Szatmárnémeti-Szigetlankai Református Egyházközség

Párizs magyar református gyülekezetébe volt hivatalos Rácz Ervin szigetlankai lelkipásztor. A Franciaországi Magyar Protestáns Református Egyház havonta egyszer tart istentiszteletet. Bérelik a templomot. Nincs lelkipásztoruk, 25 éve minden hónapban más-más meghívott lelkész prédikál. Nagy Erika sárközújlaki- és Máthé Róbert vetési lelkész már szolgált ott. Ez év márciusának első vasárnapján a Szatmár-szigetlankai református lelkészre került sor, az ő élménybeszámolóját olvashatják az alábbiakban:

Meglepve, hálával és örömmel olvastam a meghívót pár hónappal ezelőtt: Párizsba mehetek prédikálni! Heddad Annamária ottani gondnokasszonnyal három évvel ezelőtt ismerkedtem meg Balatonfüreden a Nyugat-Európai Magyar Református Lelkigondozó Szolgálat (NyEMRLSz) konferenciáján. Óriási megtiszteltetésnek éreztem meghívását.

Természetesen odaszökött a gombóc a torkomba: első repülőutam, hogyan találok oda, izgalom, drukk… Itthon közel vagyunk a háborúhoz, a diakóniai szolgálaton keresztül próbáltunk segítséget nyújtani, egy kicsit lelkiismeretfurdalásom is volt, hogy itt kell hagyjam egy időre ezt a terepet és a csapatot.

Isten tenyerén eljutottam Párizsig. Jó élmény maga a repülés is. Csak közben azon gondolkodtam, hogyan lehet ezt istenhit nélkül gyakorolni. Egyáltalán élni, hogy lehet anélkül? Sokan teljesen természetesnek veszik: valami felszáll és rendben le is érkezik. Egy repülő sem maradt még fenn, ugye? De, ha ebbe úgy igazán belegondol az ember, nem száll el magától! Fenn lenni, és mégis alázatosnak maradni! – nem kis feladat.

Megérkeztem a Charles de Gaulle Reptérre. Már ott elámított az, hogy milyen modern körülmények között történik minden, s közben gondolkodtam, miről fogok ott prédikálni, hiszen nekik biztos megvan mindenük, jól élnek, vajon mire van szükségük? S aztán ahogy jöttem ki a reptérről, kb. egy tucat katona kalasnyikovval a kezében járt-kelt. Őrizték a rendet. Közben egy kislány zongorázott. Szürreális volt az egész. Lezsibbadtam. Iszkoltam kifelé! Azért máris hálát adtam, hogy nálunk ilyen nincs. Biztonság… – jó prédikációs téma.

GPS vezetett. Pontos leírást kaptam, hogy melyik metróra kell felüljek, hány megállót kell menjek, hogy eljussak a szálláshelyig. Gyönyörködtem a francia nyelvben, csodálatosan szépen hangzik. Valamit, egy-egy szót értettem belőle, de az nem sok. Vajon ilyen az is, amikor azt mondják: be szépen prédikált a tiszteletes úr!!! – de nem igazán értenek belőle semmit? … Megérkeztem a Liszt Ferenc Intézethez, ott volt a szálláshelyem. Ez egy párizsi magyar helyiség. A közelben van a második legnagyobb párizsi templom, a Saint Sulpice, miután leraktam a csomagom, első utam oda is vezetett, hogy hálát adja az útért. Éppen mise volt, szép számmal voltak jelen, mindenféle árnyalatban. Még akkor este elsétáltam a Notre Dame-ig, s megtekinthettem, ami megmaradt égési sérülése után.

„Ballagtam éppen a Szajna felé

S égtek lelkemben kis rőzse-dalok:

Füstösek, furcsák, búsak, bíborak,

Arról, hogy meghalok.” (Ady Endre)

„Nem halok meg, hanem élek.” (Zsolt 118,17)

Másnap aztán nyakamba vettem a lábam, amit lehetett megnéztem. Eiffel toronytól a Parc de Prince (PSG) Stadionig (kihagyhatatlan egy focidrukkernek, csak azt sajnálom, hogy a Stade De France-hoz nem jutottam el)… Csigát nem edtem, igazából a sok szép épület között egy ideig még enni is elfelejtettem.

