Konfirmáltam! – tizenhárom áldásos konfirmandus Szigetlankán

Nagyon különleges volt számomra, emlékezetes, megható és életre szóló, örök emlék. Olyan öröm részese voltam, amit szavakban nehezen tudok kifejezni, nem azért, mert túl voltam rajta, hanem azért, mert átéreztem és tudatosodott benne: konfirmáltam. – mondta egy szigetlankai ifjú konfirmáció után.

Tizenhárom fiatal, hét lány és hat fiú tett bizonyságot hitéről a Deák téri református templomban. Miután bevonultak a tele templomba a fiatalok, szívüket, lelküket odatették az Úr elé, feszülten figyeltek az igehirdetésre, bátran vallották meg hitüket, ügyesek voltak. Nem volt rövid az istentisztelet és az alkalom, de nem az életben egyszer van ilyen, túl nagy volt a tétje az egésznek, hogy elkapkodják.

Rácz Ervin lelkipásztor a 25. zsoltárból olvasta az Igét: „Benned bízom, Istenem, ne szégyenüljek meg, ne nevessenek ki ellenségeim! Senki se szégyenüljön meg, aki benned reménykedik, azok szégyenüljenek meg, akik ok nélkül elpártolnak tőled! Utaidat, Uram, ismertesd meg velem, ösvényeidre taníts meg engem! Vezess hűségesen, és taníts engem, mert te vagy szabadító Istenem, mindig benned reménykedem.” (Zsolt 25,2-5) A glassofóbia szociális szorongásos zavar, félelem a nyilvános megszólalástól, félelem mások megítélésétől, a szégyentől. Emeljük Jézushoz szívünket, ne szégyelljük magunkat, ne szégyelljük Őt, mert Ő sem szégyell minket! – szólt a bátorítás és a recept erre a zavarra: Bizalom Istenben, reménykedni Benne, megismerni az Utat és a Szabadító jelenlétét.

A konfirmandusok: Bacsó Erik, Barakonyi Dorottya, Bécsi Balázs, Fodor Frederik, Kovács Krisztián, Nagy Kandó Ida, Pop Hanna, Santa Stefánia, Santa Dániel, Szilágyi Hanna, Szabó Ákos, Szabó Alexa és Tóth Vivien. Négy fordulóban tettek bizonyságot a Krisztus tudományában való jártasságukról: kikáté, Heidelbergi Káté, bibliai aranymondások, énekek. Mindegyik fordulót kitűnően teljesítették, bátran, határozottan, felszabadultan, örömmel tették. Öröm volt őket hallgatni.

A fogadalomtételt követően még hárman saját szavaikkal is köszöntöttek, majd Stan Viktória az ifi-közösségbe invitálta őket. Csorvási Béla főgondnok, Kovács Tibor gondnok (ez alkalommal első sorban apuka) és Balogh Csongor presbiter igei gondolatokkal fordult a konfirmálók felé. A konfirmandusokból valóban áradt az öröm és jó értelemben büszkék voltak arra, hogy konfirmáltak, megígérték, hogy ezután is aktív tagjai lesznek a gyülekezetnek. A templomból kifelé jövet az egyik konfirmandus felszabadulva kiáltotta oda rokonainak: konfirmáltam! Öröm volt hallani a több mint gólörömöt.

Üdvösségünk

„Mert meg van írva, hogy Ábrahámnak két fia volt, az egyik a szolgálótól, a másik a szabadtól. De a szolgálótól való test szerint született, a szabadtól való pedig az ígéret által.” (Gal 4,22-23)

Az Ószövetség nélkül nem érthető az Újszövetség. Rengeteg olyan történet van a Biblia első felében, amit igazán tovább olvasva értünk meg. Ami az Ószövetségben család-regénynek tűnik, az az Újszövetségben úgy áll előttünk, mint Isten üdvtörténetének egy része.

Mi az, amit Pál apostol ezzel a régi történettel akar üzenni? Azt, hogy két szövetséget szimbolizálnak ezek az asszonyok. Hágár az Ószövetséget, Sára pedig az Újszövetséget jelképezi. Hágár története arról szól, hogy amikor Ábrahámnak még nincs gyermeke, akkor Sárának ötlete támad, menjen be hozzá, majd Hágár, a szolgálólány fog szülni fiat. Sárának elhalt már a méhe és megszűnt nála az asszonyi természet, de az ígéret beteljesülése nem marad el, később mégis megszületik Izsák.

E két szövetséget azért állítja itt szembe Pál apostol, hogy lássuk képekben is: az egyik Hágár, a Sinai-hegyi, azaz a törvényt cselekedd és élsz, a másik Sára, kapaszkodj bátran Isten ígéretébe és élsz. Az ember azonban nem tudja cselekedni Isten akaratát, mert nem képes arra a bűn miatt.

Hágár, amikor megszüli Izmaelt, Ábrahámnak ez a kapcsolata nem az Isten ígéretének a beteljesülésére várt, hanem elébe ment ennek, és be akart segíteni az Istennek. Emberileg tegyük meg azt, amit nekünk ebben az ügyben meg kell tenni? A Megváltás ennél több. Sára esete azt szimbolizálja, hogy emberileg nem lehet mit tenni, Sárának elhalt a méhe, megszűnt az asszonyi természet. Az üdvösségünk emberileg lehetetlen, de Istennél lehetséges.

