Öröm

„Mert az Isten országa nem evés, nem ivás, hanem igazság, békesség és Szentlélek által való öröm.” (Róma 14,17)

A Magyar Értelmező Szótár szerint az öröm: „A kellemes érzésnek nagy foka, melyet bizonyos jelenlévő élvezet, vagy jövendő jónak élénk képzelete gerjeszt bennünk.” Ki ne szeretne örülni? Minden ember boldog akar lenni.

Szeretünk jókat enni és inni, de „Isten országa nem evés és ivás”, – még jó, mert akkor fogyókúrázni sem kell. Isten országa valami olyan, ami benned van és belőled árad ki: „igazság, békesség és a Szentlélekben való öröm.”

Az első az igazság. Nekünk, elbukott, de bűneiket megbánó embereknek Isten Krisztus igazságát tulajdonítja, ezen keresztül néz ránk. Ebből fakad igazságunk, ezért akarunk mi is „igazságban járni”, hogy megmaradjunk Krisztusban.

Békességed van Istennel és Isten békessége van benned. Isten azt akarja, hogy tudd: Fiának a bevégzett munkája békességet szerzett neked. Mennyi áldás lenne azon, ha ezt a békességet elfogadnák!  A béke higgadtságot és nyugalmat jelent az élet hányattatásai közt, amikor minden széthullani látszik.

Így jutunk el az örömhöz. Pál áldásként említi a Szentlélek általi örömöt, amely még fizikai nehézségek közt is miénk lehet, könnyeken is átragyoghat, hisz a Lélektől van. Az öröm soha nem szabadul fel a hitetlenség által, hanem mindig ott jelenik meg, ahol hit van. Ámen!

Rácz Ervin,

Szigetlanka

Lankadatlanul szeretni, egymással szemben

Tartalmas, tanulságos, építő alkalmat élhettek át a jelenlevők a Lankadatlanul soron következő, májusi részében. A társ, akit Isten velem szembe állított. Visky István Nagyvárad-velencei lelkipásztor érdekfeszitő előadását minden házasembernek értenie kellene, mert a Biblia ezzel kapcsolatos alapigazságait hozta el.

Szatmár-Szigetlanka református templomában csütörtök koraeste gyülekeztek, hogy épüljenek, gazdagodjanak az üzenet és az énekek által. Rácz Ervin lelkipásztor a 123. zsoltárral köszöntött, amit a Lanka Duó el is énekelt: „Hozzád emelem szemeimet, Ó, Te egekben lakozó… Mint a szolga néz az Ő ura kezére, Úgy néznek a mi szemeink, Mint a szolgalány, asszonya kezére
Úgy néznek a mi szemeink…”

Visky István előadásában az Ószövetség eredeti nyelvét felhasználva bontott ki néhány fontos szót, „hieroglifát” felhasználva a héber nyelvből a házasságra vonatkozóan. A társunk és a házasságunk egy lehetőségünk arra, hogy valamit visszakapjunk abból, amit elvesztettünk az Éden kertből, ugyanakkor arra is, ha nem jól csináljuk, hogy megkapjunk valamit a pokolból. Az egyetlen, amit kaptunk az Éden kertből, a házastársunk. A házasság, mint jel, a Mennyországhoz kapcsolódik, ami tűz és víz. (Héber nyelven: Sámáim) A rossz házasságokban felemészti az egyik a másikat. A tűz a férfi jele, a víz pedig a nőé. A házasság úgy olvad össze, hogy nem bántja egymást. Férfi és nő ugyanaz az anyag, és ugyanaz az Ige, bármennyire is különbözőek. A különbség az, hogy Isten a férfit, mint egy nedves anyagedényt formálja meg, mely fiatal korban még könnyen változik, de felnőttkorban már csak könny által tud változni. Az edény funkciója a tárolás. A férfi az Igét, a kijelentést tartja: a feladatot, a szolgálatot, az élet értelmét. A nőt nem formálja Isten, hanem építi. A bordát Isten asszonnyá építette. Ugyanaz az anyag, de nem egy fix edény, hanem téglák, melyek a nedvességet, a könnyet nem tartják. Több formát tud felvenni, mobilis.

A férfi és nő egymás mellé, nem egymás alá van rendelve, de különbözőek a feladataik. Isten rábízza a férfira, hogy a dolgokat emelje fel, pl. a szőlőből készítsen bort, emelje fel borrá… A nőnek a feladata, hogy hozzá illő segítőtárs legyen, amelynek a héber kifejezése így fordítható: felmentősereg vele szemben. Azért szembe, mert köztük van a szolgálat, a feladat, amit ketten végeznek, ott van az tér az univerzumból, amit ketten emelnek fel Isten felé. A másik előnye annak, hogy szemben vannak, hogy látják egymás arcát.

