Vonatos kirándulás a szabadság városába
A Szamos-parttól, a Körös-parton át a Béga-partig vonatoztak a szigetlankai ifjak. A tavalyi élménydús vonatoskirándulás után többek kérése az volt, hogy ismételjék meg ezt a programot: akkor csak Aradig, most Temesvárig vezetett az útjuk, kihasználva azt, hogy diákoknak a vasúti társaság ingyen adja a jegyet. A lényeg az, hogy közben letéve a telefont egymással is kommunikáltak a fiatalok, és ami mégfontosabb, az Istennel is.
Pénteken reggel a Szatmárnémeti Vasútállomásnál gyülekeztek tanítványi létszámban. Tizenketten indultak útnak először Nagyvárad felé. Nem a legkényelmesebb, nem a legillatosabb utazási forma, de a hangulat jó volt. A Nagyváradi Lorántffy Zsuzsanna Kollégiumban kaptak szállást, ahol áhítatok és bibliaórai beszélgetésekben Péter apostolokról tanulhattak. Közben plázázással is eltöltötték az időt. Koraeste pedig a megújuló Nagyvárad-olaszi református templomba nyertek betekintést, Dénes István Lukács helyi lelkipásztor, egyházkerületi főjegyző szólt hozzájuk, majd együtt imádkozhattak és énekelhettek az olaszi ifisekkel is, csatlakoztak az ő bibliaórájukhoz is.
A hajnali órákban, nem sok pihenő után, újból a vasútállomáson voltak, és indultak tovább a kéknyíllal Temesvár felé. Reggel Tökölyi Csaba Temesvár-újkissodai lelkész várta őket és vezette a szálláshoz, a Temesvári Esperesi Hivatal udvarán levő óvodához.
Amíg ott kialudták magukat, addig lelkipásztoruk Rácz Ervin, aki az egyházkerület missziói előadója, generális direktora a Temesvári Református Egyházmegye lelkészértekezletéhez szólt. Bódis Ferenc esperes köszöntötte. Az előadó először áhítatot tartott Királyok első könyve 19 fejezezének első 8 verse alapján. Illés a rekettyebokornál jött rá, hogy nem jobb, mit elődei, de erősítést is kapott angyali értintésben és szeretetben. Az áhítatot követően a generációk közötti különbségekről és azok kapcsolódási pontjairól tartott előadást. Óvott a pánikoltatástól, és attól, hogy elitélőek legyünk más generációk felé, mert egyik nemzedék sem ugyanazon normákon nőtt fel. Más a kiindulási pont. Nincs szupergeneráció, sem elveszett generáció: minden generáció Isten kegyelmére szorul, az pedig árad.
Délután a lelkipásztor visszament az ifjakhoz, akikkel Bódis Abigél hely ifjú vezetésével városnéző körútra indultak. Elindultak a központ felé, ahol a Bartók Béla Elméleti Líceum mellett is elsétálva a Temesvár-belvárosi református templomot látogatták meg. Itt Szabó Gabriella lelkésznő mutatta be a gyülekezet és a város történetét röviden, szólva a ’89-es eseményekről, Tőkés Lászlóról és Szabolcska Mihály költőről is, valamint arról, hogy Temesvár népe szabadság és békeszerető, tisztelve a más nemzetiségeket: románok, szerbek, németek és magyarok élnek békében egymással. Ezt követően elsétáltak a központig, Béga-part, a Mária Terézia bástya és a Rózsapark megtekintése után kellőképpen elfáradva értek vissza a szálláshelyre.
Nincs vasárnap istentisztelet nélkül! Akkor sem, ha nem vagyunk a saját városunkban. Ezt tanulhatták meg azzal, hogy vasárnap délelőtt a Temesvár-Újkissodai Református Egyházközség templomában vettek részt istentiszteleten. A 2016-ban felépült és felszentelt templomban az Ige a 100. zsoltár alapján szólt. Az öröm forrása a szolgálat, az Isten jelenléte, a helyes istenismeret és a Tőle kapott lehetőségek – mondta igehirdetésében Rácz Ervin lelkipásztor. Tökölyi Csaba helyi lelkipásztor és a helyi gyermekek éppen vakációs bibliahét zárót tartottak, és bemutatták a gyülekezetnek a héten tanultakat.
Szeretetvendégség után ismért a kéknyíl várt az ifjakra és több mint hat órás út hazafelé, ahol ismét beszélgethettek egymással, épülhetett az ifiközösség az Ifjúság Szolgálatának Évében. Ekképpen zárult a nyárivakáció néhány szigetlankai ifjú számára, lelkileg feltöltődve kezdhetik az iskolai tanévet.
