Hitness

“Az apostolok azt mondták az Úrnak: Növeld a hitünket!” (Lk 17,5)

Több keresztyén embertől hallottam, láttam olyan megnyilvánulást a napokban, amelyben kicsit megfeddi a kételkedőket hitük kicsinysége miatt. Nem akarom én ezeket most megítélni, biztos vagyok abban, hogy legtöbbjük szeretettel tette és a címzettek érdekében.

Kicsi a hitetek? Én azt mondom, nem is baj, pláne ha most ezt be is vallod. Elég, ha olyan kicsi, mint a mustármag, csak Jézustól kérd, hogy növelje!

Isten mentsen meg bennünket a hitbajnokoktól, azoktól, akik a hitük edzettségével dicsekednek, mert nincs szükségünk az „elit” hívőkre, „hitness” bajnokokra. Akik azt gondolják, hogy az ő hitük, főleg az önhittségük segít a bajban, jó, ha szólok: álljanak le ezzel, mert a próba idején összeroppannak, sőt másoknak is ártanak vele.

„Hiszek, segíts hitetlenségemen!” (Mk 9,24) – ez az az alázatos ima, amire válaszként Jézus növeli hitünket. És, hogy ha a próba eszközét adja, hogy erősítse hitedet, fogadd el, és tedd a dolgod! És, hogyha túl vagy a próbán, ne azzal dicsekedj, hogy milyen erős volt a te hited, hanem adj hálát hited forrásának, mely kiapadhatatlan.

Növelje Jézus hitünket! Kérjük alázattal! Ámen!

Rácz Ervin,

Szigetlanka

Nőnapi szeretetkamatoztatás Szigetlankán

Hétről hétre, minden hétfőn lelkes nőszövetségi csapat gyűl össze a Szatmárnémeti-Református Egyházközség Emmaus Gyülekezeti Házában, nemcsak csigatészta készítés végett, hanem legfőképpen Istennel és egymással való közösségbe lépni.

A Szigetlankai Református Egyházközség Károlyi Zsuzsanna Nőszövetségének tagjai hétfőn nőnapot tartottak, hálát adva Istennek azért, hogy nőként, asszonyként, anyaként és nagymamaként szolgálhatnak a közösség felé Istennek.

Rácz Ervin szigetlankai lelkipásztor a bibliaolvasó kalauz szerinti napi Igével köszöntött: “Amikor vendégséget szerzel, hívd a szegényeket, csonkabonkákat, sántákat, vakokat, és boldog leszel, mivel nem fizethetik vissza neked, de viszonzásban részesülsz majd az igazak feltámadásakor.” (Lk 14,13-14) A jellemedet leginkább az mutatja meg, hogy miként bánsz azokkal, akiktől semmit nem vársz viszonzásul. Haszonelvű világunkban életünk azon momentumai is megfertőződnek, amelyek az önfeledt örömről kellene, hogy szóljanak. S, ha már haszon és befektetés, közelítsük meg innen a helyzetet! Abba szoktunk befektetni, amit fontosnak tartunk. Az örök élet kérdése számunkra mennyire fontos? Jézus egyértelműen kimondja, hogy valamit viszonzásul csak az igazak feltámadásánál fogunk megkapni. abban az országban pedig csak egy fajta valutát fogadnak el: a szeretetet! – mondta áhítatában a lelkész.

Ezt a szeretetet gyakorolták és kamatoztatták az ezen az alkalmon is. Maskulik Klára, Rácz Enikő egyházközségi nőszövetségi elnökök, valamint Csorvási Margit alelnök és Erdei Enikő titkár szervezésében ajándékot is kaptak a tagok, melyet a fiatalember adott át, de Csorvási Béla főgondnok és Kovács Tibor gondnok is ajándéktortával kedveskedett, édeskedett a gyülekezet nevében.

Valuta

“Amikor vendégséget szerzel, hívd a szegényeket, csonkabonkákat, sántákat, vakokat, és boldog leszel, mivel nem fizethetik vissza neked, de viszonzásban részesülsz majd az igazak feltámadásakor.” (Lk 14,13-14)

A jellemedet leginkább az mutatja meg, hogy miként bánsz azokkal, akiktől semmit nem vársz viszonzásul.

Haszonelvű világunkban életünk azon momentumai is megfertőződnek, amelyek az önfeledt örömről kellene, hogy szóljanak. Ilyen a vendégfogadás. Láttam már befolyásos emberek körül forgolódó embereket, akikről lerít az, hogy egyébként semmi kedvük nem lenne az egészhez, de azért csinálják, mert reménykednek cserében egy pozícióban, haszonra számítanak.

Nem akarom én támadni a lagzik szokását, mert az abból befolyó bevétel lehet az ifjú pár kezdőlökete a közös életük elején, de meg tudja fojtani a hangulatot az, ha nem elvárt bevétel érkezik be. S, valljuk be, abban a pillanatban nem az kellene a legfontosabb legyen!

S, ha már haszon és befektetés, közelítsük meg innen a helyzetet! Abba szoktunk befektetni, amit fontosnak tartunk. Az örök élet kérdése számunkra mennyire fontos? Jézus egyértelműen kimondja, hogy valamit viszonzásul csak az igazak feltámadásánál fogunk megkapni. Abban az országban pedig csak egy fajta valutát fogadnak el: a szeretetet! Ámen!

Rácz Ervin,
Szigetlanka

Kamuprofil

„Jaj nektek, mert olyanok vagytok, mint a jeltelen sírok, és az emberek, akik azokon járnak, mit sem tudnak róla!” (Lk 11.44)

Úgy látszik nem csak ma divat a kamuprofil. Akkor is voltak olyan emberek, akik nem a valóságot mutatták magukról. Ma csak a maszk más, pedig vége a farsangnak.

