Kórkép – Kérdőív a szigetlankai református gyülekezetben

Hitről, imádságról, gyülekezeti életről, s hasonló témákról kérdeztem a rám bízott gyülekezetet az elmúlt hónapokban. Minden szolgálatot végzőnek fontosak a visszajelzések, még akkor is, ha szívből valljuk: mindenért egyedül Istené a dicsőség. Nem megfelelési kényszertől felbuzdulva tettem ezt, mert tudom, hogy kinek kell tetszenem. Azonban azt is tudom, hogy a pásztornak ismernie kell a nyáját, s bár az ismeret így is nagyon kevés bennem, a válaszokkal sokat gazdagodtam, s ez alapján talán egy irányelvet is meg tudok fogalmazni.

Köszönöm annak a 153 gyülekezeti tagnak, aki kitöltötte a kérdőívet. Bátor dolog felvállalni ezeket a válaszokat, még így név nélkül is. Aki más gyülekezetből tekinti meg az eredményt, óvva intem az ítélkezéstől, sőt inkább másokat is bátoritok az őszinteségre. A keresztyénekkel kapcsolatos jogos(!) kritikák legtöbbször a képmutatást fogalmazzák meg. Jó lenne ezen gyógyítani. Az Áldott Orvos közel, lássuk a szigetlankai kórképet!

Általános hitéleti kérdések

Sajnos rögtön az első kérdésből kiderül: talán még magunkhoz sem merünk igazán őszinték lenni. Meglepő, hogy a több mint fele az egyház tanítása szerint tartja magát vallásosnak, sajnos azonban az alábbiakban ez megcáfolódik. Mint, ahogy az is, hogy a gyermekek hitbeli nevelését szinte mindenki fontosnak tartja, de karácsony ünnepkörén kívül sajnos nem sokan hozzák el gyermeküket vallásórára. Hitünk is van, s adja Isten, hogy olyan hitünk legyen, mely a legnagyobb próbákat is kiállja. Kérjük ezt Istentől az év Igéjével: „Hiszek! Segíts a hitetlenségemen!” (Mk 9,24b) Deklarált ateisták nem nagyon vannak, vagy nem jutott el hozzájuk a kérdőív, vagy nem is akartak válaszolni. Pedig vannak, akik hencegni is tudnak ezzel. Lelkük rajta!

Kicsit részletesebb kép hitéletünkről

S, hogy miért írtam feljebb azt, hogy magunkhoz sem vagyunk igazán őszinték? Nos, itt kapjuk meg a választ. Kétharmada a válaszolóknak ritkán, vagy soha nem olvas Bibliát. Református gyülekezetben, ahol azért ez fokozottabban is fontosabb. És ezért kérdezem én, azt, hogy hogyan lehet mégis 55% azoknak a száma, akik az egyház tanítása szerint vallásosak? Az rendben van, hogy sokan naponta, vagy naponta többször is imádkoznak, beszélnek Istenhez, de Isten mikor szólhat hozzánk? Soha, vagy ritkán? Örülök azonban annak, hogy a feltámadás hite sokak életét meghatározza, csak bátoritani tudok mindenki az élő reménységre, melyet Jézus Krisztusban kaphatunk meg! Vigasztaljon bennünket ez azokban a napokban, amikor szükségünk van erre!

Mit várunk az istentisztelettől?

A legtöbben feltöltődést várnak. Jogos, hiszen nagyon le tud meríteni bennünket a fárasztó hét. Éppen ezért nem fogok soha szándékosan neheztelni azokra, akik nem jönnek. Saját maguknak tesznek rosszat, és a lelki mazochizmus ellen nem léphetek fel kényszerrel. Több mint fele a kitöltőknek rendszeresen jár templomba, valószínű ezért is kapták meg ők a kérdőívet. A valóság azonban ennél durvább, sokan csak nagy ünnepen és emlékharangozás kapcsán érkeznek eljönni, vagy még akkor sem. Csak imádkozni tudok azért, hogy ragadja meg őket is egyszer Krisztus. Megnyugvás, bűnbocsánat, remény – ez az, amit várunk az istentisztelettől leginkább. Adja Isten, hogy legyen is igazi békességünk, s ne csak álnyugtunk! Szent teher a lelkipásztor számára, hogy a prédikáció ragadja meg a leginkább a gyülekezetet. Az ének és az ima is fontos helyen végzett, mert valóban fontos.