A szeretet nem egy érzés, hanem egy döntés. Szeretem a társamat, mert ő én vagyok. Társat rendelt tehát Isten velem szembe, segítőtársat. Olyat, aki hozzám illik. Mert míg nekem vannak ugyan elképzeléseim arról, hogy milyen is kellene legyen a társam, valójában csak Isten az, aki tudja, melyik társ illik hozzám. Ha pedig rátaláltam – vagy inkább ráismertem! – a társamra, akkor lehetőség nyílik arra, hogy kettőnkön felragyogjon Krisztus ebben a világban. Nagy titok ez, hasonlatos a vőlegény és a menyasszony titkához, amelyik Krisztus és az Ő egyháza.

A házasság egy ostromlott vár. Soha nem volt ennyire ostromolva ez a vár, mint a 21. században. Ha ez a vár elesik, akkor minden elesik. Isten nagyon fontos dolgokat bízott férfira és nőre: a menyországot kell felmutatni a házaságban és mindent, ami körülöttünk van, felemelni. Ezt úgy lehet, ha tudjuk, hogy kik vagyunk, mint férfi és kik vagyunk, mint nők. Hol van a helyünk, a másikkal szemben, hogy dolgozunk össze. És megtanulunk szeretni, önmagunkat adó szeretettel. – fejtette ki előadásában Visky István lelkipásztor.

A gyülekezet jelenlevő férfi és nő tagjai sokat tanultak önmagukról. A párok, akik együtt érkeztek az alkalomra, talán ezt követően még erősebben fogták egymás kezét, és néztek egymás szemébe, erősödő szeretettel.

Képek: https://www.facebook.com/media/set?vanity=szigetlanka&set=a.3604032626489998

Alkalmazkodás

“És ne szabjátok magatokat e világhoz, hanem változzatok el az elmétek megújulása által, hogy megítélhessétek, mi Isten jó, kedves és tökéletes akarata.” (Róma 12,2)

„Boldogok a rugalmasok, mert alakjuk nem torzulhat el!” – mondja Michael McGriff. A merevség mindig magában hordozza a pusztulás csíráját. A rugalmatlanság azt jelenti, hogy a saját akaratomat, véleményemet, döntésemet a többiek és mindenki más elé helyezem.

Az Ige nem a világhoz való simulásra, de mégis a változásra serkent, elménk megújulásával. Ha valaki úgy gondolja, hogy neki többé nincs szüksége tanulásra, fejlődésre, akkor voltaképpen megáll a fejlődésben. Ráadásul, ha megengedi magának azt a luxust, hogy kijelentse: az ő véleményét és döntését többé semmi nem befolyásolhatja és módosíthatja, azzal egyenesen Isten helyébe emeli magát, akinek nincs szüksége mások figyelembe vételére ahhoz, hogy az igaz, helyes és hatékony döntéseket meghozza.

A világhoz való alkalmazkodás szabás, tehát mindig elvesz. A helyes alkalmazkodás alappillére a tanulásra való igényesség. Hiszen ezzel a folyamatosan bővülő ismerethez és tapasztalathoz, valamint az abból fakadó kihívásokhoz kell rögtön alkalmazkodni, és amíg valaki ebben a folyamatban benne van, addig folyamatosan változik. Ez a változás pedig a növekedés útja.

Elménk megújulása ne más, mint taníthatóság az egymáshoz való alkalmazkodásban, a Mester felügyelete és irányítása által.  Kérdéseket tehetünk fel egymásnak, válaszokkal kisegíthetünk, gazdagíthatunk, gazdagodhatunk és megtanulhatjuk, megitélhetjük, mi az Isten kedves és tökéletes akarata. Ámen!

Rácz Ervin,

Szigetlanka

Felismerhető szeretet, közösségben – Anyák napja Szigetlankán

Idén május második vasárnapján tartották az anyák napi hálaadó istentiszteletet Szigetlankán. A gyermekek bizonyságtételét követően a közösség áldásairól szólt az igehirdetés.

A Deák téri református templomban, vasárnap a délelőtti istentiszteleten előszőr a gyermekek műsorára került sor Törő Nikolett gyakornoklelkész és Papp Krisztina kántornő felkészítésében, az énekeket Kovács Zsolt ifjú kisérte.

