Szatmárnémeti-Szigetlankai Református Egyházközség

Reményt, békét adó és szeretetteljes imahéten vannak túl a szigetlankaiak. A viharokra felkészítő, abban nyugalmat és erőt adó igehirdetések mellett színes, változatos programok várták a gyülekezetet.

Január 26 és február 2 között a tisztviselő telepen található református templomban ökumenikus imahetet tartottak. Az üzenet Málta szigetéről érkezett mintegy kétezer éves távlatból, de aktuálisan az Apostolok cselekedeteiről szóló könyv 27. és 28 részei alapján. Belső és külső viharok ma is vannak, a remény elvesztése sok esetben életérzésünk. Isten nemcsak tanácsot, hanem erőt is ad ilyen helyzetben az evangélium által. A biztatást a viharos helyzetben benne levő Pál adja tovább. Meg is érkezett a 276 utas a szigetre, és a gyülekezet is SZIGET-LANKÁRA. A megmenekülés szigetén vendégszeretet várta Pálékat, és újabb csodahalmaz. Itt is mar a kígyó, az emberek véleménye által, de le lehet azt rázni a tűzbe és jöhet a gyógyulás.

A kezdő istentiszteleten Rácz Ervin szervező és házigazda lelkipásztor biztatott, Csiszér László és zenekara pedig felejthetetlen koncerttel vezetett a dicsőítésben. Hétfőn Kovács Zsuzsanna pusztadaróci református lelkipásztornő érkezett. Taraczközi Ferenc beregszászi lelkipásztor prédikációja előtt bizonyságtételt is hallhatott a gyülekezet. A testvérgyülekezeti kapcsolat kezdeményezése is megtörtént a kárpátaljaiakkal, folytatása következik. Szerdán Nagyszalontáról érkezett Mikló István Boldizsár egyházkerületi katekétikai előadó tanácsos. Csütörtökön az ökumenikus kapcsolatok erősitéseként Román János római katolikus plébános érkezett. Pénteken Dobai Zoltán ákosi-, szombaton pedig Kiss József szatmárpálfalvai lelkipásztor hirdetett Igét, mindketten főjegyzők a maguk egyházmegyéjében. Vasárnap Tolnai János patóházai lelkipásztor és a felesége Tolnai Zelma által vezényelt kórusa zárta a hetet.

A házigazda gyülekezet is aktivizálta magát a héten. A vendégszeretet gyakorlása mellett lelkes szolgálatok is hangzodtak. Reményik Sándor 130 évvel ezelőtt született költőnk versei közül egy nagy csokorra valót kapott egy héten át mindaz, aki rész vett az alkalmakon. A versek nemcsak a fülnek, a szívnek is hatottak. A helyi gyülekezet énekkara nemcsak énekelt, hanem tanította is az énekeket. Az ifjak tanulságos jeleneteket adtak elő, énekeltek és az alkalmak végén imádságban vezették a gyülekezetet. Egy kicsit más felállásban, de ez alkalommal is énekelt a Lanka Duó, de egy új zenekar az Ifjú Lanka Duó is bontogatta szárnyait. A gyermekek mutogatós énekei pedig örömöt vittek a szívekbe.

Mind a nyolc alkalommal, vasárnaptól vasárnapig, szép számba jelentek meg a hívek, más egyházközségekből és más felekezetekből is. Ugyanakkor mindegyik alkalmat, Szabó Tamás presbiternek köszönhetően, a legnagyobb közösségi oldalon is lehetett követni. Tették is ezt napjában többezren a világ különböző részeiről. Sok tekintetben adott reményt a szigetlankaiaknak az ökumenikus imahét. És erőt, mert forrásai Istenben vannak, mert hiszik, egyszer együtt a mennyben a végtelenségig gyakorolhatják a teljes egységet.

https://www.facebook.com/szigetlanka/videos/110456730408618/?epa=SEARCH_BOX

https://www.facebook.com/szigetlanka/videos/169911171004343/?epa=SEARCH_BOX

https://www.facebook.com/szigetlanka/videos/517679992287064/?epa=SEARCH_BOX

https://www.facebook.com/szigetlanka/videos/487938245483727/?epa=SEARCH_BOX

https://www.facebook.com/szigetlanka/videos/2661134100774223/?epa=SEARCH_BOX

https://www.facebook.com/szigetlanka/videos/2294112774023304/?epa=SEARCH_BOX

 

https://www.facebook.com/szigetlanka/videos/796926630782396/?epa=SEARCH_BOX

https://www.facebook.com/szigetlanka/videos/772586946565708/?epa=SEARCH_BOX

Ahogyan tavaly a Hanna Projekt, tavaly előtt pedig Pintér Béla koncertjén, úgy ez alkalommal Csiszér László és zenekara dicsőítésén tele templom felekezetközi közössége gazdagodott hitben a szigetlankai református templomban.

