Kórházban és idősek otthonában szolgáltak a szigetlankai református ifjak karácsony bűnbánati hetében. Áldott szolgálat volt ez, mely segített megtalálni az ünnepi valódibb, mélyebb értelmét.
Még az adventi időszak előtt jött az ötlet, hogy a szigetlankai ifjak karácsonyváró foglalkozásának eredményeit (adventi koszorúk, díszek) úgy értékesítsék, hogy annak bevételét kórházmissziós célokra adományozzák, és ehhez az adományhoz a gyülekezet advent első vasárnapi perselypénze is hozzácsatolódott, Kaszaniczki Csongor kórházlelkész szolgálatát is segítve ezzel. Vele egyeztetve és közreműködve karácsony bűnbánati hetében a Szatmár Megyei Kórházba és az helyi állami idősotthonba is ellátogattak: üzenetet és ajándékot vittek.
Kedden délután az újkórházban három csoportba oszolva, Kaszaniczki Csongor, Kocsis Leila és Rácz Ervin lelkipásztorok vezetésével, látogattak betegeket, beszélgetve és imádkozva velük. Igét olvastak, az ifjak pedig imádságos füzeteket, traktátusokat, naptárakat nyújtottak át.
Szerdán a város egyik idősotthonában hirdetett Igét Rácz Ervin lelkipásztor: „Nagy a bizalmam irántatok, sok dicsekedni valóm van veletek, tele vagyok vigasztalódással, minden nyomorúságunk ellenére csordultig vagyok örömmel.” (2Kor 7,4) A szigetlankai kiskonfirmandusok színdarabot adtak elő, Fodor Fiona hegedűn játszott és verset szavaltak bentlakó idősek, valamint együtt kántáltak.
A látogatást követően az ifjak lelkipásztoraiknak kifejezték a beteglátogatással kapcsolatos érzéseiket: „Én tudtam, hogy Isten ott van és segít a betegeken. Örültem, hogy tudtam segíteni és kézbesíteni Istenek igéit.” Egy másik ifjú ezt mondta: „Az, hogy az embereknek mosolyt tudtunk csalni az arcukra, az nekem örömöt okozott. Olyan jó volt látni, hogy ők is reménykednek, hisznek és bíznak Istenbe, akkor is, ha ilyen helyzetben vannak. Számomra ők ezzel a hozzáállással példaképeim lettek, nagyon sokat tanultam és tudnék még tanulni tőlük, ezért is remélem, hogy a közeljövőben még számos ilyen alkalom lesz.” Szintén fiatal mondta: “Új volt a számomra a helyzet a kórházban, mert még nem voltam bent korábban, ahogyan láttam az arcokat jól esett nekik, hogy ott voltunk és bátorítottuk az ottlévőket.” Egy fiatal így fogalmazta meg gondolatait, imádságos szívvel: „Leírhatatlan volt az, amit a kórházban láttam. Abba belegondolni, hogy a karácsonyt is benn kell töltsék, fáj, de szeretném, hogy gyógyuljanak. Voltak eléggé súlyos esetek is, melyeknek látványa és hallása is már nyomot hagy az emberben. Isten segítse meg őket és ne féljenek, bízzanak meg Benne!” Isten hallgassa meg imádságukat. Áldott ünnepet kívánunk a betegeknek és ápolóiknak. Ő adjon erőt a kórházmisszió szolgálatában!