A házas árbócok
Hogyan készítették elő régen a hajóárbócot? Kimentek az erdőre, kiszemeltek egy fát. És ekkor valami meglepőt cselekedtek. Nem a kiválasztott fát vágták ki, hanem a körülötte levő fákat. És a kiválasztottat otthagyták erősödni. Aztán évek múlva erős, szilárd, állhatatos, harcedzett árbóc lett… A történet folytatódik.
Két özvegy hajóárbóc egymásra talált! Rácz Ervin a szigetlankai gyülekezet lelkipásztora, néhai Rácz Lajos és sz. Száraz Katalin református vallású fia feleségül vette Tóth Zita Ibolyát, néhai Bíró Ernő és Deme Ibolya református vallású leányát. Esküvőjók a nyár utolsó szombatján, augusztus 29-én volt. Az Igét Bogdán Szabolcs János királyhágómelléki püspök hirdette: „Ismét mondom nektek, hogy ha ketten közületek egyetértenek a földön bármely dolog felől, amit csak kérnek, megadja nekik az én mennyei Atyám.” (Mt 18,19) Jézus továbbra is szolgáló életre hív el titeket. Ott nincs ilyen, hogy én meg te. Nem lesz ilyen, hogy mi és ti, mi 4-en és ti 2-en. Nem az én akaratom, meg a te akaratod, hanem Isten akarata az, ami összeköt. – szólt igehirdetésében bátorítva a püspök.
Nagyon szépen köszönjük mindenkinek, aki jókívánságaival vagy(és) jelenlétével kifejezte azt, hogy velünk örült nagy napunkon. Leginkább Isten jelenlétéért vagyunk hálásak, amit éreztünk és tapasztaltunk esküvőnkön. RÁ van szükségünk a hétköznapokban is. Ha Ő ARCA nem jön velünk, nem is megyünk sehova és semmire! Isten áldjon mindannyiunkat! – jegyezte meg a gyülekezet lelkipásztora az esemény után.
Újkenyér ünnepe – 5Móz 8,1-3
Nyugalomnapja
„Erre azt mondta az ÚR Mózesnek: Meddig nem akarjátok még megtartani a parancsolataimat és törvényeimet?” (2Móz 16,28)
Jön az égi manna minden nap a pusztában, a nyugalom napján kívül. A választott nép azonban aznap is keresi, nem figyel az Úr parancsára. Isten jólétet biztosít, ez mégsem elég arra, hogy engedelmeskedjenek. Sokan ma is éppen jódolgukban feledkeznek meg arról, hogy a nyugalomnapján hol kellene lenniük. De ahogy akkor ott a pusztában sem találtak aznap semmit, ma sincs áldás a vasárnapi munkán. Természetesen kivétel az, akinek éppen akkor, aznap kell menjen dolgozni, mert nincs más választása.
Hozhatnám ide a szombat-vasárnap kérdéskörét is. Most ezzel kapcsolatosan csak azt jegyzem meg, hogy mi a feltámadott Krisztust ünnepeljük minden vasárnap. Ő él, és az, hogy élő Urunk van, legalább vasárnaponként megünneplendő. Ez csak nekünk jó. Aki pedig ragaszkodik a szombat megtartásához, mert leragadt a betűnél, áldást rajta is, szeretjük őket is!
Megtartani a törvényt és az Istennel való kapcsolatot egy fontos dologgal lehet, és az alá tartozik minden, minden abból fakad. Szereted Istent? Ha igen, akkor nincsenek bálványaid. Ha igen, akkor alig várod, hogy találkozhass vele a testvérek közösségében, áron is megvéve az alkalmakat. Ha igen, nem káromlod Őt se viselkedéseddel, se szavaiddal. Ha igen, szereted a szüleidet és a veled találkozó, veled kapcsolatot felvevő embertársaidat és másokat is, akiket van alkalmad szeretni. Szeress és tégy, amit akarsz! (Augusztinusz) Meddig nem akarjátok még ezt megtartani? Ámen!
Rácz Ervin,
Szigetlanka
Lélekszervíz – Zsolt 100,2-3a
Szigetlankaiak a Debreceni Virágkarneválon
Magyarország egyik legnagyobb múltú és legkedveltebb kulturális eseménye egész Debrecent virágba borította. Ezt a szigetlankaiak is megcsodálhatták.
