Bálvány

„Mert nem szabad imádnod más istent! Mert az ÚR, akinek a neve „féltőn szerető”, valóban féltőn szerető Isten.” (2Móz 34,14)

Ezt nem szabad, azt nem szabad, amazt nem szabad! Sokan csak ezt látják a keresztyénségből, és nem látják azt, hogy az Úr féltőn szerető Isten.

Nem szabad bálványt imádnod! Ezt én úgy fogalmaznám meg, nem elhagyva az eredeti megfogalmazást sem: nem vagy szabad, ha bálványt imádsz. „A bűn szolgája gyáva rab, a Krisztusé szabad.” – fogalmazza meg ezt egyik énekünk. (MRÉ 413) A bálványimádás legegyszerűbben így fejezhető ki: valakit vagy valamit jobban tisztelni Istennél. Más szavakkal: valakinek vagy valaminek a túlzott imádata. Egyedül Istent imádd! Másokat szeress. – ezt először is miattad mondja az Úr.

Nemcsak a kézzel csinált aranyborjúk lehetnek bálványok. Minden bálvány, melyet méltóbbnak tartunk imádni az Istennél, vagy másként megfogalmazva, mindaz, amely az Isten és az ember közé befurakodik. Úgy járhatok, hogy Istent eltakarhatja előlem egy teremtménye, akiből bálványt faraghatok. Bálványok a rossz szokásaink, függőségeink. Ma a legnépszerűbb bálvány a közösségi média: a telefon. Bálványként imádhatom a szeretteimet. De lehet például egy gyülekezet is, egy templom is, akár egy lelkipásztor is, ekként a szolgálata is, a makacs ragaszkodás értéket nem hordozó hagyományokhoz, megkövült dogmákhoz, elgondolásokhoz. Isten elé csak akkor és olyan módon tehetem szeretteimet, ha imádkozom értük. De miattuk és miattunk nem imádhatjuk őket. A legnagyobb bálvány pedig én vagyok: én saját magamnak, te saját magadnak. A nárcisztikus személyiségzavar ma soha nem látott méreteket ölt.

Isten nem féltékeny. Nem beteges. Meglenne Ő nélkülünk is. De Ő ezt nem akarja. Ő veled, általad akar szolgálni más ember felé ezen a héten is. Ha rá figyelsz mindenekelőtt, segít majd neked abban, hogy legyen erőd a helyes feladatokat elvégezni, hogy jót, jókor és jól tegyél, mondj. Ámen!

Rácz Ervin,

Szigetlanka

Missziós hármak találkozója Kolozsváron

Találkozott az elmélet és a gyakorlat. Nem mintha nem lenne meg mind a kettő mindegyikben, eltérő mértékben, de sok tekintetben hasznos találkozóra került sor Horváth Levente teológiai tanár, Jakab István erdélyi- és Rácz Ervin királyhágómelléki missziói előadó között.

Dr. Horváth Levente társult tanár, a rendszeres és gyakorlati teológiai tanszékek adjunktusa hitvallásismeretet, dogmatörténetet és missziológiát tanít a Kolozsvári Protestáns Teológiai Intézetben. A Romániai Magyar Református Egyház két egyházkerületének missziósa, két generális direktora mondhatni tisztségük szakértőjéhez fordult missziói munkájuk iránymutatása érdekében. Szerdán a kolozsvári teológián került sor a találkozóra.