Vasárnap Heddad Annamária gondnokasszonnyal sétáltunk a sanzelizén, meg a Sacre Coeur környékén. Elmondta nekem a párizsi magyar református gyülekezet történetét: A külföldön élő magyar állampolgárok gondozása évszázados múltra tekinthet vissza. A Párizsi Magyar Református Missziói Egyház 1925-ben jött létre. A korábban Franciaországban már tanulmányokat folytató Kulifay Imre (1908-1986) kinevezésével a párizsi magyar gyülekezet élén évtizedekig legendás lelkész állt, aki a második világháború alatt kivette részét az embermentésből, 1945 után pedig a Franciaországban és Belgiumban fogvatartott magyar hadifoglyok sorsán igyekezett könnyíteni, 1956-ban pedig az újabb menekülthullám fogadásán dolgozott. Jelenleg a párizsi gyülekezet havi egy istentiszteletét vendéglelkészek szolgálatával oldják meg immár 25 éve. Nem csak Magyarországról, de a határon túli Kárpát-medence egyházkerületeiből ill. Nyugat-Európa országaiben szolgáló – több mint 200 magyar református lelkész fordult meg eddig náluk. A Kárpát-medencei Generalis Konvent segíti a gyülekezetet vendéglelkészek küldésével…

IGEsziget! A Szatmárnémeti-Szigetlankai Református Egyházközség Facebook oldalán több mint háromszázszor jelentkeztem már be, az istentiszteletek közvetítésein kívül. Gondoltam én arra, hogy sokan nézik ezt Franciaországból is, de hogy ennyien?  Nem gondoltam volna. Sok kedves emberrel ismerkedtem meg úgy, hogy ők már ismertek. Megható élmény volt. A Szentlélek Protestáns templomot több gyülekezet is béreli. Előttünk egy dél-koreai protestáns gyülekezet tartott ott istentiszteletet: jó volt kicsit bekapcsolódni dicsőítésükbe. Ismertem az éneket magyarul. Jelen volt a Szentlélek a Szentlélekben.

Az igehirdetésem témája, mint ahogy fentebb írtam, adott volt: biztonság, vezetés. „Bízzál az Úrban teljes szívből, és ne a magad eszére támaszkodj! Minden utadon gondolj rá, és ő egyengetni fogja ösvényeidet.” (Péld 3, 5-6) Isten kész vezetni bennünket a Szentírás szavai keresztül, Szentlelke által, jeleket adva, hitben elöljárók tanácsaival és bölcsességével. Mi megfoghatjuk az ő kezét úgy is, hogy azt mondjuk: szeretlek, bízom benned, vagy azt: félek, vigyázz rám, vagy: tanácstalan vagyok, vezess! Az élet vándorának ez a legjobb GPS-e.

Közben kisgyermekek hangja is színesítette prédikációmat, aminek azért örülök, mert ez az élet és a jövő zaja. Minden gyülekezetünknek kívánom! Hálás vagyok a gyülekezet fogadásáért, és azért a szeretetért, amit Isten általuk adott nekem.

Másnap indulás hazafelé… Még egy gyors séta, egy kávé a demagógban… Bámészkodás, ámulás… és nem én lennék, ha ez nem történt volna meg: elkéstem a kijelölt repülőjáratot… de van következő járat. Következő esély. Ma még lehet, ma még szabad. Ez a jó a feltámadás hitével is. Nem mentem el az óceánig, de eszembe jutott Pál Ferenc római katolikus lelkész egyik meséje: Az óceánban kelnek föl a nagy és a kis hullámok. Ezek a hullámok természetesen mennek, mennek a part felé. Megy egy pici hullám, és mögötte meg egy hatalmas. A kicsi hullám vígan hullámzik ott, az óceánban, élvezi az életet. De ahogy egyre közelebb kerül a parthoz, hirtelen tudatosul benne, ahogy látja az előtte lévő hullámnemzedékeket, hogy mindegyik elenyészik ott a parton. Hirtelen rémült lesz, és próbálna lassítani, de mögötte megy a hatalmas hullám. Úgy fölkiált elkeseredve és kétségbeesetten: „Én is el fogok enyészni?” A nagy hullám mögötte azt mondja: „Jaj, te kicsi hullám! Nem tudod azt, hogy mi nem csak hullámok vagyunk, hanem ennek a hatalmas óceánnak mindig is a részei maradunk?”

