Szatmárnémeti-Szigetlankai Református Egyházközség

1996-ban főként a Németi Református Egyházközségnek köszönhetően megépült a szigetlankai református templom. A Szigetlankai Református Egyházközség a következő esztendőben, 1997-ben el is kezdte önálló működését, leválva az anyaegyházközségtől, új utakat keresve.

De soha nem felejtette el, hogy honnan indult… Ennek jeleként a szigetlankai presbitérium elfogadta a németi presbiterek meghívását. Pénteken a Németi Református Egyházközség gyülekezeti termében Kiss József házigazda lelkipásztor jóvoltából jó hangulatú beszélgetésen vettek részt a két presbitérium megjelent tagjai, és finom ételek elfogyasztása közben a jó szomszédi kapcsolat ápolását gyakorolták.

A nyitó áhítaton Rácz Ervin lelkipásztor a János első levele 1. részének 2-től 4-ig terjedő versei alapján hirdetett Igét: „Mert megjelent az élet, mi pedig láttuk, és bizonyságot teszünk róla, és hirdetjük nektek is az örök életet, amely az Atyánál volt, és megjelent nekünk. Amit tehát láttunk és hallottunk, azt hirdetjük nektek is, hogy nektek is közösségetek legyen velünk: a mi közösségünk pedig közösség az Atyával és az ő Fiával, Jézus Krisztussal. Ezt azért írjuk meg nektek, hogy örömünk teljes legyen.” Három dolgot emelt ki rövid áhítatában: az örök életről szóló bizonyságtételt, a közösséget és az örömöt. A két gyülekezetet az köti össze, hogy mindkettőnek Jézus Krisztus a pásztora. És ez a legjobb, legörömtelibb kapocs.

Kiss József lelkipásztor, aki a kerti sütést-főzést levezette és megszervezte, ezt követően köszöntötte a két presbitérium tagjait. Külön köszöntötte a Németi gyülekezet gondnokait Kurta Lajost és Kiss Józsefet, akik ezekben a napokban ünneplik születésnapjukat. Isten éltesse őket sokáig erőben egészségben.

Jószomszédi, történetükből kiindulva „anya-lánya”, de legfőképpen testvéri kapcsolatot ápoltak ezen a péntek délutánon a két gyülekezet presbiterei.

Kölcsön kenyér visszajár! – hangzott Tamás vasárnapján a prédikáció első mondata Szigetlankán. Nem a helyi lelkipásztor mondta ezt a szószékről, pedig állítólag jó prédikációval készült. Ki tudja?! A presbitérium elintézte, hogy a lelkipásztorának ne kelljen dolgoznia negyvenedik születésnapján.

Szeretetteljes már-már szokássá vált a szatmári egyházmegyében az, hogy olymódon okoznak meglepetést a születésnapját ünneplő lelkésznek, hogy tudtán kívül helyettesítőt hívnak. Tavaly Rácz Ervin surrant be a batizi templomba Dr. Király Lajos esperes születésnapján, vasárnap pedig ezt visszakapta. A meglepettség most sem maradt el, annak ellenére sem, hogy átfutott gondolatán: úgy készült, hogy ő fog prédikálni…, de úgy látszik, hogy annak a prédikációnak kell érnie még egy hetet.

