Én vagyok a feltámadás – Világító vigasz a Mátyás király utcai temetőben

Az utóbbi években kialakult szokás szerint kivilágítás idején református istentiszteletet is tartanak a Mátyás király utcai református temetőben. Nem azért, hogy a halált ünnepeljék, hanem azért, hogy az Ige világossága mutasson utat és vigasztaljon a nehéz emlékezés idején.

Rácz Ervin szigetlankai lelkipásztor november 2-án este 18 órától a Lázár feltámasztásának történetét (Jn 11,1-44) vitte a gyülekezet elé, amit a helyszínen és a gyülekezet Facebook oldalán sokan hallgattak. Jézus mondja: „Én vagyok a feltámadás és az élet, aki hisz énbennem, ha meghal is, él; és aki él, és hisz énbennem, az nem hal meg soha.” A történet alapján hat jelenetre hívta fel a figyelmet a lelkipásztor: Ahogy a tanítványok, úgy ma is nagyon sokan nem értik Jézust, de azért hittek benne, és végül rádöbbennek, hogy akik Istent szeretik, minden javukra van. Szükség van a Jézussal való négyszemközti beszélgetésre, imára, ami azonban a sürgő-forgó ember számára, csak akkor valósul meg, amikor hajótörést szenved élete. A feltámadás hitével észrevehetjük életünk nagyobb tartományát, nemcsak a láthatókat, hanem a láthatatlanokat is. Akik megpróbált emberek, akárcsak a történetben Márta, hitelesebb igehirdetővé vállnak. Jézus is együtt sír a szeretteivel, megindul, de jobbitó szándékkal mégis beleenged őket a szomorúságba. A kővel takart fájó ürességünkbe, sokszor éppen a mi szívünkben, Jézus bekiált: Jöjj ki! – és vele elindul a reménytelennek tűnő élet is az örömben. A gyülekezet énekekkel válaszolt az igehirdetésre, és megvigasztalódva tért haza.

A Mátyás király utcai temető idén felépített kerítése által idén négy Ige világossága érhetett el az emberi szívekhez: „Mert úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött Fiát adta, hogy aki hisz őbenne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen.” (Jn 3,16) „Sem halál, sem élet… nem választhat el az Isten szeretetétől.” (Róma 8,38-39). „Tudom, hogy az én Megváltóm él.” (Jób 19,25a) „Szívemnek kősziklája és örökségem te maradsz Istenem, örökké.” (Zsolt 73,26)

A járványügyi helyzet miatt felsűrűsödött az online istentiszteletek száma Szatmárnémeti-Szigetlanka Facebook oldalán. A Második Korinthusi levél magyarázata után a Zsoltárok könyve által ad Isten erőt a követőknek.

Torz

„Gátban is háború tört ki, ott is volt egy óriás termetű férfi, kinek a kezein és a lábain hat-hat ujja volt, azaz összesen huszonnégy, és ő is az óriások leszármazottja volt. Szidalmazta Izráelt, de Jónátán, Dávid bátyjának, Simeának a fia megölte.” (2Sám 21,20-21)

Háború torz emberek ellen. A bűntől eltorzult emberiség bizony nemcsak a választott népet, hanem Istent is folyamatosan szidja.

24 ujj, óriás termet. Azt gondolnánk, hogy ez szupererő. A világ szemében talán az is, elámulnak rajta, de Isten szemében ez nem sokat ér. És lám, azokat sem hatja meg, akik Isten oldalán harcolnak. Hősök, celebek, csillagok, (tisztelet a kivételnek) akiket csodál a világ, valójában ilyen megtévesztő, szórakoztató jelenségek, de legtöbbjük lelkünk ellensége, s a velük érkező bűn ellen szabad lelkiismerettel viaskodhatunk.