Vasárnap délután 17 órától az erdélyi születésű előadó és zenekara lendületes, friss, és élettel teli koncerttel ajándékozta meg az egybegyületeket, aki együtt énekelték az dicsőitő énekeket az együttessel.

Az Igét Rácz Ervin házazda lelkipásztor hirdette az imahét első napjára kijelölt igeszakasz alapján: „A vihar hevesen hányt-vetett bennünket, ezért másnap kidobálták a hajóterhet, harmadnap pedig a hajó felszerelését dobálták ki saját kezükkel. Mivel pedig sem a nap, sem a csillagok nem látszottak több napon át, és erős vihar tombolt, végül elveszett megmenekülésünk minden reménye. Minthogy már sokat éheztek is, Pál felállt közöttük, és így szólt: Az lett volna a helyes, férfiak, ha rám hallgattok, és nem indulunk el Krétából, hogy elkerüljük ezt a veszélyt és ezt a kárt.” (ApCsel 27,18-21) Amikor a megmenekülés minden reménye elvész, amikor jelképesen szólva a csillagokat sem látjuk, Istennél akkor is van reménységünk. Ehhez szükséges lépés a részünkről az, hogy a terhet dobjuk ki: büszkeség helyett jöjjön a megkönnyítő alázat, a képmutatás helyett pedig a felszabaditó én. S máris megkönnyebbül életünk hajója. A lelki szemetesládánkat ki kell üríteni, s egyháznak az ebben való segítségben rejlik egyik fő feladata.

Csiszér László a legnépszerűbb videómegosztó oldalon is megtalálható dalával, – melyet több mint kétmillióan láttak már, s ezzel a legnézettebb magyar keresztyén videók közé tartozik – válaszolt az igehirdetésre: Meghívtál, hogy vízre lépjek…” Buzgó imádság is elhangzott: „Ha akarod, megtisztíthatsz engem, Csak egy szóval mondd és él a lelkem, Légy segítségül hitetlenségemen… Dávid Fia, könyörülj rajtam, Érints meg ott, hol ember nem segít…” A kegyelem pedig áradt, örömmel, szabadon.

Ez az áradás folytatódhat a hét további részében is Szigetlankán.  Hétfőn Kovács Zsuzsanna Pusztadarócról, kedden Taracközi Ferenc Beregszászról, szerdán Mikló István Boldizsár Nagyszalontáról, csütörtökön Román János a Szatmári Egyházmegyei Caritas Szervezet vezérigazgatója jön a gyülekezetbe. Pénteken Dobai Zoltán ákosi lelkipásztor, szombat Kiss József szatmári egyházmegyei főjegyző, szatmárpálfalvai lelkész prédikál. Vasárnap Tolnai János patóházai lelkipásztor igehirdetésével és gyülekezeti kórusának szolgálatával zárja az imahetet. Az imahét során szolgálni fog a házigazda gyülekezet kórusa, nőszövetsége, ifjúsága, kátés- és gyermekcsoportja, valamint a Bízz Band és a Lanka Duó. A színesnek és tartalmasnak ígérkező programsorozatra várnak szeretettel mindenkit!

Vasárnap kezdődik az ökumenikus imahét Szatmár-Szigetlanka református gyülekezetében. 2020. január 26. és február 2. között, vasárnaptól vasárnapig  lesznek alkalmak. A vasárnapi kezdő és záró istentiszteletek 17 órától, a közöttük levők pedig 18 órától kezdődnek.

Vasárnap 17 órától Csiszér László és zenekara nyitja meg az alkalomsorozatot. Az egyik legnépszerűbb magyar keresztyén könnyűzenei előadó vallja: „az Egyház feladata: tanúságot kell tennünk a feltámadt és megdicsőült Jézus Krisztusról. Ezért élek, egyedül Őt akarom szolgálni. Célom, hogy minden ember találkozzon Vele, megismerje Őt, és az Ő szeretetét. Vízióm, hogy a magyar nép egy olyan nemzet legyen, ahol minden egyes ember a napját Istennel kezdi, Vele folytatja és Vele is fejezi be. Szeretném, ha minden magyar tartozna egy közösséghez, és a Szentlélek által vezetett imádságos életet élne. A zene számomra ebben eszköz. Hiszem, hogy meg fogom látni, amint Isten országa nagyhatalommal eljön az életünkbe.”