Hálás vagyok, hogy ennek a nagy egésznek, – ami a világ, mint óceán, – egy számomra új darabját megismerhettem. Isten óvja református magyar testvéreinket, szerte e világon, ne olvadjunk be, adjunk ízt!

Egy nappal azután, hogy kitört az orosz-ukrán háború, imádkozni hívták az ifjakat a szigetlankai református templomba. A sürgősen összehívott SZIKE istentiszteleten mintegy százan voltak jelen.

Pénteken 18 órától Rácz Ervin házigazda lelkipásztor, egyházmegyei ifjúsági előadó köszöntötte az egybegyülteket. Sürgősen kellett összehívni az „imaharcosokat”, és sokan válaszoltak is a hívó szóra. Fontos dolgot tesz az, aki imádkozik ilyen helyzetben, nem szabad a tettel ellentétes irányba beállítani: életünk lelkileg akkor egészséges, ha az ima-munka, ora et labora ritmusában zajlik. Ugyanakkor a sürgősen összehívott alkalom, talán nem véletlenül, éppen a kommunizmus áldozatának emléknapjára esett: erre gondolva, nem szeretnénk azt sem, ha hideg, azt sem ha nyílt háborút tapasztalnának meg ifjaink! – ezért imádkoztak.

Jobb Domokos ombodi lelkipásztor, a Királyhágómelléki Református Egyházkerület ifjúsági előadó tanácsosa a bibliaolvasó kalauz szerinti napi Ige alapján hirdetett Igét: Ekkor monda Jézus az ő tanítványainak: “Ha valaki jőni akar én utánam, tagadja meg magát és vegye fel az ő keresztjét, és kövessen engem. Mert aki meg akarja tartani az ő életét, elveszti azt; aki pedig elveszti az ő életét én érettem, megtalálja azt. Mert mit használ az embernek, ha az egész világot megnyeri is, de az ő lelkében kárt vall? Avagy micsoda váltságot adhat az ember az ő lelkéért? Mert az embernek Fia eljő az ő Atyjának dicsőségében, az ő angyalaival; és akkor megfizet mindenkinek az ő cselekedete szerint. Bizony mondom néktek: Azok között, akik itt állanak, vannak némelyek, akik nem kóstolják meg a halált, amíg meg nem látják az embernek Fiát eljőni az ő országában.” A háború azóta tart, amióta az ember evett a fáról, és az Istent a hátuk mögött akarták, és amióta az első testvérpár vitájából halál született. Imádkozzunk azokért, akik egymást lövik, úgy hogy nem is ismerik egymást! Költözzön szívükbe békesség és a mienket se hagyja el! Tudjuk megmutatni azt, hogy Krisztusban vagyunk, és hogy benne életünk van, bármi történjék is tudjunk úgy élni a világban, hogy látszódjék: hozzá tartozunk. – szólította fel a gyülekezetet a prédikátor.

