Koptassuk!

„Ezekbe a helyiségekbe kell bevinniük Izráel fiainak és Lévi fiainak a gabona, a must és az olaj ajándékát, mivel ott vannak a szent edények és az Istennek szolgáló papok, a kapuőrök és az énekesek. Így nem hanyagoljuk el Istenünk házát.” (Neh 10,40)

Rendkívüli időket élünk. Templomaink nagyjából rendben vannak, kevés kivétellel. Az elmúlt években sok hálaadó istentiszteleten vehettem részt, csak valahogy úgy érzem a hála mégsem eléggé hangsúlyos. Teljesen természetesnek és magától értetődőnek érezzük, hogy ez így van. Legyen természetes, de legyen hála is!

Mi nem hanyagoljuk el az Isten házát, legalábbis ez látszat. Kívülről minden rendben van, de vajon ez van belül is? Legyen ez egy átvizsgáló kérdés!

Igénk azt üzeni, hogy úgy nem csak testi dolgok mutatják azt, hogy törődünk Isten házával, hanem az is, hogy van benne egy szolgáló közösség. Gabona, must, olaj, szent edények mellett ott vannak a szolgáló papok, kapuőrök, énekesek és természetesen a gyülekezet. Egy hálaadó istentisztelet után hallottam: nem elég a bajnokságot megnyerni, meg is kell védeni a címet. Örülök, hogy templomaink rendben vannak, de épüljön a közösség is! Áldozzunk rá! Újak a templompadok, de igazából akkor becsüljük meg, ha koptatjuk! Ámen!

Rácz Ervin,

Szigetlanka

Hol a helyem? – érszőlősiek gyülekezeti tábora Pénielnél

Bizonyára Isten volt a főszervezője annak a tábornak, amit az érszőlősi református gyülekezet szervezett a Lesi tóhoz közeli Péniel nevű táborhelyen. A tábor záróistentiszteletét vasárnap délután Rácz Ervin Szatmár-szigetlankai lelkipásztor tartotta.

Illyés Tamás Zoltán lelkipásztor jelenléte nélkül, természetesen az ő biztatásával, is meg tudták szervezni a tábort, ami mindenképpen a gyülekezett felnőtt voltát bizonyítja. Szegedi Ella a tábor egyik szervezője az alábbi sorokban foglalta össze a gyülekezeti táborban élményeit és az Istentől kapott üzeneteket:

„A tábor gondolatát a pandemia alatti- utáni, fizikai-lelki eltávolodás, bezárkózás sugallta, és nagy örömünkre Isten igent mondott rá, olyannyira, hogy mindent reménységünk felett kirendelt. Szolgálat tevőket ,anyagiakat segítő kezeket.

A témát csak dióhéjban fogalmaztuk meg a lelkésznek: Helyem a gyülekezetben. Pap Dénes lelkipásztor csak a helyszínen szembesült a ténnyel, hogy zömében gyerekek és ifjak alkotják a tábort ezért ott helyben újratervezett, és az első két napot játékosabbra, könnyebben érthetőre vette. Jól jött ez nekünk felnőtteknek is. A csapatjátékok jól rá vezettek arra, hogy csapatban az erő (egyrészt).  Erre egyedül képtelen lennék, csapatban könnyen megoldható, például egy nagy kő elmozdítása. Szintén játékosan fedezhettük fel a képességeinket , és azt hogy bár különböző adottságokat kaptunk, mindenkire szükség van. (Mindkét csapatnak elő kellett adnia a tékozló fiú történetét úgy hogy mindenki szerepet kapjon a történetben ,vagy ki kellett választani egy éneket a füzetből és egy rögtönzött zenekarrá alakulni rögtönzött hangszerekkel.)
Hétvégére felnőttek is érkeztek még, így az utolsó előadás keményebb eledel volt. Röviden: Ahhoz, hogy helyemen legyek a gyülekezetben ismernem kell önmagam. Ne értékeljem sem túl, sem alul magamat.
Ismernem kell a közösségi tagokat, oda kell figyelnem a másikra, mert az ő gondja az én gondom is, az ő öröme az én örömöm is.
És a legfontosabb, hogy mindezekre csak akkor leszek képes, ha Krisztussal együtt meghaltam, ezért élek többé nem én, hanem hagyom hogy Ő éljen bennem.
Vezérigénk Jézus parancsa volt a János 13:34-35-ból: Új parancsolatot adok nektek, hogy szeressétek egymást: ahogyan én szerettelek titeket, ti is úgy szeressétek egymást! Arról fogja megtudni mindenki, hogy az én tanítványaim vagytok, ha szeretitek egymást.”

