A pillanat

“És amikor azok távozni akartak tőle, azt mondta Péter Jézusnak: Mester, jó nekünk itt lennünk, készítsünk három sátrat: neked egyet, Mózesnek egyet és Illésnek egyet. Mert nem tudta, mit beszél.” (Lk 9,33)

A pillanat, amikor önfeledt és megmagyarázhatatlan örömöt érzek: olyan jó volna ezt tartósítani, megállítani. Bárcsak lenne egy gomb, amitől ez meg is történne. Aztán minden elmúlik egyszer, ami megkezdődött.

Ott vagyok az esküvőmön, kattan a fényképezőgép, tele vagyok mosollyal. Ez is elmúlik. Ott vagyok gyermekem keresztelőjén, konfirmálásán, ballagásán, esküvőjén… hiába rögzítjük, stabilizáljuk a képet, ez is el fog múlni.

Talán félünk, mert az ember életének ideje hetven, vagy nyolcvan esztendő, és nagyobb részük nyomorúság. (90. zsoltár) És bizony jön a nyomorúság: kudarcok, félelem, betegágy, gyász, fájdalom, kétségek, kihívások…

Mert jó a hegyen lenni, de a völgyben kell tenni. És amikor elővesszük a hegyen készült képeket, erőt tud adni a völgyben. De a gödörben megszerzett emlékek is alázatra tanítanak, ott a hegyen is. Ámen!

Rácz Ervin,

Szigetlanka

A környezetvédelemről Szigetlankán

A Székelykapuk-Zöldkapuk nemzetközi versenyprogram keretén belül a Kölcsey Ferenc Főgimnázium néhány diákja érkezett Szigetlankára, hogy felhívja a figyelmet a környezetvédelemre.

Szombaton az Szigetlankai Emmaus Gyülekezeti Házban, a vallásórán és a konfirmációs előkészítőn is, plakátok segítségével, szemléletesen és érthetően adtak néhány gyakorlatias tanácsot a környezettudatosabb életvitelhez a diákok. Musila Vivien szigetlankai ifjú vezetésével érkeztek a fiatalok, Rácz Ervin lelkipásztor pedig abbéli örömét fejezte ki, hogy voltaképpen a teremtésvédelemre hívták fel a figyelmet, ami keresztyén életprogram is.

Isten eszközeként – szigetlankaiak Ákoson

Maradandó lelki élményben volt része a szigetlankaiaknak Ákoson, nemcsak a gyönyörűen felújított templom látványa, hanem a megélt testvéri közösség miatt is. A szigetlankaiak igehirdetéssel, énekekkel és szavalattal szolgáltak az alkalmon.

Imahét zajlik ezen a héten Ákos református gyülekezetében. Szerdán délután a szigetlankaiak voltak hivatalosak az alkalomsorozat egyik részére. Dobai Zoltán házigazda lelkipásztor köszöntése után az éneklő gyülekezet a klasszikus énekeskönyvi és az ifjúsági énekeket is szívből, hangosan énekelte. Az Igét Rácz Ervin Szatmár-szigetlankai lelkész hirdette: „Mert ma éjjel elém állt annak az Istennek az angyala, akié vagyok, és akinek szolgálok. Ez azt mondta: Ne félj, Pál, neked a császár elé kell állnod, és Isten neked ajándékozta mindazokat, akik veled vannak a hajón. Ezért bizakodjatok, férfiak! Én hiszek az Istennek, hogy úgy lesz, ahogyan nekem megmondta. Egy szigetre kell kivetődnünk.” (ApCsel 27,23-26) A hitről és bizalomról szóló igehirdetésben a lelkipásztor elmondta, bátran élhetünk úgy, mint Isten tulajdonai. És akkor a szabaditással együtt annak célját is meg fogjuk látni. Eszközök lehetünk az Isten kezében, és megtapasztaljuk, mennyi mindenkit ad ajándékba, akikkel szemben felelősséget érezhetünk és akiknek közösségébe világitanunk kell.