Torz ez a világ, eltorzult gondolkodással. S ha felszólalunk ellene, akkor természetesen, mivelünk van a baj. Egyik lelkipásztortestvéreim írta nemrég idővonalára a következőket: Megkaptam: hím-soviniszta, náci vagyok… Ami a vicces az egészben, hogy egy olyan valakitől, aki azért támogatja az abortuszt, mert – idézem -, “nehogy már egy beteg- fogyatékos gyerekkel tegyem tönkre az életem”. Érdekes, a nácik pont így gondolkodtak fogyatékossággal élő emberekről, ezért is deportálták őket haláltáborokba, hogy ne legyenek a társadalmi fejlődés útjába… és még én vagyok a náci…

Ilyen típusú harcokra lehet számitani a továbbiakban is. A hatujjú óriások továbbra is pöffeszkednek, de mi mit tegyünk ez eltorzult világban? “Feddhetetlenek és romlatlanok legyetek, Isten hibátlan gyermekei az elfordult és elfajult nemzedékben, akik között ragyogtok, mint csillagok a világban, ha az élet igéjére figyeltek” (Fil 2,14-15)

Rácz Ervin,

Szigetlanka

REzsi – REformáció

Itt a reformáció ünnepe. Jön a hideg. Hosszú és egyre hosszabb az éjszaka. Megvan ennek a maga szépsége, ha van meleg otthon, fűtött helyiség, ha van hol meghúzódni, felmelegedni. Idén, talán többet is voltunk otthonainkban, mint ahogy akartuk. Ennek voltak pozitív- és voltak negatív velejárói. Az otthonülésünknek az is következménye, hogy megduzzadtak a számláink. És bizony sokan vannak, akik ezt idén még nehezebben tudják kifizetni. Nem azért, mert otthon ültek, hanem azért, mert nem tudtak dolgozni menni. A rezsi egyre több embernek okoz gondot.

Nem akarom ezzel az írással a szívünket megnehezíteni, sőt néhány lehetőségre szeretném felhívni a figyelmet, pusztán a számláinkból kiindulva. Igaz, hogy a fűtés-, víz-, villany-, telefonszámla valamint a szemétszállítás ügye ezzel nem lesz megoldva, de lelki kérdéseinkben megoldást ad az Ige, sőt feladatot, célt és értelmet ad életünknek. Lássuk rezsinket a szüntelen reformáció tükrében!

Fűtés

“Azt gondoltam: nem törődöm vele, nem szólok többé az ő nevében. De perzselő tűzzé vált szívemben, csontjaimba van rekesztve. Erőlködtem, hogy magamban tartsam, de nincs rajta hatalmam.” (Jer 20,9)

Nem tudom, te mivel fűtesz otthon: fával, gázzal vagy árammal. Jeremiás próféta másképpen melegedett. Nem igazán tehetett róla, sőt az Ige szerint még ellenkezett is. Úgy éli meg, mintha Isten vette volna rá erre az egészre. Nem is szeretné már szólni az Isten Szavát, de érzi, nem tud ellenállni. Csontjaiba rekesztett tűz, nincs rajta hatalma.

Ó bárcsak minket is ez fűtene nap mint nap. A vágy, hogy olvassuk, és az ellenállhatatlan érzés, hogy hirdessük, ha nem is szavainkkal, de leginkább tetteinkkel. A világ ha nem is melegedne át tőle, de a mi szívünk és a környezetünk érezné jótékony hatását.