Az Úr Jézus amikor kiküldi a missziói útra a tanítványokat, akkor egyszerre azt is kéri tőlük, hogy vele legyenek, de ugyanakkor ki is küldi őket: „az Úr pedig együtt munkálkodott velük.” (Mk 16,20)

Istennek van missziója. Amilyen mértékben tud bevonni, olyan mértékben vagyunk egyház. Az egyház lényege és nem jóléte működik a misszión. Látni kell azt is, hogy a racionális teológia helyet relacionális teológia lép érvénybe. A mesterséges intelligencia, bárhogy is törekszik rá, nem fogja tudni ezt megadni. Szükség lesz a személyes beszélgetésekre. Nem választhatjuk el az egyház befelé épülését a kifelé épülésétől. A missziót a következő három területen nagyon fontos és sürgős végezni: ifjúság, házasság és függőségek. Intenzív módon, generációkon keresztül, nemzedékről nemzedékre és extenzív térben gyülekezetben, iskolában és más élettérben közvetítve azt, hogy felelősek vagyunk azokért, akik felelősséget vállalnak magukért.

Horváth Levente még elmondta, hogy a teológiai tanárok sokat adhatnak az egész Egyháznak azáltal, hogy a teológiai kutatásban, háttérmunkában, szellemi munkában hozzájárulhatnak a misszióhoz, főleg az ifjúság, a házasság és az addiktológia területén. Látni kell azt is, hogy megvan a publikus jelentőségünk, ennek pozitívumával tudunk élni. Olyasmit tudunk biztosítani erdélyi magyar reformátusságunknak, amit nem tud a politikum és a szekuláris fele a társadalomnak. Az emberek tömegével mennek pszichológushoz, és nem biztos, hogy gyógyulnak úgy a házasságok, mintha egy keresztyén világnézetű pszichológus vagy segítő szakmás társadalmat hoznánk létre, vagy erősítenénk meg Erdélyben. – hangzott el a beszélgetésben.

A téma tehát a misszió volt. Jakab István az Erdélyi Református Egyházkerület missziói stratégiájának egy részét hozta. Rácz Ervin a Királyhágómelléken elinduló missziói projekteket mutatta be. A találkozás folytatást kíván, ezért eldöntötték, hogy évente legalább kétszer „összedugják a fejüket” és megosztják tapasztalataikat.

Etno gospel Szatmárnémetiben, Ifjúság vasárnapján

A bibliai szövegű, etno zene legismertebb magyar képviselete érkezett Szatmárnémetibe az Ifjúság Vasárnapján. A Szatmárnémeti Szakszervezetek Művelődési Háza adott otthont az istendicsőtő alkalomnak.

A Református Egyház szeptember 21-et az ifjúság vasárnapjának nevezte el. A szatmári egyházmegye együtt is megszervezte ezt olyanképpen, hogy az Új Forrást zenekart hívta meg, hogy Isten dicsőítse. Vasárnap 18 órától Tolnai János főszervező, egri lelkipásztor, a Szatmári Református Egyházmegye ifjúsági előadója köszöntötte a gyülekezetet. Zenei és igei gondolatokkal érkezett Király Lajos szatmári esperes, batizi lelkipásztor, az ökumenikus közösség megélésének lehetőségére pedig Rácz Ervin szigetlankai lelkipásztor, egyházkerületi generális direktor hívta fel a figyelmet.

Az Igét Jobb Domokos ombodi lelkipásztor hirdette: „Ujjongj, Sion leánya! Kiálts örömödben, Izráel! Örvendezz, vigadj teljes szívből, Jeruzsálem leánya! Eltörli az Úr az ítéletedet, eltávolítja ellenségedet. Veled van az Úr, Izráel Királya: nem kell többé veszedelemtől tartanod. Azon a napon így biztatják majd Jeruzsálemet: Ne félj, Sion, ne csüggedj el! Veled van Istened, az Úr, ő erős, és megsegít. Repesve örül neked, megújít szeretetével, ujjongva örül neked. Összegyűjtöm azokat, akik szomorkodnak, mert nem ünnepelhetnek, bár közületek valók, és gyalázatot kell elszenvedniük.” (Zof 3,14-18) A bíztató üzenetsorozatban Isten jelenlétére és az örömre hívta fel a figyelmet a prédikátor, és arra, hogy Isten velünk együtt énekel.