Rácz Máté konfirmandus Balogh Zoltán dunamelléki püspök gondolataival nyitotta meg a szolgálatok sorát: „Édesanyám, ez a te napod, akkor is, ha már nem vagy itt velünk! A szereteted, a könnyeid, a hited, az aggódó vagy éppen elismerő pillantásod, a mosolyod akkor is itt van. És milyen jó azoknak, milyen jó neked, aki még átölelheted azt, aki az életedet adta. Átölelheted édesanyádat, aki Istennek, az Élet Urának teremtő társa, mert gyermeket szült. Ő szült téged a világra. És milyen jó, hogy az is lehet édesanya, aki nem szült, de azzá lett. Ne engedd, hogy az együvé tartozás örömét, az élet ajándékát eltakarja a mindennapi fáradtság, a gond, a vita, az életkori távolság vagy a kiszolgáltatott közelség… Fel lehet idézni azt, amit kaptál, kaptunk tőle, az édesanyától az életünkben. Észre lehet venni, hogy ő is ember, ő is mások szeretetéből él, neki is vannak tervei, vágyai, melyek túlmutatnak a család életén. Neki is szüksége van saját időre, életre. Így köszönjük meg, hogy még mindig ad! Azért, hogy mi is adhassunk. Istennek hála! Isten éltesse az édesanyákat!”

A gyermekek énekei, versei mosolyt és örömöt csaltak a gyülekezet és a szülők szívére. Áldást kértek az édesanyákra, nagymamákra, dédnagymamákra… Ezt követően pedig a gyülekezeti házba mentek át gyermekfoglalkozásra. A gyülekezet tanitónői másfél éve, felváltva, vasárnaponként szolgálnak a gyermekek felé örömmel és állhatatosan. Ezt tették ez alkalommal is.

Rácz Ervin lelkipásztor a János evangéliuma 13. részének 34. és 35. verse alapján hirdetett Igét: “Új parancsolatot adok nektek, hogy szeressétek egymást: ahogyan én szerettelek titeket, ti is úgy szeressétek egymást! Arról fogja megtudni mindenki, hogy az én tanítványaim vagytok, ha szeretitek egymást.” Május első vasárnapján, amikor keresztelő is volt a gyülekezetben, identitásunk alapjáról szólt az igehirdetés: Isten alkotásai vagyunk. Tehát Isten ígéreteiről szóló igehirdetéssorozatban akkor az egyénről volt szól. Ez alkalommal a közösséggel kapcsolatos ígéretekről tanított a prédikáció. Annak, hogy Isten alkotásai vagyunk a bizonyítéka nem más minthogy vágyódunk vissza az atyai házba: vágyunk mély kapcsolatra, arra, hogy szeressünk és szeretve legyünk, hogy szabadok legyünk és alkossunk. A bűn azonban eltorzította ezt bennünk, olyannyira, hogy csak egy „dimenzióugrással” oldódik meg ez a vágyunk, azaz szükségünk van kegyelemre. Megoldás: találkozni Jézussal. Ő azonban ezt a találkozást úgy oldotta meg, hogy a közösség által és a közösséget felhasználva találkozik az emberrel. A közösség nem magától értetődő, hanem felbecsülhetetlen kincs és lehetőség. Isten úgy látta jónak, hogy másokon keresztül szól. Rábízta az evangéliumot az emberekre. Ahogy egykor egy édesanyára Máriára és egy apára Józsefre bízta egyszülött Fiát, úgy az Igét, az imádságot ma is sok esetben az édesanyákon, nagymamákon, dédnagymamákon keresztül juttatja el az emberekhez. Kincs vagy és kincsekkel vagy körülvéve. Szeretetközösségben élhetsz. Ha ezt észrevesszük, az az Isten ígérete, hogy felismerhetőek leszünk. Arról ismernek meg minket, hogy Krisztus tanítványai vagyunk, ha egymást szeretjük. Nem kirekeszteni kell egymást, hanem kiszeretni van lehetőségünk egymást a bűnből, Krisztus szeretet által.

Képek az alábbi linken:

https://www.facebook.com/media/set/?set=a.3594566410769953&type=3

Még őt is Istenre bízhatod

,,Így tehát most is van maradék a kegyelmi kiválasztás szerint; ha pedig kegyelemből van, akkor nem cselekedetekből, különben a kegyelem nem volna kegyelem.” (Róm. 10,5-6)

Gondolj most egy családtagodra, vagy barátodra, rokonodra, szomszédodra, aki még nem ismeri Istent. Sőt nem is akar hallani Róla, s azt látod, hiába minden próbálkozásod, kemény a szíve az Úr felé. Jogosan fájhat a szíved értük, s érezheted azt, hogy belefáradtál már az értük való könyörgésbe. Nincs változás, vagy lehet csak egyre rosszabb, szeretetlenebb a feléd való viszonyulásuk is. Újabb és újabb veszekedések, melyeknek a tárgy lehet épp a hited. Értetlenül, kérdőre vonva és bántva lehetnek melletted az Istennel való kapcsolatod miatt, mert neked fontos a gyülekezeti közösség, az imádság, Igeolvasás.