Rácz Ervin Szatmár-szigetlankai lelkipásztor tartotta a záró istentiszteletet, Kovács Tibor gondnok vezetésével érkezve a csodálatos helyszínre. Hol a helyem? Erről egy példázatban Jézus is beszél: „Azután egy példázatot mondott a meghívottaknak, amikor látta, hogyan válogatják a főhelyeket: Ha valaki lakodalomba hív, ne ülj a főhelyre, mert lehet, hogy nálad érdemesebb embert is meghívott. És ha odamegy hozzád, aki meghívott téged is meg őt is, és így szól: Engedd át neki a helyed! – akkor szégyenszemre az utolsó helyre fogsz kerülni. Hanem ha meghívnak, menj el, ülj le az utolsó helyre, hogy amikor jön az, aki meghívott, így szóljon hozzád: Barátom, ülj feljebb! Akkor becsületed lesz minden asztaltársad előtt. Mert aki felmagasztalja magát, megaláztatik, aki pedig megalázza magát, felmagasztaltatik.” (Lk 14,7-11) Az igehirdetésszerű előadás, előadásszerű igehirdetés három kérdésre próbált választ adni: Hol a helyem a világon? Hol a helyem az emberek között? Hol a helyem Isten országában? Helyem megkeresésében szükségem van alázatra, másokra való odafigyelésre. Feladatom az, hogy a gyülekezetet én is olyan hellyé tudjam tenni, hogy másokat bevonzzak értékteremtő szolgálatommal. Fontos üzenetek közül talán kiemelendő: Ne légy elégedetlen a sorsoddal! – Légy hálás!  Ne erőszakoskodj, hogy feljebb kerülj! – Légy előzékeny! Bárhol is vagy, ne feledkezz meg azokról, akik tőled lejjebb vannak. – Légy mások szükségeire figyelő! Aki magát felmagasztalja, az megaláztatik; aki magát megalázza, az felmagasztaltatik. – Ez tény. És akkor fogom tudni: Hol a helyem a gyülekezetben? Hogyan sáfárkodom a rámbízott tálentumokkal? És bizonyságtétel less az életem.

A LEGERŐSEBB FEGYVER

,,Amikor meghallottam ezeket, napokon át ültem, sírtam és gyászoltam, böjtöltem és imádkoztam a menny Istene előtt, és ezt mondtam: Ó, Uram…” (Nehémiás 1:4-5a)

Rossz híreket mindig lehet hallani. Lehet ma, vagy a napokban téged is ért valami lesújtó, elkeserítő hír.

Sajnos aktualitása van még most is, a hozzánk közel lévő háborús helyzetnek. Amelynek következményeitől egyre többen tartanak. Gazdasági nehézségek, konkrétan Európa ellen egyik fegyver a ,,nagy hatalom” kezében, a földgáz. Tehát mindig van egyre rosszabb és rosszabb hír. Lehet azt fokozni.
Mi a reakciónk ilyenkor? A kétségbeejtő hírek sürgetnek-e, azonnali cselekvésre késztetnek -e?

Tekintsünk Nehémiás példájára ma.
Ő először imádkozott és utána cselekedett. Először időt szánt arra, hogy Isten előtt kiöntse a szívét, megélje a fájdalmát.
Hajlamosak vagyunk komolytalanul venni, amikor a lelkünk fáj. Bírjuk még azt, majd ha lefoglaljuk egész nap magunkat, ha teszünk, veszünk könnyebb lesz a lelkünk. Közben belül mégis nő, nem oldódik a feszültség.
Ezért jöjj ma, legyünk együtt imádságban a legnagyobb Hatalom, mindenható Istenünk előtt.

Nem vagy tehetetlen, ha imádkozol megtapasztalod, hogy az a legerősebb fegyver a téged ért rossz hírek ellen is.
Van -e bátorságod és szabadságod arra, hogy az ima fegyverével harcolj ma is, bármivel is kell szembenézned?
Mennyei Királyod oldalán a győztes csatáért már előre áldhatod Őt! Ámen.