Ezt követően lépett színpadra a várva várt Új Forrás együttes. Céljuk, hogy hozzá segítsék az embereket, a családokat, egy egész nemzetet Jézus Krisztus életmentő megismeréséhez. Felcsendültek az jól ismert dalok és az új énekek is. A hibátlanul hangzó énekeken és a rendkívül értékes népzenei motívumok mellett Isten jelenléte érződött az est minden pillanatában. Jött a bíztatás: „Mikor a szél szembefúj, S a vihar véget nem ér, Mikor egyetlenegy hang mondja  Csak higgy és ne félj…” Szólt a bizonyságtétel: „Soha semmi nem választhat el, örökké tartó szerelmedtől Istenem…” Jött a felhívás arra, hogy lehetünk Krisztus katonái, a békesség kötelékével: „Emeld fel a szemedet az égre,/ hajnalcsillag ragyog a sötétben!/ Felragyog a hajnalcsillag, ne aludj el, mindjárt nappal virrad!/ Most kell mennünk újra katonának,/ új sereget gyűjt az Úr magának….” És a végén jött az áldás is: „Áldjon meg téged az Úr és őrizzen meg téged Ő Világítsa meg rajtad arcának fényét és könyörüljön terajtad Ő Fordítsa tereád az Úr az Ő orcáját Adjon tenéked békességet És hozza el az Ő országát…” Csodás este volt.

2. Jakab levele – Kísértés

„Boldog ember az, aki a kísértés idején kitart, mert miután kiállta a próbát, elnyeri az élet koronáját, amelyet az Úr megígért az őt szeretőknek. Senki se mondja, amikor kísértésbe jut: „Isten kísért engem”, mert Isten a gonosztól nem kísérthető, és ő maga sem kísért senkit a gonosszal. Mert mindenki saját kívánságától vonzva és csalogatva esik kísértésbe. Azután a kívánság megfoganva bűnt szül, a bűn pedig kiteljesedve halált nemz. Ne tévelyegjetek, szeretett testvéreim: minden jó adomány és minden tökéletes ajándék onnan felülről, a világosság Atyjától száll alá, akiben nincs változás, sem fénynek és árnyéknak váltakozása. Az ő akarata szült minket az igazság igéje által, hogy mintegy első zsengéje legyünk teremtményeinek.” (Jak 1,12-18)

Ahogy haladunk Jakab levele olvasásával és magyarázatával, annál többet tudunk meg Jakabról, Jézus Urunk féltestvéréről. A kortársak és az egyházatyák is bölcsnek és igaznak nevezték őt. Még az ellenségei is, azaz azok, aki üldözték őt, erről tettek tanúbizonyságot. Jakab ugyan nem követte Jézust csak feltámadása után, addig lehettek kétségei, mégis mintha a Hegyi beszéd stílusában írna, és a Példabeszédek könyvéhez is hasonlítható írása. A működő, felismerhető hitről ír, ami a megtérés után a győztes élet. Ehhez azonban sok fontos akadályt le kell győzni, sok olyat, amit egy szóban is össze lehet foglalni: kísértés. Erről beszél ebben az igeszakaszban. Ifjúság vasárnapján nehezen lehetne aktuálisabb témát találni.

Mi a kísértés? Az eredeti görög szó fordítható kísérletnek, próbálkozásnak, bizonyításnak. A kísértés tehát az ember hűségét, erejét, kitartását teszteli.

Jakab a Hegyi beszéd első szavával kezdi a témát. Boldog! A világ másképpen definiálja a boldogságot. Kísértés témában talán azt mondják: az a boldog, aki az adódó lehetőséget kihasználja a maga javára. Buta vagy, ha lemaradsz a tiltott gyümölcsről. Az Ige pedig azt mondja: boldog vagy, ha kitartasz. A rövid és hosszútávú boldogság közti különbség ez. Legyünk hosszú idei boldogok! Isten ezt szeretné.