A fűtés otthon szeretjük kényelmesen beállítani termosztáttal. No, de tudod-e, mi a különbség a hőmérő és a hőfokszabályzó (termosztát) között? A hőmérő egyszerűen megmutatja, mennyi a hőmérséklet egy adott helyen. Ha hőmérőnk 19°C-ot mutat, és olyan helyiségbe visszük, ahol 23°C a hőmérséklet, a hőmérő kijelzője megváltozik, és a szoba hőmérsékletét fogja mutatni. Nem telik bele sok idő, és 23°C-ot mutat. Mindig igazodik a környezethez. A termosztát viszont beállítja a szoba hőmérsékletét. Ha a termosztátot 20°C-ra állítottuk be, és a szoba hőmérséklete 15°C, a szoba hőmérséklete változni fog, és ahhoz igazodik, amit a hőfokszabályozó mutat. A szoba 20°C-os lesz. Vagy termosztátként, vagy hőmérőként éled az életedet. Hagyhatod, hogy magával sodorjon a tömeg, vagy pedig megváltoztathatod a tömeget. Vagy te befolyásolsz másokat, vagy ők befolyásolnak téged. Nekünk nem csak annyi a feladatunk, hogy megmondjuk, milyen hideg ez a világ. Jajj ezek a mai fiatalok, jujj milyen gonoszak az emberek… ehhez nem kell nagy tudomány, megállapítani meg jól megmondani. Nekünk tenni, világitani, fűteni kell, de előbb engedjük, hogy maga Isten állítson be minket, hogy még ha akarjuk, se tudjuk magunkba tartani az ő melegét. Ámen.

Víz

“Aki abból a vízből iszik, amelyet én adok neki, soha többé meg nem szomjazik, mert örök életre buzgó víz forrásává lesz benne.” (Jn 4,14)

Huszonnégyéves templomunk a szigetlankai református hajlék egy különös helyre épült. Legendákat hallok, hogy a már középkorúak hogyan élték ezen a téren a fiatalságukat, tehát valamilyen szinte élmény- és örömforrás volt maga a park, a tér sokak számára. De a még elgondolkodtatóbb, talán a maiak számára elképzelhetetlen tény az volt, hogy itt egy kút adott vizet pár évtizeddel ezelőtt a környék lakóinak. Sok helyre még nem volt bevezetve a víz, hát ide jártak vízért.

A csodálatos az, hogy lelki értelemben ez a templom felépülésével sem változott. Ide járnak az emberek az élő vízért, amit Jézus ma is kínál. Ez örök életre buzog, nemcsak ideig-óráig oltja a szomjat.

Érzik ezt nagyon sokan, jönnek is mintha fizetést osztanának érte. Nem is lehetne őket feltartani, buzgón, rettenthetetlenül, megállíthatatlanul érkeznek minden vasárnap. Egy kilencvenéves gyülekezeti tagunk hat hosszú utcán jön át és van úgy, hogy hamarabb itt van, mint a harangozó. Vágyik az Istennel és a testvérekkel való lelki közösségre. Ebben a közösségben biztonságban érzi magát támadások közepette is, tapasztalja Isten bűnbocsátó kegyelmét, és tudja, hogy számíthat Isten áldására – vagyis arra, hogy érdemein messze felül megad neki minden jót. Tehát Isten oltalma, kegyelme és áldása az ő örömének kiapadhatatlan forrása.

Ezen a helyen, Isten közelében vállnak a személyek forrásemberekké. Mert már bennük van Isten szeretete, amit tovább is adnak, üdítő érzés a közelükben lenni. Nem szeretnél te is ilyen üdítő lenni?

Villany

“Hirtelen hatalmas szélrohamhoz hasonló zúgás támadt az égből, amely betöltötte az egész házat, ahol ültek. Majd valamilyen lángnyelvek jelentek meg előttük, amelyek szétoszlottak, és leszálltak mindegyikükre.” (ApCsel 2,2-3)

A pünkösd csodájára az ún. őszi pünkösdkor, azaz reformáció ünnepén is rácsodálkozhatunk. Miért nevezi a reformáció ünnepét őszi pünkösdnek? Azért, mert ahogy az első pünkösdkor mindenféle származású, nyelvű, nemzetiségű emberek megértették az evangéliumot, úgy a reformációnak is az volt a célja, hogy minden létező nyelvre, anyanyelvekre lefordítsa a Szentírást.

Egy villanyszerelő mondta nekem, hogy tudom-e én azt, hogy az ő szakmája és az én hivatásom nagyon is hasonlít egymásra. Kíváncsian vártam a magyarázatát. Folytatta. Mind a ketten olyan valamivel dolgozunk, amit nem látunk, de a hatását érezzük. Mint szél, melyet nem látunk, de azt, amit megmozgat, azt érzékeljük.