Törő Nikolett,

Szigetlanka

Repül a pap

A halálközeli élmények mindig gondolkodóba ejtik az embert. Ez vajon figyelmeztetés akart lenni? Mit üzen, minek a jele ez? Egy autó pár centire száguld el előtte. Egy nagy kő majdnem a fejére esik. Félremegy az étel, megakad egy szálka és majdnem megfullad… Sorolhatnánk még a példákat, ami után vakarjuk a fejünket, de leginkább áldhatjuk az Istent, aki bizonyára őrangyalát küldte megmentésünkre.

Kirándulásra mentünk a gyülekezettel. A lelkipásztor ilyenkor próbál mindenkire odafigyelni, olykor éppen saját magára nem. És természetesen a pap olyankor is beszél, beszél, na meg néha meghallgat másokat is. Énekeslapok is készültek az alkalomra, és zúg olyankor az ének, nemcsak unaloműzésből, hanem leginkább szívből, Istent dicsőítve.

Miskolc és Eger között is ezt tettük. Én pedig azt tettem, amit nem lett volna szabad. Egyik kezemmel a lapot fogtam, másik kezemmel ugyan kapaszkodtam enyhén, de busz folyósóján eresztettem ki hangomat hátrafelé, márcsak, hogy mindenki tudja, hogy merre az arra, le vagy fel… Első számú szabály, hogy ilyet nem csinálunk, a buszon, mozgó járművön a minimum az, hogy ülünk a fenekünkön, ideális esetben bekötve. No de a falkavezér úgy gondolta, hogy rá nem vonatkoznak a szabályok…

„Irgalmazz, Úr Isten, immáron énnékem, Irgalmazz, Úr Isten…” (MRÉ 342) és nem az aktuális sláger: „micsoda lány” szöveggel folytatódott az ének, de következhetett volna a „micsoda pap”, „micsoda repülő pap” felhangú rácsodálkozás… Ugyanis a nagy busz elé egy kis autó hajtott, majd lefékezett és a busz is fékezett, nem kicsit, nagyot. Bal kezem, amivel kapaszkodtam enyhén, azonnal elengedte a széket, és a fizika szabályaihoz hűen én nem álltam meg, hanem tovább indultam utamra. Lábam is elhagyta a talajt, magatehetetlenül száguldottam menetirányt. Repül a nehéz pap, ki tudja hol áll meg, és kit hogyan talál el… A megérkezés furára sikeredett, mert ugyan háttal álltam, sikerült előrefelé fordulni, bal kezemmel sikerült kiosztanom egy „nyaklevest” a sofőrnek, büntetésképpen a fékezésért, nem büntető fék volt ez tehát, hanem büntetés a fékért… Jobb mellkasom azonban a műszerfal szélébe csapódott. Bumm! Azonnal próbáltam én felpattanni, és levegő után kapni. Előbbi még ment, utóbbi nem olyan könnyen. Sőt piszok nehezen! Nem mondom, hogy lepergett az életem, de erősen megijedtem, és a velem levő csapatra is ráhoztam a szívbajt. És mielőtt az olvasó is szívéhez kapna elmondanám: megúsztam zúzódással. Míg a gyülekezet Eger városának szépségeit próbálta szemügyre venni, addig én az egri sürgőségen próbáltam meggyőződni arról, hogy nincs nagyobb baj. Kivizsgáltak, megnyugodtunk, megmaradok.

Tanulságként egészen tárgyszerű, száraz következtetéseket is levonhatnánk. Mint ahogy meg is tesszük: a buszon ülve utazunk, a pap is üljön a fenekén, mert könnyen megtörténik a baj. És, ha valaki csak ennyit megtanul ebből, akkor már érdemes volt ezt ide leírjam. Én megtanultam egy életre, hogy megvan nekem a buszon a helyem. Mintautas leszek, bekötve.

De van más üzenet is. Prédikáljon hát az eset!