A kísértés anyakönyvi kivonatát is olvashatjuk itt. Származása: nem Istentől van. Ne hárítsuk rá! Ő enged kísértésbe esni, kérjük is az Úrtól tanult imában, hogy ezt ne tegye. De nem Ő a hibás. Van tehát felelősségünk. Azt is látnunk kell, hogy ez specifikusan szívprobléma. Nem a viselkedéssel van baj, hanem a szívünkkel. Onnan a mélyről érkezik. Luther Márton mondja: „azt nem akadályozhatod meg, hogy a madarak elrepüljenek a fejed fölött, de azt igen, hogy fészket rakjanak a hajadban.” Isten előtt el kell majd számolnod azokkal a dolgokkal, amiket beengedsz az elmédbe, a szívedbe. A szívünk tehát erkölcsünk forrása. És még ott, idejében el kell tudni kapni azt, ami kísért.

Gyakran a testiség talajára toljuk át ezt a szót, de bizony egészséges dolgok is kaphatnak gellert és válhatnak kísértéssé. A jóságból jótékonykodás, alázatból alázatoskodás, határozottságból mások leuralása lehet. Egy jó gondolat vállhat önzővé, magamfelé hajolhat a kezem és a pokol felé vezető útra indulhatnak el a jó gondolatok is. Tudnom kell, ki motiválja tetteimet és ki irányítja azt? Ahhoz, hogy le tudjam győzni a kísértést, tudnom kell, hogy az az Isten, aki velem van, mire képes.

Kicsoda az Isten? Ő van mindenek felett. Nem érdemes kissebbel kezdeni. A világosság, a csillagok járása felett is Ő van. És ő a kísértés elleni harcban pont elég. Tőle jó jön, sőt igazán jó csak tőle jön. Minden napunkat, minden lelki harcunkat vele való kommunikációval kell kezdeni. Ezt imának hívják. Isten mit akarsz, hogy cselekedjem? Mit vársz el tőlem ma? Mindamellett, hogy ha nem is azonnal, de válaszol, tudnom lehet azt is, hogy Ő nem változik, azaz megbízható. Biztonságom a mindennapokban.

Mit akar Isten? A naponkénti válaszok mellett azt kell látnunk, akarja, hogy gyermekei legyünk. Ezért Ő mindent is megtett: elküldte Fiát, aki kiállta a próbát, Ő maga is kísértésekkel harcolt, és győzött. Akarsz a győzteshez tartozni? Ehhez a csatához ő adja a feltámadásának erejét is. Fel vagyunk vértezve. Éppen ezért, ha kísértésbe esünk, bátran kérjük a győztes Fiút énekünk szavaival is:

„Lelki próbáimban, Jézus, légy velem, El ne tántorodjék tőled életem. Félelem ha bánt vagy nyereség kísért, Tőled elszakadnom ne hagy semmiért.” (339,1)

Rácz Ervin,

Szigetlanka

Ima az ifjakért – ifjúság napja Szigetlankán

A Magyar Református Egyház az idei esztendőt az ifjúság szolgálata évének kiáltotta ki. Ennek megfelelően több program szólítja meg az ifjúságot. Ezen kívül a szeptember 21. idén az Ifjúság Napja lett, amit a Királyhágómelléken is több gyülekezet megtartott.

Ekképpen cselekedett a Szatmár-szigetlankai gyülekezet is, a vasárnap délelőtti istentiszteleten ifjak szolgáltak. Lázár Dániel olvasott igét, Barakonyi Dorottya imádkozott és Papp Krisztina vezetésével két éneket is elénekeltek: Meghívtál, hogy vízre lépjek, Mikor a szél szembe fúj.

