Szatmárnémeti-Szigetlankai Református Egyházközség

Mélységekről, döntésekről és reménységről beszéltek a Házasság Hete programsorozat keretén belül a Szatmár-szigetlankai református templomban. A gyakorlati témájú előadáshoz sokan, a jelenlevők közül, érdemben szóltak hozzá.

Pénteken délután 17 órától a Lanka Duó énekei nyitották meg az alkalmat, majd Rácz Ervin lelkipásztor köszöntötte az egybegyülteket. Fóris Beáta szervezésében Dr. Kiss Ferenc háziorvos érkezett, hogy szóljon a házasélet, családi élet buktatóiról. Számára meghatározó Igével kezdődött az előadás: “Ha pedig valakinek nincsen bölcsessége, kérjen bölcsességet Istentől, aki készségesen és szemrehányás nélkül ad mindenkinek, és meg is kapja.” (Jak 1,5) Lét-kérdéseink közé tartozik: Mi akadályoz minket, hogy boldog párkapcsolatban éljünk és boldog családunk legyen? Miért romlik el idővel minden? Mi akadályoz a változásban? Idővel mindenki változik és ez természetes. Rajtunk áll viszont mi lesz belőlünk tíz, húsz, vagy harminc év múlva. Sokan gondolják, hogy ők nem lesznek alkoholisták, megcsalók, bántalmazók, pénz rabjai… – végül mégis azzá válnak, amivé talán nem akartak. A valóság, amit látunk elkeserítő: rossz szokásoktól nem tudunk szabadulni. Keserűséget, fájdalmat, a dolgok széthullását hagyjuk magunk után – ez az ádámi természet. A legrosszabb ilyenkor, hogy az Ördög azt hiteti el velünk, hogy két lehetőségünk van: 1. nem tudunk változtatni (következmény: alkoholizmus) vagy 2. tudunk saját erőnkből jók lenni (ennek is következménye lehet az öngyilkosság). Isten tudja, hogy nem vagyunk képesek egyedül valóban jók lenni és boldognak lenni.

Az előadó méginkább szakterületére, az orvostudományra lépve felvázolta, hogy mi neurobiológiailag a boldogság: Az agyunkban vannak olyan anyagok, amik boldogság érzést és örömet okoznak, és ezen anyagok receptorai, ezek fontosak a mi normális egészséges működésünkhöz. Ha mindig örömet tapasztalnánk meg, akkor az agyunk egy idő után csökkentené azon receptorokhoz számát (kiegyensúlyoz), amivel az örömet és annak mélységet megéljük, viszont ha megtapasztalunk nehézségeket és fájdalmat is, az segít jobban megélni az örömet, boldogságot. Nem önmagával a fájdalommal van a gond, hanem a mi gonoszságunkkal és megtévesztettségünkkel. Az Isten zsenialitása, hogy a rosszat is javunkra fordítja. Nem kell tehát félni attól, ha valami nehéz, ha egy helyzet szomorúságot okoz, vagy jönnek élethelyzetek, amik elevenünkbe vágnak.

Jézus ezért jött, Ő az, aki valóban tud segíteni! Még a házasságunkon is. De hogyan? Megtérésünkkel. Megtérés = elfogadom Jézus áldozatát és kérem a mennyei Atyát, hogy fogadjon gyermekévé. Ő miatta így már Isten fennhatósága alá kerülök és a Szent Lélek szépen elkezdi szívünket helyreállítani. Isten arra tanít minket, hogy legyünk csak az Ő gyermekei és hallgassuk az Ő fiának szavait, azok megtanítanak jól szeretni magunkat és másokat is.

Az előadás végén az előadó igyekezett gyakorlatiasabb válaszokat adni konkrét kérdésekre. A válaszokból kiderült, hogy a házastársak csak közösen, megbeszélve, együtt tudnak választ kapni kérdésekre és megoldást problémáikra. Az élet és a házasélet gyakran szörnyű, nehéz helyzeteket hoz, Isten azonban bennünket harcra és alkotásra teremtett, hogy legyen ráhatásunk a környezetre, hogy létrehozzunk dolgokat (család, gyerekek, ház) és azokat fenntartsuk. Úgy vagyunk alkotva, hogy Istennel együtt meg van képességünk családunkat ellátására, kijöjjünk a mélységekből, jól döntsünk és reménységgel nézzünk a jövőbe. – szóltak a biztató válaszok.

Feltöltő, áldott, lelkiekben nagyon gazdag imahéten vehettek részt mindazok, akik az elmúlt héten eljutottak Szatmár-Szigetlankára. Ennek talán egyik oka az volt, hogy a tavaly elmaradt az alkalomsorozat, idén lelkileg nagyon éhesen érkezhetett a gyülekezet, amely minden nap szinte teletemplomban volt jelen. Az online követése is igen magas volt az imahétnek, ami az Élő Kövek Együttes dicsőítésével zárult.

Vasárnaptól vasárnapig tartott az imanyolcad, vendég-lelkipásztorok igehirdetése mellett egyre több szavaló, éneklő, bizonyságtévő is megszólalt és számot adott a benne levő reménységről.