Az apostolok ezt saját bőrükön tapasztalták. Mintha felkacsolták volna a villanyt, ott a jeruzsálemi felházban. Az egész ház megtelt. Mint valami lángnyelvek. Leírhatatlan energia. Joó Sándor a pünkösdi csodát egy erőműhöz hasonlítja, amely áramot biztosit. „Mintegy hatalmas szellemi duzzasztó tóban halmozódott föl ez az elképzelhetetlen mennyei energia Jézus születése és mennybemenetele között. Azután jött a pünkösd, ami azt jelenti, hogy megnyíltak a zsilipek! És most a Szentlélek az a fölhalmozott energiából átformált elektromos áram, ami minden házba, gyárba, műhelybe eljutva elvezeti az erőt, a meleget, a fényt! Karácsony és húsvét között történt meg a világ megváltásának a nagy műve, a pünkösd pedig közvetít a nagy isteni erőmű és az egyes emberi élet között. – A Szentlélek viszi, árasztja ki a megváltás energiáját a házakba, templomokba, emberi szívekbe!”

Kívánom, hogy ez az áram jusson el a te lelki házadba is.

Telefon

„Hívj segítségül engem a nyomorúság idején! Én megszabadítlak, és te dicsőítesz engem.” (Zsolt 50,15)

A telefon ma már nem tartozik a luxuscikkek közé. Szinte mindenkinek van. S ha bérletes vagy, akkor bizony havonta jön a számla is. Könyörtelenül.

Gyerekeknek sokszor tanítottam a következő éneket: „Kis telefonom van nekem, /két összetett kezem./ Mit lenn a földön mondok el,/ megváltóm hallja fenn…” Nagyon szeretik, s már kicsi korban tudatosul bennük, hogy van, akit hívni még a legnagyobb nyomorúság idején is.

Egy 20. századi legenda arról beszél, hogy a hidegháború idején egyszer a Szovjetunióban a kommunista pár vezetője, vendégül látta az amerikai elnököt. Moszkvában a hivatalos látogatáson az elnök felfigyelt egy különleges telefonra, s megkérdezte, hogy mire használják. A válasz az volt, hogy azon hívjak fel a már halott Lenint, ha valami tanácsra van szükségük. A percdíj 1 millió dollár. De megéri, mert fontos tanácsokat kapnak. Pár hónap múlva Washingtonban is sor került a két vezető találkozására, ott is volt egy rendhagyó telefon. Az amerikai elnök azzal dicsekedett, hogy Istennel beszélgetnek azon keresztül. S elhangzott ott is a kérdés: mennyiben kerül a hívás? A válasz: csupán 1 cent. Hogy hogy? – kérdezett rá a kommunista diktátor elcsodálkozva. Helyi hívás – szólt a megnyugtató, egyben megdöbbentő válasz. Helyi hívás. Mert Jézus megígérte, hogy velünk, tanítványaival lesz minden napon a világ végezetéig. Ott van közel, különösen a nyomorúság idején, a kereszten szenvedő Jézus pedig senkinél nincs közelebb a nyomorúságban levőhöz. Sőt szabadulást ígér, a legnagyobb, az egyetlen Szabaditó.

De ne csak a bajban hívjuk, szólítsuk meg imában az öröm idején is, és várjuk meg türelmesen Igéjében adott útmutatásait. Vegyük fel a szüntelen kapcsolatot vele! A reformáció által Isten ezt kapcsolatot elősegíti.