A Bibliának a tanítása az, hogy emberi erővel nem lehet és nem is fog az ember üdvözülni. Abba az Ígéretbe viszont naponként kapaszkodhatunk, miszerint Isten úgy szerette a világot, hogy az Ő egyszülött Fiát adta, ha valaki hisz Őbenne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen! Ez valószínű sokan el is mondták tegnap a konfirmáció alkalmával, de szóljon ez mindenkinek erősítve hitünket. Ámen!

Rácz Ervin,

Szigetlanka

Egységnap és nőszövetségi konferencia Debrecenben

A templom is megtelt és a tér is. Rengeteg érdeklődő vett részt az idei debreceni református egységnapon, annak ellenére, hogy hűvös volt az idő. A nagytemplom és környéke adott otthont az eseménynek, amelyen az egyház különböző szolgálatai mellett zenei, ifjúsági és gyermekprogramok, nőszövetségi konferencia gazdagította az egységnapra látogatókat. 

Szombaton délelőtt ünneplő közösség lepte el Debrecen főterét: „Szántsatok új szántást, és ne vessetek tövisek közé” (Jer 4, 3b) – a lelki megújulás szükségességére hívta fel a figyelmet nyitóbeszédében Steinbach József, a Magyarországi Református Egyház Zsinatának lelkészi elnöke. Ugyancsak ő köszöntött először a zsúfolásig megtelt debreceni nagytemplomban, ahova az egész Kárpát-medencéből és a világ távoli részéről is érkeztek református nőszövetségi tagok. A konferencián Zsindely Katalin visszaemlékezése következett Zsindelyné Tüdős Klára odaadó, kreatív szolgálatáról, sokoldalúságáról, férjével ápolt mély, szép kapcsolatáról, a háborús időkben végzett embermentő és a református nőszövetségben végzett szolgálatáról.

Nagy Erika a Királyhágómelléki Református Egyházkerület nőszövetségi elnöke elmondta: tiszteletüket fejezték ki Zsindelyné Tüdős Klára emléktáblája előtt, ahol megemlékeztek Isten országának építésében tett munkásságáról. A Nagytemplomban 1500 nőtestvérrel együtt vehettek részt a Tiszántúli Református Nőszövetség nyári konferenciáján. Nagy Erika a 37. zsoltár 4. és 5. verseivel mondott áldást a KRE nőszövetségeinek képviseletében: „Gyönyörködj az Úrban, és megadja szíved kéréseit! Hagyd az Úrra utadat, bízzál benne, mert ő munkálkodik.”  Ugyancsak tőle tudtuk meg, hogy a debreceni egységnapon szervezett nőszövetségi konferencián Érmelléket 61-en, Bihart 20-an, Szatmárt 165-en (20 gyülekezetből), Somlyót 12-en, Aradot 25-en, Nagybányát 80-an, Temesvárt 56-an, Nagykároly 20-an képviselték.

Az egységnapon több helyen is lélekerősítő események voltak, ezt a közös úrvacsorázás pecsételte meg. Hálás, aki ott lehetett. Az az érzés erősödött, hogy sokan vagyunk reformátusok, ugyanakkor érdemes azt is megemlíteni, hogy a jelenlevők többsége határon túlról érkezett. Szigetlankáról 35-en voltak jelen.

Felemelő alkalom volt a Református Egységnap május 24-én Debrecenben. Köszönet mindazoknak, akik együtt ünnepeltek velünk, a mozgósításban részt vevő lelkipásztoroknak, presbitereknek, gyülekezeti tagoknak. Istené legyen a dicsőség!

Képmutatóskodás

„És vele képmutatóskodott a többi zsidó is, úgyhogy Barnabás is belesodródott képmutató magatartásukba.” (Gal 2,13)

Emlékszem arra, hogy egyszer bibliaórán két presbiterem vitába elegyedett. Nem írom le szándékosan, hogy melyik gyülekezetemben történt ez, mert nem ez a lényeg. A bibliaórán ottvolt egy olyan személy, aki akkor volt jelen először, és amikor a veszekedést hallotta, megbotránkozott és azt mondta, hogy mi sem vagyunk különbek, mint a világ. Nem angyalok vettek részt a bibliaórán.

Pál apostol egészen nyíltan leírja a Galata levélben, hogy konfliktusa volt Péterrel, aki nagyon képmutató módon viselkedett, nem vállalta a közösséget a pogányokból lett keresztyénekkel, mert félt, hogy megszólják a zsidó keresztyének. Ebbe a képmutatóskodásba pedig másokat is belesodort. Lám-lám, már akkor is voltak képmutatóskodások és veszekedések az Egyházban, és az Isten mégis megtartotta azóta is Siont.

Ma egy keresztyén énekes miatt mennek a vitatkozások. Nem akarom leírni a nevét, mert tudja az, aki tudja. Nátán próféta elmondta a példázatát, Dávid is elmondta az 51. zsoltárát, az Isten majd eldönti, hogy mennyire volt őszinte. A dolog lényegi része egyelőre meg is történt. Természetes az is, hogy az embereknek van erről véleménye és érthető a csalódottság is sokak részéről, én is szomorkodom miatta. De ennél sokkal jobban dühít, hogy olyan is kiabálnak képmutatóskodást, akik mesterei a színészkedésnek.

Te, aki kritizálod az Egyházat és a benne levő embereket, vajon nem vagy ugyanúgy képmutató? Csak kérdezem. Ha azt gondolod, hogy itt csak színészkednek, tudnod kell, van hely még a színpadon. Nem azért, hogy erősítsed a képmutatók táborát, hanem hogy együtt folyamodjunk kegyelemért és imádkozzunk az elesettekért. Ámen.

Rácz Ervin,

Szigetlanka