Rácz Ervin lelkipásztor Jakab levele alapján hirdeti ebben az időszakban az Igét. Az igehirdetés-sorozat második részében a kísértésről beszélt: „Ne tévelyegjetek, szeretett testvéreim: minden jó adomány és minden tökéletes ajándék onnan felülről, a világosság Atyjától száll alá, akiben nincs változás, sem fénynek és árnyéknak váltakozása.” (Jak 1,17) A kísértés az ember hűségét, erejét, kitartását teszteli. Származását tekintve: nem Istentől van, tehát van felelősségünk a témát illetően. Ez specifikus szívprobléma, gyakran erkölcsösségünk sérül miatta, de egészséges dolgok kapnak gellert. A kísértések idején kell tudnunk azt, hogy kicsoda az Isten? Ő van mindenek felett, erőt ad, a feltámadás erejét. Tőle jó jön, sőt igazán jó csak tőle jön. Nem változik, azaz megbízható. Mit akar tőlünk az Isten? Gyermekei legyünk. Ezért Ő elküldte Fiát, aki kiállta a próbát, ellenállt a kisértésnek és adja nekünk is feltámadásának erejét. – biztatott az igehirdetés.

Az igehirdetés követően Oroszi Milán Szilárd részesült a keresztség sákramentumában. Növekedjen testben és lélekben, Isten áldásával.

Istentisztelet után a gyülekezet tagjai feladatot kaptak. A lelkipásztor a szigetlankai ifjúsági csapat minden tagjának nevét ráírta egy-egy cetlire. A gyülekezeti tagok kihúztak egy-egy nevet, a következő hónapban értük külön fognak imádkozni. A lelkipásztor ki is írta az ifisek Wats Up csoportjába: „E csoport tagjaiért, mától kezdve egy hónapig, legalább egy gyülekezeti tag imádkozik. Tudomásul szolgál.”

Pap

“Ezt cselekedd velük, amikor felszenteled őket, hogy papjaim legyenek…” (2Móz 29,1a)

Isten úgy gondolta jónak, hogy legyenek olyan emberek, akik a nap huszonnégy órájában, a hét hét napján Őt szolgálják, és erre legyenek elkülönítve.

Sokszor elfelejtem ennek a lehetőségeit, és ennek az áldását, hogy én az Urat lelkipásztorként, papként szolgálhatom teljes munkakörben, sőt azon is túl. Most nem megyek bele a lelkipásztor és a pap kifejezések különbözőségébe. Én lelkipásztornak definiálom magam, de Isten papjának is vallom magam, annak egyetemességével együtt.

Tudom, hogy az Úr akaratából lettem pap, és hálás vagyok, hogy Őt szolgálhatom, és életem legnagyobb művének azt tartom, ha embereket, személyeket közelebb vihetek az Úrhoz.

Ennek a lehetősége azonban az Újszövetségben mindenkire kiterjed. Mi reformátusok az egyetemes papság elvét valljuk. Ennek lényege, hogy a Krisztusban hívők az Istentől kapott felhatalmazás alapján egyben papok is, akik maguk képviselik Krisztust ebben a világban. Minden hívő pap. Való igaz, hogy Krisztus apostolai minden Krisztusban hívőt papnak neveznek, de nem a szolgálatra való tekintettel, hanem azért, mert miután a hívők mindnyájan királyokká és papokká tétettek Krisztus által, képesek vagyunk lelki áldozatot felajánlani Istennek.

Azért szeretem, ha nem egy erre a szolgálatra elkülönített pap végez szolgálatot, hanem egy egyszerű hívő is, mert rájuk nem mondhatják, hogy ez a dolguk. Én fizetést kapok a szolgálatokért, mert méltó a munkás a maga bérére. De, ha olyanok is szolgálnak, akik nem ebből élnek, méginkább megmutatja annak a hitelességét és őszinteségét. Éljünk bizonyságtevő életet! Ámen!