Kezdő vasárnapon, délután 17 órakor Tatár Zoltán krasznabélteki római katolikus plébános szeretetteljes szolgálata hívta fel a figyelmet nemcsak a napkeleti bölcsek történetében (erről szólt az imahét) szereplő csillagra, hanem egymás szemének csillogására és annak meglátására. Hétfőn Csűry István püspök alázatra tanította gyülekezetet, amely megköszönte az elmúlt másfél évtized püspöki szolgálatát, mandátuma utolsó évének elején. Kedden a Szatmárnémeti Baptista Gyülekezet lelkipásztora Kovács József hirdetett Igét, ezen az alkalmon a baptista gyülekezet egyik dicsőitő csapata énekelt. Szerdán Törő Attila patóházai lelkipásztor az önbecsülésünkről, önértékelésünkről szólt. Csütörtökön Balogh Enikő piskolti lelkésznő a nehéz időkben való kitartásra biztatott. Pénteken Dénes István Lukács Nagyvárad-olaszi lelkipásztor, generális direktor, bihari esperes az imádatra, szombaton pedig Higyed János Szatmár-kültelki lelkipásztor pedig az ajándékaink Krisztusra bízására buzdított.

Szolgálók sora tett bizonyságot az imahéten. A Lanka Duó és a szIGEt Együttes mellett, akik számos alkalommal szolgálnak a gyülekezetben, énekelt az egyházközség presbitériuma, határozottan és erőteljesen, valamint az a csapat is, akik a szigetlankai temetéseken is vigasztalnak énekekkel. A gyermekek szolgálata tiszta és mosolyfakasztó volt. A kis- és nagykonfirmandusok is külön készültek egy-egy alkalomra. Az ifjak szinte minden este egy imapárbeszédet adtak elő, amit John Roedel szerzett és az Újragondoló Facebook oldal szerkesztőjének, Szikszai Szabolcsnak a fordításában lett közkinccsé. A hét folyamán nem fogyott a szavalók kedve sem, sőt egyre többen jelentkeztek, hogy kifejezzék érzéseiket verseken keresztül.

Naponta másfél-, két órát töltöttek a templomban a gyülekezeti tagok. Rácz Ervin szervező, házigazda lelkipásztor a hét folyamán többször is kifejezte: ha a nők, asszonyok a körmösnél vagy a fodrásznál képesek még ennél is több időt tölteni, vagy a férfiak egy meccset két órán keresztül tán pislogás nélkül is végignéznek, vagy a fiatalok ennél sokkal több időt töltenek videójátékokkal, akkor ezekhez is viszonyítva, a lelkünk táplálására szánt két óra nem is tűnik soknak, annak a jelenlétében, aki végsősoron napi 24 órát ad.

Eljött az imahétzáró vasárnap is. Bár sokan kifejezték azt, hogy legközelebb kéthetesre kell szervezni az imahetet, ennek is elérkezett a vége, és nem is akárhogy. Mike Pál magyarkéci lelkipásztor igehirdetése és az Élő Kövek Együttes dicsőítése lenyűgöző és magával ragadó volt.  Mindannyian szeretnénk változni. De hogy? – kérdezte az igehirdető. Hogy történik valójában a változás? Azt halljuk az Igéből, hogy szükség nékünk újonnan születni. Térjetek meg! De mit is jelent ez a gyakorlatban, és főleg hogy történik ez meg? Négy alapelv felvázolásával beszélt a prédikátor ezekre a kérdésekre választ adva és segítséget nyújtva annak megértésében, hogy az evangélium hogyan segíti elő bennünk a változást. Mit jelent a változás a keresztyén ember életében. Erre pedig a válasz: 1) döntést kell hoznod 2) belülről kell megváltozni. 3) a megváltozás úgy történik, hogy átalakul a gondolkodásod. 4) és úgy, hogy megragad és lenyűgöz téged az Úr Jézus Krisztus. Hogy belülről kifele tudjunk változni, kellenek az új indítékok, az új identitás, egy új, személyes episztemológia, azaz ismeret. Keresztyénnek lenni azt jelenti, újulni, megújulni és kedvelni a morális mércéinket, mert Isten szeretetéből táplálkoznak.

Az Élő kövek Együttes Jézus „lábnyomára” irányította a gyülekezetet, amely más úton, más-, újemberként mehettek tovább. Ez egy olyan ÉLETÚT, ahol a legnagyobb mélységekben is megkérdezhetjük: „Ki vezet majd, kik kövessek? Szívem mélyén kit szeressek? Merre visz majd sorsom útja? Napkeletre, napnyugatra? Ki vár rám, ha célba érek, ki ölel meg, hogyha félek? Ki vesz fel, ha fáradt leszek, sebeim ki gyógyítja meg?” És Krisztustól a választ is megkaphatjuk: „Én vezetlek, Engem kövess! Szíved mélyén engem szeress! Kezemben lesz élted útja, napkeletről, napnyugatra! Ott leszek, ha célba értél, átölellek, hogy ha félnél, hordozlak, ha fáradt leszel, sebeidre gyógyír leszek!”