  1. Isten fogja a kezünket, de olykor mi engedjük azt el, mert úgy gondoljuk, megy az nélküle is. Isten kapaszkodó. És bizony a legnehezebb időben két kézzel kell nekünk belé kapaszkodni. Egyik lelki kezemmel abba a ténybe kapaszkodom, hogy Isten szeret. Másik lelki kezemmel pedig a Bibliát fogom és az Igébe kapaszkodom. Tapasztalatból mondom: működik, csak ez működik. Ne engedjük el Isten kezét!
  2. Ne hallgattassuk el a lelkiismeretünket, ezt azonban soha ne tévesszük össze a Sátán vádoló hangjával! Sok autóban láttam már a „smeker” húzást. A biztonsági öv be van kapcsolva, de a „descurcaret” sofőr vagy utas szépen a háta mögött vezeti azt el, márcsak, hogy ne szóljon a figyelmeztető hang. Sikerült megoldani a problémát? Nem, mert ha megtörténik a baj, a biztonsági öv nem tudja végezni a feladatát. A harangszó, a húsba vágó Ige, a lelki tükör olykor fülsiketitő, idegesítő és sértő. Ne iktassuk ki, mert mi járunk pórul!
  3. Attól még, hogy Istent dicsőitő éneket énekelek, még a baj megtörténhet velem is. Nem kisérthetem az Istent azzal a címszóval, hogy majd Ő úgyis megvéd. Vigyáznom kell magamra, és a rám bízottakra! Ebben kérhetem Isten segítségét, de minden tőlem telhetőt meg kell tegyek. Könnyű őt hibáztatni mindenért. A pap nem tud repülni, az ember sem megfelelő eszköz nélkül. Az Isten szárnyakat ugyan adott, de azt lelki értelemben tudjuk csak használni úgy, hogy ne rágódjunk a miérteken, hanem felemelkedjünk a problémán! A hitem abban biztosan segít, hogy ne pánikoljak, amikor baj van, felül emel!
  4. Hála a levegőért! Látszólag semmi, de a levegő az élet. Természetes egészen addig, míg normálisan be lehet azt szívni. Adtál már hálát a levegőért? És azért, hogy általa Isten életet ad? Uram levegő vagy nekem, de levegő nélkül élni nem tudok. Köszönöm Uram, hogy ma is adtál levegőt, és vehettek levegőt! Ámen!

Az árbóc nem tört el, sőt el sem repedt. Azonban ez alkalommal alázattal el kell ismerje: azt az utat is megmutatta, amerre nem szabad menni.

Rácz Ervin,

Szigetlanka

Fogva Isten kezét – tartalmas, izgalmas, életszerű kiránduláson a szigetlankaiak

Volt itt minden mint a búcsúba’. Rendkívül mozgalmas és érdekes kiránduláson vettek részt a szigetlankai gyülekezet tagjai, illetve azok, akik elérkeztek az évente megszervezendő csapatépítő kirándulásra. Útvonal: Nagyvarsány, Sárospatak, Miskolc, Eger, Lillafüred, Vizsoly.

Július első napján reggel, az év második felének nyitányaként indultak Észak-Kelet Magyarország irányába 45-en, Rácz Ervin lelkipásztor vezetésével. Nem a buszt vezette, hanem a csapatot. És ez így van jól!  A határátkelőn a türelem erényét volt alkalmuk edzésbe hozni a kirándulóknak, majd a nagyvarsányi református gyülekezet vendégszeretetével találkoztak. Taraczközi Gerzson illetve felesége Mónika igei üzenete mélyen hatolt a szívekbe, és már akkor rádöbbent a kirándulócsapat arra, hogy ez az alkalomsorozat nem csupán látványos helyek meglátogatásáról, élménygyűjtésről szól, hanem inkább lelki feltöltődésről. Az élet nem mentes a tragédiáktól. Isten nem ígéri a problémamentességet. A lényeg, hogy sohase engedjük el Isten kezét, mert Ő hűséges marad hozzánk életünk legnehezebb időszakában is. Keressük meg a helyünket, ahol szolgálhatunk, mert ki van jelölve a helyünk! – szólt a bátoritás Nagyvarsányban.

Sárospatak városa volt a következő állomás, ahol a kisváros szépsége, a finom, hűsítő fagylalt csak előíze volt mindannak, amit a pataki iskola látványa nyújtott. A múzeum és a könyvtár úgy vezetett vissza a múltba, hogy nem annak siratása lett a hangsúlyos, hanem a jelenben adott lelki muníciót és erősítette a nemzeti öntudatot. Szatmáriak pedig büszkék lehettek a szatmárira, avagy pontosan a bogdándira, ugyanis Nagy Baló Csaba immáron nyolc éve úgy vezeti igazgatóként az intézményt, hogy azt a sikertörténetet öröm volt hallgatni. Mindezért egyedül Istené a dicsőség! – hangzott el többször is a reformáció egyik jelmondata az igazgatótól, aki készséggel és örömmel vezette végig az iskola előtti parkban is kirándulókat. Azokat a történelmi neveket pedig, amely Sárospatakhoz kapcsolódnak, nem érdemes elkezdeni sorolni. Nincs annyi hely „az újság hasábjain”.