Rácz Ervin,

Szigetlanka

1. Jakab levele – A hit próbája

„Jakab, Istennek és az Úr Jézus Krisztusnak szolgája üdvözletét küldi a szórványban élő tizenkét törzsnek. Teljes örömnek tartsátok, testvéreim, amikor különféle kísértésekbe estek, tudva, hogy hitetek próbája állhatatosságot eredményez. Az állhatatosság pedig tegye tökéletessé a cselekedetet, hogy tökéletesek és hibátlanok legyetek, minden fogyatkozás nélkül.

Ha pedig valakinek nincsen bölcsessége, kérjen Istentől, aki készségesen és szemrehányás nélkül ad mindenkinek, és meg is kapja. De hittel kérje, semmit sem kételkedve, mert aki kételkedik, az olyan, mint a tenger hulláma, amelyet a szél sodor és ide-oda hajt. Ne gondolja tehát az ilyen, hogy bármit is kaphat az Úrtól, a kétlelkű és minden útján állhatatlan ember. A szegény sorsú testvér a méltóságával dicsekedjék,  a gazdag pedig megalázott voltával, mert elmúlik mindez, mint a mező virága. Mert felkel a nap nagy hőséggel, és elszárítja a füvet; a virága elhull, és szépsége elvész. Így sorvad el vállalkozásaiban a gazdag is.” (Jakab 1,1-11)

Kilencedik szolgálati évemet kezdem meg a Szatmár-Szigetlankai Református Egyházközségben. A délelőtt istentiszteleteken általában igehirdetés-sorozatokban igyekeztem átadni Isten üzenetét. Voltak témasorozatok a bizalomról, az identitásról, Isten ígéreteiről, fontos kérdésekről. Több ószövetségi könyvet áttanulmányoztuk: Jób, Prédikátor, Józsué, Dániel, Bírák. Újszövetségi sorozatok is voltak: Hegyi beszéd, Jézus példázatai, Kolosséi levél, Római levél.

Ezen az őszön, adventig, ha Isten is úgy akarja (!!!), akkor egy újabb újszövetségi könyv, Jakab levele alapján szólnak az igehirdetések. Néhány szó a levélről előljáróban: Szerzője Jézus Krisztus Urunk egyik féltestvére. Ő mégis úgy kezdi a levelet, hogy Isten és az Úr Jézus Krisztus szolgája. Nagy alázatról tesz tanúbizonyságot. A jeruzsálemi gyülekezet lelkipásztora lett, aki később vértanúhalált hal. Szegény és üldözött gyülekezet vezetője, aki ebben a levélben mindjárt az elején azzal bátorítja a gyülekezetet, hogy örömmel fogadják a próbákat. A könyv a hitből fakadó cselekedetekről szól, azaz arról, hogy mi a hit akcióban.

Nem tudom, hogy te, aki hallgatod, vagy olvasok a prédikációt, most éppen milyen próbákon mész át, de szeretném, ha Isten téged is bátorítana a próbák idején, vagy idejére. Merj erőt meríteni és tanulni tőle! 5 olyan üzenet következik, a fenti Ige alapján, amit érdemes a tarsolyba tenni, sőt gyakorlatba ültetni:

  1. A hit próbája mutatja meg annak eredetiségét

Hiszek én az Istenben, tiszteletes úr! – hallom a mentegetőző felszólalásokat és magyarázatokat arra, hogy miért nem járnak templomba. Hiszek, és tudok otthon is imádkozni. Ez magyarázkodó hit, vagy virtuális hit, nem az igazi. Gyerekes hit az, ami nem akar fejlődni, és nem akar erősödni. A hit eredetiségét a próbák mutatják igazán meg. Ha összeesik az első nyomástól, akkor bizony nem volt hit.

A próbák személyesen ismertetik meg Istent. Egészen addig hallottunk róla, láttuk, ahogy másoknál, bibliai szereplőknél vagy mai hívőknél hogyan cselekszik és működik. Amikor jönnek a próbák, akkor mi megyünk ki a táblához felelni. És van, hogy olyankor a tanár hallgat és van, amikor a legszemélyesebben tudunk beszélni vele.

