Szatmárnémeti-Szigetlankai Református Egyházközség

 

Vannak olyan álmok, amelyekből jó felébredni. Rémálmok, melyekről megkönnyebbülve tapasztaljuk: nincs közük a valósághoz. Azonban vannak valós helyzetek, tragédiák, amelyekről azt mondjuk: bárcsak álom lenne, és felébrednénk.

A szigetlankai református ifjak a vasárnap délutáni istentiszteleten egy álom megjelenítésével igen is valós dolgokra és életbevágó kérdések megválaszolására hívták fel a figyelmet: ha most meghalnál, tudod-e hova kerülsz? A másik: ha megállsz a mennyország kapujában és szeretnél bemenni, mire hivatkozol? Ennek a két kérdésnek az alapján sok fontos dolgot át lehet gondolni.

A Budapest-Pasaréti Református Egyházközség által megalkotott színdarab került elődásra Rácz Ervin szigetlankai református lelkipásztor vezetésével. A mű fő üzenete: a Biblia világosan szól arról, hogy csak két lehetőség van. Aki Isten nélkül töltötte ezt az innenső parti részt, a földi életet, az Isten nélkül kell, hogy eltöltse az örökkévalóságot. Aki Istennel járt itt, akármilyen bukdácsolva is, de igaz hittel, az vele töltheti, és ennek az örömeiről és szépségeiről is szól a Biblia. És ha megállunk majd ott a kapu előtt, és mi is szeretnénk bejutni, akkor mire hivatkozunk? A Biblia szellemében fogalmazódott meg az, ami Szigetlankán elhangzott. Ott senkit nem érdekelnek a mi hőstetteink. Egyedül Isten kegyelmében bízhatunk: a mennyországba, az üdvösségbe csak Jézussal együtt lehet bemenni.

Az ifjak megjelenítettek több karaktert is, melyekben a gyülekezet tagjai akár magukra is ismerhettek. Előremutató és figyelmeztető üzenete volt a darabnak, nem a múltba vájkálás, hanem a döntésre hívás volt a cél, hogy elkezdődjön életünkben: a 25 éves szigetlankai gyülekezet, a közösségeink, a családunk életében valami új. A Papp Krisztina kántornő vezette szIGEt Együttes pedig a felvonások között gyönyörű énekekkel dicsőitett, végül pedig áldást közvetített. Rácz Ervin lelkipásztor igehirdetésében elmondta: aki hisz Jézusban, vagyis aki hallgatja az Ő Igéjét, komolyan veszi és elhiszi, hogy Őt az Atya küldte, mihozzánk küldte, annak örök élete van. Nem azt mondja: lesz, van: és elkezdődik az örök élet, a mennyország már itt azoknak az életébe, akik Jézussal összekötik az életüket, a halál után ez fog kiteljesedni.

Az alkalmat követően Vajda Zsanett ifjúsági elnök vezetésével imasétán vehettek részt a gyülekezet tagjai. Erre a következő vasárnapokon is lehetőség nyílik.

Keresztyén könnyűzenei koncerttel és szolgálatra buzdító istentisztelettel adtak hálát a Szatmári Református Egyházmegye honlapja indulásának 11. és a HarangSzó Rádió 10. évfordulóján.

Vasárnap délután 17 órától a szigetlankai református templomban Rácz Ervin házigazda lelkipásztor köszöntése után a szászrégeni Sófár Zenekar dicsőítése csendült fel. „Csend van bennem…” kezdetű énekkel hangoltak az Ige hirdetésére, majd többek között így bátorítottak: „Kicsi szív, mondd, mért remegsz? Melletted van Istened, Vigyáz rád, jól tudod, Elűzi Ő a bánatod. Kicsi szív bátran örülj, Látod, már nem vagy egyedül, Veled jár Jézusod, Elűzi Ő, elűzi a bánatod.” A Sófár hangja megnyitja az eget, hogy imáink könnyebben közelebb kerüljenek az Úrhoz. – ezen alkalommal is megtörtént.

Az Igét Ghitea Szabó József Levente pelbárthidai lelkipásztor hirdette Pál apostol rómabeliekhez írott levele 10. részének 9. és azt követő versei alapján.  Ő a HarangSzó Rádió nagyváradi stúdiójának szerkesztője, és a Harangszó Gyülekezeti Lap felelős szerkesztője. „Mert ha a te száddal vallást teszel az Úr Jézusról, és szívedben hiszed, hogy az Isten feltámasztotta őt a halálból, megtartatol. Mert szívvel hiszünk az igazságra, szájjal teszünk pedig vallást az idvességre….” A prédikáció az üdvösségről szólt, ami nem csak a beszédet jelenti, hanem a magatartást, viszonyulást az élet mindenféle dolgához. Mindent meghatároz az, hogy tudom, üdvösségben járok, kiválasztott vagyok Jézus Krisztus által. Hallgassuk az üdvösségről szóló üzenetet, és adjuk tovább. Isten az embert munkatársává hívja, hogy együtt mutassuk meg az üdvösség útját szeretteink, környezetünk számára. Ennek megfelelően cselekedjünk és a reménység soha nem hagy el. – mondta a lelkipásztor.