Szemétszállítás

“Tisztítsátok meg lelketeket az igazság iránti engedelmességgel képmutatás nélküli testvérszeretetre, egymást kitartóan, tiszta szívből szeressétek!”  (1Pét 1,22)

Mi a reformált egyház feladata? Nyilván hosszú listából emelek ki egyet. Kérdezzük másképp! Milyen egyesülethez, céghez tudnánk a legjobban hasonlítani. Két ki nem mondott, de sejtetett meghatározástól akadok ki, amivel sajnos beérik az emberek. Az egyik az, amikor megelégednek az emberek azzal, hogy az egyház hagyományőrző egyesület legyen. Ha jól tudom, reformátoraink éppen azt hangsúlyozták, hogy a tradíció nem emelhető a kijelentés szintjére, s mégis azt tapasztalom, hogy erre hivatkozva a Szentírás szavait is sokan képesek félretolni. A másik az emberek egyházhoz való viszonyulásáról szól, hiszen sokan az eklézsiát temetkezési vállalatnak tekintik. Miért fizetik az egyházadót? Hogy temessen el a pap, vagy ahogy félreérthetőbben fogalmaznak: pappal temessenek. Márpedig én nem vagyok hajlandó senki mellé feküdni! És értem én, hogy egyedül az Isten Igéje tud hitelesen megszólalni a gyász idején, de az egyházat első sorban a gyülekezetben folyó életért érdemes fenntartani, és nem azért, hogy legyen ki eltemessen. Ha ezt felfognák az emberek, nem lenne annyi vita az egyházfenntartói járulékról.

Ha már én kiakadok ezektől a válaszokról, akkor hadd akasszak én is ki másokat az én válaszommal. Az egyház a fentiekhez képest akkor inkább egy szemétszállító céghez hasonlítható. Igen, jól olvassuk. Nálunk minden kedden jön a Florisal, és kiüríti a ház elé tolt konténert. Egyik kedden azonban elfelejtettem kitolni, hát magammal tettem, mert a szemét ott maradt. Sokan azt mondják, és szinte mindig kifogásként hallom, hogy otthon is tudnak imádkozni. S ez tény, mert az előbb is elmondtuk, helyi lehet a hívás. Elmondjuk a magunkét Istennek imáinkban, de a válaszra már valahogy nem vagyunk kíváncsiak. Minden vasárnap (békeidőben) a templom ajtaja nyitva áll, hogy hozzuk el napokig gyűjtött lelki szemetünket, hogy Isten tisztítsa meg tőle szívünket. De ez is csak úgy működhet, hogy ahogy én a ház elé tolom a ládát, úgy mi is toljuk már el magunkat a 168 órából 1-ben az Isten házába, hogy tisztítson. A hasonlat azon részére már részletesen ki sem térek, mert megint az egyházadóhoz jutnánk el, hogy nekem akkor is ki kellett fizetni a szemétdíjat, amikor nem vittem ki a konténert.

Hidd el rengeteg szemét van, amit talán észre sem veszel. Elfojtott harag, irigység, önzés, rosszindulat… porcicái húzódnak meg szinte észrevétlenül lelki házunkban.

Péter úgy fogalmaz az Igénkben, hogy igazság iránti engedelmességgel képmutatás nélküli testvérszeretetre kell megtisztulni. Erőt ad az engedelmességre, késszé tesz a jóra, ugyanakkor igen, jól látjuk, a képmutatástól is megóv. Ilyenkor mondják sokan, hogy a templomban bizony sok a képmutató…, hát van hely mégegy számára, különben is a legnagyobb képmutatók mondják a képmutatókra, hogy képmutatók. Ne vádoljuk egymást, engedjük, hogy Isten tisztítson és áradjon lényünkből a krisztusi illat.

A számla rendezve

“Eltörölte a követeléseivel minket terhelő adóslevelet, amely minket vádolt, és eltávolította azt az útból, odaszegezve a keresztfára.” (Kol 2,14)

Bizony hatalmas számlák terhelnek bennünket havonta. Mit szólnál ahhoz, ha valaki jönne és azt mondaná, hogy mindent kifizet. MINDENT! Nem kell foglalkozz a számlákkal. Ugye milyen jól eső érzés ebbe csak belegondolni.

Az Ige ennél mérhetetlenül nagyobbat mond. A lelkünket terhelő bűntől, az amiatt plusz végtelen összeget ábrázoló számláinktól mentesit a mi Krisztusunk. Oda van szegezve az a becstelen, mocsok számlat a keresztfára, de nem azért, hogy az ő kegyelmét hiábavalóvá tegyük önmagunkban, hanem azért, hogy a továbbiakban szabad lelkiismerettel viaskodjuk a bűn és a Sátán ellen.