Ez a lecke ma nagyon hiányzik. Ma tabutéma a halál, a szenvedés, a betegség. Jaj, csak erről ne beszéljünk! Félünk tőle, és elfordítjuk fejünket. A gyülekezetek is csapatösszerázókat, kirándulásokat, élményekkel teli alkalmakat szerveznek, amivel semmi baj nincs, de felkészülünk vele a próbákra? Erősítik a hitünket? Legyen ez is cél egy ilyen megszervezésekor! Igénk azt akarja elmondani ma, hogy nem könnyű ugyan a próba, de ne pánikolj be akkor, amikor érkezik, mert személyes Isteneddel együtt mész neki a feladatnak.

  1. A hitet a türelem segítségével gyakoroljuk

Türelem! Igen. Ez nehéz téma. Uram adj türelmet,… de azonnal! – mondjuk türelmetlenül. Két dolog mindenképpen szükséges ahhoz, hogy a türelmet kifejlesszük magunkban: az unalom és az idegesítő emberek.

Nagy hibát követ el a szülő akkor, amikor gyermeke minden percét be akarja táblázni. Az unalom serkenti a kreativitást. Nem kell őket sajnálni, ha néha unatkoznak. A türelmetlenség abban is meglátszik, amikor a fiatalból munkavállaló lesz és egyből a ranglétra tetején akarja magát látni.

A másik, amikor Istentől türelmet kérünk, akkor bizony sokszor olyan embereket ad mellénk, akik ezt a tulajdonságukat kimunkálják. Nem kellemes, de fogadjuk el az edzőtársat. Olyan ez, mint amikor a méhész a méhek között kell végezze a munkáját, és a csípések elviselése édes következményekkel jár. Jó edzést!

  1. A próbák bölccsé tesznek

Szeretnénk néha a homokórát megállítani, sőt az idő kerekét visszafelé pörgetni. Másképpen csinálnánk dolgokat. De tudjuk, ez nem lehetséges. Ehelyett kérhetünk bölcsességet a próbák idejére.

Amikor próbák érnek, a leggyakoribb kérdés az, hogy MIÉRT! Érdemes ez a kérdést két szóban feltenni: MI ÉRT? – azaz mi érett meg ezáltal. Másképpen hangzik. Bölcs kérdések még ilyenkor:

Mire akar Isten ezzel tanítani? Miben változzak?

A lényeg, hogy erősebben jöjjek ki belőle és nem hősködve. Látom ám, hogy megtörténik az önvállveregetés ilyenkor. Én is estem már ebbe a hibába. A próbák az alázatot kell, hogy kimunkálják bennünk és nem büszkeséget.

19. éve vagyok lelkipásztor. Bizony szolgálatom elején erősebben és könyörtelenebbül, bölcsködve és okoskodva prédikáltam a megpróbáltatásokról, közhelyeket és nagy szavakat puffogtatva. Most már látom, néha meghallgatni és csendben lenni is érdemes. Valamikor a csend többet mond. Adja Isten, hogy ne üres szavakat, hanem Lélekkel teli Igét közvetítsünk ilyenkor!

  1. A próbák nem ismernek kasztokat

A szegények azt gondolják, hogy a gazdagoknak nincsenek gondjaik. A gazdagok legyintenek a szegények problémáira. Pedig a próbák nem ismernek társadalmi rétegeket.

Aminap hallottam a hírekből, hogy a világ két ismert vezetője, világnagyhatalmak irányitói arról beszélgettek egymás között, hogy milyen jó lenne, ha tovább tartana az élet. Félnek a haláltól, pedig tényleg a legbefolyásosabb emberek között tartják őket számon. Nekik is van problémájuk. Van, amit Isten nélkül ők sem tudnak megvalósítani. Csak a fenn említett alázat vár kimunkálásra.

