz görög mitológiai alakról kapta a nevét, aki vadászat közben egy folyó partjára ért, és mivel inni akart, belenézett a folyótükörbe. Ekkor megpillantotta önmagát és azon nyomban magába szeretett. Egész nap ott maradt és hasztalan próbálta magához ölelni tükörképét. Nem véletlen tehát a névválasztás. Az alábbi kilenc jellemző közül, ha öt stimmel, akkor állapítható meg a nárcisztikus személyiségzavar: extrém magas fontosságot ítél saját magának, felhőtlen siker illúziója, magát egyedien kiválónak tartja, folyamatos csodálatot és dicséretet áhít, a különös bánásmód igénye, szeret másokból hasznot húzni, képtelen mások érzéseit átélni, irigy vagy iriggyé akar tenni, felsőbbrendű és arrogáns. Ez a kilenc jellemző két csoportba osztható, az első hat közös nevezője a grandománia, és az utolsó háromé az empátia hiánya. Nem jó hír velük kapcsolatosan az, hogy a nárcizmus nem gyógyítható, mert a pszichoterápia esélytelen, önismeretre képtelen, hosszú távon személyiségedben szétszed. Védekezés: konkrét vagy érzelmi határvonal megteremtése.

Rácz Ervin lelkipásztor zárszóban a imádságot ajánlotta értük: lehet, hogy az imádság hatására nem változnak a körülmények, de maga az imádkozó változik és ez jó.

Ismét eseménydús hétvégén vannak túl a szigetlankaiak. A férfiak Egriben horgásztak, a gyermekek anyák napjára készültek, vasárnap pedig köszöntötték az édesanyákat, nagymamákat, dédnagymamákat, keresztszülőket és nevelőket. Ikrek keresztelése tette fel a pontot az i-re.

Szombaton korán reggel Egribe vezetett a presbiterek és barátaik útja, előtte azonban Igét hallgattak és imádkoztak a templomban. Az ima talán így hangzott: Uram add, hogy olyan halat fogjak, hogy ne kelljen róla hazudni. A közösségépítő tevékenység áldásos volt.

Közben a gyermekek is készültek köszönteni a szülőket. Vidám kis csapatot készített fel Kürti Boglárka vallástanárnő és Papp Krisztina kántornő.

Az anyák napi istentiszteleten Rácz Ervin hirdetett Igét: „Aki pedig csak egyetlen pohár friss vizet ad inni egynek e kicsinyek közül, mert az tanítvány: bizony mondom nektek, semmiképpen sem fogja elveszteni jutalmát.” (Mt 10,42) Az igehirdetésben látszólag nem túl magasra tette a mércét a lelkipásztor: elég jó szülőnek kell lenni, tőkéletesek nem lehetünk. A szülők a monotonitásban fáradnak el és égnek ki a leghamarabb, a mindennapi munka elvégzése olyan, mint egy pohár víz adása, nem jár érte taps, pedig életmentő és rendkívül fontos. Az elvárások súlya, a torz közösségmédiás megjelenések elviselhetetlen terhet rónak a szülőkre. Közben olyan újszerű feladatokat kell megoldjanak, amire senki sem készítette fel őket. Ezért a legjobb döntés az, ha tanítványokká tesszük őket. Akkor leszünk jó szülők, ha mi is Isten gyermekeiként élünk.

Tegyetek tanítványokká minden népeket! – ezt a feladatot hallották a szülők és keresztszülők, akik ikreket hoztak a templomba, család második és harmadik gyermekét: Szabó Dániel Alexet és Szabó Balázs Eugént. Isten áldja őket, a családot és a nagy családot, a gyülekezetet is!