Ez nem olyan adóságrendezés, mint, amilyet a bankok kínálnak: Mit csináljak ezzel a talicska földdel? Hát ásunk neki egy gödröt. Mnah… jól megoldottuk.

Ez az adóság nincs, elégett, a tenger mélyére vettetett, a keresztfára szögeztetett. Szabad vagy. ÁMEN!

Rácz Ervin

Segítség

“Amikor Dávid egy kissé lejjebb jutott a hegytetőről, eléje jött Cíbá, Mefibóset szolgája két megnyergelt szamárral: kétszáz kenyér, száz kötés aszalt szőlő, száz csomó füge és egy tömlő bor volt rajtuk.” (2Sám 16,1)

Cibá Saul házából való szolga volt, de most ő hoz a bajban lévő Dávidnak segítséget. Sokszor onnan is kapunk támogatást, ahonnan nem is számolunk vele, ezek az élet kellemes meglepetései. Mi adunk-e segítséget, akár oda is, ahol nem számolnak vele?

Történet szerint egyszer Wisconsin államban, Milwaukee-ben egy tizenéves fiú rákos volt, és több hetet töltött a kórházban, ahol sugárkezelésnek és kemoterápiának vetették alá. Közben kihullott a haja. Amikor hazafelé tartott a kórházból, aggódott – nem a rák miatt, hanem a szégyenérzet miatt, hogy kopaszon kell visszamennie az iskolába. Azt már korábban elhatározta, hogy nem fog parókát viselni vagy sapkát hordani.

Amikor hazaért, bement az ajtón, és felkapcsolta a villanyt. Legnagyobb meglepetésére mintegy ötven barátja ugrott fel, és üdvözölte:

–     Isten hozott itthon! – kiáltották.

A fiú körülnézett, és alig akart hinni a szemének, barátai mindnyájan kopaszra nyiratkoztak!

Amikor keresztyénekké leszünk, akkor szerető és segítőkész emberek kiterjedt családjába kerülünk be – az egyházba, Krisztus testébe. Együtt szenvedünk, és együtt örülünk. Ezt jelenti az, hogy Egyház vagyunk. Egy közösség vagyunk, egy család – igaz barátok. Hálásak lehetünk, ha ilyen közösséghez tartozhatunk. Amikor így cselekszünk, azt tesszük egymásért, amit Jézus maga tett értünk. Ő annyira szeretett minket, hogy többet tett annál, hogy leborotválta a fejét. A keresztre ment értünk. Ámen!

Rácz Ervin,

Szigetlanka

Bölcsőtől koporsóig, és tovább – Különleges temetőkerítésért adtak hálát

Vigasztaló, Igét hirdető, visszafogott, egyedi, modern konstellációval üzeni a Mátyás király utcai temető kerítésén keresztül a Teremtő Isten: van remény. A Szatmárnémeti-Szigetlankai Református Egyházközség a temetőkerítésért és gyülekezeti zászlajáért adott hálát.

Vasárnap délelőtt 10 órától a Deák téri református templomban hálaadó sereg gyűlt össze. Az istentisztelet keresztelővel kezdődött, Moroz Kristóf Rudolf részesült a keresztség sákramentumában. Így ábrázolódott ki a teljes istentiszteleten a bölcsőtől a koporsói és tovább realitása.

Kiss József egyházmegyei főjegyző, újonnan megválasztott németi református lelkipásztor hirdette Isten szavát: „Mert úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött Fiát adta, hogy aki hisz őbenne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen.” (Jn 3,16) Az igehirdető elmondta, mennyivel több az Isten szeretete az ember szereteténél, mely az örök élet perspektívájában árad felénk.

Az igehirdetést követően vigasztalás következett, a gyülekezetben több családot is erősített a tény: lesz egy nap, amikor Isten mindent újjá tesz. Az ifjak énekén keresztül üzente ezt a Vigasztaló.