A szegényebb emberek irigységéből nem ment fel semmit a helyzetük. Bár az alázat könnyebben megy számukra, de ez nem magától értetődő.

Lehetsz bármilyen társadalmi helyzetben, a lépcső bármelyik fokán, bármikor kihívhatnak a táblához. Nem felelhetsz soha a másik emberre hivatkozva és mutogatva. Te vagy ott és nem más!

  1. A próbák célja

Mi az életcélod? Miket tűztél ki magad elé. Élmények? – talán megvoltak a nyár folyamán. Anyagiak? – mindig lesz újabb cél, másik autó, másik ház. Egy bizonyos életszínvonal elérése? – mi a határ? Tudás? – ami nemcsak magabiztosabbá, hanem önteltebbé is tesz? És mi lesz akkor, ha elpattan egy húr? Mivé lesz a tudás, az élmény? Mit kezdek akkor a jó életszínvonallal? Nem járok a felhők fölött, tudom, hogy sokmindenhez szükséges a pénz, de… Amikor a próbák miértjére keressük a választ, ezeken az utakon sok értelmet nem találunk! Lehetnek részcéljai ezek az életnek, de nem lehet ez éltünk főutcája! Mi a főút! Ki az út? Jézus.

A keresztyén élet célja: Jézus karaktere alakuljon ki, személyisége kirajzolódjon egyre inkább rajtam. Egyre jobban hasonlítsak rá. Ha ez a cél, érteni fogod a próbákat. És lesz olyan, amit később fogsz megérteni, és van amit igazán csak odaát. Ezen az úton sohasem vagy egyedül: Ő nem ad nagyobb próbát, mint amit vele együtt el ne tudnál hordozni. Ámen!

Rácz Ervin,

Szigetlanka

Karaktergyilkosság

“Ne terjessz hazug hírt!” (2Móz 23,1)

A Fake News betiltása már a Tórában jelen van. Minden emberről lehet rossz hírt terjeszteni. Kitalálok valamit róla, elterjesztem, majd hozzáteszem nagy bölcsen: nem zörög a haraszt, ha a szél nem fújja. Borzasztó!

Ez a módszer, ha karaktergyilkosságot akarunk elkövetni. A lejáratás, a személyes reputáció sárba döngölésére tett kísérlet, ahogy az Igéből is rájöhetünk, nem újkori találmány. A karaktergyilkosság közel egyidős az emberiséggel, Egyiptomtól az ókori Görögországon át az antik Rómáig a hatalomra törő ellenfelek eszköze volt, és az is maradt mind a mai napig. Ugyanakkor a hitelfosztásnak nem kizárólag ismert emberek eshetnek áldozatul. A lejáratás jelen van a hétköznapokban, a gazdasági életben, a munkahelyeken, a családban, szűkebb és tágabb közösségeinkben.

Ehelyett, ha már kinyitjuk a szánkat, terjesszünk jó hírt! Előbb keressünk három jó tulajdonságot a másik emberről és utána esetleg mondhatunk valami rosszat róla, de akkor már nem biztos, hogy szükséges, sőt! A hazug hír terjesztése helyett mondjunk jót és építőt. Például az evangéliumot. Mindenekelőtt az evangéliumot! Elmondani azt a hírt, hogy van Istenünk, aki úgy szerette a világot, hogy egyszülött Fiát adta érte, életmentő, örökéletmentő. Miért pazarolnánk hát hazug és leépítő hírek elmondására az időnket? Miért koptatnánk a nyelvünket leépítő szócsaták megvívására, ahelyett, hogy építő szavakat mondanánk dicsőítve szavainkkal és tetteinkkel az örökké élő Urat?

Ne légy megosztó! Ne ossz meg rossz hírt! Ne ossz, hanem szorozz! Szorozd meg a jó hírek számát, hiszen van jó hírünk: Jézus él. Ámen!

Rácz Ervin,

Szigetlanka