A Lanka Duó, azaz Papp Krisztina és Csorvási Mihály énekei válaszoltak az igehirdetésre: “Mondd el a jóhírt százszor, Ezerszer, hogyha kell! Ne kíméld magad, Csak hirdesd, hirdesd! Kiáltsd szíved mélyéről: A mennyben sok a hely! Világíts bátran és Hirdesd, hirdesd!” Kupán Erzsébet minőségi, kifejező és üzenettel teli szavalata is gazdagított.

 A tartalmas istentiszteletet követően a vendég szigetlankaiak örömmel és csodálva tekintették meg a felújított ákosi református templomot. A templom eredetileg az Ákos nemzetség monostorának temploma volt. Első írásos említése 1342-ből származik, de régészeti és művészettörténeti megfontolások alapján a monostor és a templom építését a 12. század második felére teszik. 1597-ben a település és a templom reformátussá lett. 2017-ben tették közzé, hogy európai uniós források felhasználásával teljes külső és belső felújításra kerül sor, mely mára meg is történt. Szatmár megye egyik legértékesebb ékköve. A szigetlankaiak pedig megtapasztalhatták, hogy nemcsak műemléktemplom, hanem élő gyülekezet is köthető a községhez.

Rendezve

“Jézus ezt mondta: Egy hitelezőnek volt két adósa: az egyik ötszáz dénárral tartozott, a másik ötvennel.” (Lk 7,41)

Az az igazság, hogy adósok vagyunk mind. A vádaskodás, a mentegetőzés, a magyarázkodás pedig nemhogy csökkenti, hanem növeli az adósságunkat. Mire indít engem az, ha ezt tudom?

Mindenekelőtt őszinte bocsánatkéréssel adósságom rendezését kérem. Jézus mindent fizetett. No, de hogyan tovább? Van tovább? Ha nincs, „akkor hogyan menekülünk meg mi, ha nem törődünk ilyen nagy üdvösséggel, amelyet az Úr hirdetett először?” (Zsid 2,3)

Ha valóban komolyan veszem azt, hogy adósságom rendezve van, akkor:

  1. Szárnyalok – a szabadságom felelősségteljes tulajdonosa vagyok
  2. Hálából életemet az Úrnak szentelem, Ő lesz az első helyen
  3. Az emberekre nem úgy tekintek, mint az ebédemre, hanem mint Isten által teremtett személyekre, esetleg testvéreimre
  4. Nem ítélkezem, nem én választom el a juhokat a kecskéktől. Nekem nem kell találnom embereket, akikhez képest én jó vagyok. Nincs szükségem erre.
  5. S jön a dugulás-elhárítás, Isten kegyelme nem ragadhat le nálam.

Ma kinek kell megbocsátanod?

Ámen!

Rácz Ervin,

Szigetlanka

Doki

“Jézus pedig azt válaszolta: Nem az egészségeseknek van szükségük orvosra, hanem a betegeknek.” (Lk 5,31)

Ha valaki hitelesen le tudja írni Jézusnak ezt a válaszát, akkor az maga Lukács doki. No, de ki az egészséges? Mi az egészség? Mi az egész?

Házasság hetében, és nemcsak, a választ így tudom leírni: a feleségem és én együtt vagyunk az egész, mint Isten képmása, hasonlatossága. Ennek a kapcsolatnak a jobbítása, fejlődése az egészség útja.

Függőleges szinten azonban az Istennel való kapcsolatomtól függ az egészségem. A lelki-testi egészem. Nélküle csak vergődők, mint hal a parton, szükségem van éltető vizére.

Van olyan, akinek erre nincs szüksége? Jézus mondatában van ám egy kis irónia: aki úgy gondoljon magát egészségesnek, hogy nincs szüksége az Áldott Orvosra, hát legyen neki hite szerint. Boldogok a betegek, akik rájöttek, szükségük van Jézusra, mert övék a teljes gyógyulás és az Isten Országa! Ámen!

Rácz Ervin,

Szigetlanka

Segíts te is! Szigetlankán

Otthonra lelt a Segíts te is! – Ajuta si tu! Egyesület Szigetlankán. Az egyesület péntekenként idén a Szatmár-Szigetlankai Református Egyházközség Emmaus Gyülekezeti Házában tevékenykedik és szeretetteljes programokat kínál mindazon gyermekeknek, akik örömmel érkeznek el az alkalmakra.