Rácz Ervin lelkipásztor elmondta a temető kerítésének a történetét: Szabó Lajos vállalkozó kezdeményezésére többen is elkezdte dolgozni az ügyön, hogy az amúgy is felújításra szoruló létesítmény egyedi módon újuljon meg. Fornvald Gréti tervei alapján aztán több kanyart is vett a történet. Bekapcsolódott és újszerűvé tette az ügyet, azt magáénak érezve: Butka Gergő. Kiss Kasza Miklós vállalkozó az alapokat és az oszlopokat valósította meg. A betéteken Bacsadi Attila a szigetlankai presbitérium és lelkes önkéntesek segítségével dolgozott. A kaput Balogh Zoltán adományozta. A Bethlen Gábor Alapkezelő ZRT is támogatott. Ebben Magyar Lóránd képviselő segített. A Igéken a Makkai család faragta ki és világíttatta meg. Így olvashatják a járókelők el éjszaka is: „Mert úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött Fiát adta, hogy aki hisz őbenne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen.” (Jn 3,16) „Sem halál, sem élet… nem választhat el az Isten szeretetétől.” (Róma 8,38-39). „Tudom, hogy az én Megváltóm él.” (Jób 19,25a) „Szívemnek kősziklája és örökségem te maradsz Istenem, örökké.” (Zsolt 73,26)

Kereskényi Gábor polgármester hálával a szívében szólt a gyülekezethez, nemcsak azért, mert szavazatokat kapott tőlük, hanem azért mert együttérzéssel viszonyult felé a kampány idején, és nemcsak. Szinvonalas, értékadó szolgálatok hangzottak el a szIGEt Ifjúsági Együttes és a Lanka Duó tolmácsolásában, valamint Kupán Erzsébet és Szász Anikó szavalatai által.

Zászlót, ezáltal profilt is kapott a gyülekezet. A logó egy vízcsepp, a zászlón pedig az alábbi Ige szerepel: „aki abból a vízből iszik, amelyet én adok neki, soha többé meg nem szomjazik, mert örök életre buzgó víz forrásává lesz benne.” (Jn 4,14) Valamikor, pár évtizeddel ezelőtt a téren, ahova időközben templom épült, egy kút volt. A környékről odajártak vízért. Ezt az életérzést talán ma sokan el sem tudják képzelni. Nos, a templom felépülésével, a helyzet annyiban változott, ma is oda járnak vízért. Élő vízért. Amit Jézus ad, betöltve lelkünkben az Isten alakú űrt. És végzi az Anyaszentegyház a lelki szemétszállítás és vízszolgáltatás feladatát.

Papp Krisztina kántornő csodálatos éneklésével tolmácsolta Isten áldását, majd a zászló szolgálatba is iktattatott, mögé felsorakozva vonult hitvallásszerűen Krisztus serege a temetőig, a 44. Dsida Jenő Cserkészcsapat vezetésével, ahol Pallai Béla görögkatolikus parókus és Kiss József református főjegyző mondott áldást.

Köszönet Magyarország kormányának, hogy a MKO-RO-1-2020/1-000823 pályázat keretében 700 000 forinttal támogatott a Bethlen Gábor Alapkezelő ZRT-n keresztül.

Erőszak

„Ő azonban nem akart hallgatni a szavára, és mivel erősebb volt nála, erőszakot követett el rajta.” (2Sám 13,11)

Amnón és Támár története is benne van a Bibliában. Azért, mert ez is valóság. Szörnyűség. A családon belüli erőszak fogalmát teljesen kimeríti. A legnagyobb gyávaság történik meg, az erősebb megerőszakolja a gyengébbet, utána pedig eldobja, mint egy papírgalacsint. Az Élet könyve ilyen történeteket is elmond. Beszél a szeretetről, de hogy lássuk annak fontosságát, megláttatja a szeretet hiányát is. Pokol egy olyan család élete, ahol nincs meg az agappé.