A hét további részében különböző helyről érkeznek igehirdetők a gyülekezetbe. Hétfőn Kovács Zsuzsanna Pusztadarócról, kedden Taracközi Ferenc Beregszászról, szerdán Mikló István Boldizsár Nagyszalontáról, csütörtökön Román János a Szatmári Egyházmegyei Caritas Szervezet vezérigazgatója jön a gyülekezetbe. Pénteken Dobai Zoltán ákosi lelkipásztor, szombat Kiss József szatmári egyházmegyei főjegyző, szatmárpálfalvai lelkész prédikál. Vasárnap Tolnai János patóházai lelkipásztor igehirdetésével és gyülekezeti kórusának szolgálatával zárja az imahetet.

Az imahét során szolgálni fog a házigazda gyülekezet kórusa, nőszövetsége, ifjúsága, kátés- és gyermekcsoportja, valamint a Bízz Band és a Lanka Duó. A színesnek és tartalmasnak ígérkező programsorozatra várnak szeretettel mindenkit!

Hitről, imádságról, gyülekezeti életről, s hasonló témákról kérdeztem a rám bízott gyülekezetet az elmúlt hónapokban. Minden szolgálatot végzőnek fontosak a visszajelzések, még akkor is, ha szívből valljuk: mindenért egyedül Istené a dicsőség. Nem megfelelési kényszertől felbuzdulva tettem ezt, mert tudom, hogy kinek kell tetszenem. Azonban azt is tudom, hogy a pásztornak ismernie kell a nyáját, s bár az ismeret így is nagyon kevés bennem, a válaszokkal sokat gazdagodtam, s ez alapján talán egy irányelvet is meg tudok fogalmazni.

Köszönöm annak a 153 gyülekezeti tagnak, aki kitöltötte a kérdőívet. Bátor dolog felvállalni ezeket a válaszokat, még így név nélkül is. Aki más gyülekezetből tekinti meg az eredményt, óvva intem az ítélkezéstől, sőt inkább másokat is bátoritok az őszinteségre. A keresztyénekkel kapcsolatos jogos(!) kritikák legtöbbször a képmutatást fogalmazzák meg. Jó lenne ezen gyógyítani. Az Áldott Orvos közel, lássuk a szigetlankai kórképet!

Általános hitéleti kérdések

Sajnos rögtön az első kérdésből kiderül: talán még magunkhoz sem merünk igazán őszinték lenni. Meglepő, hogy a több mint fele az egyház tanítása szerint tartja magát vallásosnak, sajnos azonban az alábbiakban ez megcáfolódik. Mint, ahogy az is, hogy a gyermekek hitbeli nevelését szinte mindenki fontosnak tartja, de karácsony ünnepkörén kívül sajnos nem sokan hozzák el gyermeküket vallásórára. Hitünk is van, s adja Isten, hogy olyan hitünk legyen, mely a legnagyobb próbákat is kiállja. Kérjük ezt Istentől az év Igéjével: „Hiszek! Segíts a hitetlenségemen!” (Mk 9,24b) Deklarált ateisták nem nagyon vannak, vagy nem jutott el hozzájuk a kérdőív, vagy nem is akartak válaszolni. Pedig vannak, akik hencegni is tudnak ezzel. Lelkük rajta!

Kicsit részletesebb kép hitéletünkről

S, hogy miért írtam feljebb azt, hogy magunkhoz sem vagyunk igazán őszinték? Nos, itt kapjuk meg a választ. Kétharmada a válaszolóknak ritkán, vagy soha nem olvas Bibliát. Református gyülekezetben, ahol azért ez fokozottabban is fontosabb. És ezért kérdezem én, azt, hogy hogyan lehet mégis 55% azoknak a száma, akik az egyház tanítása szerint vallásosak? Az rendben van, hogy sokan naponta, vagy naponta többször is imádkoznak, beszélnek Istenhez, de Isten mikor szólhat hozzánk? Soha, vagy ritkán? Örülök azonban annak, hogy a feltámadás hite sokak életét meghatározza, csak bátoritani tudok mindenki az élő reménységre, melyet Jézus Krisztusban kaphatunk meg! Vigasztaljon bennünket ez azokban a napokban, amikor szükségünk van erre!

Mit várunk az istentisztelettől?

A legtöbben feltöltődést várnak. Jogos, hiszen nagyon le tud meríteni bennünket a fárasztó hét. Éppen ezért nem fogok soha szándékosan neheztelni azokra, akik nem jönnek. Saját maguknak tesznek rosszat, és a lelki mazochizmus ellen nem léphetek fel kényszerrel. Több mint fele a kitöltőknek rendszeresen jár templomba, valószínű ezért is kapták meg ők a kérdőívet. A valóság azonban ennél durvább, sokan csak nagy ünnepen és emlékharangozás kapcsán érkeznek eljönni, vagy még akkor sem. Csak imádkozni tudok azért, hogy ragadja meg őket is egyszer Krisztus. Megnyugvás, bűnbocsánat, remény – ez az, amit várunk az istentisztelettől leginkább. Adja Isten, hogy legyen is igazi békességünk, s ne csak álnyugtunk! Szent teher a lelkipásztor számára, hogy a prédikáció ragadja meg a leginkább a gyülekezetet. Az ének és az ima is fontos helyen végzett, mert valóban fontos.