Dr. Puskás Csaba a Szatmári Református Egyházmegye főgondnoka igei köszöntőjében a harangszó néhány jellemzőjét emelte ki: A toronyba történő felhúzás után az emberek többsége nem látja őket, csak a hangjuk nyilvánul meg számukra, onnan ismerik meg az ott élők: rejtett hangszer, nem hivalkodik. Mi okból szólal meg? Vannak napszaki harangozások, pld déli harangszó. Van kísérő harangszó – temetések tartozéka, de van ahol a híveket is hazakíséri. Rendkívüli események, tűzeset, óév búcsúztató… Idő múlását jelzi. „Hívom az élőket, elsiratom a megholtakat” – üzeni a régi latin harangfelirat. Legfontosabb feladata: istentisztelet előtt hívogató harang gyűjti egybe a híveket. Mivel a haranghasználat sok városban megkopott, nincs jelentősége a hétköznapi életbe, ezért fontos a “HARANGSZÓ RÁDIÓ – Közösségre hív” Kihez szól? Mindenkihez. Csak kevesen hallják meg. Sokan vannak a hivatalosak, de kevesen a választottak! Akinek van füle, hallja! Ugyanúgy szól minden alkalommal. Nem változtatja a hangját. Mindig ugyanazt mondja. Mint a Sófár. Mit mond? CSAK RÓLA SZÓL! Bármilyen szolgálatod van, mindegy mit teszel, csak RÓLA szóljon! „Légy te is harang, Isten kezében – vagy akár kis csengő! De szólj alkalmas és alkalmatlan időben, csak RÓLA szólj! Úgy, hogy: „Ne legyünk hiú dicsőség kívánók.” (Gal 5,26) Isten dicsőségét hirdessük! Soli Deo Gloria!” – buzdított a főgondnok.

A Sófár Zenekar tolmácsolásában egy gyönyörű fohásszal ért véget az alkalom: „Adj Uram, erőt, hogy a barátomat megtaláljam, Adj új jövőt, fénylő arcodat meglássam Erdély újra éljen, lobogjon tiszta ének, Örömtáncot járjon, lelkem Téged áldjon.” Úgy legyen!

1990. október 28-án álmodott egy közösség, az álom valóra vált 1996-ban, így 25 éve templom áll a szatmári Deák téren. Gyülekezete élő, Isten kegyelméből. Mára megújult az egyházközség parókiája is. Volt tehát miért hálát adni.

A NUP-KP-1-2021/3-000530 sz. pályázat keretén belül a parókia felujítását a Bethlen Gábor Alapkezelő ZRT támogatta.

A 25. zsoltár első versének eléneklésével emelte fel hálatelt szívét Szigetlanka templomos népe 2021. szeptember 26-án délelőtt. A hálaadó istentiszteleten Király Lajos szatmári esperes hirdette az Úr Igéjét: „Én és az én házam népe az Urat szolgáljuk!” (Józs 24,15b) “Minden nyelv vallja, hogy Jézus Krisztus Úr az Atya Isten dicsőségére.” (Fil 2,11) Minden ember másként látja a világot, a maga nyelvén keresztül. A szeretetet azonban nem a szép szavak adják, hanem a tettek. Ilyen tett az épület megvalósítása is. Az épületek hatással vannak az érzelmeinkre. A lelkünk világához teremtjük meg az épületeinket. Vannak olyan terek, melyek elválasztanak egymástól, és vannak olyan terek, melyek összekötnek, közösséget teremtenek. Ilyen összekötő, közösségformáló tér a szigetlankai református templom, melyről huszonöt éve talán sokan elmondták, hogy ott nem lehet templomot építeni, mások viszont megmutatták, hogy lehet.

Valóban a kegyelem a szó, amivel össze lehet foglalni a gyülekezet eddigi történetét. – mondta Rácz Ervin házigazda lelkipásztor. Az, hogy a parókia épülete megújult, azt jelenti, hogy a gyülekezet szereti lelkipásztorát, aki érezte ezt a megpróbált időszakban is.  A parókia egyedi lett, mint ahogy minden ember eredeti. Az, hogy a reménység és örökkévalóság színe dominál az épületen, önmagában is üzen.  Két Ige messzire üzen a parókia faláról: „Én és az én házam népe az Urat szolgáljuk!” (Józs 24,15b) – Az ott lakó családja, nagy családja: gyülekezete Isten dicsőségére szolgál, példát adva arra, hogy van út a mélységből a magasságba. „Örüljetek az Úrban mindenkor! Ismét mondom: örüljetek!” (Fil 4,4) – ha megvidámítja ez az Ige az arra elsétáló embereket akkor elérte a célját. – fejtette ki a lelkipásztor, aki megköszönte Csorvási Józsefnek és csapatának a becsületes mívesmunkát.

A város többi gyülekezeteinek nevében Korda Zoltán Szatmár-láncosi és Bogya Kis Mária Szatmár-szamos-negyedi lelkipásztor hozta igei bátorítását. Az ünnepi szolgálatok rendjén a szigetlankai ifjak Papp Krisztina kántornő vezetésével csodálatosan énekeltek: Feladtad méltó nagy neved…, Lelkem  áldd az Urat…, Éneklem a te jóságodat…, Tied a dicsőség… Az énekek között verset mondott Kupán Erzsébet, aki az elmúlt két és fél évtizedben sokszor megörvendeztette szavalataival a gyülekezetet. Sámi Zsuzsa, Szigetlanka első babája, akit először kereszteltek ebben a templomban szintén szavalt, őt követte keresztapja Varga István a gyülekezet hűséges presbitere. Az első esküvői tanuk a szintén hűséggel szolgáló presbiter Bóné Péter és felesége Mária is háláról szóló verset tolmácsoltak a gyülekezet felé.

Adja Isten, hogy növekedjen tovább a gyülekezet az üdvözülőkkel, hogy annak tagjai a jövőben is az élő reménységbe tudjanak kapaszkodni!