Vasárnap a délelőtti istentiszteleten a szigetlankai templomban az ifjak éneke, és a rövid gyerekfoglalkozást követően Dr. Király Lajos a Királyok első könyve 19. fejezetének első 13 verse alapján hirdette az Igét Isten stresszmenedzsment módszeréről. Isten „lelkigondozása” hagyja elfutni, menekülni, kikiabálni érzelmeit, megpihenni, és aludni a menekülő, a sokk-fázisban lévő Illés prófétát, hiszen ebben a nehéz élethelyzetben „nem hatol át a szó” a lélek falán. Illés bánkódik veszteségei felett, azonban időt, táplálékot és regenerálódási lehetőséget is kap Istentől, 40 napra. A negyvenes szám fontos, ugyanakkor szimbolikus jelentéssel bír, és valami rejtett, homályos és ismeretlen jelentést is magában foglal.  Az özönvíz idején negyven napig esett az eső; Mózes negyven nap és negyven éjjel tartózkodott a hegyen; Izrael népe ennyi ideig vándorolt a pusztában; a kémek ennyi idő után tértek vissza Kánaán földjéről. Mindezekből a példákból érezhető, hogy a szám a változással, valami újnak a kezdetével hozható kapcsolatba. Ugyanakkor, – ahogy Jung is fogalmaz -, valami rejtettséget is magában foglal: Illés nem tudja pontosan, milyen feladatot fog kapni a Hóreben. Ez az Igeszakasz tehát annak a gondviselő Istennek az arcát tárja elénk, aki – ahogyan az egyik ifjúsági énekünkben megfogalmazzuk – utánunk fut: „jóságod fut utánam, s utolér engem… Jóságod nem hagy el, nem hagy el sosem” (Éneklem a te jóságodat). Amiképpen Isten a fogságba is követte népét (Ez 1-2), úgy megy utána Illésnek a pusztába is. De így „szalad” utánad és utánam is, hiszen azt ígérte, hogy velünk marad minden napon a világ végezetéig (Mt 28,20). Néha szokatlanul és felfoghatatlan feladatokkal bíz meg bennünket, és küld, hogy szóljuk szavainkkal és tetteinkkel, a Szentlelkének erejével, akaraterőnk megerősítésével az Ő nagyságos dolgait. Mi a te küldetésed? Milyen feladatot és megbízatást kaptál az Úrtól? Isten Szent Lelke által légy az Ő talpra állított, megerősített és áldott eszköze, aki a nehézségekben nemcsak szemlélője a történéseknek, hanem munkálkodik Isten dicsőségére és a közösség javára. Istennek mindig van ereje és kiapadhatatlan fantáziája ahhoz, hogy felsegítsen. Hiszed-é ezt? – tette fel a kérdést igehirdetése végén az esperes.

Az igehirdetést követően Csorvási Béla főgondnok is köszöntötte a presbitérium és a gyülekezet nevében a prefixváltó lelkipásztorát, majd a szeretetvendégségen folytatódott a derűs köszöntések sora. A lelkipásztor édesanyja elmesélte a születés körülményeit is.

Vasárnap az istentisztelet után a nőszövetség és még előtte szombaton az ifjak is köszöntötték a lelkipásztort, aki hálás, hogy egy ilyen közegben szolgálhatja Urát lassan fél évtizede.

Bolyki László a Budapesti Fesztiválzenekar brácsaművésze, a Bolyki Brothers tagja volt a vendége a Lankadatlanulnak, azaz a szigetlankai református gyülekezet nyitott bibliaórájának. Könyvbemutatót tartott, de ez sokkal több volt énnél. Látszott és hallatszott is, hogy ízig-vérig zenész, aki egyben gyakorló lelkigondozó is, tehát ismeri az emberi lélek rezdüléseit és pontosan tudja, milyen húrokat kell megpendítenie, ha gyógyítani akar. Ez nemcsak a könyvben történt meg, hanem az előadáson is.

Csütörtökön 18 órától a Lanka Duóból spontán Lanka Trió lett az alkalom elején, ami valóban ráhangolt a mondanivalóra. Papp Krisztina kántornő és Csorvási Mihály presbiter zenéje mellé próba nélkül becsatlakozott Bolyki László is brácsán. Különleges élmény volt.

Bolyki legújabb könyve, ami az est alaptémája volt, a Klasszik Rádióban elhangzott hangjegyzetei bővített, szerkesztett változata. Mivel a Klasszik Reggeli műsor folyamában be kellett tartania a szigorú időkeretre vonatkozó szabályokat, fájó szívvel sok mindent ki kellett húznia a szövegekből. Ezek visszakerültek a könyvbe.

A könyvbemutató interjú formában érkezett meg a gyülekezet felé. Rácz Ervin házigazda lelkipásztor kérdezett mindenekelőtt a könyv keletkezéséről. „2020 tavaszán, amikor a világjárvány ránk rúgta az ajtót, majdnem egy évig sehova sem mentünk, minden munkámat lemondták, minden koncert és zenekar turné elmaradt, gyakorlatilag beszorultunk a négy fal közé. Azóta is sokan tanakodnak, hogy mindet miért, és hogyan történhetett meg… de én, kérem ne vegyék szerénytelenségnek, biztosan tudom mi áll a háttérben: a világ azért állt le, hogy létrejöhessen ez a kötet. Mert amikor úgy tűnik, nincs előttünk járható út, és minden oldalról falak vesznek körül minket, az mindig céllal történik velünk. Azért, hogy végre észrevegyük, hogy van még egy irány, amerre mindig elindulhatunk: fölfelé. A lélek húrjai sorozat minden egyes epizódja azért született, hogy fölfelé irányítsa az olvasók szemét és szívét.”