Jézus azért elég durva módon fogalmaz, ez nem PC (polkorrekt) No, de őszinte, és mindenképpen a legjobbat szeretné még azoknak is, akikről ezt mondja. Nem jó megjátszani magunkat. Rengeteg fölösleges energiavesztést spórolnánk meg akkor, ha mernénk azok lenni, akik valójában vagyunk.

Az emberek nemcsak járkálnak, hanem taposnak is. És, ha te egy jeltelen, érzés nélküli embernek mutatod magad, rajtad is fognak tapodni, mert nem tudják, hogy ott érzés lakozik, hiszen nem is mutatod. Azt kérdezik, hogy vagy, te azt mondod: jól, közben pedig csak takarsz, jeltelenítesz. Vagy éppen mindig csak egyhangúan panaszkodsz, a hála érzése, lüktetése hiányzik belőled, az sem az élet jele. És ők taposnak, te pedig csak nyelsz. Biztos, hogy ez a jó megoldás? Ne keményedj és ne add fel!

Tudom, megvan rá a jogos magyarázatod. Az élet tett ilyenné. Hidd el, van, aki a jeltelen sírokat is fel tudja támasztani. Ő az élet Ura, aki a mai farizeusokat is élő hitű krisztuskövetőkké tudja tenni. Az légy, aki vagy! Fedezd fel magad, azaz, akivé az Isten teremtett! Ámen!

Rácz Ervin,

Szigetlanka

Fáklyákként szolgáltak – Lankadatlanul a görögkatolikusokról

A soron következő Lankadatlanulon, azaz Szatmárnémeti-Szigetlankai Református Egyházközség első idei nyitott bibliaóráján, a böjti időszak küszöbén, a Görögkatolikus Egyházzal ismerkedhettek meg tüzetesebben mindazok, akik elérkeztek az eseményre.

Csütörtökön 18 órától a szigetlankai református templomban Rácz Ervin szigetlankai református lelkipásztor meghívására, ifj. Pallai Béla nagypeleskei görög katolikus parókus ismertette meg egyháza jellegzetességeit, beszélve kicsit részletesebben a 2019-ben, Romániában boldoggá avatott vértanú püspökökről. Varga Tamás-Sándor gyakornok lelkipásztor igei köszöntése után hangzott az előadás a mártírokról, akik fáklyákként szolgáltak.

A második világháború után Romániában is berendezkedő kommunista hatalom valláspolitikájában az első pillanattól kezdve követni kívánta a szovjet példát.  Ennek egyik legfontosabb eleme a görögkatolikus egyház felszámolása volt. – mondta Pallai. Az egyházakat totális ellenőrzés alatt tartó kommunista vezetés nem tűrhette, hogy olyan vallási közösségek is működjenek az országban, melyek vezetői az ellenséges nyugaton éltek. Mivel a görögkatolikus egyház egyik legfontosabb jellemzője a római pápához való kötődés, ennek felszámolása az elsődleges valláspolitikai célok közé került. A felszámolás módja az unió fölmondása és a görögkatolikus közösségek erőszakos egyesítése az ortodox egyházzal egy erővel és megfélemlítéssel megrendezett “zsinaton”. Példaként az ukrán görögkatolikus egyház 1946-ban levezényelt erőszakos felszámolása szolgált. Nem sokkal később Romániában is hasonló kegyetlenséggel vitték keresztül a görögkatolikus egyház megsemmisítését. Ebben az alattomos küzdelemben a kommunista hatalom elsődleges célpontjai a püspökök voltak. 1948. október 29-ére virradóra hét görögkatolikus főpásztort tartóztattak le törvénytelenül. A letartóztatás, majd pedig a szűnni nem akaró kihallgatások és kínzások arra irányultak, hogy a megtört püspökök tagadják meg katolikus hitüket és csatlakozzanak “önként” az ortodox egyházhoz. A kommunista hatalomnak mindenképpen szüksége lett volna legalább egy püspökre, akit felhasználhattak volna a görögkatolikus egyház felszámolásához megalkotott színjátékhoz. Azonban a kínzások és a fenyegetések mellett hiába ígértek a püspököknek vezető szerepet az ortodox egyházban, jó pásztorként mindannyian kitartottak a Rómához való hűségben. Vállalták a kínzásokat és – ha kellett – elfogadták a halált. Példájukkal nemcsak a korabeli görögkatolikus egyház híveit erősítették meg, hanem napjainkban is útmutatóként és világító fáklyákként  szolgálnak: Vasile Aftenie (1899 – 1950), Valeriu Traian Frentiu (1875 – 1952), Ioan Suciu (1907 – 1953), Tit Liviu Chinezu (1904–1955), Ioan Bălan (1880–1959), Alexandru Rusu (1884–1963), Iuliu Hossu (1885–1970). Az előadó beszélt még egyháza sajátosságairól és a jelenlegi helyzetéről. Fontos volt hallani mindezeket a református híveknek, mivel sokan vegyescsaládban éppen görögkatolikusokkal élnek.

Az előadást követően Kupán Erzsébet szavalata lelkesített: „Hiszek egy Istenben, hiszek egy hazában…” Közben pedig a Lanka Duó énekei által is feltöltötte Isten a jelenlevőket: „Meg vagyok győződve, hogy sem halál, sem élet, Sem démonok és semmilyen hatalmasság, Sem amik most vannak, sem amik jönni fognak, Sem magasság, sem mélység többé már, Soha semmi, semmi nem választhat el, Örökké tartó szerelmedtől, Istenem, Amit adtál a te egyetlen fiadban, A mi Urunk Jézus Krisztusban.”