A szatmáriak, akikre büszkék lehetünk „filmnek” második epizódja is volt a kiránduláson. Bár nem találkozhattak a szatmári (endrédi) származású Ábrám Tiborral, aki a Lévay József Református Gimnázium igazgatója, de az ő vendégszeretetének köszönhették, hogy két éjszaka jó körülmények között tudtak pihenni. A miskolci városi séták is erősítették a közösséget.

Másnap Eger és Lillafüred látványosságai gyönyörködtettek. Közben pedig a gondiviselő Isten védelme alatt élhették meg a pillanatokat. Bár Eger is a múlt hőseiről beszélt, Lillafüred pedig a természet szépségeit tárta a gyülekezet elé, mégis kitűnt Isten ma is ható kegyelme és szeretete, aki a múltat és a természetet is adta, adja. Jó erre naponta rácsodálkozni.

Vasárnap délelőtt egy igazán élő és közvetlen gyülekezetet ismerhetett meg a csapat. A Dandé András lelkipásztor által vezetett Miskolc-Avas-Déli Református Egyházközség lelki oázisként működik a panelházak között és ennek jó volt részese lenni, akár egy vasárnapi alkalom erejéig is. Természetesen szatmáriakkal ott is sikerült találkozni, spontán módon, hiszen az ottani gyülekezet tagjai, és nagyon örültek a földiek látogatásának. Törő Nikolett szigetlankai gyakornoklelkész egykori gyülekezete is ez, nem volt tehát véletlen az úti cél. A hivő ember számára nincsenek véletlenek. Az istentiszteleten Rácz Ervin lelkipásztor hirdetett Igét: „Tudok cselekedeteidről. Íme, nyitott ajtót adtam eléd, amelyet senki sem zárhat be, mert bár kevés erőd van, mégis megtartottad az én igémet, és nem tagadtad meg az én nevemet.” (Jel 3,8) A kiránduló csapat a gyülekezet befogadó szeretetében is megtapasztalhatta a nyitott ajtó csodáját. Isten nyitott ajtót ad nekünk, mely kifelé is nyílik, hiszen tágas térre állít, de befelé is, azaz biztonságot ad. Ez akkor is nyitva van, amikor más ajtó már zárva, és akkor is, amikor párhuzamosan a kisértés ajtajai is vonzóvá vállnak. Ehhez a mi részünkről a kevés erő, az Ige megtartása és a hit megvallása szükséges. Papp Krisztina kántornő vezetésével két éneket is énekelt a vendégsereg: Bízzál Izráel, Rád bízom! A vasárnapi alkalom legmeghatóbb és legfeltöltőbb része az volt, amikor Dandé András lelkipásztor az istentisztelet utáni szeretetvendégségen, a templom alagsorában elővette a gitárját és a közösség dicsőíteni kezdett: Lelkem áldd az Urat! …

A gyülekezeti kirándulás utolsó állomása vasárnap délután a Református Betlehem, azaz Vizsoly volt. A múzeum valamint a templom szépsége, története lenyűgöző és tanulságos volt. Kipróbálthatták a korabeli nyomtatót is, de az igazi nyomot az az élménydús programcunami adta, melyet feldolgozni is idő kell, nemhogy csak kipihenni. Református zarándoklat volt ez, mégha képzavart is okoz a kifejezés, de vándorok vagyunk ezen a földön: tudjuk honnan jövünk és tudjuk hova tartunk, és ezen az úton egy pillanatra sem érdemes elengedni az Isten kezét.

 

További képek: https://www.facebook.com/media/set/?set=a.3642220136004580&type=3

Aktualitás – öröm – szeretet

Missziónk nem más mint az evangélium hirdetése: bátor tettel és szóval. Ezt pedig nem lehet másképpen, mint valós kérdések megválaszolásával, felszabadult örömmel és erős szeretettel.