Dr. Király Lajos esperes egy kárpátaljai lelkész gondolatait hozta, átéreztetve az ottani helyzetet: „Eddig olyan távolinak tűnt a háború, most pedig egyik pillanatról a másikra egy szuperhatalommal állunk hadban. Az eseményeket látva, sokunk szívében félelem uralkodott el. Személyes dolgaink féltésén túl, leginkább szeretteink életét féltjük. Megfogalmazódik bennünk a kérdés, mi lesz az országgal?… Ha máskor nem is most igazán érezzük milyen kicsik is vagyunk és vannak dolgok, amikben nem tudunk se beleszólni, se megváltoztatni, csak elszenvedni tudjuk őket. Azonban, mi keresztyének ismerünk valakit, akinek van hatalma megállítani a háborút és a zaklatott, háborgó emberi szívekbe békességet adni! Ez a valaki a mi Urunk Jézus Krisztus, akinek kezében van minden hatalom mennyen és földön. A háborgó tengeren utazó tanítványok képe jut eszembe, akik az egyre fokozódó viharban, a hullámok erejével már nem bírtak el. Eleinte talán még úgy tűnt számukra mintha kézben tartanák az eseményeket, a hajójukat és az életüket is. De a széllel, a viharral, a hatalmas hullámokkal már nem bírnak el, s amikor már végleg kétségbe estek, akkor döbbentek rá, hogy a Mester, az Úr Jézus Krisztus csendesen ott pihen közöttük, ott van közöttük Jézus, akit kétségbeesésükbe fel is ébresztenek, és ott mondják el neki- Mester! hát nem törődsz azzal, hogy elveszünk? Ma is bajban vagyunk! Sőt az egész országunk bajban van! Ma amikor erőt vett rajtunk a kétségbeesés! Ha kétségbeesetten is, de vegyük észre, hogy Jézus ott van a hajónkba. Hozzá oda lehet menni, Őt meg lehet szólítani, mert Ő ugyanolyan erős Isten, mint amilyen akkor volt!… Az életben vannak dolgok amiket csak Isten előtti megállással, imádsággal, könyörgéssel lehet megnyerni. A pánik helyett arra hívok és bíztatok mindenkit, hogy köszönjük azoknak, akik távolról aggodalommal figyelik helyzetünket, helyzetünk alakulását és értünk imádkoznak. Kérlek titeket testvéreim ne szünjetek meg értünk imádkozni! Köszönjük!” – tolmácsolta Kolozsy András kárpátaljai, nagydobronyi lelkész gondolatait Dr. Király Lajos esperes.

Nagy Erika egyházmegyei missziói előadó arra kérte a jelenlevőket, fogják meg egymás kezét, imaláncot alkotva vezetett az imádságban. Imádkozott Vaida Zsanett SZIKE elnök és Ary Dávid alelnök is.

„Látod, világunk széttörve? (Igen!) Tudod, árnyaink mélyülnek? (Igen!) De az élet fénye áttör minden sötét, rémes árnyat? (Igen!) És újnak látni mindent, ez a vágyad? (Igen!)… Van-e akárki képes, hogy letépje láncunk, Szabadítónk? A sírokon győztes, a hatalmas Úr, Dávidnak sarja, Istennek Báránya, halálból Út! Minden nemzetből Ő, a dicső trónon ülő, Szenteknek uralmát, Istennek Országát hívja elő! …  Ő a méltó, dicső?” – énekelte a szIGEt Együttes irányítva a tekinteteket az Élet Urára.

Az alkalom végén további imádságra és segítő tettekre szólítottak fel a lelkipásztorok. A Szatmári Református Egyházmegye Szeretetszolgálatán keresztül is lehet segíteni a menekülteken.

Imahetek időszaka van. Ez egy erőforrás minden olyan gyülekezetnek, amely ezt megszervezi. Ilyenkor nyílik esély arra is, hogy szolgáljanak nemcsak a lelkipásztorok, hanem más bizonyságtevők is. A Lanka Duó (Papp Krisztina szigetlankai kántornő és Csorvási Mihály presbiter) is szeretettel szolgált a gyülekezetben és meghívottként más egyházközségekben.

A pandémia és a karanténidőszak nehezebb szakaszaiban videófelvételeik által is sokakhoz eljutott énekben a bátoritó üzenet, most pedig amikor kicsit szabadabban lehet szervezni alkalmakat, személyesen is elkísérik Rácz Ervin lelkipásztort az imaheti alkalmakra. Elmúlt héten Aradon, ezen a héten pedig Magyarkécen énekeltek.

Múlt hét kedden Mpofo Kitata Szilvia Arad-mosóczi lelkipásztornő hívta a csapatot. Krisztus jelenléte megfordítja a világ szokásos rendjét. – szólt az üzenet egy nonkonformista lelkésztől, egy „szinténzenész” lelkésznő gyülekezetében.  Ezen a héten hétfőn Magyarkécre, Mike Pál lelkész gyülekezetébe szólt a meghívás. A lelkipásztor 22 éve szolgál abban a közösségben, ahol Isten csodákat tett szép megvalósítások által. Az alázatos vezető falakat dönt, és szeretettel épít – szólt itt az üzenet. A lelki építkezés alázattal folyamatos, és mindezért valóban Istené a dicsőség. Ide a lelkipásztort néhány szigetlankai gyülekezeti tag is elkísérte, örömmel tapasztalva a Lélek áradását az igehirdetés és a dicsőítés közben.