Több élményt ír le a szerző, ami akár koncertek előtt, közben vagy után történt és amelyek igehirdetésekké váltak. Egyik fellépése előtt például félrevonult hangolni, közben pedig a zenésztársak elindultak a színpad felé. Lemaradt és kétségbeesetten kereste a színpad felé vezető utat és a színpadra lépése is furcsán sikeredett. Folyamatosan rossz ajtót választott. Levonta a tanulságot: „1. Koncertek elő soha nem maradj egyedül az öltözőben! 2. Ne ugrálj lépcsőn hangszerrel a kezedben! 3. Ha csak egy mód van rá, kerüld azokat a helyzeteket, amikor hanyatt kell feküdnöd egy színpadon, főleg, ha már bent ül a közönség! Ám a legfontosabb tanulság mindezeken messze túlmutat: Egyszer elérkezik életem legfontosabb napja is, amikor majd útnak indulok, hogy megálljak Teremtőm elő, számot adjak neki az életemről. Nem szeretnék akkor kapkodni, idegeskedni és eltévedni. És főleg: szeretnék a jó ajtón elindulva, jó helyre érkezni. Ehhez pedig nem kell mindig jól dönteni, mégcsak ismerni sem kell az élet minden zegzugos útját, ajtaját, folyosóját. Elég, ha ismerem azt, aki ezt mondta magáról: „Én vagyok az ajtó, ha valaki rajtam megy be, megtartatik.” (János 10:9) Mert az élet is olyan, mint ez a nagy színház, tele folyosókkal, kisebb-nagyobb ajtókkal. Őszintén el kell mondjam, hogy mivel emberből vagyok, azóta is volt, hogy elvétettem egy-egy ajtót, eltévedtem, kudarcot vallottam. (Igaz, fejlődtem is, mert soha azóta tényleg nem feküdtem hanyatt egyetlen színpadon sem.) Neki, és az ő kegyelmének köszönhetem, hogy akármennyit tévedek, bénázok, csetlek-botlok is az élet szürke folyosóin, nem félek, mert tudom, hogy azon a napon nem fogok elveszni.” – jó volt hallani ezt a humoros és tanulságos bizonyságtételt.

A tanúságtételben elhangzott az a gyerekkori élménye, ami formálta istenképét is. Testvérével egy nagyon drága hegedűt sikerült összetörjenek, és rosszul sikerült cipődobás következményeként, és hiába imádkoztak a hegedű fölött, hogy az „gyógyuljon meg”, egy életre megtanulta, hogy Isten csodái nem arra valók, hogy megmentsenek minket a hülyeségeink következményeitől, és a tetteinkért való felelősségvállalástól.

Vannak a könyvben szívbe markoló történeketek is. Egy dal születése arról szól, hogyan tanit Isten a legnagyobb mélységeinkben. Amint megtudták a jelenlevők és az olvasók, a metronóm a szabadság üzenetét hordozza magában. Szó van a könyvben apákról és fiakról is. A Biblia üzeni: Legyetek férfiak, mert a Szentírás is tele van erős nőkkel és gyenge férfiakkal. Ahhoz, hogy fiúból férfi legyen, Isten sokat kell dolgozzon rajtunk. Sokan elgondolkodtak az előadás-beszélgetés alatt. Látszott, hogy a humoros és mégis mély üzeneteket tartalmazó mondatokban magukra ismertek. Az előadó mégjobban megtanította a hétköznapokra értelmezni az Igét.

„A Lélek húrjai írásai – a rádióműsorban a szerző saját előadásában –, pontosan ezt tudják. Aki olvasta a korábbi köteteket (Milyen zenét szeret Isten?, Pedig mi azt hittük – Valláskárosultak evangéliuma, Kegyelem és Kalmárszellem), vagy ismeri Bolyki László interneten elérhető előadásait, az pontosan tudja, mit jelent a lelki táplálék. Emészthetően tartalmas vitalizáló erőforrást. Ám az emberi lélek elsőszámú dietetikusa mégiscsak az az Isten, aki ezekben a történetekben a legtöbbször kimondatlanul, mégis egyértelműen van jelen. Íme A Lélek húrjai, fülre és szívre hangszerelve.” – ezekkel a szavakkal ajánlja a könyvet Horváth Gergely rádióműsorvezető.