Pop Leila az egyesület egyik vezetője lapunknak elmondta, hogy mintegy kilencven gyermek, negyvenegy család tartozik a csapathoz. Nagyon boldogok, mert a hivatalosan három éve működő egyesületnek végre van egy állandó helye a szigetlankai gyülekezeti házban. Egyébként eddig is megszervezték a gyermeknapokat, táborokat. Az önkénteseket e hónap 29-én szánkózni viszik. Az Emmaus házba kézművességet, (bútorfestés, gyöngyözés, kosárfonás) néptáncot oktatnak. Várnak szeretettel a programokra mindenkit, nemcsak hátrányos helyzetű gyermekeket, hanem azokat is, akik a „kütyüs” világban elfelejtettek boldogok lenni. Egy társasjáték, egy közös teázás, egy ebéd során épülnek és örömmel töltődnek. Önkénteseket is várnak, ifjakat, akik hajlandóak tenni is a közösségért. Azok, akik ezt szervezik, akár vezetőként, akár önkéntesként, nagyrészt szintén hátrányos helyzetű családból jönnek, saját bőrükön tapasztalták Isten gondviselését, és lelkesen, lendületesen és tiszta szívvel végzik feladatukat, szolgálatukat.

A Szatmárnémeti-Szigetlankai Református Egyházközség Presbitériuma a közösségi oldalon vette észre az egyesületet, ugyanakkor Kereskényi Noémi az RMDSZ városi nőszervezetének vezetője is felhívta rájuk a figyelmet. Örömmel adtak helyet a tevékenységeknek.

A szigetlankai gyülekezetre amúgy is jellemző, hogy pezseg benne az élet, a pénteki programok pedig ezt mégjobban alátámasztják. No, de nemcsak hellyel és meleggel kínálják őket, ugyanis néhány gyülekezeti tagot már tettre ösztönzött a gyermekek ottléte, süteményt, tortát sütöttek nekik szeretetből. Rácz Ervin szigetlankai lelkipásztor nemtitkolt célja emellett, hogy az ifjai is csatlakozzanak az önkéntesekhez, és az önzetlen szeretet továbbadása mellett mégjobban tudják saját életüket is értékelni. Minden pénteken 15 órától szeretettel várnak minden gyermeket foglalkozásra és minden önkéntességre vágyót tevékenységre. Öröm, vidámság, szeretet és csillogó szemek várnak mindenkit. Aki pedig támogatni szeretné az ügyet keresse fel az egyesületet vagy a gyülekezetet.

Gurítottak a patóházai és szigetlankai ifjak

Közös programon vettek részt a Patóházai- és a Szatmár-Szigetlankai Református Egyházközség ifjai. Bowlingozás, pizzázás rázta össze a közösségeket.

Pénteken késődélután találkoztak a két jólműködő ifjúsági közösség tagjai egy szatmárnémeti bowling-teremben. Tolnai János patóházai és Rácz Ervin szigetlankai lelkipásztor már régóta keresi azt az időpontot, melyen a két ifi együtt vesz részt egy kikapcsoló közösségi alkalmon. Nem volt áhítat, most nem volt Ige, sem bibliaóra, de mégis volt üzenete az alkalomnak. A szórakozás mellett egymással is beszélgethettek az ifisek, jól érezték magukat, barátságok is kialakulhattak és mindenképpen jól érezték magukat, és ez egy keresztyén közösségen belül is szempont. Mindkét ifi jutalom- és bátoritásként vett részt az alkalmon. A szigetlankai ifjak közül azok voltak jelen, akik az elmúlt héten buzgón szolgáltak a gyülekezet imahete alkalmából. Legközelebb Patóházán találkoznak.

Taroltak a fiatalok, akik, ahogyan már tudjuk az egyháznak nemcsak a jövője, hanem a jelene is. Ahol érzik a szeretetet és a törődést, ott ők is jelen lehetnek és aktívvá válhatnak.