Aktualitás

Szükség van az érthető, naprakész, időszerű evangéliumra. Fontos az aktualitás. A modernitás alatt nekünk ezt kell érteni. Nem tudunk hatni a világra, ha továbbra is a régmúlt napokon, a régi stratégiákon és feltevéseken csüngünk. Már nem a régmúlt korokban élünk, nem a sok száz éves kérdésekre kell választ találnunk, és barátaink sem a történelemkönyvek lapjairól lépnek elő. Épp ezért nem lehetünk hatékonyak, ha csupán a múltra nézve van üzenetünk. Hittel hiszem, hogy Istennek van üzenete a ma emberének.

Öröm

Az evangélium nem más mint örömhír. Tehát az öröm az alap, nem a szomorúság. Nem is tudom miért alakult ki az a gyakorlat, hogy rászólunk arra, aki el meri mosolyogni magát a templomban. Az egyház, a templom a mosoly helye! Meggyőződésem, hogy az örömteli légkör a kapcsolati háló, a közösség, az istentisztelet, a misszió egyik legfontosabb összetevője. Az örömteli hangulatban a közösségen belül minden tag nyíltan, félelmek nélkül, őszintén beszélhet a gondolatairól, érzéseiről. Olyan a légkör, amelyben bátran lehet javaslatokat tenni, akár produktív vitákat is lefolytatni.

Szeretet

A szeretetnek van ereje. Nem műméz, hanem hatással bíró, jól érzékelhető cselekedet. Nemcsak szlogen, hanem figyelemfelkeltő tett. Az emberek azokra figyelnek, akik őrájuk figyelnek. Az emberek azokra figyelnek, akik valóságosak, hitelesek és világosak. Nem tökéletesek, de őszinték és nyíltak. Az embereket nem érdekli, mennyit tudunk, amíg nem tudják, mennyire törődünk velük. Az új típusú igehirdetés, élet igehirdetése, hitvédelem nem a magunk igazságáról szól, hanem kapcsolatokról. “A lényeges dolgokban egység, egyebekben szabadság, de mindenben szeretet.” (Augusztinus) Keressük egymást szeretettel!

ELŐTTE NINCS AKADÁLY

,,Ekkor beszüntették a munkát Jeruzsálemben az Isten házánál, és szünetelt az Dárius perzsa király uralkodásának a második esztendejéig.” (Ezsd 4,24)

Határon túli magyarként lehet többször tapasztaltuk már meg, hogy több akadály tornyosul elénk. Legyen az nyelvi, kulturális, etnikai vagy vallási különbségek miatt. Persze ezek nem tesznek kevesebbé, sőt ,,kisebbségi” jelenlétünk, identitásunkat erősítheti. Ugyanakkor nem mindig könnyű, van mikor az említett akadályaink választások elé állítanak vagy arra, hogy megvédjük egyéni határainkat. Kitartásra, elköteleződésre, határozott kiállásra van szükség. S ha ebben vannak már megharcolt és győztes csatáink, akkor ezek a tapasztalatok erősítenek a hitéletünkben is.

Mert ott is vannak, az Istenhez tartozók életében is, amikor pusztaságba kerülünk. Egy ideig látjuk Isten munkáját, tapasztaljuk áldását, majd mintha megszakadna, vége lenne. Olyan akadályok kerülnek elénk, melyek elhomályosítják Isten hűségét, ígéreteit. Legyenek akár a körülmények, veszteségek, másokban való csalódások vagy önmagunkban folyó harcok okozta falak. Melyek a bizonytalanság és a kilátástalanság lehúzó érzéseit erősíthetik fel bennünk.

Amikor homályos előttünk az út, nem tudjuk merre tovább, sőt előjön a kétség is, miért engedi meg Isten, amibe kerültünk. Az ilyen lelki pusztaságokban ne engedjünk a szomorúság, keserűség, kétségbeesés negatív érzéseinek.

Ne add fel! Hidd el, nem vagy egyedül, akkor sem ha szünetelni látod Isten munkáját. Akár külső körülmények akadályozzák, akár belső, önmagadban dúló kételkedés harca. Akár nem halad a külső építkezés, akár nem növekszik, nem erősödik a belső, lelki építkezés. Ne csüggedj! Nincs olyan akadály, ami útjába állhatna Isten hatalmának, erejének.