A családon belüli erőszak meghúzódik az ajtók mögött, próbálják elhallgattatni, de ha az ajtót bezárják, az ablakon ordibál ki, a küszöbön folyik ki. A karantén idején mindez mégjobban felerősödött. Felszínre tört, ami eddig talán el volt nyomva. És másképpen is előjön, hagyományozódik. “Ha abban a közegben, ahol neked biztonságban kellene magadat érezned, bántanak fizikailag, bántanak érzelmileg, akkor nem alakul ki az a gránittömb a lábad alatt, aminek nagyon jó lenne ott lennie, és akkor ezt a bizonytalanságot viszed tovább a felnőtt életedbe, és ezt a bizonytalanságot viszed tovább a szülőségedbe is.” (Orvos-Tóth Noémi)

Jézus a gyengék mellé áll ilyenkor. Sőt teljesen azonosul velük. Jajj a bántalmazónak! Ha úgy érzed, hogy bántanak, mert gyenge vagy, tudd, valójában őt bántják, rajta vesznek erőszakot. A kereszten függő Jézus átveszi fájdalmad, sebeivel gyógyítja sebed, csak a hited el ne veszítsd! Ámen!

Rácz Ervin,

Szigetlanka

Asztal

„Mefibóset tehát Jeruzsálemben lakott, mert mindig a király asztalánál étkezett. Ő mind a két lábára sánta volt.” (2Sám 9,13)

Mefibóset története az emberiség története. Mefibóset sztorija a te sztorid.

Saul unokája, Jonathán fiaként ez a gyermek királyfivá, kisherceggé született. Adott volt a jó. Eljött azonban egy tragikus nap: amikor édesapja és nagyapja meghalt, riadalom támadt az udvarban, a dajka pedig ezt az öt éves kisgyermeket leejtette, és egész életére mozgássérült lett. Ráadásul félve attól, hogy őket is megölik, elmenekültek, és nyomorult sorsban éltek. Egy nap azonban eszébe juttatták Dávidnak, hogy van még egy fia szeretett barátjának, Jonathánnak. Mefibósetet visszaemelte őt az udvarba, és a király asztalánál étkezett. Igaz, hogy sántaként, de visszakapta méltóságát.

Sokan vitatkoznak arról, hogy mi az ember alaptermészete: a bűn vagy a jó. Igaz az az teológiai állitás, miszerint bűnben születünk, de Isten mégiscsak azt mondta az ember teremtése után is, mint minden teremtési nap után, hogy jó. Én szeretek ebből kiindulni. Egy tragikus nap után, azonban a bűn belépett az ember életközegébe és mindent tönkretett. Az Édenkertben szocializálódó ember kirekesztetett, és élte nyomorult napjait. Egy napon azonban, ott a kereszten, valaki elvégezte a váltságmunkát, és visszahívta méltó helyére. Jézus ma is hívja az igaz hitben megegyező, örök életre elválasztott sereget, és ha a nyomorúság nem is szűnt meg teljesen, esélyünk van a király asztaláról enni. Ha a meghívást elfogadjuk.

Nem tudom, hogy a te életed hol van, de azt tudom, hogy hercegnek, hercegnőnek születtél. Miért állítom ezt? Azért mert Isten teremtménye vagy, és ő nem alkot selejtet. Isten értékes teremtménye vagy. A bűn azonban a te életedet is megfertőzte. A hazugság atyja elhitette veled azt, hogy nyomorult vagy, és szétdobálta életed. Egy nap azonban a te neved is eszébe jutott valakinek ott a Golgotán, teérted is meghalt és feltámadt. Ha ezt az áldozatot, és meghívást elfogadod, helyed van a király asztálánál, s bár úgy érzed, hogy nemcsak a két lábad, hanem egész tested fáj, életed nagyrésze szenvedés, vár rád, egy olyan otthon, ahol ez megszűnik, és annak az asztalnak az előíze már most erőt ad neked, hogy kitarts. Ámen!

 Rácz Ervin,

Szigetlanka