Gyülekezeti tükör

A közösség egy kicsit tükörbe is nézett, mint végülis minden istentiszteleten teszi. Az, hogy nekünk mi a véleményünk magunkról, mérvadó ugyan, de mégis az a fontosabb, hogy Isten mit mond rólunk. Tegyünk többet közösségünkért, van hova fejlődni! És igen, a piszkos anyagiakról is kell beszélni… de ha valaki tud más módszert is, amivel a közösséget segítheti, szóljon és tegyen!

Hiszek az igehirdetésben

Isten Igéjének hirdetése Isten Igéje. Ez reformációi alapelv, amit minden önhittség nélkül, bátran vallhatok. Itt arra is kértem a megkérdezetteket, hogy fogalmazzák meg azt, milyen témáról szeretnének igehirdetéseket hallani. Én mindenképpen az Igét fogom hirdetni, de tudom, hogy Isten Szava mindennapi kérdésekre ad választ. Mindenre Jézus ugyan a válasz, de mi a kérdése? – ez is fontos. Nem fogok attól „elszállni”, hogy megfelelő időtartamúnak, tanulságosnak és érthetőnek tartják a prédikációimat, és az sem keserít el, ha néhányan ezt másképp látják. A kritika jó, megpróbálunk javítani rajta. Nem tetszeni akarok, Isten szócsöve szeretnék lenni, ezért hiszek az igehirdetésben.

Liturgiai kérdések

Vannak szakembereink, akik minden bizonnyal jobban tudják azt, hogy minek, hol és hogyan van helye az istentiszteleten. Azért tettem fel ezeket a kérdéseket, hogy legalább gondolkodjuk el ezeken. Vannak, akik a kérdést sem igazán értették, és ezért jó tisztázni ezeket, hogy megértsék. Például a „Mi Atyánk…” és a „Hiszek egy…” új fordításától, láttam, sokan féltek, pedig nincs akkora eltérés, amitől tartani kelljen. Ha a zsinatunk úgy dönt, hogy az új fordítást és liturgiát kell majd bevezetni, és ezt tudomásunkra is hozza, minden további nélkül, mégegyszer mondom: félelem nélkül elfogadhatjuk azt. Az éneklés kapcsán pedig bátorítanék mindenkit, kövesse a kántort a ritmusos éneklésben, hiszen ezek az énekek így íródtak. A kántor pedig nem arra van, hogy kisérje az énekünket, hanem azért, hogy vezesse azt.

Személyes üzenetek

A képen a következők lehetnek: Rácz Ervin-Lajos, mosolyog

Hálás vagyok mindazoknak, akik „tollat” ragadtak, és személyesen nekem, mint lelkipásztornak is üzentek. Tényleg köszönöm a kritikus megjegyzéseket is.

Messze túlnyomó többségben voltak a bátoritó CSAK ÍGY TÖVÁBB! – üzenetek. Minden szót köszönök. Azoknak az embereknek a tanácsára nem tudok, mert nem akarok hallgatni, akik SOHA nem olvasnak Bibliát, de azokat is megfontoltam.

Három félmondattal válaszolnék ezekre a megjegyzésekre: 1. vannak dolgok, amiken megpróbálok változtatni. 2. vannak dolgok, amiken valószínű nem fogok tudni változtatni. 3. és vannak, amiken nem is akarok változtatni. Mégpedig azon nem akarok változtatni, hogy a változás lehetőségét nyújtsam szüntelen a gyülekezetnek. Tehát a változtatási szándékaimon nem akarok változtatni! Szükségünk van arra, hogy MODERN gyülekezet legyünk, és azt is látom, hogy ettől is idegenednek néhányan. Semmi mást nem akarok ezzel üzenni, mint azt, hogy az Isten üzenete nem régi dolgokra ad magyarázatot csupán, hanem ma is ÉLÓ és HATÓ! „Aki azt akarja, hogy az egyház maradjon meg olyannak, amilyen, az nem akarja, hogy az egyház megmaradjon.” (Klaus Douglass)

Én hálás vagyok Istennek azért, hogy ezt a gyülekezetet vezethetem, annak pásztoraként. Igyekszem ezt a továbbiakban is az igazi pásztor, Jézus Krisztus követésében tenni.

Rácz Ervin,

szigetlankai lelkipásztor

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük