Nyírmártonfalvai és nyíracsádi kirándulók

Nyírmártonfalvai és nyíracsádi kirándulók jöttek Szigetlankára Nagy Norbert egykori gyakornok-lelkipásztorunk vezetésével.

Az ötven főből álló kiránduló csapat együtt énekelt a templomban néhány gyülekezeti tagunkkal együtt. A helyi lelkipásztor Rácz Ervin hirdetett Igét az emmausi tanítványok története alapján. (Lk 24,13-31) Az alkalom végén pedig a presbitériumunk jóvoltából szeretetvendégséggel várták a vendégeket. Valójában mindannyian vendégek vagyunk ezen a világon, Jézus Krisztus a mi gazdánk.

Illatos

„Mert Krisztus jó illata vagyunk Istennek mind az üdvözülők, mind az elkárhozók között.” (2Kor 2,15)

Az illat illóolajtól eredő jó, kellemes szag. A felkent személyből természetes módon árad. A parfümillat hatására agyunk egy olyan képfolyamot alkot, amely előhívja az adott illathoz kötődő élményeket és helyeket. A keresztyén ember a mennyet idézi elő illatával. Azt mondják, hogy az illat hatással van a stresszre, a koncentrációs képességünkre, képes megváltoztatni a kedvünket és felidézni emlékeinket. Krisztus jó illata ilyen. Nem tudom, neked milyen illat jut eszedbe, van minek az illata van hatással leginkább rád: füvek, rétek, a szegfű, virágok illata; a friss cipó, a pecsenye illata. Mindegyik nagyon jó élmény lehet. Az Ige azonban arra bátorít, hogy te magad légy ez a jó hatás a világra.

Ahhoz, hogy jó illatod legyen, először mosdanod kell. Lehet, hogy nem sikerült mindent megjegyezned a tegnapi igehirdetésből, de ha valóban jelen voltál, lelked fürdőzött Krisztus jelenlétében, és ez mindenképpen jó a hét kezdetére. Az, hogy Krisztustól jössz, sőt veled van az úton, kell hogy érződjön rajtad. A szeretete, a jósága, a békessége, a hatása rajtad keresztül árad már a világra: a munkahelyeden, a közértben, az utcán, autódban a piros lámpánál, mindenhol. Krisztus kenetének részese vagy azért, hogy nevéről vallást tegyél, magadat élő hálaáldozatul neki átadjad, és hogy ebben az életben a bűn és az ördög ellen szabad lelkiismerettel harcolj, ez élet után pedig vele együtt minden teremtmény fölött örökké uralkodj. (Heidelbergi Káté 32) Illatos élet az ilyen, izzadtságmentes, erős, de nem erőlködő.

Nehogy azt gondoljuk, hogy nem zavaró ez sokaknak. Pál illata is zavarta a kárhozókat. Az irigység szüli az ilyen zavart. Imádkozzunk azért, hogy azoknak, akiknek facsarja az orrát Krisztus jó illata, egyszer a szívét is változtassa meg, akár még rajtunk keresztül is, akik ezen a héten is áraszthatjuk Őt. Ez nem illat, ami fogva tart, hanem illat, ami igazi szabadságot ad. Ámen!

Rácz Ervin,

Szigetlanka

Jelenlét, békesség, öröm, erő – húsvét Szigetlankán

Nagyhéten a szigetlankai templomban három alkalommal is lehetőség nyílt arra, hogy úrvacsorai közösségben legyenek, idős otthonban szolgáltak, húsvét napján többen már virradat előtt a templomban voltak, délelőtt pedig már alig fértek a templomba. Áldásokban gazdag nagyhéten vannak túl a szigetlankaiak.

A nagyhéten néhány teológiai hallgató is szolgált a Deák téri templomban: Antal Mátyás, Kánya Réka, Kovács Edmond és Ary Dávid. A gyülekezet egy kisebb csapata idősek közé vitte a nagyhét üzenetét és a vigasztaló szavakkal együtt a közös éneklést is: A nagy mélységből szüntelen hozzád kiáltok Istenem…

Nagycsütörtökön, azaz az úrvacsora szereztetésének a napján Rácz Ervin lelkipásztor az áldozatról és az áldozatszerepről beszélt. Igehirdetésében élesen különbséget tett a kettő között. Az áldozatszerep egy viselkedési minta, ami mögött egy önsajnálati gondolkodás áll. Jézus áldozata teljesen más volt. „Azért szeret engem az Atya, mert én odaadom az életemet, hogy aztán újra visszavegyem. Senki sem veheti el tőlem: én magamtól adom oda. Hatalmam van arra, hogy odaadjam, hatalmam van arra is, hogy ismét visszavegyem: ezt a küldetést kaptam az én Atyámtól.” (János 10:17-18) – mondja Jézus.