Nehéz a várakozás, nehéz csendben lenni, de talán most ennek van az ideje. Bízd Rá magad! A benned lakozó Isten nagyobb, mint bármely akadály és Ő ott van neked minden helyzetben! Ámen.

Törő Nikolett,

Szigetlanka

Fiatalként a fiatalok között – Ifjak munkatársképző tanfolyama Aradon

A Királyhágómelléki Református Egyházkelet egyik legkisebb egyházmegyéje az aradi, mégis elsőként szerveztek egyházmegyei szintű munkatásképző tanfolyamot ifjak számára. Az alkalmon szolgált Rácz Ervin a szatmári egyházmegyei ifjúsági előadója.

Mindössze 5200 lelket számlál az Aradi Református Egyházmegye, húsz anyaegyházközségben szolgál lelkipásztor. Ezek közül hat gyülekezet képviseltette magát, tizenöt fiatal által a június 21-én és 22-én megtartott Ifjúsági Munkatársképző Tanfolyamon Aradon. Vékony Zsolt-József aradi ifjúsági előadó szervezte az alkalomsorozatot, Tóbiás Tibor-György esperes, Tóbiás Csiki Emőke, Vékony Dóra, Nemes Emil, Gál Ervin és Gombos Gábor segítségével.

A munkatársképzés témája Fiatalként a fiatalok között – Mit kezdjünk egymással a gyülekezetben? Rácz Ervin előadó ezen téma kapcsán először is tisztázta, hogy az „ifi” olyan hely és időtartam – és egyszerre mindkettő! – amikor és ahol a fiatalok: jól érzik magukat, élményeket nyernek, az egymással való közösségük, barátságuk nő, Istenhez közelebb kerülnek, a közös munkára (pl. misszióra, gyülekezeti szolgálatokra) felkészülnek, barátaikat elhívhatják (misszió).

Hogyan tudnak hatni az ifjak az ifjak között? Vagyis az emberek az emberek között. Fontos az aktualitás. Nem tudunk hatni a világra, ha továbbra is a régmúlt napokon, a régi stratégiákon és feltevéseken csüngünk. Már nem a régmúlt korokban élünk, nem a sok száz éves kérdésekre kell választ találnunk, és barátaink sem a történelemkönyvek lapjairól lépnek elő. Épp ezért nem lehetünk hatékonyak, ha csupán a múltra nézve van üzenetünk. „Az emberek azokra figyelnek, akik őrájuk figyelnek.” „Az emberek azokra figyelnek, akik valóságosak, hitelesek és világosak.” (Jim Hancock) „Az embereket nem érdekli, mennyit tudunk, amíg nem tudják, mennyire törődünk velük.” „Az új típusú hitvédelem nem az igazságról szól, hanem kapcsolatokról.” (Josh McDowell) Elengethetetlen tehát a kapcsolatok fejlesztése. Gondoljunk három történetre: az övékére, az enyémre és az Övére (azaz Istenére) – mint három körre: A kapcsolat kezdetekor a körök valószínűleg nem érintkeznek. Ahogy a kapcsolat fejlődik, a körök közelebb kerülnek egymáshoz és elkezdik fedni egymást. Fontos tehát az istenismeret és az önismeret tartós és egyenletes fejlesztése. Három Igével bontotta ezt ki mégjobban a lelkész. Önismeret szempontjából elmondta: „…nagyobb az, aki bennetek van, mint az, aki a világban van.” (1Jn 4,4) Közösség szempontjából Jézus idézve elmondta: „Új parancsolatot adok nektek, hogy szeressétek egymást: ahogyan én szerettelek titeket, ti is úgy szeressétek egymást! Arról fogja megtudni mindenki, hogy az én tanítványaim vagytok, ha szeretitek egymást. (Jn 13,34-35) Történet szempontjából pedig az alábbi feladatot adta tovább: „hogy feddhetetlenek és romlatlanok legyetek, Isten hibátlan gyermekei az elfordult és elfajult nemzedékben, akik között ragyogtok, mint csillagok a világban, ha az élet igéjére figyeltek.” (Fil 2,15-16a)

Az alkalomsorozaton többek között csoportdinamikai gyakorlatokat, fórumbeszélgetéseket tartottak, Istent dicsőitették és bátorították egymást. Isten áldja az aradi egyházmegyében folyó lelkes szolgálatokat!