Gyülekezeti tükör

A közösség egy kicsit tükörbe is nézett, mint végülis minden istentiszteleten teszi. Az, hogy nekünk mi a véleményünk magunkról, mérvadó ugyan, de mégis az a fontosabb, hogy Isten mit mond rólunk. Tegyünk többet közösségünkért, van hova fejlődni! És igen, a piszkos anyagiakról is kell beszélni… de ha valaki tud más módszert is, amivel a közösséget segítheti, szóljon és tegyen!

Hiszek az igehirdetésben

Isten Igéjének hirdetése Isten Igéje. Ez reformációi alapelv, amit minden önhittség nélkül, bátran vallhatok. Itt arra is kértem a megkérdezetteket, hogy fogalmazzák meg azt, milyen témáról szeretnének igehirdetéseket hallani. Én mindenképpen az Igét fogom hirdetni, de tudom, hogy Isten Szava mindennapi kérdésekre ad választ. Mindenre Jézus ugyan a válasz, de mi a kérdése? – ez is fontos. Nem fogok attól „elszállni”, hogy megfelelő időtartamúnak, tanulságosnak és érthetőnek tartják a prédikációimat, és az sem keserít el, ha néhányan ezt másképp látják. A kritika jó, megpróbálunk javítani rajta. Nem tetszeni akarok, Isten szócsöve szeretnék lenni, ezért hiszek az igehirdetésben.

Liturgiai kérdések

Vannak szakembereink, akik minden bizonnyal jobban tudják azt, hogy minek, hol és hogyan van helye az istentiszteleten. Azért tettem fel ezeket a kérdéseket, hogy legalább gondolkodjuk el ezeken. Vannak, akik a kérdést sem igazán értették, és ezért jó tisztázni ezeket, hogy megértsék. Például a „Mi Atyánk…” és a „Hiszek egy…” új fordításától, láttam, sokan féltek, pedig nincs akkora eltérés, amitől tartani kelljen. Ha a zsinatunk úgy dönt, hogy az új fordítást és liturgiát kell majd bevezetni, és ezt tudomásunkra is hozza, minden további nélkül, mégegyszer mondom: félelem nélkül elfogadhatjuk azt. Az éneklés kapcsán pedig bátorítanék mindenkit, kövesse a kántort a ritmusos éneklésben, hiszen ezek az énekek így íródtak. A kántor pedig nem arra van, hogy kisérje az énekünket, hanem azért, hogy vezesse azt.

Személyes üzenetek

Hálás vagyok mindazoknak, akik „tollat” ragadtak, és személyesen nekem, mint lelkipásztornak is üzentek. Tényleg köszönöm a kritikus megjegyzéseket is.

Messze túlnyomó többségben voltak a bátoritó CSAK ÍGY TÖVÁBB! – üzenetek. Minden szót köszönök. Azoknak az embereknek a tanácsára nem tudok, mert nem akarok hallgatni, akik SOHA nem olvasnak Bibliát, de azokat is megfontoltam.

Három félmondattal válaszolnék ezekre a megjegyzésekre: 1. vannak dolgok, amiken megpróbálok változtatni. 2. vannak dolgok, amiken valószínű nem fogok tudni változtatni. 3. és vannak, amiken nem is akarok változtatni. Mégpedig azon nem akarok változtatni, hogy a változás lehetőségét nyújtsam szüntelen a gyülekezetnek. Tehát a változtatási szándékaimon nem akarok változtatni! Szükségünk van arra, hogy MODERN gyülekezet legyünk, és azt is látom, hogy ettől is idegenednek néhányan. Semmi mást nem akarok ezzel üzenni, mint azt, hogy az Isten üzenete nem régi dolgokra ad magyarázatot csupán, hanem ma is ÉLÓ és HATÓ! „Aki azt akarja, hogy az egyház maradjon meg olyannak, amilyen, az nem akarja, hogy az egyház megmaradjon.” (Klaus Douglass)

Én hálás vagyok Istennek azért, hogy ezt a gyülekezetet vezethetem, annak pásztoraként. Igyekszem ezt a továbbiakban is az igazi pásztor, Jézus Krisztus követésében tenni.

Rácz Ervin,

szigetlankai lelkipásztor