„Az Úr csodásan működik.” – énekelték az alkalom végén bizonyságtételként és válaszul az elhangzottakra. A bemutatott könyvből még lehet vásárolni a szigetlankai gyülekezetben és az Esperesi Hivatalban is. Ára 50 lej.

Mozgalmas nagyhéten, áldásokban gazdag alkalmakon vannak túl a szigetlankaiak. Háromszor is megteríttetett az Úr szent asztala: nagycsütörtökön és húsvét mindkét napján összesen több mint háromszázan vettek úrvacsorát.  

Az ünnepre készítő nagyheti alkalmakon teológusok és gyakornoklelkészek szolgáltak: Csatári Leila, Kánya Réka, Törő Nikolett és Varga Tamás Sándor. Nagycsütörtökön a közösség áldásairól szólt Rácz Ervin lelkipásztor, rendhagyó úrvacsorai közösségben. A szIGEt együttes és a Lanka Duó is énekelt az ünnepen.

Húsvét korareggel, 6 órától, virradatkor, immáron harmadik éve, hogy ilyenkor tartottak istentiszteletet. A korai időponthoz képest szép számban jelentek meg. Volt, aki külön örült ennek a kezdésnek, mert csak akkor tudott elérkezni ünnepi alkalomra. Az Ige olvasása, hallgatása, öröménekek éneklése mellett az egyre erősödő napfény győzelmében kiálthattak fel: Krisztus feltámadt! Valóban feltámadt!

Ünnep első napjának délelőttjén a teljesen megtelt templomban Rácz Máté és Rácz Péter mondta el Lackfi János: Örök című versét, majd Rácz Ervin lelkipásztor az Isten ígéreteiről szóló igehirdetés-sorozat következő részeként az örök élet ígéretéről szólt az ünneplő seregnek János apostol első levele 5. fejezetének 10-től 13-ig terjedő szakasza alapján: „Aki hisz Isten Fiában, abban megvan ez a bizonyságtétel. Aki nem hisz Istennek, az hazuggá teszi őt, mert nem hisz abban a bizonyságtételben, amellyel Isten bizonyságot tesz Fiáról. Ez a bizonyságtétel pedig az, hogy Isten örök életet adott nekünk, és ez az élet az ő Fiában van. Akié a Fiú, azé az élet; akiben nincs meg Isten Fia, az élet sincs meg abban. Ezt azért írtam nektek, akik hisztek Isten Fia nevében, hogy tudjátok: örök életetek van.” Ha ma dobbanna utolsót szívünk, hova tartanánk? – tette fel az egyáltalán nem ijesztésnek szánt, de fontos kérdést a lelkipásztor? Van-e üdvösségünk, üdvbizonyosságunk? Merőben megváltoztatja az erre a kérdésre adott válaszunk földi életünket is. Le lehet tesztelni ezt négy módon. Mind a négy szükséges. Az első ilyen mód a hitünk megvallása: aki Úrnak vallja Őt és hiszi, hogy feltámadt a halálból, üdvözül. (Róma 10,9) A második ilyen teszt a helyes élet, azaz a bárány élet, amely lehet, hogy belecsúszik a sárba, de azonnal tisztulni akar. A harmadik a szeretet próbája: ha nincs bennünk szeretet embertársunk iránt, hogy lenne az Isten iránt? A legfőbb próba a bennünk lévő Krisztus működése, ez az élet feltétele. Miben segit ez? Ha jön a kisértő, a próba, akkor felül tudunk emelkedni ezeket. Mint a veréb, amely a macska támadásakor rájön, hogy van szárnya, úgy mi keresztyének is a látható rossz megtapasztalásakor ráálhatunk a láthatatlanokra, amelyek örökkévalók. – biztatott a lelkipásztor. Az igehirdetést követően Varhol Norbert szavalata (Kerekes Károly: A kereszt) nem hagyott szemet szárazon.

Ünnep másodnapján Törő Nikolett hirdetett Igét: „Áldott a mi Urunk Jézus Krisztus Istene és Atyja, aki nagy irgalmából újjászült minket Jézus Krisztusnak a halottak közül való feltámadása által élő reménységre, arra az el nem múló, szeplőtelen és hervadhatatlan örökségre, amely a mennyben van fenntartva számotokra.” (1Pt 1,3-4) Vándor életünk élő reménysége az, hogy tudjuk honnan jövünk és tudjuk, hova tartunk.