Augusztus 20-án egy nagybusznyi csapat istendicsérő énekekkel indult útnak a Civisvárosba, hogy megcsodálja a virágkölteményeket. Egyébként 120 évvel ezelőtt indult útjára a Debreceni Nőegylet kezdeményezésére az első virágos felvonulás, mely az összefogást szimbolizálta egy nemes célért. Az idei karnevál ehhez a század eleji kezdeményezéshez nyúlt vissza, hogy a Virágkarnevál újra a közösségi összefogás és az értékteremtés ünnepe lehessen. Civil szervezetek, vállalatok, művészeti közösségek együtt mutatták meg, mit jelent ma debreceninek lenni.
A hagyományhoz híven a Rózsa utcáról a Kossuth téren át indult el a karneváli menet, majd a Hatvan utcát, a Bethlen utcát és az Egyetem sugárutat is érintette, végül pedig a Nagyerdei körúton haladt el. Közben ismerősökkel lehetett találkozni. A 12 virágkocsit idén kétezer fellépő kísérte.
Az utolsó kocsi volt a legkülönlegesebb, amelynek elkészítésén 2000 debreceni dolgozott: Az Ölelés ereje – ezt a nevet viseli az a különleges közösségi virágkocsi, amely az idei karnevál egyik legmeghatóbb üzenetét hordozza: az összefogás és az egymás iránti felelősségvállalás erejét.
Követőtábor Szigetlankán
Követőtábort tartottak a Szigetlankai Református Egyházközség gyermekbibliahetén. A Királyhágómelléki Református Egyházkerület Nyári Gyermekmissziós Programját tartották meg a gyermekek örömére és épülésére.
Az elmúlt héten a Kürti Boglárka vallástanárnő és Pop Titus teológiai hallgató a szigetlankai ifjak segítségével öt napon át vezette az alkalmakat, öt gyönyörű bibliai történetet átadva és mélyítve. A lelki példatár arra serkentette a gyerekeket, hogy valódi hősöket kövessenek, legfőképpen Jézus Krisztus, mert ő a méltó a követésre, az Ő követőtáborát érdemes növelni. Ha így lesz, akkor ők tudnak majd példák lenni a beszédben, a magaviseletben, a szeretetben, a hitben és a tiszta életben. A gyermekek játszottak, sátoroztak a templomban, a gyülekezeti tagoknak köszönhetően pedig finomságokat is magukhoz vehettek.
Vasárnap a délelőtti istentiszteleten be is mutatták a héten tanultakat a gyülekezet előtt. Papp Krisztina kántornő vezetésével elénekelték a hét énekeit. Rácz Ervin lelkipásztor a 90. zsoltár alapján hirdette annak az Isten Igéjét. Isten tanít bennünket arra, hogy bölcs szívhez jussunk. Ő a mi hajlékunk nemzedékről nemzedékre.
Szolgálat
„A fáraó azt felelte: Kicsoda az az Úr, hogy hallgassak a szavára, és elbocsássam Izráelt? Nem ismerem az Urat, és nem is bocsátom el Izráelt.” (2Móz 5,2)
Mózes már az úton Egyiptom felé rájött, hogy ez nem egy „ultra all inclusive” nyaralás lesz. Vonakodott ő az egésztől, kereste a kifogásokat, de már elindult az úton és nem lehet visszafordulni: „Aki az eke szarvára teszi a kezét, és hátratekint, nem alkalmas az Isten országára.” (Lk 9,62) Szolgálunk vagy végünk!
A világ nem fog díszsorfalat állni szolgálatunk végzése közben. Nem ismerik az Urat. Nem bocsát el! Nem bocsát meg sem. Hiszen nekünk kell megismertetni Őt a világgal. Honnan máshonnan ismernék Őt meg. Nem olyan Istenünk van, akit kihasználhatunk saját elképzeléseink megvalósítására. Ő hív bennünket arra, hogy szolgáljunk Neki, az Ő akaratát keresve és megismerve.
Arany János a mai Mózeseknek üzeni: „Van hallgatód? nincsen? Te mondd, ahogy Isten Adta mondanod, Bár puszta kopáron – Mint tücsöké nyáron – Vész is ki dalod.” A szolgálat jutalma, hogy tehetjük. De gyümölcs is lesz, csak várni kell! Ámen!
Rácz Ervin,
Szigetlanka



































































































