Nagypénteken délelőtt a jó pásztorról szólt az igehirdetés, aki életét adta a juhokért: úgy pásztor, hogy bárány, úgy főpap, hogy áldozat. A délutáni istentiszteleten Jézus keresztrefeszítése utáni reakciókról szólt az Ige, a százados, a tömeg és az ismerősök szemszögéből.

Húsvét korareggel, amikor még sötét volt (Jn 20,1) mintegy 60 hívő elment a templomba, hogy a napfelkeltével együtt hallja a feltámadás evangéliumát, amit ifjak tolmácsoltak, olvasva az Igét és énekelve dicséreteket.

A délelőtti istentiszteleten özönlött a nép a templomba, hogy hallja az Igét. A Lanka Duó énekelt, Rácz Ervin lelkipásztor pedig arról a húsvéti történetről szólt, amikor a feltámadott Jézus megjelenik a tanítványoknak, köszönve: Békesség nektek. (Jn 20,19-23) Miről szól a húsvét? Mindenekelőtt a feltámadásról. Az Ige alapján azon belül először is a húsvét nem más, mint jelenlét: Jézus jelenléte és a gyülekezet jelenléte. Ebből fakad a békesség, amit Jézus az üdvbizonyossággal tud adni ma is. A békességből öröm fakad, belülről fakadó és nem mímelt. Az öröm pedig erőt ad, nem a saját tervem megvalósításához, hanem a szolgálathoz.

Ünnep másnapján Fodor Lajos nyugalmazott lelkipásztor hirdetett Igét, aki mindkét napon az úrvacsoraosztásban is segített. Az úrvacsora eljutott betegekhez is, többek között egy 103 esztendős gyülekezeti taghoz is.

Kleofás

„És egyikük, akinek Kleofás volt a neve, azt mondta neki: Te vagy az egyetlen idegen Jeruzsálemben, aki nem tudod, hogy mi történt ezekben a napokban?” (Lk 24,18)

Bevallom, az emmausi tanítványok története a kedvenc húsvéti Igém. Van egy kedves humora és bája annak a jelenetnek, amikor a lemenő nap felé bandukoló férfiak elmondják Jézusnak, hogy mi történt Jézussal. A mi Urunk pedig olyan kedvesen, türelmesen végighallgatja őket, mint ahogy minket is. Csodálatos!

Idén az tűnt fel nekem ebből a történetből, hogy csak az egyik tanítványt nevesíti Lukács, a másik nevét nem említi. Vajon miért? Én úgy gondolom, hogy azért, mert így alkalmunk nyílik arra, hogy saját magunkat tegyük bele a történetbe. Ekképpen sétáltak ott akkor húsvét első napján Emmaus felé Kleofás és Sándor, Kleofás és Mária, Kleofás és Dominik, Kleofás és Hanna… Tedd oda bátran a te nevedet! Mert sétálunk-bandukolunk vagy rohanunk-kapkodunk mi is az elmúlás felé a feltámadás hite nélkül, és nem vesszük észre, hogy maga a feltámadott akarnak csatlakozni hozzánk az úton.

Még kérdezhetjük is Őt. Kiönthetjük neki bánatos, sebzett szívünket. Meghallgatja! De hallgassuk meg mi is őt. Lépjünk ki az önsajnálat egyre mélyülő csapdájából, az áldozatszerepbe bújás semmire sem megoldás. Csatlakozzunk a feltámadotthoz, győzelme a mi győzelmünk is. Ahogy első karácsonykor a bölcsek, úgy első húsvétkor az emmausi tanítványok is más úton tértek vissza, megtérve, más életszemlélettel. Tegyük így mi is az ünnep után! Ámen!

Rácz Ervin,

Szigetlanka