Mégis mit tehetnél, hisz te már annyiszor próbálkoztál. Lehet már dühöt és keserűséget is éreztél, mikor azokra a számodra fontos emberekre gondoltál, akik elutasítják az Isten közeledését.

Először is ne vádold magad, ne hidd, hogy miattad nincs változás, mert nem elég ,,jól” imádkozol, vagy nem vagy elég kitartó, türelmes, szeretetteljes. Nehéz és fájó neked, amikor bántanak, lenéznek vagy elzárkóznak előled a hited miatt, azért mert Istenhez tartozol és ezt nem hallgatod el. Azonban ne feledd, együttérző mennyei Édesatyád van, aki látja a szíved fájdalmát! Menj Őhozzá újból és újból, bátran tárd ki minden érzéseseidet. Igen, mindent, még a haragodat, dühödet is, nem kell azt sem letagadnod vagy elzárnod mélyen magadban!

Inkább minden egyes nap engedd meg, hogy hűségesen szerető mennyei Atyád átöleljen. Erősödj meg jelenlétében, a neked adott ígéreteiben! Ne félj, hanem bízd Rá azt a személyt, akiért fáj a szíved. Tedd le Isten kezében, Nála van a legjobb helyen! S kapaszkodj a Veled kötött szövetségébe, melyben biztos lehetsz, valóban senki és semmi nem választhat el már Tőle! Ennyire féltőn szeret, ennyire fontos és becses vagy Uradnak, Szabadítódnak! Nem azért, mert te különb lennél a másiknál, csak mert rajtad már megkönyörült. Bízz Istenben, gondja van az Övéire, s munkálkodik a szívekben, az Ő időzítése szerint.

Ma is bátorít, öleld magadhoz, állj szilárdan az Ő ígéreteiben bízva: ,,Bízzál, Izráel az Úrban, mert az Úrnál van a kegyelem és bőséges Nála a szabadítás!” (Zsoltárok 130,7) Ámen!

Törő Nikolett,

Szigetlanka

Futás

„Azért tehát nem azé, aki akarja, nem is azé, aki fut, hanem a könyörülő Istené.” (Róma 9,16)

Nem azé az üdvösség, akik erőlködik, hanem ajándékba kapjuk ezt Istentől. Ez igazán megnyugtató tud lenni. Az is következne ebből, hogy lebecsüljük a futást, de azt kell tudnunk, hogy az üdvösség nem emberi erőlködés gyümölcse, hanem mindenestül ajándék.

Óra a futáshoz! GPS-es, pulzusmérős futóórák, lépésszámlálók, aktivitásmérők és stopperórák széles választéka. Pulzuspánttal még pontosabbá teheted az edzéseidet. Válassz Te is egy futóórát, mérd a teljesítményedet, a megtett kilométereket, készíts edzéstervet és kezdj el felkészülni az álomversenyedre még ma! – áll egy reklámszövegben. Motiváló lehet mindez a futáshoz, az életharchoz. De hadd legyen minden pillanatban a karodon egy olyan láthatatlan óra is, amin azt írja: fontos vagy, egyedi alkotásom vagy, értékes vagy, veled vagyok, erőt adok, szabad vagy… Futni csak szabadon érdemes. Legyen hangsúlyos életünkben a felszabaditó, friss levegőjű futás. Ezt az ajándékot adja életfutás közben Isten.

És mi van akkor, amikor egy piszok nagyot taknyolunk? Bocsánat: leesünk. Aki volt már lent, az jobban tudhatja, hogy Isten kegyelme tart meg egyedül. Ő ad üdvösséget, Ő ajándékozza nekünk a maradandót, amiért érdemes futni és akarni, mert ez a futás Isten dicsőségét és mások javát szolgálja, de aminek tétjét, a mi Urunk, Jézus Krisztus a golgotai kereszten és feltámadásában már győztesen elhordozta érettünk. Isten könyörülő, Jézus Krisztusban megmutatott irgalmának keretein belül pedig lehetséges és szükséges a futás és az akarás.

Rácz Ervin,

Szigetlanka